Heti körkép - AFC - 13. hét

AFC East - Csanádi Alexander (briareos)

Vegyük szemügyre mi történt az elmúlt játékhéten az AFC Eastben. A csoport csapatai csak egymással mérkőztek ebben a fordulóban, és annyit már előre elárulhatok, hogy úgy tűnik kezd megint izgalmassá válni a csoporton belüli PO- hajsza.

A játékhetet a New York Jets-Buffalo Bills mérkőzés nyitotta meg. A Jets a 19-13-as győzelmével újraélesztette PO reményeit, nyilván sok mindennek kell még klappolnia, hogy odaérjenek, de láttunk már hihetetlenebb dolgokat is az NFL-ben. A mérkőzéssel kapcsolatban a legnagyobb port, Mark Sanchez bátor/buta (mindenki válassza ki a magának tetszőt) előrevetődése kavarta, melynek során térdsérülést szenvedett a Jets rookie irányítója. Sanchez sérülése után a Jets a jól bevált fegyveréhez, a futáshoz nyúlt, Thomas Jones megint 100 yard felett termelt, de az igazán döbbenetes szám az a 567. Ennyi futott yardot szerzett a Jets a Bills ellen az idei két mérkőzésükön.

A Bills offense nagyon nem tudott mit kezdeni a Jets védelmével, a második félidőben összesen 4 first down-ra és 36 yardra tellett tölűk, így nehéz nyerni. A mérkőzéssel kapcsolatban érdekesség, hogy ez volt a Bills második Toronto-ban megrendezett tétmérkőzése, és bár pénzügyileg megéri a Billsnek a Kanadai vendégszereplés, a szurkolás nem olyan mintha otthon játszanának.

A csoport másik mérkőzésén a New England Patriots látogatott a Miami Dolphins otthonába. Az előzetetes prognózisok magabiztos Pats győzelmet jósoltak, ehhez képest igazán izgalmas mérkőzést láthatott, aki eme találkozó mellett tette le a voksát. A Patriots gyorsan 14 pontos előnyre tett szert, de ekkor egy kivédekezett 4. kisérlet után, a Phins visszatalált a mérkőzésbe. Nyilván én nem nyertem annyi SB-t mint Bill Belichick, de az ellenfél 6 yardosán én valószínűleg inkább rárúgtam volna. A Patriots továbbra is kifejezzeten gyengén szerepel idegenben 1-5-ös  ilyen mutatójuk, nem az amit megszokhattak a Hazafiak rajongói.

Miami szempontból sokak számára meglepetés lehetett a gameplan, hisz először idén nem láttunk egy Wildcat play-t sem, de a futás sem lett nagyon erőltetve, a passzal ellentétben. Chad Henne 52 passzkisérlete brutális adat, a Dolphins utoljára 2006-ban passzolt ennyit, arra pedig, hogy egy Miami irányító ennyi passzkisérlettel győzelmet érjen el 19 éve nem volt példa. Mind Henne-nek mind Davone Bessnek kifejezetten jó napja volt, utóbbi 10 elkapásával és 117 yardjával karriercsúcsot állított fel.

Amint az írásom elején is említettem, nagyon besűrűsödött az AFC East mezőnye, a Pats-Phins-Jets trióból még akármelyik befuthat, ha a riválisok bukdácsolnak, szóval nagy izgalmakra számíthatunk még, mert igazából egyik csapat sem engedhet meg magának több vereséget...


AFC South - Geist Miklós (Ork)

A Colts már csak egy lépésre a csoport kisöprésétől, a Texans és a Titans szezonja a végéhez közeledik.

Eddig tartott a Titans varázslata, Jeff Fishernek ismét Manning mezt kell húznia, hogy győztesnek érezhesse magát. A Colts magabiztosan játszott és végig éreztették, hogy a meccs kimenetele egyértelmű. Az Indianapolis sikeresen elvette a Titans két nagy fegyverét, támadásban nem adták el a labdát, illetve meggátolták, hogy Chris Johnson nagy játékokat csinálhasson és így limitálták az elkerülhetetlen pusztítást, amit végezni tudott. Illetve sikerült turnoverekbe kényszeríteniük a Titans támadóit, ami az egyik fő oka volt a katasztrofális kezdésüknek. A Titans sikeresen kivette a játékból Wayne-t és Clarkot, de Pierre Garconnal már nem tudtak mit kezdeni, aki már az elmúlt hetekben is nagyon jó összhangot alakított ki Manninggel és 3 meccs alatt ez volt a 2. alkalom, hogy 100 yardnál is többet kapott el. A Titans támadói nem nyújtottak rossz teljesítményt, de túl nagy volt rajtuk a nyomás, hogy majd a Colts támadói újra pontokat fognak szerezni, így 2 alkalommal is nekimentek negyedik próbálkozásra is, amelyek az előző heti Cardinals elleni győztes drive-val ellentétben most nem voltak sikeresek. A Titans már csak a meccs végén tudott szépíteni és még az onside kick is sikerült, de ezt követően a Colts védelem már egy yardot sem engedett nekik és végül Manning már csak térdelni jött be. A Titans idei 1. körös választása Kenny Britt, már a harmadik egymást követő meccsén is kapott el touchdown passzt, míg Chris Johnson 7 egymásutáni 100 yardos meccse Earl Campbell franchise rekordjának beállítása. A Coltsnál sikeresen tért vissza sérüléséből Kelvin Hayden és Dwight Freeney is, de Anthony Gonzalez játékára még az eheti Broncos elleni meccsen sem lehet számítani. Bill Polian elmondása és az eddigi évek tapasztalata alapján a Colts számára nem fontos a veretlenség, és inkább pihentetni fogja majd a sérült, illetve kulcsjátékosaikat, ami érdekes lehet az elkövetkező hetekben, hiszen a Colts a következő három héten potenciális wild card csapatokkal fog találkozni. A Titans pedig egy könnyedebb meccsre készülhet a héten a Rams ellen, ami egy jó lehetőséget kínál Chris Johnson számára, hogy egy nagy lépést tegyen a 2000 futott yard felé.

A hullámvölgybe került csapatok csatájából a Jaguars került ki győztesen és ezt még megspékelték a rivális csapatok is, így a Jacksonville egy meccses fórt alakított ki az utolsó szabadkártyáért folytatott versenyben. A Texans számára tovább folytatódik a vesszőfutás és a Jaguars ellen három különböző játékos is interceptiont dobott. Történt ugyanis, hogy Matt Schaub a Texans első játékában megsérült és a helyét Rex Grossman vette át, akinek második passzkísérlete egyből egy interception lett, de a Texans nem hagyta 4 kísérletből sem, hogy a Jaguars bevigye a labdát a saját 7 yardosukról így ez a hiba megtorlatlan maradt.  Grossmannek továbbra se ment a játék, ezért a második félidőben visszatért Schaub, aki egyből egy touchdownnal véget érő drive-ot vezetett. A második félidőt jól kezdte a Texans védelme, egyből egy safetyt tudtak csinálni Garrardon, de az ezt követő driveban Schaub is eladta a labdát így nem sikerült felzárkózni egy touchdownon belülre. Ezután ismét kaptak egy ajándék lehetőséget a Jaguars special teamtől, de nem tudtak élni a lehetőséggel, hogy a Jaguars 20 yardosán belülről jöhetnek és csak egy field goalt tudtak szerezni. Így maradt a 11 pontos eredmény az utolsó negyed előtt. Az utolsó játékrészt is egy nagy playel kezdte a Texans védelme sackelte Garrardot, aki úgy tűnt elsőre, hogy elvesztette a labdát, de Jack Del Rio visszanézette az esetet és végül a Jaguars megúszta a labdavesztést. Ez felvillanyozta a támadókat is és Schaub 50 yardos play-action passzával már ismét a Jaguars redzonejában jártak, de ezt követte egy nagyon balul elsült play választás. 1st down és 5 yardra az endzone, a runningback Chris Brown kifut oldalra több védő és megindul felé, ő váratlanul passzolni próbál, de csak egy védőt talál meg a passz. Ez a kihagyott pontszerzés döntő fontosságú lett és hiába szereztek touchdownt a következő drive-ból még 5 pontos hátrányban maradtak. A Jaguarsnak így nem is kellett egy győztes drive-ot vezetnie, elég volt Maurice Jones-Drewra bízni a labdát, hogy érjen el két 1st downt, ezt meg is tette és le is tudták járatni az órát. A Slaton nélkül kiálló Texans veszte ismét a futójáték hiánya és a ki nem használt lehetőségek voltak. Elnézve a Texans maradék 4 meccsét ezzel a vereséggel a Houston sínen van egy újabb 8-8-as mérlegű évhez. A Jaguars most kivételesen a nagy play-ekkel nyerte meg a meccsét. A pontszerzések nagy részét, egy jól sikerült passz előzte meg és a védelem ezúttal kiemelkedően játszott és a három labdaszerzésüknek elvitathatatlan érdeme van a győzelemben. Már unalmas lehet, de fontos hangsúlyozni, hogy a most következő 3 meccs dönt majd el mindent. Ha kikapnak a hétvégén a Miamitól, akkor onnantól már nincs a saját kezükben a sorsuk, de a Dolphins egy vereséggel nagyon messzire kerülne a playoffba jutástól, így igazán komoly mérkőzésre számíthatunk vasárnap este.


AFC West - Demeter Ádám (Döme)

Eredmények
Kansas City Chiefs - Denver Broncos 13 - 44
Pittsburgh Steelers - Oakland Raiders 24 - 27
Cleveland Browns - San Diego Chargers 23 - 30

Denver Broncos

A Denvernél kétarcúbb csapat talán nincs is az NFL-ben. Ha a tavalyi évet is figyelembe vesszük, a csapat teljesítményét talán egy szabálytalan szinuszgörbéhez lehetne a legjobban hasonlítani, világosan elkülöníthető hullámhegyek, és -völgyek követik egymást jó ideje. Az előző szezont 0-3-mal zárták, ezután jött a 2009-es 6-0-ás kezdés, ezt követte egy 0-4-es szakasz, ezután pedig 2-t nyertek sorozatban. Érdekes adat, hogy a mostani mérkőzést megelőzően decemberben a Denver 1-17-es mérleget produkált az Arrowhead Stadiumban, tehát attól függetlenül, hogy a két csapatot jelenleg klasszisok választják el egymástól, egyáltalán nem lehetett lefutottnak tekinteni a találkozót. Nem is kezdődött simán a meccs, Kyle Orton az első drive-ban eladta a labdát a Chiefs end zone-jában, így az ígéretesen induló támadássorozat pontok nélkül zárult. Mint később kiderült, ez csupán ideiglenesen jelentett gondot a Broncos-nak, a kezdeti fiaskó után gyorsan kezükbe vették a merkőzés alakulását. McDaniels mester és gárdája biztosra ment, tudták, hogy a Chiefs futás elleni védelme katasztrofális, és lábon lehet őket megverni leginkább. A vezetés megszerzése után nem is kockáztatott már túl sokat az edzői stáb, egyre több futást hívtak az idő előrehaladtával. A Denver dinamikus duója, Correll Buckhalter és Knowshon Moreno vették a lapot, és ketten együtt majd 200 yardot hoztak össze. Ilyen futóteljesítmény mellé nem is kellett igazán domináns passzjátékkal szolgálni, Kyle Orton hozta a szokásosan megbízható önmagát, bár azt hozzá kell tenni, hogy a 180 passzolt yard és a 2 TD mellett háromszor is eladta a labdát, kétszer fumble, egyszer interception formájában. A meccset meghatározó másik tényező a futásbeli dominancia mellett az volt, hogy talán nincs ember az NFL-ben, aki jobban ismerné Matt Casselt, mint a jelenlegi Broncos HC. Ezt természetesen kiaknázta az edző, és pontosan volt játékosa gyengéire játszott. Meg is lett ennek az eredménye, Cassel az egész meccsen szenvedett, alig volt értékelhető megmozdulása, végül a harmadik negyedben le is hozták a pályáról, helyére Brodie Croyle érkezett. A futás elleni védekezés a szezon eleji formát mutatta, ezúttal elmaradtak a novemberben látott mistackle-k. Kiemelendő Spencer Larsen teljesítménye a special teamben, ezen a meccsen elképesztő, 4 (!) special team tackle fűzhető nevéhez. A csupaszív játékos az előző rezsimben is az edzők kedvence volt, és az új stáb elismerését is kivívta állhatatos, feladást nem ismerő játékával. A Broncos-nak a hétvégén a 12-0-ás Colts ellen kell pályára lépnie, és bár minden győzelem aranyat ér a csapat jelenlegi helyzetében, ha esetleg a papírformának megfelelően alakulnának a dolgok, és vereséggel távoznának Indianapolis-ból, akkor sincs ok a pánikra. A csapat jó a "kötelező" győzelmek behúzásában, márpedig a két gyenge csoportrivális elleni visszavágók ebbe a kategóriába tartoznak, sem a Raiders, mind a Chiefs nem szabad, hogy akadályt jelentsen. Ha ezek a meccsek megvannak, akkor a minimálisan 10 győzelemmel nagyjából biztosra vehető egy rájátszást érő hely elérése. Rossz hír, hogy a jobb tackle Ryan Harris sérülése komolyabban bizonyult a vártnál, és a játékos IR-listára került, így idén már biztos nem léphet pályára az ex-Notre Dame játékos.

Kansas City Chiefs

7 elejtett passz, 4 "three-and-out"-al végződő drive, egy elrontott fake punt, és két interception. Röviden nagyjából ezekkel az adatokkal lehetne jellemezni a Kansas City vasárnapi meccsét az Arrowheadben. A Chiefs minden tekintetben alulmúlta riválisát, nem volt a játéknak olyan eleme, ahol elfogadhatót tudott volna nyújtani a csapat. Matt Cassel franchise QB-knak járó szerződést kapott egy jó szezon után Scott Pioli GM-től. Erre már sokan akkor is felkapták a fejüket, amikor az ex-Patriots játékos aláírta új kontraktusát, mondván, korántsem biztos, hogy Cassel kiváló tavalyi játéka az ő érdeme elsősorban, sokkal inkább a McDaniels-rendszer, és az őt körülvevő kiváló társak produktuma volt az a teljesítmény, amellyel a Brady sérülése miatt kezdőbe került játékos előrukkolt. A szezonban eddig Cassel a leggyengébb kezdőirányítók egyike, és nem javított ezen a sajnálatos tényen a legutóbbi meccsén sem. Az irányító olyannyira nem találta a ritmust eddigi karrierje legrosszabb meccsén, hogy a harmadik negyedben - amikor már lényegében eldőlt a meccs - Todd Haley vezetőedző megelégelve a szenvedést, lehozta őt, és a tartalék QB Brodie Croyle-t állította be helyette. Casselt elkapói sem segítették, a 7 elejtett passz borzalmasan sok, emellett a Broncos pass rush-a ellen sem igazán találta meg az ellenszert a KC támadófala. Chris Chambers első igazán csendes meccsét játszotta Chiefs mezben, Champ Bailey "lekapcsolta" őt, mindössze 2 rövid elkapást engedélyezett neki az All-Pro cornerback. Jamaal Charles-t összevissza törték a Denver védői, a vállát és a bokáját is fájlalta a meccs után a Chiefs talán legjobb támadója, aki 18 futásból mindössze 56 yardot tudott összehozni (3,1-es átlag). Volt a mérkőzésen egy erőteljesen megkérdőjelezhető momentuma az edzői stábnak, amikor egy fake puntot próbáltak meg - nyilván a Redskins sikerén felbuzdulva - "megetetni" a Denverrel. A dolog apró szépséghibája, hogy a fake punthoz nem a puntert, hanem Brodie Croyle-t hozták fel, így nagyjából el is szállt az esetleges meglepetés ereje, annak rendje és módja szerint incomplete passz lett a dolog vége... Hogy ne csak a negatívumokról beszéljünk, említsük meg Tamba Hali nevét, aki az egyetlen igazán jól játszó Főnök volt ezen a napon. A Dumervilhez hasonlóan eredetileg DE-t játszó játékosnak szintén ez az első éve 3-4 OLB-ként, és kollégájához hasonlóan remekül adaptálódott új posztjához. Most három sacket, és két kikényszerített fumble-t ért el, emellé 10 tackle-t is begyűjtött, és egy személyben jelentette a Chiefs pass rush-t, lényegében őmiatta - persze a biztos vezetés is közrejátszott ebben - hagyta el a passzjátékot a Denver a meccs már igen korai szakaszán. Hali, mivel egy gyenge csapatban játszik, közel nem kapja meg azt az elismerést, amelyet megérdemelne, de minden magára valamit is adó szurkolónak tisztában kell lennie a nevével. A Chiefs-szel a fő gond az, hogy nem tapasztalhatók a fejlődés jelei, sőt regressziót vélhetünk felfedezni játékukban. Haley és stábja nem igazán adott eddig irányt a csapatnak, és ez 4 fordulóval a szezon vége előtt igen aggasztó, ahogy az is, hogy a csapat arcának szánt Cassel nemhogy a franchise QB-ság jeleit nem mutatja, de jelenlegi formájában még az is megkérdőjelezhető, hogy eléri e az "épphogy kezdő" szintet. A Buffalo Bills ellen ismét ő lesz a kezdő, és ezen, valamint a szezon hátralévő meccsein nagymértékű javulás kell tőle ahhoz, hogy rászolgáljona belefektetett bizalmat.


Oakland Raiders

Amióta Bruce Gradkowski a Raiders kezdő irányítója, új életre kelt a csapat - főleg az eddig kegyetlenül gyenge offense. Gradkowski fizikai adottságaiban meg sem közelíti Russellt, több mint 10 centivel alacsonyabb nála, a karja se túl erős, mégis zongorázni lehet a különbséget a két játékos között. Gradkowski tüzet hozott a csapatba, személyében megérkezett a régóta hiányzó vezéregyéniség a támadóegységbe. Eddigi három meccsén kétszer fordította meg a negyedik negyedben a mérkőzést, a Steelers elleni meccsen egyenesen háromszor sikerült neki visszaszerezni a vezetést az utolsó játékrészben (erre 1991 óta biztos nem volt példa, '91 előttről pedig a hiányos statisztikák miatt nem lehet biztosan nyilatkozni). Bár a pittsburgh-i alakulat az elmúlt hetekben kisebb mélyrepülést mutatott be, a bajnok ellen előzetesen nem sok esélyt adtak a Raiders-nek a győzelemre a nagy múltra visszatekintő rivalizálás legújabb fejezetében. A meccset két szakaszra lehet bontani, az első három negyed, és a záró játékrész homlokegyenest ellenkező képet mutatott. A mérkőzés túlnyomó részében a két defense dominált, sem az oaklandi, sem a pittsburgh-i defense nem engedett komolyabb lehetőséget az ellenfél támadóinak egy villámháborús jellegű 54 másodperces Steelers TD drive-tól eltekintve, amikor is az agyrázkódása után visszatért Ben Roethlisberger két mintaszerű átadással találta meg előbb Hines Wardot, egy play-jel később pedig a másik Super Bowl MVP Santonio Holmes-t - utóbbit már az end zone-ban. A Raiders defense ettől a fiaskótól eltekintve helytállt, és az idén a Steelers gyengeségének számító red zone-ban folyamatosan megálljt parancsolt a hazaiaknak. A harmadik negyed utolsó play-e jól példázza az oaklandi védelem erejét. 3. és 6-os szituációban a Raiders 25 yardosán a Steelers passzal próbálkozott, de John Marshall elővett egy igen érdekes play-t. A második meccsén kezdő OLB Trevor Scottot a formáció közepére küldte, és a nose tackle pozíciójából küldte pass rushra, miközben Kirk Morrison a jobboldalról blitzelt. Morrisont felvette a running back, így viszont szabad út nyílt Scottnak, aki -9 yardos sacket csinált Roethlisbergeren, így a Steelers egy 53 yardos mezőnygólt kényszerült rúgni, amit Jeff Reed ki is hagyott. Nnamdi Asomugha az elmúlt héten pontosan arról panaszkodott, hogy nem elég sokoldalú a védelem, így neki vélhetően tetszett a formabontás. Bár nyílt titok, hogy Al Davis nem híve a blitzelésnek, és a különféle "egzotikus" defense sémáknak, talán a tény hatására, hogy a meccseken, amelyeken kicsit jobban kinyitotta a csapat a defense playbookot, komoly sikereket ért el, kissé enged elveiből a 80 éves "uralkodó", és hagyja érvényesülni Marshallt. A meccsre visszatérve, mint már említettük, a negyedik negyedben minden a feje tetejére állt, és a szezon egyik legizgalmasabb játékrészét láthattuk. 5-ször változott meg a vezető csapat "személye", a Raiders 3, a Steelers 2 TD-drive-ot vezetett ebben a játékrészben, látható tehát, hogy mindkét defense elfáradt, és a támadók egyaránt előléptek. Ami rendkívül különlegessé teszi a Raiders szempontjából az egész eseménysorozatot, hogy a csapat hét éve tartó mélyrepülése során rendkívül kevés alkalommal volt képes a negyedik negyedben megfordítani a meccset, most pedig háromszor is sikerült felállni a padlóról. Ezt a remek play-hívások is elősegítették, Cable nem pánikolt be, és merészen váltogatta a play-eket, gyakran hívott futást is hátrányban. Louis Murphy a 2. TD-drive folyamán egy 2 TE-es, 2 RB-s, ún. "heavy" personneles formáció egyedüli WR-eként egy 75 yaros TD-t kapott el egy play-action után, ami idén eddig a leghosszabb elkapás egy rookie-tól. Murphy-nek ezen túl is kulcselkapásai voltak, egy nagyon rosszul megdobott passzt húzott le 3 védő gyűrűjében, illetve a később győztesnek bizonyuló TD-t is ő kapta el 9 mp-vel a vége előtt. Tudván, hogy Murphy csupán Darrius Heyward-Bey sérülése miatt lehetett kezdő, szarkasztikusan megjegyezhetjük, hogy DHB eddig akkor segített a legtöbbet a csapaton, amikor nem játszott... Egyesek már rebesgetik, hogy Bruce Gradkowski lehet a jövő QB-ja a Raiders-ben, de ezzel azért még várjunk, egyrészt Davis valószínűleg akar egy utolsó esélyt adni Russellnek, másrészt három meccsen nyújtott jó teljesítmény még nem jelent biztosítékot arra, hogy ezt ezután is tudja tartani Gradkowski. Sokan azt mondják, hogy Gradkowski Jeff Garcia klónja, hasonló képességekkel, és adottságokkal. Kérdés, hogy mire lett volna képes a Raiders, ha maga Jeff Garcia marad meg a csapatnál, sokan azt rebesgetik, hogy sima playoff-esélyesről beszélhetnénk, ha a szezont nem Russellel az élen kezdi meg a csapat, hanem Garcia-val, vagy akár Gradkowski-val. Erre a kérdésre nem kapunk választ már, mindenesetre most pozitív a hangulat a csapatnál, ahol most az a cél, hogy a hátralévő 4 meccsen legalább 2 győzelmet szerezzen, elkerülve azt a csúfos sorsot, hogy az NFL-történelem első csapata legyen, amely egymást követő 7 szezonban legalább 11 vereséget szenved el. Erre minden esély megvan, a Washington és a Cleveland elleni meccsek mindenképpen behúzhatónak tűnnek.

San Diego Chargers

A Chargers mostanában nincs a médiafigyelem központjában, szép csendben teszi a dolgát a csapat, sorozatban nyerik a meccseket, és magabiztosan közelednek a rájátszás felé. A Cleveland elleni meccsen nem kellett magát túlzottan megerőltetnie a csapatnak, és bár a Browns azért kezdi a kompetencia jeleit mutatni, azért még közel nem egy súlycsoport a két csapat. A félidőben még közel volt egymáshoz a két gárda, aztán a harmadik negyedben felszívta magát a San Diego, és 208 yardot hozott össze egyedül ebben a játékrészben szemben a Browns 10 yardjával. Philip Rivers szokásos remek játékát hozta, a 18/25-os pontosság, a 373 passzolt yard, és a 2 TD együttesen kiváló teljesítményt jeleznek. Rivers-t a csapathoz hasonlóan egyáltalán nem kapta fel a média, pedig a - persze jogos - Favre és Brees hozsannák mellett pedig nyugodtan elférne az ő sztárolása is; ha a puszta adatokat nézzük, akkor mindenképpen az elitbe kell őt sorolnunk. Hogy mást ne mondjunk, Rivers passer ratingje a legmagasabb a ligában, jelenleg 104,9-es értéken áll ez a mutatója. A Browns ellen Antonio Gates élete meccsét játszotta, bár TD-elkapással nem sikerült megkoronáznia a 8 elkapásos meccsét, a 167 yard egyéni rekord. LaDainian Tomlinson elérte 150. TD-jét, valamint megelőzte Marshall Faulkot és Jim Brownt, a Browns korábbi legendáját a karrier során futott yardok tekintetében. Brown ott volt a stadionban, mint elmondta, azért jött el, hogy kimutassa tiszteletét Tomlinson iránt. Különleges adomány ez LT-nek, hiszen Jim Brown közismerten tagja az "csak az old school foci az igazi foci" bizottságnak, és sok régi legendához hasonlóan előszeretettel kritizálja a mai futballjátékosokat. Az egész offense remekül teljesített, a legárulkodóbb adat talán az, hogy mindössze egyszer kellett puntolnia Mike Scifres-nak az egész meccs folyamán. A Chargers 9. győzelmével bebiztosította, hogy az elmúlt hat évben ötödjére legyen pozitív mérlegű szezonja. Persze egy NFL csapatnál mindig van valami ok a panaszra, a Chargers-nél ez a sérülések okán lehetséges. Nick Hardwick a szezonnyitó óta nem képes meggyógyulni, és bár hetek óta azt halljuk, hogy a következő meccsen már van rá esély, hogy játsszon, egyelőre még nem sikerült ezt abszolválnia a Pro Bowl centernek. Norv Turner legutóbb elmondta, hogy Hardwick visszaesett a rehabilitációja során, és még két-három hét a minimum, amit ki kell hagynia. Valószínűbb, hogy csak a rájátszásra fog visszatérni a hatodik évét gyűrő játékosnak. A Chargers szerencséjére Scott Mruczkowski, Hardwick helyettese egészen szépen helytáll a fal közepén, ezért igazándiból nincs is miért sürgetnie Hardwicket a csapatnak. Luis Castillo és Shawne Merriman edzett a héten, és Turner reményei szerint fognak is játszani a Cowboys ellen a Dallas Stadiumban. Eric Weddle viszont biztosan hiányozni fog, a remek free safety várhatóan csak a következő héten tér vissza.

AFC North - Gergelics József (Soldados)

Visszapillantó:

A Cincinnati Bengals hozta a kötelezőt és hazai pályán 23-13-ra legyőzte a Lions-t. De nem is ennek örülhettek igazán, hanem annak, hogy két fő riválisuk kikapott, így tulajdonképpen végleg eldőlt, hogy 2005 után ismét megnyerik a csoportot. A Baltimore Ravens a hétfő esti rangadón 27-14-re maradt alul a Green Bay Packers vendégeként, mivel védelmén feltartózhatatlanul robogott át az Aaron Rodgers vezette Sajtfejű rohamosztag. Ennél is kínosabb vereséget könyvelhetett el a címvédő Pittsburgh Steelers, amely hazai pályán kapott ki 27-24-re az Oakland Raiders-től, mivel a secondary-je még az egyik legrosszabb passzolási mutatókat felvonultató légitámadást sem tudta visszaverni. A Cleveland Browns is elszenvedte szokásos vereséget, s bár a 30-23-as kudarc a vendég San Diego Chargers ellen nem is annyira kínos, de azt tegyük hozzá, hogy Eric Mangini vezetőedző tanítványai a garbage time-ban kozmetikázták az eredményt ilyen tetszetősre. Alig egy hónapja azt írhattam, hogy az AFC North-t akár 3 csapat is képviselheti a rájátszásban, nos a Ravens és a Steelers újabb fiaskóival már az is meglepetés lenne, ha egyikük tudna csatlakozni a Bengals együtteséhez.

Elemzés:

- Cincinnati Bengals: Itt az idő, hogy kijelentsük: a Bengals nemcsak megnyerte a csoportját, hanem a négyes legjobb és legkiegyensúlyozottabb támadósorával és védelmével rendelkezik! Carson Palmer az idény közepére belelendült, így működőképessé vált a passzjáték, Cedric Benson pedig sérülése után ismét elkezdte szállítani a yardokat, igaz átlaga ezúttal nem volt túl jó. A védelme futás ellen kiváló, passz ellen pedig "szolid", s ezt egyedüliként mondhatja el magáról a kvartettben.

- Baltimore Ravens: Bebizonyosodott, hogy bizony elsősorban a gyenge ellenfeleknek volt köszönhető a Hollók támadóinak szárnyalása az idény elején. Joe Flacco egyszerűen visszasüppedt a középszerűségbe, nem találja a ritmust, s ezzel igazat adott azoknak, akik a liga egyik legtúlértékeltebb játékosának tartották. A Ravens-nél korábban tapasztalt trükkös és változatos play-ek eltűntek, vagy Ray Rice fut, vagy ha passzjáték, akkor Rice és Derrick Mason jön szóba. Ha mégsem, akkor nincs is eredményesség hosszútávon, ha pedig az előbb említett kettőst választja Flacco játszótársnak, akkor egy idő után kiszámíthatóvá válik a játéka. És hova tűnt a pass rush? Egyszerűen kiveszett a Hollók egykoron rettegett védelmének játékából. A legutóbbi két meccsen a Steelers és a Packers korántsem elit támadófala összesen egyetlen sacket engedett a Ray Lewis vezette egységnek.

- Pittsburgh Steelers: Totálisan szétesett a tavaly domináns és kiemelkedően a liga legjobb védelme. Pár számadat: a Raiders eddigi legmagasabb elért pontszáma 20 volt, a Steelers ellen 27-et szerzett, a Raiders emellett 308 yardot passzolt köztük 3 TD-vel, míg az átlaga ezzel együtt is ligautolsó 142,3 yarddal. Azt hiszem, ez mindent elmond arról, hogy az Acélfüggöny reinkarnációja leomlott. Ennek elsődleges oka a secondary-ben keresendő. Troy Polamalu és az ő ösztönös,  ezáltal kiszámíthatatlan játéka révén az ellenfél irányítóinak sokkal könnyebb dolga van megtalálni a mismatchet a pályán, továbbá Bryant McFadden Cardinalshoz való távozása kiderült, hogy alapjaiban rengette meg a secondary "mélységét. Gay-ről ugyanis megtudhattuk, hogy nem kezdő szintű játékos, hiába gondolták róla acélvárosban, hogy az. Mára olyannyira megtépázott lett a secondary tekintélye, hogy a tavaly és év elején jól játszó Ike Taylornak is elszállt a maradék önbizalma, s láthatóan frusztráltan játszik, s Louis Murphy szintű elkapók és könnyedén rázzák le magukról, mint azt 75 yardos TD-jénél is bizonyította. Ha jó hírt akarunk keresni, akkor egyet mondhatunk: Tomlin Anthony Madison visszaigazolásával helyrehozta egyik legnagyobb hibáját, s a special team hosszú idő után nem engedett nagy játékot a rivális visszahordóinak.

- Cleveland Browns: Éledezik a Barnák támadósora. No nem kell csodát várni, hisz amíg tartott a meccs, addig mindössze 7 pontot írtak a táblára, de korábban még a garbage time-ban sem sikerült normális támadást felépíteni, most viszont ez már sikerül. A védelem bár sebezhető mind földön, mind levegőben, ettől függetlenül kissé alulértékelt, ugyanis ha egy normális offense lenne mellettük, sokkal jobb mutatókkal rendelkeznének, de mindenféle segítség nélkül nem lehet elfogadható szinten játszani.

A hét támadója:
Chad Ochocinco (Bengals, WR) - A liga bohóca ezúttal sombreróval és ponchóval szórakoztatta rajongóit a 9 elkapásból szerzett 137 yardja és 1 TD-je mellett.

A hét védője:
LaMarr Woodley (Steelers, OLB) - Talán kicsit paradoxon, hogy a gyenge összteljesítmény ellenére épp a Steelersből választom ki a hét védőjét, de Woodleyra szeretném felhívni a figyelmet, ugyanis a lassú idénykezdés után egyre jobban belelendült a játékba, s a Raiders ellen 8 szerelése mellett 2 sacket is jegyzett.

A hét újonca:
Brian Robiskie (Browns, WR) - Azért választottam Robiskie-t, mert ő még nem szerepelt ezen rovatunkban, márpedig a 4 elkapásból szerzett 69 yard egész szép teljesítmény.

Előretekintés:
A Steelers csak akkor juthat rájátszásba, ha mind a 4 hátralévő meccsét megnyeri, s még akkor sem biztos. Az első feladat ehhez a verhető Browns idegenben a csütörtök esti rangadón. Csakhogy ezt már mondjuk kétszer a Steelers esetében, hogy könnyed győzelem várható, s hát a végén a Chiefs és a Raiders örülhetett. Kíváncsian várjuk, hogy a megtépázott tekintélyű Steelers védelem vajon képes-e elbánni a liga leggyengébb támadósorával. A Ravens ugyanabban a helyzetben van, mint a Steelers: csak 4 győzelem segíthet a Hollókon, akikre most szintén könnyű feladat vár, ugyanis a Lions-t fogadják. Ezt országos 1-esre veszik a fogadóirodák, mi se hagyjuk ki ezt az esélyt. A Bengals névleg rangadóra készül, ugyanakkor a tabellára pillantva megállapíthatjuk, hogy a Vikings otthonában egyik csapatnak sem lesz létszükséglet a siker, így az fog nyerni, amelyik fél jobban akarja a diadalt.

Extrapont:
A Bengals matematikailag is csoportelső lesz, amennyiben nyer, vagy ha a Ravens és a Steelers is vereséget szenved.