Dallas Cowboys [DAL]

Alapítás
1960
Liga
NFC
Divízió
E
Város
Arlington, Texas
Stadion
AT&T Stadium

Weboldal
http://www.dallascowboys.com

Tulajdonos
Jerry Jones
Főedző
Jason Garrett
OC
Scott Linehan
DC
Rod Marinelli

Dicsőséglista

Super Bowl győzelmek száma: 5 - 1971 (VI.), 1977 (XII.), 1992 (XXVII.), 1993 (XXVIII.), 1995 (XXX.)
NFL/NFC Championship győzelmek száma: 10 - 1966, 1967 (NFL Eastern), 1970, 1971, 1975, 1977, 1978, 1992, 1993, 1995 (AFC)
Divíziógyőzelmek száma: 22 - 1967, 1968, 1969 (NFL Capitol), 1970, 1971, 1973, 1976, 1977, 1978, 1979, 1981, 1985, 1992, 1993, 1994, 1995, 1996, 1998, 2007, 2009, 2014 (NFC East)
Playoff szereplések száma: 31 - 1966, 1967, 1968, 1969, 1970, 1971, 1972, 1973, 1975, 1976, 1977, 1978, 1979, 1980, 1981, 1982, 1983, 1985, 1991, 1992, 1993, 1994, 1995, 1996, 1998, 1999, 2003, 2006, 2007, 2009, 2014

Nagyon kellett már egy franchise Texas államnak az 1960-as években, de sokáig emberi tényezők gátolták egy csapat alapítását. Ez az emberi tényező nem volt más, mint a Washington Redskins tulajdonosa, George Preston Marshall, aki már igen csak megszokta, hogy a Redskins egyedüliként képviseli az ország délkeleti, Atlanti Óceán parti részét. Az első években mindent meg is tett, hogy megakadályozza egy újabb franchise létrehozását, de sok Cowboys fan örömére, nem sok sikerrel, hiszen 1960. január 28-án létrejött a Dallas Cowboys, igaz, még nem ezen a néven. Ez a szembenállás alapozta meg az NFL történetének egyik legrégebbi rivalizálását. (Későbbi tulajdonosoknak úgy sikerült rávenni Marshall urat, hogy engedélyt adjon, hogy megvásárolták a Redskins hivatalos indulójának jogait, melyet nem engedtek lejátszani a csapat mérkőzésein… Miután Marshall kapitulált, újra felzendülhetett a Hail to the Redskins, de ennek ára a Dallas Cowboys létrejötte lett.)

1960-as évek

Amikor megalakult a csapat, még több név is szerepelt a listán - Rangers, Steers -, de végül a Cowboys név győzedelmeskedett. A névhez már vezetőség és csapat is dukál, így Tom Landry lett a főedző, és Gil Brandt a general manager. Mint minden kezdő NFL csapatnál, a történet elején nem sok babér termett a Dallasnak, így a Cotton Bowlban megrendezett hazai mérkőzéseiken nem tudtak győzelmet ünnepelni igen sokáig. A Cowboys történetének első szakaszában nem tudtak egyetlen győzelmet sem felmutatni, így sokáig kérdéses volt a franchise túlélése is, de a sikeres draftok által sikerült egy győztes csapat alapjait letenni. Olyan játékosok érkeztek a Cowboyshoz, mint a QB Don Meredith - később a Monday Night Football egyik alapító szakkommentátora - , RB Don Perkins, LB Chuck Howley vagy a WR Bob Hayes. A megfelelő alap már megvolt ahhoz, hogy Tom Landry bizonyítva zsenialitását egy olyan gárdát rakjon össze, ami alapjaiban határozhatja meg a következő évtized játékát. Az 1966-os év már meg is mutatta, hogy jó úton haladnak, hiszen a franchise történetének első pozitív évadát sikerült felmutatni – 10-3-1 – és a szezon után nem kevesebb, mint 8 játékost delegálhattak a Pro Bowlra. A remek mutatóval kivívták a playoff szereplést is, amelyet sorozatban még hét rájátszás részvétel követett. A nagyon sikeres 1966-os és 1967-es szezont mind a két alkalommal a Green Bay Packers zárta rövidre, meggátolva ezzel a lassan Amerika kedvenc csapatává felnövő Cowboys útját a teljes sikerhez. Olyannyira sikeresen gyűjtötték a szurkolókat, hogy a Dallas Texans AFL csapat inkább áttette székhelyét Kansasbe, létrehozva ezzel a Chiefst.

1970-es évek

Perkins és Meredith 1968-as visszavonulása sem tudta meggátolni a Landry-féle csapat töretlen fejlődését, hiszen bízva a megfelelő draftokban a következő évtized egyik legsikeresebb csapatát tudták összerakni. Nem kisebb játékosok érkeztek ekkor a Cowboyshoz, mint Rayfield Wright, Mike Ditka – későbbi Bears HC – vagy Roger Staubach. Az új emberek évek alatti beépítése sikeres vérfrissítésként hatott a csapat játékára, így a SuperBowl V-ön már szereplőként vett részt a gárda, melyet rengeteg hibát elkövetve elvesztettek az akkoriban szárnyaló Baltimore Colts ellen. A mérkőzést a Colts rúgója, Jim O’Brien döntötte el 5 mp-el a vége előtt egy sikeres FG kísérlettel. A következő évben azonban már nem volt megállás, hiszen az új otthonba költözött csapat a SuperBowl VI-on legyőzte a Miami Dolphinst 24-3-ra, ezzel megszerezve a közben Amerika kedvenc csapatává avanzsáló Dallas Cowboys első SuperBowl győzelmét. A 81000 néző előtt - és 4 fokban - megrendezett mérkőzés MVP-je Roger Staubach lett, aki megbízhatóan passzolva beírta magát a franchise történelmébe. A sikerek nem altatták el a vezetőséget, akik mindent elkövettek, hogy megtartva a korábbi gyakorlatot, mindig új, friss erőt hozzanak a csapatba, így olyan játékosok érkeztek, akik nem csak tehetségesek voltak, hanem éhesek is a sikerre. Így került Tom Landry keze alá Ed Jones, Drew Pearson, vagy Tony Dorsett. A következő SuperBowl sikerre egészen az 1977-es szezonig kellett várni - közben egy vesztett SuperBowl-on (X.) is részt vettek - amikor is 1978-ban az első dómban megrendezett SuperBowl-on a Denver Broncos ellen aratott sikert a Boys, köszönhetően az elképesztő védekező teljesítménynek. A Cowboys Defense 8 labdát szerzett meg a mérkőzésen, így nem csoda, hogy innen kerültek ki az MVP cím tulajdonosai. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor megosztották ezt a kitüntető címet két játékos között. Randy White DT és Harvey Martin DE volt a két kitüntetett, bebizonyítva ezzel, hogy DL játékos is kaphat MVP címet akár egy SB-n is. A következő évben is sikerült bejutni, de ekkor a Pittsburgh Steelers már túl nagy falatnak bizonyult - köszönhetően Jackie Smith elejtett TD elkapásának 3 és 3-nál … - de mindezek ellenére a Cowboys úgy fejezte be az 1970-es éveket, mint az évtized egyik legsikeresebb csapata.

1980-as évek

Az 1980-as évek eleje nem hozott annyi sikert, mint azt a Dallas drukkerek korábban megszokhatták. Hiába vezette jól a csapatot a Staubach helyét átvevő Danny White, a korábban megszokott SuperBowl szereplések elkerülték a csapatot. A háttérben is komoly, a franchise jövőjét befolyásoló változások történtek, hiszen a csapat alapítója, Clint Murchison eladta a csapatot H.R. Brightnak 1984-ben. A relatíve sikertelen évek alatt, az új tulajdonos belefáradt a vereségekbe. Egy Atlanta ellen elszenvedett vereség után már egyenesen borzalmasnak nevezte Landry playhívását. A további sikertelenség - és anyagi gondok miatt - eladta a csapatot a ma is sokak által ismert Jerry Jonesnak, meghatározva ezzel a Cowboys következő több mint 20 évét. Jones megmutatva eltökéltségét – és irányt adva a következő éveknek – nyitásképpen elbocsátotta a Cowboys addigi egyetlen edzőjét, Tom Landryt, új fejezetet kezdve ezzel. A vezetőedzői székbe Jimmy Johnsont, az University of Miami edzőjét ültette le, míg az első draftjukon sikerült Troy Aikmant kiválasztani a UCLA-ről. Az év további részében sem tétlenkedett a már akkor sem a nyugalmáról híres tulajdonos, így a korábbi közönségkedvenc Herchsel Walkert elcserélték több veteránért, és 8 darab draft választásért. A szezon megsínylette a változásokat – 1-15 – de ezek a pickek tették lehetővé a csapat teljes újjáépítését.

1990-es évek

Olyan új, domináns korszak alapjait sikerült ezzel lerakni, amely méltó volt a Landry-örökséghez. Az új és a régi játékosok elegye megfelelőnek bizonyult. 1992-ben nem is maradt el a dicsőség, 13-3-as alapszakasz mutatót elérve kerültek be a playoffba, majd ott mindenkin túllépve a SuperBowlon  Pasadenában a Buffalo Billst gázolták el Troy Aikmanék 52-17-re. A védelem is kitett magáért, hiszen megfejelve a korábbi rekordot, 9 labdát szedtek el a Billstől, megalapozva ezzel az offense teljesítményét. Jimmy Johnson ezzel az első olyan edző lett, aki az NCAA bajnoki cím mellett a SuperBowl győzelmet is magáénak tudhatja. A következő év is dallasi sikerektől volt hangos, hiszen az 1992-es szezon visszavágóján megint csak a Billst fektették két vállra, 30-13-ra. Alig telt el pár nap a győzelem után, amikor Johnson edző nem bírta tovább Jerry Jones tulajdonos vezetési módszereit, és jobbnak látta tovább állni. Helyére a University of Oklahoma vezetőedzője, Barry Switzer került. A 12-4-es szezon ellenére nem sikerült a SuperBowlba jutni, valami még hiányzott egy újabb nagy győzelemhez, hiszen a San Francisco 49ers megállította Switzer fiait a főcsoportdöntőben. A viszonylagos bukás újra beindította Jerry Jones fantáziáját, így a 49ers sztárja, Deion Sanders a következő edzőtábort már Texasban kezdte, kicsit helyrerakva ezzel a Cowboys védelmét. Nem, mintha nem lett volna elég jó ez a csapatrész, de kellett egy olyan játékos, aki a megfelelő lökést meg tudja adni a csapatnak. A megfelelő lökés egészen a következő évig váratott magára, amikor is egy újabb 12-4es szezont követően a Pittsburgh Steelerst sikerült legyőzni a SuperBowlban, Jimmy Johnson mellé helyezve Switzer edzőt is. Azonban az idő vasfoga elkezdte szedni áldozatait a Cowboysnál is, így a rengeteg sérülés, és probléma miatt a következő évben mindössze egy 6-10-es mérlegre futotta az erejükből. A sikertelenség és a rengeteg pályán kívüli probléma miatt Switzer lemondott, a helyére pedig a korábbi Steelers OC, Chan Gailey került. Két 10-6-os szezont egy 8-8-as követett, ezt pedig nem tűrte tovább a tulajdonos, így Gailey lett az első olyan Dallas Cowboys HC, aki SuperBowl gyűrű nélkül távozott a texasi városból. Az 1990-es évek végének sikertelensége ellenére a Cowboys szerezte az évtized legtöbb győzelmét, így megmaradtak az NFL egyik domináns franchise-ának.

2000-es évek

A korábbi DC-ből HC-vá avanzsált Dave Campo nem tudta hozni az elvárt szintet, így a sok elfuserált draft, és rossz free agency politika miatt csak három 5-11-es szezonra volt képes, ez pedig Jerry Jones szemében elég volt ahhoz, hogy új vezetőt keressen. A rengeteg rossz eredmény miatt Jonest is kikezdték a szurkolók, őt okolva a csapat sikertelenségéért. Sokan a szemére vetették, hogy tulajdonoshoz képest túlságosan belefolyik a csapat életébe, és nem engedi kibontakozni az edzőket. A rengeteg pletyka és fenyegetés miatt Jones jobbnak látta, ha tényleg egy olyan ember kezébe adja a stafétát, aki már számtalanszor bizonyította képességeit. Bill Parcells kényelmes visszavonulását adta fel Jerry Jones kérésére, így ő kapta azt a nemes feladatot, hogy újra a helyes irányba terelje a franchise-t. A remek edző munkája már az első szezonban meglátszott, hiszen 10-6-os mérlegük volt a legnagyobb meglepetése a szezonnak. A következő év már nem volt ennyire meggyőző, de 9-7-tel is sikerült elcsípni egy rájátszást érő helyet, ott viszont megállást jelentett a Seattle Seahawks csapata. Parcells jobbnak látta megint csak visszavonulni, így helyét Wade Phillips vette át, akinek vezetésével a következő szezonban csapatrekordot jelentő 13-3-mal végzett a Boys. A rájátszásban azonban megállást parancsolt a Tony Romo legénységnek a New York Giants, így sokáig kérdés volt, hogy meddig kell még várni a QB első playoff győzelmére. A 2008-as év megint csak előhozta a legtöbb pályán kívüli problémát, így nagyon sokat kellett volna tennie Phillips edzőnek, ha nem akart volna beállni ő is a gyűrű nélkül maradt Cowboys HC-k sorába… Azonban a 2008-as szezonban annak ellenére, hogy a Cowboys erősen kezdett (3-0-val már másodszor egymást követő években) 4-1-től minden elindult lefelé. Az volt a pillanat, amikor Tony Romo eltörte a kisujját az Arizona Cardinals elleni hosszabbításban elszenvedett vereség alatt. A két backup Brad Johnson és Brooks Bollinger vezetésével a Dallas a következő meccseken egy 1-2 mutatót hozott össze. Ehhez képest Romo visszatérése és a 3-0 sorozat biztatónak tűnt. Azonban már ekkor kezdett érződni a sérülések hatása, mert olyan állandó játékosok dőltek ki több meccsre is, mint Kyle Kosier, Felix Jones, Roy Williams vagy a punter Matt McBriar és többen játszottak sérülésekkel együtt is. A decemberre fordulva az akkor 8-4-el álló Cowboys egy demoralizáló 1-3-al végezte a szezont és még a Playoff-ról is lemaradt az utolsó mérkőzésen a divízió rivális Eagles ellen elbukott mérkőzés miatt.

2009 május 2-án a Cowboys gyakorló épülete teljesen összeomlott egy viharban. Összesen 12 edző és játékos sérült meg. A legsúlyosabb sérülést ezek közül a speciális csapategység edzője Joe DeCamillis - akinek a gerincében törött el az egyik csontja és a nyakcsigolyái közül egyet műtéttel kellett helyreállítani - valamint Rich Behm, a csapat 33 éves scouting asszisztense szerezte. Behm élete végéig tolókocsiba kényszerült azután, hogy a gerince megsérült.

A 2009-es szezon a rossz előjelek ellenére pozitívan kezdődött a Tampa Bay elleni idegenbeli győzelmet is beleszámítva, de a szerencse gyorsan megfordult, és a csapat 2-2-vel indította a szezont. Az ötödik mérkőzésen az addig kezdő Roy Williams sérülése lehetőséget adott Miles Austin-nak élete első kezdőként pályára lépéséhez, aki egy rekordot jelentő 250 yardnyi elkapással és 2 touchdown-al hálálta meg a bizalmat a hosszabbításban a Kansas City ellen megnyert meccsen. A pihenő hetet követően a Dallas egy 3-0 győzelmi sorozatot produkált, többek között az Atlanta és az NFC East rivális Philly ellen. Azonban annak ellenére, hogy a decembert 8-3-al kezdték,  a Dallas gyorsan elvesztette a vékonyka előnyét a csoportban miután kikaptak a Giants-től és a San Diego-tól is. A decemberi összeomlásokról szóló hangok felerősödtek, és egy újabb 2009-es összeomlás a küszöbön állt. Ennek ellenére a csapat összeállt az addig veretlen New Orleans elleni meccsre, és 24-17-es győzelemmel hagyta ott a Superdome-ot. Az év hátralévő részében a csoport rivális Redskins és az Eagles sem tudott megálljt parancsolni a dallasi menetelésnek, mindkettő csapat szerzett pont nélkül kapott ki. Ez az NFC East megnyeréséhez és az NFC harmadik kiemeléséhez volt elég. Hat nappal később a wildcard körben a Dallas az Eagles-el találkozott a 24-0-ra megnyert meccs visszavágóján a 17. héten, ami ismét a Cowboys győzelmével végződött, megszerezve ezzel 1996 óta az első rájátszásbeli sikert és megszakítva a hat meccses playoff sikertelenségi sorozatot. A következő mérkőzésen azonban a Minnesota Vikings megálljt parancsolt a menetelésnek.

2010–2013

Miután a csapat 1-7-el kezdte a szezont Phillips irányítása alatt, Jerry Jones menesztette az edzőt, és Jason Garrettet, a korábbi offensive coordinatort nevezte ki a posztra. A csapat 6-10-el végzett abban az évben. A 2010-es draft alatt egy ProBowl játékost sikerült kiválasztani Dez Bryant személyében valamint második körben Sean Lee is a csapatba került, akik újonc szerződésük alatt kiemelkedőt nyújtottak a csapatban.

A következő év draftján a 9-ik helyen választó csapat az USC tackle-jét Tyron Smith-t választotta. A 2011-es szezonnyitón a Cowboys a New York Jets-el játszott primetime mérkőzésen szombaton este New ork-ban, szeptember 11-én. Szint az egész meccsen  Cowboys kezében volt az irányítás, de a végén egy fumble, egy blokkolt punt és egy interception azt eredményezte, hogy a Jets jöhetett le győztesen a pályáról. A második héten a csapat San Francisco-ba utazott, hogy a 49ers-el játsszon. A második negyed közepén 10-7-es 49ers vezetésnél Tony Romo bordatörést szenvedett, és a helyét a backup QB John Kitna vette át. Kitna 1 touchdown-t és 2 interception-t dobott Romo harmadik negyedes visszatéréséig, amikor is a Cowboys 17-14 hátrányban volt. Romo ez után egy Miles Austinnak adott 25 yardos átadással döntetlenre hozta a meccs végét, majd egy Jesse Holley-nak dobott 78 yardos passzt követően a rookie Dan Bailey field goal-jával nyertek is a hosszabbításban 27-24-re.

A Dallas azt a szezont 8-8-al zárta. Abban a pozícióban voltak, hogy akár a divíziót is megnyerhették volna, de a mindent eldöntő utolsó mérkőzésen a Giants ellen a 17. héten primetime Sunday Night mérkőzésen kikaptak, és a Giants nyerte a csoportot, majd később a SuperBowl-t is.

A Cowboys a 2012-es idényt jól kezdte a csapat, hiszen az első mérkőzésen legyőzték az aktuális SuperBowl győztesét, a New York Giants-t 24-17-re. Ettől függetlenül azonban végig a .500 arány körül volt a szezon úgy, hogy a hatodik héten például a későbbi SuperBowl XXVII győztesétől, a Baltimore Ravens-től kaptak ki egy szoros mérkőzésen 31-29-re az M&T Bank Stadium-ban Baltimore-ban. A 17. héthez közeledve azonban ugyan abban a helyzetben találták magukat, mint előző évben: egy győzelemre voltak attól, hogy megnyerjék a divíziót. Velük szemben a Redskins állt, akik már a hálaadás napi mérkőzésen is nyerni tudtak az AT&T Stadium-ban, és akik szintén egy győzelemre voltak az 1999 óta első divíziógyőzelmüktől. A Robert Griffin III által vezetett Redskins 28-18-ra győzte le a Cowboys-t ezen a mérkőzésen, és a Dallas ismét 8-8-al végezte a szezont és nem jutott a rájátszásba.

A 2013-as év is úgy kezdődött, mint az előző: a Dallas legyőzte a Giants-et, ezúttal 36-31-re. Ez volt az első alkalom az AT&T stadion átadása óta, hogy a Dallas hazai pályán le tudta győzni a new york-i csapatot. A győzelemben nagy szerepe volt a Brandon Carr által touchdown-ra visszahordott Eli Manning interception-nek a negyedik negyedben. Azonban az idény hátralévő részében ismét a .500 arány körül táncolt az együttes. Az ötödik héten a későbbi AFC Champion Denvertől kapott ki a csapat egy szívszorító (amúgy pont gazdag) 51-48-as eredménnyel és egész szezonban a Philadelphia Eagles-el voltak versenyben a divízió megnyeréséért. Eljött azonban a December, és 2 oda-vissza meccsen kikaptak a GreenBay-től és a Chicago-tól. És bár a divízió ellenfelek elleni eredmény nagyon biztató volt (5-0 a csoportban, 16. héten egy 24-23-as győzelemmel a Washington ellen) a 17. héten mégis mindent vagy semmit mérkőzést kellett játszani az Eagles ellen. Itt már azonban Romo nem bírt tovább a derekában jelentkező fájdalommal, és a csere irányító Kyle Orton vezette az első csapatot. Orton nem játszott kiemelkedően rosszul, de a hajrában dobott interception-je eldöntötte a mérkőzést, és az Eagles a 24-22-es győzelmével megnyerte a csoportot, és továbbjutott a rájátszásba, míg a Dallas zsinórban harmadik alkalommal végzett 8-8-al és maradt le róla, ráadásul mindhárom alkalommal más csoport rivális által kiütve.

2014-től

A szezon kezdetre még nem szedte össze magát a csapat (az előszezon minden mérkőzését is elbukták), és egy kiadós veréssel indultak neki az évnek, a San Francisco 28-17-re diadalmaskodott. Állítólag Tony Romo háta problémát okozott az irányítónak, és az idény első meccsén ezért mozgott rozsdásabban. A következő mérkőzések azonban jobban sikerültek, és a Cowboys egy 6-0 győzelmi sorozattal folytatta az évet, aminek a csúcspontja a regnáló SuperBowl győztes Seattle Seahawks legyőzése volt 30-23-ra a Century Link Field-en. Ez volt a Seattle második hazai veresége 3 év alatt. Ezt a remek sorozatot a Redskins szakította meg, amikor 20-17-re nyertek egy hosszabbításra kiharcolt meccsen. Romo rásérült a hátára azon a mérkőzésen, így a következőn a szezon előtt igazolt csere irányító, Brandon Weeden kezdett a center mögött. Ezt a mérkőzést a Dallas 28-17-re bukta el a betonkemény védelmet felvonultató Arizona Cardinals ellen. A kilencedik hétre Romo visszatért, és a csapat első Egyesült Államokon kívüli NFL mérkőzésén Londonban a Jaguars kapott egy kiadós verést.

A tradicionális Hálaadás napi meccset az Eagles ellen játszotta hazai pályán a Cowboys, és a csoportelsőség volt a tét. Mindkét csapat 8-3-al érkezett, de a Sasok távoztak elégedettebben, mert a korai gyors kezdéssel meglepték a Dallast, akik a végéig nem jöttek ki ebből a gödörből, és 33-10-re alulmaradtak. A következő héten Garrett rendet tudott tenni a fejekben, és a Chicago elleni idegenbeli 41-28-as győzelem a szezonbeli kilencediket jelentette, így 2009 óta először zárhatta a csapat pozitív mérleggel a szezont. Ez volt az első olyan alkalom, hogy a csapat két egymást követő csütörtökön játszott. A 15. héten a Philly elleni visszavágó várt a csapatra. A Dallas kezdte jobban a mérkőzést, és 21-0-ra is vezetett, de utána az Eagles 24 pontot rajzolt fel a táblára válasz nélkül. Ez azonban nem volt elég a végső győzelemhez, mert Romo és az offense további 17 ponttal terhelte az Eagles védelmet így 38-27 lett a végeredmény. Ez egyben azt is jelentette, hogy a 10-4-es mérleg elég volt a csoport vezetésének átvételére, amit aztán az utolsó mérkőzésig nem is adtak vissza senkinek. A 16-ik héten a Colts elleni idegenbeli kiütéses győzelem (42-7) az NFC East megnyerését és a rájátszást jelentette a csapat számára. A 8-0 idegenbeli mérleg és a 4-0 decemberi olyan eredmény, amire régen nem volt példa a franchise történetében.

A 2014-2015 NFL rájátszás első „wildcard” körében a harmadik kiemelt Dallas a hatodik kiemelt Lions ellen léphetett pályára otthon. A Lions remekül kezdte a mérkőzést és 14-0-ra is elhúztak, a Cowboys a labda mindkét oldalán gyengélkedett. Az első pozitív jelre a második negyed közepéig kellett várni, amikor Terrance Williams 76 yardos TD elkapásával köszönte meg Romo-nak a jó passzt. A Lions még egy mezőnygólt értékesített a félidő előtt, így a csapatok 17-7-tel mentek az öltözőbe. A szünet után bár jól kezdett a csapat, és összeszedték Staffordot a harmadik negyedben, Bailey-nek nem sikerült pontokra váltani a megszerzett labdát. A fordulásból a Lions újabb mezőnygólt értékesített és így már 20-7 volt az előnyük. Még ugyan abban a negyedben egy DeMarco Murray TD csökkentett a hátrányon, és egy 51 yardos Bailey mezőnygól már a negyedik negyedben 20-17-re módosította az eredményjelzőt. A Lions visszakapta a labdát, és a támadással elindult a pálya másik vége felé. Egy 3&1 után azonban Stafford 17 yardos passzánál először Anthony Hitchensre defensive pass interference-t hívtak a bírók, amit később visszavontak. A Dallas visszakapta a saját 41 yardosán a labdát és egy 59 yardos drive után Romo ismét Williamst találta meg az endzone-ban, így a meccsen 24-20-ra először vezetett a Cowboys. A Lions-nak két és fél perce maradt a fordításra. Stafford elejtette a labdát a 2 perces szünetnél, és bár Lawrence összeszedte, ahelyett, hogy a földre vetette volna magát a megszerzett labdával elindult az endzone felé, és kiütötték a kezéből. Azonban szinte azonnal 4&3-nál Lawrence sack-elte Stafford-ot és a kiejtett labdára ráfeküdve 54mp-el a vége előtt rövidre zárta a mérkőzést. Ez volt a csapat első olyan playoff sikere, amikor 10 pontosnál nagyobb hátrányból sikerült fordítani. A divízió körben Green Bay-be utazott a csapat, ahol annak ellenére, hogy 14-7-re vezettek a félidőben, végül nem sikerült a továbbjutást kiharcolni egy Dez Bryant elkapás Packers általi challenge-elásánek köszönhetően, ami végül a Calvin Johnson szabálynak megfelelően utólag nem lett megadva így a Dallas 26-21-re kikapott.

A 2015-ös free agency-ben az volt a kérdés, hogy a két playmaker közül (dez és Murray) melyik kap franchise tag-et. Dez kapott, így Murray szabadon igazolhatóvá vált. A csapat nem volt hajlandó piaci árat adni az előző és legtöbbet futó, és földön legtöbb yardot összehozó játékosáért, így Murray Philly-be igazolt. A csapat Darren McFaddennel próbálja a következő szezonban pótolni Murray hiányát. A draft ebben az évben inkább a védelem megerősítéséről szólt, de az offensive line-ba is érkezett egy első körös tehetség La’el Collins személyében, akinek volt barátnője gyilkossági ügye pár nappal a draft előtt bukott ki, így a 7 kör alatt senki nem választotta ki. Viszont azzal, hogy tisztázódott a neve, gyakorlatilag azonnal az UDFA piac legjelentősebb játékosa lett, és Jerry Jones személyes sármja valamint a teljes Offense meghívása kellett ahhoz, hogy Collins csillagos mezt öltsön magára 2015-ben, és ezzel négyre nőjön a kezdő ötösben található első körös tehetségek száma. 


A csapat főedzői

Tom Landry (1960-1988)
Jim Johnson (1988-1993)
Barry Switzer (1994-1997)
Chan Gailey (1998-1999)
Dan Campo (2000-2002)
Bill Parcells (2003-2006)
Wade Phillips (2007-2010)
Jason Garrett (2010-)

A Pro Football Hall of Fame tagjai

Herb Adderly, CB (1970-1972) Beiktatva: 1980
Troy Aikman, QB (1989-2000) Beiktatva: 2006
Larry Allen, OL (1994-2005) Beiktatva: 2013
Lance Alworth, WR (1971-1972) Beiktatva: 1978
Mike Ditka, TE (1969-1972) Beiktatva: 1988
Tony Dorsett, RB (1977-1987) Beiktatva: 1994
Forrest Gregg, OT (1971) Beiktatva: 1977
Bob Hayes, WR (1965-1975) Beiktatva: 2009
Michael Irvin, WR (1988-1999) Beiktatva: 2007
Tom Landry, edző (1960-1988) Beiktatva: 1990
Bob Lilly, DT (1961-1974) Beiktatva: 1980
Tommy McDonald, WR (1964) Beiktatva: 1998
Bill Parcells, edző (2003-2006) Beiktatva: 2013
Mel Renfro, S/CB (1964-1977) Beiktatva: 1996
Deion Sanders, CB (1995-1999) Beiktatva: 2011
Tex Schramm, elnök/GM (1960-1989) Beiktatva: 1991
Emmitt Smith, RB (1990-2002) Beiktatva: 2010
Jackie Smith, TE (1978) Beiktatva: 1994
Roger Staubach, QB (1969-1979) Beiktatva: 1985
Randy White, DT (1975-1988) Beiktatva: 1994
Rayfield Wright, OT (1967-1979) Beiktatva: 2006