Fantasy Report Week 14

Megkezdődött a rájátszás egy igencsak kaotikus héttel, ahol az volt a meglepetés, ha az előzetes várakozás beigazolódott, nézzük meg, kik segítettek talpon maradni vagy éppen kiejteni csapatunkat.

Nagygenerál

Kicsit szusszanni kell a heti események után, mert nagy tempóban estek meg furcsa dolgok a fantasy tulajokkal vasárnap, majd hétfőn is. Kezdődött a Vikings-Giants meccs kálváriájával, amelynek köszönhetően dupla MNF-hez volt szerencsénk (nekem személyesen ez a rémálmom, az a típus vagyok, aki mindig a rövidebbet húzza hétfőn és elveszti, amit csak lehet). De már csütörtökön is zajlottak az események, igaz, talán a Titans második félidei passzjátékát leszámítva akkor még nem sokkolt senkit semmi (Nem-e? Bo Scaife pontszámát tessék megnézni közelebbről...). Az első vasárnapi idősávban rögtön szembetalálkoztunk Darren McFadden halálos produktumával a Jacksonville ellen, amely nem csupán a fantasy játékosoknak volt lényeges,l egészen az utolsó pillanatokig szinte egyedül tartotta rettegésben a Jaguárok drukkereit. Pedig mostanában az elkapások mellett kevés sikert aratott futva, Michael Bush szerepe épphogy javuló tendenciában volt, erre egy csapásra minden átváltozik valami olyasmire, amit a szezon elején láthattunk. A Denver ellen múltkor negyvenhárom standard pontot szorgoskodott össze, őrült, aki nem teszi be jövő héten a csapatába. Ugyanebben az idősávban kevésbé volt meglepő a Pittsburgh védelem remeklése, még akkor sem, ha a Cincinnati támadói fantasy szempontból bizony nem voltak rosszak az elmúlt időszakban, ezúttal azonban Carson Palmernek nem nagyon hagytak teret kibontakozni, és ezt még a fantasy számok is mutatják. Ryan Torain touchdown nélkül maradt, de így is élete talán legjobb meccse van a háta mögött, ahogyan a Tampa ellen illett is, a meglepetés csupán az, hogy sérülése miatt nem sokan számoltak huszonhat labdaérintést neki a héten. Ennyit a fokozatos visszaállításról. Aztán következett némi Alex Smith (három TD, nulla interception? Ugyanarról az emberről beszélünk, aki ugyanez ellen a Seattle ellen pár hete touchdown nélkül és három eladott labdával mehetett zuhanyozni?), Tim Hightower meg egy csöppnyi Jay Feely. Hightowerből még lehet is valami hosszabb távon is, Beanie Wells képtelen egészséges maradni, és ha játszik, akkor is gyengus, Hightower viszont a gyenge védelmeket – mint jövő héten a Carolina – meg tudja szórni. Feely nem nagyon fog több TD-t hozni, hacsak nem standard play a fake field goal Arizonában, de erre nem látok különösebb esélyt, azért a huszonnyolc termelt pont az szép, végre egy újabb meccsfordító rúgó, gondolom, mindenki szereti az ilyet (főleg, ha ellene játszik). DeSean Jackson kisebb fájdalmai ellenére is a vasárnap éjszaka sztárja volt, pedig nyolc labdából csak négyet sikerült elkapnia, de ez nem akadályozta meg abban, hogy kétszáz yard fölé kerüljön – tulajdonképpen négy elkapással hozta a meccset az Eagles-nek. Hétfő este pedig a Houston kápráztatott el minket azzal, hogy egy ilyen csodálatos kapcsolattal, mint amilyen Matt Schaubé és Andre Johnsoné, is ki lehet kapni. Schaub két interceptionje persze nem javította a győzelem esélyeit, de 393 passzolt yarddal kikapni leginkább Peyton Manning és ő szokott. Mindezek mellé még ott volt néhány szép IDP-teljesítmény is, például Brian Urlacher szépen profitált abból, hogy az egész meccsen védekezésre kényszerült csapata, de Josh Wilson vagy LaMarr Woodley return TD-vel fűszerezett estéje sem jött rosszul azoknak, akik csapatukban tudták őket. Vad hét volt, az egyszer biztos, igazi rájátszáshoz illő.

 

Sztárfigyelő

Chris Johnson visszatért. Két hétig szenvedett az aktuális irányítók bénázásától, de a Colts ellen néha-néha már tavalyi önmagát idézte. A hátralévő matchupokat elnézve folytathatja a jó tendenciát, és ha kétezer yardig nem is jut el, az öt legjobb futó között lehet az év végére. Michael Turner is rátett egy – vagy inkább két – lapáttal a szokásos száz yard, egy touchdown produktumára a harmatgyenge Carolina ellen, és három hatpontos akciót köthettünk a nevéhez. Nem szeretem magamat ismételni, de egy jóféle copypaste sosem árt: „A hátralévő matchupokat elnézve folytathatja a jó tendenciát, és ha kétezer yardig nem is jut el, az öt legjobb futó között lehet az év végére”. Többet nem is kívánok hozzáfűzni. Lenne tit még helye Michael Vicknek meg Peyton Manningnek, de őket felesleges ragozni. Nomen est omen, fantasy-ben is. Miles Austin viszont két hete szériában betlizik, pedig Jon Kitna nem játszik rosszul, úgy tűnik, Austin nem tartozik a kedvencei közé, azért a bizalmat megvonni tőle még erős lenne, egy nagy play-re bármikor jó lehet. Brandon Lloyddal ishasonló a helyzet, és amilyen káosz van jelenleg Colorodóban, én nem bíznék benne semmilyen távon, ha lenne más használható elkapóm. A Giants védelem megállította Adrian Petersont, és ez már nem az első alkalom idén, hogy AP nem hozta a szokásost. A Chicago futásvédelme is képes lehet erre, legutóbb is többé-kevésbé sikerült ez, ettől függetlenül bolond az, aki kihagyja őt a heti összeállításból.

 

Alvó oroszlán

A kettővel feljebb említettek közül ha valaki elérhető – különösen, ha Tim Hightower vagyRyan Torain az illető - , akkor nem haszontalan felkapni. Amíg a Panthers csak fut, addig Jonathan Stewart és Mike Goodson is hasznos játékos, az Arizona ellen mindenképpen. Ha még valakinek van irányítógondja (Rodgers-tulajok figyelem), az megpróbálkozhat Jason Campbellel vagy Kerry Collins, miután előbbi jó formában és a Broncos ellen nem volt semmi legutóbb, utóbbi pedig a Colts elleni ponttermelés után a Texans ellen játszhat – ez nem akármilyen lehetőség egy quarterbacknek. Az Indianapolis ellen talán Rashad Jennings-en is érdemes elgondolkozni mélyebb ligákban, elvégre egyre nagyobb terhet vesz le Maurice Jones-Drew-ról (aki mellesleg nem rossz mostanában), például meccsenként egy TD-t szívesen átvállal. A Jaguars futótandemje még a rájátszásban is elegendő lehet a győzelemhez a héten. Ha még lenn van valamerre, akkor Anthony Dixon értelmes pickupnak tűnik, elvégre láthatóan ő a veszélyesebb san franciscói futó, még a San Diego ellen is. Kockáztatók számára Owen Daniels is egy opció, a Titans végülis nem jó a tight endek ellen, Daniels pedig 2010-beli legjobb meccsét tudta le hétfőn, szóval potenciál az van. Talicskával legalább. Mike Peterson észrevétlenül kezd igen jó lenni, IDP-s ligákban nagyon szép húzás lehet, csakúgy, mint Dimitri Patterson, ő csöndesen szép számú tackle-t gyűjt cornerback poszton ez valódi kincs. Bármelyikük nagy segítség lehet a rájátszásban. A sérülés miatt beugró Brodney Pool is remek safety-pótléknak tűnik, akárcsak az újjászülető Cory Redding a defensive endek között.

 

A versenyben maradóknak további sikeres küzdelmet kívánok a rájátszásra, azoknak, akiknek már nincs érdekeltségük (remélem kevesen vannak ilyenek) pedig eredményes draftra készülést, hiszen már csupán kilenc hónap, és újra itt a fantasy idény legizgalmasabb része!

Rajnai Gergely (Rajna)