Hall of Fame 2011 - Deion Sanders

A kezdetek

Deion Luwynn Sanders 1967. augusztus 9-én született a floridai Fort Myersben. Egyedülálló édesanyja, Connie Knight takarítónőként dolgozott a Florida délnyugati részén található városban, igen szűkös körülmények között nevelte fiát. Mint azt beavatási beszédében elmondta, legfőbb motivációját abból nyerte, hogy kiskorában rengeteget csúfolták anyagi helyzetük miatt. Elmondása szerint elhatározta, hogy minden erejével azon lesz, hogy édesanyjának soha többé egy napot ne kelljen dolgoznia, és mindezt legális úton éri majd el. Annál is nehezebb volt ez, mert lényegében az összes barátja már egészen kiskorukban belekeveredett a drogbizniszbe, amely azokban az években élte fénykorát Floridában. A dealerkedés természetesen egy kisgyereknek nagyon vonzó alternatíva a pénzkeresésre, elmondása szerint tényleg nagyon kevesen tudtak csak ellenállni társai közül a könnyű pénz csábításának, jóformán ott ez jelentette középiskola után az "érettségit". Deion mégis kitartott, az utcák helyett az edzést választotta. Persze ebben nagy szerepe volt annak, hogy lényegében akármelyik sportot próbálta is ki, abban mind tehetségesnek bizonyult. 8 évesen csatlakozott a helyi Pop Warner futballcsapathoz, nem sokkal később baseballozni is elkezdett. Legnagyobb szenvedélyei mégsem ezek a sportok voltak, hanem a kosárlabda, amelyben szintén komoly eredményeket ért el középiskolás korára. A North Fort Myers nevű gimnázium tanulójaként mindhárom sportban jeleskedett, egy alkalommal a kosárpályán 30 pontot szórt, ekkor kapta meg a mai napig használt Prime Time becenevet csapattársaitól. Korai pályafutásának futball felőli aspektusára koncentrálva meg kell említeni, hogy Sanders balkezes irányítót játszott a Red Knights csapatának option irányultságú offense-ében, mindezt olyan sikeresen tette, hogy már 1985-ben beválaszották Florida állam történetének legjobbjainak álomcsapatába. Harmadévesként a kisebb balhéba keveredett Sanderst kirúgták a csapatból, de végzős évére visszavették, és ebben az évben olyan komoly produkcióval rukkolt elő, hogy lényegében minden déli egyetem ajánlatot tett neki. Végül Sandersnek az állam fővárosában, Tallahasee-ben székelő Florida State-re esett a választása. Már középiskolában kiválasztotta őt az MLB drafton a Kansas City csapata, de a Royals ajánlatát végül nem fogadta el, mivel akkoriban nem - és mint látni fogjuk, később sem - kívánt csupán egy sportra koncentrálni.

A hadiösvényen

A Seminoles színeiben a futball melett baseballozott is, illetve az atlétikacsapat tagja is volt, igaz ez utóbbiban inkább csak a váltókat erősítette. Futballistaként a támadóktól átkerült a védelembe, kivételes fizikai adottságait cornerbackként kamatoztatta, illetve a speciális egységek oszlopos tagjaként visszahordót is játszott. Természetesen már elsőéves korában beverekedte magát a kezdőbe. Ebben az évben egy interceptiont szerzett a Tulsa ellen, azt viszont rögtön 100 yardos TD-re hordta vissza, átadva ezzel a múltnak Fred Biletnikoff 99 yarddal felállított rekordját. Másod- és harmadévesként egyaránt All-American választott lett, és az NCAA legjobb CB-jévé emelkedett Bobby Bowden keze alatt. Végzősként megkapta a legjobb egyetemi defensive backnek járó Jim Thorpe díjat, és a secondaryben végzett munkája mellett a speciális egységekben végzett munkájával is kiemelkedett, 15,2 yardos átlaggal vitte vissze Sanders a puntokat. Ebben az évben top10-ben végzett a Heisman szavazáson (8. lett 22 szavazatot begyűjtve), ami mondani sem kell, egy cornerback esetében fehér holló ritkaságú. Sanders arroganciával határos önbizalma már ezekben az években megmutatkozott: A Clemson ellen egy ízben bejelentette egy Tigers punt előtt, hogy "Ez most visszamegy!". Ezután szavait alátámasztva 76 yardot hordva vissza a labdát TD-t ért el, majd egy kb. félperces ünneplés vágott le az ellenséges szurkolók előtt.

A futballcsapatban végzett munkája mellett meg kell említenünk a baseballcsapatban mutatott teljesítményét is. 1986-ban .331-es átlaggal ütött (ez kiemelkedőnek számít), de persze az ő atletikus képességeit igazán már a bázisokon tudta kamatoztatni, 1987-ben 27-szer lopott bázist. Ékes példája hihetetlen teherbírásának, és atletikus tehetségének az eset, amikor egy doubleheader (baseballban megszokott, hogy egy nap alatt két meccset is lejátszanak, egyet délelőtt, kora délután, a másikat pedig este, ez a doubleheader) első meccse után elment a 4*100-as váltó versenyére, majd miután az véget ért, visszautazott a doubleheader második meccsére, és lejátszotta azt. A profi baseball ligába másodszor a New York Yankees drafolta, és 1988-ban, kiválasztása évében már játszott is különböző farmcsapatok tagjaként, a Rookie és az A osztályú ligákban még Floridában, végül 5 meccset a Yankees AAA osztályú (ez a közvetlen az MLB alatt lévő szint) farmcsapatában, az ohioi Columbusban székelő Columbus Clippers tagjaként játszott le.

Sanderst idén május 17-én a College Football Hall of Fame is tagjai közé választotta.

Ütővel a profik közt

1988-as "beavatása" után már 1989. május 31-én a pályára lépett a nagyok között Yankees színeiben. A Seattle Mariners ellen négy próbálkozásból egyszer jutott bázisra, és akkor végig is tudott menni, egy runt szerezve csapatának. Ezután júniust végig a major ligás csapatban töltötte, de azután ahogy az újoncoknál megszokott, visszakerült két hónapra a farmcsapatokba, hogy tovább fejlődjön azután, hogy kicsit megízlelte a legmagasabb szint ízét. '89-ben töltött el utoljára komolyabb időt a minor ligákban, 1990-től kezdve többé-kevésbé teljes értékű MLB-játékos volt Sanders. 9 szezont húzott le a profi ligában, ez idő alatt - főleg karrierje elején - többször is kereszttűzbe került nagyképűsége, villogásra való hajlama miatt, ami a focipályán nem számított túlságosan kirívónak, de az ultrakonzervatív baseball-miliőben sokak szemét igencsak szúrta. 1990-ben igen nagy publicitást kapott az eset, amikor a Chicago White Sox ellen egy rosszul elütött magas labda után meg sem kísérelt beérni az első bázisra, hanem egyenesen megfordult és visszakocogott a kispad felé. Az ellenfél catchere, a Hall of Famer Carlton Fisk legkevésbé sem kedvesen, de annál egyenesebb módon rögtön kérdőre vonta ("Fusd meg a kib*szott labdát, te rakás sz*r") az újoncot - Fisk ekkor már több mint 2000 meccset tudott le a ligában szemben Sanders 24-ével. Sanders ezután a következő at batjénél azt mondta Fisknek, hogy "A rabszolgaságnak vége", lényegében teljességel fölöslegesen faji útra terelve a vitát. Sanders azóta sem nyilatkozott az esetről a médiában, ellentétben Fiskkel, aki számos alkalommal említette azt interjúi során. A '90-es szezonban nyújtott igen gyenge teljesítménye (.177-es ütőátlag 71 meccsen) miatt a Yankees elengedte őt, de végeredményben jobban járt ezzel a lépéssel, mert így lehetősége nyílt az Atlanta Bravesnek arra, hogy leigazolja őt, így egy városban tudott focizni és baseballozni is. Mivel ekkor már vitathatatlan kezdő volt a Falconsszal, sokkal praktikusabb volt egy tető alá hozni két "szerelmét", amelyek közül profi karrierje elején még a futball élvezett prioritást. Ez hamarosan megváltozott, egy újabb, igen gyengén, ismét .200 alatti ütőátlaggal zárult év után belátta hogy "barátnője" - még az egyetemi évek mondta hogy "a futball a szerelme, a baseball a barátnője" - több törődést igényel. 1992-ben kijelentette, hogy belátja, csak akkor lehet sikeres baseball-játékos, ha legalább egy teljes szezont rászán a játékra, és a futballal szemben azt helyezi előtérbe. Így is tett '92-ben, a Braves színeiben profi karrierje során először és utoljára .300-as ütőátlag fölé jutott, triple-ökben vezette a ligát, illetve 26 bázist lopott el - ezt megelőzően első három szezonjában összesen volt neki 19. A Braves bejutott a World Seriesbe, ahol Sanders fenomenális teljesítményt nyújtva 4 meccsen .533-at ütött a Toronto Blue Jays ellen, de mivel a csapat többi tagja betlizett, és nem tudott mit kezdeni a kanadai dobókkal, a Braves 2-4 arányban elvesztette a döntőt. 1992 magasan MLB karrierje legjobb éve volt, de mivel a futball közelebb állt szívéhez, úgy döntött, hogy a jól sikerült "próba" után mégsem a baseball lesz az első, hanem a foci. 1993 szeptemberében már csupán részidős játékosként vett részt a Braves életében, és a csapat 1994-ben el is adta őt a Cincinnati Redsnek. Az atlantai baseballcsapat életére azóta is hatással van Sanders, mégpedig a híres Tomahawk Chop formájában, amelyet - teljes mértékben nem bizonyítottan - ő hozott magával a Florida State-ről; a Chop azóta is a Braves meccsek elengedhetetlen része, velejárója.

A Reds színeiben rögtön összetűzésbe keveredett a csapat híres-hírhedt tulajdonosnőjével, Marge Schottal, aki nemes egyszerűséggel kijelentette a fülkarikát hordó Sanders kapcsán, hogy "Az ő idejében csak nők és homokosok hordtak fülbevalót". A Redsnél karrierje leszállóágba került, és mivel az olyan típusú játékosok, mint ő - kevés erő, nagy sebesség, nem túl fegyelmezett ütésben -, a baseballban csak akkor tudnak tartósan hasznára lenni a csapatnak, ha .300 feletti átlagot ütnek, előbb-utóbb kénytelen volt belátni, hogy tartósan nem fogja tudni párhuzamosan űzni a futballal a baseballt. Erre a tényre "rásegített" az 1994-es játékossztrájk is, amely miatt az a szezon nem fejeződhetett be. 1995-ben San Franciscoba került, mind a futball-, mind a baseballcsapat tagja lett, de '96-ban nem játszott baseballt. 1997-ben pusztán hobbiból - elmondása szerint unatkozott - ismét leigazolt a Redshez. Ebben az évben második lett az NL-ben 56 ellopott bázissal, addigi karrierje során ekkor futott a legjobban a bázisokon, viszont ütésben nem nagyon tudott csapata hasznára lenni. Ezután még 2001-ben volt még egy kérészéletű visszatérése Cincinnatibe, de végül .173-as ütőátlaga miatt hamar kirúgta őt a Reds, ezzel lezárva végleg baseballkarrierjét.

Az NFL-ben

1989 áprilisában akkor már általános volt a vélekedés, hogy személyében minden idők egyik legkiválóbb defensive back ígéretéről lehet beszélni. A drafton ennek megfelelően CB-hez képest szokatlanul magasan, az 5. választással vitte el őt az Atlanta Falcons. Az eseményen Sanders elképesztő szerelésben jelent meg, több ezer dollár értékű ékszert aggatott magára, és bár a profi futballban már akkor is akadtak érdekes figurák, ez igen nagy megütközést keltett akkoriban NFL-berkeken belül. Ami aztán a Falconsnál is kiverte a biztosítékot, az az egészen pofátlan követelése volt rookie szerződésére vonatkozóan; az Atlanta 400 000 dollárt kínált neki, ő 11 miliót kért. Hónapok alkudozása, egyezkedése után végül nagyjából félúton álltak meg a felek, 4,4 milliós, 5-éves szerződést írt alá a csapattal 1989 szeptember 7-én. Ez akkor minden idők legmagasabb kontraktusa volt egy védőjátékos számára. Hozzáállása, és magas fizetése eleinte nem szerzett neki túl sok rajongót a georgiai szurkolók körében, de élete első profi meccsén a Rams ellen mindjárt sikerült elnyernie szeretetüket: a meccs kezdése után 5 perccel első labdaérintéséből egy punt során 68 yardos TD-t futott. Ezt megelőzően ugyanazon hét keddjén home runt ütött a Seattle Mariners ellen. Bár nem ő volt az egyetlen szimultán MLB és NFL játékos, ezt a tettet előtte és azóta is csak Sanders tudta végrehajtani. Míg mint azt láttuk a baseballpályán karrierje kezdetén a Yankeesszel nem igazán tudott kibontakozni, az NFL-ben nagyon hamar a legjobbak közé emelkedett, 1991-ben 6 interceptionnel segítette a Falconst a rájátszásba jutáshoz. 1992 késő nyarán hosszadalmas vita után meggyőzte a Falcons vezetőségét, hogy hagyják őt végigjátszani a rájátszással együtt októberbe nyúló baseballszezont. Végül a focicsapat 68 000 dollárra büntette meg, mert a szezon első három meccsét kihagyta, de a baseball-szezon végeztével rögtön kezdő is lett, illetve még október 10-én a Miami Dolphins ellen lejátszott meccs után átrepült Pittsburghbe hogy játszhasson a Pirates elleni NL döntőn. Végül hiába fogott repülőt Sanders, a Braves manager Bobby Cox nem játszatta a meccsen, így nem sikerült elérnie a célját, hogy ő legyen az első, aki egy napon lejátszik egy NFL és egy MLB meccset is. Ekkoriban már egyre több támadás érte a médiában a sokak által egománnak tartott személyisége miatt. Erre reagálva egy, a Sports Illustratednek adott interjújában ismét némileg a rasszizmus témakörére terelte a dolgot, elmondása szerint "ha egy fehér ember teszi ugyanazt mint ő, önbizalomnak nevezik a dolgot, ha egy fekete, akkor nagyképűségnek, szájkaraténak." A róla alkotott kép 1993-tól kezdve fokozatosan kezdett helyreállni, köszönhetően számos jótékonysági, és fiatalokat segítő programban való részvételének, illetve házasságkötésének lánya édesanyjával. Sandersnek a mai napig szívügye a nehéz sorsú gyermekek és családjainak segítése, számos szervezete révén egyengeti pártfogoltjai életét, karrierjét, akik között nem egy NFL-játékos is van.

1994-ben lejárt rookie szerződése, és végül a több pénzzel járó, és hosszabb távú szerződéseket lemondva a 90-es évek elejének "szupercsapatához", a San Francisco 49ershez igazolt le egy évre 1,25 millió dollárért. Célja egyértelmű volt: Super Bowlt akart nyerni. Ezt sikerült is elérnie a negyvenkilencesekkel, az év végén a San Diego Chargerst legyőzve Steve Young vezetésével megnyerték a kupát. Talán karrierje legjobb éve volt ez, három interception return TD-je, és az a tény, hogy a pálya őfelőli oldalát rendszerint kompletten lezárta, meghozta neki az NFL legjobb védőjátékosa díját. Élete egyik legnagyobb vágyát kielégítve '95-ben már nyugodt szívvel választotta az egyik legtöbb pénzt kínáló szerződést, amelyet Jerry Jones és a Dallas Cowboys kínált neki; 35 millió dolláros, 7-éves kontraktust írt alá Sanders a csillagosokkal. Állítása szerint az Oakland Raiders több pénzt kínált neki, de több tényező együttesen mégis inkább Texasba vezérelte. Első évében egy komoly térdműtéten esett át, és csak október 29-én tudott elkezdeni játszani Dallasban. Túl sok mindent nem lehetett feljegyezni vele kapcsolatban, egyrészt azért mert returnerként nem nagyon merték használni, másrészt az ellenfelek irányítói már nem mertek a félelmetes reputációjú cornerback felé passzolni. Az év végén sikerült ismét Super Bowlt nyernie új csapatával. A következő évben a Dallas kiváló - szintén Hall of Famer - elkapója, Michael Irvin öt meccses eltiltást kapott, és a baseball-szezont kihagyó Sanders az edzőtáborban felkészítette magát a WR-ként való játékra is. 1996. szeptember 2-án ő lett az első játékos Chuck Bednarik óta, aki oda-vissza kezdett NFL meccsen. 8 meccsen volt kezdő WR, de a szezon első 12 meccsén zsinórban volt legalább egy elkapása, emellett a defense-ben folytatta szokásos munkáját; lenullázta az általa őrzött elkapókat. 1996 után lassú hanyatlás következett karrierjében, persze ezt csakis Hall of Famer viszonylatban kell érteni, az ő esetében ez azt jelenti, hogy teljesen nem maradtak el, de kissé megritkultak a lélegzetelállító playek. Etől függetlenül 1999-ig rendszeres Pro Bowl résztvevő volt. 2000 június másodikán a Cowboys a fizetési sapka miatt megszüntette 5 év után a szerződését, de nem sokáig maradt munka nélkül, három nappal ezután a Redskins bőkezű tulaja, Dan Snyder 7-éves, 56 millió dollár összértékű szerződéssel ajándékozta meg. A 33 éves CB végül egy évet játszott csak le ebből, hogy azután még négy interceptionnel gyarapítva pickjeinek számát, váratlanul visszavonuljon, a közvélemény, és játékostársainak általános megdöbbenésére. Ezután két évet a CBS csatornánál töltött mint tévés elemző, majd mikor a társaság csökkenteni akarta fizetését, úgy döntött, visszatér a pályára, és a Baltimore Ravenshez igazolt. Karrierje során először nickelbacket játszott, és a már megszokott 21 helyett az életkorát tükröző 37-est számot választotta. A Ravensnél két szezont töltött el, túl sok játékidőt nem kapott, de 5 interceptiont azért így is fogott. Végül 2006-ban egyszer és mindenkorra visszavonult az aktív játéktól.

Magánélete

Sanderst tekinthetjük a mai Cam Newton, Chad Ochocinco típusú szórakoztató, "bohóc" játékosok előfutárának, előtte nem igazán találkozott az amerikai futballkövetők társadalma ilyen agresszíven, és arrogánsan saját magukat marketingelő játékossal. Természetesen ez legalább annyi rajongót, mint ahány ellenlábast hozott neki. A már említett Prime Time nevű alternatív személyisége, vagy marketingfogása - igazán élesen talán nem is lehet ezt nála elkülöníteni - középiskolás kora óta követi őt. Hogy ezt az extrém módon extrovertált, magamutogató oldalát saját belső lelki békéjének megóvása érdekében használta-használja, vagy csupán szeret hülyéskedni, nem tudni, mindenesetre az évek során számtalan alkalommal tetszelgett a nagydumás, hihetetlenül nagyképű macsó szerepkörében; reklámokban, magazinműsorokban, a zenei életben, a Saturday Night Live műsorvezetőjeként (!) egyaránt megmutatta magát. Sanders többek között részt vett Nike, Pepsi, Burger King, Pizza Hut, valamint American Express reklámokban is, nem egyszer más hírességekkel, egy alkalommal még Jerry Jonesszal, a Cowboys tulajával is szerepelt az említett pizzás cég reklámjában. 1994. december 26-án kiadott egy hiphop-lemezt, amely ha nem az ő neve alatt jelenik meg, nyilván az égvilágon senkit nem érdemelt volna, így viszont az amerikai hip-hop listákon az album a 70. helyre kúszott fel, és még egy kisebb slágert is kitermelt, a Must Be the Money-t. A lemez MC Hammer kiadóján keresztül jött ki, az akkor karrierje csúcsán lévő Hammer és Deion komoly barátságot kötöttek, számos klipjében és számában szerepelt a rappernek nyilván főleg a Prime Time stílusban. Számos más jellegű szereplését, ilyen-olyan szépségversenyeken, előadásokon, tévéműsorokon való részvételeit fájdalmasan hosszú lenne felsorolni, így ettől most eltekintünk.

 Sanders személyében talán minden idők egyik legellentmondásosabb játékosa került be idén a dicsőségcsarnokba, akit legalább annyian szerettek mint gyűlöltek. Ha pusztán játékát nézzük, akkor kérdés nem férhet ahhoz hogy a Hall of Fame-ben a helye Neon Deionnak, de addig nem látott mértékű arroganciája, nagyképűsége, és főleg karrierje elején a nem túl szimpatikus embri oldal - emlékezzünk csak a gyakran kijátszott faji kártyára - kissé nehézzé teszi megítélését. Ugyanakkor a Pro Football Hall of Fame nem emberi példaképek, vagy Nobel-békedíjasok gyűjtőhelye, úgyhogy aki ilyen szempontból ellenzi Sanders beválasztását, az tévúton jár, minden idők talán legjobb cover cornere, és legsokoldalúbb játékosa kérdés nélkül megérdemelten került be a Hall of Fame-be.


Statisztikái

-53 interception
-1331 interception return yard (25,1-es átlag)
-3 kickoff return TD
-3523 kickoff return yard
-6 punt return TD
-2199 punt return yard
-60 elkapás
-784 elkapott yard

Sanders az egyike annak a két embernek, aki hat különböző módon ért el TD-t az NFL-ben (interception return, punt return, kickoff return, elkapott, futott, fumble return), 19 védő és visszahordott TD-je NFL-rekord.

Írta:

Demeter Ádám