Fantasy Report Week 3

Nagygenerál

Nem mondom, ezen a héten is volt jó pár meghökkentő teljesítmény, de azért kezdünk visszatérni a normál kerékvágásba, aki jó, jól termel, aki nem annyira jó, nem annyira jól, nagyon nagy általánosságban beszélve persze. Jó, persze, Michael Vicktől úgy négy éve nem várunk hasonlót sem, de azért ez a Jax volt, meg azért még mindig ott van benne a régi spiritusz, szóval csak egyszer kellett felszedni az államat a számai láttán. Anquan Boldin és elfeledtette múlt heti bénázását, és megmutatta, hogy nem csak Kurt Warnerrel tud ő, elég neki egy Joe Flacco is - azt azért hozzátenném, hogy a Browns ellen nem igen mérvadó a brillírozás, a Steelers ellen lefogadom, hogy fele ennyi pontot sem tud összegereblyézni. Austin Collie sem volt annyira meglepő, mint aminek elsőre tűnik, Garcon sérülésével és a Wayne-Bailey párharccal ő lett Peyton Manning kimagaslóan legjobb opciója, ez pedig általában ilyesmi produktumot szokott jelenteni. Azzal mondjuk racionálisan gondolkodó ember nem számolt, hogy Peyton Hillis, az arkansas-i traktor felszántja majd az M&T Bank Stadium gyepét, 144 yardot összehozva a földön és harminchatot a levegőben a brutális baltimore-i védelem ellen, de kellett ilyesmi is a hétre. Ezzel feltehetően egyenlővé tette Jerome Harrison fantasy értékét TJ Houshmandzadeh eheti standard ligában szerzett fantasy pontjainak számával (csak, hogy ne kelljen utána nézni a dolgoknak: nullára gondoltam). Az egykor első körös pickért Dallas-ba hozott Roy Williams is régen mutatta meg, mit is tud, a Texans ellen kihasználta a liga egyik leggyengébb secondary-jének bénázását, én azért nem várnám tőle ugyanezt a Tennessee ellen, még akkor sem, ha addig van egy pihenőhete, hiszen mégis csak egy harmadik számú receiverről beszélünk. Az SNF után Mark Sancheztől elnézést kell kérnem, Dustin Kellert pedig tovább dicsérni, mind a ketten vastagon benne voltak a Miami legyőzésében és a fantasy győzelmek kovácsolásában is. A Seattle védelme hivatalosan is a szezon első fantasy hullámvasútja lett, két elképesztően jó és egy borzalmas héttel, pedig a Chargers támadói elvileg legalább olyan jók, mint a Broncos offense volt. Mondjuk 20 kapott pont és egy rakat yard is ellenük szól, de a labdaszerzések és a visszafutások valódi x-faktorrá varázsolták az amúgy leszereplő egységet. Tűkön ülve várjuk, hogy a Rams ellen melyik Seattle-t láthatjuk viszont (tippem szerint a kettő között lesz valahol). Michael Griffin sokak meglepetésére remekelt a Giants ellen fantasy szinten is, de azt már korábban is láthattuk, hogy képes mindig odateleportálni, ahol a labda van, de ennyi tackle-t és aktivitást nem várunk el tőle a továbbiakban, megfelelő kezdő szintet viszont igen.

Sztárfigyelő

Aki idén az első két pick valamelyikét birtokolta a drafton, ha nem buggyant meg/nem agyon furcsa beállításokkal játszik, akkor bizony nem járt rosszul. Adrian Peterson és Chris Johnson egymást múlják felül, még ha mindketten egy kicsit gyengébb hetet is tudtak már maguk mögött, amíg nem sérülnek meg, továbbra is a két legjobb játékosként lesznek számon tartva a fantasy világában. Tom Brady hihetetlenül kiegyensúlyozott: eddig minden héten 248 és 258 yard közötti produktumot tudott le, más kérdés, hogy a Jets ellen a TD-k helyett az interceptionöket gyűjtötte, a jövő héten a Fins ellen folytathatja ott, ahol most abbahagyta. Ha valakinek tetszik, hogy Vick úgy passzol, mint még soha, akkor az DeSean Jackson: a 153 yard is lenyűgöző, de mindez öt elkapásból, az bizony egy bő harminc yardos átlag, ez azért már tényleg nem fair szegény Jaguars-szal szemben. Tony Gonzalez végre elkezdte az idényt, már épp kezdtem aggódni érte, hogy már csak a Hall of Fame beiktatásán láthatom régi fényében, de a Saints ellen megmutatta, hogy van még benne kakaó, és kulcsplay-eknél is igénybe vehető rutinja és még mindig félelmetes atletikussága. Ronnie Brown immár sorozatban másodszor hoz gyengébb pontszámot, de én nem írnám le, ugyanis a két elit futásvédelemmel találkozott, a Patriots ellen jóval könnyebb dolga lesz, ne veszítsük el a a belé vetett bizalmat – egyelőre. Chad Ochocinco már érdekesebb, ő egy szenzációs kezdés óta csöndesen gyengélkedik, ha a Browns secodnary-jének eszén sem képes túljárni, akkor bizony korai volt vigadni a Pats elleni (véletlen?) brillírozáson. DeAngelo Williams viszont háromból háromszor volt elviselhetetlenül borzalmas, hivatalosan is kijelenthetjük: a Panthers futói kiérdemelték a bust státuszt, feltehetően az egész idényre.

Alvó oroszlán

A héten is volt pár említésre méltó produktum, például Lance Moore felhívta magára mindenki figyelmét a Falcons elleni parádézásával. Én viszont arra hívnám fel a figyelmet, hogy minden évben hoz egy-két ilyen meccset Brees mindegyik elkapója, de aztán konzisztensen ezt nem gyakran sikerül tartani – ha van rá kapacitás, húzzuk persze be Moore-t, de ne várjuk tőle a megváltást. Brandon Lloydtól is remélhetünk hasonlóan sokat, ha a Colts erős passzvédelme ellen így remekelt – igaz, a Broncos-ban sokan szeretnének sok passzt kapni (Thomas, Royal, Gaffney). Futóhiányban szenvedő csapatok esetleg megpróbálkozhatnak Kenneth Darby-val, ha nem bízunk Steven Jackson felépülésében vasárnapig, de én azért nem lennék ilyen optimista Darby-val kapcsolatban. Hasonló szituációban van Maurice Morris és Mike Tolbert is (előbbi Jahvid Best, utóbbi Ryan Mathews mögött várja a lehetőséget, mondjuk Tolbert mindenképpen kap majd valamiféle szerepet a Chargers-nél, mert eddig hatékonyabb volt, mint az újonc kezdőjátékos). BenJarvus Green-Ellis még jobb ötlet lehet, úgy tűnt legalábbis, hogy gyengébb védelmek ellen előnyben használható opció az egykor Ole Miss-workhorse, de azért Corey Dillon visszavonulása óta tudjuk, hogy a New England futóiban megbízni általában balgaság, különösen igaz ez most. Tony Moeaki bizonyította, hogy újoncként máris használható tight end lett, így az ex-Iowa játékost bátran szedjük fel, amennyiben elérhető még, biztonsági opciónak mindenképpen jó, de én lassan már Kellen Winslow-szintű sztárok elé sorolom – és nem csak a hihetetlen elkapása miatt, amit a héten bemutatott. Persze ezt csak akkor tegyük, ha nem a jövő hétre kell, lassacskán elkezdhetünk figyelni a bye-okra, a Chiefs-nek éppen most következik a szabadnapja. Charles Godfrey-t is érdemes megszerezni, ha elérhető, stabilan szállítja a tackle-ket ebben a gyenge Carolina defenseben, ahogyan Kelvin Hayden is stabil fantasy játékosnak tűnik (a posztján szokatlan módon ez a pályán is viszonylag hasznos, ezt szinte csak a Colts cornereiről lehet elmondani). Nagyon mély ligákban megpróbálkozhatunk a ligába egyre inkább beleszokó Jo-Lonn Dunbarral is, de csak ha nem tudunk jobb linebackert kiállítani, de ez még inkább igaz a reményteljes Jovan Belcherre, igaz ő most bye weekre megy, így rövid távon nem várhatunk tőle hasznot. Quentin Groves-t is érdemes felkapni, ahol elérhető és játszatható DE pozícióban, ugyanis linebackerként remek pontokat hoz Oaklandben.

Mindenki készüljön tevékenyen a negyedik hétre, amely során már akár az Adiran petersont vagy Tony Romot maguknál tudó csapatok is verhetőek lesznek, ugyanis a Cowboys és a Vikings is bye weeken lesz. Figyeljünk nagyon játékosaink szabadnapjaira, az elkövetkező hat hét során különös jelentősége lesz a waiverezésnek.

Rajnai Gergely (Rajna)