A válogatott kapujában - III. rész

A 23 éves free safety-ről - aki Sean Taylort és Al Harrist nevezte meg példaképének - nyugodtan mondhatjuk, hogy már rendelkezik nemzetközi rutinnal, hiszen szerepelt a finn élvonalban, illetve több válogatottbeli csapattársával egyetemben az osztrák bajnokságban is pallérozódott.

Mikor és hogyan jött az ötlet, hogy ezt a sportágat válasszad?
2005 környékére kell visszakanyarodni az időben, amikor is édesapám látta a Super Bowlt és ezt követően mesélt nekem a sportágról. Ennek hatására kezdett el engem is érdekelni, 2006-ban két barátommal ellátogattunk a Budapest Wolves edzéseire, később közülünk azonban csak én maradtam. Az első idény, amikor már mérkőzéseken is játszottam a 2007-es magyar valamint osztrák junior szezon volt. Ez meglehetősen nagy sikereket hozott jómagam, valamint a csapat számára is. Az év újonca lettem, onnantól pedig nem volt megállás, úgy éreztem lehet keresnivalóm ebben a műfajban hosszabb távon is.

Pályafutásod során ki gyakorolta rád a legnagyobb hatást, kitől tanultál a legtöbbet?
Mindenekelőtt Sződy Ferencet kell megemlítenem, aki majdnem 7 évig volt védőkoordinátorom, illetve secondary edzőm. Ő tanított meg az alapokra, illetve későbbiekben is ő csiszolgatta a tudásomat, pályafutásomat tekintve annyira nem is eredménytelenül. Rajta kívül Kovács Zsoltot és Zagyva Balázst kell kiemelnem, akik szintén ugyanennyi ideig voltak mellettem és segítettek a fejlődésemben. Ennél hosszabb felsorolásba nem szeretnék belemenni, mert úgyis kifelejtenék valakit, ezért csak annyit mondanék, hogy köszönettel és hálával tartozom minden jelenlegi és volt csapattársamnak, edzőmnek, mert ők is nagyon sokat segítettek abban, hogy magyar válogatott játékos lehessek.

Mit tartasz a legfőbb erősségednek, illetve miben kellene a legtöbbet fejlődnöd?
Erősségemnek talán a helyezkedésemet, játékolvasási képességemet valamint a labdaérzékenységemet mondanám, ezeknek köszönhetően jó néhány interceptiont tudtam szerezni az évek során. A futás elleni védekezésben viszont mindenképpen fejlődnöm kell, igyekszem is előrelépni ezen a téren, remélem a válogatott meccseken nem lesz panasz rám a játéknak ezen szegmensében sem.

Nemrég tértél haza Finnországból, ahol néhány hónap erejéig belekóstolhattál a légiós életbe, mint a Kouvala Indians játékosa. Hogyan kerültél kapcsolatba az Indiánok csapatával, milyen tapasztalatokat szereztél finn fociról, a helyieknek a játékhoz való hozzáállásáról?
A csapattal az Europlayers honlap segítségével kerültem kapcsolatba, tavaly több megkeresés is érkezett irányomba, végül úgy döntöttem, hogy Finnországban próbálom ki magam. Szerintem hamar sikerült beilleszkednem, nagyon kedvesek voltak a játékostársak, egyáltalán nem éreztették velem, hogy máshonnan érkeztem. Szerencsére jó játékkal sikerült meghálálnom a vendégszeretetüket, a csapaton belül én szereztem a legtöbb interceptiont és én harcoltam ki a legtöbb fumble-t. Sajnos végül a döntőbe nem sikerült bekerülni, az elődöntőben elvéreztünk, de így is pozitívan értékelem a Finnországban eltöltött néhány hónapot. A bajnokság magas színvonalú, sok amerikai játékos szerepel, a legnagyobb különbség az itthoni viszonyokhoz képest az anyagi háttérben rejlik. A csapatoknak általában saját stadionjuk, és több szponzoruk is van, megengedhetnek maguknak fizetett játékosokat, a játékosoknak pedig a felszerelés megvásárlásával sem kell bajlódniuk, ezt is az egyesült intézi számukra. Arrafelé is nagyon népszerű a sportág, amit a legjobban talán az bizonyít, hogy az első osztályú meccseket az országos TV közvetíti igen magas színvonalon.

Mik a távolabbi terveid, tervezel-e még visszamenni Kouvalába, esetleg más országban szeretnéd kipróbálni magad?
Terveim közt szerepel a jövőben is külföldön játszani, hívtak vissza az Indianshoz is, valamint más országokból is kaptam ajánlatokat, de egyelőre ez még képlékeny, jelenleg a válogatott mérkőzésekre koncentrálok, itt szeretnék minél jobb teljesítményt nyújtani. Azt viszont biztosan mondhatom, hogy szeretnék még légióskodni a jövőben.

A nemzetközi tapasztalataid alapján hova helyeznéd a magyar amerikai focit Európán belül?
Nehéz meghatározni a válogatottunk erejét, hiszen még egyetlen mérkőzést sem játszottunk, de bízom benne, hogy erősek leszünk, a játékosállományunk megvan hozzá. Sajnos a hazai foci még messze jár az Ausztriában képviselt szinttől, hiszen nyugati szomszédunk Európa egyik legerősebb nemzete a sportágban, célnak a hozzájuk való felzárkózást lehet tekinteni szerintem. Reméljük egy nap sikerül megvalósítani ezt.

Milyen érzésekkel várod a hétvégi válogatott mérkőzést? Mit vársz magadtól és a csapattól?
Hatalmas megtiszteltetés Magyarországot képviselni az első válogatott mérkőzésen a sportág történetében. Azt hiszem minden sportolónak ez az álma és ez nekem most megadatott, hálás vagyok az edzőknek, hogy bizalmat szavaztak nekem. A csapat elszánt játékosokból és edzőkből áll, nem is lehet más célunk, mint hogy győzelemmel mutatkozzunk be a csehek ellen, de nem szabad elfelejteni azt, hogy ez egy felkészülési mérkőzés a szerbek elleni EB-selejtezőre. A nagy cél, hogy az Európa Bajnokságon részt vehessünk, ehhez le kell győzni Szerbiát és a csehek ellen lesz lehetőség kipróbálni a játékokat, játékosokat. A meccset ki kell majd elemezni, a hibákat ki kell javítani, majd ezt követően a lehető legjobb teljesítményt kell nyújtani a szerbek ellen. Ennek ellenére természetesen mindent meg fog tenni a csapat, hogy győzelemmel debütáljunk. Jómagam interceptionökkel szeretnék hozzájárulni a sikerhez, azonban azt, hogy vissza is hordom őket TD-re már nem tudom garantálni.

(Friss hír, hogy a heves esőzések miatt elképzelhető, hogy a BVSC stadionból az Építők pályára viszik át a meccset rendezők, a végső szót a kérdésben szombat este mondják ki.)