A párbaj (2008) - VIII-IX. rész

1. Drew Brees a Saints szezonjának feléhez érkezve 2563 passzolt yarddal áll. A kiváló QB hétről hétre remek teljesítményt nyújt, és szinte minden mérkőzésen esélye van arra, hogy a New Orleans remek offensének segítségével 300 passzolt yard felett zárjon. Az NFL történetében csak egyetlen játékos, Dan Marino volt képes arra, hogy 5000 passzolt yardot mutasson fel egy szezonban (5084 yard 1984-ben). Sikerül-e Drew Breesnek felülmúlnia az 5000 yardot 2008-ban?

Lang Péter (Igor): Nem
Nehéz kérdés, ám több irányító vagy futójátékos is volt már hasonló helyzetben, mikor is 8, 10 vagy akár 12 meccsen után még úton voltegy NFL rekord felé, ám az évad végén nem sikerült ugyanolyan teljesítményt produkálniuk, és a végén nem jött össze a rekorddöntés. Jó példa erre Jamal Lewis 2003-as szezonja, vagy Peyton Manning 2004-es, illetve Tom Brady tavalyi idénye, ám végül mindhárman lemaradtak a rekordról. Úgy vélem Breesnek is hasonló lesz a sora az idén, ezért a NEM-re tippelnék ebben a kérdésben.
Breesnek tavaly és két éve is sikerült túllépnie a 4400 yardot, ám egyik alkalommal sem sikerült 2400 yardnál többet dobnia a szezon második felében, pedig a Saints legalább ennyire passzorientált játékot játszott. Úgy vélem az idén sem fog ez nekik összejönni, pláne, mivel a szezon második felében keményebb mérkőzések is várnak majd a Szentekre. Látogatóba mennek az Arrowhead Stadionba (és bár a Chiefs futás elleni védelnme borzalmas, a passz ellen már okoztak meglepetést), szintén igengenben meccselnek Atlantában, Tampában és Chicagóban is, valamint a hazai meccseiken is keményebb passzvédelmek ellen lesznek kénytelenek játszani, többek közt fogadják a Green Bay és a Carolina csapatát. Egyedül a Detroit elleni hazai meccs ígérkezik egyértelműnek, ahol a 300 yard elvárható Breestől, ám a többi meccseken keményen meg majd kell dolgoznia. Ha a New Orleans egy jobb sorozatot fog ki, az is lehet, hogy az utolsó két meccsre (Detroit és Carolina ellen) Breest már a pályára sem küldik, legalábbis egy egész mérkőzésre nem (2006-ban volt erre példa, az utolsó meccsen Brees csak 5 passzkísérlet erejéig volt a pályán.) És utolsósorban a sérülés sem zárható ki… bármilyen apróság könnyen tönkreteheti Brees eddigi zseniális félszezonját.
Másik variáció is elképzelhető: a jelenlegi Saints támadójáték (60% passz, 40% futás)arra ösztönözheti az ellenfeleket, hogy egyre többet nickel/dime formációkban lépjenek pályára alapból és megpróbálják a New Orleanst a futójáték gyakoribb használatára kényszeríteni: az eddigi 3.4 yardos futóátlaggal ugyanis jóval nehezebb meccset nyerni, ráadásul ha a stiatisztikákat elfeljtjük és a meccsemlékeket próbáljuk visszaidézni: nos semmi Deuce, sem Reggie, de még Pierre Thomas sem alkotott futásban említésre méltót az egyik meccsen sem.
Én úgy látom, hogy túl sok minden szól amellett, hogy Drew Brees nem lesz képes az eddigi fantasztikus “iramot” fenntartani, és véleményem szerint év végére nem fogja elérni az 5000 passzolt yardot.

Gaál Sándor (gsn): Igen
Drew Brees az eddigi NFL szezon egyik legjobban teljesítő játékosa, olyan számokat mutat fel, hogy az egész egyszerűen elképesztő. 2563 yard nyolc mérkőzés után, embertelen… A nyolc mérkőzésből kettőn maradt egészen pontosan 300 yard alatt, eggyen pedig a 400-at is felülmúlta. Ebben nem is a számok az igazán elképesztőek, hanem az, hogy közben milyen dolgokkal kellett megküzdenie. Elvesztette egy időre elsőszámú TE-jét, Jeremy Shockeyt, elsőszámú WR-ét, Marques Colstont, és az elkapásokkal megjátszható RB-t, Reggie Busht is. Teljesen mindegy számára, hogy kinek dobálja a labdát, lehet az David Patten, Lance Moore, Billy Miller, Devery Henderson, Robert Meachem, Mark Campbell, szinte akárki… Bárki veszi körül, az offense természetéből, és képességeiből adódóan Breesben minden egyes mérkőzésen benne van potenciálisan a 300 yard. És az is teljességgel mindegy számára, hogy a Saints kivel játszik. Lehet az a liga elitjébe tartozó D, lehet a liga leggyengébbje, lehet akárki, Drew Breest nem fogja megúszni. Jó mérce a szezonnyitó, amikor az évek viszonylatában is elitnek mondható Tampa Bay Buccaneers Tampa 2-je ellen ért el Brees 343 yardot (a Tampa jelenleg a ligában a 7. passzvédekezésben), vagy a remeklő Panthers elleni meccs, amikor a teljes csődöt mutató csapatban is képes volt 231 yardig eljutni. 200 yard alatt nem lehet tartani, ha nagyon rossz napja van a csapatnak, akkor 250 körül teljesít, ha pedig minden rendben van, a 300 yard feletti számok fordulnak elő. Elkapókról már írtam, hogy mindegy ki veszi körül, ez a támadófallal nem így van. A Saints idén is remekel pass protectionben. A jelenleg Jammal Brown, Carl Nicks, Jonathan Goodwin, Jahri Evans, Jon Stinchcomb összeállításban játszó fal ebben az évben mindössze 7 sacket engedélyezett, kiváló munkát végeznek. A futójáték ugyan visszatérőben, Deuce McAllister egyre jobb formában van, de ez csak időleges. Deuce valószínűleg a doppingbotrány miatt kénytelen lesz négy meccset mulasztani, nélküle meg igazán nincs erőfutás, arra a későbbiekben visszatérő Reggie Bush nem képes. Idén egyetlen alkalommal sem került Saints futó 100 yard fölé. Köszönhető ez annak is, hogy a Saints mérkőzései általában arról szólnak, hogy próbálnak az ellenféllel lépést tartani. A védelem továbbra sem az igazi, javult ugyan, futásban elfogadható szintig jutott, de a secondary teljesítménye továbbra sem jó. Sok pontot kapnak, így sok pontot is kell elérniük, ezért is elsődleges a passz, amellett, hogy ennek az O-nak ez az igazi „arca”.És ha belegondolnánk, hogy ezek után nem lesz képes Brees ilyen jó teljesítményre, akkor nézzük meg a sorsolást. A Tampa, a Panthers, és a Packers elleni mérkőzésen lesz nehezebb dolga Breesnek, de nem kizárt, hogy ezeken a meccseken is 250 yard felett termel. A Lions ellen, a Falcons elleni két összecsapáson, a Bears és a Chiefs ellen viszont szinte biztos a 300 yard feletti teljesítmény. Mivel a csapat 4-4-gyel áll jelenleg és a divízióban az utolsó helyet foglalja el, így szinte bizonyos, hogy a csapatnak utolsó pillanatig küzdenie kell majd azért, hogy a playoffot elérje, nem lehet majd pihentetni, Brees játéka, ha nem sérül meg, biztos a 17. hét végéig.Úgy gondolom, hogy a felsorolt érveket figyelembe véve Drew Brees legalább 5000 yardot fel fog halmozni idén, és bizony, azt sem tartom kizártnak, hogy a körülmények szerencsés alakulása esetén megdöntse Dan Marino megdönthetetlennek hitt rekordját.

2. Jim Haslett a Ramst 0-4-es mérleggel vette át Scott Linehantől. A csapat azóta legyőzte a Washington Redskinst és a Dallas Cowboyst, a New England Patriots ellen pedig éppen csak alulmaradt. Haslettet a Rams vezetőségének elképzelései szerint tényleges főedzőnek nevezték volna ki ideiglenes státuszából, ha a csapat a botrányos idénykezdet után legalább hat győzelmet szerez. A szerződés kitételét az NFL semmissé tette. Ennek ellenére érdekes kérdés, hogy a javuló formában levő csapat képes lesz-e hat győzelemig eljutni a fordulat után 2008-ban?

Lang Péter (Igor): Nem
Szó se róla, Haslett kinevezése óta a Rams teljes pálforduláson ment át, mintha kicserélték volna az egész csapatot. Lelkesen küzdve és jól játszva (ami még nagyobb szó!), legyűrtek két NFC East csapatot - vagyis ilyen tekintetben jobb csapatot képeznek, mint a Pittsburgh Steelers - és a Pats ellen is minden esélyük megvolt a győzelemre. Azonban minden csoda három napig tart, és véleményem szerint mostmár az ellenfelek is jobban odafigyelnek majd az eddig csak lesajnált kosokra, és komolyabban veszik őket - szerintem NEM lesznek képesek további négy győzelmet összeszedni (és ezáltal összesezsen hat mecscet nyerni az idén.)
A hátralévő 9 meccsből kétszer játszanak a Cardinals ellen, amely jelenleg igencsak összeszedett csapat benyomását kelti, és Kurt Warner a liga egyik legjobban hajigáló irányítója (talán csak Drew Breest múlja felól passzolásai hajlandóság, gyakoriság és pontosság terén) - ám véleményem szerint a Cardinal WR sora túl nagy kihívást jelent majd a Rams secondary számára, amely továbbra is a csapat leggyengébb posztja, főképp CB pozícióban. A jelenlegi két kezdő CB, Ronald Bartell és Jason Craft halmozzák a tackle-öket, ami egy cornerback teljesítményének jellemzésekor általában negatív jelző: hisz a CB leggyakrabban akkor mutat be szerelést, ha az általa fogott WR elkapja a labdát.
Kétszer meccselnek az új edzővel, Mike Singletaryvel felálló 49ers ellen - ezek sem lesznek könnyű meccsek, és fogadják a Seattle-t is hazai pályán. Reálisan nézve 1 győzelemnél többre azonban nem számítanék a divízióellenfelek ellen. A csoporton kívül játszanak a Jets és Falcons ellen idgenben, valamint fogadják a Chicago és a Miami csapatát. A Chicago ellen bárkinek nagyon nehéz nyerni, a Bearsnek valószínűleg elsődleges célja Steven Jackson lefogása lesz, így Marc Bulgernek egyedül kell majd a meccset megnyernie. A Jets ellen pedig attól tartok, hogy Favre és a remek WR sor bolondot csinál majd a secondaryből. A Miami elleni meccs szorosabb lehet, de a Wildcat formációnak könnű dolga lehet a liga 29. legjobb rush védelme ellen, amely meccsenként több mint 150 yard futást enged az ellenfeleknek. Egyedül talán az újonc Ryan, és a sebezhetőbbnek tűnő Falcons ellen lehet esélyük, ám Michael Turnerre érdemes lesz odafigyelni.
Sajnos továbbra sem látok elengendő átüto erőt ebben a csapatban, és nem tudom, hogy fognak 4 győzelmet összekotorni, de nem szabad 160 yardot elvárni minden meccsen Steven Jacksontól, Donnie Averytől vagy éppen Torry Holttól. Amíg egy stabilabb, kiegyensúlyozottabb védelnmet nem sikerül Haslettnek összetákolni Saint Louisban, ez a csapat nem fog sorozatban győzelmeket aratni és PO-részvételről álmodni..

Gaál Sándor (gsn): Igen
Sok helyen olyanokat lehet olvasni a Ramsről, hogy szerencsével megverték a Redskinst, aztán szerencsével megverték a Cowboyst, legutóbb pedig szerencsével majdnem megverték a Patset. Szerencsével? Nem hiszem. Az utolsó vereség éppen arra mutatott rá, hogy nem az volt. A Pats sem a liga legjobb csapata jelenleg, de mindvégig harcban voltak a győzelemért ellenük az egyik legjobb játékosuk, a liga egyik legjobb képességű RB-je, Steven Jackson nélkül!!! Ez már valami. Marc Bulger idén talán ezen a mérkőzésen játszott úgy, ahogy tud, a fal teljesítménye is hétről hétre javul, feltűnt Donnie Avery Torry Holt mellett, és a védelemben is drasztikus változások vannak. A nyomás a QB-n egyre inkább érzodik, Leonard Little és Chris Long egyre inkább belerázódik. A secondary is kevesebbet ront, benne OJ Atogwe egyenesen parádézik, az LB sor elvégzi a feladatát… Most úgy állunk leginkább, hogy mi is volt ez a bye week előtti négy borzalmas meccs, ha ez a csapat tud ennél klasszisokkal jobban is szerepelni? Edzőbuktatás? Lehet… De egy biztos, Jim Haslett körülbelül 100 %-kal fordította meg a szezon alakulását Linehan kirúgása után. A Rams, ha így folytatja, ahogy jelenleg játszik, lassan számottevő lesz az NFC Westben. A hátralevő sorsolásukat megnézve a négy győzelem összerakása nem tűnik lehetetlennek. Igazán erős csapatokkal nem találkoznak, csak olyanokkal, amelyek nem kedvezőek nekik. Az NFC West legjobb csapatának tűnő Cardinals ilyen, és velük oda-vissza játszanak még. Elsősorban a passzjáték elleni védekezés miatt lehet itt gond. Hasonló ellenfél még a Bears, amely elsősorban védelme miatt nem jelent könnyű falatot. Jelenlegi játékukkal azonban elkaphatják akár a 49erst (akár kétszer is), a Seahawkst, a Falconst, a Jetset, a Dolphinst is akár. Ez hat mérkőzés, tehát akár az is előfordulhat, hogy a Rams 50 %-os mérleggel zár, de ez egy elég optimista jóslat. Azt azonban nem hiszem, hogy ebből a felsorolt hat meccsből legalább négyet ne gyűjtenének be, ha Haslett alatt továbbra is így szerepel a gárda.

3. Mike Singletary bemutatkozása igencsak érdekesre sikeredett a 49ersnél, ahol Mike Nolant váltotta (ideiglenes) HC-ként. Singletary lecserélte a mérkőzés során sokat hibázó QB-jét, JT O’Sullivant, majd a hét folyamán kinevezte Shaun Hillt a csapat kezdő QB-jének. Emellett a harmadik negyedben az öltözobe parancsolta a csapatot egy sportszerűtlen magatartás büntetéssel hátrányos helyzetbe hozó TE-et, Vernon Davist. A mérkőzést követő sajtótájékoztatón pedig kifakadt. Túlment-e a határon Singletary az első heti tevékenysége folyamán?

Lang Péter (Igor): Igen
Bár ez a kérdés a legnehezebb állásfoglalás szempontjából, úgy vélem valakinek ki kell mondania a kellemetlen igazságot: Mike Singletary túlment azon a határon, amit egy NFL edző megengedhet magának.
A legtöbben szentségtörésnek tartják majd a szavamat, és megkérdőjelezik milyen alapon ítélem én el Singletaryt bármiféle játékosi vagy edzői profiligás tapasztalat nélkül. Úgy vélem, erre a szabad véleménynyilvánítás alapján minden jogom megvan, másrészt arra is emlékeztetném a legtöbb embert, hogy célszerű a játékosi és edzői pályafutást különválasztani. A legtöbb amerikai sportrajongó és -újságíró is beleesett ebbe a csapdába, és azon kevesek aki el merték ítélni, azt amit Samurai Mike tett múlt vasárnap, a népharag végén találták magukat (lást a lenti linket.) Holott ha egy kevésbé híres edző/olyasvalaki tette volna ezt meg, aki nem egy Hall of Famer játékos - biztos vagyok benne, hogy a szélesebb közönség is jóval negatívan reagált volna. Egyvalamit mindenképp figyelemben kell tartani: Mike Singletary játékosi pályafutása semmilyen szerepet nem játszik és játszhat edzői megítélésében.
http://myespn.go.com/blogs/nfcwest?tag=singletary%20speech
Nézzük is kissé részletesebben mivel nem értek egyet. Singletarynek minden joga megvolt az irányítócserére és arra is, hogy az öltözobe küldje, valamint egy meccsre eltiltsa kiváló tight endjét, Vernon Davist. A probléma számomra ott kezdődik, amikor a sajtótájtékoztatón nyilvános kifakadt, és elítélhető megjegyzéseket tett csapatára, illetve egyes játékosokra.. ugyan nem nevezte nevén az adott tight endet, mégis mindenki tudta, hogy a mondandókát nagyrészt Davisnek címzi.
Az efféle viselkedést igencsak elítélhetőnek tartom - pláne azok után, hogy néhány nappal később maga Mr. Singletary hivatkozik az öltözoben történtek és elhangzottak szentségére “nadrágletolós” beszéde után. Félreértés ne essék: felőlem akár meztelenül is tarthat félidei beszédet az új San Fran HC, ez sem zavarna.. (más kérdés, hogy nem tartom a leghatékonyabb motiváló eszköznek.) Az a kettősség és némileg hipokritának tűnő viselkedés zavar, amikor Singletary a sajtótájékoztatón szabadon pocskondiázhatja csapatát, ahelyett hogy ezt az öltözoben tenné még, ám mikor saját személyével kapcsolatos kellemetlen információ kerül nyilvánosságra, akkkor vérig van sértve és nyomozóhadjáratot hirdet meg.
Emiatt az incidens miatt tehát úgy érzem, hogy Mr. Singletarynek már az első héten sikerült ingyencirkuszt varázsolnia a 49ers öltözojébol és túlmennie a legtöbb HC számára megengedett racionális határon.

Gaál Sándor (gsn): Nem
Mike Singletary még egy korábbi érából származik, amikor sokkal kevésbé voltak engedékenyek a főedzők. Akikkel dolgozott még játékosként, Mike Ditka és Buddy Ryan is ilyen stílusú, keménykezű edzőnek számított, így egyáltalán nem csoda, hogy ilyen esetek merülnek fel. A Vernon Davis ügy csupán arra igyekezett felhívni a figyelmet, hogy a 49ersnek csapatként kellene szerepelnie, nem pedig egyénenként. Nem fogadható el az egy játékostól, hogy olyan büntetést szedjen össze butaságból, amilyet Davis tett. Singletary csak utat próbál mutatni. Ahol laza közeg van az NFL-en belül, ott nincs meg az többnyire, ami a győzelemhez kell. Nincs meg az a fegyelem, amely, bár felnőtt emberekről van szó, rákényszerítené a játékost arra, hogy a csapat tagjaként cselekedjen, és 100 %-ot adjon ki magából. A hozzáállás talán a legfontosabb ezen a területen is, és bizony elég sok 49ers játékos bizonyította korábban is, hogy ez hiányzik nála. A San Francisco később kétségessé váló döntéseket hozott a draftok során az elmúlt években, milliókat dobott ki free agencyben játékosokra, de valahogy a befektetéseknek jó esetben csak a fele jött be. És leginkább talán a hozzáállás az oka annak, hogy nem minden befektetés térült meg. A legjobb példa éppen Vernon Davis. Hatalmas bustnak tekinthető játékos, elsősorban azért, mert ő nem akárki. Fizikálisan minden mutatóval rendelkezik, mi több, ő minden idők leggyorsabb TE-je, csúcsokat tart egyéb területeken is a poszt valaha volt játékosait figyelembe véve. Mégis, amikor most véget ér a szezon, annyi yarddal fog állni az NFL-ben töltött három éve után, mint egy olyan TE egyetlen év után, aki a liga elitjébe tartozik. Davis idén kezdett el viszonylag jól blokkolni, kell is, hiszen a San Fran fala idén botrányos (és nem csupán JT O’Sullivan „gyorsaságának”, illetve a Martz séma természetének köszönhetően). Elkapóként azonban több lenne tőle várható, még akkor is, ha a TE-ekre nem épít annyira a Martz O. Az természetes szerintem, hogy a főedzőnek nem tetszik, ha egy play után egy játékos butasága mínusz yardokhoz vezet, így megértem Singletary döntését. Szükség van arra a sikerességhez, hogy fegyelem legyen egy csapaton belül, máshogy igen nehéz megteremteni egy győztes közeget. Talán csupán egyetlen sikeresnek mondható edző van, aki nem szokta felemelni a hangját, Tony Dungy, az összes többi NFL-ben sikereket elérő edző szigorúságáról volt híres Vince Lombarditól Bill Belichickig, igazi motivátorok. Szükség van arra, amit Singletary tesz, hogy egy jó, sikerre éhes közösség jöjjön létre. Természetesen nem lehet ezt minden mérkőzés után eljátszani, illetve a sajtón keresztül üzengetés sem mindig a legjobb, de létszükséglet egy olyan csapatban, ahol láthatóan nem ad ki magából 100 %-ot sok játékos hétről hétre, és nem a csapat a legfontosabb számára.

4. A New England Patriots az elmúlt héten IR listára helyezte futójátékosát, Laurence Maroneyt. Maroney így 2008-ban már nem lép pályára. A 2006-ban, az első kör 21. helyén kiválasztott futó eddig nem nyújtott olyan teljesítményt az NFL-ben, amely megfelel a rá „pazarolt” magas draftpicknek. Mindenképpen a 2006-os draft class legnagyobb RB bustjának számít jelenlegi állapotában. Mögötte olyan játékosok keltek el, mint például Joseph Addai, LenDale White vagy éppen Maurice Jones-Drew. Mindannyian bizonyítottak már, Maroney viszont nem. Játszik-e valaha olyan szinten a Patriots RB-je, amire magas választása predesztinálta?

Lang Péter (Igor): Nem
A forduló legkönnyebb kérdésének a Maroney-val kapcsolatos dilemmát tartom, és sokadik alkalommal már, de ezúttal is a kontra oldalt kell védenem: nem hiszem, hogy a Patriots futója valaha is olyan szinten lenne képes játszani, mint amit egy első körös futótól elvárhatnánk.
Véleményem szerint, ugyanis az első körben draftolt játékosokkal szemben igencsak komoly elvárásokat kelle támasztani - a legtöbb esetben az 1. körös játékosra gyakran a “franchise” szócskát is rásütik, vagyis 8-10-12 éven át kiváló teljesítményt és a csapatnál való maradást várják el az adott játékostól. Ugyan, ha jómagam nem vagyok ennyire szigorú, akkor is azt mondom, hogy egy TOP 20-ban draftolt futótól 5-6 jó év a minimális elvárás, ahol a futó képes 1000-1200-1400 yardot futni, és a csapatot a saját hátán/vállán cipelni. Laurence Maroney-nak eddig csak azt sikerült bebizonyítania, hogy egyedül nem nagyon képes a futójátékot megoldania, és igyencsak gyakran küzd kisebb-nagyobb sérülésekkel is. Még ha azt a kitételt, el is vetem, hogy egyedüli futóként kellene brillíroznia (hisz Addai, White és Mo-Jo is gyakran kaptak segítséget futótársaiktól, Rhodestól, Chris Johnsontól vagy Fred Taylortól), akkor is nehéz elképzelni, hogy Maroney-ban benne van további öt-hat “jó” év, amikor képes lesz egy egész szezonon keresztül jó teljesítményt nyújtani majd. Ha valaki 23 éves korában sérülékeny, annak a csontjai később sem lesznek keményebbek.
Nagyon úgy néz ki és véleményem szerint tehát, néhány év múlva már egyértelműen kijelenthető lesz a tény, hogy a Maroney a 2006-os draft egyik nagy bustja volt.

Gaál Sándor (gsn): Igen
Laurence Maroney, a LOS táncos… Így is nevezik sokan a játékost a Patriots szurkolói közül, sőt, néha találkozunk ezzel már hivatalos blogokban is. Leírják, semminek nézik, befejezett projectként tekintenek a tehetséges RB-re, azért, mert nem tudja egyszerűen belevetni magát az előtte megnyíló lyukakba, túlgondolkodja a dolgokat. Ez azonban nem ilyen egyszerű, mert tény, sokat vár ki, de láthattunk Maroneytól fantasztikus játékot már az NFL-ben is. De menjünk vissza kicsit az időben. A Minnesota egyetemen 2003-ban összeállt egy futóduó, a két szereplő ebben a párosban Marion Barber III és Laurence Maroney volt. Első két, egy backfieldben töltött szezonjukban mindketten átlépték az 1000 futott yardot. Barber, apja nyomdokain haladt, már akkor is lehetett nála érezni a fullbackes ütközésturo készséget. Maroney volt az izgalmasabb játékos, akitől inkább várhatta el azt az ember, hogy a következő playnél fut egy TD-t 60+ yardról, aki sebességével képes volt a külső futásoknál bárkit lehagyni, minden megvolt benne, minden, ami egy igazán jó futóhoz kell. Jó látás a pályán, kiváló védelemolvasás, nem halt el a lába, ha ütközésre kényszerítették, igazi sztár volt. Egyedül talán az elkapó készségét lehetett megkérdőjelezni. Azóta csupán egy futóduó volt a college fociban, amely ehhez a pároshoz fogható, Darren McFadden és Felix Jones kettőse az Arkansasnál 2005 és 2007 között. 2005-ben Barber az NFL-be került (innentől Maroney társa a backfieldben a Steelers backup RB-je, Gary Russell volt, aki a következő évben elhagyta az iskolát), csupán negyedik körös választott volt, és néhány év alatt a liga top 5-10 futója közé került. A nagyobb tehetségnek tartott Maroney 2006-ban követte és az első kör 21. helyén vitte el a Patriots. Corey Dillon mellett szerepelt újonc idényében Maroney, és nem okozott csalódást, az akkor még futásra jobban épülo csapatban. Különösen a Bengals elleni mérkőzésére emlékezhetünk még manapság is. De már ekkor is jelentkeztek problémák, két meccset is kihagyott sérülés miatt. 2007-től elsőszámú futóvá lépett elő, azonban az első hónapokban csalódást okozott, annak ellenére is, hogy a Pats passzjátéka révén veretlenül menetelt, és a csapat csak kis részben épített a futójátékra. Ezúttal is leginkább a sérülés volt a dolgok hátterében. Három, tűrhető produkció után ugyanennyi mérkőzést kellett mulasztania, és december közepéig nem is talált vissza év eleji formájához sem. Ekkor a Jets ellen játszott a Pats, és szélviharban rendezték a mérkőzést Foxboroughban. Így a Brady vezette passzjáték nem tudott megfelelően kibontakozni, Maroneyn volt a sor. Ő azévi második 100 yard feletti meccsével válaszolt, és a meccs legjobbjaként zárt. Egy héttel ezután megint jól szerepelt, az akkora már eléggé elcsigázott Dolphins ellen. A Giants ellen szezonzárón, bár nem hozott jó yardátlagot, két fontos TD-vel vette ki a részét a sikerből. És azután jött a playoff, amelyben lehengerlően játszott. A Pats passzjátékát megfogták ekkorra már az ellenfelek, Mosst szinte mindenki kivette a játékból. Maroney pedig mind az AFC Divisional körében, mind az AFC Championshipen 120 yard felett zárt, a csapat legjobbja volt. A Super Bowlon ugyan elmaradt ettől a teljesítménytől, de ott az egész fal totális összeomlást élt át, és LoMo még így is szerzett egy TD-t. Az idei évben a Chiefs ellen egy futástól eltekintve nem igazán hozott emlékezeteset, még ha yardátlaga figyelemreméltó is volt. Utána a Jets ellen pedig megsérült a válla, és a rákövetkező meccset a bye előtt ki is hagyta. Bye után a 49ers ellen ismét gyengén játszott, a Chargers ellen sem tudott szerepelni, és ennek következtében nem erőltették tovább játékát, IR-re tették.Ami igazán meggyőz arról, hogy valaha lesz még Maroneyból kiváló RB, az elsősorban az, hogy tehetséges futójátékos, minden adottsága megvan. Ha a tavaly december és idén február közötti időszakot felidézem, azt kell mondjam, hogy egészségesen bármire képes lehet. Ebben az időszakban Pro Bowler formában szerepelt, a Patriots playoffbeli MVP-je volt nálam támadóoldalon. Egyetlen dolog hiányzik igazán, ahhoz, hogy végre láthassuk az igazi Laurencet, hogy egészséges tudjon maradni legalább egy szezonon át. Nagyon nagy hátrány, ha egy játékos ennyire sérülékeny, de mivel még csupán 23 éves idén, sok éve lesz még a bizonyításra, és véleményem szerint látjuk őt még az NFL-ben 1000-1400 yardos idényeket produkálni.

5. A liga egyetlen veretlen csapata, a Tennessee Titans (7-0) a hétvégén a Green Bay Packers-szel csap össze. A Titans eddig remekül játszik, de sokan a szemükre vetették, hogy egy kivételével negatív mérlegű ellenfelek ellen aratták győzelmeiket. Az elmúlt heti MNF kicsit lecsendesítette ezeket a hangokat, még akkor is, ha akkor sem pozitív mérlegű csapatot múltak felül. Az Indianapolis Colts legyőzése a Tennessee Titans számára azonban különös jelentőségű volt, Peyton Manningéket sohasem egyszerű legyőzni. A Colts talán leginkább az LP Fielden a héten vendégeskedő Packers ellen szenvedett idén, így a Titans számára is érdekes kihívást jelenthetnek a Sajtfejűek. Sikerül-e megőriznie a veretlenséget Jeff Fisher csapatának a Green Bay Packers ellenében?

Lang Péter (Igor): Igen
A Titans csapata nem fog veretlen szezont produkálni: előbb-utóbb beleszaladnak egy csapatba, amely lefogja majd futójátékukat és 25-30 pontot szerez a kiváló Tennessee védelem ellen, ez pedig túlságosan sok lesznek a nashville-i csapat számára - ám ez a vereség nem ezen a héten fog megtörténni, a Titans le fogja gyűrni a Packers csapatát.
A fent említett két kritérium közül az egyiket a Green Bay is kielégíti: könnyedén képesek lehetnek 20-30 pontot termelni a Titans ellen. Aaron Rodgers eddig remekel, Greg Jennings és Donald Driver pedig a kiváló Titans secondaryt is képes lenne megkavarni, Ryan Granttől pedig sokan várják már az idei szezon első igazán kirobbanó meccsét - Grant pedig híres arról, hogy a jobb futóvédelmek ellen is képes remek teljesítményt alkotni. A problémát azonban ott látom, hogy az eddig is gyengélkedő Packers run D nem lesz képes lefogni, a legújabb Thunder&Lightning nashville-I kiadását. A meccsenként feladott 142 yard nem sok jóval kecsegtethet, és ha figyelembe vesszük, hogy a Titans stílusára talán legjobban hasonlító Dallas futójátéka egyenesen megalázta a Green Bay front sevent (Marion Barber 142, Felix Jones pedig 6 futásból 76 yardot szerzett), akkor még inkább aggodalmaskodó érzések tölthetik el a Sajtfejűeket.
Ráadásul a front sevent sikerült egy újabb manageri döntéssel gyengíteni az elmúlt héten: a franchise elengedte Kabeer Gbaja-Biamilát, és aktiválta PUP-listáról a fiatal DT-t, Justin Harrellt. A hosszútávon ez véleményem szerint jó döntésnek bizonyul majd, de a Titans ellen kockázatos lesz az ifjú tehetséget bevetni, aki az idén még nem vett részt tétmeccsen, és könnyebb feladatot is el tudna képzelni magának, mint a Titans fala és futói ellen visszatérni, Ugyan a DT poszton alkalmazott rotációs rendszerre (Ryan Pickett, Johnny Jolly és Colin Cole is kaptak szerepet ezen a poszton), és a futás ellen is remek Aaron Kampmanre számíthatnak a Packers rajongók, ám véleményem szerint ez is kevés lesz - a Titans fogja vasárnap győztesen elhagyni a pályát.

Gaál Sándor (gsn): Nem
Minden nagy sorozat megszakad egyszer, és úgy gondolom, a Tennessee Titansé is véget ér, ráadásul éppen most, a Packers ellenében. A Baltimore Ravens óta nem volt olyan csapat, amely jelenlegi formája alapján igazán veszélyt jelenthetett volna Nashville büszkeségeire. A Titansnek van egy igen produktív futójátéka és egy game managelésre alkalmas passzjátéka támadóoldalon. A védelemben pedig egy mostanában gyengélkedő, de alapvetően remek futás elleni D-je, illetve egy kiemelkedő passz elleni védelem.A Titans futójátékát eddig idén viszonylagosan a Vikings, a Ravens és a Colts tudta megfékezni. Előbbi két csapat nem meglepetés, az Indianapolis Colts, amely pár hete még a liga utolsó helyén állt futás elleni védekezésben, ennél sokkal érdekesebb. Ez csupán annyit mutat meg, hogy bármely csapat képes lehet olyan gameplannel előrukkolni, amellyel megnehezítheti a csapat támadóoldali produkcióját. A Green Baynek erre pontosan két hete volt a bye week miatt, és hiába van elég hátul rush D tekintetében a csapat, a játékosok képességei alapján komoly esélye van, hogy megfékezzék a futójátékot. Ne felejtsük el, a Packers 141 mérkőzésenként kapott yardja a földön alapvetően kiegyenlített offense-ek ellen termelődött, egyedül talán az első heti Vikings elleni AP 103 yard a kivétel. Arra számíthatunk, hogy nyolc ember lesz a boxban, tehát feltolnak egy safetyt. A nyolcadik ember lehet akár az LB méretű Aaron Rouse, akár a sérüléséből visszatérő Atari Bigby, aki karrierje korábbi szakaszában játszott is LB-t. Emellett PUP listáról ezen a héten aktiválta a csapat a tavalyi első körös picket, Justin Harrellt, aki sokat segíthet a DT depth növelésében. Azért is neveztem veszélyt jelentő csapatnak a Packerst, mert a nyolcadik ember a boxban nem érinti meg őket annyira, mint a más csapatokat. A CB-k Green Bayben emberfogást védekeznek, méghozzá nem is akárhogyan. Charles Woodson az NFL legjobb formában levő CB-je jelenleg. Mellette Al Harris hiányában Tramon Williams és Will Blackmon képes volt elfogadható teljesítményre, de úgy tűnik, Harris vasárnap már ott lesz a pályán. Így elég hátul Nick Collins személyében az egy besegítő safety, nem igénylik azt a védekezéshez, hogy negyedik ember is besegítsen, mint más csapatoknál. Kerry Collinsnak, a Tennessee rutinos QB-jének, így nem lesz könnyű dolga, ha az amúgy is dadogó kezű WR-eire szeretne számítani. A Titans legjobb elkapója jelenleg a TE, Bo Scaife, az ő megállítása lehet a Packers számára a legnehezebb, ha sikerül a futást megfogni. A Packers D mérkőzésenként 52 yardot engedélyez a TE-eknek, erre kell még figyelniük. Emellett ki kell emelnünk, hogy a Packers DE-inek, és a két remek OT-nek, Roosnak és Stewartnak (ketten együtt 1 sacket engedélyeztek idén!!!) az összecsapása is döntő lehet majd. Kampman idén is remek formában van, a másik oldalon a rotáció miatt pedig mindig friss ember találkozik az OT-vel.Miután végeztünk a Titans O és a Packers D párharcával, térjünk át a másik oldalra, amely talán még érdekesebb. Akárhogy nézem, a Titans nem találkozott még idén olyan passzjátékkal, mint a Packersé. Ennyi sok WR-es felállással, minőségi elkapóval felálló, és egyben levő passz O-t (a Bengalst vagy a Coltsot nehéz lenne ebbe a kategóriába sorolni jelenlegi formájukban) nem látott még idén Jeff Fisher csapata. Így úgy gondolom, bár nagyon jó a Titans passzvédelme, itt kisebb gondjuk adódhat. Hiába van ott a remeklő Finnegan, Harper és Griffin a secondaryben, a legjobban érvényesülhet a Packers passzjátéka az idei ellenfeleket figyelembe véve. Természetesen azonban ez nemcsak azon múlik, hogy milyen formában van Aaron Rodgers, Greg Jennings vagy éppen Donald Driver. A falon múlik a legtöbb, mert a másik oldalon ott lesz a szörny, az NFL legfantasztikusabb védőjátékosa, Albert Haynesworth. Ráadásul valószínűleg visszatér a héten a csapatba Kyle Vanden Bosch is, aki a Titans legjobb DE-je. A fal közepén legalább annyi fog múlni, mint Cliftonon és Tauscheren a széleken. Utóbbi két játékos elsősorban a Dallas ellen játszott idén szörnyű módon, amely hasonló nyomást képes ráhelyezni a falra, mint a Titans (csak a Cowboys 3-4-es formációból). Rodgers fő célpontjait említettük, egyet azonban kihagytunk, Donald Leet. Ő nem volt idén annyira kimagasló, de ezen a meccsen az lehet. Egyrészt remek checkdown célpont siettetés esetén, másrészt a Titans védelmének igen nagy gondja van a TE-ek megfogásával, elsősorban az LB sor lassúságából adódóan. A Packers futójátékának érvényesülése nagy kérdés a Titans ellen, hiszen az egész évben gyengélkedik, élen a fallal és Ryan Granttel, így nem lenne meglepő, ha sokra nem vinnék. Úgy gondolom, hogy a Packers a Titans futójátékának megfogásával, Albert Haynesworth és a D-line viszonylagos kordában tartásával, illetve a csapat szokásoshoz közeli passzjátékának megteremtésével képes lesz felülmúlni a veretlen Tennesseet.

6. Az eheti MNF-en a Washington Redskins látja vendégül a Pittsburgh Steelerst. Mindkét csapat 6-2-es mutatóval áll jelenleg. A Redskinst elsősorban támadójátéka, a Steelerst pedig védelme repíti előre. Fontos szereplője a Washington támadójátékának Clinton Portis, aki az egyik legfontosabb szereplője lehet a mérkőzésnek. Portis vezeti jelenleg az NFL-t futott yardok terén, nyolc mérkőzés után már az 1000 yardos határt ostromolja, és 260 yarddal előzi meg a liga második legtöbb yardot futó RB-jét, Adrian Petersont. A kiváló RB ráadásul öt - zsinórban elért - 120 yard feletti meccs után kerül szembe a liga egyik legjobb futás elleni védelmével. A Steelers mérkőzésenként 71,6 yardot engedélyez a futójátékosoknak és csak három futott TD-t kaptak. Le’Ron McClain, a Ravens RB/FB-je volt az, aki a legtöbb futott yardot tudta felmutatni idén a Steelers D ellenében, ő 63 yardig jutott a Baltimore és a Pittsburgh összecsapásán. Sikerül-e a kiváló formában levő Portisnak legalább 80 yardot elérnie a Steelers ellen?

Lang Péter (Igor): Nem
Bár a szívem megszakad, mint (viszonylagosan) objektív NFL-néző, kénytelen vagyok elismerni a kiváló védőegységeket, és bizony a Steelers defense jogosan pályázhat a liga (egyik) legjobbjának a címére: futás elleni mindenképp a TOP 3-ban találhatók. Ez pedig nagy kihívás lesz Clinton Portis számára, és úgy vélem, az idén eddig bombaformában játszó futó nem lesz képes a 80 yardot túllépni.
Nem kétlem, hogy elegendő próbálkozás esetén Portisnak is sikerülne 80, akár 100 yardot is futnia a Steelers ellen. A nagy kérdés azonban hányszor próbálkozhat majd a meccsen? Innen kezdődik a dolog érdemi, ugyanakkor “találgatós” része: így első ránézésre, saját becslésre alapozva mintegy 25-30 cipelés kellene a sokarcú futótól a 80 yard eléréséhez.
Ha a meccs elején sikerül a Redskinsnek egy nagyobb vezetést megszereznie, nem kétséges, hogy ölni fog az órát, és annyit futtatják majd Portist, amennyit csak tudják. Hasonló taktika várhatü a másik oldalon is, igsz itt Mewelde Moore és Willie Parker lehetnek a főszereplők. Ha azonban a meccs szoros marad, akkor mindkét csapatnak érdemes lesz a QB-k kezébe adni a labdát, különösen azt tekintve, hogy mindkét védelem sebezhetőbbnek tűnik a passz ellen, és mindkét irányító meggfelelő teljesítményt nyújtottaz idén - sőt, Campbell egyenesen remekel, még mindig nem dobott interceptiont az idén.
Mindkét csapat szeretettel használja a futójátékot, a rövid passzokat a TE-nek, és mindkét QB remek passzpontossággal dobál az idén - mindhárom faktor ahhoz fog vezetni tehát, hogy a meccs órája rendkívül gyorsan fog lepörögni, vagyis kevesebb play-re lesz idő, mint egy olyan összecsapáson, amelyet incomplete passzok tömkelege tarkítana. Ráadásul igencsak szoros, kiélezett meccs várható, számomra nagy meglepetés lenne, ha valamleyik csapat legalább 2 touchdownnyi vezetésre el tudna lépni a másiktól. Az alábbi érvek miatt ezért úgy vélem, hogy Portisnak ezúttal nem lesz alkalma dominálni, és legalább 25 alkalommal cipelnie a lasztit, hacsak tehát a Steelers védelem nem követ el valami nagyobbfajta bakit, nem lesz alkalma a 80 yard túllépésére.

Gaál Sándor (gsn): Igen
Életem legoptimistább párbaját egy újabb igennel zárom. Clinton Portis ugyanis nem hiába vezeti az NFL-t yardmennyiséget tekintve. Zseniális, amit a Redskins fala idén produkál. Amellett, hogy tűrhetően védik Campbellt, megítélésem szerint az egész NFL legjobb futássegítését mutatják be, dominálnak benne. Portis mind a két oldalon futva remekel, akár Kendall, akár Thomas mögött indul meg, akár Heyer vagy Jansen mögött vág ki a szélre, sőt, még a bal oldalon, Samuels mögött is ügyesen szerzi a yardokat. Sokat segít ebben Mike Sellers kiváló lead blockerként. Ugyan a Giants átlagos yardmennyiséget tekintve minimálisan megelőzi a Redskinst a futás terén, a Skins fala idén a legdominánsabb futássegítő egység (a Giants első helyében jelentősen benne van az is, hogy rotációt alkalmaznak az RB-knél). Természetesen visszagondolhatunk az elmúlt hétre, amikor éppen a Giants ellen játszott a Steelers, és Brandon Jacobst 47 yardon tartotta a Steelers, de mellette Ward is futott 37-et, összességében 83 yarddal zárt a csapat. Egyrészt jobb futásblokkoló falnak tartom a Washingtonét, másrészt pedig meg kell jegyezni, hogy Clinton Portisnak nincs igazán riválisa a Skins backfieldben, más kaphat 2-3 carryt (Alexander/Betts/Sellers), de alapvetően az elsőszámú és az esetek nagy részében alkalmazott futójátékos. Portis idén harmadik alkalommal fog szembekerülni 3-4-es védelemmel. Első alkalommal a Cards ellen mindössze 68 yardra volt képes, egy még akkor nem annyira jól muzsikáló fal mögött. Ez a teljesítmény megismétlődhet, de úgy érzem, ezúttal többre jut Portis. A második alkalom a futás ellen még most, a csapat szétesése közepett is jól tartó Cowboys ellen esett meg, akkor kezdődött RB-nk 120 yard feletti sorozata. Nincsenek hozzászokva az NFC csapatai a 3-4-gyel való megmérkőzéshez, hiszen alig van 3-4-et is, vagy csak azt játszó csapat jelenleg az NFC-ben, így kicsit nehezebb készülni rá a csapatoknak. A Steelers 3-4-e jelenleg és több év viszonylatában is az NFL legjobb standard 3-4-es védelmének nevezhető. Évrol évre ott vannak a legjobb védelmek között. Aaron Smith, Brett Keisel és Casey Hampton kifelé hajtja a futókat elrettentve őket a középső futásoktól. A második vonalban pedig Foote és Farrior végzi el a munkát, lecsapva a RB-kre. Ez az öt játékos felelős főleg azért, hogy a Steelers idén is ennyire jó, és lesz is legalább addig, amíg ők Pittsburghben lesznek. 100 yard feletti mennyiséget elképzelni sem tudok, még Clinton Portistól sem, a D jelenlegi formáját látva, maximum akkor, ha sikerül valahogy egy nagyon hosszú futást összehoznia. A 80 yard azonban annak a falnak a támogatásával, amely meccsenként 150 feletti futott yardhoz segíti a Washingtont, össze fog jönni.