Heti körkép - AFC - 15. hét

AFC West - Demeter Ádám (Döme)

Eredmények

Cleveland Browns - Kansas City Chiefs 41 - 34
Oakland Raiders - Denver Broncos 20 - 19
Cincinnati Bengals - San Diego Chargers 24 - 27

Denver Broncos

Úgy látszik, hogy a Dallas jól megszokott decemberi szenvedéssorozatát megirigyelve a Broncos is hasonló hagyományt szeretne teremteni. Mással ugyanis elég nehéz lenne magyarázni azt, hogy ismét egy "meltdown" kellős közepénél tart a csapat, amely tavaly is elszórakozta már a playoffot biztosnak tűnő helyről. Bár még mindig a 8-6-os Denver saját kezében van a sorsa, de  egy egész falka 7-7-es csapat van szorosan a nyomukban, és az a tény, hogy jövő héten ahhoz az a Eagles-höz látogatnak, akiknek ugyancsak nagyon fontos a győzelem, nem könnyíti meg a helyzetüket. De térjünk vissza a múlt hétvégéhez, ahol az előzetes várakozásokhoz képest egy jóval harcosabb Raiders-t fogadott a Broncos, amely mintha még a negyedik negyed közepén se hitte volna el, hogy itt akár ki is kaphat. Persze főleg saját magukat okolhatják a Vadlovak, hiszen a vörös zónában ismét elfogyott a tudomány, 4 red zone-ba tett kirándulás közül csupán egyből sikerült touchdownnal távozni. Főleg az utolsó lehetőség lehet fájó számukra, hiszen a 4. negyedben Brandon Stokley 63 yardos elkapása után Stanford Routt horse collar tackle-vel tudta csupán a földre vinni a veterán elkapót, így a Broncos a 2-yardosról jöhetett 1 és 10-zel, mégis csupán egy Prater mezőnygólt sikerült szerezniük. Így 19-13-as vezetésre sikerült csupán szert tenni, és bár a Raiders előbb csinált egy 3 és outot, utána a Denver lemásolta ezt a teljesítményt, és a visszakapott labdával és lehetőséggel a Charlie Frye kiütése után ismét szóhoz jutó JaMarcus Russell élni tudott, meccsnyerő drive-ot vezetett 39 másodperccel a meccs vége előtt. A Broncos vereségének fő oka a red zone impotencián túl a saját futójátékuk gyengeségében, illetve a futás elleni védekezés összeomlásában keresendő. Sokat mondó megnézni Knowshon Moreno teljesítményét: a rookie futójátékos mindösszesen 43 yardot szerzett, de ami igazán elképesztő, az az, hogy ennek majd a felét, 19 yardot az első drive-ban szerezte, a mérkőzés hátralévő részében 1,5 yardos átlagot tudott csak elérni. Ebben persze nem ő az egyedüli hibás, Josh McDaniels play-hívásaival nem igazán a tehetséges RB erősségeire játszott. A Raiders RB-k viszont ficánkoltak, a szezon eleji domináns formát egyre ritkábban mutató védelem 215 yardot engedett a Raiders RB-triumvirátusának. Brandon Marshall előző heti rekordja után most csendesebb napot zárt, amikor emberezést játszott a Raiders, Asomugha leradírozta a pályáról, a zónázások ellen már több sikere volt, és az LB-k, S-ek között lavírozva tudott elkapdosni passzokat. A mérkőzés későbbi szakaszában emiatt Asomugha-át végleg ráállították, ún. "shadow coverage"-ben az aktuális play-től izoláltan végig egy az egyezte Marshallt. A két játékos között egy klasszikus-esélyes párharc születésének lehetünk tanúi. A remek elkapó végül 7 elkapással fejezte be a meccset, ismét 10 yard körüli átlaggal. A Broncos-nak nagyon össze kell kapnia magát, hiszen bár várhatóan playoff-ba fognak kerülni, ilyen teljesítménnyel ott nem sok vizet fognak zavarni.

Oakland Raiders

Lehetséges, hogy JaMarcus Russell nem ért még Raiders-es karrierje végére, a harmadéves irányító tett róla, hogy ne lehessen végérvényesen rásütni a bust bélyeget. De ne szaladjunk előre, nézzük meg Raiders szemszögből, hogy mi történt a hétvégén a Broncos elleni meccsen. A harmadik számú irányító, Charlie Frye kapta meg a lehetőséget, hogy vezényelje a támadókat, és bár nem játszott kifejezetten rosszul, sok pluszt nem tudott hozzátenni a játékhoz, két hosszú passznál is  pontatlan volt, bár remekül vette észre, hogy a safety-k nincsenek megfelelő pozícióban, se Chaz Schilens-nek, se Louis Murphy-nek nem tudta odavarázsolni a labdát. Ennek ellenére Cable a hétközbeni nyilatkozatok során elismeréssel beszélt Frye-ról, megemlítve azt is, hogy amikor elromlott a sisakban lévő adó-vevő, nem pánikolt be, és saját maga hívva a play-eket igen jó döntéseket hozott. Frye helyett a futójáték Michael Bush-sal az élen, illetve a védelem vitte a hátán a csapatot. Bush ritkán kap lehetőséget, most is elsősorban Justin Fargas térdsérülése miatt kapott cipeléseket, de szokás szerint remekül élt a lehetőséggel, 133 yardot hozott össze az érthetetlen okokból mellőzött futójátékos. Mellette Darren McFadden is meg tudott villantani valamit azokból a képességekből, amelyek tavalyi magas draftválasztását indokolták, bár a harmadik negyedben egy majdnem végzetes fumble-t is összehozott. A negyedik negyed elején Andra Davis egy ILB blitz során kegyetlenül kiütötte Charlie Frye-t, aki ezután nem tudott visszatérni a pályára, így ismét JaMarcus Russellnek kellett beugrania 6-pontos hátrányban. Ekkor nem sokat adott volna senki arra, hogy fordulat állhat be a mérkőzésen, hiszen a Raiders a Zach Miller hiányában kezdő rookie TE Brandon Myers-t is elveszítette (ezen felül Chris Johnson CB is el kényszerült hagyni a pályát sérülés miatt), és persze mindannyian emlékszünk, hogy JMR mit művelt a múlt héten beugróként. Hasonlóan kezdte ezt a szereplését is Russell, 2 incomplete passz mellé egy 4-yardos átadást tudott felmutatni, illetve Vonnie Holliday egyszer kiütötte a kezéből a labdát, amit a Raiders szerencséjére Cooper Carlisle szedett össze. Két play-jel később Russell is megsérült, J. P. Losman érkezett egy play-re, aki egy incomplete passzt dobott, majd 4. és 10-re érkezett vissza Russell, aki - ez lassan szokásosnak mondható, a 4. kísérleteket valamiért nagyon érzi - egy 11 yardos Tony Stewart passzal megoldotta a nehéz helyzetet. Ezután már nem tudott komoly ellenállást kifejteni a Broncos D, és egy 10 yardos TD-passzal Chaz Schilens-t találta meg az elmúlt hetekben eddigi karrierje legmélyebb gödréből kikászálódni igyekvő  irányító. A Broncos egy időkéréssel vágott neki az utolsó drive-nak, végül nem sikerült Ortonéknak a vezetés visszaszerzése. A meccs után Cable edző Russellnek, Bush-nak, Stewartnak, a védelemből Asomugha-nak, Kirk Morrisonnak és Greg Ellisnek, a special teamből pedig az ismét hibátlan, egy 54 yardos FG-t is jegyző Sebastian Janikowskinak adott meccslabdát. Janikowski - természetesen az Invesco Field  különleges adottságainak is köszönhetően - 5 kickoffjából 4-et touchbackre rúgott. Bár Russell talán visszaszerzett valamit a bizalomból, a meccs után Cable rögtön elmondta, hogy még mindig harmadik számú QB-nak tekinti őt, és akár Gradkowski, akár Frye játékra kész állapotba kerül, ők kapják meg a lehetőséget. Mivel Frye-t játékra alkalmassá nyilvánították az orvosok, ő fog kezdeni vasárnap, ezt szerda este jelentette be a HC. A következő mérkőzése a Raiders-nek az ellen a Browns ellen lesz, amely elveszítette Brady Quinnt, helyette Derek Anderson fog kezdeni. Anderson egyike azoknak a QB-knak, akik a szezon során még JaMarcus Russellnél is rosszabb mutatókat hoztak össze, így ne számítsunk légibemutatóra a Dawg Poundban. Ha a Raiders megnyerné ezt a meccset, már biztosan elkerülné azt a szégyent, hogy sorozatban 7. szezonjában szerez 11, vagy annál több vereséget, és 2002 óta legjobb szezonját zárná. Nem túl magasztos cél, de a jelenlegi helyzetben ilyeneknek kell örülni Oaklandben...


Kansas City Chiefs

A Chiefs nem játszott rosszul, de a játék két elemében olyan szintű összeomlást produkált, hogy azt nem lehetett ellensúlyozni. A 19 éve először nem teltházas Arrowhead stadion közönsége hitetlenkedve szemlélte, ahogy Josh Cribbs az első félidőben két kickoffot is TD-re vitt vissza, ezzel átvéve az NFL rekordkönyveiben az első helyet a karrier során visszavitt kickoff return TD-k sorában. Ezt megelőzően a szezonban 37 yardos volt a leghosszabb visszahordás, amit engedett a Kansas City, főleg ezért volt érthetetlen a fenti jelenetsor. Ezt ellensúlyozandó a második negyedben remek sorozatot produkált a támadóalakulat, egymás után két TD-t is szerzett a Chiefs, és ezután még a special team is 6-pontost ért el egy elhibázott clevelandi punt snap során. Az első félidő végén 24-20-ra vezetett a hazai alakulat, és ekkor még abszolút nem érződött az, ami a második félidőben következett be, Jerome Harrison bár 73 yardot elért az első játékrészben, ami igen jónak mondható, túlzottan nem volt domináns a Browns futójátéka. A második félidőben aztán beindult a Harrison-henger, és Lawrence Vickers vezető blokkjainak a segítségével egészen elképesztő, 213 yardos játékrészt produkált, amivel minden idők harmadik legtöbb egy meccsen futott yardját érte el, de mások is villogtak, összesen 259 yardot ért el a földön a Cleveland ebben a játékrészben. Összesen 359 yardot futott a vendégcsapat, ez rekord a Chiefs ellen, 50 éves fennállásuk alatt még soha nem futott egy gárda sem ennyit ellenük. Ami a legfájóbb pont a Kansas City szempontjából, az az, hogy erre minden nemű passztámogatás nélkül volt képes a Browns, Brady Quinn mindössze 66 yardra volt képes, és 2 interceptiont is dobott. Sokrétű annak az oka, hogy így is tehetetlen volt a Főnökök védelme Harrison ellen, elsősorban a fegyelmezetlenségnek (betömetlen lyukak, nem teljes erőbedobás egyesek részéről), másodsorban pedig Glenn Dorsey DE hiányának tudható be ez a katasztrofális teljesítmény. Az offense hiába kapaszkodott, és tartotta az eredményt, a defense képtelen volt ellenszert találni a Vickers gyilkos blokkjai által nyitott lyukakon surranó Harrisonra. A Chiefs futója, Jamaal Charles szintén nagy napot zárt, karriercsúcs 154 yardot futott, és ismét szerzett TD-t - sorozatban ez már a 6. meccse a fiatal futónak, ahol megtalálta az end zone-t. Matt Cassell 2:20-al a vége előtt még kiegyenlítette a meccset Mark Bradley-nek adott TD-passzával. Mint nem sokkal később kiderült, Bradley-nek ez volt az utolsó megmozdulása Chiefs uniformisban, a meccs után nem sokkal kirúgták őt Haley-ék, helyette szintén egy elkapót, az idén 7. körben draftolt Quinten Lawrence-t hoztak fel a practice squadból. A TD-passz után a Cleveland szó szerint végigfutotta a pályát, 6 futásból szereztek TD-t a vendégek, ebből egyet a QB Quinn vállalt, az összes többi futás az ezen az estén megállíthatatlan Harrisoné volt. Ezután már nem tudott felállni a hazai alakulat, utolsó passzkísérletével a kapufát találta telibe Cassel, aki eddigi talán legjobb meccsét játszotta Chiefs-mezben, először jutott 300 yard fölé, főleg a feljavult pass protectionnek köszönhetően. Persze még jobb estét zárhatott volna, ha nincs az a 9 (!) drop, amit elkapói elkövettek. Ez már egészen extrém szám, a mérkőzés egyik pontján Cassel se bírta tovább, és kifakadt az oldalvonalon, láthatóan Mark Bradley felé intézte tirádáját, aki éppen elejtett egy passzt, ami miatt a Chiefs puntra kényszerült. A Chiefs próbálja a szezont felemelt fővel zárni,  a Bengals ellen mindenesetre nehéz dolguk lesz, egyrészt csapattársuk halála után nem sikerült nyerniük a cincinnatieknek a Chargers ellen, ezért várhatóan kettőzött erőbedobással fognak küzdeni most hétvégén, másrészt a tigriseknek a rájátszást is be kell még biztosítaniuk.

San Diego Chargers

Igen szoros meccsen ismét sikerült nyernie a Chargers-nek, ezúttal a nehéz szívvel játszó Bengals volt a San Diego ellenfele, és a győzelemmel nem utolsó sorban megnyerték két fordulóval a zárás előtt az AFC Westet. A Bengals derekasan küzdött, Chris Henry emlékét megfelelően szerették volna honorálni, ezúttal Chad Ochocinco - aki nem veszi túl komolyan magát, és mindig kapható egy kis bohóckodásra - is kizárólag a játékra koncentrált. Carson Palmer hosszú idő után először tudta átlépni a 300 yardos küszöböt, 2007-ben sikerült utoljára teljesítenie ezt. Sem Antonio Cromartie - aki 2007-es kiugró szezonja óta rendkívül inkonzisztensen játszik -, sem a nickel Antoine Cason nem tudta megfelelően végezni a dolgát, rendszeresen őket verték meg az elkapók. A Bengals könnyedén hozhatta volna ezt a meccset, de lemásolták a Broncos red zone teljesítményét, 4 látogatásból 3 csak field goallal végződött, és ezen felül is saját dolgukat tették nehézzé buta hibákkal, labdavesztésekkel. Természetesen ne vegyük el a Chargers érdemeit, az említett két CB-től eltekintve a védelem állta a sarat, főleg az ILB Tim Dobbins nyújtott kiemelkedőt. Philip Rivers, ha egy kicsit nagyobb nyilvánosságot kapna, és nem élne róla az a kép a médiában, hogy egy arrogáns, nagyképű játékos, könnyen az MVP címért is versenyben lehetne, azt kell mondani, hogy játéka semmiben nem marad el a két közvélemény által esélyesnek tartott jelölttől, Peyton Manningtől és Drew Brees-től. Ezen a meccsen főleg a második kísérletek során volt igen konzisztens, tíz 15 yard fölötti passzából hetet ekkor dobott. Persze nagy segítségére van ebben az, hogy Vincent Jackson idén végleg elit elkapóvá vált, most a kiváló cornerpáros Leon Hall, és Johnathan Joseph életét keserítette meg. Valószínűleg kommunikációs problémák is nehezítették a Bengals secondary dolgát, nem egyszer úgy tűnt a felvételek alapján, hogy a CB-k rosszul mérték fel a safety-k helyzetét, és hiába vártak rájuk, és emiatt mélyen nem egyszer megégették magukat. Jackson két TD-vel és 108 yarddal zárt, vagyis hozta azt amit idén megszokhattunk tőle. Rivers a meccs végén egy 15-yardos passzal hozta helyzetbe az oldalvonal mellett Malcolm Floydot, remekül vette észre, hogy Joseph a belső oldalára állt Floydnak, ezzel sebezhetővé vált az out route ellen. Ezután Nate Kaeding, a liga egyik legjobb rúgója 52 yardról rúgta be a meccsnyerő mezőnygólt. A meccsnyerő drive során megsérült a Nick Hardwicket szezon eleje óta helyettesítő Scott "Mrooch" Mruczkowski center. Öröm az ürömben, hogy úgy néz ki, hogy Hardwick végre ismét játékra tud jelentkezni, és a Titans ellen már ő fogja adni a snapeket a decemberben immár 17-0-ás Rivers-nek. A Tennessee elleni péntek esti összecsapás külön pikantériája Shawne Merrimanhez fűződik, elmondása szerint 2007-ben Kevin Mawae-ék egymás elleni meccsükön szándékosan térdsérülést okoztak neki, ami miatt az egész 2008-as idényt ki kellett hagynia. Mindenesetre a Chargers most már nyugodt lehet, nem valószínű, hogy akármit is kockáztatni fognak a Titánok ellen.

AFC East

Vessünk egy gyors pillantást arra, miként alakult a csapatok hétvégéje az AFC East-ben a 15. játékhéten.

Buffalo Bills

A Bills a New England Patriots-ot fogadta otthonában. A mérkőzés előtt volt ok a bizakodásra buffalo-i körökben, hisz egyrészt a Pats nem szerepelt valami fényesen idegenben eddig, másrészt látszólag sok tényező hátráltatta a new englandi csapatot. A mérkőzés során a Bills aztán tökéletes házigazdának bizonyult, hiszen mindent megtettek azért, hogy a Patriots kedvében járjanak. 11 büntetés összesen 124 yardért, ilyen teljesítmény nem nagyon szokott beférni Brady-ék ellen,ez most sem volt másképp. A legbosszantóbb büntetés talán az volt, amikor a Bills röviddel a mérkőzés vége előtt onside kick után megszerezte a labdát, de Aaron Maybin offside-ja annulálta az akciót. A mérkőzés során Trent Edwards-ot is láthattuk a pályán, de 4 play után megsérült a bokája, többet nem léphet a pályára idén, szóval adott a nagy lehetőség Brian Brohm számára.
A Bills most már zsinórban 13-szor kapott ki a Patriots-tól, és mivel már korábban bebizonyosodott, hogy idén sem fognak rájátszásba jutni, az egész évtizedet PO szereplés nélkül zárta a csapat...


New England Patriots

A New England buffalo-i vendégjátéka előtt sötét felhők gyülekeztek a Patriots egén. Balhézó játékosok, ingadozó csapatteljesítmény, a komplett kezdő védőfal lesérül a mérkőzésre, és még sorolhatnám. Randy Moss, azután, hogy az előző hét után több Carolina Panthers védő is lesajnálta teljesítményét, a mérkőzés legjobb elkapójaként 5 elkapást, 70 yardot és 1 TD-t szerzett. A Patriots pass rush Tully Banta-Cain-nel az élén, idén még nem látott magasságokba emelkedett, 6 sacket szereztek a Pats védői. A Patriots evvel a győzelmével 2 mérkőzéssel az alapszakasz vége előtt pontosan 2 mérkőzéses előnyre tett szert a Miami Dolphins-szal és a New York Jets-szel, szemben, szóval hacsak nem következik be egy teljes összeomlás az utolsó két mérkőzésre, újabb csoportgyőzelemnek örülhetnek Foxborough-ban.


New York Jets

Az Atlanta Falcons ellen nem igazán akart lendületbe jönni a megint Mark Sanchez által vezérelt Jets offense. Sanchez dobott 3 interceptiont, de kár lenne a vereséget csak az ő nyakába varrni, hiszen a Jets ligaelső futójátéka sem remekelt, Thomas Jones 2,7 yardos átlaga minden, csak nem kielégítő. A mezőnygólok értékesítése sem volt akadálytalan, Feely egyet mellérúgott, egyet blokkoltak neki, a harmadiknál pedig Clemens nem tudta megszelídíteni a long snapper átadását.
Evvel a vereséggel a Jets esélyei arra, hogy odaérjenek valamelyik WC helyre, igencsak minimálisra csökkentek...

Miami Dolphins

A Miami avval a tudattal látogatott a Tennessee Titans otthonába,  hogy amennyiben alulmarad a félelmetes szezonhajrát produkáló Titans-szal szemben, már csak sok szerencsével juthatnak a rájátszásba. A nagy tétnek megfelelően gyorsan tetemes hátrányba is kerültek, Vince Young életében először adott 3 TD passzt. A 3-as szám Miami oldalon is visszaköszön, pontosan ennyiszer adta el Chad Henne a labdát... Hiába vezetett le több kulcsfontosságú drive-ot a Miami fiatal 7-ese, ugyanúgy kulcshelyzetekben adta el a labdát. A Miami rajongói számára az okozhat örömöt, hogy Ricky Williams avval, hogy már 1055 futott yardnál tart idén, NFL rekordot állított fel, ugyanis ő az egyetlen az NFL történetében aki 6 évvel a legutóbbi 1000 yardos szezonja után fut megint ilyen mennyiséget egy idényben.

AFC North

Visszapillantó

A Cincinnati Bengals szívfacsaró 27-24-es vereséget szenvedett a San Diego Chargers vendégeként Nate Kaeding utolsó másodpercekben értékesített 52 yd-os mezőnygólja által. A Baltimore Ravens hozta a kötelezőt, azaz hazai pályán 31-7-re elverte a Chicago Bearst, természetesen pickeket begyűjtve Jay Cutlertől. A Pittsburgh Steelers drámai körülmények között a hét mérkőzésén megszakította öt találkozón át tartó kudarcsorozatát, miután 37-36-ra nyert a Green Bay Packers ellen. Big Ben a meccs utolsó játékában engedte el Wallace irányába a mindent eldöntő passzt. A Cleveland Browns idegenben 41-34-re győzte le a Kansas City Chiefs együttesét, elsősorban Joshua Cribbs 2 TD-t eredményező returnjei és Jerome Harrison bámulatba ejtő futásainak köszönhetően.

Elemzések

Cincinnati Bengals: Sorsdöntő meccs jön a Chiefs ellen. Mentálisan. Ha ez megvan, utána a Bengals nyalogathatja testi és még inkább lelki sebeit, majd újult erővel nekiugorhat a rájátszásnak. És akkor minden lehet! Viszont ha ezen a meccsen elszenvedik sorozatbeli harmadik vereségüket, akkor az sok(k) lesz ennek a fiatal, és az elmúlt hetekben alaposan megtépázott (Chris Henry, vereségek, sérülések) tehetséges és többre hivatott csapatnak. Ebben az esetben valószínűleg épp az utószezonra nem lesznek olyan állapotban, hogy komoly tényezőt játszanak ott. Ez "must win" game - elsősorban az eredményes PO-szereplés miatt, különben nem lesz meg a kellő önbizalom és gyengének találtatnak majd.

Baltimore Ravens: Most megint úgy tűnhet, mint a szezon elején, hogy milyen fantasztikus a Hollók támadósora. Ne dőljünk be neki (legalábbis egyelőre)! Komoly ellenfél ellen eddig minden esetben szenvedtek, így félő, hogy csak a gyengék elleni önbizalomnövelő sziporkáról beszélhetünk most is, de ez ugyanúgy kevés lenne egy igazán kiváló gárda ellen. A védelmet viszont sokat szidtuk korábban, hogy már messze nem olyan jó, mint tavaly, viszont jegyezzük meg, hogy sokat léptek előre, és kezdi ismét erős egység képét mutatni. No persze azért még nem beszélhetünk a tavaly látott dominanciáról, de alakul a dolog. Márpedig ez Baltimore-ban mindig jót jelent.

Pittsburgh Steelers: Most mindenki a támadókról, az év drive-járól beszél, Big Ben 500 yardja a téma, pedig ennél sokkal mélyebbre kell nézni. Ha a Steelers tavaly rettegett védelme nem válaszol a támadók hívására, akkor hiába a megtáltosodott támadójáték, a címvédő nem fog a rájátszásba jutni, ugyanis ilyen védelemmel képtelenség minden héten, de akár még kettőn is nyerni. Ugyanakkor ez a sírból visszahozott siker fordulópont lehet - mentálisan. Ha erre sem tud válaszolni a védelem, akkor nincs miről beszélni, a Steelers nem való a rájátszásba. Ha képes... Hmm... Na hagyjuk ezt egyelőre, várjuk meg az első meccset, amely éppen egy csoportderbi lesz a Hollókkal. Sok mindent megtudhatunk majd.

Cleveland Browns: Lám-lám, pár hete arról beszéltünk, hogy hiába van egy győzelme a Browns-nak, ez a csapat rosszabb mint a tavaly nyeretlenül végzett Lions. Most  már ki állítja ezt? Senki. A Browns-nak volt egy alulértékelt védelme, egy kiváló special teame Joshua Cribbs-szel és abban a pillanatban, hogy a támadók képesek 1-2 értékelhető momentumra, netán drive-ra, máris képesek a bravúrokra, máris döntő fontosságú lehetnek Cribbs TD-i és máris jobban kijön, hogy ez a defense nem olyan gyenge, mint a számok mutatják, csak egyszerűen korábban nem kapott semmiféle támogatást a támadóktól. Azonban a sok öröm (a Green Bay-jel Super Bowl-győztes, míg a Seattle-t döntőig vezető legendás Holmgren is elvállalta a Browns GM-posztját), jön az üröm: Brady Quinn irányító mire kicsit belelendült volna, sérülés miatt sérült listára került, azaz idén nem látjuk többet a pályán. Kíváncsian várjuk, hogy Derek Andersonnal is ezt a javuló formát mutató támadósort láthatjuk-e, vagy az Quinn fejlődése miatt volt tapasztalható.

A hét támadója

Ben Roethlisberger (QB, Steelers) - Big Ben egészen elképesztően játszott és a meccset eldöntő utolsó támadássorozatban ismét bebizonyította, hogy ha utolsó két perc jön hátrányban, akkor a liga talán legjobbja. 503 passzolt yardjával az NFL történetének 10. olyan irányítója, aki egy meccsen átlépte a félezres határt, de csak a 3. olyan, aki mindezt úgy, hogy 3 TD-t passzolt és mellé egyetlen egyszer sem adta el a labdát. Emellett eltörpül, hogy egyszer 7 yardot futva is megtett. Szegény Jerome Harrisonnak (RB, Browns) a 286 futott és 12 elkapott yard, továbbá a 3 TD kevés volt a sikerhez, pedig 286 yardnál többet egy meccsen csak ketten futottak...

A hét védője:

Dominique Foxworth (CB, Ravens) - A nyáron szerződtetett corner 2 picket jegyzett, s emellett 4 szerelést is bemutatott, így a Bears támadóit szétszedő Ravens védelmének egyik legjobbja volt.

A hét újonca:

Mike Wallace (WR, Steelers) - A 3. körben választott elkapó mindössze 2 elkapást jegyzett - de mindkettő TD lett. Ez ugyan már mindenképpen kiemelkedő teljesítmény, na de nehéz szavakat találni arra, hogy az első egy 60 yardos játék volt, míg a második a meccset eldöntő bravúros TD volt. Hihetetlen, hogy Wallace újonc évében olyannyira kivívta Big Ben bizalmát, hogy a meccs utolsó játékban őt meri választani célpontnak. Élt a lehetőséggel!

Extrapont

A Bengals továbbra is csoportgyőztes, ha nyer vagy ha a Ravens kikap. Előbbire minden esélye megvan, hiszen a Chiefs gárdáját fogadja. A Ravens ráadásul a Steelers vendége lesz, amely mindkét csapatnak élet-halál kérdése, ugyanis a Hollók 2 győzelemmel szintén biztos résztvevői a rájátszásnak, míg a Steelers a sikerrel tarthatja életben ugyanerre irányuló reményeit.

AFC South

A Colts lett az egyetlen még mindig veretlen csapat az NFL-ben. Az AFC South többi csapata 7-7-es mérleggel holtversenyben küzd a még mindig szabad wild card pozíciókért.

Az idei év utolsó AFC Southon belüli alapszakasz meccsét péntek hajnalban játszotta le a Colts és a Jaguars. A két csapat legutóbb az első héten találkozott és ismét nagyon szoros mérkőzést játszottak, de David Garrardnak ismét nem sikerült győztes drive-ot vezetnie az utolsó percekben. A várakozásoknak megfelelően a Jaguars felszívta magát a Colts ellen, és végig tartották a lépést velük, sőt a negyedik negyed kezdetén még a vezetést is birtokolták, de utána kijött a különbség David Garrard és Peyton Manning közt. A tavalyi év MVP-je címéhez méltóan nagyon jól kezdte a mérkőzést és az első félidőben az összes passza sikeres volt, de a Jaguars hosszú drive-jai és Chad Simpson kickoff returnje miatt csak 2 drive erejéig és kevesebb, mint 11 percig volt nála a labda. A Colts hiába szerzett minden labdabirtoklásából touchdownt, de a védelem nem bírta a Jaguars-t megállítani, így 4 pontos Colts vezetéssel ért véget az első félidő. A második félidőben a Jaguars tudta megcsinálni az első turnovert. Peyton Manning egy pontos passzt adott Dallas Clarknak, akinek a kezéből kipattant a labda és végül egy jacksonville-i védő kezeiben kötött ki. A Jaguars élt is a lehetőséggel, és át is vette a vezetést. Az ezt követő 2 driveban a Colts és a Jaguars is 1-1 touchdownt szerzett, és ezzel véget is ért a 3. negyed. A Colts az idény során már sokadig alkalommal szembesült azzal a feladattal, hogy a 4. negyedben kell megfordítaniuk a mérkőzést, de ez alkalommal hiába kényszerítette egymásutáni puntokra a védelem a Jaguars támadóit, a támadókban nem volt érezhető a kellő erő. Egészen egy nagy Reggie Wayne elkapásig. Peyton Manning észrevette, hogy Reggie Nelson lassan vált ki Reggie Waynere és egy 65 yardos touchdown passzt adott, amivel 4 pontos hátrányba került a hazai csapat. De még maradt 5 és fél perc, és két drive a Jaguars támadóinak a számára, hogy ledolgozzák a hátrányt. Az első drive-ban egy buta szabálytalanság, egy szabálytalan felállás gátolta meg az előrehaladást, de a védők egy 3 and outtal újra Garrard kezébe adták a csapat sorsát, hogy 2 perc alatt szerezzen egy TD-t, és továbbra is wild card pozícióban tartsa a csapatát. Jól is indultak a dolgok és a two-minute warning-nál, már a Colts térfelén jártak, de ezt követően Garrard előbb nem tudta odapasszolni a labdát az üresen álló elkapóinak, majd úgy dobta túl a célpontját, hogy az Jacob Lacey kezében kötött ki, így megpecsételődött a Jaguars sorsa. Manning a mérkőzésen megmaradt az előző héten is bizonyított megbízható red zone-beli célpontjainál, és 2 TD passzt adott Dallas Clarknak valamint egyet Austin Collie-nak. A védelemben Eric Foster emelkedett ki, aki kétszer is sackelte Garrardot. Ezzel a vereséggel a Jaguars elvesztette saját sorsának irányítását, de a többi mérkőzés többsége kedvezően alakult a számukra, így még álmodozhatnak a rájátszásról, de ehhez elengedhetetlen lesz a hétvégén a Patriots legyőzése. A Colts legközelebb a Jets-szel fog játszani, ahol a nagy kérdés csak az, hogy mennyi ideig fognak majd játszani a kezdők.

A Texans váratlanul szoros mérkőzést vívott St. Louis-ban, de a zseniális Andre Johnson és Matt Schaub összjátékával a meccs végén sikerült megszerezni a kötelező győzelmet. A Texans több mint 400 yardot tett meg támadásban, de a szokásos problémának, a futójátéknak is köszönhetően a Houston csak 16 pontot tudott szerezni, hiába jártak 4 drive-ban is a Rams 20 yardosán belül. A Texans támadóinak nagy szerencséje volt, hogy a védők remek munkát végeztek, és egy nagy futás kivételével remekül állították meg a Rams legveszélyesebb tagját, Steven Jacksont. Az évközi szerzemény Bernard Pollard ismét kiemelkedett a védelemben, de ezúttal negatív módon is észre vétette magát, hiszen egy play közben és után hosszabb verekedést folytatott Steven Jacksonnal. Annak ellenére, hogy nem bírtak élni a lehetőségeikkel, a meccs legvégén, amikor a legfontosabb volt, Ryan Moats sikeresen futotta meg a győzelemhez kellő 1st downt és így még mindig lehetséges, hogy a franchise történetében első alkalommal, pozitív mérleggel zárjon a Texans. Ehhez a Miami és a New England legyőzése kéne. Ha ez nem is sikerül, arra nagy az esély, hogy Andre Johnson ismét a liga legtöbb elkapott yardjával zárjon, ami egymás után a második év lenne a számára. Erre a teljesítményre Jerry Rice-on kívül senki se volt képes.

A Titans nagyon jól kezdett, majd kicsit kiengedett, de végül a hosszabbításban nyerni tudott és ezzel nagy szívességet tett a csoportrivális Jaguars-nak. A Miami sikeresen megcsinálta azt, ami elengedhetetlen a Titans legyőzéséhez, és amennyire lehetett megfogták Chris Johnsont, csak egy nagy elkapás utáni játékot engedtek neki és nem hagyták touchdownt szerezni. Amivel nem tudtak meg birkózni, az Vince Young és a Titans védelme. Az első félidő egy eladott labdával indult a Tennessee számára, de utána egyértelműen a kezükbe vették az irányítást és a harmadik negyed elején már 18 pontos előnnyel bírtak. A következő támadásuk viszont a vártnál hamarabb ért véget, mivel Johnson tőle teljesen szokatlan módon elvesztette a labdát és innentől kezdve a támadók már nem is értek el pontokat, így a védelemnek kellett megmentenie a már majdnem megnyertnek hitt meccset a Titans-nak. Annak ellenére is, hogy egy negyed alatt 2 touchdownt kaptak és a rendes játékidő végén egy 4. kísérletnél hagyták touchdownt szerezni a Dolphinst és a 2 pontos kísérletet sem tudták megakadályozni. A Titans a szokásos módján tudta ezt a meccset megnyerni, mégpedig a turnoverekkel. Csak 2-szer vesztették el a labdát, míg ők 4-szer tudták megszerezni a Miamitól. Ebből a 4-ből egyszer a félidő vége előtt gátoltak meg egy potenciális pontszerzést, majd a saját 25 yardosuknál egy másik illetve egyszer a saját end zone-jukban, ezeket követően még egyszer a ráadásban, ráadásul a győzelmet jelentő field goalhoz szükséges távolság közelében. Vince Young ezúttal sem passzolt sok yardot és nem volt a passzainak nagy százaléka sikeres, de kiosztott három hosszú touchdown passzt és a meccset kezdő hibáját követően vigyázott a labdára is, ami ismét pont elég volt a Titans számára és így idén először elérték a 50%-os mérleget. A gyenge konferencián belüli mérlegük miatt sok esélyük nem marad a playoffra, de Chris Johnsonnak a maradék két meccsen csak 270 futott yard hiányzik a 2000 yardhoz és 375 egy új NFL rekord felállításához. Illetve még rekordot dönthet az elkapott + futott yardok tekintetében, mivel már csak 253 yard hiányzik, hogy megdöntse Marshall Faulk rekordját és ismerve Johnsont, ehhez neki tán egy mérkőzés is elég lehet. A Titans ezen a héten a rájátszásban már biztosan második kiemelt Chargers-szel és a gyenge szezont futó Seahawks-szal fog találkozni.