Botrány a Penn State University-n!

 

Miről szól a botrány?

2011. november 4-én Linda Kelly, Pennsylvania államügyésze vádat emelt Jerry Sandusky, a Penn State Nittany Lions egykori edzője ellen 40 rendbeli, kiskorúak terhére elkövetett szexuális bűncselekmény tárgyában. A vádemelés több mint két éven át húzódó vádesküdtszéki eljárásnak vetett végett. A vádesküdtszék nyilvánossá tett beszámolója szerint Sandusky 1996 és 2008 között legalább 8 - jellemzően 11-13 éves korú - gyermek ellen követett el eltérő súlyosságú, szexuális természetű bűncselekményeket, úgy mint:

- kiskorúval való, szexuális erőszakra irányuló szándékos testi érintkezés (8 rendbeli)
- illetlen testi érintkezés (8 rendbeli)
- kiskorú veszélyeztetése (8 rendbeli)
- kiskorú megrontása (8 rendbeli)
- súlyos testi sértés (1 rendbeli)
- kiskorú ellen elkövetett nemi erőszak (7 rendbeli).

A Penn State University ott jön a képbe, hogy a feltételezett bűncselekmények elkövetésének idején Jerry Sandusky vagy még aktívan edzősködött az iskola focicsapatánál, vagy részben az egyetem campusán követte el a neki felrótt tetteket.

A botrány az okból teljesedett ki, hogy felmerült, a PSU bizonyos, felelős beosztású vezetői tudhattak arról, hogy Sandusky mi tett, és ennek ellenére sem értesítették a vélt bűncselekményekről az illetékes rendőri vagy gyermekvédelmi szerveket.

Ki is ez a Jerry Sandusky?

Az 1944-ben született Gerald Arthur Sandusky 1963 és 1965 között a Penn State futballcsapatának defensive endje volt. 1966-ban egy évig frissdiplomás edzői asszisztensként dolgozott Joe Paterno stábjában, majd 1969-ben visszatért alma materébe, előbb a defensive line-t edzette, 1970-től a linebackereket, 1977-től 1999-es visszavonulásáig pedig a védelem koordinátora volt. Szakmai kvalitásait jelezte, hogy olyan ismert, később az NFL-ben szereplő sztárlinebackerek kerültek ki kezei közül, mint Jack Ham, Shane Conlan vagy LaVar Arrington. 1999-es utolsó szezonjában – karrierje során másodszor – Sandusky megkapta a legjobb egyetemi segédedzőnek járó díjat, utolsó meccsén, a Texas A&M elleni Alamo Bowlon pedig az általa irányított védelem vezérletével a PSU 24-0-s győzelmet aratott. Az 1990-es évek elején több egyetemi csapat szerette volna főedzőnek szerződtetni Sandusky-t, ám ő kizárólag a Penn State futballprogramjának vezetését ambicionálta, így maradt State College-ban. Mindenki úgy beszélt róla, mint Joe Paterno utódjáról, ezért sokakat meglepett, amikor 1999-ben - viszonylag fiatalon – visszavonult.

Sandusky akkor kijelentette, hogy onnantól fogva a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek segítésével foglalkozó jótékonysági alapítványának, a Second Mile Foundationnak fogja szentelni életét. Az alapítványt 1977-ben hozta létre, abban az évben, amikor a Nittany Lions defensive coordinatora lett. Bár valószínűleg tényleg sokat tett temérdek elesett, árva vagy csonka családból származó gyermekért az alapítványa révén, de a vádirat szerint a szervezetben folytatott tevékenysége során szemelte ki azokat a kiskorúakat is, akikkel szemben később bűncselekményeket követett el. Sandusky állítólagos áldozatait gyakran invitálta meg focimeccsekre, saját otthonába vagy éppen a Penn State University campusára.

Jerry Sandusky 1999-es visszavonulását követően sem szakította meg kapcsolatát az egyetemmel. Sőt! A PSU tiszteletbeli egyetemi tanárrá (professor emeritus) nevezte ki Sandusky-t, saját irodája, telefonja, parkolóhelye volt, és megtarthatta szabad bejárását az egyetem bármely létesítményébe.

Milyen bűncselekményeket követhetett el Sandusky 1999-ig, azaz addig amíg még aktív edző volt? Tudhattak-e erről az egyetem vezetői vagy Joe Paterno főedző?

A vádiratban felsorolt 8 áldozat közül 4 (Victim 4-7) sérelmére Sandusky még aktív edzőként, 1996 és 1999 között követhette el a neki felrótt bűnöket. A Négyes Számú Áldozat egyebek mellett arról tanúskodott, hogy Sandusky többször a szájába kényszerítette saját nemi szervét és ilyenkor többször el is élvezett. A Négyes Számú Áldozat elkísérte az edzőt az ominózus 1999-es Alamo Bowlra is, ahol Sandusky azzal fenyegette meg, hogy amennyiben visszautasítja közeledését, úgy haladéktalanul hazaküldi. (Az eset kapcsán már a San Antoniói Rendőrség is nyomozásba kezdett.) Az Ötödik, Hatodik és Hetedik áldozatot az köti össze, hogy Sandusky valamennyit az egyetem campus-ára vitte (a helyszín Holuba Hall vagy East Area Lockers volt) és ott, leginkább zuhanyzás közben, kísérelt meg szexuálisan közeledni hozzájuk. A közös zuhanyzást és Sandusky közben tanúsított magatartását az áldozatok zavartan fogadták és igyekeztek távolságot tartani. A Hatodik Számú Áldozatot, akit láthatóan feldúlt az eset, egy ilyen zuhanyzásos affért követően kifaggatta az édesanyja, és neki a gyermek végül beszámolt a történtekről.

Az anya értesítette az esetről a rendőri szerveket, és a Penn State Egyetemi Rendőrségének nyomozója, Ronald Shreffler hat hétig tartó nyomozást folytatott az ügyben. A kerületi ügyész, Ray Gricar (aki 2005-ben nyomtalanul eltűnt, és idén júliusban hivatalosan is halottá nyilvánították) végül ejtette az ügyet. Említésre méltó még, hogy Sandusky a nyomozás során találkozót kért a Hatodik Számú Áldozat anyjától, és 1998 májusában két alkalommal is meglátogatta és beszélt vele. A beszélgetéseknek a szomszédos szobában fültanúja volt két nyomozó (az egyik Shreffler, a másik pedig a városi rendőrség egyik embere), és Sandusky ezen beszélgetések során elismerte, hogy több ízben is együtt zuhanyozott kiskorúakkal és közben ölelgette őket, végül pedig azt is, hogy helytelenül cselekedett és az anya bocsánatáért esedezett. Az illetékes szervek ennek ellenére nem emeltek vádat Sandusky ellen, Shreffler nyomozó csak annyit tanácsolt neki, hogy többet ne fürödjön együtt gyerekekkel.

A jelenleg ismert tények alapján nem tudható, hogy a nyomozásról tudott-e az egyetem vezetése vagy Joe Paterno főedző, de tény, hogy a következő évben Sandusky váratlanul visszavonult.

Visszavonulását követően Jerry Sandusky megfogadta Ronald Shreffler nyomozó tanácsát?

Költői a kérdés, így a válasz kategorikus nem. A vádirat szerint Sandusky 1999 és 2002 között három áldozatot vitt be a Penn State egyetem campusára, ahová, mint fentebb utaltam rá, továbbra is szabad bejárása volt. Noha egyikük esetében „csak” a már leírt közös zuhanyzásig és ölelkezésig jutottak, két kiskorú esetében állítólag nemi erőszak is történt. Ráadásul utóbbi két esetnek szemtanúja is volt!

Valamikor 2000 őszén egy takarító, Jim Calhoun a Lasch Épület egyik zuhanyzójában tanúja volt annak, hogy Jerry Sandusky orális szexre kényszerített egy kiskorút. A feldúlt Calhoun elmesélte a látottakat munkatársának, Ronald Petrosky-nak, majd közvetlen felettesének, Jay Witherite-nek is beszámolt, s az utóbbi elmondta, hogy Calhoun kinek jelentse a dolgot, ha úgy gondolja, hogy jelenti. Petrosky maga is látta az öltözőből Sandusky-val közösen kilépni a kiskorút, Witherite pedig a parkolóban látta egy autóban ülni őket. A jelenleg ismert tények alapján, egyikük sem jelentette az esetet az illetékes szerveknek. A 2000-es szemtanú, Jim Calhoun jelenleg öregek otthonában él és mivel nem épelméjű a 2009-ben kezdődő vádesküdtszéki eljárás során már nem lehetett tanúként beidézni. A Nyolcas Számú Áldozat kiléte máig ismeretlen.

A legnagyobb horderejű és az egyetemre legnagyobb hatással lévő esemény azonban 2002. március 1-én történt. A helyszín ugyancsak a Lasch Épület egyik zuhanyzója volt. Este fél 10-kor Mike McQueary, a Nittany Lions végzős edzői asszisztense (és korábbi irányítója) – elmondása szerint - szemtanúja volt, amint Jerry Sandusky análisan közösül egy 10 év körüli kiskorúval. A vádesküdtszék beszámolója szerint mind Sandusky, mind az áldozat észrevette McQueary-t, aki zavarában azonnal elhagyta a tett helyszínét. (McQueary ugyanakkor egykori csapattársainak minap olyan üzenetet küldött, amelyben hangsúlyozta, hogy csak az aktus leállítása után távozott.) Az asszisztens az irodájából felhívta az apját, aki azt mondta neki, hogy haladéktalanul menjen haza. McQueary így nem a rendőrségre szaladt, hanem másnap reggel – egy szombati napon – főnökét, Joe Paternot kereste fel, akinek – állítólag – pontosan beszámolt arról, amit látott. Paterno a vádesküdtszék előtt úgy nyilatkozott, hogy a következő napon – vasárnap – vette fel a kapcsolatot a PSU atlétikai igazgatójával, Tim Curley-vel, és azt mondta, hogy McQueary látta, amint Sandusky egy fiatal fiút „dédelget” vagy „valamilyen szexuális természetű dolgot” csinál vele a Lasch Épület egyik zuhanyzójában.

Körülbelül másfél hét telt mire Curley és Gary Schultz, az egyetem üzleti ügyekért (és az Egyetemi Rendőrségért) felelős alelnöke megbeszélésre hívták McQueary-t. A találkozón elhangzottakról a vádesküdtszék előtt megoszlott a jelenlévők véleménye. McQueary úgy tanúskodott, hogy világosan elmondta Curley-nek és Schultz-nak, hogy anális közösülés tanúja volt, míg utóbbiak szerint csupán arról számolt be, hogy „zavaró” és „oda nem illő” dolgokat látott. Mindenesetre Curley és Schultz biztosították McQueary-t arról, hogy megteszik a szükséges lépéseket. Ezekről a lépésekről hetekkel később tájékoztatták a fiatal asszisztenst, és ezek kimerültek a Sandusky-féle alapítvány, a Second Mile Foundation tájékoztatásában és abban, hogy visszavették Sandusky-től az öltözőkulcsait és arra utasították, hogy ne hozzon többé kiskorúakat az egyetem campusára. Sem Curley, sem Schultz nem értesítette az Egyetemi Rendőrséget, sem más hatóságot az ügyről, így nyomozásra nem került sor. Curley tájékoztatta az egyetem elnökét, Graham Spaniert a McQueary által elmondottakról és az jóváhagyta a fentebb említett lépéseket. Spanier, aki sokad kézből lett tájékoztatva, már úgy emlékezett a történetekre, hogy csupán zuhanyzóbeli „játszadozásról” volt szó. Curley a tanúvallomásában elismerte, hogy Jerry Sandusky személyében nem lett kitiltva az egyetem területéről és igazából az a tilalom sem volt kikényszeríthető, hogy gyerekeket többé ne hozzon a campusra.

Végül mi vezetett a Sandusky ellen indított vádesküdtszéki eljáráshoz és a vádemeléshez?

1998 és 2008 között számos felnőttnek, a Penn State University több alkalmazottjának és mindenekelőtt hatósági személyeknek is lehetősége lett volna feljelenteni, felelősségre vonni Jerry Sandusky-t vélelmezett tetteiért, ám egy elsőéves gimnazista (az Első Számú Áldozat) bátorsága, pontosabban az illető édesanyja által tett feljelentés kellett ahhoz, hogy kezdetét vegye a vádemeléshez vezető vizsgálat. A szóban forgó fiú, sorstársaihoz hasonlóan, szintén a Second Mile Foundation alapítvány révén került Sandusky látóterébe, és tanúvallomása szerint 2007 és 2008 során az idős férfi legalább 20 alkalommal rontotta meg orális szex révén. Sandusky a feljelentés idején, az alapítványban végzett tevékenységén túl, a Clinton Megyében lévő Central Mountain High Schoolban, az Első Számú Áldozat iskolájában volt önkéntes futballedző. Egyelőre csak feltételezés, de talán nem alaptalan, hogy jót tett az érdemi nyomozás elindításának az a tény, hogy ez a feljelentés nem a PSU-nak és State College városának otthont adó Centre County-ban, hanem egy másik megyében történt.

A vádesküdtszéki eljárás és az ahhoz kapcsolódó nyomozás során fokozatosan derült fény a korábbi esetekre. A 2002-es eset szemtanúja, Mike McQueary 2010 decemberében tette meg tanúvallomását a vádesküdtszék előtt, Tim Curley, Gary Schultz, Joe Paterno 2011 februárjában és márciusában járult a testület elé. A helyi sajtó először nem sokkal Paterno tanúskodását követően számolt be részletesebben az eljárásról, de egészen a múlt hétig, a vádesküdtszék jelentésének november 4-i nyilvánosságra hozataláig jobbára csend honolt az ügy körül. Másnap, november 5-én Jerry Sandusky-t letartóztatták 40 rendbeli, kiskorúak kárára elkövetett szexuális bűncselekmény vádjával.

Sandusky letartóztatása után milyen további személyek és miért buktak bele a botrányba?

Tim Curley és Gary Schultz, a Penn State atlétikai igazgatója és alelnöke esete lényegében egy kalap alá vehető. Ellenük szintén vádemelés történt. Egyrészt azért, mert 2002-ben elmulasztották értesíteni az illetékes hatóságokat a tudomásukra jutott szexuális erőszakról. Másrészt azért, mert a vádesküdtszék és az ügyészség szerint hamis tanúzást követtek el, amikor azt állították, hogy Mike McQueary a velük folytatott beszélgetés során nem beszélt kifejezetten szexuális erőszakról, csupán „játszadozást” emlegetett. Amint korábban említettem, McQueary határozottan azt vallotta, hogy ő úgy beszélt az esetről, mint kikényszerített anális közösülés. Mivel ellentmondó tanúvallomások születtek, így nyilvánvaló volt, hogy valaki vagy valakik hamisan tanúztak és a vádesküdtszék úgy találta, hogy Curley és Schultz voltak ezek a „valakik”. November 6-án a PSU felfüggesztette Tim Curley munkaviszonyát, Gary Schultz pedig „önként” nyugalomba vonult.

Graham Spanier, a Penn State elnöke a vádemelések nyilvánosságra kerülése után azzal került a támadások kereszttüzébe, hogy védelmébe vette Curley-t és Schultzot, akik véleménye szerint „rendkívül becsületesen jártak el” (2002-ben tett „lépéseiket” ő maga is jóváhagyta), viszont elmulasztott megemlékezni a vélelmezett áldozatokról. A PSU kuratóriuma az egyetem fölött sokasodó viharfelhők árnyékában végül november 9-én lemondásra kényszerítette Spaniert, az ideiglenes elnök pedig az addigi egyik alelnök, Rodney Erickson lett. A kuratórium azonban ugyanazon a napon egy még nagyobb horderejű döntést is hozott, és azonnali hatállyal – és az érintettet telefonon értesítve – kirúgta a futballcsapat legendás főedzőjét, Joe Paternot.

Miért kellett mennie Paterno-nak? Felelős volt ő egyáltalán a történtekért?

Hogy miért gerjesztett Joe Paterno eltávolítása felzúdulást, az nyilvánvaló. Egyrészt adott egy edző, aki nem csak edzőként tett rengeteget az egyetemért és csapatáért (61 éven át volt edző a Penn State-en, ebből 46 évig főedző, az idén pedig ő lett a legtöbb győzelemmel bíró Divízió 1-es csapatot trenírozó szakvezető az egyetemi foci történetében), de erkölcsi nagyságát és ismertségét latba vetve jelentősen hozzájárult a PSU általános elismertségének, presztízsének növeléséhez is. Jelenléte rengeteg adományozót ösztönzött arra, hogy jelentős összegeket áldozzon az egyetemen folyó tanítás és kutatás támogatására, maga is nagylelkű mecénás volt, és még ennél is több tanulni és sportolni vágyó fiatalt csábított a Penn State-re.

November 9-én este Paterno kirúgásának hírére egyetemisták ezrei tódultak ki State College utcáira és randalírozva adtak hangot értetlenségüknek és haragjuknak. A fiatalok nem értették, hogy a kuratórium a média „hisztériakeltésének” bedőlve miként fordíthatott ilyen könnyen hátat egy ekkora nagyságnak, akire a legtöbben alighanem tényleges (nagy)apafiguraként tekintettek. A tiltakozók szerint Paterno semmi törvénybe ütközőt nem követett el, sőt 2002-ben minden tőle elvárhatót megtett. Amint tudomására jutott McQueary révén a nemi erőszak vélelmezett ténye, továbbította az információt felettesének Tim Curley-nek és neki semmi más törvényi kötelessége nem volt.

A jelenleg ismert tények szerint Paterno valóban nem hágta át a törvényt. A vonatkozó pennsylvaniai jogszabályok szerint az a személy, akinek tudomására jut, hogy egy kiskorúval szemben erőszakot követnek el köteles azt jelenteni vagy a rendőrségnek, vagy a gyermekvédelmi szerveknek vagy egy felelős személynek, azaz egy oktatási intézmény esetén a fölötte álló személynek. Paterno szólhatott volna a rendőrségnek is, a gyermekvédelmi szerveknek is a 2002 márciusában tudomására jutott kiskorú ellen elkövetett nemi erőszakkal kapcsolatban, ám ő megelégedett azzal, hogy közvetlen felettesét, az atlétikai igazgatót informálja. Nem tett törvénybe ütközőt, a tőle minimálisan elvárhatót megcselekedte.

A másik kényes kérdés, hogy Paterno vajon ugyanazt az információt adta-e tovább Curley-nek, ami McQueary jóvoltából a tudomására jutott. Itt van egy homályos pont. Amint korábban leírtam McQueary azt vallotta, hogy Paterno-nak kimondottan anális közösülésről beszélt. A főedző ugyanakkor a vádesküdtszék előtt azt állította, hogy Tim Curley-nek ő „dédelgetésről” és „valami szexuális természetű tettről” beszélt. Ez utóbbiba természetesen belefér az anális közösülés is, de úgy tűnik, hogy Paterno talán nem olyan komolysággal tolmácsolta a tudomására jutott tényeket, mint ahogy azok a tudomására jutottak. Hogy az információ ilyen értelmű transzformálásában játszott-e valami szerepet az a tény, hogy a kiskorún elkövetett anális közösüléssel megvádolt Jerry Sandusky 1963 óta Paterno ismerőse, 1969 óta munkatársa volt, az egyelőre a találgatások körébe tartozik.

A kérdésben véleményt nyilvánítók többsége szerint Joe Paterno-nak valószínűleg nincs bűnügyi felelőssége a Sandusky-botrány kapcsán, de erkölcsi felelőssége, mindazokkal egyetemben, akik tudtak valamit az üggyel kapcsolatban, de nem hozták azt a hatóságok tudomására, tagadhatatlan. Paterno az éppen saját maga által igen magasra emelt erkölcsi mércéhez minden bizonnyal nem tudott felnőni akkor, amikor csupán a tőle legminimálisabban elvárható lépéseket tette meg, miután 2002-ben Sandusky vélelmezett tettéről értesült. S akkor még nem szóltunk arról, hogy aligha elképzelhető, hogy az előzménynek tekinthető korábbi, 1999-ig elkövetett állítólagos bűncselekményekről az égvilágon semmit sem tudott.

Az esetek Penn State általi látszólagos szőnyeg alá söprésére nyilván lehet számos okot találni. Ki lehet indulni abból, hogy a Penn State az évente 50 millió dollárt termelő, összességében harmadik legértékesebb focicsapatot, tágabb értelemben az egész egyetem renoméját, a „márkát” nem akarta kockára tenni a szennyes ügy önkéntes kiteregetésével. Mindazonáltal a szexuális erőszak vélelmezett áldozatok érdekeinek figyelmen kívül hagyása erkölcsileg vállalhatatlan.

Amint nyilvánvalóvá vált, hogy a botrányt nem lehet a falakon belül tartani az egyetem kuratóriuma a „nagytakarítás”, az egyetem iránti bizalom visszaszerzése szempontjából egyedül üdvös teljes megtisztulás mellett döntött, amely előtt Paterno ikonikus alakja sem állhatott meg. A PSU a megtisztulás jegyében a múlt pénteken a hagyományos pep rally helyett gyertyafényes virrasztást szervezett a Sandusky által elkövetett állítólagos bűncselekmények áldozatai előtt tisztelegve, a kuratórium pedig belső vizsgálatot rendelt el annak érdekében, hogy pontosan fény derüljön arra ki és mennyit tudott az egyetem területén történt bűncselekményekről.

Mik a legújabb fejlemények?

A gyanúsított, Jerry Sandusky szabad lábon védekezhet. Az ügyészség 500000 dollár óvadékot szeretett volna kiszabatni, és hogy Sandusky-nak mozgása ellenőrzésére alkalmas szerkezetet (ankle monitor) kelljen viselnie, de a kerületi bíró végül csak 100000 dollárnyi, „biztosítatlan” óvadékot szabott ki. Azaz Sandusky-nak csak akkor kell fizetnie, ha nem jelenik meg a kitűzött meghallgatásán. A bíró engedékenységét Tom Corbett pennsylvaniai kormányzó, aki a PSU kuratóriumának tagja és korábban a Sandusky elleni vizsgálat elindítását felügyelő államügyész volt, keményen bírálta. A szóban forgó bíróról egyébként kiderült, hogy korábban önkéntesként részt vett a Second Mile Foundation munkájában. Corbett kormányzó törvénymódosítást is sürget, amely mindenki számára kötelezővé tenné, hogy egyenesen a rendőrséghez forduljon, ha kiskorú kárára történő bűncselekményről értesül.

Sandusky időközben telefoninterjút adott a NBC-n Bob Costas-nak, és – ahogy eddig is – minden ellene felhozott vádat tagadott. Tagadta, hogy pedofil volna, az állította, hogy az egész csak játszadozás volt, és, hogy csak annyit bánt meg, hogy együtt zuhanyozott a gyerekekkel. Sandusky ügyvédje, Joe Amendola úgy nyilatkozott, hogy megtalálta az állítólagos Kettes Számú Áldozatot és az előtte tagadta, hogy bármi törvénybe ütköző történt volna közte és Sandusky között.

A sokat kritizált 2002-es szemtanú, Mike McQueary a múlt héten állítólag halálos fenyegetéseket kapott, a Nebraska elleni meccs előtt pedig az egyetem új vezetése felfüggesztette. Kirúgása állítólag azért nem történt még meg, mert munkajogi problémákat vetne fel.

Linda Kelly államügyész ugyan megerősítette, hogy Joe Paterno nem számít gyanúsítottnak az ügyben, ám a kirúgott edzőlegenda a legrosszabbra készül és ügyvédet fogadott. J. Sedwick Sollers védte többek között idősebb George Bush-t az 1980-as években nagy vihart kavart Irán-/Kontragate ügyben. Paterno tekintélyét tovább tépázta, hogy levették a nevét a Big Ten győztesének adandó trófeáról, amelyen így – egyelőre - már csak Amos Alonzo Stagg neve fog díszelegni. A sors iróniája, hogy ha Paterno még egy meccs erejéig a helyén maradhatott volna, Stagg-et megelőzve a legtöbb Divízió 1-es meccsen edzősködő szakvezetővé emelkedett volna.

A legújabb hírek szerint Sandusky letartóztatása óta legalább 10 újabb lehetséges áldozat fordult a hatóságokhoz, és a rendőrség megkezdte állításaik ellenőrzését. Közben lemondott Jack Raykovitz is, aki a Sandusky által létrehozott és vélhetően eszközként használt Second Mile Foundation ügyvezető igazgatója volt.

Dorkó Szabolcs (Szabler)