Heti körkép - 17. hét

NFC East

Nézzük mi történt az NFC keleti csoportjában az alapszakasz utolsó fordulójában.

A mindenki által várt Cowboys-Eagles rangadó komoly csalódást okozott a semleges nézőknek (és az Eagles rajongóknak), hiszen a Dallas minden erőfeszítés nélkül 24-0-val küldte haza Andy Reid fiait. A philadelphiaiakon semmiféle elszántságot, motivációt nem lehetett felfedezni, csúnya szavakkal, mintha le akarták volna adni a meccset. Ezzel szemben a Dallas játéka minden téren klappolt, az offense kis túlzással akkor csinált nagy játékot, amikor kedve szottyant, a defenseről pedig mindent elmond a 0 kapott pont. Rengeteg negatív sorozatot szakított meg ezzel a Dallas, a leggyakrabban emlegetettek, hogy 1996 óta először sikerült pozitív mérleget összehozni decemberben, a másik, hogy végre megszakadt a 9 meccses veretlenségi sorozat, amit az alapszakaszok utolsó fordulóiban mutatott fel a Cowboys. Ezzel a vereséggel az Eagles a második kiemelés helyett a konferencia 6. helyére, tehát az utolsó wild-card helyre csúszott vissza, érdekes lesz látni, hogy a hétvégi „visszavágóra” mennyire szedik össze magukat McNabb-ék, az biztos, hasonló játékkal nagyon csúnyán meg fognak égni megint, a Dallas pedig első playoff győzelmére készül 1996 óta, egyelőre úgy tűnik, a legjobbkor vannak csúcsformában a texasiak.

Még nagyobb verést hozott a New York Giants minnesotai vendégjátéka. A többek között Brandon Jacobs-ot, Kareem McKenzie-t és Rich Seubert-et is nélkülöző Giants ismét több mint 40 pontot kapott, hihetetlen az a visszaesés amit az Óriások védelme mutat ebben a szezonban. 1966 óta a legtöbb pontot szenvedték el egy szezonon belül (427), így nem meglepő hogy az utóbbi 5 évben először lemaradtak Manning-ék a rájátszásról. Már meg is kezdődtek a változások, első lépésként a defensive coordinator Bill Sheridan-t távolították el, őt a defensive line edzéséért felelős Mike Waufle követte. Bizonyára még több hasonló hírt hallunk az elkövetkezőkben a NYG felől.

A Washington egy igencsak tartalékos San Diego ellen zárta az alapszakaszt, a győzelem azonban így sem jött össze. A San Diego első két támadósorozata után már 10-0-ra vezetett, ekkor szinte az összes kezdő játékost lehozta Norv Turner, a Redskins azonban nem tudta maga javára fordítani a találkozót. Az egyedüli örvendetes dolog talán Malcolm Kelly nagyszerű játéka, az ifjú receiver 100 yard fölé jutott, ezt idén nem sokszor mondhatta el magáról Redskins elkapó. A Chargers az utolsó driveban nyerte meg a meccset, Billy Volek a fullback Mike Tolbert-et találta meg az endzoneban 35 másodperccel a vége előtt, erre már nem volt válasza a Rézbőrűeknek. Ez a vereség tulajdonképpen nem oszt, nem szoroz, már mindenki az offseasonre készül a fővárosban. Jim Zorn utódja Mike Shanahan lett, aki a fiát, Kyle-t is elcsábította Houston-ból, így ő lesz az offensive coordinator. Valószínűleg mozgalmas holtszezon készülődik Washingtonban...

NFC West

St. Louis Rams – San Francisco 49ers: 6 – 28

Aki először ránéz, az eredményre azt mondhatja, hogy papírforma. Egy részről így is van, de három és fél negyeden keresztül igazi punt háborút egymással a csapatok pontok alig születtek. A mérkőzés során a két csapat összesen 20 alkalommal (49ers: kilenc, Rams: 11) puntolhatott. Az első félidő igen sovány 3-0-s Rams vezetéssel ért véget. A harmadik negyedben a 49ers vette át a vezetés Moran Norris 1 yardos futását követően. A záró játékrészben indult meg a pontgyártás, az egyik oldalról. A negyedik negyed-et Rams FG nyitotta köszönhetően Danny Amendola 56 yardos punt visszahordásának. Ezután viszont az utolsó hét percben a San Francisco három TD-t szerzett. Vernon Davis 73 yardos TD elkapását Frank Gore két futott hatpontosa követte kialakítva a végső különbséget.
A mérkőzés a statisztikák fényében:
Alex Smith 222 yardal és egy TD-al zárt nem vállalva túl sok kockázatot és fontos, hogy nem adta el a labdát. Frank Gore pályafutása során 20. alkalommal futott 100 yard felett és ezzel beállította Joe Perry franchise rekordját. Volt két TD futása is, amikkel az idei évet 13-al zárta és ez pályafutása során a legtöbb, amit egy szezonon belül elért. Vernon Davis (89 elkapott yard 1 TD) is beállított egy rekordot, még pedig Antonio Gates 2004-es rekordját, amikor a Chargers TE-je 13 TD-t kapott el egy szezon alatt. A védelem nyolc alkalommal sack-elte a Rams QB-it, Justin Smith 3,5-e vette ki a részét belőle. Manny Lawson, Dashon Goldson, Demetric Evans és Dre Bly egy, míg Parys Haralson 0,5 ’QB zsákolást’ gyűjtott.
Áttérve a Rams-re, az irányítók nem brillíroztak (nem csoda a fent említett nyomás alatt). A kezdő Keith Null 41%-os pontossággal 57 yardot, míg a mérkőzés végén a helyére beálló Kyle Boller pedig 36%-os pontossággal 23 yardot passzolt. Nem túl fényes eredmény tőlük. Steven Jackson az utolsó meccsen pályára lépett fájós háta ellenére és 3,1-es átlaggal ért el 63 yardot. Az elkapónál Donnie Avery érte el a legtöbb yardot 23-al, míg Danny Amendola és Brandon Gibson 18-18 yardot értek el. A védelem három és fél negyeden keresztül jól működött, de Davis 73 yardos TD-ja után teljesen összeomlottak.
A San Francisco 2002 után tudott újra nem negatív mérlegű szezont produkálni az idei 8-8-al. A Rams pedig az áprilisi Draft-on elsőként választhat.


Arizona Cardinals – Green Bay Packers: 7 – 33

Mivel a korábban kezdődött mérkőzésen a Vikings nyert a Giants ellen, így nem volt tétje ennek a mérkőzésnek a Cardinals számára sem. A mérkőzés tétnélkülisége ott mutatkozott meg igazán, hogy az Arizona kezdő védelme egy drive-ot volt fent, igaz ezalatt Dominique Rodgers-Cromartie meg is sérült. A támadóknál Kurt Warner kapott pihenőt az első drve után, de a támadó egység többi része (O-Line, WR-ek, TE-k RB-ek) továbbra is a kezdők maradtak csak Matt Leinart irányításával. A Packers edzője Mike McCarthy betartotta ígéretét és majdnem végig a kezdő játékosok játszottak, mind a támadó, mind a védő oldalon.
Matt Leinart (96 yard, 2 INT) rosszul játszott, pontatlan hosszú passzok eladott labdák tarkították játékát és a mérkőzés végén Brian St. Pierre (12 yard, 1 TD, 1 INT) állt be a helyére. Az alap esetben harmadik számú QB szerezte a Cards egyetlen TD-ját, egy Larry Fitgeraldnak adott 3 yardos TD átadással. Beanie Wells és Tim Hightower kevés lehetőséget kaptak, de nem is volt erőltetve a futójáték. Az elkapókánél Anquan Boldin szerezte a legtöbb yardot 38-al Early Doucet 28-al a második legtöbbet). Rossz hír, hogy Boldin mérkőzés során bokasérülést szenvedett és kérdéses tud-e játszani a Wild Card mérkőzésen. A támadó fal két szélén (Jeremy Bridges LT és Levi Brown RT) akadtak gondok a pass rush megtartásával. A védelemben DRC-n kívül Calais Campbell szenvedett sérülést mégpedig a bal hüvelykujja tört el neki. Megműtötték, de kérdéses tud-e játszani a rájátszás első körében. A Packers támadói a papírformának megfelelően szétszedték a Cards cseréit. Ne is csodálkozzunk ezen amikor Michael Adams és Greg Toler voltak a kezdő CB-ek és Rashad Johnson a kezdő free safety.
A Cardinals vasárnap este ugyancsak megmérkőzik a Packers-el, de akkor már a playoff első köréből továbbjutás a tét, így szorosabb összecsapásra lehet számítani.


Seattle Seahawks – Tennessee Titans: 13 – 17

Az igazán fontos kérdés az volt ezen a mérkőzésen az volt, hogy Chris Johnson mennyi rekordot fog megdönteni és ehhez a Seattle védelme mennyi segítséget nyújt. Nos a Seahawks D# feltett szándéka volt, hogy ne tudjon CJ rekordot dönteni. Igaz a Titans play hívásai is egysíkúak voltak (36 alkalommal futott Johnson). A mérkőzés első félidejében egy Titans és egy Seahawks TD született csupán. A harmadik negyed első drive-jából három pontot szerzett a hazai csapat, így átvette a vezetést, amire még ugyanebben a játékrészben válaszolni (egyenlíteni) tudott a Tennessee Brionas révén. A záró negyedben ismét a Seattle kaparintotta meg a vezetést, de Johnos 1 yardos TD futással a Titans jutatta előnyhöz 4:30-al a mérkőzés vége előtt. Matt Hasselback-nek tehát volt még esélye egy meccsnyerő drive-ra és rövid passzokkal el is jutottak a Titans 27 yardosá-ig, de itt egy 4&9 szituációnál a Seattle-i irányító INT-dobott.
Hasselback egyébként 175 yarddal 1 TD-al és 1 INT-el zárta az utolsó mérkőzést idén. A futójáték a már megszokott „osztozkodásból” tevődött össze és Justin Forsett tíz futásból 74 yardot, míg Julius Jones 14 lehetőségből 61 yardot ért el. Deon Branch 77 valamint TJ. Houshmandzadeh 66 yarddal kapták el a legtöbbet, de az egyetlen TD-t John Carlson érte el egy 6 yardos átadást követően.
A védelem nem végzett rossz munkát, mivel Johnson-t 134 yardon tartották. A passzok ellen annyira nem működtek jól pedig nem is támadták őket nagyon a levegőben, Deon Grant azért szedett egy INT-t.

A csoport végeredménye:

Arizona Cardinals: 10-6-0
San Francisco 49ers: 8-8-0
Seattle Seahawks: 5-11-0
St. Louis Rams: 1-15-0

AFC West

Eredmények

Kansas City Chiefs - Denver Broncos 44 - 24
Baltimore Ravens - Oakland Raiders 21 - 13
Washington Redskins - San Diego Chargers 20 - 23

Denver Broncos

A Broncos véghezvitte azt, amit pár hete még mindenki lehetetlennek tartott, 6-0-ás kezdés után 2-8-cal zárt, és elesett a playoffba jutástól. Bár az Eagles elleni vereség után nem a saját kezükben volt a sorsuk, és egy esetleges Chiefs elleni győzelem sem garantálta volna a rájátszást, azzal azért joggal számolhattak a csapat hívei, hogy a csoport leggyengébb tagja elleni mérkőzést be fogja húzni a brigád. Az, hogy az eredmények úgy alakultak a többi mérkőzésen, hogy még győzelem esetén sem juthattak volna be a rájátszásba a tiebreakerek miatt, nem mentesíti McDaniels-éket a felelősség alól, hogy a Chiefs lényegében tönkreverte őket úgy, hogy számukra végképp nem volt tétje a a találkozónak. Az első félidőben egyenlő erők küzdelmét figyelhettük meg, TD-re TD-vel, FG-re FG-vel válaszoltak a csapatok, igazán egyikük sem tudott felülkerekedni a másikon. A második játékrészben aztán beindult a Chiefs offense, Jamaal Charles futásaival semmit nem tudott kezdeni a denveri védelem, de eleinte még lépést tudtak tartani Moreno-ék velük. A negyedik negyedben teljes összeomlás következett be, a Kansas City 17 pontot szerezve döntötte el a találkozó sorsát. Kyle Orton kétszer dobott úgy interceptiont, hogy abból TD született, ezzel megpecsételte csapata sorsát. A találkozó előéletéhez hozzátartozik, hogy Josh McDaniels két talán legjobb elkapóját, Brandon Marshallt, és Tony Scheffler nem játszatta fegyelmi okokból. Marshallnál azt gyanította az edzői stáb, hogy az általa jelzett combhajlító-sérülés súlyossága nem felel meg a valóságnak - szó mi szó, az MRI-vizsgálatok nem is mutattak ki komolyabb bajt -, és önös érdekek miatt próbálja magát kivonni az edzések alól, mígy Scheffler állítolag egy csapattársának azt mondta, hogy alig várja, hogy véget érjen a szezon. Ezen okok miatt Josh McDaniels úgy döntött, hogy nem engedi egyiküket sem pályára lépni, hiába létfontosságú a győzelem. Természetesen többen megkérdőjelezték az edző döntését, mondván, nem biztos, hogy a playoff kapujában kell példát statuálni a renitenseken. Minden jel arra mutat, hogy Marshallt december 27-én láttuk utoljára Broncos mezben, erre utal az is, hogy a szezon végeztével az elkapó "kipucolta" öltözőjét, névtábláját is eltávolította. Bár Beast RFA, vagyis a csapat könnyen megtarthatja őt, igen nagy a valószínűsége annak, hogy ha valaki ajánlatot tesz rá tavasszal - biztosak lehetünk benne, hogy lesz ilyen -, akkor a Denver nem fogja azt matchelni, és az első és harmadik körös pickeket választják inkább Pat Bowlenék. Az mindenesetre aggasztó jel, hogy a fiatal HC nehezen tudja kezelni a problémás játékosokat, a Cutler-fiaskó után úgy tűnik, az offense másik alapkövével is véglegesen összerúgta a port. Hogy mindez kifizetődő lesz e a hosszútávon a csapat szempontjából, most még nem látható, de akár jól is elsülhet ez a fajta makacsság. Az év lezárása tehát nem sikerült túl fényesen (sokat mondó, hogy a 2009-es volt az első év a csapat történetében, amelynek során a Broncos nem tudott egy hazai csoportmeccsén sem nyerni), de ha nem láttuk volna az lejtőt, amin ez a teljesen újjáépített Broncos megcsúszott az év második felében, és csak a 8-8-as mérleg lenne a szemünk előtt, akkor minden bizonnyal pozitívan értékelnénk a szezont, hiszen szinte kivétel nélkül mindenki negatív mérleget várt a Denvertől a viharos offseason után.

Kansas City Chiefs

A Chiefs pozitívan zárta szezonját, Haley-éknek sikerült az utolsó szöget is beverniük a Broncos koporsójába, mindeközben 17. heti teljesítményével Jamaal Charles véglegesen stabilizálta magát az elit futók táborában. Az első félidő legimpresszívebb KC jelenetsora az első drive volt, amelynek során a sokat kritizált Matt Cassel 3 passzból végigvezette csapatát, a TD-t az egyyardosról Cox vitte be. Igen meggyőző volt a nyitó támadássorozat, amelynek során az irányító rendre 50, 29 és 6 yardos passzokat teljesített. Ezután viszont nem jött a folytatás az offense részéről, puntok, interceptionök következtek, és az első félidőben csupán egy mezőnygóllal sikerült további pontokat helyezni a táblára. Jamaal Charles se villogott még ekkor igazán, bár volt egy 52 yardos futása, emellé csupán egy 2-yardos cipelést tudott felmutatni. A második félidőben viszont megtáltosodott a fiatal futó, ebben a játékrészben több mint 200 yardot futott, köztük egy igen meggyőző 56 yardos TD-t, amely során hihetetlen egyensúlyról tett tanúbizonyságot. A meccs másik hőse Chiefs szempontból Derrick Johnson volt, aki kétszer is interceptálta Kyle Orton passzát, mitöbb, a kissé mellőzőtt ILB mindkét labdaszerzését pontokra váltotta; így ő lett a 23. olyan játékos az NFL történetében, aki egy mérkőzésen két INT return TD-t is jegyezhetett. Charles-ra visszatérve, úgy tűnik, nagyon jó döntés volt Larry Johnson elküldése, hiszen LJ ugyanezzel a támadófallal volt képtelen bármiféle értékelhető teljesítményre, míg Charles mindössze 190 cipeléssel 1000 yard föl tudott jutni, majdnem 6 yardos átlagot produkálva, ez bizonyítja, hogy nem feltétlenül az OL-ben kellett keresni a hibát. Az ex-longhornoknak tehát nagy napja volt, mind Johnson (Derrick), mind Charles a Texas egyetem játékosa volt, két év különbséggel drafolta őket a Chiefs. Komoly változások történtek az edzői stábban a szezon lezártával, a csapat Scott Pioli hathatós közreműködésével újra összehozta az egykori Patriots koordinátor-sikerduót. Charlie Weis és Romeo Crennel 2001 és 2004 között dolgozott együtt Bill Belichick keze alatt a New Englanddel, két Super Bowl-győzelem részesei is voltak együtt támadó, illetve védekező koordinátorként. Bár mindkét edző megbukott, mint HC (Weis a Notre Dame-et nem tudta kiemelni a középszerűségből, Crennel a Browns-szal töltött el négy igen nehéz évet), egyformán elsőrangú asszisztensek, emiatt a Chiefs szurkolói komoly bizakodással tekinthetnek a jövőbe. Főleg Weis lehet jó hatással a csapatra, Tom Brady-vel végzett munkája bizonyítja, hogy ért az irányítókhoz, Matt Cassel óriásit léphet előre Weis mester keze alatt.

Oakland Raiders

Nem sikerült idén is eljátszania az ünneprontó szerepét a Raiders-nek, a Baltimore magabiztosan nyert a Coliseumban. A hazaiaknak nem volt ellenszere a Hollók futójátékára, Willis McGahee 3 TD-t szerzett, a Ravens összesen 240 yardot futott. A Raiders Charlie Frye vezérlete alatt kezdte meg a mérkőzést, a szezon elején még harmadik számú QB magabiztos produkciót nyújtott, és úton volt sorozatban második 300-yardos meccse felé. A félidő végén Zach Millernek adott TD-passzt, amit a Pro Bowl-tartalék TE nagyszerű mozdulattal húzott le az end zone-ban. Nem sokkal ezután hátsérülést szenvedett Frye, emiatt JaMarcus Russellnek kellett beugornia a második félidőben. Russell kifejezetten jó teljesítményt nyújtott, egyik kiváló passzt adta a másik után, de ezúttal is elkövetett két teljes mértékben amatőr hibát, amely két labdavesztést eredményezett, és ez elég is volt ahhoz, hogy megpecsételje csapata sorsát. Mint már említettük, a Raiders védelme teljességgel tehetetlen volt a futás ellen, ez azért fájó különösen, mert Joe Flacco-nak lélegzetvételnyi ideje sem volt a passzoknál, a pass rush remekül működött. Mindez mindhiába, hiszen mind Ray Rice, mind McGahee megállíthatatlannak bizonyult, persze az érdem nagy része a Ravens támadófaláé, amely futásblokkban szokásaiknak megfelelően remekül teljesített. Támadásban Tom Cable a találkozó elejétől kezdve lemondott a futásokról, mindössze 15 RB-futást próbált meg a csapat, és azok sem hoztak számottevő yardokat, Ray Lewis-ék egész egyszerűen elfojtották ezeket a kísérleteket, 5 yardos volt a leghosszabb futás, amit McFaddentől, vagy Bush-tól láthattunk. Sebastian Janikowski két mezőnygóljával és egy extrájával átlépte a meccsen a karrier során szereztt pontok tekintetében az 1000 pontos határt, ezzel ő lett a csapat történetében az első játékos, akinek ez sikerült. A csapatnak nem sikerült javítania tavalyi mérlegén, 5-11-el végzett idén is a Raiders, ezzel ők lettek az első csapat az NFL történelmében, amely legalább 11 vereséget szenvedett hét egymást követő évben. Tom Cable csalódottan nyilatkozott a meccset követő sajtótájékoztatón, de elmondta, hogy úgy gondolja, hogy mindenképpen rászolgált arra, hogy visszatérjen 2010-ben is a csapat élére. A hírek szerint hétfőn fogja meghozni a döntést a csapat teljhatalmú ura, Al Davis az edzői stáb, és így Cable sorsát illetően is a döntést. A játékosok egyöntetűen támogatják a HC-ként első teljes évét teljesítő edzőt, és szeretnék, ha végre folyamatosság jellemezné edzői téren is a csapatot.

San Diego Chargers

Azzal, hogy a Chargers már hetekkel előre bebiztosította a két kiemelést az AFC playoffban, az a luxus jutott osztályrészül nekik, hogy megtehették, hogy a kezdőjátékosokat két drive után levegyék a pályáról, és a backupokat játszassák. Philip Rivers ennek megfelelően nem sokat töltött a pályán, de az alatt a kevés idő alatt az AFC legjobb decemberi támadójának járó díjat is bezsebelő QB szokásos magabiztosságával vezette a támadókat. Az első negyed végén Antonio Gates kapta el irányítója passzát az end zone-ban, ezt követően ők, és velük együtt a legtöbb kezdő a kispadon foglalta el a helyét, és a továbbiakban mint nézők szemlélték a mérkőzést. Rivers 9/15-ös mutatója, 99 yardja, és 1 TD-je bebiztosította, hogy ő legyen az első San Diego irányító, aki két egymást követő szezonban 100 fölötti QB ratinggel zár. A cserékkel sem vallott szégyent a csapat, mitöbb, Billy Volek, a tartalék QB a 4. negyedben 39 másodperccel a vége előtt meccsnyerő TD-passzt adott a fullback Mike Tolbertnek. Voleknek ez volt az első jelentősebb szereplése azóta, hogy két éve Rivers térdsérülése után győzelemre vezette a csapatot a Colts elleni AFC elődöntőben. Az utolsó drive-ig nem igazán találta meg a ritmust, de amikor a legfontosabb volt, megtette a magáét, és megnyerte a meccset. Volek nagyfokú önzetlenségről téve tanúbizonyságot elmondta, hogy reméli, a playoffban nem kell játszania, és társa nem fog ismét sérülést szenvedni. Vincent Jacksont pihentették az egész meccsen, így idén először lehetőséget kapott Craig Davis, aki hat elkapás után 52 yarddal zárt, de nem a Buster becenévre hallgató játékos lett a legjobb elkapó a meccsen, hanem az a Malcolm Floyd, aki Gates és Jackson hiányát kihasználván 140 yardot szorgoskodott össze. Annak tudatában, hogy Norv Turnert 2000-ben a Redskins, pontosabban Dan Snyder tulaj szezon közben rúgta ki, érdekes, hogy ezzel a győzelemmel pont ő pecsételte meg egy Redskins edző sorsát, Jim Zorntól megvált nem sokkal a meccs után Bruce Allen general manager. Sokak szerint a Chargers a legkeményebb AFC csapat, bárkinek a dolgát megnehezíthetik, és olyan hangokat is hallani, miszerint egy esetleges Colts elleni AFC döntőben (ne felejtsük, az első két kiemelt csak itt találkozhat egymással a rájátszásban) sem feltétlenül a sokáig hibátlan szezonnal kacérkodó Peyton Manningék az esélyesebbek. A San Diego az első fordulóban pihen, az AFC elődöntőben a Patriots-cal, vagy ha a Hazafiak vereséget szenvednek, akkor a Bengals-Jets párharc győztesével csapnak össze hazai pályán.

AFC South

A Texans hiába nyert az utolsó héten, nem csatlakozhat a Colts a playoffban. A Titans Chris Johnson rekorddöntögetésével zárta az évet, míg a Jaguars elszenvedte sorozatban 4. vereségét.

A csoport tagjai közül, még a Texans várhatta a legtöbb reménnyel az utolsó játékhetet, mivel számuk a győzelem mellett, elég lett volna két vetélytárs veresége, de balszerencséjükre, csak egy csapat botlott. Houstonban ennek ellenére nem kell szomorkodni, hiszen a csapat megmutatta, hogy fel tudják venni a lépést playoff kaliberű csapatokkal. A Texans védelme és támadói is nagyon jól játszották, de Kris Brown gyenge játéka majdnem elrontotta a csapattársak teljesítményét. A csoportriválisok nem szívesen nézték a nagy változást, ami bekövetkezett a Texans támadójátékában az utolsó hetek alatt. Vagyis azt, hogy a csapatnak az erős passzjáték mellett kialakult egy erős futójátéka is. Ehhez a rookie Arian Foster játékba kerülése kellett. Foster az utolsó két héten több mint 200 yardott futott és ezt 5,5-ös átlaggal tette. Ez a teljesítmény pedig tovább növelte az eddig is kiemelkedő támadójáték potenciálját. Emellett a védelem is hozta a tőle megszokott kiemelkedő játékot, és Bernard Pollard ismét emlékeztette Bradyt, hogy jobb lesz, ha őt elkerüli. Annak ellenére, hogy a Texans jobban játszott ellenfelénél, nem sikerült elszakadni a Patriotstól. Ez köszönhető volt Schaub egy rossza passzának, amit a New England touchdownra tudott visszahordani illetve Kris Brownnak, aki kihagyott két field goalt és egy extra pontot is. A hibák ellenére a Texans végül nyerni tudott, mivel kivételesen a meccs végén is oda tudták tenni magukat és a negyedik negyedben, kicsit több mint 10 perc alatt szereztek 3 touchdownt is, és a Patriots támadóinak még egy 1st downt sem engedtek. Ezzel a győzelemmel nem csak egy nagy skalpot gyűjtött be a Texans, de a franchise történetében első alkalommal, pozitív mérleggel zártak. Ebben nagy szerepe volt, hogy Matt Schaub idén először mind a 16 meccsen kezdeni tudott. Már csak az hiányzik egy playoff szerepléshez, hogy jövőre a Texans, ne verje meg magát a meccsek végjátékában.

A Titansnek nem a mutatott játékról, hanem a rekordokról szólt a vasárnap. Nem meglepően Chris Johnsoné volt a főszerep a mérkőzésen, aki 36-szor próbálkozott futással és 3 passzt is elkapott. Johnson a második negyedben Marshall Faulk 10 éves rekordját döntötte, meg az egy szezon beli elkapott+futott yardok tekintetében. A harmadik negyedben Earl Campbell franchise rekordját adta át a múltnak, míg a negyedik negyedben 2000 futott yard felé került. Nem mellékesen a Titans végül győzni is tudott, így a csapat a szörnyű kezdés után 8-8-al zárta az évet, és a szezon végi nagy meneteléssel megmutatták, hogy mire lehet majd tőlük számítani jövőre, hanem adnak a vetélytársaknak egy fél szezonos előnyt.

A Jaguars számára az idei szezon a hullámzó teljesítményről szólt és az évet egy nagy hullámvölgyben zárták. Ahogy a Jacksonville meccseken legtöbbször, most is a futójáték játszott a kulcsszerepet. Az elmúlt hetekben, az ellenfelek rendre kivették, a csapat a legértékesebb játékosát, Maurice Jones-Drewt a játékból, és a vezérét vesztett offense nem bírta tartani a lépést az ellenféllel. A Browns Jones-Drew „kikapcsolását” úgy oldotta meg, hogy folyamatosan nagyobb különbségű vezetést építettek fel. Ezt nem a harmatos passzjátékkal, hanem futójátékkal. A Browns több mint 200 yardot tett meg a földön, de a redzoneban 5 alkalomból 3-szor sikeresen megállította őket a Jaguars védelme, de ez a teljesítmény is kevésnek bizonyult, mivel a támadók csak 17 pontot tudtak szerezni. Garrard  ismét nem úszta meg turnover nélkül a mérkőzést, de két rookie elkapójával jó összhangban volt. A tight end Zach Miller 8 passzt kapott el és ebből 2 TD-t ért, míg Mike Thomashoz 7 sikeres átadás jutott el. A Jacksonville a szezon nagy részében ott volt a playoffba jutás közelében, de a szezon végén mutatott játék igazolta, hogy a realitás jelen pillanatban az, hogy a Jacksonville nem tartozik az AFC 6 legjobb csapata közé.

Ahogy az elmúlt években már megszokhattuk, a Coltsal nem történt sok érdekes dolog az utolsó héten. A meccs nagy részében pihentek a kezdők és sokak számára ismeretlen emberek játszották a főszerepet. Ennek meg is lett az eredménye és a Bills átgázolt a Coltson. Így a csapat a 14-0-ás kezdés után, végül 14-2-vel fejezte be az alapszakaszt. Manning csak 3 driveot játszott a mérkőzésen, így végül 60 yardal elmaradt az új karriercsúcstól, de karrierje során második alkalommal zárt 4500 yard felett. Manning emellett még hozzásegítette Waynet és Clarkot, hogy 100-100 elkapással zárják az évet. Clark ezzel a teljesítményével csatlakozik Tony Gonzalezhez, mint második tight end, aki egy szezon során legalább 100 passzt kapott el. A friss hírek szerint, nem Adam Vinatieri, hanem Matt Stover lesz majd a Colts rugójátékosa a playoffban, ami a Colts számára majd csak a jövőhét vasárnap hajnalban kezdődik, amikor a Bengals-Jets-Ravens hármas egyikét fogják fogadni a Lucas Oil Stadiumban.