AFC East figyelő - 8. hét

Buffalo Bills

Katasztrofális szezonja van a Buffalonak, de legalább kis pozitívumokat gyártanak az utóbbi hetekben. A múlt heti „majdnem-győzelem” a Ravens ellen most megismétlődött, ismét csak hosszabbításban maradt alul a gárda a jó mérlegű Kansas City otthonában. Ezúttal nem támadásban, hanem védekezésben nyújtottak NFL-szintűt, ez különösen igaz a front sevenre, ez külön örömteli. Ryan Fitzpatrickék azonban nem tudták megismételni a múlt heti produktumot, a futójáték pedig továbbra is harmatos. A hosszabbítás során még a régóta megbízható Ryan Lindell is hibázott, ezt használta ki második próbálkozásra Ryan Succop, és egy másodperccel a hosszabbítás vége előtt behúzta a győzelmet a Chiefs-nek. Mindenesetre életjeleket produkál most már a passzjáték és a passzvédelem, a földön azonban továbbra sem épp hatékony a Bills, Jamaal Charles lefogása sem sikeredett igazábó. Pozitívum Steve Johnson TD-elkapása, már szériában az ötödik, ami klubrekord. 0-7, és a Bears-t fogadják Torontoban a jövő héten, hát ha valaki ellen most gyakorolhat a defense, az a Chicago, ahol igen nagy gondok vannak az offense-el. Ha folytatni tudja a Buffalo a javuló tendenciát, meglehet az első siker a szezonban (az 1/1-re készülést azért nem érdemes félbehagyni).

Miami Dolphins

Nehéz egységes képet kialakítani a Dolphins-ról, mert elég kiegyensúlyozatlanul teljesítenek, de annyi biztos, hogy nem félnek vendégként szerepelni: mind a négy sikerük idegenben született ugyanis (egy kicsit kedvesebb bíróval ez nem lenne igaz, ugyanis a múlt héten jogos győzelmet arathattak volna otthon is). Pedig a meccs elején úgy tűnt, hogy megszakad a sorozat, a Bengals probléma nélkül ment végig a pályán, majd amikor két mezőnygóllal közelítettek a Delfinek, két borzalmas play következett ugyanis részükről. Előbb Chad Henne adta el a labdát saját térfelének közepén, majd Carson Palmer passzát hiába fülelte le Chris Clemons, azonban kiejtett, egyenesen Terrell Owens kezébe így 14-6-ra vezetett már a Cincinnati. Ezután folytatódott a field goalok gyártása, Dan Carpenter megismételte múlt heti 5/5-ös teljesítményét, a meccs végén pedig egy szép drive-ot fejezett be Ricky Williams. A védelem sorra állította meg a hazaiak támadásait, Sean Smith interceptionje a végén pedig bebiztosította a 4-3-as mérleget a Miaminak. A defense (főleg passz ellen) nagyon biztató Floridában, azonban a támadás nem biztos, hogy sokáig el fogja viselni a középszerű futójátékot, miután Chad Henne azért továbbra sem egy Drew Brees. Következik a Baltimore, ami nehéznek tűnik, de idegenbeli meccsről beszélünk – ami az idei Miami esetében jó jel.

New England Patriots

A Pats a Vikings-szal játszott presztízsmeccset hazai környezetben. A találkozó előtt Randy Moss került reflektorfénybe, hiszen alig pár hete ő még a New England alkalmazásában állt, ennek megfelelően nem volt éppen szívélyes a fogadtatása. De a Patrióták secondary-je sem biztosított számára vörös szőnyeget, épp ellenkezőleg: Brandon Meriweather folyamatos, kiemelt figyelmet szentelt neki, és ennek (no meg a passrush-nak) köszönhetően sikerült a sztárelkapót leradírozni a pályáról (a Vikings-nek pedig azóta a keretükből, de ez már az ő dolguk). A védelemre egyébként sem lehetett sok panasz az átlagosnál valamivel több bekapott yard ellenére sem, a kulcsszituációkban ugyanis rendre megálljt parancsoltak a Minnesota neves támadóinak, Devin McCourty interceptionje pedig élményszámba ment, az újonc egyre jobban beleszokik a ligába. A támadóegységre hasonlóak igazak: fontos pillanatokban mindig képesek voltak egy-egy nagyobb play-re – vegyük csak Brady gyönyörű kimozgását majd passzát Brandon Tate-hez, ami 65 yardos touchdownt eredményezett. Kétszer is hátrányból álltak fel, és amikor a végén úgy tűnt, a Minnesota fordíthat, egy remekbeszabott drive-al pontot tettek az összecsapás végére. A két ifjú futó, BenJarvus Green-Ellis és Danny Woodhead hétről hétre jobb és jobb, előbbi erőből is meg tudja oldani a feladatokat egy egész meccsen keresztül, kulcsszituációkban is ráhagyatkozik már a Patriots, utóbbi pedig a semmiből is elő tud rántani a tarsolyából egy-egy fontos play-t, legyen az futás vagy elkapás. Összességében elég szép kilátásai vannak a Pats-nek, 6-1-es mérlegükkel vezetik a ligát, és úgy tűnik, a legjobb csapatok ellen is valahogy képesek összehozni egy-egy győzelmet, ráadásul a most következő Browns nem tűnik túl nagy falatnak (bár a Saints torkán is megakadtak).

New York Jets

Mielőtt mindenki elkönyvelte volna Rex Ryanéket Super Bowl-győztesnek, kaptak egy gyors pofont az NFC egyik legerősebb csapatától, hazai pályán. Nem is akármilyet: a Jets bár nem egy támadásra építő csapat, a nulla szerzett pont sokatmondó szám. A defense persze szépen dolgozott, esélye sem volt a Green Bay-nek igazából előrehaladni, pedig Rodgers-ék a liga legjobbjai közé tartoznak, de a New York hibázott többször, és ez okozta a végzetüket. Először is Steve Weatherford punter próbálta punt helyett first downhoz juttatni csapatát, azonban ez nem sikerült neki, majd jött két sikertelen challenge (amiből az egyiknek be kellett volna jönnie, jogtalan interceptionhöz jutott a Packers ugyanis), ennek köszönhetően nem maradt több visszanézési lehetőség, így egy harmadik kétes szituációt, amikor egy újabb incomplete passzt ítéltek eladott labdának a bírók, már nem tudott mit tenni Ryan. Ezekből a hibákból szépen összehoztak a vendégek két mezőnygólt, Nick Folk kihagyta a sajátját, majd mikor Mark Sanchezék képtelenek voltak fordítani, jött a harmadik, de ez már nem osztott, nem szorzott. A másodéves irányító borzalmasan játszott, még akkor is, ha itnerceptionjei valójában nem voltak azok, és a futójáték is gyengébb volt az idén megszokottnál, annak ellenére, hogy Tomlinson a mérkőzésen elérte a 13,000 yardos álomhatárt karrierje során. A védelem továbbra is elitnek tekinthető, de ha ilyen impotens a támadójáték, akkor a Jets még a playoffról is lemaradhat – ne feledjük, már a divízió trónjáról is letaszíttattak. A hét közben a Lions-ra kell készülniük, nem lesz ez olyan könnyű meccs, mint elsőre hangozhat, és ha elhiszi magáról a Jets, hogy ők a legnagyobb esélyesek a bajnoki címre, akkor komoly bajba is kerülhetnek.

A hét támadója: BenJarvus Green-Ellis

A Pats futója az idén berobbant az NFL-be, és ennek nagy jelét adta a Vikings elég erős futásvédelme ellen. Rendszeresen megtalálta a megfelelő lyukat, és szinte minden play-ből kihozta a maximumot, sokat köszönhet neki a New England. Futottak még: Brandon Tate, Chad Henne.

A hét védője: David Harris

Harris a héten csak a szokásosat hozta: kilenc tackle, egy sack, egy remekül működő védelem vezérlete... de általában ez a szokásos kiemelkedő, ha valaki nem csinál valami egészen elképesztőt. Futottak még: Jerod Mayo, Paul Posluszny, Darrelle Revis.

A hét jelenete: Tom Brady 65 yardos TD-passza

Emlékezetes mozdulatsor volt ez a Pats irányítójától, Tate pedig kiválóan játszotta üresre magát, ráadásul igen nagy előnyre tett ezzel szert a New England. Futottak még: Sean Smith meccsnyerő interceptionje, Terrell Owens TD-je Chris Clemons segítségével, Devin McCourty bravúros labdaszerzése.

Rajnai Gergely (Rajna)