AFC Főcsoportdöntő - Előzetes

Az AFC f?csoportdönt? sokak szerint a tulajdonképpeni Super Bowl gy?zelemmel lehet egyenl?, hiszen ha megnézzük az elmúlt hét nagydönt? eredményét, egy kivétellel mindig az AFC dönt? gy?ztese vitte haza a Lombardi-trófeát. Idén a fiatal tehetségekb?l verbuválódott Chargers, és a makulátlan alapszakaszt produkáló Patriots feszülhet egymásnak, hogy utána az egyikük Arizonába utazhasson egy utolsó megmérettetésre.
A megmérettetés szó különösen találó, hiszen mindkét oldalon igen komoly eredményeket helyezhetünk a képzeletbeli mérleg két tálcájára. Lássuk melyik csapat mivel érdemelte ki a f?csoportdönt?be jutást.
A vendégcsapatként szerepl? San Diego Chargers egy meglehet?sen harmatos szezonkezdet után támadt fel poraiból, hogy végül 11-5 mérleggel toronymagasan hozza amúgy gyengélked? divízióját. A netto 128 pont tulajdonképpen nem rossz, ez az ötödik legjobb eredmény, de valahogy a tavalyi produkcióhoz képest nem volt annyira meggy?z?. A lassú kezdet után szépen fokozatosan növelve a fordulatszámot, a Chargers a szezon végére újfent igazi elitcsapattá vált, félelmetes turnover-gyártó védelemmel és jól pörg? támadóegységgel. A rájátszásba érve a Vince Young kommandírozta Tennessee Titans azonban igazán komoly kihívásnak bizonyult (bár ebben a védelemnek jóval nagyobb szerep jutott, mint Youngnak). A futójáték bicegett, Tomlinsonékat ötször is minusz yardon állította meg Alert Haynesworth és legénysége. A passzjátékkal azonban nem tudtak mit kezdeni, így mind Vince Jackson, mind Chris Chambers 100 elkapott yard felett zárt. Rivers bár sokat hibázott, két olyan driveot is vezetett ami TDvel végz?dött, amit a Titans nem tudott reprodukálni. A San Diego védelme a passz ellen volt kihegyezve, és kiválóan m?ködött is, ami három sack és egy interception formájában manifesztálódott. A Tennessee után egy jóval nagyobb gombóc, az Indianapolis Colts következett, méghozzá az RCA Dome-ban. Peyton Manning és csapattársai fókuszáltan kezdtek a Chargers ellen, amivel vezetést szereztek és egyértelm? volt hogy nem adják könnyen a b?rüket. A Chargers a harmadik negyedben vette át a vezetést, majd a végeredmény kialakulásáig folyamatosan változott a gy?ztes kiléte. Ki gondolta volna, hogy Billy Volek egy yardos bed?lése hozza meg a Chargers számára a h?n áhított diadalt? Ó, igen; Phillip Rivers és LaDainian Tomlinson megsérült a meccs során, így Billy Volek és a Darren Sproles-Michael Turner duó volt kénytelen helyettesíteni ?ket. A Chargers passzjáték újfent m?ködött, Jackson, Chamers és Sproles egy-egy elkapott TDvel járultak hozzá csapatuk gy?zelméhez. A San Diego védelme pontosan annyit nyújtott amivel hozni tudták a k?kemény meccset, és bár a sackek elmaradtak, a passrush végig érezhet? volt, Manning egyre idegesebb lett, amit új mumusa, Antonio Cromartie egy interceptionnel nyugtázott (a másik Eric Weddle kezében landolt). A meccs végén két kulcsszituációban is képesek voltak negyedik próbálkozásra kényszeríteni az Indianapolist, amib?l mindkett? sikertelenül zárult. Az általános vélemény szerint is meglep? gy?zelem igen komoly er?t adhat a kaliforniai gárdának, hogy a Foxboro stadionban még masszívabb ellenállást tanúsítson.
A támadóegység vezére, Phillip Rivers idén sem volt rossz, de a képében várt csoda továbbra is várat magára. Új célpontjával, Chris Chambers-szel már elég jól megértik egymást, Vince Jackson és Antonio Gates pedig továbbra is rendlekezésére állnak mint állandó jelleg? mismatch-ek. A Chargers szurkolók bánatára Rivers és Gates a legutóbbi edzéseken még nem vett részt, vasárnap estig eld?l tudják-e vállalni a játékot. LaDainian Tomlinson már edzett, és úgy t?nik ott lesz a kezd?ben a bostoni leszámoláson. ?t nyílván nem szükséges bemutatni, a tavalyi MVP idén ugyan elmaradt el?z? évi produkciójától, de így is vezette a legtöbb futó-statisztikát, ami azért nem olyan gyakori dolog egy ilyen szezon után. A támadófalról szokás szerint ódákat zenghetünk, a két kiváló guard, Kris Dielman és Mike Goff idén is remekül asszisztáltak a futásoknál, Marcus McNeill is kiválóan védte Riverst a szezon során. Ez az egység igen ritkán szokott kapitulálni, most se nagyon várjuk, hogy megszeppent bakfisként lépjenek fel a New England védelme ellen. Igazából ez lehet a meccs kulcsmomentuma is: ha Rivers megkapja a szükséges id?t hogya receivereket vagy Tomlinsont játékba tudja hozni akkor a továbbra is gyengécske bostoni secondarynek kellemetlen pillanatokat szerezhetnek, és bizony ha két pontszerz? akciónyi különbséget tudnának kialakítani akkor nagyon komoly gödörbe taszíthatnák a Patriots legénységét.
A védelem persze a régi, azzal a csöppnyi különbséggel, hogy bizonyos Antonio Cromartie, aki tavaly még csak kisdobosi feladatokat látott el, idén sérülés miatt kezd?be került. Mindezt egészen odáig fejlesztette, hogy 10 interceptionnel vezette az alapszakaszt, és mindenki afféle parafenoménként tekintett rá a Manning elleni mesterhármasa miatt. Persze a jól megszokott Quentin Jammer is rendelkezésre áll, aki korábbi Q becenevét valószín?leg idén nem hangoztatta annyira "A" miatt. Safety poszton három ember váltogatja egymást: a k?kemény zúzógép Marlon McCree, az újonc Eric Weddle és az el?taggal-nem-rendelkez?-de-azért-megbízható Clinton Hart. Ez az egység árgus szemekkel figyeli a labdát, amit az elüls? hetes próbál az ? irányukba téríteni. Kezdetnek a véd?fal, melynek minden embere betonbiztos választás, Castillo, Williams és Olshansky, de még a cere Jacques Cesaire is kimagaslóan jó falemberek, mindkét fronton veszélyt jelentenek. Mögöttük áll a rettegett linebackersor, két kevésbé rettent? középs? emberrel (Cooper és Wilhelm, mindketten megbízható játékosok, de egyikük sem olyan vezéregyéniség mint Donnie Edwards volt). Az igazi "rettenet" a szélek felé kezd?dik, mikor Shaun Phillips és Shawne Merriman is bekerül a képbe. Phillips váratlan, Merriman várható sikertörténetét már mindenki ismeri, az NFL egyértelm?en legveszélyesebb 3-4 OLB duójáról beszélünk. Félelmetes sebességgel és er?vel rohamoznak, a QB térdek remegni kezdenek minde snap után, ha ?k a közelben vannak, a ligaels? mennyiség? interceptionben is igen komoly szerep jutott nekik. Szintén általános felfogás és gameplan a duó ellen, hogy ha blitzelnek akkora mögöttük lev? zóna megnyílik és így TE passzokkal és slant WR routeokkal kijátszhatóak. Kérdés, hogyha ezt mindenki tudja akkor miért játszanak mégis f?csoport dönt?ben? Az eszméletlen sebesség és a jóképesség? cornerek/bels? linebackerek azért ezt az álom-támadást nagymértékben nehezítik. Az egyértelm? kulcsmomentum, hogy a két OLBt miként sikerül megfogni, ez mennyi embert vesz el a támadásból (extra fullback, tight end kell), és persze hogy ennek ellenére mégis mennyiszer törnek át? Az irányítóknak (így valószín?leg Bradynek is) id?r?l id?re fel kell lépnie a zsebben, hogy a hátulról érkez? véd?k rosszabb helyzetb?l támadhassák. Mindenesetre hét lépéses dropbackre ne nagyon számítsunk Merrimanék ellen. A másik amit ritkán fogunk látni az a screen passz, ilyen gyors védelem nem valószín? hogy a Pats gyakran fogja alkalmazni.
Hogy mi lehet a Chargers gyengéje akkor? Még mindig egy fiatal csapatról beszélünk igen kevés playoff tapasztalattal, így könnyen elképzelhet? néha egy rövid kihagyás, egy-egy elbóbiskolás, amit a sokkal tapasztaltabb New England bizony ki szokott használni.

A Patriots útját nemigen kell ecsetelni, tökéletes alapszakasz után a kritikus divisional meccset is kipipálták. A Jaguars ellen a falemberek kiváló blokkokat adtak, a két guard kiválóan nyitott utat Maroney futásainak, és az els? playben kapott sack után még Brady közelébe se nagyon ért a Jacksonville véd?fala. Brady pedig ennek megfelel?en válogathatott a célpontok közül, ami egy szemtelen 93 százalékos pontosságú passz-arányban és 3 TDben mutatkozott meg. Az elkapásokban Wes Welker és Donte Stallworth mellett Kevin Faulk is jeleskedett, az ? neveik most is el?kerülhetnek majd. Randy Moss ha másra nem, figyelemelterelésnek ismét jó lehet, ha pedig üresen marad biztosak lehetünk benne, hogy Tom Brady észre fogja venni. Extra célpontokként Kyle Brady és Ben Watson is szóbajöhet, bár az el?bbi valószín?leg inkább a blokkolásban vesz részt. Szintén kulcskérdés lehet Laurence Maroney miként tudja átküzdeni magát ezen a védelmen, mert míg a Jax védelmét szépen megkerülgette a széleken, itt ez már nem valószín? hogy m?ködni fog, és Heath Evans segítségére is nagy szükség lehet az eredményes futójátékhoz. A támadóalakulat valószín?leg minden Pats rajongó szép zöld mezeje, kedvenc dala egy forró tea mellett, egy ellazító fürd? - kétszóval: a nyugalom forrása. Az egység ami m?ködik, nem akadozott idén, nehéz szituációkat is meg tudott oldani, és eddig a rájátszásban abszolut hibátlanul m?ködött. Nemigen van olyan védekez? séma vagy olyan véd?játékos aki ezt igazán el tudná rontani. Amíg a támadófal kitart addig egy megfelel? gameplannel az offense ötödik sebességben üzemelhet, váltogatva a Maroney futásokat és a Brady-féle rövid passzokat.
A Pats védelme az idény végére megkapta hogy öreg és lassú, ennek ellenére kapott pontokban és yardokban is a liga negyedik helyén végeztek (ebbe természetesen a hatalmas offenzív fölény is belejátszik). Az öregség persze Tedy Bruschira és Junior Seaura utal, akik kétségtelenül túlvannak már fénykorukon, és bizony néha-néha már nem üldözik akkora elánnal a futókat, de a tapasztalatot, amit a játékhoz adnak egyszer?en nem lehet elvitatni. A másik nagy öreg Rodney Harrison, aki safety létére szinte linebackerként funkcionált a Jacksonville futójátékának megállításáért, cirka öt évet simán letagadhatna a korából. Ha visszább haladunk a "korelnökségi ranglétrán" akkor a két OLB, Mike Vrabel és Adalius Thomas következik. Vrabel fantasztikus szezont tudhat maga mögött, idén Thomas érkezése miatt újra a széls? poszton játszva 12,5 sacket szerzett, és az AP "Év Véd?je" szavazáson is kapott két szavazatot. Adalius Thomas egy érdekes évet tudhat maga mögött, hiszen küls? helyett bels? linebackert játszott (legtöbbször), majd Rosevelt Colvin sérülése után ismét az OLB poszton találta magát. AD-t sokoldalú játéka és atletikus képességei nagyon veszélyes véd?vé teszik, érdemes rá odafigyelni a Chargers ellen is. A Pats védelem igazi büszkeségér?l, a D-lineról még nem is esett szó. ?ket semmiképp nem lehet örgenek titulálni, hiszen a legid?sebb tag, Richard Seymour is mindössze 27 éves. ?, és két társa, Vince Wilfork (nose tackle) és Ty Warren (defensive end) szintén a "3-4 Falemberek Krémje Klub" tagjai, fiatal koruk ellenére igazi meghatározó játékosok a ligában, a futás megállítása a legf?bb feladatuk, amit elég jól végeztek idén (és a Jacksonville ellen is kell?en jól játszottak). A leírtakból kiderülhetett, hogy a fenti emberekkel nincs igazán nagy gond; a secondary az, ahol a problémák kezd?dnek. Az egységb?l Rodney Harrisont már említettük, lássuk ki áll még rendelekezésre. Asante Samuel a szerz?dés-vitatás, rövidke holdouttal-fenyegetés és általános elégedetlenség után végülis visszatért a csapathoz (és minden meccsen játszott is), de a tavalyi bombaformáját nem tudta reprodukálni, mindenesetre továbbra is a legbiztosabb pont a cornerback poszton. A másik oldalon valószín?leg Ellis Hobbst találjuk, aki már egyértelm? visszalépés mind tapasztalat, mind technika szintjén Samuelhez képest. Hobbsnak legkomolyabb gondja a szereléssel van, valamint azzal hogy a legvéznább elkapó is elég simán tudja blokkolni futójátékoknál. A Jacksonville ellen Randall Gay kezdett, aki a három évvel ezel?tti playoff-söprésben komoly szerepl? volt, de azóta nagyjából végig a sérültlistán tartózkodott. Ez látszott a Jaguars ellen is, sokszor köze nem volt az elkapókhoz. James Sanders szintén nem a legmegbízhatóbb a free safety poszton, néhány hosszabb passz bizony igen könnyen elúszhat rajta, ugyanakkor az is könnyen lehet hogy jó meccset fog ki és meghatározó szerepl?je lesz a secondarynek. Brandon Meriweather az el?z? meccsen már megvillantotta oroszlánkörmeit, de nem valószín? hogy nagyon komoly feladatot bíznának rá ezen a meccsen, vélhet?leg csak nickel pozícióban láthatjuk.
Míg a Chargers esetében igen nehéz volt gyenge pontot találni, a 16-0 alapszakaszt produkáló patriotsnál szinte rögtön adódik a válasz: a secondary. A cornerbackek nem csak sebezhet?ek, de igen gyakran interference büntetést is dobnak rájuk, így sokszor próbálnak hosszú passzokat kicsit túldobni ellenük, mert ha a receiver elkapja az is jó, ha nem akkor meg interference és az is jó. A sokak által szidott futás elleni védelem ha igazán kell akkor menni szokott, mint ahogy a Jacksonville ellen is láthattuk. Általában az évek során megfigyelhettük, hogy a rájátszásban egy nagyon összeszedett és versenyképes Pats lép pályára - ezt idén már egyszer láthattuk is, de ki tudja a fiatal és lendületes kaliforniaiak mit húznak el? a kalapból.

A Chargers tavaly igen keser? szájízzel távozott a rájátszásból, idén egy kevésbé látványos szezon után pedig már tovább jutottak mint el?z? évben. A Pats nem került össze nagy riválisával, a Colts-szal, így talán kicsit nyugodtabb játékot várhatunk t?lük. Az az érdekes szituáció is el?állhat, hogy nem a turnover-csata gy?ztese nyeri a meccset is, hanem a másik, többet hibázó, de összességében jobban játszó alakulat. Mivel elég terjeng?s lett a felvezetés, és már alig lehet lépni a közhelyekt?l, egy dolog maradt hátra: megnézni ezt a rengeteg izgalommal kecsegtet? (ájj, mégegy közhely...) AFC dönt?t, utána alaposan kivesézni - hiszen biztos olyan meccsnek nézünk elébe amir?l még sokáig fognak vitázni.