Big Ten figyelő 9.

 

A 8. játékhét összefoglalója

 

Ohio State 49 Purdue 0

 

Nehéz bármit is írni a találkozóról, amelyik alig kezdődött el, és már véget is ért. A hazaiaknál minden plusz motiváció adott volt, hogy felpörögve, bedarálják az ellenfelet. Újra hazai pályán játszhattak, ahol idén mindig domináltak, legutóbb az Indiana ellen. A Wisconsin elleni súlyos vereséget kellett feledniük, és 2009-ben egyetlen konferencia vereségüket éppen a Purdue-tól szenvedték el. A bye week óta a Rob Henry vezette támadósor képes volt átfutni az ellenfeleken. A Buckeyes ellen egy pillanatra sem volt esélyük. Harminc yardot futottak 27 próbálkozásból. Legközelebb 38 yardra tudták megközelíteni az ellenfél gólvonalát. Az OSU támadójátékát viszont képtelenek voltak megállítani, vagy egyáltalán lelassítani. Egy Terrelle Pryor interception kivételével 6 touchdownt szereztek ellenük, az első félidőben! Nem is kellett puntolniuk. Ami a hazai támadókat illeti, az elmúlt meccsek tapasztalatai azt mutatják, hogy Daniel Herron a vitathatatlan elsőszámú futó, Brandon Saine kárára, akit többször elkapóként próbáltak használni. Herron a Purdue ellen is jól, határozottan futott középen (16-74, 2 TD). Pryor az Indiana meccshez hasonlóan csak korlátozott számban futott a labdával.

 

Northwestern 27 Michigan State 35

 

Homecoming rendezvénysorozat fénypontja volt a veretlen Spartans látogatása Evanstonba, az illusztris vendégek között megtalálható volt az edzőlegenda, Ara Parseghian (képen) is. A találkozó nem is kezdődhetett volna jobban a hazaiak számára. Kétszer is harmadik és rövid downon állították meg a Michigan State támadójátékát, fumble-t harcoltak ki, és az első negyedben nem engedélyeztek first downt a vendégeknek. Amikor pedig ők támadtak kezdeti bizonytalanság után a játéké minden szépségét bemutatták. 3rd & 18-at váltottak első downra. Bár elkapóként ki tudta venni a védelem Jeremy Ebertet a játékból, de a trükkös játékot nem tudták vele megakadályozni: az irányító múlttal büszkélkedő WR adott 28 yardos passzt. Azonban nagy igazság a sportban, ha egy csapat nem tud maximálisan élni a lehetőségével, amikor megy a játék, az később még vissza fog ütni. Jacob Schmidt hétpontos vezetésnél hagyta el a labdát a Spartans 1-yardos vonalánál, majd egy kritikus 3rd down során mélyen a red zone-ban, Jerel Worthy sackelte Dan Persát, így a Wildcatsnek mezőnygóllal kellett beérnie, és csak 10-0-ra vezettek, amit egy rontott Dan Conroy mezőnygól után vezetett TD-vel záródó támadással 17-0-ra módosítottak. Mennyire volt kilátástalan ebben a helyzetben hat perccel a félidő előtt az MSU helyzete? Az infarktusa óta először a pálya széléről irányító vezetőedző Mark Dantonion úgy látszott, hogy egészsége megőrzése érdekében a harmadik negyedtől ismét a toronyból követi az eseményeket. Ráadásul Keshawn Martin is megsérült, amivel egy veszélyes fegyvert veszítettek a támadók, valamint nem működött a futójátékuk. A félidő vége előtt azonban két 20 yardos passznak köszönhetően teret nyertek Kirk Cousinsék, volt már 10 yard feletti futás is, és végül Mark Dell TD elkapással szépítettek (17-7). A harmadik negyedben a Michigan State ki tudta használni kedvező mezőnypozícióját (NU 48 yardos vonala), és három játékból TD-t szerzett. Erre még volt válasza a hazaiaknak: 15 játék és 80 megtett yard után szereztek touchdownt, azonban a hátralévő 18 perc már csak a Spartansról szólt. A védelembe új életet ordító Pat Narduzzi védekező koordinátor, ugyanis az Illinois elleni meccshez hasonlóan, itt is lejött a toronyból, hogy a pálya széléről irányítsa a stop alakulatot, és ennek meg is lett az eredménye. Újabb Spartans TD után – köszönhetően egy fake puntból dobott 23 yardos Aaron Bates passznak, amiről messziről ordított, hogy trükk következik – már az ellen 11 yardosánál járt Persa és a Wildcats támadósor, de ott két sacknek köszönhetően veszítettek 13 yardot és mezőnygóllal kellett megelégedniük (27-21). Végül 2 perccel a találkozó vége előtt 11 játékból álló 88 yardos menetelés végén szerzett TD-vel vette át a vezetést a Spartans, és tudta megfordítani a találkozót mínusz 17 pontról. A győztes mezőnygól felé vezető támadást már az első játéknál rövidre zárta, egy buta 15 yardos büntetés az NU részéről. Az ezt követően szerzett Edwin Baker futott TD-nek már nem volt jelentősége, hacsak annyi nem, hogy még egy lehetőséget kapott az NU, hogy egy perc alatt 8 pontot szerezve, hosszabbításra mentse a találkozót. Bármennyire is lehet azt mondani, hogy Baker helyében, mindenki ezt tette volna, azonban egyértelműen nem volt okos, érett döntés. Ugyanis egy pontos előnynél a 1st down megfutása után, csak le kellett volna térdelnie, és lepörög az óra, tekintve, hogy Pat Fitzgeraldnak már nem volt időkérése. A Michigan State túlélt két idegenbeli kirándulást a Big Tenben, közel sem meggyőző játéka ellenére, és továbbra is a konferencia egyetlen veretlen csapata.

 

Illinois 43 Indiana 13

 

A Hoosiers közel százzal több támadó yardot szerzett, harminccal több támadójátékot vezetett, mégis csúnya verésbe szaladt bele, köszönhetően négy interceptionnek, amiből kettő azonnal pick six-é is változott. Ezek közül a másodiknak már nem sok jelentősége volt a találkozó legvégén 23 pontos hátrányban, de az első nagyon rossz pillanatban érte az Bill Lynch csapatát. Pass rusher Justin Staples ütötte meg Ben Chappellt, amint éppen eldobta a labdát, ami így Patrick Nixon-Youman kezében landolt, aki 68 yard után szerzett TD-vel 24-7-re módosította az eredményt hét perccel a félidő vége előtt. Ezt követően a Fighting Illini 1-yardos vonaláig meneteltek, de negyedikre mezőnygólt rúgtak. Vitatható, hogy mekkora kockázatot vállaltak volna, ha TD-re játszanak három perccel a félidő vége előtt. A harmadik negyed tovább rontotta a helyzetüket: az Illinois blokkolt puntból szerzett safetyvel tovább növelte az előnyt (29-10). Ennek a negyedben a végén Ron Zook csapata, és Vic Koenning védő alakulata újabb nagy védekezést mutatott be, hátukat a saját gólvonaluknak vetve tartották távol az Indianát a gólterülettől három down során. Negyedikre Lynch ismét mezőnygólt rúgatott (29-13). A hazaiaknál Nathan Scheelhaase nagyon gazdaságos passzjátékkal (13-21, 123, 2 TD) hozta le a meccset, míg Mikel LeShoure (16-77) 1 TD-vel vette ki a részét a győzelemből.

 

Minnesota 21 Penn State 33

 

Pont a Golden Gophers védelmére volt szüksége az akadozó Nittany Lions támadójátéknak, hogy kis önbizalmat merítsenek a hátralévő konferencia találkozókra. Valódi freshman irányító, Rob Bolden ennek megfelelően is kezdett, amikor 21 yardos TD passzt dobott Brett Brackettnek. Szépen éltek a lehetőséggel, amit előző remek puntjuk teremtett meg, amivel a saját 4 yardos vonalra sikerült szorítani Adam Weberéket. A Minnesota támadóinak nem is sikerült onnan kijönni, és a gólterületről kellett puntolniuk. Bolden 13 kísérletből 130 dobott yardnál tartott, amikor sérülést szenvedett, és el kellett hagynia a pályát (fejsérülés, agyrázkódás miatt a mai napig bizonytalan a játéka a hétvégén). A találkozó fordulópontjára nem kellett sokáig várni. Matt McGloin, a csereirányító, egy Weber interception utáni első játékból 42 yardos TD passzt varázsolt Derek Moye-nak, amivel 14 pontos előnnyel mehetett szünetre a PSU. Bár az eredmény szorosabb küzdelmet mutat, a második félidőben nem forgott veszélyben a vendégel győzelme. Hiába dobott Weber közel 300 yardot, és a Big Ten történetében ő lett az ötödik irányító (Drew Brees, Curtis Painter, Brett Basanez, Chuck Long után), aki pályafutása alatt 10000+ yardot passzolt, és e mellé DeLeon Eskridge futott 111 yardot, ezzel a védelemmel csak tökéletes, klasszis támadójátékkal lehet esélyük bárki ellen, ami ezúttal sem jött össze. Ez volt Joe Paterno 398. győzelme, amivel csúcstartó az FBS edzői között. És két győzelemre van csak szüksége, hogy John Gagliardi (Saint John’s) és Eddie Robinson (Grambling) mellett tagja legyen a legalább 400 győzelmet jegyző edzőknek az NCAA történetében.

 

Iowa 30 Wisconsin 31

 

A Kinnick Stadiumba látogatott az előző héten országos első helyen rangsorolt OSU-t legyőző Wisconsin, és ha némi szerencsének is köszönhetően, de újabb nagy, fontos győzelmet arattak, amivel életben tartották a bajnoki címről szőtt álmaikat. Az Iowa viszont idei második vereségét is részben a special teamsnek köszönheti, és a kritikán aluli time managementnek a meccs legvégén, és a rossz ütemben kikért utolsó timeoutnak. Történt ugyanis, hogy Ricky Stanziéknak a negyedik negyedben szerzett 10 ponttal sikerült megfordítani a találkozót (30-24). Még 8:35 volt hátra a találkozóból. A Badgers touchback után támadhatott a saját húszasról. Két perccel később sima 3 & out után negyedik és négynél készülődtek puntolni. Punter Brad Nortman a snap után rúgás helyett könnyedén megfutja a first downhoz szükséges yardokat, amint az Iowa játékosai már visszaindultak a punt fogadásához. Ezt követően a Hawkeyes térfelének a közepén Scott Tolzien is megold egy negyedik downt, Montee Ballnak középre dobott passzal, amit a Badger bravúrral kapott el. A támadásra a pontot szintén Ball tette fel 8 yardos TD futásával, amikor Iowa játékosok armadáját cipeli magával a gólterület felé, és éppen le tudta tenni a labdát a gólvonal mögé egy vetődéssel. Több mint 7 percet emésztett fel a végső Wisconsin támadás, és két 4th down megoldásával 80 yardot haladtak előre. 30-31 az állás, és Stanzinek egy perce van, hogy könnyű mezőnygól távolságon belülre (Badgers 20 yardos) vigye a csapatát. Ezen ponton csak egy emlékeztető, hogy a mérkőzés korábbi szakaszában extra pontot rontott az Iowa, majd egy rossz nap után nem is tudtak kísérletet tenni egy könnyed mezőnygólra. Négy pontot hagytak így a kalapban, amivel már nyertes meccset ünnepelhettek volna: a már említett special teams baklövés, megfejelve a fake punttal. Lássuk mi történt az utolsó egy percben, amikor az Iowa a saját 25 yardosról támadhatott úgy, hogy még mindhárom időkéréssel rendelkeztek. Allen Reisner tight endet nem tudják a védők megállítani, és az elkapás után hozott yardokkal félpályánál járnak 35 másodperccel a vége előtt. Ezután az egész meccsen csendes, tökéletesen levédekezett pass rusher defensive end, J.J. Watt produkálja magát. Képes betolni az RT-t a backfieldre, érzékelve a nyomást, Stanzi egy pillanatra habozik, végül fel próbál lépni a zsebben, de ott nincs hely, ezután forog kifelé, hogy a már névjegyévé vált dobást produkálja mozgásban a zsebben kívül, de ezt tudja az elvetődő Watt megakadályozni, mert éppen eléri az irányító lábát: sack, -11 yard. Időkérés. Harmadik és 21-re dobott Marvin McNutt elkapással visszajöttek a meccsbe: negyedik és 1, saját 48 yard. QB sneak és 1st down. Itt jött a nagy hiba: 14 másodperc van hátra, és hiába állnak fel villámgyorsan a támadók, hogy földhöz vágva a labdát, megállítsák az órát, azonnal jön az utolsó időkérés oldalról. Ezek után csak arra kellett vigyázni a Wisconsinnak, hogy ne legyen TD, és ne kerüljön a labdás ember oldalvonalon kívülre. Ez közel sem megoldhatatlan feladat, főleg hogy nem 1-2 yard hiányzott a biztos FG távhoz, hanem minimum 10-15. Az utolsó játékban futó Adam Robinson már nem tudott a rövid passz után az oldalvonalon kívülre kerülni, és lepörögtek az utolsó másodpercek is. Ezzel a Badgers harmadik alkalommal nyerte el a Heartland-kupát, amit 2004 óta szerez meg egy évre az Iowa-Wisconsin meccs nyertese. 

 

 

Beharangozó a 9. játékhétre

 

Ez a forduló sem múlhat el rangsorolt csapatok küzdelme nélkül a Big Tenben. #18 Iowa fogadja majd szombaton #5 Michigan State csapatát. A Spartans egyike annak a három programnak az FBS mezőnyében, akik 8 győzelemmel állnak veretlenül (Auburn és TCU a másik kettő). További négy veretlen csapat: Boise State, Missouri, Oregon, Utah. Ezeken a rangsorolt csapatok találkozóján közel sem állapítható meg a hazai csapat fölénye, hiszen hat meccsből háromszor a vendég együttes győzött. Egyáltalán nem várhatja nyugodtan az Iowa a Michigan State-et, hiszen vereség esetén jó eséllyel búcsút inthetnek a bajnoki címnek. Bizakodásra adhat okot a Spartans gyengélkedő támadójátéka az elmúlt idegenbeli találkozójuk nagy részében, különösen a futójátékkal voltak problémái. Ennek lelassítására alkalmas lehet az Iowa védőfal, amelyik múlt héten alulméretezettnek tűnt a Badgers óriás támadófala ellen.

 

 

A rangsorolt csapatok után egy nagy rivalizálás az Illinois és a Purdue között a „Purdue Cannon” nevet viselő kupáért. A trófea története 1905-re nyúlik vissza, amikor Purdue szurkolók vittek magukkal egy ágyút, hogy a győzelmüket ünnepelve, majd elsüssék. A találkozót a Boilermakers megnyerte, az ágyú azonban néma maradt. Ugyanis azt rejtekhelyén megtalálta pár Illinois diák, és ahogy azt kell, meg is lovasította. 1943-ban ajánlották fel a két egyetem football meccs győztesének. Azóta a Purdue 30 győzelemmel, 26 vereség, és 2 döntetlen mellett vezeti az örökmérleget. A Legutóbbi öt összecsapást elvesztette a Fighting Illini, idén azonban minden esélyük megvan a visszavágásra. Idén már négy győzelemnél tartanak, ebből kettő konferencián belül, és három vereségük alkalmával is versenyképesek voltak, és nem elhanyagolható, hogy legyőzőik összmérlege 22-1 az idei bajnokságban.

 

 

A Northwestern Wildcats vendégjátéka az Indiana Hoosiers otthonában papírforma győzelmet ígér, azonban a Cardiac Cats becenév nem véletlen az evanstoni alakulatra (a tavalyi mérkőzés is a végletekig kiélezett volt). Még a Minnesota elleni is képesek voltak az utolsó pillanatig kiélezett meccset játszani. Ben Chappellék ellen igazi tűzijátékra, és pontesőre van kilátás, valószínűleg az eladott/szerzett labdák fogják eldönteni a küzdelmet, és playmakerek személyében az NU védelme sokkal előrébb jár. Pat Fitzgeraldék ráadásul egy győzelemmel már biztosítani tudják a bowl részvételt, ami precedens nélküli lenne az egyetem történetében, hogy sorozatban hármadik évben tudnának az alapszakasz után is tétmeccset játszani. A másik oldalon Bill Lynch vezetőedző 100. győzelmére készül pályafutása során.

 

 

Az Ohio State-re újabb sétagalopp mérkőzés vár, és idén először talán idegenben is képesek lesznek minőségi játékot felmutatni, az áldozat szerepére alkalmas Minnesota védelem ellen.

 

A Michigan Wolverines egy hét pihenő után lép ismét pályára, és a Penn State ideális ellenfélnek ígérkezik a védelmük számára. Kétséges passzjáték a sérülés miatti bizonytalanság következtében irányítóposzton. Ha Rob Bolden nem tud játszani, akkor a Matt McGloin, Kevin Newsome kettősből kerülhet ki a kezdő. Evan Royster és a PSU futójáték még mindig nem talált magára. A Michigannél a kulcsposztokon kisebb-nagyobb sérülésekkel bajlódó játékosoknak jót tett a pihenő, és mind játékra készek (Denard Robinson, Mike Shaw, Fitzgerald Toussaint, David Molk, Mike Martin).

 

A mérkőzések

 

Indiana (4-3, 0-3) v Northwestern (5-2, 1-2) 18:00

Illinois (4-3, 2-2) v Purdue (4-3, 2-1) 18:00

#18 Iowa (5-2, 2-1) v #5 Michigan State (8-0, 4-0) 21:30

Penn State (4-3, 1-2) v Michigan (5-2, 1-2) 1:00

Minnesota (1-7, 0-4) v #10 Ohio State (7-1, 3-1) 1:00

 

Szabadnapos: Wisconsin

 

A találkozók szombat este illetve vasárnap éjszaka kezdődnek.

 

Dávid László (DoM)