Könyvek, színház

Na, az én kedvenc könyveim (nem csak regények, sőt) is akkor:

József Attila összes versei
Shakespeare: Hamlet
Proust: Az eltűnt idő nyomában (mind a hét könyv)
Joyce: Ulysses
Beckett: Godot-ra várva
Csehov: Három nővér
George R.R. Martin: A tűz és jég dala (leginkább A kardok vihara)
J. R. R. Tolkien: A gyűrűk ura (leginkább A két torony)
Ottlik: Iskola a határon
Phillip K. Dick: leginkább minden, de kiemelni a Kamera által homályosan-t szoktam

+1 Vámos Miklós: Apák könyve (igazából inkább a történelmi regényt látom benne, mint a misztikumot, és emiatt nagyon tetszik)
+1 Forgách Ferenc: Feljegyzések Magyarország állapotáról (nem irodalom, de könyv, és zseniális, a XVI. század legfontosabb leíró munkája)

Na, én is írok egy 10-es listát, bár már néhányat lelőttetek belőle:

James Jones: Most és mindörökké
Jose Saramago: Kőtutaj
Jose Saramago: Jézus Krisztus evangéliuma
Bulgakov: Mester és Margarita
George R.R. Martin: Tűz és Jég dala - ciklus
Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Golding: A legyek ura
Orwell: Állatfarm
Szabó Magda: Az őz
Keyes: Virágot Algernonnak
+1: Marquez: Azért élek, hogy elmeséljem az életemet

+2: Pratkanis - Aronson: A rábeszélőgép

Ismerek néhány teljesen normális, értelmes, érzelmes, művelt, iskolázott embert, akik minden könyvét elolvasták, és nekik tetszik.
Vagyis Coelho számukra egyértelműen értéket hozott létre, szórakoztat, örömet szerez sokaknak.
Sobri Jóska

Ettől még intellektuális pornó, amit művel. Egy-két esztétikai határvonalat sztem nem árt meghúzni. Pl. hogy értéket az ad, ami kérdéseket tesz fel, határokat feszeget és megbontrákoztat és nem az, ami minden sorában válaszokat ad, folyamatosan kielégít és ezáltal sekélyesít.

Emberekre hivatkozni amúgy is tömegelvű tekintélyérv.

Szerintem Dzsoki arra próbált utalni, hogy annyira sablonosok az idézetek, hogy rendkívül könnyedén lehet generálni is hasonló "bullshit"eket.

Sobri, amit írsz, azt nagyjából adom, de Coelho tényleg gáz. Vallási kuruzsló, bölcselkedő félcédulák bestsellerírója.
Ez nagyjából mindent elmond róla: http://instantcoelho.com/Dzsokijuing

Ezek nem Coelho idézetek, hanem paródia.
Én Coelho-tól 2 könyvet olvastam, nekem se ő a csúcs, sőt, számomra nem tűnik túl eredetinek, olyan, mintha lenne egy pár oldalas random idézetgyűjtemény, ami köré kanyarít egy regényt, számomra sznvelgősen, érzelgősen, jó iparos módjára.
Nekem ezért nem tetszik. Mondom szubjektíven, 2 elolvsott könyve, és pár beszélgetés, vita alapján alapján.
DE, eszembe nem jutna zsigerből leszarozni, értéktelennek titulálni. Semmi ártalmas nincs benne.
Ismerek néhány teljesen normális, értelmes, érzelmes, művelt, iskolázott embert, akik minden könyvét elolvasták, és nekik tetszik.
Vagyis Coelho számukra egyértelműen értéket hozott létre, szórakoztat, örömet szerez sokaknak.
És még mindig érdekel, hogy JJ hány könyvét olvasta ami alapján harciasan kiírná a teljes irodalomtörténetből?
És mivel én viszont az utóbbi pár év minden skandináv regényét elolvastam ami megjelent, bátran állíthatom, hogy attól, hogy nagy részük kriminek van titulálva még értékes, szórakoztató, tartalmas, értékes irodalmi művek, és JJ úgy fikázza őket, és általánosít, hogy nem hiszem, hogy 3-4-et elolvasott volna egyáltalán. Nemhogy a kb. 50et ami az utóbbi években megjelent. És ezt badarságnak tartom, és felmerül bennem, hogy akkor lehet, hogy Coelho-t is 1-2 könyve alapján fikázza, ezért kérdem, hogy mennyire megalapozott a kritika?
(Focis hasonlattal élve, mennyire autentikus mondjuk az az NCAA kritika, ami szerint az NCAA-ben a meccsek előre lefutottak, mindegyik 45-6 jellegű eredményt hoz, hiszen csak tavaly 3 meccset is láttam végig, és vagy 10 összefoglalót, és olvastam róla csomót?
Elárulom szerintem semennyire.)

Én speciel úgy fogom fel, hogy ki-ki bedobja a személyes kedvenceit, s ezzel esetleg felkelti az érdeklődést a többiekben egy még nem ismert szerző vagy mű iránt, aminek azok talán majd utánamennek és valamikor el is olvassák.
Egyébként a Borges novelláskötet kapcsán örömmel konstatáltam, hogy még is csak van valami közös pontunk.Szabler

Én is így vélem.
Pont ezért tartom károsnak ezen a fórumon JJ-nek az általánosító dislike-listáját, mivel ő itt "véleményformáló értelmiségi", és az szerintem is fasza, ha mindenki beírja a kedvenceit, hiszen lehet így találni olyan könyvet ami eddig elkerülte a figyelmet, és utána lehet menni, de az felesleges, hogy bizonyos zsánereket pedig kirekeszt bárki is.
Be tudok én is írni olyan könyvhalmazokat melyeket utálok, de csak azért, mert elolvastam, és így utólag már nem tartom sokra, és érvelhetnék, hogy miért nem. De az pl. eszembe nem jutna, hogy mondjuk azért fikázzam a komplett orosz klasszikus irodalmat, mert a Háború és békét valószínűleg nem épp türelmes időszakomban olvastam, és a felénél abba is hagytam, a Bűn és bűnhődést meg a döntésképtelen siránkozó lúzerek bibliájának tartom, és Raszkolnyikovot egy igazi szerencsétlen balfasznak.
Ezzel csak arra utalok, hogy pl. Rejtő mára klasszikus, sokak nagy kedvence, de megjelenésekor a ponyva archetípusának számított. És mostanra, bizonyos távlatból vannak zseniális könyvei, és vannak amelyeket csak azért írt, mert készpénzben fizettek érte.
Ugyanígy lehet nem szeretni Coelho-t, vagy a skandináv regényeket, csak botorság mindet egy kalap alá venni, és egyben lehúzni.

Minden sci-fi rajongónak alap: http://www.galaktika.hu/2012/05/haboru-az-orok-haboruval-avagy-egy.html

A remény rabjaira meg augusztustól már nem kell vaterán vadászni 4-5 ezer forintokért. 😊
http://www.europakiado.hu/index.php?l=h&s=2&n=361
Kíváncsi vagyok ezúttal milyen külsőt kap majd.süti

Végre, már olvastam korábban, hogy újranyomják, de olyan jó. 😊 3400 lesz, mint az Atlantisz, mindegy milyen borítójú, mert még nincs meg, és ugye vaterán is láttam potom 8000-ért, az sok... 😊 😀 😂

Minden sci-fi rajongónak alap: http://www.galaktika.hu/2012/05/haboru-az-orok-haboruval-avagy-egy.html

A remény rabjaira meg augusztustól már nem kell vaterán vadászni 4-5 ezer forintokért. 😊
http://www.europakiado.hu/index.php?l=h&s=2&n=361
Kíváncsi vagyok ezúttal milyen külsőt kap majd.

Érdekes, hogy magyar vonalon Ottliktól az Iskola a határon senkinél sem fért bele...

Gogo

Én is hiányoltam, nekem az egyik legmeghatározóbb olvasmányom volt, rögtön Camus Közönye után.

J. Heller - A 22-es csapdája
H.H.Kirst - Farkasok
H.H.Kirst - Tisztgyár
J.Clavell - Patkánykirály
Sobri Jóska

Nem gondoltam volna, hogy ekkora átfedés legyen, de ez a négy alighanem nálam is nagy esélyes lenne a top tízre (mondjuk elég nehéz dolog lenne leszűkíteni ennyire...)

Érdekes, hogy magyar vonalon Ottliktól az Iskola a határon senkinél sem fért bele...

(szerk. Wouk: Zendülés a Caine hadihajón)

ez kicsit off, de zeneileg nagyon nehéz lesz majd meghatározni a 20. századtól kezdve a korszakot. annyira kitágult a zene, mind stílusok, mind előadók számában, hogy lehetetlen lenne rámutatni valakire, hogy korszakának kiemelkedő zsenije (pl Mozart, bár ő más kérdés, mivel lehet az egész emberiségé ő, még ha én nem is szeretem). én azt prognosztizálom és remélem, hogy a pop zenéből nem marad fenn kb semmi, és az egyéb stílusok kiemelkedő előadói neve marad fenn. + remélem Terry Rileyék is a Webberek mellett..brk

Ezzel nem teljesen értek egyet. Nem tudjuk, hogy milyen volt pontosan a zenei élet, mondjuk a 19. században. Megmaradt a "komoly zene", de ez akkoriban sem volt feltétlenül "mindenki" zenéje. Valamilyen zenét hallgattak a kocsmákban is, nyilván kissé romantikus azt gondolni, hogy akkoriban csak 100 meg 200 éves bordalokat énekeltek, de kétlem. A vándormuzsikus (gyakorlatilag akik folyamatosan hakniztak) is rendelkeztek "kreatív" vénával, és abban is biztos vagyok, hogy a egyszerűbb emberek zenészei is meg voltak, sőt majdnem biztos vagyok benne, hogy saját zenei stílusuk is volt, de nem lett leírva (lekottázva), így nem maradt meg. Ha Kodályék nem mennek el gyűjteni, nem sok népdalról tudnánk. És ezek a népdalok ugye a századfordulóról származnak, feltételeznünk kell, hogy előtte is volt zene, és nem volt ennyire egységes, ahogy már a népdalok sem egységesek.

És hogy ne legyek ennyire offtopik: a színház, versek, szintén ebbe a kategóriába tartoznak. Népköltészet, meg kvázi spontán színművészetből is sokat vesztettünk.

A ponyva megjelenése (ugye ahogy terjedt az olvasás, úgy jelentek meg a ponyvák is, hiszen szükség volt szórakoztató irodalomra is) mellett feltételeznünk kell, hogy veszett el ezekből is, és számos írót nem ismerünk, így a könyvekről is elmondható hogy nem ismerünk mindent.

Mivel ma az internet, a digitális adattárolás nem felejt, így kb. semmi nem fog elveszni, kérdés, hogy érdekel-e majd valakit. Nyilván: a Led Zeppelin akkorát alkotott, hogy soha nem fog szerintem elveszni. Könyvben is számos darab van (szerintem a Gyűrűk ura 100 év múlva is ott lesz a legolvasottabbak között), ami nem fog elveszni, drámában szintén így gondolom (Számos darab van, most épp elővette több magyar színház is A vágy villamosát, ami elég jó darab).

ez kicsit off, de zeneileg nagyon nehéz lesz majd meghatározni a 20. századtól kezdve a korszakot. annyira kitágult a zene, mind stílusok, mind előadók számában, hogy lehetetlen lenne rámutatni valakire, hogy korszakának kiemelkedő zsenije (pl Mozart, bár ő más kérdés, mivel lehet az egész emberiségé ő, még ha én nem is szeretem). én azt prognosztizálom és remélem, hogy a pop zenéből nem marad fenn kb semmi, és az egyéb stílusok kiemelkedő előadói neve marad fenn. + remélem Terry Rileyék is a Webberek mellett.

Sobri, amit írsz, azt nagyjából adom, de Coelho tényleg gáz. Vallási kuruzsló, bölcselkedő félcédulák bestsellerírója.

Ez nagyjából mindent elmond róla: http://instantcoelho.com/Dzsokijuing

az igazán nagy gáz az volt, hogy ő még díszvendég is volt anno egy budapesti nemzetközi könyvfesztiválon, bár a könyvfesztiválokról és könyvhetekről vagy jót vagy semmit, semmit
😊

Egyrészt imádom olvasni amikor az ízlésről megy a vita.
Nekem pl. a kedvenc színem a kék.
Tudom, hogy ez kommersz, és nem olyan kifinomult, mintha a fekete vagy a bíbor lenne, se nem olyan letisztult, mintha a fehér, vagy a bézs lenne, de nekem akkor is a kék, és bár ettől nincs elitista feelingem, se nem ez alapján akarom magamat definiálni, de ilyen az ízlésem.

Másrészt egy "magasirodalom" semmivel se több, se kevesebb, mint egy Nesbo vagy Clarke vagy Gaiman vagy King mű, egyszerűen más.
Ahogy egy Beethoven vagy Mozart vagy Kurtág darab se több, mint egy Tiesto vagy Lennon vagy Omega mű, csak más, és már kiválasztódott (szubjektív módon!) a korszakának dömpingjéből, de attól még egyáltalán nem biztos, hogy örökre meg is marad a jelenlegi piedesztálján.
Lehet, hogy 200 év múlva mindenki ismerni fogja Yann Tiersen műveit, és csak egy elenyésző kissebség Wagnerét.

Valamint JJ, érdekelne, hogy Coelho-tól vagy mondjuk Karin Alvtegentől vagy Karin Fossumtól mit olvastál, hogy lazán herótozod, mivel megdöbbentene ha pl az utóbbi 2 asszonytól mondjuk a Kitaszított vagy az Ördög tartja a gyertyátról akkoris ilyen becsmérlően vélekednél, ha olvastad volna őket.
Az rendben van, hogyha valakit nem szeretsz, de mondjuk 1-2 elolvasott skandináv, a kiadó által kriminek titulált könyv alapján lehúzni 30 teljesen más, valójában jól, irodalmilag kiemelkedően megírt könyvet egy kalap alá venni, és együttesen fikázni olyan, mintha a teljes magyar irodalmat, mint olyat, az alapján ignorálnád, hogy Lőrincz L. László, és Hegedűs Géza 1-1 könyvét elolvastad, és akkor már tudod milyen az egész magyar irodalom, és mert neked nem tetszik, ezért az egész szar. Ehh...

És illendőségből a top10:

J. Heller - A 22-es csapdája
H.H.Kirst - Farkasok
H.H.Kirst - Tisztgyár
J.Clavell - Patkánykirály
J.L.Borges - Körkörös romok (novellák)
O.S.Card - Végjáték
Watchmen trilógia
Moldova György - Gázlámpák alatt (novellák)
Kellér Andor - A rulettkirály
I.Asimov - Alapítvány pentológia
S.Larsson - Millenium trilógiaSobri Jóska

jajj
😊
azért legalább valami bevezetés az esztétikába alapozót átlapozhatnál, vagy az ezzel kapcsolatos szociológiai írásokat
😊
mondjuk amiről pont írsz az megtalálható a replika egy tömegkultúrával foglalkozó különszámában ("az ízlés nem lehet objektív esztétikai ítélet tárgya", hehe)
😊

Melyik a nehezebb, egy valós vagy egy kitalált világba helyezni egy történetet? Megközelítés kérdése. De mondjuk speciel a Gyűrűk ura, vagy pontosabban inkább Tolkien teljes munkássága szerintem egészen elképesztő, ő minden apróságra figyelt, amikor a külön világát kreálta. Megkockáztatom, hogy az irodalomtörténet legkiemelkedőbb teljesítménye ebből a szempontból.

Ecotól én a Tegnap szigetét szerettem legjobban, le se tagadhatom, hogy bölcsész vagyok 😊Jakehomer

bölcsészként minimum a művészet és szépség a középkori esztétikában vagy kant és a kacsacsőrű emlős kötete kell, hogy legyen a kedvenc műved😊

Ahogy egy Beethoven vagy Mozart vagy Kurtág darab se több, mint egy Tiesto vagy Lennon vagy Omega mű, csak más, és már kiválasztódott (szubjektív módon!) a korszakának dömpingjéből, de attól még egyáltalán nem biztos, hogy örökre meg is marad a jelenlegi piedesztálján.
Lehet, hogy 200 év múlva mindenki ismerni fogja Yann Tiersen műveit, és csak egy elenyésző kissebség Wagnerét.Sobri Jóska

Beethoven, Mozart, Wagner már átesett azért pár évszázadnyi kiválasztódáson - nekik is voltak olyan kortársaik, akikre napjainkban már a kutya sem emlékszik -, míg az Omega, pláne Tiesto esetében ez a folyamat még éppen csak elkezdődött, a végkimenetele ezért igencsak bizonytalan.

Wagner például saját korában is ismert, ünnepelt szerző volt, szerintem ma, halála után kb. 130 évvel is aránylag népszerű, de ki ez a Yann Tiersen??? (Most már tudom, mert rágugliztam.) Persze minden korban voltak kortársaik által meg nem értett zsenik.

Nem is úgy kellene ezt az egészet felfogni, hogy ez egy vita afölött, hogy kinek magasabb röptű az irodalmi, művészeti ízlése. Én speciel úgy fogom fel, hogy ki-ki bedobja a személyes kedvenceit, s ezzel esetleg felkelti az érdeklődést a többiekben egy még nem ismert szerző vagy mű iránt, aminek azok talán majd utánamennek és valamikor el is olvassák.

Egyébként a Borges novelláskötet kapcsán örömmel konstatáltam, hogy még is csak van valami közös pontunk.

Én is adom, amit Sobri ír (az én kedvenc színem fekete, de mindegy 😀). Coelhonak egyetlen értékelhető könyve van, és az az Alkimista. Abban még volt egy szintetizáló szándék, amiben a pszichológiát és a vallási "kuruzslást" összehozta. A baj, hogy utána újat már nem tud mondani, minden csak megerőszakolása ennek a világképnek. Több mindent olvastam, a Zahír konkrétan szenvedés (ez a szabadság értelmezés eléggé távol van tőlem), a Veronika meg akar halni pedig konkrétan rossz, a többire még emlékezni sem emlékszem, hogy olvastam-e 😊

Sobri, amit írsz, azt nagyjából adom, de Coelho tényleg gáz. Vallási kuruzsló, bölcselkedő félcédulák bestsellerírója.

Ez nagyjából mindent elmond róla: http://instantcoelho.com/

Egyrészt imádom olvasni amikor az ízlésről megy a vita.
Nekem pl. a kedvenc színem a kék.
Tudom, hogy ez kommersz, és nem olyan kifinomult, mintha a fekete vagy a bíbor lenne, se nem olyan letisztult, mintha a fehér, vagy a bézs lenne, de nekem akkor is a kék, és bár ettől nincs elitista feelingem, se nem ez alapján akarom magamat definiálni, de ilyen az ízlésem.

Másrészt egy "magasirodalom" semmivel se több, se kevesebb, mint egy Nesbo vagy Clarke vagy Gaiman vagy King mű, egyszerűen más.
Ahogy egy Beethoven vagy Mozart vagy Kurtág darab se több, mint egy Tiesto vagy Lennon vagy Omega mű, csak más, és már kiválasztódott (szubjektív módon!) a korszakának dömpingjéből, de attól még egyáltalán nem biztos, hogy örökre meg is marad a jelenlegi piedesztálján.
Lehet, hogy 200 év múlva mindenki ismerni fogja Yann Tiersen műveit, és csak egy elenyésző kissebség Wagnerét.

Valamint JJ, érdekelne, hogy Coelho-tól vagy mondjuk Karin Alvtegentől vagy Karin Fossumtól mit olvastál, hogy lazán herótozod, mivel megdöbbentene ha pl az utóbbi 2 asszonytól mondjuk a Kitaszított vagy az Ördög tartja a gyertyátról akkoris ilyen becsmérlően vélekednél, ha olvastad volna őket.
Az rendben van, hogyha valakit nem szeretsz, de mondjuk 1-2 elolvasott skandináv, a kiadó által kriminek titulált könyv alapján lehúzni 30 teljesen más, valójában jól, irodalmilag kiemelkedően megírt könyvet egy kalap alá venni, és együttesen fikázni olyan, mintha a teljes magyar irodalmat, mint olyat, az alapján ignorálnád, hogy Lőrincz L. László, és Hegedűs Géza 1-1 könyvét elolvastad, és akkor már tudod milyen az egész magyar irodalom, és mert neked nem tetszik, ezért az egész szar. Ehh...

És illendőségből a top10:

J. Heller - A 22-es csapdája
H.H.Kirst - Farkasok
H.H.Kirst - Tisztgyár
J.Clavell - Patkánykirály
J.L.Borges - Körkörös romok (novellák)
O.S.Card - Végjáték
Watchmen trilógia
Moldova György - Gázlámpák alatt (novellák)
Kellér Andor - A rulettkirály
I.Asimov - Alapítvány pentológia
S.Larsson - Millenium trilógia

Melyik a nehezebb, egy valós vagy egy kitalált világba helyezni egy történetet? Megközelítés kérdése. De mondjuk speciel a Gyűrűk ura, vagy pontosabban inkább Tolkien teljes munkássága szerintem egészen elképesztő, ő minden apróságra figyelt, amikor a külön világát kreálta. Megkockáztatom, hogy az irodalomtörténet legkiemelkedőbb teljesítménye ebből a szempontból.

Ecotól én a Tegnap szigetét szerettem legjobban, le se tagadhatom, hogy bölcsész vagyok 😊

Most éppen King: Atlantisz gyermekei

Annyira zseniális, hogy majdnem elfelejtettem Debrecenben leszállni a vonatról. 😊

Nem mellesleg ez nem horror, szóval bátran ajánlom mindenkinek. 😊 😛

Richard Blachman (Steven King álneve): The Long Walk (nem tudom kijött-e magyarul...)
+ a Battle Royale, 18-as karikával.Igor

Sajnos még nem jött ki, de tervben van, tehát kábé soha... :/

Angolul megvan neked? Neten hol érhetem el? 😊 😛

fantasy-t egyszerűen "könnyebb" írni, mint egy realista vagy legalább racionális alapokon nyugvó művet, tomi-tomi

Tomi-tomi már leírta.. de elnézést, ez hatalmas marhaság.
Igor

Előfordul ugyan, hogy saját gondolatomat utólag nem értékelem túl sokra, de most nem ez történt. Az eredeti JJ alkotása! 😊

nekem a novella kötet jött be eddig a legjobban (Blues egy fekete macskáért)! Venyigeszú adja magát, én meg a szívtépővel szenvedtem, most azt újra kezdem... még itt vár a polcon a pekingi ősz...
amúgy coelho angolul nagyon jó! én most erre szoktam rá!csebi

Köpök a sírotokra került a kezembe valami poros könyvespolcról
1 nyaraláson... Elég beteg egy könyv volt ! Durva behatások érhették a mestert hogy ilyeneket írt ki magából... :rolleyes:

fantasy-t egyszerűen "könnyebb" írni, mint egy realista vagy legalább racionális alapokon nyugvó művet, tomi-tomi

Tomi-tomi már leírta.. de elnézést, ez hatalmas marhaság.
A fantasy-nek is megvannak a saját játékszabályai (vagy fogásai/eszközrendszere, ha ez jobban tetszik) - nem véletlen, hogy épp a műfaj ezen korlátaival/eszközeivel csipkelődő Pratchett annyira sikeres lett..

Ezért pláne nem úgy működik a dolog, hogy ha uncsi a történet, beleb@szok egy sárkányt... max egy kókler ír ilyet.
Én se hiszem, hogy könnyebb írni - lehet, hogy nem kell mondjuk könyvtárazni annyit, mint egy történelmi alapú könyvhöz... de speciel prózát/drámát is relatíve "egyszerű" írni szvsz. Lehet, hogy kívülről úgy látszik, hogy könnyebb... de aztán más kérdés, hogy mennyien állnak neki akárcsak egyszer is/mennyien írnak 5-10 oldalt.. vagy akár egy egész könyvnyit.
Szerintem tizenéves korukban verset sokkal többen írnak, mint fantasy-t (én speciel az utóbbi táborba tartoztam, legalábbis elkezdtem egyszer... aztán végül megjelentetésig nem jutottam el 😛), persze ez csak tipp.
Naplót viszont biztosan többen.

nekem a novella kötet jött be eddig a legjobban (Blues egy fekete macskáért)! Venyigeszú adja magát, én meg a szívtépővel szenvedtem, most azt újra kezdem... még itt vár a polcon a pekingi ősz...
amúgy coelho angolul nagyon jó! én most erre szoktam rá!