Game Over - IV. rész
Patrick Hruby sportújságíró a "SportsonEarth" c. oldalon megjelent cikkének fordítása.
Nem fogok meccseket nézni Linda Sanchez miatt. Sanchez kongresszusi képviselő Kaliforniából és tagja a Képviselőház Igazságügyi Bizottságának. Az agyrázkódásokkal kapcsolatos 2009-es kongresszusi meghallgatáson a képviselőasszony az NFL-t a dohánygyártó cégekhez hasonlította.
Nem alaptalanul.
A dohánygyártó cégek évtizedeken keresztül hirdették azt, hogy a cigaretták nem ártalmasak az egészségre, állításaik alátámasztására kétséges tudományos alapokon álló szakértőket mozgósítottak, az érdekeikkel ellentétes orvosi és tudományos bizonyítékokat ugyanakkor minden erejükkel diszkreditálták. Az NFL úgy tűnik ugyanezt a forgatókönyvet használta. 2003-ban az NFL agyi traumákkal foglalkozó bizottságának vezetője – a Jets korábbi csapatorvosa, a végzettségét tekintve reumatológus, Elliot Pellman – visszautasította egy kutatás megállapításait, mely összefüggést mutatott ki a többszörös agyrázkódások és a depresszió kialakulása között. A bizottság két alkalommal is olyan tanulmányt tett közzé, amely azt állította, hogy az agyrázkódások nem komoly sérülések és nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy ezek a sérülések hosszú távú agykárosodást okozhatnak. A ligától független tudósok mindezzel nem értettek egyet, és erősen kritizálták az NFL-es bizottság kutatásának módszertanát és a kutatás kétségbe vonható megállapításait. Ezzel az NFL pénzelte „szakértők” mit sem törődtek. Amikor a törvényszéki patológus Bennet Omalu tüzetesen megvizsgálta Mike Webster agyát, majd úttörő jelentőségű cikket írt a Neurosurgery című tudományos folyóirat számára, megállapítva, hogy a foci gyakorlása közben elszenvedett agyi traumák CTE kialakulásához vezetnek, Pellman és a bizottság két másik tagja a folyóirathoz eljuttatott levelükben próbálták Omalu kutatását megkérdőjelezni és elérni, hogy a cikk ne jelenjen meg. Az NFL csak 2010-től kezdte figyelmeztetni a játékosokat arra, hogy igenis van kapcsolat az agyrázkódások és a hosszútávon jelentkező agykárosodások között – három évvel azt követően, hogy az említett bizottság társelnöke, Ira Casson emlékezetes interjút adott Bernard Goldbergnek, az HBO „Real Sports” c. műsorában, s ezt az interjút Sanchez képviselőasszony le is játszatta a 2009-es kongresszusi meghallgatáson. A következők hangzottak el:
Goldberg: Amennyire meg tudja ítélni, van arra bármiféle bizonyíték, hogy a többszörös agyi trauma a focistáknál depresszióhoz vezethet?
Casson: Nincs.
Goldberg: Demenciához?
Casson: Nincs.
Goldberg: Az Alzheimer-kór korai kialakulásához?
Casson: Nincs.
Goldberg: Van arra bármiféle bizonyíték, ami összekötheti a többszörös agyi traumákat bármilyen hosszútávon jelentkező agykárosodással?
Casson: NFL játékosok esetében?
Goldberg: Igen.
Casson: Nincs.
„Ügyvéd vagyok, és az egyik első kérdés, ami ennek láttán felötlött bennem az volt, hogy miért is akarja az NFL annyira elbagatellizálni annak a lehetőségét, hogy az agyrázkódások ártalmasok is lehetnek.” – így Sanchez. „Nyilvánvalóan azért, mert ezek az agyrázkódások „munka” közben jelentkeznek, ezek a játékosok munkájával összefüggő sérülések. Teljesen világos, hogy a liga ezekért nem akart felelősséget vállalni.”
Jelenleg háromezernél is több ex-játékos és családtagja perli a ligát, akik alapvetően azt szeretnék elérni, hogy az NFL igenis vállaljon felelősséget. Fogalmam sincs arról, hogy a felperesek megnyerik-e a pert, de morálisan erős a pozíciójuk. Azt azonban tudom, hogy ezek a perek – és bárkinek, akit kicsit is érdekel a foci legalább néhány keresetlevelet el kellene olvasnia – számomra nagyon nehézzé teszik, hogy ugyanolyan jóleső érzéssel tekintsek a sportra, mint eddig.
„Ha fejbe vernek, az árthat neked? Ugyan már! Ezek a pénzéhes ex-játékosok pontosan tudták mivel jár a foci. És most ők panaszkodnak? Ez van öregem! Miért nem lehet békén hagyni a focit?”
Nem. Nem tudták.
„Ok, rendben! Talán tényleg nem tudták. De a mostani játékosok már tudják? És az olyan játékosoknak, mint pl. Troy Polamalu semmi bajuk sincs azzal, ha ártanak saját egészségüknek. Akkor miért kellene nekem rosszul érezni magam?”
Ahogy Charles Pierce fogalmazott a Grantland-en megjelent írásában: „Nem szabadna megengednünk azt, hogy emberek egymást pusztítsák – akár egyetlen ütéssel, akár apránként – a saját szórakozásunkra. Ez egyszerűen erkölcstelen. A pokolba is, mi vagyunk mi? Vámpírok?” Azt hiszem Pierce-nek nagyjából igaza van.
„De hiszen a foci kulturálisan pótolhatatlan. Fontos értékekre nevel, mint pl. a csapatmunka, az önfeláldozás. Ugyanakkor kielégíti mélyen fekvő, titkos vérszomjunkat, a fiataloknak pedig lehetőséget kínál, hogy levezessék vele agresszív késztetéseiket.”
A kontaktnélküli sportok is képesek ugyanilyen értékeket közvetíteni. Ha a tanulás mellett melózol az is fontos dolgokra taníthat. A vérszomjunk csillapítására pedig ott van Hollywood és a „Real Housewives” sorozat, a fiatalok agressziójának levezetésére pedig a Call of Duty. A felsoroltak közül egyik sem jár agyi traumával.
„Hé, akár autót vezetve is szenvedhetsz agyrázkódást. Vagy biciklizés közben. Az élet kockázatos. A foci kockázatos. Persze, mérsékelni kell a kockázatokat de ennyi elég is ahhoz, hogy tovább élvezzük kedvenc sportunkat. A balesetek mindig tragikusak, de vannak. Sajnálatos, de ez van.”
Igaz, de vannak dolgok, amik jól beláthatóan elkülönítik a focit más tevékenységektől. Ezek a valamik teszik a focit sok-sok ember számára izgalmassá, jó mulatsággá. Az ütközések pedig nem véletlenszerűen következnek be, nem kiszámíthatatlan kockázatok, mint egy baleset, hanem a sport alapvető – kiszámított és esszenciális – elemei.
***
Hiányozni fognak a meccsek. Máris hiányoznak. Biztos, hogy valamilyen szinten továbbra is követem majd a sportot. Megnézek egy-egy összefoglalót vagy cikket, ránézek a táblázatokra és a statokra. Sőt még írni is fogok róla. Teljesen nem tudom elereszteni a focit. Nem sajnálom vagy ítélem el azokat, akik másként éreznek, mint én, akik vasárnap délutánjaikat továbbra is a RedZone bolygón töltik. Mindegyikünket eltérő élettapasztalatok formálnak.
Az én személyes tapasztalataim ide vezettek.
Tisztában vagyok vele, hogy ez egy elég magányos hely. A foci népszerűsége, úgy tűnik, évről évre növekszik. Pár héttel ezelőtt kollégám, Will Leitch azt a kérdést firtatta a New York Magazine hasábjain, hogy a foci morálisan helytelen dolog-e, és arra jutott, hogy: „nem lennének csillagászati tévés szerződések és játékos fizetések, ha nem lennének lelkes szurkolók, ergo mi is a probléma részét képezzük.” Így lenne? Nem tudom megmondani. Azt azonban tudom, hogy adott egy probléma, ami meglehetősen súlyos és magam már eleget láttam belőle ahhoz, hogy továbbra is az első sorból szurkoljak.
Hozzászólások
Na jó, befejeztem, ennek így nincs értelme.
Braves on the warpath!!!
Leszarom, hogy elment Daniella Heatley, akkor is hajrá Ottawa Senators 😊
Na tényleg off, ezt már csak az érthetőség kedvéért írtam ide, és bocsánat, hogy zavartam.
Braves on the warpath!!!
Leszarom, hogy elment Daniella Heatley, akkor is hajrá Ottawa Senators 😊
---
"Nincs igazság és nincs emberiség. Csak igazságok vannak és emberek." - Szerb Antal
Mike Webster agya is teljesen normálisnak látszott.
"It appeared utterly normal. Regular folds of gray matter. No mush. No obvious contusions, like in dementia pugilistica. No shrinkage like you would see in Alzheimer's disease. He reviewed the CT and MRI scans. Normal. That might have been the end of it."
Report all obscene mail to your Potsmaster!
Egy rahedli sport van ahol a versenyzők tudatosan irtózatos veszélyeket vállalnak.
Beszélhetünk a nyáladzó idiótaként botorkáló boxolókról, a megnyomorodott autóversenyzőkről, lebénult hokisokról stb.
Elborzasztó példákat mindenütt találni.
A mondás szerint ugye: "amíg lószar van légy is van".
Amíg foci van, szurkoló tömeg is van, amíg tömeg van média pénz is van, amíg pénz van van csillagászati játékos gázsi is van.
Tehát mindig lesz ember aki vásárra viszi a bőrét azért a szerény pár millió dollárért.
Most hirtelen több ezer volt játékos azt mondja, hogy "kérem, most jövök rá hogy az agyamat vittem vásárra".
Miért teszik?
Hogy betiltsák a focit az USA-ban?
Hogy megnyomorodott társaikon segítsenek?
Nem. A pénzért teszik... még több pénzért.
Egy olyan országban ahol kártérítési pert lehet nyerni arra hivatkozva, hogy nem volt a mikrohullámú sütő használati utasításába beleírva, hogy "Ne tegyél bele élő állatot mert meghalhat", el is hiszem hogy nyerni fognak.
És utána mi lesz?
Semmi.
Senkinek nem áll érdekében felszámolni egy több milliárd dolláros üzletet.
Születnek majd ellen tanulmányok, hogy nem is olyan veszélyes ez.
A sportszergyártók újabb high-tech védő cuccokat dobnak piacra és szénné keresik magukat.
A szurkolók azután is oda fognak ülni a TV elé és borzongani fognak a kemény csaták láttán.
És a reklámbevételek csak nőnek és nőnek.
A foci nem lesz biztonságosabb, az agyrázkódás, a szakadt ACL, törött boka nem lesz kevesebb.
Ehhez képest a cikk utolsó mondatai a legigazabbak.
Mi szurkolók generáljuk és tartjuk fenn az egészet.
Mi vesszük a jegyet, a szuveníreket, ülünk a TV előtt millió számra.
Ugyanaz hajt minket mint 2000 évvel ezelőtt a Római arénák közönségét.
Ha egy gladiátor meghal, kicsit félrenézünk és borzongunk, de ha a miénk a győztes gladiátor az a döfi.
“They pay you to practice. The games are for free.” - Marvin Harrison
Ezt nem osztom, ez a bokszszurkerek ideológiája, ahol nem ritkán csendül fel az üsd ki, üsd ki. Biztos vannak bokszszurkerek, akik a szépen kivitelezett ütések esztétikai értékéért rajonganak, de vallom, hogy főleg a profi boksz esetében a többség azt érzi kielégítő győzelemnek, ha a kedvence ellenfelének orrából dől a vér, esetleg elterül. Mi is a kifogás Madár ellen? Az, hogy szürke. Ez magyarra fordítva annyit jelent, hogy nincs elég ko, hirig, vér.
Bízom abban és hiszem is, hogy az átlag amcsifoci szurkoló nem ilyen, és aki ilyen, azzal én nem vállalok közösséget, mert nem szurkoló, hanem pszichopata.
A defense elszánt hívei se a vért és az agyi traumát szeretik látni, hanem a szépen kivitelezett tackle-okat, de sérülés és károsodás nélkül. A playerek is így vannak vele, ha valaki sérül, térdelve imádkoznak a pályán, és még James Harrison, aki szarik a szigorított szabályokra, még ő is azt vallja, hogy "nem akarok sérülést okozni, azt akarom, hogy fájjon".
Nem hiszem, (és ez őszinte reményem is), hogy lenne köztünk olyan, aki örömet érez, ha az ellenfél játékosát hordányon, orvosi kísérettel viszik le a pályáról. Én a legutóbbi meccs kapcsán boldog vagyok RGIII és a többiek teljesítménye miatt, de örülök, hogy mindenki megúszta, és nem töltene el kéjérzettel, ha Breest megölte volna a védelmünk.
Nem ugyanaz hajt monket, mint 2000 éve a római arénák közönségét. Bocs szf, nem értek egyet.
Braves on the warpath!!!
Leszarom, hogy elment Daniella Heatley, akkor is hajrá Ottawa Senators 😊
A defense elszánt hívei se a vért és az agyi traumát szeretik látni, hanem a szépen kivitelezett tackle-okat, de sérülés és károsodás nélkül. A playerek is így vannak vele, ha valaki sérül, térdelve imádkoznak a pályán, és még James Harrison, aki szarik a szigorított szabályokra, még ő is azt vallja, hogy "nem akarok sérülést okozni, azt akarom, hogy fájjon".Lehet félreértettük egymást.
... Nem ugyanaz hajt minket, mint 2000 éve a római arénák közönségét.
agent T
Magam sem a vér látványáért szurkolok.
De egy "szépen kivitelezett tackle" a legtöbb esetben azt jelenti hogy két 100-120 kilós tömeg zuhan egymásnak, miközben összeadott sebességük több mint 30 km/h.
Ez egy erőszakos sportág.
A gladiátorok sokszor sérülnek. (A cikkben említett esetekben néha végzetesen is)
A kérdés az mi tartja fenn ezt az erőszakos sportágat?
Vagy ahogy cikk írója sugallja: Kell-e ezt nézni egyáltalán?
Erre próbáltam választ keresni.
Lehet nem a legjobb analógiát találtam, de azt hiszem a érted a lényegét.
“They pay you to practice. The games are for free.” - Marvin Harrison
A gladiátorok sokszor sérülnek, de nem az a cél, hogy sérüljenek, és szerintem át fog esni a sportág egy olyanfajta reveláción, mint a múlt század elején, amikor tucatjával haltak a játékosok a pályán, és hirtelen úgy érezték az illetékesek, hogy na most elég.
Szerintem több dolog is történni fog, például egy sor peren kívüli megegyezés, mert Amerikában a presekedésnél (beperelhet egy hülye buxa, ha kinyitom neki a szálloda ajtaját előzékenységből, hogy túlzottan kiemeltem a szexuális hovatartozását, és ezzel zaklatást követtem el - vicc) csak a peren kívüli megegyezés a nagyobb divat. Egzakt módon úgyse nagyon tudják igazolni, hogy bárki is a profik között szerezte az agysérülését, nem kilencévesen, mikor leesett a diófáról, vagy mondjuk a suli ifi focicsapatában.
Sokat várok a sportszergyártóktól, mert ha meg tudják a világban a technikusok oldani, hogy a marsjáró elektronikája kibírjon egy leszállást (amihez képest egy ütközés Ray Lewistól egy szerelmes símogatás csupán), akkor nem igaz, hogy nem tudják levezetni a fociban az egymásnak feszülő mozgási energiákat.
Sokat fog változni a sportág, de megmarad, és kevesebb ember lesz félhülye miatta élete végére. És ez a lényeg.
Braves on the warpath!!!
Leszarom, hogy elment Daniella Heatley, akkor is hajrá Ottawa Senators 😊
---
"Nincs igazság és nincs emberiség. Csak igazságok vannak és emberek." - Szerb Antal
"Ahogy Charles Pierce fogalmazott a Grantland-en megjelent írásában: <
Belegondoltam, és közben azt vettem észre, hogy egy HP laptop előtt ülök, arról meg a múlt héten írták, hogy gyermek-rabszolgamunkával készül, Kínában. Az ingem is gyanús.
Kimegyek a mezőre, vezekelni.
Bye
Braves on the warpath!!!
Leszarom, hogy elment Daniella Heatley, akkor is hajrá Ottawa Senators 😊