Félidőben - NFC

NFC East

1. Dallas Cowboys – A mostani edzőn nincs Tom Landry-t idéző fejfedő, nincs Jimmy Johnson-féle fazonra zselézett frizura. Mégis történetének újabb aranykorszakát sejtető módon játszik Philips karmester irányítása alatt a texasi zenekar. Nem csökkenti a mester érdemeit az a tény, hogy egy majd 80%-ban kész gárdát örökölt Bill Parcell-től, aki nem vesztegette az időt négyéves regnálása során. A ’Nagy Tuna’ svájci óra pontossággal puzzle módjára összerakta a hiányzó láncszemeket és majd komplett team-et hagyott az utódjára. Romo-ból igazi élharcost faragott, megszelídítette Owent, s utat mutatott az újabb sikerek felé. Erre az alapra épít a védelemben oly jártas Philips mellett az offenzív koordinátor Jason Garrett, aki maga is hiteles szemtanúja volt a klub legutóbbi nagy menetelésének. Romoék játékát nézve nem nehéz kitalálni a playhívások eredetét, csak fel kell lapozni a 90-es évek Dallas-i forgatókönyveit. Annyi szent, zsinórban ötödször mattolták az ellenfelet idegenben, ám a legnagyobb próbatétel még hátra van: november 29-én meg kell verniük a Packerst, mert különben januárban gyors lefolyású ráfázásban lehet részük a Lambeau Field-en...
A Dallas, élén a vezér Jerry Jones-szal arról is híres, hogy rendkívül makacs népség: ha egyszer valamit a fejükbe vesznek, azt tűzön vízen keresztül megvalósítják. A főnök asztalán már ott lapul egy kissé megsárgult szállítólevél, melyen a feladási helyszín Phoenix, a rendeltetési hely Dallas. A csomag tartalmának megnevezése rovatban ez áll: a Vince Lombardi trófea. A levél dátumának - 1996. január 28. – átírásán pedig jelenleg is dolgoznak a fiúk...
2. New York Giants – Meglehet évek múltán az utolsó esély címmel vonul be a
krónikába az idei szezon. Mivel Coughlin edzőt és családfáját, mint a bokrot úgy szidták már tavaly is a szurkolók. Hogy megdicsőülés vagy bukás vár reá idén, azt még nem tudni. A lagymatag kezdés után Óriásléptekkel eredtek a Dallas nyomába, mindaddig amíg otthon alulmaradtak a csoport iramdiktáló társulatával szemben. A mutatott játék a sorsolással együtt biztató, s nem kizárt, hogy december 29-én – egy várhatóan tartalékos Patriots – ellen hazai környezetben váltják meg a jegyet a rájátszásra.
3. Washington Redskins – Ipiapacsot játszik egész szezonban Joe Gibbs együttese.
Egyszer remek játékkal partiban vannak, futnak, kiválóan védekeznek, másszor megnyert meccsen mattolják a teljes csapatot az utolsó percekben. Érthetetlen, mint általában a rézbőrűek világa, mint ahogy az sem világos, hogy a Doug Williams utódnak kikiáltott Campbell-nek miért remeg a keze. Ebben a szezonban még nem volt Fumble vagy INT-mentes meccse. S a türelem egyre fogy...
4. Philadelphia Eagles – Öregedő, megbízhatatlan kőszáli sasként repdes Donovan és ’bandája’. A bukmékerek imába foglalják Andy Reid nevét, mert a 2. forduló óta forgatókönyvszerűen felváltva nyer, aztán veszít a csapat. Ha így megy tovább, akkor ez kevés lesz a rájátszáshoz, s akkor egy szép korszak zárul le Philadelphiában.

NFC North

1. Green Bay Packers – Valamit tudhatott Brett apó februárban, mikor minden felhajtás nélkül kés alá feküdt. Nem hiába tette, nyomos oka volt rá, hogy ne halogassa a műtétet. Most ugyanaz a felállás, mint anno 2000-ben, akkor Donald Driver visszatérése után azonnal karrierje 3. legjobb évét teljesítette Favre. Idén eddig háromszor volt a forduló játékosa (meglehet holnap lesz negyedszer), hetente NFL rekordot dönt, szóval nemcsak Wisconsin-ban skandálják az a bizonyos három betűt (MVP). Mellette a siker zálóga a Holmgren, Sherman helyébe lépő Mike McCarthy mester (ez utóbbi jelzőre már most teljes joggal rászolgált), aki – Lombardi szellemiségének nyomdokain haladva – fényezi az útat a csapat előtt. Mely a liga egyik legjobb védelmével, a minden héten új oldaláról bemutatkozó csapatjátékával a legszebb reményekre jogosítja a sajtfejűeket. MMM vagyis Mike Mester Missziója a Super Bowl-hoz már nem látszik olyan lehetetlen küldetésnek.
2. Detroit Lions – A legendás Barry Sanders parádés játéka óta nem uralkodott ilyen eufórikus légkör Motorvárosban, mint manapság. A Bucs-nál, Tony Dungy alatt „nevelkedett” Marinelli edző (defenzív tréneri regnálása alatt több sack-et senki nem ért el, mint a Tampa) hangulatot teremtett s kártyajátékosnak is beillene. Tavaly leszerződtették Kitnát, aki vénségére (35 éves) pályafutásátnak legjobb rátájánál tart jelenleg. Mellette Kevin Jones, Roy Williams, Shaun McDonald vállalt oroszlánrészt az eddigi sikerekből. A Phili és a Washington elleni megrázó erejű kisiklást leszámítva egyenletes a teljesítményük, ilymódon a wildcard-os helyek egyikének legnagyobb favoritjai az NFC-ben.
3. Chicago Bears – Hol van már a tavalyi hó? S vele a félelmetes Chicago, mikor mackósajt módjárta falták fel ellenfeleiket. A pocsék, könnyen felejthető a legenyhébb besorolás Urlacher-ék idei produktumára. Mire pont került a kezdő irányító házivita eldöntésére, addigra Griese összeszedett egy sérülést. A kispadról Rex Grossman tüstént játékra jelentkezett s csodák csodájára nem INT-t, hanem touchdown-t dobott. Ebben az élményben (mármint, hogy INT nélkül, TD-nal zárjon le egy alapszakasz meccset) utoljára tavaly december 24-én volt része. Most a kis dolgoknak is örülni kell Chicagoban.
4. Minnesota Vikings – Ha Peterson-nal együtt 0-34-re kaptak ki a múlt héten a Packers-től, akkor mire számítsunk,mikor nélküle fut ki a Vikings a Raiders ellen. A sakkban futó nélkül még csak-csak elboldogul az ember, de nem Minnesotában. Az irányító már most megdöntötte tavalyi csúcsát, az egyedüli kínos a dologban, hogy az INT –ről beszélünk. Mert TD-t legjobb esetben is csak az ellenfél dob (ebből egész évben, akárcsak 2006-ban, kettőt sikeredett). A szezon végére elkészül a szurkolók plakátja is, melyen majd ez áll: TARVARIS KONYEC!

NFC South

1. Tampa Bay Bucs – Ha pozitív dolgot vagy mérleget nézzünk, akkor az
egyetlen, ami említést érdemel ebben a csoportban a Tampa Bay. Nem kell jóstehetség azt megállapítani, hogy még januárban sem maradnak játék nélkül Floridában. Garcia erre szinte garancia. A mexikói-amerikai származású irányító – Gruden edző és a mi reményeink szerint – az elmúlt 3 évhez hasonlóan nem vált (illetve kényszerül váltani) csapatot és marad Tampában.
2. Carolina Panthers – Van egy rossz és egy jó hírem. A rossz, hogy a rózsaszínű párduc és Jake Delhomme nem tér vissza. Legalábbi nem az idei szezonban. A jó hír, hogy idegenben eddig 4-1-es káprázatos mutatót tud a csapat, a dolog egyetlen szépséghibája, hogy otthon még nyeretlen. Ámbár lehetséges, hogy a mostani hétvégét követve már nem hívjuk őket road-team-nek. Rajtuk félő, hogy a kétnapja 44. életévét is betöltött Vinny bácsi sem segíthet. Pedig már látott egyet-mást, hisz mikor ő kezdte pályafutását, az elnököt is Ronald Reagan-nek hívták.
3. New Orleans Saints – Minden csoda három napig tart, még a jazz városában is.
A tavalyi, kétségtelenül megismételhetlennek tetsző szezon súlya alatt az év edzővel együtt az egész csapat megroppant. Huszáros hajrára volna szükség nemcsak a mennybemenetelre, de a szentek playoff-ba bevonulására is.
4. Atlanta Falcons – Az mindent megmagyaráz az együttesről, ha a lehető legna-
gyobb hírt Michael Vick tárgyalási napjának kitűzése jelenti. A pót QB Harrington már akkor boldog lesz, ha három év után ismét pozitív TD/INT rátával zár.

NFC West

1. Seattle Seahawks – Vakok között, a félszemű tengeri sólymok királyként
röpködnek. Ha az NFC East a Halálcsoport, akkor a West-re a Túlélő a
megfelelő jelző. Hogy a Philadelphia és a Baltimore mögött ez a 3. olyan
együttes, amely feltehetően utolsó köreit futja – ebben a felállásában. Hasselbeck már csak videón emlékeztett igazi fősólyomra, Alexander-nek pedig lassan fotót kell bemutatni a TD zónáról, mert olyan rég járt arra, hogy fel sem ismeri. Holmgren távozása szinte biztosra vehető, a dilemmája csupán az, hogy hazaköltözzön s átvegye a Friscot vagy misszionárus felesége mellett élvezze a nyugdíjas éveket.
2. Arizona Cardinals – Csipkerózsika álmából riadt fel Kurt Warner és iziben
kiosztott 5 forintos passzt és dobott 700 yardot az elmúlt három meccsen. Ha
tartja régi-új formáját, s az edző sem csinál kardinális kérdést a kezdő irányító
személyéről, akkor a mese még jól is végződhet mindenki számára.
3. San Francisco 49ers – Elnézve a Monday Night game-et és Steve Young
„zokogni tudnék, de megpróbálok jó képet vágni” arckifejezését csak sejtésem
lehet, hogy mire gondolt. Egy first down-t sem volt képes összehozni volt
csapata az első félidőben, úgyhogy az igen szimpatikus Mike Nolan-t (a családi
tragédia mellett) az ág is húzza. A melyik ujjamat harapjam meg történet
végképp igaz, ha a rendelkezésre álló QB-k közül kell választania, mivel Smith
és Dilfer labdái többet találkoznak az ellenféllel, mint az elkapókkal. Gyökeres
javulásra esetleg majd a draft és a minicamp környékén lehet számítani.
4. St. Louis Rams – Azt tudjuk, hogy mit csinál a vén kecske a káposztával, de
hogy az aggastyán korba lépő kosokra mi vár még idén? Bulger 31, Holt 32, Bruce 35 lesz jövőre, inkább nélkülük, mint velük kellene csapatépítésbe kezdeni. Addig marad a vegetálás és a káposztás diéta.

Írta: Ruszanov András (montana16)