Divisional Playoff - Vasárnap

 

Chicago Bears – Seattle Seahawks, vasárnap este 19:00, Soldier Field

 

Chicago Bears – Pap Dániel (konqeror)

 

A Bears csapatától vélhetően csak a legoptimistább szurkolók várták azt, hogy a csapat eljut a rájátszásba. A szezon előtt a Packers és a Vikings is erősebbnek tűnt a Medvéknél, és a 0-4-es mérlegű előszezon sem kecsegtetett sok jóval. A szezonkezdet azonban remekül sikerült, a Chiefs mellett ők maradtak legtovább veretlenek, és a lendület a későbbiekben sem tört meg. A Vikings egész szezonban nehézségekkel küzdött, így hamar kikristályosodott, hogy a Packers lesz a fő rivális a rájátszásért. Végül nem sok döntött a két csapat között, azonban mégis hamar, az utolsó hét előtt sikerült bebiztosítani a továbbjutást, így a záró meccsen a Lambeau Fielden már csak a hazaiak számára volt tét. A Bears egész szezonját meghatározta a bye week. Ott, és akkor sikerült igazán rendet tenniük a fejekben, ráadásul a játékhívásban is változtattak, nagyobb szerepet kapott az addig meglehetősen elhanyagolt futójáték, és ez az egész offense-re jó hatással volt.

 

Offense:

 

Kicsit részletesebben megnézve a csapatrészeket láthatjuk, hogy ugyan hagyomány szerint a védelem az erősebb egység, de a támadókat sem szabad leírni, legyen intő jel például a Jets elleni összecsapás, ahol erős védelem ellen sikerült szép számmal pontokat szerezni. Az offense legnagyobb rákfenéje a támadófal, a szezon első felében úgy jöttek át az ellenfél védői, mint kés a vajon, az abszolút mélypont a Giants elleni mérkőzés volt, ahol Cutlernek le is kellett mennie a pályáról, és a következő héten sem játszhatott. Az alapszakasz második felére úgy, ahogy helyreállt ez az egység, de vélhetően a drafton így is oda fog érkezni ember az első körben. A fal mögött Jay Cutler áll, sokszor megkapja a kritikákat, hogy sokat vár, és ezért kapja a sackeket, de szerintem ebben azért inkább a támadófal a hibás. Cutlernek jót tett végül a támadóguru Mike Martz (offense coordinator) érkezése, szemmel látható volt az alapszakasz során, hogy egyre inkább fekszik neki a szisztéma. Ha azonban megsérül, akkor nincs megfelelő helyettese, Todd Collins és Caleb Hanie nem olyan kaliberű játékosok, akik meg tudnának nyerni egy playoff meccset. A futóknál Matt Forté és Chester Taylor a két húzó név, Forté a szezon második felében igencsak hatékony lett, ez főként sokoldalúságában mutatkozik meg. Szélső futás, középső futás, bubble screenek, vagy akár slot elkapó posztra való felállás, ez mind Forté játékának sajátja. Jó játékában szerepe van a már említett Taylornak, aki szintén sokszor kerül pályára, és tehermentesíti Fortét. Ha nem fut a Bears, akkor jöhet a már emlegetett passzjáték. Johnny Knox a fő célpont, akinek fő erőssége a gyorsaság, akárcsak Devin Hesternek, utóbbi játékost azt hiszem, nem kell bemutatnom az NFL-t kedvelő szurkolóknak. Mellettük beszélni kell Earl Bennettről, aki Aromashodut szorította ki, mivel jobban blokkol, és agilisabb a slotban. Tapasztaltabb játékos Rashied Davis, akit a Packers elleni szezonzárón figyelhettünk meg, véleményem szerint az ő akkori nagyobb szerepe a tét nélküli meccsnek szólt, és a Seahawks ellen újra kevesebbet lesz a pályán. A tight endeknél Manumaleuna az, aki Martz kérésére érkezett, jól blokkol, kevésbé jól kap el, ellentéte Greg Olsen, akit előszeretettel keres Cutler, blokkolási hajlandósága viszont hagy némi kívánnivalót maga után. Összességében ez az offense igencsak kétarcú, ha a kulcsemberek jó napot fognak ki, akkor gyönyörű dolgokat tudnak mutatni nekünk, ha azonban betliznek (főleg a támadófalra gondolok), akkor nyögvenyelős meccs jön a Chicagonak, hiszen bármilyen tehetséges is Cutler, a hátán fekve még ő sem tud passzolni.

 

Defense:

 

Térjünk át a védelemre, amely tovább építi a chicagói legendát. Az egész NFL egyik legnagyobb igazolása volt Julius Peppers megszerzése, aki top defensive end, és teljes mértékben megszolgálta idén az árát. Nagyon atletikus, gyors, erős, jó passzsiettetésben és a futás ellen egyaránt, sőt, ha kell, interceptionöket is szerez. A másik oldalon Idonije szerepel, aki a szezon egyik felfedezettje, több meccsen is kifejezetten jó teljesítménnyel rukkolt elő. Az egység fő erőssége a linebacker sor. Urlacher és Briggs duóját liga szerte rettegik. Urlacher a csapat vezére, a kapitány (aki tavaly egész szezonra kidőlt) idén visszatért, és egyből a védelem ugrásszerű javulását csodálhattuk a Szeles Városban. Urlacher esélyes az év visszatérője, valamint akár az év védője díjra is, bár vélhetően mindkét titulust elcserélné egy sikeres playoff szereplésre. Briggs is évek óta hozza magát, neki is jót tett Urlacher visszatérése, kevesebb teher nehezedik rá, és a már említett Peppers révén a javuló pass rush is sokat lendít a linebackerek teljesítményén. Valamint a secondary produkcióján is. Chris Harris másodvirágzását éli, a szezon második felében javult fel az ő teljesítménye is, fontos labdaszerzéseket mutat be, és kőkemény ütközésekkel fűszerezi a játékot. Summázva, a Bearsnek mindig is a védelme volt az erőssége, nem hiszem, hogy nagy blowout lesz vasárnap, bár meg kell jegyezni, hogy ha Cutleréket állandóan, 3-4 play után leparancsolja a szembenálló fél, akkor az erős Bears defense figyelme is lankadhat.

 

Special team:

 

A special team is hagyományosan jó Chicagoban. Hester idén újra összeszedte magát, és régi fényében tündököl, mint returner, nála minden meccs előtt felmerül a kérdés, egyáltalán megéri-e odarúgni hozzá a labdákat, hiszen bármikor benne van a TD. A rájátszásban megnövekszik a rúgók szerepe is, Robbie Gould megbízhatónak számít a kickerek között, de a hosszabb, 45-50 yardos field goalok nem tartoznak az erősségei közé, nem rendelkezik olyan erős lábbal, mint például Sebastian Janikowski, az Oakland rúgója.

 

 

Mit várok a Seahawks ellen?

 

A két csapat már találkozott egyszer idén, így van kiindulási alapunk. Akkor a Seahawks remekül használta ki a Bears gyengeségeit, és szoros meccsen aratott idegenbeli győzelmet. Cutler azon a meccsen tért vissza a Giants ellen két héttel azelőtt elszenvedett agyrázkódása után, azonban a fal nem igazán tudott segíteni neki, és újfent sokszor, hat alkalommal sackelték az irányítót. A Seattleben Matt Hasselbeck addigi legjobb játékát hozta, és a szezon egyik nagy visszatérője, Mike Williams WR is kiemelkedett, 123 elkapott yarddal járult hozzá a Seahawks idegenbeli sikeréhez. Véleményem szerint a Bears ezúttal nem fogja elkövetni azokat a hibákat, és a szezon második felében mutatott játékukra számítok. A Seahawksnál pedig az a fő kérdés, hogy a Saints elleni jó játékot sikerül-e állandósítani, Pete Carroll újra fel tudja-e tüzelni az övéit, vagy a múlt szombati meccs csupán egy fellángolás volt.

 

 

Tippem:

 

Borzasztó érdekes felállás ez. Ott van egy Bears, akiknél benne van egy nagy különbségű győzelem, ha a fal jó, az offense jó napot fog ki, a védelem pedig úgy játszik, ahogy tud. Viszont a pakliban az is benne van, hogy a támadók rossz formában teljesítenek, nem szereznek pontokat, a védők túl sokat vannak a pályán, és egy idő után kipukkadnak. Az ellenfél Seahawks pedig az alapszakaszban szenvedett, és ezúttal nem lesz ott a sokszor emlegetett „12. ember”. A bajnoki címvédő Saintset viszont magabiztos játékkal küldték haza, továbbá a Bears ellen már diadalmaskodtak idén. Ezekből az adalékokból azt, hogy mi válik valóra, jelen pillanatban még nem lehet megjósolni. Ha mindenképpen tippelnem kéne, akkor talán a papírforma, plusz Bears szurkolói mivoltom miatt a Chicagót nevezném meg a győzelemre esélyesebbnek.

 

 

 

Seattle Seahawks – Kiss Ferenc (Fucu)

 

A wild card hétvége legnagyobb meglepetését szállította a Seahawks a Saints legyőzésével. A hazai pálya előnyét teljes mértékben élvezték, a „12-ik”ember mindvégig hatalmas hangzavart keltett a Qwest Fielden. A támadó alakulat kitett magáért 41 pontot szereztek. Matt Hasselbeck négy TD passzal vette ki részét a pontzuhatagból és még 272 yardot is passzolt. Az egyik legnagyobb húzása Pete Carroll-nak (és Jeremy Bates-nek), hogy az egész szezon során igazságtalanul mellőzött, John Carlsont előszedték. A remek elkapó TE az alapszakasz során egyetlen hatpontos elkapással rendelkezett, de szombaton ezt a számot egy meccs alatt megduplázta. Egy ismert kommentátort idézve, valószínűleg a rájátszásra jegelte a futójátékot a Seattle. Marshawn Lynch vitathatatlanul az Év Futását hajtotta végre. Olyan 67 yardos TD-t produkált, hogy az valami hihetetlen volt. Összesen 131 yardot ért el a találkozón. A támadófalat dicséret illeti, mivel csak két sacke-t engedélyeztek a Saints védőinek.

 

Ismét egy olyan csapattal találkozik a Seahawks, akikkel az alapszakasz során már megmérkőztek. A Seattle bye weekjét követően, a hatodik játékhéten került sor a mérkőzésre Chicagóban. Ezen a mérkőzésen szerepelt először Seahawks mezben, az előző héten egy cserét követően a csapathoz került Marshawn Lynch. Az összecsapást a vendégek nyerték meg 23-20-ra.

 

Mit várok a Bears ellen?

Az idei első találkozásuk alkalmával a támadók inkább a passzjátékra hagyatkoztak és ez sikerhez is vezetett. Ezúttal lehet inkább a hamvaiból feltámadó futójáték kerül előtérbe, de ennek sikeressége, hogy a támadó fal mennyire tudja uralni a line of scrimidge-t a Bears védekező falával szemben. A passzjáték úgy tűnik ismét kezd összeállni és sok célponttal dolgozhat Hasselbeck. Azonban fontos lesz mennyi időt kap a passzolásra.
A védelemnek ezúttal a közönség segítsége nélkül kell boldogulnia. Az idei összecsapásukkor a safety blitz-ek ellen nem sokat tudtak tenni a támadók. Lawyer Milloy és Jordan Babineaux 3,5 sack-et valamint egy safety-t hoztak össze. Ezúttal is ezeket várom, hogy megállítsák a Bears passzjátékot.
A special teamben két kiváló visszahordó néz szembe egymással. Devin Hester-t nem kell bemutatni senkinek, valószínűnek tartom, hogy nem sokszor fognak az ő irányába rúgni. Leon Washington visszahordásaiban bízhat a Seahawks.
Még egy dologra felhívnám a figyelmet, mégpedig az időjárásra. Az előrejelzések szerint nem lesz hóesés, de ez Chicagóban megváltozhat. A hőmérséklet biztosan mínusz értéken lesz.


Tippem

A Seattle részéről az fog dönteni mennyire tudják kontrollálni a Bears D-Line-t, valamint a védelem, hogy védekezi le a szezon második felében kiegyensúlyozott Cutler vezette támadókat. A hazai pálya előnye most nem lesz a segítségükre. Az első mérkőzés tapasztalatait felhasználva, szoros mérkőzésen ismét vendég győzelem születik.

 

A szerkesztők tippjei:

gsn	haromt	somos	soldados	szabler	dzsoki	konqueror
Bears	bears	bears	bears	bears	bears	bears
höri	rajna	dom	hurka	fucu	tomeee	igor
bears	bears	seahawks	seahawks	seahawks	seahawks	seahawks

 

New England Patriots - New York Jets, vasárnap 22:30, Gillette Stadium, Foxboro

A Patriots győzelmét hozó alapszakasz találkozó:

 

Herczeg Ádám (Höri): Megkezdi a szereplését az alapszakasz legjobb mérlegével záró gárdája is, mégpedig a New England Patriots. A szezon előtt kevesen hitték volna, hogy ez így fog történni, de a szemtelenül fiatal kerettel kiálló foxboro-i gárda megint kitett magáért.

Kezdjük a védelemmel. Úgy kezdődött az idény, hogy a gárda legstabilabb CB-je, Leigh Bodden váll, a DE Ty Warren pedig csípőgondok miatt egyetlen lejátszott meccs nélkül sérültlistára került. Még szerencse, hogy az áprilisi draft első körében pont egy másik CB, Devin McCourty került kiválasztásra, akit így egyből be lehetett lökni a mély vízbe. A rookie meg is állja a helyét, folyamatosan bizonyítja, hogy miért vitték el olyan előkelő helyen, és a szezon egyik legjobb újonc védője volt ő. A párja eredetileg Darius Butler lett volna, ám ő még a szezon első felében kegyvesztetté vált, és a nem túl nagynevű Kyle Arringtonnak szavaztak bizalmat a posztján, amit a mai napig élvez.
Nem túl acélos egység ez, szóval a secondary-ben a rutint a safety-knek kell hozzáadni a játékhoz. Teszi mindezt az a Brandon Meriweather, aki nehezen magyarázható módon, idén a Pro Bowlra is meghívót kapott. Ő az erő, a többiek az ész, ez nem változott első idényéhez képest sem, úgy tűnik, hogy már nem is igen fog. Pat Chungot is hátráltatta egy kevéske sérülés, így a 27 évével már veteránnak számító James Sanders is komoly játékidőt kapott, és ma sem lesz ez másként. Jarrad Page egy csere folyamán vált patriótává, az ő személye azért fontos, mert a Jets ellen játszotta a legjobb meccsét a szezonban. Ők tehát a liga 30. legjobb passzvédelmének a bástyái, akik inkább a váratlan labdaszerzésekre utaznak a folyamatos hibátlan védekezések helyett. Eddig működött valamennyire…
Ha jó a pass rush, akkor viszont a gyengébb DB állomány is le tudja halászni az elkapkodott passzokat, mint tudjuk. A két OLB poszt egyikén a 2. körös floridai rookie, Jermaine Cunningham áll, aki az összes újonc pass rusher közül az egyik legmegbízhatóbb játékot nyújtotta 2010-ben. A másik pedig az a TBC művésznevű Tully Banta-Cain, aki san francisco-i leégése után visszatért Bostonba, és újra a korábbi magas szinten játszik. Ki érti ezt? Hiba lenne kihagyni Rob Ninkovichot, aki tán a legfontosabb szereplő a külső linebacker poszton, annak ellenére, hogy ő sem egy hangzatos karrier után került ide. Jó iparos ő is, olyan, mint TBC, míg Cunningham tehetsége nyilvánvaló, de ő még csak tanulja a szakmát. Elitnek ez a csoport sem nevezhető, hárman raktak össze az idényben összesen 10 sacket. Belül Brandon Spikes visszajön az eltiltásából így talán még egy playmaker jut Jerod Mayo mellé, az NFL legtöbb szerelést bemutató játékosa mellé. Ezzel Gary Guyton szorul a padra.
A védőfalban egy örök és elpusztíthatatlan figura van, Vince Wilfork. A kényszer esetén DE-nek is bevethető Nose Tackle a megszokott hatékonysággal dobálja vissza az útjába kerülő futókat idén is, függetlenül attól, hogy éppen kik vannak az oldalán. Ty Warren helyett Gerrard Warren beugróként megszilárdította helyét a csapatban, pedig a múlt év már nem róla szólt. Lehet, hogy csak a nem túl nagy konkurencia miatt. Myron Pryornak fáj a háta, így ő ma nem fog hozzászólni az eseményekhez, Mike Wright a 12. hét óta nincs bevethető állapotban, maradt tehát Ron Brace vagy valamelyik sokadik számú beugró, akit év közben csábítottak be az utcáról. Hiába no, meg kell küzdeni azért az extra első körös választási jogért, amit Richard Seymourért jár.
Futás ellen meglepően jó, „playoff helyet érő” 11. helyen van a Patriots defense, igaz totál yardokban huszonötödikek. Ami durva, hogy így is a 8. legkevesebb pontot kapták, ami egyrészt a turnovereknek, másrészt a kevés pályán töltött időnek tudható be. Azt könnyű belátni, hogy még a legerősebb 11-re se lehet azt mondani, hogy bajnokcsapat matéria, nem hogy ennyi hiányzóval, de egész egyszerűen egy ilyen bitang erős offense mellé megteszi ez is. Az már másik kérdés, hogy működhet-e a playoffban is az eddigi nyerő taktika, illetve, hogy lesz-e lényegi javulás a komplett egységben. Hihetetlen fiatal a defense, alig van benne olyan játékos, akit egyetemista korából ne emlegettünk volna valamelyik bowl.hu cikkben, pedig nem olyan régen foglalkozunk a college futballal… Szóval a rutin a labda ezen oldalán a Jets mellett van, de ez nem újdonság. Egy biztos, ha megint 3 pontot csinál a Jets, akkor nehéz lesz nyerni.

Ezzel ellentétben az offense az, ami csodálatosan, olajozottan működik és mindenki a csodájára járt egész évben, hogy ez miként lehetséges. Itt is volt egy kulcs kieső már idejekorán, mégpedig Nick Kaczur, neki a hátával gyűlt meg a baja, így Düsseldorf büszkesége, Sebastian Vollmer vette át a stafétabotot a Right Tackle helyén. Nagyjából itt meg volt az állandóság Matt Light (LT), Dan Koppen (C) és a világ legjobban visszahordó falembere, Dan Connolly (RG) révén. A két kérdés az volt, hogy Logan Mankins-t mikorra sikerül rábeszélni, hogy nagy szerződés nélkül is hajlandó legyen pályárak kerülni, illetve Stephen Neal idén meddig bírja az aktív keret tagjaként. A helyes válasz 7 hét illetve 8 hét, szóval még olyan is volt, amikor mindketten egyszerre bevetésre vártak. Nem tartott persze sokáig ez az idilli állapot. A lényeg azonban annyi, hogy az OL továbbra is masszív, ebben az összetételben is hozza magát és minden kérdőjeles alany bevált.
Márpedig ha Tom Brady-t hagyják, hogy nyugodtan dolgozzon, akkor ott csoda dolgok történnek. Tavaly, a Baltimore ellen, a rájátszás első körében ez nem volt így, ki is estek kérdés nélkül. Idén viszont a frizuráját is modernizáló Brady olyan egyértelmű MVP formát mutatott, hogy gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy ne ő kapja meg ezt a címet. Nincs annyi yard-ja, mint a korábbi években, viszont soha nem dob interceptiont, olyannyira nem, hogy már az erre vonatkozó rekordot is megdöntötte a csapata. Négy azért véletlenül becsúszott még az ősz elején, de a 36 touchdown mellé elért kerek 111-es passer ratinget összehozó szezonban ennyi talán belefér.
Mindezt egy olyan offense-ben, ahol nincs se elit futó, se elit wide receiver (hello Randy Moss).
Kik vannak? Kezdésként a két rookie tight end, Rob Gronkowski és Aaron Hernandez (meg az öreg Alge Crumpler blokkolni). Ők ketten 16 touchdownt kaptak el közösen, és legitim playmakerekké léptek elő, akik nem csak Brady zsenialitására bazírozva hoznak kiemelkedő számokat, hanem önerőből is képesek megcsinálni a játékot. Hernandez a draft egyik nagy steal-je lett 1 év alatt, hiszen csak a 4. körben talált gazdára. Tudtuk róla, hogy az osztály legjobb kezű tight endje, de a pozitív doppingteszt, meg a fű a többi csapatot elriasztotta.
Ilyen TE-k mellett az elkapóknak is könnyebb dolga van. Wes Welker és Brandon Tate is szörnyű sérülésből tért vissza, egyikőjük esetében sem volt egyértelmű, hogy visszanyerik-e korábbi formájukat. Nos, Welker számai visszaestek és Tate berobbanása sem volt egyáltalán hangos, de ezek csak egyéni statisztikák, ami senkit sem érdekel, ha nyer a csapat. Márpedig nyer. A nagy story-t Deion Branch szolgáltatta idén, akit 4 év masszív semmittevés után visszahoztak Seattle-ből Moss elcserélése után és mintha mi sem történt volna, olyan összhangot mutatott a korábbi irányítójával, mint kevesen az NFL-ben.
Az elkapó és a futó poszt között kell megemlékezni Danny Woodheadről, akit lassan már az NFL.com szakértői is kezdenek megismerni, évek kérdése. Az ő történetét már alighanem mindenki ismeri, miután a Jets nem tartott rá igényt, a Patriots leigazolta waiverről (amint azt az összes Jets játékossal megteszik és viszont) és bevált. Megtalálták a helyét, hatékonyan fut, megbízható elkapó, nem is kell jobb. Az elsőszámú futó persze továbbra is BenJarvus Green-Ellis ügyvéd úr, a gárda 1008 yardos running back-je. Nyilván ő is úgy futott 13 touchdown-os szezont, hogy korábban a drafton senkinek sem kellett, ez itt így szokott lenni. Hatékonyságát és a felé áradó bizalmat mutatja, hogy a veterán Fred Taylor csak elvétve kap lehetőséget, míg Laurence Maroney-t jó érzékkel sikerült rásózni az akkor még Denverben regnáló McDaniels-re, hogy aztán ott se játsszon soha. A már unatkozó mock draft készítők gyakran írnak első körben tailbacket a Patriots-hoz, de az igazság az, hogy ebbe a rendszerbe nincs szükség egy újabb feature backre, BJGE és Woodhead csodálatosan megoldják azt a visszafogott futójátékot, ami ilyen QB teljesítmény mellé szükséges.

Mire számítok a Jets ellen?
Ritka parázs lesz a hangulat, ha a médiában folyó üzengetésből indulunk ki, de hát ebben a párosításban ki számít(ott) másra? Rex Ryan most aztán végképp megmutathatja, hogy tényleg olyan király a csapata, mint amennyire mondja, de az esélyesek nem ők. Kíváncsi leszek, hogy kire áll Revis. A Colts ellen Wayne-t sikerült 1 yardon tartani, de a Pats-nél nem lehet egy emberrel kihúzni a méregfogat. Milyen lesz a Jets pass rush? Ha sikerül egy tavalyi Ravens meccshez hasonló rémálomba hajszolni Brady-t, akkor eldől a meccs. Ehhez viszont nagyot kéne javulni még a múlt héthez képest is. Szerintem ez nem fog sikerülni. Fontos kérdés, hogy Sanchez vagy a Pats védői nyújtanak érettebb játékot. Ki kellene használnia a hazaiaknak, hogy Woody IR-re került, így backup RT-vel áll ki a Jets. Tomlinsonnak és Greene-nek állandósítani kell a formáját, mert a szezon közben látott szürkeségükkel itt nem nyerhetnek ma.

Tipp:
A világon mindent meg fognak próbálni mindkét oldalon, ha rosszul áll a szénájuk, ezért különösen nehéz tippelni, de szerintem a Patriots igazolja a papírformát, és a megszokott, higgadt játékára nem lesz válasza a Jets-nek. A múltkori nagyarányú győzelem azért nem fog megismétlődni.

 

A Jets győzelmével véget érő alapszakasz meccs:

 

Rajnai Gergely (Rajna):  Izgalmas meccsen jutott tovább múlt szombaton a Jets, amikor az AFC címvédőjének otthonában sikerült diadalmaskodnia egy utolsó másodpercekben elért mezőnygóllal. Az első félidőben nem a new yorkiak szája íze szerint alakultak az események, annak ellenére, hogy Peyton Manninget egy nagy play-t leszámítva többé-kevésbé kivették a játékból. Azonban a támadók sehogy sem találták a fogást a Colts-on, a passzjáték szint észrevehetetlen volt, meglepően nagy nyomást tudott helyezni az Indianapolis védőfala Mark Sanchezre, a futók pedig mindig elakadtak valahol. A félidő végén ugyan már a red zone-ba került a Jets, a táblára mégsem kerültek fel, mert ekkor Sanchez eladta a labdát.

A harmadik negyedben azonban bemutatta az offense, hogy mit is kell játszani az Indianapolis ellen – rögtön egy bő öt perces touchdown drive-al nyitottak, nyolc futással és két passzkísérlettel, amelyek közül a második már meglepetésként érkezett, és ez megadta az alaphangot a második félidőre. A defense továbbra is kitartott, nem engedtek nagy play-t, bár három field goalt összehozott az Indianapolis, ez kevés volt, mivel a New York egy majd’ tíz perces drive-al teljesen kimerítette a Colts védelmet, amely így az utolsó percben kénytelen volt megállítani Mark Sanchezt, aki jó mezőnypozícióból indulhatott Antonio Cromartie kiváló visszafutása miatt. Sanchez ismét bizonyította, hogy ha egy egész meccsen keresztül nem is, de kritikus pillanatokban képes győzelemre vezetni csapatát, ez pedig egy ilyen jó futójátékkal és védelemmel jó jel. Darrelle Revis Reggie Wayne-t teljesen kikapcsolta a játékból, így a többi védőnek nem volt olyan nehéz dolga, mint általában szokott a Colts ellen, egyedül a Garcon-Cromartie összecsapás volt hátrányos a Jets számára, így csak a várt gyenge pont maradt, mindenki kihozta magából a maximumot.

Mit várok a Patriots ellen?

Először is még nehezebb meccset, mint a Colts ellen. A védelmet az eddiginél is jobban össze kell szednie Rex Ryannek, mert a New England offense-e a tökéletes ellenszer lehet ellenük. Nem igazán a futásra építenek, amit a front seven remekül le tudna védekezni, a faluk pedig nagyon jó passzblokkolás terén, nagyon nehéz Tom Brady-t nehéz helyzetbe hozni. A Revis-faktor sem ér semmit, hiszen rengeteg célpontja van a Pats-nek, és a legnevesebb elkapó, Wes Welker is egy slot receiver, ami nem a legjobb matchup Revis számára. A secondary és az LB-sor passz elleni védekezése kulcsfontosságú lesz véleményem szerint – ha többnyire ki tudják szedni az egyenletből Gronkowskit, Branch-et és a többieket, akkor jó esély kínálkozik a Jets számára. Azonban a futás is problémát okozhat, ha túlságosan figyelnek az elkapókra, ugyanis BenJarvus Green-Ellis vezérletével egész jó futójáték alakult ki Foxborough-ban a szezon második felére. Danny Woodhead lefogása is kulcskérdés lehet, az emlékezetes 48-3-as vereség alkalmával ő volt az egyik kulcsfigura a Patriots-nál.

A támadóegységen talán még nagyobb nyomás van, mint a védelmen. Nyilvánvaló, hogy a Patriots kiváló formában lévő offense-ét nem fogja lenullázni a védelem, így a támadóknak is produkálniuk kell, csakúgy mint 2010-es első találkozásukkor. És mivel a New England front sevenje egyáltalán nem rossz futás ellen, Mark Sanchezre szegeződik minden szem – véleményem szerint vasárnap nem lesz elegendő az utolsó drive-ra feltámadnia, hanem végig támadnia kell a Pats egyetlen igazi gyenge pontját, a fiatal és gyenge secondary-t. Biztos vagyok benne, hogy Braylon Edwards és Santonio Holmes is több alkalommal tisztára játssza magát, Sancheznek el kell őket találnia minél többször. A mérkőzés egyébként a rutinos Jets-ről és a tapasztalatlan, de fiatal Patriots-ról is szólni fog, különösen igaz ez, ha a Jets offense és a Pats defense van a pályán, a playoffban átlalában a tapasztalat szokott többet érni.

Tippem

 Szoros meccset várok, Jets meccshez képest sok ponttal. A végén Sanchez valahogy megint megcsinálja majd, a Jets passrusherei pedig gondoskodnak néhányszor Brady-ék megállításáról, így a végén a Jets triumfál.

 

a szerkesztők tippjei:

Rajna	Tomeee	Szabler	Somos	Haromt	gsn	Igor
Jets	Jets	Jets	Jets	Jets	Patriots	Patriots
Soldados	Dzsoki	Höri	Konqueror	Fucu	DoM	Hurka
Patriots	Patriots	Patriots	Patriots	Patriots	Patriots	Patriots