Hall of Fame 2010 - 6. rész: Rickey Jackson

A kezdetek

Rickey Anderson Jackson 1958. március 20-án született a Florida állambeli Pahooke-ban. A sport szempontjából jobb helyre nem is születhetett volna, hiszen a pár ezres lakosú kis város focicsapatában a Blue Devilsben többek között olyan játékosok kezdték pályafutásukat mint Fred Taylor, Anquan Boldin vagy Alphonso Smith, hogy csak a legismertebbeket említsem. Rickey Jacksonnak, nem kisebb terve volt, minthogy a város addig legismertebb lakosát, a country énekes Mell Tills-t letaszítsa trónjáról. A városban mindenhol táblák hirdették, hogy „Pahooke, Tell Mills otthona”. Jackson azonban időben rájött, hogy számára inkább a sport lehet az, ami sikerre vezetheti. Elég hamar letette névjegyét a helyi csapatban, erejével, magasságával, és főleg gyorsaságával tűnt ki a többiek közül. Ahogy ő maga mondta később; „ gyors voltam, jól tudtam futni, és ha egy bizonyos méret felett erre képes vagy, akkor bizony felfigyelnek rád.” Ugyancsak középiskolában került sor arra, hogy keresztnevének írásmódját megváltoztatta. „Nem akartam egy lenni a sok Ricky közül, így váltottam Rickey-re” indokolta ezt a lépését. Már középiskolában megmutatta azon tulajdonságait, amelyek egész karrierjében jellemezték; nagy volt,erős volt, vad volt, maga volt a megtestesült versenyszellem. Védőként 188 szerelést, támadóként pedig 21 elkapást mutatott be, amelyek közül 8 TD-t ért. 2007-ben beválasztották az Évszázad Floridai Középiskolai válogatottjába.

Egyetemi évek

A középiskola után az összes floridai egyetem ajánlattal bombázta Jacksonékat. Rickey először a Miami egyetem mellett kötelezte el magát, de aztán megváltoztatta döntését, arra hivatkozva, hogy a Miami nincs jó formában és ő nyerő csapathoz akar menni. A választás így a Pittsburgh-re esett. A Pittsburgh az előző évben nyert bajnokságot, méghozzá veretlenül, futójuk Tony Dorsett pedig a Heisman Trophy-t vihette haza. A Pitts folyamatos szereplője volt a TV közvetítéseknek, így minden tekintetben megfelelt annak, ami után Rickey vágyott. Jackson 1977-től 1980-ig szerepelt DE-ként a Pitts védelmében.77-ben 15 szerelést gyűjtött, valamint 2 interceptiont, melyek közül egyet TD-re hordott vissza. 78-ban már 27  szerelést hozott össze, és 5 sack-et. A legjobb úton haladt afelé, hogy domináns játékossá váljon. Junior évében következett az áttörés és az All Big East válogatott második számú csapatába választották, valamint kapott jelölést az All American keretbe is. Mindezt 111 szerelésének, 4 sackjének és 2 megszerzett fumble-jének köszönhette.

Senior évében az All American válogatott második számú csapatába választották. Ugyanebben az évben az All Big East első számú csapatába is bekerült. Az országszerte közvetített rangadón a Penn State ellen kiemelkedő teljesítményével kiérdemelte az ABC/Chevrolet Meccs Embere címet is. Az Army elleni meccsen bemutatott 12 szerelés, 3 sack, 1 kierőszakolt fumble, 1 interception, és 1 blokkolt punt teljesítményével a Sports Illustrated Hét Játékosa címmel gyarapította elismeréseit. Utolsó pittsburghi mérkőzésén 14 szerelést gyűjtött amint a Pitts a Gator Bowlban 37-9 arányban mosta le a pályáról a South Carolina-t és a Heisman győztes George Rogerst. Ironikus, hogy Rogers és Jackson a profik között ugyanabba a csapatba kerültek, előbbi volt a Saints első körös, míg utóbbi a második körös választása.

Jackson egyetemi pályafutása alatt a Pitts, 9-2-1, 8-4, 11-1 és 11-1-es mérleggel zárt, és minden évben Bowl mérkőzést játszhatott. Nyilván ez nem csak Jackson miatt volt így, fantasztikus játékosok alkották a Pittsburgh akkori keretét. Hugh Green, Jerry Boyarsky, Greg Meisner, Benjie Pryor, Lynn Thomas, Willie Collier, Carlton Williamson, Mark May, és Dan Marino, hogy csak a legjelentősebbeket említsem. Az 1980-as Pittsburgh csapatban összesen 7(!) későbbi első körös játékos szerepelt. Jackson egyik egyetemi csapattársa nem más volt mint az a Russ Grimm, akivel idén egyszerre került be a Hírességek Csarnokába is. Hiába játszott azonban kiemelkedően Jackson az egyetemen, mégsem ő volt a védelem sztárja, hanem DE társa, Hugh Green. Az, hogy a médiafigyelem inkább Greenre összpontosult, azonban kicsit sem zavarta Rickey-t inkább még jobban motiválta. Ahogy maga mondta: Az egyetemi és a profi football két teljesen külön világ. Számtalanszor láthatod hogy olyan játékosok akik egyetemen jók voltak, semmire sem viszik a profik között. Néha még a Heisman Trophy sem garantálja a sikert az NFL-ben. Hugh nagyszerű játékos volt. Jól játszott a profik között is, de nem volt szerencséje, és a sérülések végül korai véget szabtak a pályafutásának. Én szintén jó játékos voltam és végül minden a számításaim szerint alakult.”

Pittsburgh-ben legendás edzők foglalkoztak Rickeyvel. Jackie Sherrill például, aki az atletizmus és sebesség megszállottja volt. De foglalkozott vele Jimmy Johnson és Foge Fazio is. Ezek a személyek nagy mértékben könnyítették meg számára a váltás a profi football világába. Az 1981-es drafton végül 53. játékosként kelt el. Utólag azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy nem ő volt az 53. legjobb játékos...

A profik világában

1981-ben a Draft napján, Rickey nem volt New Yorkban. Otthonában lazított, amikor hirtelen csörgött a telefon és Bum Phillips a New Orleans Saints vezetőedzője tudatta vele, hogy a Saints számol a játékával. Ha a supplemental draftot is számítjuk, akkor Jackson a Saints negyedik választása volt ebben ez évben. Minden előtte választott játékost felülmúlt. Az első körös választás, George Rogers 4 kiváló idényt futott New Orleansban, újonc évében rekord mennyiségű futott yardot szerezve. A supplemental drafton 1. körös választási jogért cserébe érkezett Dave Wilson irányító kezdett ugyan pár mérkőzésen de manapság már inkább csak csapatról csapatra vándorló csereirányítóként emlékezünk rá, ha ugyan emlékezünk. A Saints első második körös választása, Russell Gary safety jó játékos volt, de semmi több. Mindannyian elhalványultak Rickey Jackson mellett.
Jackson nem várt sokáig, már újonc évében letette névjegyét, mind a 16 mérkőzésen kezdőként lépett pályára, összeszedett 125 szerelést és 2 kierőszakolt fumblet és természetesen az újonc válogatottba is bekerült.

A sztrájk miatt csonka 82-es idényben mind a 9 mérkőzésen kezdett, és 47 szerelést, 4,5 sacket, 1 interceptiont, 1 kierőszakolt labdavesztést, és két megszerzett fumblet mutatott fel.
1983-ban került bele először az All-NFC válogatottba és ekkor kapta első Pro Bowl meghívóját is, az idény végére 102 szerelés, 12 sack 1 interception és 2 megszerzett fumble szerepelt a statisztikai lapján.
1984-ben újabb Pro Bowl szereplés, karriercsúcsot jelentő 124 szerelés, 12 sack, 4 kierőszakolt és 4 megszerzett fumble valamint a már-már szokásos 1 darab interception jelezte, hogy Jacksonnal bizony komolyan kell számolni.
A következő évben Rickey újra utazhatott Hawaii-ra 107 szerelésének és 11 sackjének köszönhetően.
1986-ban új vezetőedző érkezett Jim Mora személyében, aki új védelmi koordinátort hozott magával Steve Sidwell személyében. Jacksont láthatóan nem zavarta a váltás, hisz 114 szerelést, 9 sacket, 1 interceptiont, és karriercsúcsot jelentő 6 kierőszakolt fumble-t szerzett, és természetesen újabb Pro Bowl választásnak is örülhetett.
1987-ben megint sztrájktól volt hangos a liga, de Jackson 9,5 sackjével, 2 interceptionjével és 3 kierőszakolt fumblejával oroszlánrészt vállalt abban, hogy a Saints történelmének első pozitív mérlegét és rájátszás szereplését vívta ki.
1988-ban Jackson 92 szerelést, 7 sacket, 1 interceptiont és 2 kierőszakolt fumblet jegyzett. 
Az 1989-ben bekövetkezett autóbalesete után, melyre a későbbiekben még kitérek, hamar visszatért a pályára és 47 szerelést és 7,5 sacket szerzett. 1990-ben a Saints újra rájátszásba jutott, többek között Rickey 68 szerelésének, 6 sackjének, 4 kierőszakolt labdavesztésének és karriercsúcsot jelentő 7 megszerzett szabad labdájának köszönhetően. A következő évben Jackson még komolyabban űzte az irányítók támadását, ami 11,5 sacket eredményezett. A Saints a 49ers legyőzésével történelmének első divízió győzelmét érte el. 1992-ben Jackson talán élete legjobb teljesítményét nyújtotta, karriercsúcsot jelentő 13,5 sackkel, és 1986 után először megint Pro Bowl meghívásnak örülhetett. A Saints 12 mérkőzést nyert és újra a rájátszásba jutott. Jackson utolsó New Orleansbeli éve is fantasztikusan sikerült, 11,5 sack, 79 szerelés,  4 kierőszakolt fumble, és 3 összeszedett szabad labda.

Mikor a Saints az 1993-as idény után Jackson számára sértő összegű szerződéssel kinálta meg a játékos olyan döntést hozott, amelyet korábban elképzelhetetlennek tartottak a Saints rajongói, az ősellenség San Francisco-hoz igazolt. 
„Ez volt a helyes választás számomra. Egy pár csapat 500,000 vagy 600,000 dollárt kínált, de a 49ershez mentem veterán minimumért. Beleírattam a szerződésembe, hogy ha Superbowlba jutunk akkor többet kapok. Bejutottunk, én pedig kaszáltam. Inkább akartam esélyt a bajnoki címre, minthogy valaki más pénzét vegyem el. A Saints 500,000 dollárt ajánlott nekem, ami azok után, hogy mit tettem a csapatért elég nagy arcul csapás volt számomra. Pat Swilling akkoriban közel 2 millió dollárt keresett. Úgy éreztem, hogy az én pályafutásommal, többet érdemlek. Alacsony ajánlatot tettek, mert tudták, hogy nem fogom elfogadni. Ideje volt váltani.” mondta Jackson.

Ugyanúgy mint amikor az érte versengő egyetemek közül választott, most is a fő szempont az volt, hogy nyerő csapatba kerüljön. A 49ers nyerő csapat volt, tele fantasztikus játékosokkal. 1994-ben Rickey felért a csúcsra, mikor 49-26-re legyőzték a San Diego Chargerst, és a rég óta áhított gyűrű végre az ujjára került.
Utolsó idényére, 1995-ben megint összeszedte minden energiáját, 9,5 sacket szerzett, majd 15 évnyi profi karrier után, úgy döntött elég volt, és visszavonult.

1997-ben azonban újra feléledt benne a vágy a játék után. Jim Mora már a múlté volt, és a Saints új vezetőedzője Mike Ditka, személyesen kérte Rickeyt, hogy térjen vissza a pályára, mert van még annyi üzemanyag a tartályban, hogy sikeres legyen. Az edzőtábor megmutatta, hogy nem volt, Rickey lassú volt, nem találta helyét a fiatalok között,  egy héttel az edzőtábor kezdete után újból bejelentette visszavonulását. Röviddel ezután, 1997 novemberében be is választották a Saints Hírességeinek Csarnokába.

Itt azonban még nem ért véget Rickey Jackson és a football kapcsolata. 1998-tól két évig szolgált edzőként Mike Ditka csapatában, bár utólag visszatekintve ez az időszak mindennek, csak sikeresnek nem volt mondható. Ez után még edzősködött kicsit szülővárosa, Pahooke csapatánál, majd végképp hátat fordított a footballnak.

Dome Patrol

Korábban említettem, a Dome Patrolt, nézzük pontosan mi is bújik meg e mögött a fogalom mögött. E két szó, minden Saints rajongó számára kedves emlékeket elevenít fel, ezek a játékosok a csapat büszkeségei voltak egy olyan időszakban, amikor nem sok minden adott okot az ünneplésre New Orleansban. A Dome Patrol névvel a Saints linebacker sorát illették a 80-as évek végén és a 90-es évek elején.  Az első játékos a sorban Rickey Jackson volt, de 1987-re összeállt a legendás sor. Jim Morát, az új vezetőedzőt, az USFL-ből követte Sam Mills, és Vaughn Johnson, valamint újoncként  a 3. körös  Pat Swilling. Hamar összeállt a sor, nagyrészt nekik volt köszönhető, hogy 1987-ben, történelmében először jutott rájátszásba a Saints,  de hatékony támadó játék nélkül nem voltak többre hivatottak. 
A Dome Patrol minden esetre félelmetesen játszott, annyira, hogy minden idők legjobb LB sorának választották, valamint az NFL történelmében egyedülálló módon, 1992-ben mind a 4 játékost a Pro Bowlba választották.

Ennek a kiváló LB osztagnak volt tehát oszlopos tagja Rickey Jackson, aki páratlan tartósságáról és keménységéről volt híres. Ez az idézet, véleményen szerint mindennél többet árul el arról, hogy milyen játékos volt;
„Mindezen évek során, egyetlen dolog tudta csak megállítani Rickeyt, az pedig nem más volt mint egy 2 tonnás teherautó. Ez sem igazán állította meg, csupán lelassította.” Stan Brock, a San Diego Chargers támadó falembere.
Ez az idézet Rickey Jackson 1989-es balesetére utal. Egy kisteherautóval való ütközés után, súlyos arcsérülést szerzett, 3 és fél órás műtét után, összedrótozott állkapoccsal várta, hogy újra pályára léphessen. Az orvosok 4-6 hetes pihenőt jósoltak neki, de Rickeynek más tervei voltak, és csupán 2 mérkőzés kihagyása után, speciális sisakkal újra pályára lépett, és a 89-es idény hátralévő részében 7 és ½  sacket szerzett. Ez a két mérkőzés volt az egyetlen kihagyása az egész karrierjében, 227 meccsen lépett pályára.

Mindezek ismeretében, azt hiszem minden amerikai foci rajongó nevében kijelenthetem; Megcsináltad Rickey, lepipáltad Tell Millst...

Rickey Jackson karrierje videóban:

Jackson karrierje számokban:
227 mérkőzés 
128 sack
1127 szerelés 
8 interception
1 safety
6-szoros Pro Bowl választás (1983,1984,1985,1986,1992, 1993)
4-szeres All Pro első csapat választás (1986, 1987, 1992, 1993)
2-szeres All Pro második csapat választás (1984, 1985)
2010-es Hall Of Fame választott

Csanádi Alexander (briareos)