Fantasy Report - Week 8

In the spotlight, avagy mitől esett le az állunk a héten?

Ez a hét a legtöbb szurkoló számára kedvenc csapata eredménytől függetlenül úgy marad meg, mint a hétvége, amikor Brett Favre Vikings-mezben játszott a Lambeau Fielden, és ez még akár a fantasy-függők számára is így lehet - négy TD-passzával megörvendeztette tulajdonosait az öreg, őt már csak egy irányító tudta pontszámával túlszárnyalni, méghozzá green bay-i utódja, Aaron Rodgers. Hiába játszott remekül Tony Romo vagy éppen Mark Sanchez is, ez a hét azonban inkább a futókról szólt a fantasy játékosok számra. Chris Johnson ugyanis megpróbálta felülmúlni a Houston elleni rekorddöntő produktumát, és bár ez nem sikerült, a hét kimagaslóan legszebb pontszámát sikerült összehoznia. De Johnson remeklése nem lep meg senkit - annál inkább Ryan Moats-é. Bizony, Ryan Moats-é, a Houston  eleddig harmadik számúként számon tartott futójáé, aki a Bills harmatgyenge futás elleni védelme ellen olyan számokkal terhelt meg a statisztikaírókat, hogy azokat még a tavaly Steve Slaton is megirigyelhetné, nemhogy az idei. Slaton állása nagy veszélybe került, viszont Moats ezek után a hét és talán a szezon legegyértelműbb pickupja, mindenki rá fog startolni, efelől biztosak lehetünk, azt azért ne várjuk, hogy megközelíti ezt a pontszámot a közeljövőben, de könnyen lehet belőle egy tavalyi Slaton-höz hasonló stabil kezdő is a csapatunkhoz. A harmadik kiemelkedő produktumhoz nem kell messzire mennünk, maradjunk az AFC South-ban, ugyanis Maurice Jones-Drew nem tudott eléggé kevés lehetőséget kapni ahhoz, hogy a Titans ellen ne hozzon össze néhány félelmetes számot. Az elkapóknak viszont nem volt nagy hetük, egyedül Reggie Wayne ért el tűrhető pontszámot az elit futókhoz és irányítókhoz képest, inkább sok erős közepes produktumot kaptunk legjobb receivereinktől. A védelmek viszont ismételten hasznossá tudták tenni magukat, élükön a chicagoi defense-el. Ez persze gondolom senkit nem lepett meg, a teljesen széteső Cleveland ellenében lehet szorgosan gyűjtögetni az egységeket, és a két bekapott field goalt is megbocsátjuk a return touchdown miatt. A Dolphins által hozott magas pontszám már egy fokkal nagyobb meglepetés volt, pláne ha megnézzük, hogy Mark Sanchez elég simán elbánt a secondary-jükkel, és huszonöt pontot szenvedtek el a Jets-et fogadva. Viszont itt már nem is védelemről beszélünk, de még talán speciális csapatrészről sem, hanem speciális játékosról - ő pedig Ted Ginn Jr., aki két elképesztően hosszú return TD-t is jegyzett, mindemellé Jason Taylor is hozzátett egy hatpontos akciót, így a Miami védelme, mint támadóegység funkcionált brilliánsan a hétvégén - azért ezt ne várjuk el tőlük hétről hétre, de mindenesetre elég impresszív. Szintén említésre méltó a hat turnovert kicsikaró Carolina védelem, amely az Arizona elleni meglepetésgyőzelmet szállította Charlotte-ba. Ezzel a Panthers DST eddigi legjobb teljesítményét hozta, mi több, kétszer olyan jól teljesítettek a Párducok, mint eddigi legjobb hetükön. Nézzük meg viszont azokat a fránya alulteljesítőket is. Kezdeném Brandon Marshallal, akivel szemben nagy elvárásokat támaszottak a menedzserek, mivel az idén gyengélkedő Ravens passzvédelemmel szemben ott volt a lehetőség egy szép estére - azonban huszonnégy elkapott yardja minden várakozást alulmúlt. Még csúnyábbnak tűnhet Ronnie Brown vasárnapi játéka, mivel a Miami futóját a Kris Jenkins-t mellőző Jets is simán le tudta fogni, és egy általában erős pontgyárosnak számító futó betlije nagyon fájó tud lenni. Beszélnünk kell még mindeképpen az egész évben alulteljesítő Anquan Boldinról is, akit folyamatosan sérülések zavarnak, most éppen a térdével bajlódik, de akkor sem ezekért az egyjegyű pontszámokért draftoltuk, ideje lenni felmutatni egy igazi meccsnyerő produktumot.


Who's hot - who's not, avagy heti formajelentés és jóslás

Ki is került jó formába az elmúlt héten/hetekben? Mindenképpen említésre méltó Steven Jackson. A St. Louis futója három hete stabilan szállítja a pontokat, a Lions ellen pedig az elvárásoknak megfelelően a legjobbak között volt, játéka a Kosok eredményességének egyik kulcsa, a most következő pihenő hét után is pontgyárosként tekinthetünk majd rá. Kissé ingadozik, de azért kezdi a tavalyi számait hozni Jonathan Stewart. A Panthers erőfutója folyamatosan sérülésekkel bajlódik, de ennek ellenére a Tampa és az Arizona ellen valódi fegyverként működött, és ahogy a Carolina támadóegysége egyre hatékonyabb lett, ezzel arányosan Stewart is egyre jobban teljesített. A Saints ellen is összehozhat pár egységet. Szintén bombaformában van Marques Colston, aki valódi első számú elkapóként teljesít immáron három hete zsinórban. Rendszeresen szerez touchdownt, és 50-150 yard környékén hoz, attól függően, Drew Brees-nek milyen napja van, de a szezonkezdeti ingadozását immáron történelmi ténynek tekinthetjök, ez már az a Colston, akit a drafton meg akartunk szerezni.

Nincs valami nagy szériában viszont Antonio Gates, aki bár megkapja a maga lasztijait, de nem igazán hoz gyenge közepesnél jobb potnszámokat, a tulajok lassan megunják ezt a langyos négy-öt pontot, pedig a Chargers tight endje kezd rendszert csinálni belőle. A Jacksonville elleni remeklése óta két borzalmas produktomot tudott le TJ Houshmandzadeh is. Hiába tűnt úgy, hogy Matt Hasselbeck visszatérésével a régi Housh-t köszönthetjük csapatunkban, azonban úgy néz ki, ez csak rövid fellángolás volt, annak ellenére, hogy még mindig a legtöbbet foglalkoztatt Seahawks WR-ről beszélünk, azonban az elkapásonkénti átlag nem túl magas, Seneca Wallace-nál még volt erre magyarázat, hasselbecknél már kevésbé lehet kifogásokat keresni. A Jets védelmének galloppozása a szörnyű és az elfogadható potnszámok között szintén nem derítik mosolyra a tulajokat, sőt, abszolút bizonytalanságot okoznak, hogy Jenkins nélkül érdemes-e egyáltalán kezdetni Rex Ryan bandáját - mindenesetre a következő bye weeken ez legalább nem lesz kérdés.


Under the radar, avagy kit húzzunk a héten?

Larry Johnson nem lesz ott a Kansas City következő mérkőzésén. A Chiefs következő ellenfele a Jacksonville Jaguars. A Jax futás elleni védelme az előző héten borzalmasan teljesített a Titans ellenében. Jamaal Charles még mindig szabadügynök a ligánkban. Nos, ezen állítások küzül legfeljebb az utolsó hamis, de amennyiben nem az, szépen tegyük azzá, ugyanis Charles-tól nagy dolgok várhatóak a héten a fentebb részletezett indokok miatt, ráadásul Johnson lehetséges hosszútávú utódjaként is tekinthetünk rá, lehet, hogy hosszú heteken keresztül stabilan fogja gyártani a pontokat. Jöjjön a következő ténysorozat, amely jóval rövidebb lesz. Malcom Floyd egyre megbízhatóbban hozza a pontokat. Chris Chambers-t kivágta a Chargers. Philip Rivers jó statisztikákat szokott produkálni. Egyértelmű tehát, hogy Floyd felkapásának is eljött az ideje, szinte konkurens nélkül szerezte meg a második számú WR-pozíciót San Diegoban, és nálunk is elfoglalhatja ezt a helyet (már amennyiben nincs bivalyerős elkapósorunk). Evidens lehet Spencer Havner, a tight enddé konvertált linebacker megszerzése, én azonban inkább a legtöbb ligában csapat nélkül tengődő Bo Scaife-et ajánlanám a tisztelt publikum figyelmébe. Miért? Havner nem fog minden héten két TD-vel meglepni minket, viszont Scaife nagyon szereti Vince Youngot, és összhangjuk pontokat eredményezhet. Mike Thomas-t is érdemes kipróbálni mélyebb ligákban, mivel David Garrard Mike Sims-Walker lefogása miatt rengetegszer kereste, és ez a jövőben is így lehet., főleg a Chiefs gyenge passzvédelmével szemben. Ryan Moats-ról pedig már beszéltem az első szekcióban, teljesen egyértelmű pickup, ha egyáltalán elérhető még.


Injured reserves, avagy a heti kórházi vizit

Kivel mással kezdenénk az eheti lajstromot, mint Owen Daniels-szel, a liga egyik legjobb tight endjével, aki kiesett a szezon hátralévő részére (ez egyébként lehetőséget teremt Kevin Walter előtt). A Texans és a Daniels-tulajok számára egyaránt fájó veszteség pótlására azonban rengeteg opció van (lásd az előző részleget). Mario Manningham már részt vesz az edzéseken, azonban feltehetően limitált lesz a szerepköre (ahogy Hakeem Nicks felépülése óta gyakorlatilag folyamatosan az), és Antonio Gates helyzete is hasonló. Devin hester azonban egyelőre nem állt edzésbe, és Lovie Smith aggódik vasárnapi játéka felől. Donald Brown ellenben visszatérhet az Indianapolis-ba, vállaésrülését már nem érzi súlyosnak, és Brian Westbrook helyzete is folyamatosan javul, minden bizonnyal ott lesz vasárnap a pályán. Anquan Boldin és Calvin Johnson helyzetéről viszont semmi biztosat nem tudunk, de felthetően utóbbinak van nagyobb esélye játszani a kilencedik játékhéten. Larry Johnson eltiltását már említettem egy bekezdéssel korábban, azonban itt is megerősítem: a Jacksonville ellen nem léphet pályára az idén csak szenvedő running back. Sammy Morris játékára csupán egy hajszálnyival van több esély, egyelőre nem edz a Patriots futója. 


IDP report, avagy jobb egyedül, mint csapatban?

Nem bővelkedtünk a héten túl sok kiemelkedő egyéni teljesítményben a labda túlfelén, egyetlen igazán szembeötlő pontszámot semt alálunk. Justin Durant azért biztos, ami biztos odatette magát Chris Johnson és a Tennessee ellen, ám erőfeszítései a fantasy-n kívül különösebb eredményt nem értek el. Rajta kívül leginkább a Monday Night Football harcosai húztak bele (látván a szegényes felhozatalt), és több cornerback (Greer, Grimes, Porter, DeCoud), valamint egy kitűnő LB-teljesítménnyel (Loftont) gondoskodtak arról, hogy az IDP ligákban az izgalmak az utolsó meccs utolsó play-éig izgalmasak lehessenek. Szintén érdekes George Wilson esete: a hét legjobb safety-je a legtöbb helyen receiverként is elérhető, így támadóegységünk nagy erőssége is lehet, és amíg a Buffalo secondary-jében sok a maródi, addig Wilson hasznos lesz mind az offense, minde a defense számára. A hasznos szabadügynökök listájában ott van a hét két legjobban termelő, már említett CB-je (Greer és Grimes), akik láthatóan egyre jelentősebb szerepet kapnak, és mivel nem tartoznak posztjuk elitjébe, fantasy-ben igazi kicsként lehet rájuk tekinteni. A Buffalo pozitív meglepetést szolgáló újonca, Jairus Byrd szintén érdemes arra, hogy vessünk rá egy pillantást, úgy néz ki, nemhogy az elkövetkezendő hetekben, hanem hosszú évekre jó megoldás lehet a Bills számára. Jason Taylor is egyre jobban belelendül a játékba, az ő felkapása sem haszontalan, ha szabadon tengődik ligánkban. Végül egy rövid összefoglaló a legfontosabb sérülések állapotáról. Mario Williams lehet, hogy a következő héten sem fog tudni pontot hozni csapatunknak, jelnelg hasonló állapotban van, mint egy hete, és az vasárnap nem sok jót jelentett. Ty Warren térde sem jött még teljesen rendbe, de ez feltehetően őt nem fogja akadályozni túlságosan a játékban. Curtis Loftonnal komoly gondok lehetnek, hiszen csütörtökön sem edzett, de feltehetően a Falcons-nál mindent megtesznek majd azért, hogy játszhasson a Redskins ellen. Eric Barton problémái még súlyosabbak, ugyanis a Cleveland linebackerének a szezonja is veszélybe került a Chicago elleni nyaksérüléssel. Nate Clements hat-nyolc hetet kénytelen kihagyni, de a rájátszásban reménykedő San Francisco még nem helyezte IR-re, de fantasy szempontból már nem lesz nagy szerepe a kitűnú cornerbacknek, Danieal Manning hátsérülése azonban nem súlyos, feltehetően gond nélkül játszik majd a hétvégén a Bears safety-je.

Dream Team, avagy a hét legjobbjai

Ebben a részben zárásként a forduló álomcsapatát állítom össze, nem feltétlen a standard pontozásszerinti legjobbakból, tehát ez sem lesz kevésbé szubjektív, mint a cikk többi része, még a posztok szerinti felállás is változhat hétről hétre. Nézzük tehát kik érdemelték ki az nyolcadik heti tagságot (a játékos neve mellett az ESPN alapbeállítása szerint elért pontszáma látható, védőknél pedig egy lehetséges pontszám, csak viszonyítási alapnak):

QB: Aaron Rodgers (28)
RB: Chris Johnson (35), Ryan Moats (32)
RB/WR: Maurice Jones-Drew (29)
WR: Reggie Wayne (20), Vincent Jackson (16)
TE: Spencer Havner (14)
DT: Randy Starks (19)
DE: Jared Allen (20), Julius Peppers (20)
LB: Justin Durant (33), Curtis Lofton (30), David Hawthorne (25), Keith Brooking (25)
CB: Jabari Greer (26), Brent Grimes (24)
S: George Wilson (27), Danieal Manning (24)
D/ST: Bears (26)
K: Rob Bironas (16)
P: Brett Kern (14)
HC: Cowboys Coach (6)

Ezen hétre ennyi volna a Fantasy Report, remélhetőleg a következőre nem kell majd ilyen sokat várni. Az idény felén túllépve azonban immár a playoff szempontjából is kulcsfontosságú találkozók következnek, a jó beállítás tehát fontosabb, mint eddig bármikor, tehát mindenkinek egy kalappal a hétvégére!

Rajnai Gergely (Rajna)