Fantasy Report Week 13

Nagygenerál

Aki megálmodta, hogy Marshawn Lynch három touchdownt szerez a héten (tökmindegy, hogy a Carolina volt az ellenfél) azok után, hogy 2010-ben összesen kettőre futotta neki korábban, ahhoz beiratkozom egy Teiresziász-tanfolyamra, de még inkább kitöltetek vele egy lottószelvényt. Más kérdés, hogy ezt nem fogja tudni sokszor megközelíteni, ugyanis most is csak az előny miatt adták sűrűn a kezébe a játékszert, a San Francisco védelme ellen biztosan nem lesz ennyi lehetősége. LeSean McCoy csütörtöki pontgyártása nem volt ekkora meglepetés, különösen nem a Houston védelme ellen, még az sem, hogy nem futásban ért el kiemelkedőt: nyolcszor célozta őt meg Michael Vick – aki mellesleg lassan külön rovatot érdemelne -, és mind a nyolcszor el is kapta a lasztit. A Dallas ellen folytathatja a kiugró teljesítést, utána picit nehezebbre fordul a sorsa. Chris Ivory az elmúlt három meccsen ötször jegyzett hatpontos játékot, Reggie Bush visszatérése nemhogy gyengítette volna pozícióit, inkább csak erősödik hétről hétre. Ha a Rams ellen nem folytatja a sorozatot, annak legfeljebb Pierre Thomas lehet majd az oka, de ezt nem tartom valószínűnek. Sidney Rice visszatért most már a fantasy játékosok számára is, kellett neki két hét belerázódás, vagy éppen Favre kiesése, a végeredmény szempontjából lényegtelen, azt tudjuk, hogy az amúgy nem gyenge Bills passzvédelemnek okozott hatvan kellemetlen percet. Jackson feltehetően marad a kezdő, mivel Favre sérülését igen súlyosnak mondják, de akárki is játsszon a hétvégén, Rice esélyei a Giants ellen elég limitáltnak tűnnek. A Washingtont egyenesen kivégezte a Giants, ebben nagy szerepet vállalt mindkét futó, így Ahmad Bradshaw és Brandon Jacobs is úgy tűnik, a legtöbb ligában használható marad, de ne feledkezzünk el a remeklő védőkről – és elsősorban a védőfalról -, akik hat turnovert csikartak ki a Rézbőrűektől. A Minnesota elleni nehéz munka vár rájuk, de amíg ilyen kitűnő fallal rendelkeznek, senkitől sem kell félniük. San Franciscóban talán egyetlen ember nem örül Troy Smith beállításának: Vernon Davis. Az egykori Heisman-győztes irányító nem nagyon veszi igénybe a tight end szolgáltatásait, de Davis most megmutatta, hogy rajta nem múlik sok minden, amikor lehetősége van, akkor robbant, mint azt most hatvanhat yardos TD-jével tette. Most, hogy visszatér a „régi” Smith (azaz Alex), Davis újra az elit kategóriába lesz sorolható. Stephen Tulloch-ra viszont lehet számítani, a Tennessee védelmének kapitánya különösen az utóbbi – Titánok számára keserves – hetekben produkál rendkívülit. Lehet, hogy nem egy turnovergyár, de a tizenhét tackle az bizony tizenhét tackle.

Sztárfigyelő

Adrian Peterson bokája úgy tűnik, rendben lehet, a Buffalo ellen legalábbis csak annyira zavarta, hogy három TD-t tudjon szerezni. A negyvenhárom yardos sprint pedig csak hab volt a tortán a negyedik negyedben, valamit tudnak az orvosok Minnesotában (Favre-ot még egyszer össze tudják drótozni?). AP-nek még pihenőre is volt ideje a vége felé, a Giants ellen biztosan nem lesz ilyen aranyélete. Reggie Wayne-nek a Titans ellen viszont lehet egy hasonlóan szép estéje, mint a mostani volt a Cowboys ellen - már amennyire egy vereség lehet szép este egy játékos számára. A húsz feléje szálló passz azért túlzásnak tűnik, de ha nincs más célpont, akkor nincs más célpont. Donald Driver sérülése óta Greg Jennings-nek is kijut az élet napos feléből bőséggel, sőt, most már veterán csapattársával együtt is képes jól produkálni, kétlem, hogy pont a Lions secondary-je tudná kordában tartani. Roddy White viszont aggasztóan gyenge volt a Bucs elleni idei két fellépése során, ezúttal tizenhat neki irányzott passzból csak hetet tudott megszelídíteni, ettől függetlenül nem csúnya a hetvennégy yard, és az is biztos, hogy a fantasy szezon során már nem lesz több meccs a Tampával szemben, de ki tudja, hátha mások is tudnak tanulni a Kalózok példájából. Brandon Lloyd – és az egész denveri támadóegység – nem emlékszik szívesen vissza a kansas-i kirándulásra, a tizenegy passzból két elkapás az eddigi Lloydtól valami egészen borzasztó. Nem biztos, hogy az edzőváltás sokat fog segíteni neki, az Arizona botrányosan gyenge védelme annál inkább. Randy Moss vesszőfutása pedig tovább folytatódik, pályafutásának egyik szégyenfoltja lesz ez a szezon, különösen a Titans-szel töltött rész – a nashville-i gárda offense-e egész egyszerűen képtelen bármilyen előrehaladásra, így sztárjátékosaik fantasy-ben teljesen haszontalanok.

Alvó oroszlán

Ha kettővel feljebb Marshawn Lynch-csel kezdtem, itt se tehetek mást, elvégre nagyon sok helyen hever parlagon. Remélem, nem kell magyarázni az indokokat. QB-hiányban szenvedők talán fellelkesülnek Drew Stanton hétvégi parádéján, azonban én távol tartanám magam tőle, egyrészt a pozíciója egyáltalán nem biztos, másrészt a Packers ellen nagyon nehéz lesz ezt megismételni. Jonathan Stewart sok ligában gazdátlan jelenleg, pedig visszatérése óta olyan, mint amit tavaly megszokhattunk tőle, és bár az Atlanta nem tökéletes matchup, a rájátszásra hasznos segédlet lehet így is. Bátraknak tudom javasolni Anthony Armstrongot is, aki McNabb egyik kedvenc célpontja, jelentsen ez jót vagy rosszat, azonban a Tampa passzvédelme ellen nem valószínű, hogy tündökölni fog. Earl Bennett viszont mostanában jó viszonyt ápol a pályán egyetemi csapattársával, Jay Cutlerrel, igen mély ligákban meg lehet reszkírozni őt a New England pocsék passzvédelme ellen.  Tashard Choice remek beugró volt a Colts ellen, kérdés, hogy egy tisztességes futás elleni védelem (az Eagles-é) meg tudja-e állítani. Egy touchdown így is-úgy is beleférhet, remek flex játékos lehet Choice. James Starks-szal is érdemes megpróbálkozni, ha minden igaz, most ő lesz a kegyelt futó Green Bay-ben (bár ezt McCarthy edző cáfolta), ami ugyan nem jelent sokat, de RB-hiányban megteszi, csakúgy, mint a Brian Westbrookkal egyenlő arányba alkalmazott, és a gólvonali szituációkat megkapó Anthony Dixon (de inkább Dixonnal kísérletezzünk, ha muszáj). Sean Lee bizonyította, hogy Wade Phillips sok badarsága közül való volt az a kijelentés, miszerint ő használhatatlan passz ellen – az évtized irányítójának csípte el két passzát vasárnap, az egyiket TD-re váltva. Ettől még nem kell feltétlenül felkapni, de Keith Brooking sérülése alatt jól teljesíthet továbbiakban is. Hasonlóakat lehet elmondani Ty Haglerről, aki Clint Session helyén termelheti a pontokat a Colts-ban. Jason Allen közben visszatért, csak épp a Houstonban, ahol bőven akad majd dolga borzalmas csapattársai mellett. Elvileg nem a Baltimore a legjobb ellenfél egy fantasy CB-nek, de a Texans secondary-je nem ismer lehetetlent, ha az ellenfelet kell yardokhoz juttatni.

Rajnai Gergely (Rajna)