Connecticut Huskies [CONN]

Alapítás

1896

Konferencia

Független

Divízió

Város

Storrs (Connecticut)

Stadion

Rentschler Field (40,642)

Weboldal

http://www.uconnhuskies.com

A University of Connecticut egyike az ország legszínvonalasabb állami egyetemeinek, ami már csak azért is nagy szó, mert olyan nagyra becsült privát intézményekkel kell versengenie Connecticut államban, mint a Trinity, a Wesleyan, a Hartford, a Quinnipiac, a Sacred Heart, a Fairfield vagy éppen a Yale. A magas tanulmányi követelmények ellenére a női és a férfi kosárprogram a '90-es évek eleje óta egyaránt elitnek tekinthető, de a közelmúltban az amerikafoci is meglehetősen előtérbe került. A UConn fő kampusza Storrs városában található, amit a Slate magazin 2005-ben „a legjobb település Amerikában, hogy elkerülj egy környezeti katasztrófát” jelzővel titulált. Az atlétikai szakosztály elnevezése Huskies, mivel a sokat használt UConn kiejtése megegyezik a kanadai Yukon territóriuméval, ami a Husky kutyák származási helye (a „hús-vér” kabala Jonathan XIII, a kosztümös változata egyszerűen Jonathan). Az iskola eredetileg Storrs Agricultural College, majd Connecticut Agricultural College néven funkcionált, az 1933-as Connecticut State College-ra való keresztelésig a mezőgazdasági képzés miatt a csapatok Aggies-ként voltak ismertek.

Futballtörténelem
Az amerikai futball 1896-ban férkőzött be a mindennapokba, és a Massachusetts és a Rhode Island gárdáival karöltve azonnal létre is hozták az Athletic League of New England State Colleges csoportját. Felvezetésként helyi középiskolákkal és a YMCA (Young Men's Christian Association) helyi szervezetivel mérkőztek meg, 1897-ben az első komoly ütközet győzelmet is eredményezett: a S.A.C. 22-8-ra verte a Rhode Islandet. 1919-ig szép lassú mederben folytak a dolgok, mikor egy szörnyű tragédia történt. A New Hampshire ellen Gardner Dow egy szerelési kísérletnél olyan súlyos fejsérülést szenvedett, hogy nem tudtak rajta segíteni és a pályán az életét vesztette.

A Huskies 1923-ban lépett be New England Conference-be, melyet egy évvel később veretlenül (a csapat históriája alatt először és eleddig utoljára), 6-0-2-es mérleggel meg is nyert. Még a New York Times is ódákat zengett, kiemelve a csodálatos és áttörhetetlen védelmet, magasztalva az edző Sumner Dole-t és a kapitány Martin „Red” O'Neillt. O'Neill a connecticuti hőskor legnagyobb egyénisége, egy legenda szerint a lelátóról került a kezdőbe, két év múltán pedig hajszál híján az All-American keretbe. 1934-ben lett head coach J.O. Christian (ebben a szezonban esett meg, hogy a játékosok ellopták az URI élő kosát, hangzatos balhét okozva), aki 1949-ig töltötte be ezt a pozíciót, utána 16 évig atlétikai igazgatóként dolgozott, miközben 1936 és 1961 között a baseball edzéseket is ő tartotta. A UConn 1947-ben alapító tagja volt a Yankee Conference-nek, a konferenciát 1997-ig nem is hagyta el, ekkor többekkel együtt beolvadtak az Atlantic 10-be. Lew Perkins 1990-es megjelenéséig nem tudott a Huskies igazán nagy port kavarni, a másodosztályban sínylődtek (mondjuk D. Robert Ingalls mestert, Nick Giaquinto Super Bowl-gyűrűs ex-RB-t, illetve a John Dorsey és Vernon Hargreaves LB-duót illik megemlíteni). Perkinsnek AD-ként viszont feltett szándéka volt, hogy a UConnt a legmagasabb vonalba vezeti. Bár az akkori pénzügyi szituációban hegyeket kellett megmozgatnia a támogatásért, 2003-ban emelt fejjel távozhatott. Fáradozásaira az első igazán pozitív visszajelzés 1997-ben mutatkozott, mikor a Connecticut és a Villanova meghívást kapott a Big Eastbe. Természetesen a tényleges váltáshoz számos feltételt kellett teljesíteni még (a Nova nem is ment bele az alkuba), mint például az új stadion felépítése, az NCAA szabályok alapján körülbelül 30 ezer szék szükséges, míg a Memorial Stadium mindössze 16200 férőhelyes volt. A kezdeti tervekben egy a New England Patriots-cal közösen felhúzott 70 ezres létesítmény szerepelt, ám a Pats maradni akart, és a bíróságnak sem tetszett az ötlet. Végül a Pratt and Whitney repülőgép-motorokat gyártó vállalat sietett az iskola segítségére. Az egyetemnek adományozták a Hartford keleti részén fekvő Rentschler repteret, és biztos földbirtokkal bírva kezdetét vehette az építkezés, 2000-ben. Két évvel ezt megelőzően búcsúzott Lou Holtz fia, Skip a főedzői poszttól, Div I-AA negyeddöntővel, átadva a stafétát Randy Edsall-nak, az egykori Syracuse irányítónak, Tom Coughlin tanítványának.

Az 1999-es idény után vághattak bele a nagy kalandba, függetlenként indulva az első osztályban. Sokat elárul a váltás nagyságáról, hogy átmenetileg a Memorial Stadiumban tengődve született az első nézőcsúcs, átlagban 14166-an váltottak jegyet a hazai találkozókra. 2001-ben egy potenciális Big East-beli riválist sikerült legyőzni, a Rutgerst 20-19-re. 2002-ben a D# meglepő módon a liga krémjével is felvette a versenyt, és ez csodás reményekkel kecsegtetett a jövőben. 2003-ban megnyitotta kapuit a Rentschler Field, a 37059-es átlagnézőszámot pedig a Huskies parádés játékkal és 9-3-as mutatóval hálálta meg. Ténylegesen és teljesen 2005-ben csatlakoztak volna a Big Easthez, de a Miami és a Virginia Tech hirtelen kilépése egy évet lefaragott a várakozásból. Első meccsüket a konfban 2004. szeptember 14-én játszották a Boston College ellen, a szezont az ötödik helyen zárta Huskies. A 3-3-as csoport- és 7-4-es összmérleg elégnek bizonyult ahhoz, hogy meghívást nyerjenek legelső Bowljukra, amit a Motor City Bowl keretében a Toledo-t ütve be is húztak. 2005 és 2006 nem sült el jó, ellenben a 2007-es szezonban a West Virginiával megosztva a UConn a csoport trónjára ülhetett (az örömbe némi üröm vegyült, a Meineke Car Care Bowlon a Wake Forest győzedelmeskedett). 2008-ban és 2009-ben a 9-3-ról kicsit visszalépve 8-4-el ért véget az alapszakasz, noha az International Bowl és a Papajohns.com Bowl megszerzése kárpótolhatta a szurkolókat. A konzekvens sikeresség dacára '09 tragikusan alakult, a Lousiville-lel vívott mérkőzés estéjén a junior CB-t, Jasper Howard-ot ugyanis a kampuszon tartott ünneplés során leszúrták. A padlót fogott társaság ezt követően nem is talált magára, egészen a Notre Dame feletti hosszabbításos diadalig, amit Edsall nem véletlenül nevezett a program legnagyobb győzelmének. Howard lehetett volna a Donald Brown, Tyvon Branch, Darius Butler, William Beatty, Cody Brown nevével fémjelzett sor újabb ékköve, a Connecticut napjainkban az NFL egyik jelentősebb utánpótlásbázisává nőtte ki magát. A Huskies 2010-ben megnyerte a Big East csoportot és ezzel automatikusan kézhez kaphatták első BCS bowl-meghívójukat, mely a Fiesta Bowlra szólt. Az más kérdés, hogy a gárda 8-4-es mérleggel zárta az alapszakaszt, ráadásul az idény végén Randy Edsall a Marylandhez távozott, örökébe Paul Pasqualoni lépett. Az idős mester kinevezésénél a kétkedőknek lett igazuk, Pasqualoni már közel sem tudta a Syracuse-os sikereit másolni, kétszer zárt 5-7-tel, 2013-ban pedig 0-4-es szezonkezdet után az idény végét sem várták meg kirúgásával. Utódjával ezúttal a fiatalosságra szavazott a vezetőség, a Notre Dame energetikus defenzív koordinátorát, Bob Diaco-t elcsábítva. Diaco ehhez képest meglehetősen "öregesen", 2-10-zel nyitott.

Tradíciók:
- Victory Bell: Minden pontszerzést követően egy harang jelzi az addig elért pontokat, a cheerleaderek pedig nyomják a fekvőtámaszokat

- HuskyWalk: Friss hagyomány, hogy a játékosok pár mérfölddel a stadion előtt leugranak a buszról, és gyalog teszik meg a maradék utat a fanatikusok gyűrűjében

- Stick it in Chant: Mikor a UConn offense-e a vörös zónába ér, a zenekar rázendít a "Stick it in, stick it in!” dalra

- Midnight Breakfast: A szemeszter vizsgáinak utolsó éjjelén a diákok összegyűlnek, hogy nosztalgiázzanak és zenéljenek, míg a professzoraik reggeli csemegéket és agyi frissítőket szolgálnak fel

- One-Ton Sundae: a Winter Weekend idején a nagy hidegekben a UConn Dairy Bar gondoskodik a kellő cukorszintről, egy óriási fagylaltos kehellyel elégítve ki az édesszájúakat

- Ooozeball: Körülbelül 600 gallon víz és 60 tonna homok szükségeltetik az évente megrendezett sáros röplabdatornához, ami nem egyszer salakbirkózásba csap át