AFC West figyelő - 14. hét
Kansas City Chiefs
Furcsa, de Matt Cassel nélkülözhetetlen részévé nőtte ki magát ennek a Chiefsnek. Aki látta az - itthon is közvetített - Chargers elleni meccset, az nem fogja Brodie Croyle-t a pályára követelni a közeljövőben.
Croyle még soha nem nyert kezdőként NFL meccset, pedig 2007 óta játszik a ligában, utoljára egyetemi csapata, az Alabama Crimson Tide színeiben tudta győzelemre vinni az általa irányított alakulatot. A Chargers ellen Matt Cassel vakbélműtétje miatt kellett beugrania és átvenni a karmesteri pálcát. Bár nem adott el labdát Croyle, lényegében az egész meccsen még csak esélye sem volt meg annak, hogy hatékony drive-okat vezessen. A Chiefs történetében ez volt a harmadik meccs, amelyen 100 összyard alatt teljesítettek, utoljára 1979-ben (!) volt ilyenre példa. A 67 elért yard önmagában is borzasztó, de tovább boncolgatva a statisztikákat láthatjuk, hogy Croyle-t kétszer annyiszor sackelték (4), mint amennyiszer first downt (2) tudott elérni. Ennek tudatában a Chargers nyugodtan összpontosíthatta a futás ellen a figyelmét, igen effektív run blitzeket láthattunk a hazaiaktól, a támadófal most semmiféle támogatást nem tudott nyújtani Jamaal Charleséknak. Charles a mérkőzés előtti napon írt alá egy 5-éves szerződés-hosszabbítást a csapattal, a Chiefs szempontjából igen előnyös számokkal. A szerződés 27,5 milliós összértékkel bír, ebből 10 millió a garantált, és Charles szempontjából a legnagyobb értéke a szerződésnek a 8 millió roster bónusz, amit 2011-ben fog egyben megkapni. A garantált összegek viszont nem igazán egy 6 yard fölötti átlagot produkáló RB számainak felelnek meg; 1,75 és 4,75 millió között mozognak az évenkénti garantált összegek. Összevetésül: Adrian Peterson szerződésében a 2011-es rovatnál 10,72 millió áll a rubrikában. Nem ismerjük Charles és ügynöke személyiségét, de amennyiben tartja statisztikáit, ne lepődjünk meg egy esetleges 2012-es vagy 2013-as holdout esetén...
A meccsről túl sok mindent elmondani nem lehet Chiefs szempontból a fentieken kívül, de Eric Berry lélegzetelállító interceptionjét említsük meg, amely a meccs egyik legszebb jelenete volt; sajnos semmiféle előnyt nem tudott kovácsolni belőle a vendégcsapat, amelynek védelme azt ezt követő drive-ban ismét elvette a labdát egy Tamba Hali strip-sack formájában Philip Riverstől.
A Chiefs nem érezheti nyeregben magát, előnye egy meccsesre olvadt, illetve a cikk kikerülésekor ez is már csak feltételes módban írandó, hiszen most csütörtökön a Chargers újabb magabiztos győzelmének köszönhetően beérte ideiglenesen a KC-t a győzelmek számában. Annál is melegebb a pite, mert azonos mérleg esetén a tiebreakerek Chargersnek kedveznek...
Denver Broncos
A Denver már csak át szeretné vészelni a 2010-es szezont lehetőleg minél kevesebb presztízsveszteséggel, de az NFL jelenlegi egyik leggyengébbjétől, az Arizonától elszenvedett vereség nem igazán járult ehhez hozzá.
A mérkőzésről Broncos szempontból leginkább azt lehet elmondani, hogy most már az se megy, ami eddig ment, teljesen szétesett gárda benyomását keltették Morenoék. Kyle Orton a szezon első felében még az MVP-címmel is kacérkodott, de az utóbbi hetekre teljesen leeresztett, nyilván nem tett neki jót az, hogy mentora, egyben a playeket hívó Josh McDaniels - ne feledjük, igazán McDanielsnek köszönhetően teljesedett ki irányítóként Orton - távozott. Bár ellenfelénél egy 5. körös rookie élete első kezdését láthattuk, ennek megfelelő teljesítménnyel, Ortonnak sikerült nem túl erős társánál is rosszabbat produkálni, a hét talán leggyengébb QB-teljesítmény volt az övé. Mind a számok, mind a látottak alátámasztják ezt, és főleg akkor kell leminősítenünk Ortont, ha figyelembe vesszük, hogy a létező legelemibb NFL-passzokat sem tudta sokszor megdobni, egyszerű screenek, checkdownok tévesztettek célt yardokkal. 12 passzt célzott az RB-knek, ezekből összesen 29 yardot ért el a csapat, de volt a dobások között egy, amelyből pick six született. Még tovább forgatva a kést a sebben, mindezt az NFL egyik legrosszabb passzvédelme ellen követte el a nyilvánvalóan mentális gondokkal küszködő Orton, akit a támadófala sem támogatott túlzottan. Az elmúlt napokban nem tudott edzeni bordasérülése miatt az irányító, Tim Tebow kapta a snapek javát, és reális esély van arra, hogy minden idők legvitatottabb draft pickje élete első kezdését a "főgonosz" otthonában élje át Oaklandben. Tebow eddig lényegében a páryardos playek mestere volt Denverben, igaz ez nem egyszer TD-kben realizálódott a gólvonalnál. Orton még pénteken is csak "mentális ismétléseket" - Andy Studesville szavaival élve - végzett az edzőpályán, nyilvánvaló fájdalmakkal küszködik.
Mindenesetre akárki is lesz a kezdő a Coliseumban, ha a defense azt az arcát fogja mutatja, mint a sivatagban, akkor nem fogják 3-4 TD alatt megúszni. Borzalmas mistackle-öket láthattunk a védőktől, és nem egyszer fedezhettünk fel kedvetlenségre utaló jeleket is, legalábbis sokszor tűnt úgy, hogy egy-egy védő nem 100 %-osan törekszik a szerelésre, vagy egy blokk felvételére. Azért is érdekes ez, mert egy várható rezsimváltáskor nagyon fontos az egy játékos szempontjából, hogy a felvételeken az új stáb egy olyan embert lásson, aki küzd, és ha kell, csúszik-mászik a célért. Ellenkező esetben - mivel nincsen semmilyen kötődés az új edzők és a játékosok között -, igen könnyen munka nélkül találhatják magukat. Ez persze egyéni szociális problémája az érintett játékosoknak...
A hétvégén tehát elkezdődhet a Tim Tebow-éra a Broncosnál, ha a kétségkívül hihetetlenül karizmatikus rookie ki tudja csikarni a győzelmet a Coliseumban, akkor az talán felvillanthatja a fényt az alagút végén.
Oakland Raiders
A Raiders hatalmas lehetőséget puskázott el Jacksonville-ben. Az első félidőben 10-pontos előnyre tett szert a csapat annak ellenére is, hogy a mezőnypozíció végig a Jaguarsé volt, de a harmadik negyedben benyelt 21 pontot nem sikerült túlélni. Ezzel a Raidersnek már csak matematikai esélye maradt a rájátszásra.
Mint említettük, nagyon rossz mezőnypozícióval küzdött a Raiders, ebben a nagy szél mellett a meccsen hibátlan teljesítményt bemutató Jax speciális egységnek volt hatalmas szerepe. Nem véletlenül emlegetik Kassim Osgoodot és Montell Owenst az NFL legjobb special teamerei közt, mindkét punt csapat és kickoff csapat a Raiderses párja fölé nőtt főleg a két említett játékosnak köszönhetően. Végeredményben szintén egy ST játéknak volt köszönhető a Jaguars győzelem, Deji Karim vitt vissza a két perces figyelmeztetés után egy kickoffot a Raiders 30-asára, a következő playben Maurice Jones-Drew egyből TD-t futott - vélhetően a Raiders védelem szándékosan engedte be Mojot, hogy legalább legyen idejük az újbóli egyenlítésre, más kérdés, hogy az ezt követő driva a Jax 20-yardosán elhalt. Nem csak a csapat szempontjából fájó a vereség, Darren McFadden karrierje legjobb meccse sikkadt el a 38 beszedett pont miatt. McFadden három touchdownt ért el, mindegyik valódi highlight filmbe illő hatpontos akció volt. Összességében 123 futott és 86 elkapott yardos - all time 11. meccs a Raiders ranglistán összyardot tekintve - teljesítményére sovány vigaszként megkapta a hét legjobb futójának járó díjat, ha más nem is, a jövő heti Pro Bowl-keret hirdetés szempontjából nagyon jó volt az időzítése... A jó futásoknak köszönhetően ismét tudtak működni a múlt héten már megcsodált play action passzok, és ezeknek is köszönhetően Jason Campbell is karrierje egyik legjobb meccsével rukkolt elő. Az első félidőben tökéletes QB ratinggel zárt a Bruce Gradkowski IR-re helyezése óta legjobbját nyújtó irányító, valóban hibátlan passzokat adott elkapóinak. Ugyancsak a futójáték hatása lehet az is, hogy az első kísérleteknél 116 yardot ért el Campbell 12 passzból.
Sajnos nem csak csinált a Raiders nagy playeket, be is kapott ilyeneket, ezek miatt a QB-RB páros nagy napja nem teljesedhett ki győzelemben. A Jaguars, és David Garrard nagyon jó érzékkel találta meg a mismatcheket a második félidőben, nagyjából ahányszor emberfogásba rakta Michael Huffot a Raiders különböző nickel/dime felállásokban, annyiszor passzoltak az ő emberére, ez két TD-be is került. Amennyire okolható Huff, annyira a hívott play is, Jason Hill 48 yardos TD-jénél pl. nem volt safety a pálya mélyén, hogy segítse a post útvonalat futó WR-en védekező Huffot, márpedig egy ilyen route-ot egy az egyben csak akkor lehet levédekezni, ha sokkal gyorsabb a védő, vagy ha eleve számít rá, és helyezkedéséből adódóan nem szolgáltatja ki magát ennek a route-nak. Persze utólag könnyű okosnak lenni, és persze azt is tudjuk, mindent nem lehet levédekezni, a Jaguars eltalálta a playt, amivel meg tudta verni ezt az adott coverage-t. Rolando McClain hiánya megérződött a futás elleni védelmen, úgy tűnik a rookie-nak igaza volt az egy-két hónappal ezelőtti nyilatkozatában, nélküle valóban tudták duplázni Seymourékat. Tipikusan az elmúlt évek Raidersére emlékeztetett a futás elleni védelem a második félidőben, sorozatos pár yardos, a defense szempontjából sikeres futások után egy-egy 40-50 yardos playt nyeltek be Kellyék. Ki kell emelni viszont Nnamdi Asomugha játékát, aki visszatért a megszokott önmagához: észre se lehetett venni, hogy ott van a pályán, az általa fogott Mike Thomasszal egyetemben, akinek zéró elkapás jutott.
Bár a Raiders már csak nagy szerencsével juthat playoffba, a tény, hogy december közepén még egyáltalán ennek az esélyéről beszélhetünk, jelzi, hogy nagyot lépett előre a csapat az elmúlt évekhez képest. A Denver ellen a halvány reménysugár életben tartása érdekében kötelező a győzelem, az októberi 59-24-es győzelem tudatában ez nem is tűnik megoldhatatlan feladatnak.
San Diego Chargers
A megszokott forgatókönyvet látjuk, újabb Chargers feltámadásnak vagyunk a szemtanúi. Miután a Raiders alaposan meglepte a csapatot, és elvette Philip Rivers decemberi veretlenségét, egy pillanatra azt hihettük, hogy vége az évek óta tartó decemberi dominanciának. Nem így lett.
Abban, hogy ez így alakulhatott, persze a szerencsének is szerepe volt, az nem a Chargers érdeme, hogy Matt Casselnek "elromlott" a vakbele. Azt is tegyük hozzá gyorsan, hogy vélhetően az elmúlt hónapokban egészen kiválóan játszó QB-val sem tudta volna megverni ezt a San Diegot a Chiefs. A védelem az előző heti "beégés" után most összekapta magát, Ron Rivera kiválóan felkészítette a frontot a futás ellen, iszonyatosan gyors reagálással, és rendkívül fegyelmezett lyuktöméssel lenullázták Charlest és Jonest. Pontosan a múlt héten írtuk, hogy a Chiefs-féle zone blocking futások levédekezésének ez a kulcsa, nagyszerű demonstrációt láthattunk Cooperék részéről. A szezon nagy felfedezettje, a sajátos hajviselettel rendelkező Antonio Garay ismét elmozdíthatatlan betontömbnek bizonyult a védelem közepén, és pass rushban is hatékonyan segítette csapatát. Garay kiugrására nem sokan számítottak azok után, hogy évekig csak epizódszereplő volt a védelemben. A Chargers vezetőségében ennek persze mindenki örül - pláne hogy veteránminimumot keres a 31 éves játékos - talán az idén a jövő NT-jének draftolt Cam Thomason kívül.
Riversék 31 pontot pakoltak fel a táblára, most Malcom Floyd vitte a prímet TD-k terén, két káprázatos elkapást is végrehajtott az end zone-ban a folyamatosan combhajlító-sérüléssel bajlódó elkapó. A futójátékot is dícsérni kell, a Chargers sajátossága, hogy nemhogy nincs feature back a csapatban, egészen pontosan 4 játékos osztja meg a feladatokat a backfielden, mind a négyük gyökeresen más stílust képviselve. Mike Tolbertet már sokszor méltattuk ezeken a hasábokon, az előzetes szerződéstárgyalásokba kezdett FB/HB szokásos önmagát hozta, de most ugyanannyi futást kapott Ryan Mathews is, igaz a rookie már csak akkor jutott igazán szóhoz, amikor eldől a meccs. Mathews ambivalens produkciót nyújtott, sokszor nagyon könnyen viszik le, viszont akadt pár olyan villanása, amely jó jel lehet a jövőre nézve, pár futásnál hihetetlen egyensúlyérzékről tett tanúbizonyságot. Darren Sproles már évek óta 3rd down specialista, az az igazán hihetetlen, hogy még mindig meg tudja oldani a Chargers, hogy harmadik kísérleteknél valahogy megfeledkezzenek róla. Ezen a meccsen is számos first downt érő elkapást hozott. A 4. delikvens Jacob Hester, aki idén igazi FB-vé nőtte ki - szó szerint, 15 font izmot szedett magára - így persze inkább blokkjaival hívja fel magára a figyelmet, de néha ő is kap labdát; egészen pontosan a rövidyardos szituációk mestere ő, számos alkalommal hívták már segítségül idén 3 & 1-nél. Nem biztos persze hogy ez a négyes sokáig együtt lesz, azért óriás luxus mind fizetésben, mind rosterhelyek szempontjából ezt a status quot fenntartani.
A Chargers formáját elnézve nem sok kétségünk van afelől, hogy maradék 2 meccsét megnyeri (nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy csütörtökön a 49erst nyomták le teljesen simán), a Panthers és a Denver már a 2011-es szezonon gondolkozik. Hogy ez elég lesz e a rájátszásra, az a Chiefsen múlik.