AFC West figyelő - 11. hét

Denver Broncos

A Denver jól indította a hétfő esti rangadót, de lényegében az első drive után az egész meccsen alárendelt szerepre lett kárhoztatva.

A Chargers elleni meccsen az első Broncos drive igen impresszív volt, McDanielsék futásokat és passzokat remek kombinációkban hívva gyalogoltak át a San Diego védelmén, de ezt követően egyszerűen képtelenek voltak újítani, minden próbálkozásukat könnyedén visszaverte a hazai defense. Kyle Orton az első támadássorozat után teljesen elvesztette a fonalat, a harmadik kísérleteket egyszerűen képtelen volt first downokra váltani a Broncos. A védelmet pedig szétszedte a Mathewst és Gates-t is nélkülöző Chargers passzjáték, egyszerűen mindig megtalálta a mismatcheket Rivers, a passzokkal fellazított fronton pedig az ismét beugró szerepében tetszelgő Mike Tolbert ejtett futásaival mély sebeket. Visszatérve az offense-re, Knowshon Moreno a Chiefs meccs után ismét remek teljesítménnyel állt elő, de mivel csapata végig hátrányban volt, nem volt lehetősége túl sokat futni a 2. negyedtől kezdve. Első két futása 9-9 yardot eredményezett, sokáig  az egyetlen Denver TD is az ő nevéhez fűződött. A támadófal futásblokkolásban kezd összeállni, a rookie Zane Beadles úgy tűnik megtalálta helyét LG-ként, és újonctársa J. D. Walton is egyre magabiztosabb. Moreno elkapásokkal is nagyszerűen haladt, hétszer ment felé passz, mind a hetet elkapta, és 62 yardot hozott ezekkel. Megválaszolatlan kérdés marad, mit tudott volna mutatni, ha a meccs 70 %-át nem 20+ pontos hátrányban tölti csapata...

Bár papíron még van esélye a rájátszásba jutásra a Denvernek, gyakorlatilag már azon kell gondolkozniuk, hogy miképp képzelik el a jövőt McDanielsék, hogyan fognak 2012-re egy ütőképes csapatot létrehozni. A fő gondot az jelenti szakmai téren, hogy a kezdő védelemben heten is elmúltak már 30 évesek, egyesek már jóval túl vannak ezen az életkoron, pl. Brian Dawkins októberben 37., Jamal Williams áprilisban 34. életévét töltötte be. A védelem a jelenben sem teljesít túl jól - talán nem kellett volna elküldeni egy év után a kiváló munkát végzett Mike Nolant -, egy plusz év csak rontani fog ezen a helyzeten. A hétfői meccs több fázisában is felfedezhettük, hogy ezek a játékosok bár tapasztalatuk segítségével képesek még adekvát produkciót nyújtani, de fizikailag már nem veszik fel a versenyt a náluk 10-12 évvel fiatalabb játékosokkal. Itt lesz teljesen nyilvánvaló a Shanahan-McDaniels rezsimek közös hibája: nem fordítottak elég figyelmet fiatal védőfalemberek, és linebackerek fejlesztésére az elmúlt évtizedben. A frontban szinte mindenki trade vagy free agency útján került a csapatba, és ez a legtöbb esetben nem jelent sok jót. A secondaryt ugyan erősítette fiatal játékosokkal McDaniels, és pl. Perrish Cox már rögtön első évében komoly szerepet is kapott, de amíg a futást képtelen megállítani a csapat, nem sokat érnek ezzel.

A hétvégén a St. Louis érkezik az Invesco Fieldre, a Rams meglepően jól teljesít az 1/1-es Sam Bradford irányításával, nem szabad félvállról venniük a Kosokat D. J. Williamséknak.

Kansas City Chiefs

A Chiefs magabiztos győzelmet aratott hazai pályán, így még mindig életben tartják a hazai veretlenséget új stadionjukban. Az Arizonánál klasszisokkal jobb ez a Kansas City, ezt a meccs előtt is tudtuk, maga a találkozó pedig csak megerősítette ezt.

A 31-13-as győzelemben ahogy az már megszokott, Dwayne Bowe és Jamaal Charles vette ki leginkább a részét. Beszédes Matt Cassel statisztikája: az irányító a két játékosnak célzott 13 passzából 10 volt jó, 143 yardot értek ezek, és 2 TD-t. Az összes többi játékos felé megengedett 11 passz kevesebb mint a fele (5) ért célba mindössze 43 yardért... Ha nem lett volna világos, hogy Bowe és Charles mennyire fontos részei a Kansas City offense-ének, ezekből a számokból azonnal megérthetjük ezt. Érdemes Bowe-nál kicsit elidőznünk. Azok után, hogy a szezon első részében egész meccsekre tűnt el, vagy ha lehet ennél rosszabb, mérkőzéseket buktak el dropjai miatt, az elmúlt másfél hónapban hihetetlenül kinőtte magát, és úgy néz ki, végre képes volt kiépíteni Cassellel az összhangot. Bowe a múlt héten sorozatban hatodik meccsén kapott el TD-t, ez új csapatrekord. Jelenleg 11 touchdownja van a negyedéves elkapónak, ez a csapat összes elkapott TD-jének 61 %-a. Ez minden idők harmadik legmagasabb aránya, mellékes érdekesség, hogy az első kettő egyaránt Lions elkapó nevéhez fűződik (1989: Richard Johnson, 72,7 % 2008: Calvin Johnson, 66,7 %). Láthatjuk tehát mennyire domináns elkapóvá nőtte ki magát Bowe, aki a héten megengedett magának egy kissé meghökkentő nyilatkozatot, mely szerint ő teljesen biztos benne, hogy a Chiefs fogja megnyerni idén a bajnokságot. Nem biztos hogy edzői örülnek ennek a megjegyzésnek, Todd Haley-ék deklaráltan szeretnének a háttérbe húzódva "beosonni" a rájátszásba.

A meccsre visszatérve, a Chiefs úgy nyert, ahogy szokott, ötletes és hatékony futójáték mellé kiegészítő szerepet kapva a lehető legjobb pillanatokban hívták a megfelelő passzjátékokat. Thomas Jones 71, Jamaal Charles 88 yardot ért el a földön, ismét szépen megosztották a szerepeket, a már kivesézett Dwayne Bowe pedig két TD-elkapással tette le névjegyét. Az egyensúly tehát megvolt, persze erre azért is volt lehetőség, mert az Arizona offense minimális kihívást jelentett csak a Chiefs védelmének, Derek Anderson rengeteget passzolt, és bár komoly hibákra nem tudta kényszeríteni a Chiefs, minimálisan tudott csak haladni a Cards. Más lehetett volna a meccs képe, ha nem húz el a Chiefs nagyon hamar, a futó Tim Hightowerrel azért meggyűlt a baja Haliéknak. Megszületett Javier Arenas első NFL-sackje, az Alabamában nickelként specialistája volt a CB-blitzeknek az energikus játékos, Romeo Crennel nem is felejtette ezt el, és a már párszor behívott Arenas-blitz most célba ért.

Arenas cornertársa, Brandon Flowers játéka kétséges, a kiváló defensive back még mindig a combhajlító izmával bajlódik. A rookie Dexter McCluster se lesz várhatóan játékra alkalmas állapotban, neki a bokája rakoncátlankodik, a másik újonc, Tony Moeaki viszont ismét teljes edzésmunkát tudott végezni agyrázkódása után, a hírek szerint a TE azonnal vissza fog kerülni a kezdőbe.

A Chiefs ismét egy megnyerhető meccsel szilárdíthatja meg első helyét a csoportban, Seattle-be látogatnak a Főnökök, bár csoportját vezeti a Seahawks, rendkívül felemás képet mutatnak a Tengeri Sólymok, akik 1-1-gyel állnak eddig idén az AFC West ellen.

Oakland Raiders

Bár fizikailag Richard Seymour adott egy maflást Ben Roethlisbergernek, valójában a Raiders kapta a kijózanító pofont a pittsburghi acélosoktól.

A sorozatban elért három győzelem után már kezdte a mainstream média is felkapni az általa az elmúlt években teljesen érthetően mellőzött csapatot, a pozitív mérleg, Darren McFaddent már az MVP-versenybe is nevező hangok, a védelem betonkemény mivolta ezt indokolttá is tette persze. Az említett három tényező mind semmissé vált a pittsburghi meccs után, a pozitív mérleg 5-5 lett, McFadden írd és mondd, 14 yardot ért el 10 futásból, azaz nem sokkal sikerült átlépnie az egy yardos átlagot azok után, hogy ebben a kategóriában vezette az NFL-t. A második félidő nagy részében nem is hagyta őt szenvedni Tom Cable, Michael Busht küldte be, aki valamivel hatékonyabb volt nála. Bush leghosszabb futása 24 yard volt, sokatmondó adat, hogy idén ez volt a leghosszabb futójáték a Steelers ellen... A védelmet szétszedte Ben Roethlisberger, a Nnamdi Asomughát ismét nélkülöző secondaryt dominálták a kiváló Steelers elkapók, és Big Ben pontos passzai. Az egész meccsen paprikás volt a hangulat, e tekintetben mindenképpen a 70-es évekbeli felejthetetlen rangadókra emlékeztetett az összecsapás. Kezdettől fogva előfordultak kisebb nagyobb csetepaték, ez végül a második félidő végén a már említett Seymour pofonban csúcsosodott ki, ami természetesen azonnali kiállítást vont maga után. Érdekes módon megoszlottak a vélemények az ütésről, nem kis számban voltak rajongók akik helyeselték a mozzanatot - ne felejtsük, Roethlisbergert nem olyan régen még nők elleni bűncselekményekkel vádolták, sokan azóta nem is tudtak neki megbocsátani. Seymour 25 000 dolláros bírságot kapott, eltiltást viszont nem. DT-társa, a mindig a balhék középpontjában lévő Tomy Kelly se maradt ki az adakozásból, őt egy közelebbről meg nem nevezett incidensért vágták meg 20 000 dollárra. Miután elvesztette szellemi vezérét a védelem, végleg egyértelművé vált, hogy a meccsen nincs keresnivalója a Raidersnek. A második félidő ennek megfelelően lényegi esemény nélkül zárult le, a Steelers magabiztosan ült az eredményen, míg a JaMarcus Russell "legszebb" napjait idéző Jason Campbell lecserélése sem hozott megoldást az ezüst-feketéknek.

Bruce Gradkowski most nem tudta megismételni tavalyi mágiáját, bár a tüzes irányító valamelyest előre tudta lendíteni az offense-t, végeredményben ő sem tudott pontokat tenni a táblára. A meccs után azonnal kijelentette Tom Cable, hogy Campbell marad a kezdő QB, csupán rövidtávú döntés volt a meccsen való leültetése. A Miami ellen visszatérhet Asomugha és Darrius Heyward-Bey is, főleg előbbi játéka jelent pozitívumot, a Brandon Marshall nélkül érkező Dolphins ellen lesz lehetőség kreatívan használni a sokoldalú CB-t, aki Sebastian Janikowskival és Shane Lechlerrel együtt vezeti a Pro Bowl-szavazást saját posztján.

San Diego Chargers

A Chargers hivatalosan is visszatért az élők sorába, 2-5-ös kezdés után most újra .500-on állnak sorozatban elért 3. győzelmüknek köszönhetően.

Mostanság bármilyen Chargersről szóló cikknek Philip Rivers méltatásával kell kezdődnie. Riverst lehet szeretni, lehet utálni, egy dolgot nem lehet tőle elvitatni: az NFL egyik, ha jelenleg nem a legjobb irányítójáról van szó. Elképesztő, hogy Peyton Manninget is lepipálva 5.-6. számú elkapókkal, TE-kkel, fullbackből átképzett RB-kel képes látszólag mindenféle erőlködés nélkül folyamatosan TD-drive-okat vezetni. A Denvernél már említettük, hogy remekül olvasta Rivers a mismatcheket, legyen szó egy Brian Dawkins által egy az egyben fogott Darren Sprolesról, vagy a visszatért Malcom Floydnak adott TD passznál is hihetetlen érzékkel találta meg a zónázó Denver védelemben az üresen felejtett WR-t, aki egy hónap kihagyás után még csupán kisegítő szerephez jutott az offense-ben. Mike Tolbert a szezon elején már összehozott pár 100 yardos meccset, most ismét elérte a bűvös limitet az alacsony, de iszonyatosan izmos játékos, akinek Ryan Mathews sérülése miatt kellett beugrania halfbacknek. Ironikus, hogy statisztikák szerint a Chargers magasan vezeti az NFL-t az olyan futások kategóriájában, amelyeknél vezető blokkolóval (értsd: fullbackkel) állnak fel, és a legtöbbször ez a blokkoló pontosan Tolbert szokott lenni Mathews vagy Sproles előtt. Most Jacob Hester vette át ezt a szerepet tőle, kiváló blokkokat osztott ki az ex-LSU futó, Tolbert végül 111 yarddal zárt. Persze ne felejtsük, nagy szerepe van ebben annak a ténynek is, hogy a végig magabiztos vezetés tudatában bőven volt lehetősége futnia, a 4,4 yardos átlagot tekintve azért már nem volt olyan kiemelkedő napja neki. A védelemben ismét a kiváló Shaun Phillips vitte a prímet, 2 sackje közül az egyik egészen félelmetes atletikus képességekről árulkodott. A statisztikákban nem látszik, de egy ízben ő ütötte meg Ortont úgy, hogy az eredeti röppályáról eltérített passzt Antoine Cason tudta leszedni.

9 játékos nem tudott edzeni a héten, közülük a legfontosabb Antonio Gates, illetve csatlakozott a maródiakhoz Patrick Crayton is, akinek csuklója hétfő este a TD-je közben sérült meg, nagy árat fizetett a 6 pontért a veterán WR. Crayton valószínűleg december közepén térhet vissza a műtéti beavatkozást igénylő sérülés után, könnyen elképzelhető, hogy IR-re fog kerülni. Annál is valószínűbb ez, mivel Vincent Jacksont aktiválta a csapat, és a Colts ellen már bevetésre kész lesz a visszatérő elkapó, aki állítólag az edzéseken ott folytatja Riversszel, ahol abbahagyta tavaly, fikarcnyit sem romlott összhangjuk. Malcom Floyd visszaesett combhajlítósésülése után, biztos nem lesz 100 %-os hétvégére, Legedu Naanee viszont teljes mellszélességgel vissza tudott térni az edzésekre, így a Colts ellen vélhetően ő és Jackson lesznek a kezdő elkapók.

A Colts most különösen foghatónak tűnik, a Chargers passzvédekezésén áll vagy bukik a dolog lényegében, az szinte biztos, hogy legalább 3-4 TD-t el fog tudni érni az offense, innentől kezdve pedig arra kell figyelniük - persze ez nagyon egyszerűen hangzik; korántsem az -, hogy Manningék kevesebb pontot csináljanak, mint ők. Más szavakkal: ne számítsunk 6-3-as meccsre a hétvége egyik rangadóján.