Heti körkép - AFC - 6. hét

AFC North - Lang Péter (Igor)

Visszapillantó:

Már kezdtünk volna egy pillanatra hinni a Bengals csapatában, ám a Cincy-bandwagont kisiklatta a Texans, ráadásul a 28-17-es vereség még a hazaikra nézve hízelgő. A Ravens Minnesotában játszotta talán a forduló meccsét, és bár ezúttal is megvolt az esély a győzelemre, sorozatban a harmadik héten ismét az utolsó két percben hagyták kicsúszni a kezeik közül. Előbb egy majd 60 yardos elkapás utáni FG-lal szerzett vezetést a Vikings, a Baltimore pedig hiába jutott szintén rúgótávolságon belülre, az ő 44 yardos próbálkozásuk kimaradt. A Steelers pontatlanul és csapkodva játszva, ám 4 turnover ellenére is viszonylag könnyedén intézte el a továbbra is leírhatatlanul gyenge Clevelandet – figyelemre méltó Big Ben 417 passzolt yardja, és az, hogy a Steelersnek összesen 10 olyan passz vagy futójátéka volt, ami legalább 20 yardot eredményezett.

A hét pozitívumai és negatívumai:

   Cincinnati Bengals:
- Antwan Odom sérülése a lehető legrosszabb hír ami ezt a gárdát érhette – az év egyik meglepetésjátékosa már nyolc sacknél tartott, és a Bengals talán legjobb védőjátékosa a szezon eddig meccsei során. Több mint kérdéses, hogy az őt helyettesítő Jonathan Fanene és Michael Johnson duó  képes lesz-e hasonló nyomást kifejteni, és ennyi sacket begyűjteni – akár ketten együtt az év egész hátralévő részében.
- Chad Ochocinco 103 elkapott yarddal zárt, hasonló kiváló teljesítményre több mint egy éve nem volt képes az enigmatikus elkapó. Ha a védelmek az elkövetkezendő meccseken is Bensonra fókuszálnak (tőle ezúttal csak 45 yardra tellett), akkor könnyedén megnyílhat a passzjáték, és ezzel együtt a 85-ös számú elkapó önbizalma és szája is.

   Baltimore Ravens:
-A Ravens támadójátéka továbbra is kiváló, vagy legalábbis rendkívül hatékony – meccsenként több mint 28 pontot szereznek, és a 22 szerzett TD a második legtöbb a ligában. A probléma csupán az, hogy amennyit a támadócsapat fejlődött, ugyanannyit esett vissza a védelem: az engedett pontok és passzolt yardok a liga gyengébb védelmei közé sorolják helyezik a Hollók védőtizenegyét. Igazi pálfordulásnak lehetünk szemtanúi.
- Ray Rice Vikings elleni produkciójával 325-re növelte elkapott yardjainak számát – ha ezt az ütemet egészen év végéig tartaná, ez 867 yardot jelentene. Ilyen évet még LaDanian Tomlinson vagy Brian Wesbtrook sem zárt, egészen Marshall Faulk-ig kell visszanyúlni, ha olyan futót keresünk, aki egy szezonban több mint 800 elkapott yarddal végzett.
- A kimondottan gyenge CB-teljesítmények megnyithatják az utat a harmadik körös rookie, Lardarius Webb előtt. Az eddig főképp returneként használt rookie-t egyre nagyobb szerepet kapott az elmúlt hetekben, és eddig az edzői stáb rendkívül pozitívan nyilatkozott a fiatal cornerről.

   Pittsburgh Steelers:
- Big Ben pályafutása második 400+ passzolt yardos meccsét játszotta múlt vasárnap – ez amúgy franchise rekord.
- Nyílt titok, hogy Jeff Reed a jelenkor excentrikusabb rúgói közé tartozik, és azon hírnevét, miszerint nem veti meg az éjszakai életet, újból igazolta. A győztes találkozó utáni ünneplés hamar megkezdődhetett, Reedet ugyanis már vasárnap este kilenckor igazoltatták és 543 dollárra büntették, többek közt egy papírtörülköző-automata megrongálása miatt! Nem éppen Chris Henry-hez vagy Pacman Jones- hoz illő teljesítmény, de mindenesetre érdemes megemlíteni, hisz Reednek ez már a második apróbb kalandja a törvény őreivel.

   Cleveland Browns:

- Nehéz elképzelni, de lehet hogy a Browns védelem még jobban meggyengült? A defense egyik legbiztosabb, D'Qwell Jackson LB-t IR listára kellett helyezni, és nagy kérdés hogy Kaluka Maiava, a USC-ről érkező újonc mennyire tudja helyettesíteni a liga egyik legjobb tacklehalmozóját.
- Dave Zastudilnak ezen a hétvégén talán nem kellett izomlázzal küszködnie, a Browns punterének "mindössze" ötször kellett labdába rúgnia. Ám Zastudil ezúttal is kiváló meccset zárt, három rúgása is az ellenfél 20 yardosán belül ért földet, sőt idén eddig 39 puntjából 21-et sikerült erre a területére juttatnia. Ezzel jó úton van az esetleges Pro Bowl-szereplés és a vonatkozó NFL rekord megdöntése felé, amelyet Andy Lee, a 49ers puntere tart 2007-es teljesítményével, mikor 42 alkalommal rúgott IN 20-as puntot.


A hét támadója:
megosztva: Hines Ward, WR és Ray Rice, RB – Bár a Cleveland ellen nem volt a legnehezebb dolga, a remek formában játszó Ward újabb kiváló meccset zárt, ezúttal 8 elkapásból 159 yardot szedett össze – és ennek a pazar teljesítménynek is köszönhetően, jelenleg vezeti az elkapott yardok ranglistáját (599). A Hollók másodéves futója 10 kísérletből 77 yardot futott és két touchdownt is elért, sőt emellett volt tíz(!) elkapása is, ezekből pedig 117 yardot szerzett – kulcsszerepe volt a Ravens utolsó negyedbéli huszáros hajrájában.

A hét védője:
Lawrence Timmons, Steelers ILB – Ezen a héten nem akadt sok kiugró védőteljesítmény, ám ez nem szabad hogy lerontsa a Pittsburgh belső linebacker produkciójának megítélését. Timmons mindkét nagynevű szélső linebackertársánál jobban produkált a pass rush terén, 5 szerelés mellett kétszer sackelte Derek Andersont, ráadásul a clevelandi irányító mindkétszer el is vesztette a labdát (igaz, mindkét play után, Willie Parker és Mendenhall hasonlóan jószívűen vissza is adták a lasztit egy-egy fumble keretében.)

A hét újonca:
Mohammed Massaquoi, Browns, WR – Bár ezen a héten a másik újonc elkapó, Brian Robiskie is megszerezte első elkapását, továbbra is Massaquoi jelenti a Browns támadójátékának nagy részét. Andersonnak ezúttal kilenc sikeres passzából ötöt sikerült megkaparintania, és az elkapott 83 yard is a csapat passzjátékának több mint kétharmadát jelenti. Belegondolni is borzasztó, hogy hol lenne ez a csapató a georgiai újonc és Josh Cribbs nélkül.

A hét nyertese:
Mike Tomlin, HC – A Steelers mindkét csoportriválisa vereséget szenvedett, a Pittsburgh pedig könnyeden lelépte a Brownst, kell-e vajon ennél jobb hír egy főedzőnek? Ráadásul visszatért a védelem tengelyébe Troy Polamalu is, ráadásul rögtön egy hangulatjavító önbizalommal nyitott a tehetséges safety. Az ő kiváló játékára nagy szükség lesz az elkövetkezendő hetek jóval keményebbnek találkozóin is.

A hét vesztese:
Bengals secondary - Antwan Odom sérülését a szurkolókon kívül legjobban talán a Cincinnati hátsó védelmi alakulata fogja bánni. Az eddig remek formában lévő Matt Schaub különösen megszórta a Bengals védelmét, majd 400 yardot és 4 passzolt TD-t dobott a Ravens ellen még remekül záró hátsó egység ellen. Ráadásul az Odom kieséséből fakadó vélhetően jócskán meggyengülő pass rush hiányával az elkövetkezendő hetekben is érdemes lesz számolni. (Steve Hauschka – aki 44 yardos döntő FG-t hibázott a Vikings ellen – nem sokkal maradt le erről a „kitüntető” címről.)


Előretekintés:
A Baltimore játékosai és edzői stábja ezúttal pihenhet vasárnap – ám a bye week során bőven lesz idejük töprengeni, és azon gondolkozni, hogyan is tegyék rendbe az eddig borzalmasan teljesítő védelmet. A Bengals egy újabb nehéz kihívással néz szembe, a Chicago Bears csapatát látják vendégül. Mindkét csapat rendkívül rapszodikusan teljesít, főképp a két futót fogja fűteni a bizonyítási vágy: Matt Forte eddigi idei pocsék teljesítményén próbálhat javítani, míg Cedric Bensont a bosszúvágy fűtheti, hisz épp a Medvéktől „érkezett” az ohiói városba. A Browns a Green Bay Packers ellen próbálkozik majd, valószínű hogy nem túl vérmes reményekkel – bár talán Aaron Rodgerst sikerül 400 yard alatt tartani majd. A Steelersre vár talán a legkeményebb feladat, az NFC egyik verőlegénye személyében – a százszázalékos Vikings megállítása nem lenne akármilyen haditett. Ha sikerül Favre-t komolyabb nyomás alá helyezni (amire eddig nem nagyon akadt példa), akkor lehet komolyabb esélye a Pittsburghnek, de ezúttal az irányító Packerses múltja miatt ezúttal nem nagyon lehet az „fedett pályás” csapat elleni meccs az időjárás támogatására sem számítani, sem pedig hivatkozni. Igazi ki-ki meccsre számítok, a Vikings múlt heti és a Steelers eddigi formájából kiindulva, pontzáporos utolsó negyeddel.

Extrapont:
A Browns az elmúlt hetekben számtalan támadási formációt kipróbált: a negyedik héten a Bengals ellen az Anderson-Massaquoi duóval, valamint Jerome Harrison futásaival próbálták megnyerni a meccset, egy hétre rá a Bills ellen Jamal Lewis volt a fő fegyver, míg a múlt hétvégén bevetették a Wildcat clevelandi verzióját, Josh Cribbs-szel a főszerepben. A remek returner (sok más játékoshoz hasonlóan) dual threat irányítóként villogott a Kent State egyetemen (egyik rekordját épp tavaly döntötte meg a hasonló poszton játszó Julian Edelman), és ezúttal is inkább futásaival volt veszélyes, mintsem passzjátékával. A Barnáknak nincs vesztenivalója, hadd próbálkozzanak más támadótaktikákkal hát.. a kérdés csupán az, hogy vajon ezen a héten mit láthatunk majd: a Wishbone-t vagy a triple option formáció bevetését?

AFC East - Somoskövi Gergely (somoskovig)

Kezdenek összekuszálódni a szálak az AFC East csoportban, köszönhetően leginkább a Buffalo NY Jets elleni sikerének, melyre 1-2 héttel ezelőtt senki nem fogadott volna még kis tételben sem. A New England imponáló játékkal húzta be a kötelezőt, míg a Dolphins némi pihenéssel készült a szezon további részére.

New England Patriots:
A Patriots a bostoni tél szépségeire és persze rendkívül hatékony passzjátékára alapozva kapta szét a teljesen szétesett csapat benyomását keltő Tennessee Titans gárdáját. Brady 6 TD-passz után foglalt helyet a kispadon, hogy a csereirányító, Brian Hoyer is szerezhessen egy – futott – TD-t, míg a védelem nulla ponton tartotta a Titans támadóit. A támadók végre olyan formát és játékot mutattak, amit elvárnak tőlük a szurkolók, de nem szabad elfelejteni, hogy a Titans tulajdonképpen épkézláb cornerback nélkül vette fel a harcot a Brady-Moss-Welker trióval. Ami egyedül aggasztó lehet, az Chris Johnson 128 futott yardos, 7,7-es átlaggal elért teljesítménye, ami nem vet túl jó fényt a futás elleni védelemre. A csapathoz kapcsolódó hír, hogy elég komoly mozgások történtek elkapó poszton, Joey Galloway távozásra kényszerült, Julius Edelman karját törte, Brandon Tate, az idei 3. körben draftolt újonc pedig hosszabb kihagyás után elkezdte az edzéseket.

NY Jets:
Arra számítani lehetett, hogy Mark Sanchez időnként bele fog szaladni olyan pocsék meccsekbe, mint a Bills elleni 5 interception, amikor Rex Ryan az újonc irányító mellett tette le a voksát, akkor ezekkel együtt tette. Ami kevésbé jó hír, hogy erre a betlire pont egy csoportrivális ellen került sor, így azért minden vereség duplán fáj. Ami még ennél is sokkal rosszabb hír, az pedig Kris Jenkins kidőlése. A 3-4-es védelemben mindig alappillérnek számít a NT poszt, és Jenkins ráadásul a legjobbak közé tartozik, így az a térdsérülés, ami a szezonja végét jelenti, könnyen lehet, hogy a Jets defense teljesítményére is nagyon rá fogja nyomni a bélyeget. Emellett még egy dolog volt szembetűnő, mégpedig a rengeteg büntetés, csak a hosszabbítás alatt 5 alkalommal repült a sárga zászló Jets játékos szabálytalansága miatt. Zsinórban 3 győzelem után tehát zsinórban 3 vereségnél tart most a csapat, és láthatóan rendet kell rakni a fejekben, mielőtt komolyan veszélybe kerülne az egész szezon.

Miami Dolphins:
A Miami pihenéssel töltötte a hetet, amire szükségük is lehet, ugyanis a sorsolásuk legkeményebb része következik. A New Orleans elleni hazai, majd a Jets és a Patriots elleni idegenbeli összecsapásokon ugyanis legalább 1, de inkább 2 győzelem kellene ahhoz, hogy reális esély maradjon a rájátszás elérésére, mert három esetleges vereséggel és 2-6-os mérleggel biztosan le lehet mondani az álmokról.

Buffalo Bills:
A Bills számos sebből vérző gárdája számára igazi reménysugár volt a hétvégi meccs, hiszen hosszabbításos győzelmet arattak, visszatérhetett a védelembe Paul Posluszny, és életben tartották az elfogadható szezonra vonatkozó álmaikat. Persze az, hogy 6 labdaszerzés ellenére is ilyen kiélezett, szoros meccset játszottak, az két dologra is ráirányítja a figyelmet. Az egyik a támadójáték általános gyengélkedése, a Lynch – Jackson futópáros 34 kísérletből vergődött össze 113 yardot, Trent Edwards újra megsérült, Terrell Owens továbbra is nullához közeli teljesítményt nyújt, így pedig nagyon nehéz a csapat helyzete. A másik gond a futás elleni védelem teljes szétesése, a Jets 40 kísérletből ért el 318 futott yardot, ami hajmeresztően magas szám, csakúgy, mint a közel 8 yardos átlag futásonként…

A következő hétvége programja:
A New England Patriots elméletileg simának tűnő meccsel zárhatja le a szezonja első felét, hiszen Londonban a Tampa Bay csapatával játszanak, márpedig az idén még nyeretlen Tampa nem valószínű, hogy komolyan le tudná lassítani az elmúlt meccs diadalmenete után a támadókat. A Miami a már említett, New Orleans elleni meccsel kezdi meg a pihenés utáni menetelését, és bár hazai pályán játszanak, nehéz lenne esélyeknek nevezni a Dolphins gárdáját. A Jets 3 vereség után szinte kötelező győzelemért kell, hogy Oakland-be utazzon, azonban a Raiders csapata az Eagles legyőzése után önbizalommal felvértezve várhat egy újabb skalp begyűjtésére. A Bills pedig a Carolina vendége lesz, két nem tökéletes formában lévő gárda összecsapásán akár meglepetést is okozhatnak, de akár kaphatnak 350 futott yardot is.

AFC South - Geist Miklós (Ork)

A két üldöző ismét nyert, ezzel egy lépéssel közelebb kerültek a bye weekes Coltshoz és a szezon harmadánál 50%-os teljesítménynél tartanak és a Wild Card pozíció közelébe kerültek. Az ezer sebből vérző Titans meg ismét kikapott.

Elsőnek pár szó a legnagyobb különbségű meccsről az 59-0-ról. A New Englandnek és Tom Bradynek szüksége volt egy látványos győzelemre és ennek esett áldozatául a Titans. A Patriots könyörtelenül kihasználta, hogy a Tennessee secondary sérülések miatt kiállni is alig volt képes. Brady csak a második negyedben 5 touchdown passzt adott, így a harmadik negyedes 6. TD passza után már nem is jött vissza a pályára, ezt követően a végeredmény már csak egy futott touchdownal változott. A cornerbackeken kívül az irányítók se szerepeltek túl fényesen: Collins 12 próbálkozásból 2 sikeres passz -7 yard 1 interception és 2 fumble illetve Vince Young 2 próbálkozásból 0 sikeres passz 1 interception és 1 fumble. Igazából csak két játékost lehet kiemelni a Titansből. Chris Johnsont, aki limitált lehetőségeihez képest, több mint 100 yardot futott és Keith Bulluckot, aki még a meccs legvégén is hajtott és küzdött, hogy megcsinálja a szereléseket. A Titans most egy hét pihenőt kap, hogy a következő meccsükön már azért több értékelhető momentumot tudjanak felmutatni és talán meglegyen az első győzelmük is.

A Jaguars sokkal jobban játszott, mint az előző héten, de még így is majdnem kikaptak a már 16 meccse nyeretlen St. Louis Ramstől. A Jaguars még az első negyedben kihagyott egy extra pontot, ami majdnem döntő jelentőséggel bírt a meccs végén. Az utolsó negyedig végig a Rams vezetett aztán a végjátékban igazán beindultak a dolgok. Az utolsó 5 driveból 4 is pontszerzéssel zárult. Ebben az időszakban először a Jaguars nyerőembere Maurice Jones-Drew futott egy touchdownt ezzel a meccsen először szerezte meg a vezetés a Jaguars. Ezt követte egy jó védekezés így a Rams kénytelen volt puntolni, de a Jaguars nem tudott elhúzni, mert Garrard passzát a defensive end Leonard Little vadászta le és vitte vissza 6 pontért majd a sikeres extra pont  utána ismét 4 pont volt a Rams előnye. Jones-Drewt ez nem zavarta annyira és 2 perccel a vége előtt megint futott egy touchdownt. De még nem örülhetett a Jacksonville, mivel a védelem gyengesége miatt Bulger majdnem győztes driveot tudott vezetni a hátralévő idő alatt. A Rams végül csak a 9 yardos vonalig jutott, de ez is elég volt, hála a meccs elején kihagyott Jaguars extra pontnak, hogy egy field goallal egyenlítsenek, ezért jöhetett a hosszabbítás. A pénzfeldobást a Jaguars nyerte és Garrard illetve Jones-Drew vezetésével végig is meneteltek a pályán, hogy végül Scobee egy könnyed 36 yardos field goallal megnyerje a meccset. Az előző heti kínos vereség után most ismét Maurice Jones-Drewra bízták a csapat sorsát, aki köszönte szépen meg is nyerte a Jacksonvillenek a meccset. A sikeres futásoknak köszönhetően jól működtek a play action passzok és így megnyílt a lehetőség Garrardnak és két elkapójának Mike Sims-Walkernek és Torry Holtnak. A két elkapó egyaránt 100 yard felett teljesített és idén másodszor Garrard is 300 yard felé került, de volt 2 eladott labdája is, amiből az egyik a negyedik negyedben majdnem a Jaguars győzelmébe került. A Titanshez hasonlóan a Jaguars is egyhetes pihenőre vonul, ráadásul jelen pillanatban a Jacksonville áll a második Wild Cardot jelentő helyen, de ez ne tévesszen meg senkit, mert a Jaguars 3 győzelméből 2-t nyeretlen csapat ellen érte el és a harmadikat is csak egy meccsvégi fumblenek köszönhetően tudták megnyerni ráadásul nagyon inkonzisztensen játszanak. Az eddigi teljesítményüktől jóval több kell majd a szezon hátralévő részében, ha komolyan a playoffról akarnak álmodozni.

A Texansnál a szoros vereséget ismét magabiztos győzelem követte, ráadásul úgy, hogy most egy új arcát mutatta a csapat. Az alapszakasz elején még szenvedő védelem megfogta az eddig legtöbb yardot megtevő futót és a meccs végén kulcsfontosságú turnovereket voltak képesek megcsinálni az újonc Brian Cushing vezetésével. De nem csak védelem mutatott újat, hanem a támadók is. Nem Steve Slaton futójátéka indult be, hanem a hosszú passzok helyett most a rövid passzokkal gyilkolta meg Matt Schaub az ellenfél védelmét amiben Slaton is kivette a részét több, mint 100 yardal. Még kiemelkedőt nyújtott Owen Daniels, aki Schaub megbízható célpontja volt a redzoneban és Andre Johnson is 100 yard felett teljesített, de ez már-már megszokott tőle. A Texans ismét megmutatta, hogy mire képes, de eddig még nem sikerült két egymás utáni meccset is megnyerniük, ami elkerülhetetlen, ha ki akarják hozni a csapatból ami ténylegesen benne van, és a csapat történetében először pozitív mérleggel és akár playoffal akarják zárni az évet.

AFC West - Demeter Ádám (Döme)

Denver Broncos

A Broncos 6-0-ás perfekt mérleggel vezeti a csoportot. Az utolsó három mérkőzésen a Dallas-t, a New Englandet és a San Diego-t verték meg a Vadlovak. Ehhez nem szükségeltetik kommentár, most már talán a legszkeptikusabb NFL-rajongók is beismerik, hogy itt bizony nem szerencséről, vagy véletlenek sorozatáról van szó. Talán a legárulkodóbb statisztika a szezon eddig lejátszott részéről az a Broncos második félidei és hosszabbításbeli teljesítménye: 76 szerzett pont ellenében mindössze 10-et kaptak, ebből 7 még az első fordulóban született. Josh McDaniels és Mike Nolan mesterei a félidei változtatásoknak, erre remek példa volt a rendkívül élvezetes hétfő esti rangadó a fő csoportrivális Chargers ellen. Az első félidőben a Philip Rivers vezérelte San Diego támadóalakulat kis túlzással feltartóztathatatlanul menetelt előre, és nem csak az eddig is remekül működő passzjáték hozta a yardokat, a futójáték is felzárkózott mellé. Ladainian Tomlinson új erőre kapott, régi önmagát idézte a 21-es játékos. A teljes igazsághoz persze hozzátartozik, hogy az első félidő legnagyobb részében a Denver védelmének nélkülöznie kellett szellemi vezérét, Brian Dawkins-t, aki combhajlító izom-sérülést szenvedett az első play-ek egyikében. A jó csapatok ismérve, hogy ha egyik csapategységük gyengélkedik, akkor egy másik képes a helyére lépni. A Denvernél ez a special team volt. Eddie Royal társai remek blokkjainak köszönhetően az első negyedben egy kickoffot, a másodikban pedig egy puntot vitt vissza TD-re, így ő lett az NFL történetében a 11. játékos, akinek egy mérkőzésen sikerült mindkétféle visszahordásból touchdownt elérnie. Az első félidőben az offense mindössze egy FG-vel tudott hozzájárulni ehhez a 14 ponthoz, főleg a futójáték volt az, ami némileg meglepő módon - hiszen Correll Buckhalter visszatért - nem muzsikált túl jól. A második félidő ezek után teljesen más képet mutatott. A Denver támadójátéka új életre kelt, köszönhetően a támadófal remek munkájának. Kyle Orton, ha időt kap, megtalálja a lyukakat a coverage-ben, ezt már többször bizonyította az ezen a meccsen is rendkívül okosan játszó ex-Boilermaker. A második játékrész pontosan erről szólt, Clady-ék teljesen nullifikálták a Chargers pass rush-t, ennek folyományaképp tipikus West Coast koncepciókat alkalmazva a passzjátékban konzisztensen tudott előrehaladni a Broncos. Két passzolt TD-t szerzett a csapat, egyet az élete egyik legjobb meccsét produkáló Tony Scheffler, egyet a slot receiver Brandon Stokley kapott el. Ami ennél is fontosabb, a Dawkins visszatértével új erőre kapott védelem mindössze egy mezőnygólt engedett a San Diego-nak, az addig hiányzó sackek ismét megérkeztek, természetesen Elvis Dumervil - aki coverage-ben is egyre otthonosabban mozog - ismét megtalálta a QB-t. A mérkőzés végül 34-23-as Broncos-sikerrel zárult, azt kell hogy mondjuk, teljesen megérdemelten. A Denverrel komolyan kell számolni mindenkinek, ha ezt a formát tudják tartani, akkor a playoff nem kérdéses - illetve az már most sem az -, sőt, a puszta rájátszásba jutás tulajdonképpen a minimum most már, amit elvárhatunk ettől a csapattól, ennél tovább is lehet gondolkozni. A Broncos ezen a héten bye weeken lesz, az utána következő két héten két nagyon kemény ellenféllel néznek szembe a Steelers és a Ravens személyében.

Kansas City Chiefs

Végre. Ez a szó szakadhatott ki minden Chiefs szurkolóból a Redskins elleni meccsük végén. A Washington hihetetlen sorozatot produkál, eddig az összes csapat, akiktől kikaptak, ellenük gyűjtötte be az első győzelmüket. Ez a mérkőzés azon kívül, hogy a Haley/Pioli éra első győzelmét hozta, nem valószínű hogy emlékezetes marad. A meccsen nem született egy TD se, a Chiefs 4 mezőnygólt, és egy safety-t, míg a Redskins két FG-t szerzett. A KC defense teljesítménye kiemelendő, egy nagyobb Clinton Portis-futástól, és egy 42 yardos Santana Moss-elkapástól eltekintve nem engedtek nagyobb play-t, és csupán négy ponttal kaptak többet, mint amennyit szereztek. Főleg Glenn Dorsey teljesítmény biztató, hétről-hétre javul a DE játéka, úgy tűnik, előbb-utóbb megtalálja a helyét az új rendszerben számára eddig ismeretlen 5-tech DE pozícióban. Tamba Hali is egészen jól elboldogul külső LB-ként, a jövőre nézve ezek biztató jelek. Az offense-t már nem illeti dicséret, Dwayne Bowe kivételével nem láthattunk különösebben kiemelkedő teljesítményeket. Larry Johnson és a támadófal valamelyest összekapta magát, 83 yardot hozott a a futójátékos. Ezzel együtt még mindig sok kívánnivalót hagy maga után a futójáték, a 3,1 yardos összátlag cseppet sem lehet kielégítő. Matt Cassell nem nagyon találja magát, igaz Bowe-n kívül nem is nagyon akad legitim passzcélpont. Annak, hogy Cassell nem teljesen találta meg még a helyét, ékes jele volt az a play, amelynek során több mint két yarddal a neutrális zóna előtt kísérelt meg eldobni egy előre-passzt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy pass protectionben nem muzsikált túl fényesen a támadófal, ötször sackelték a QB-t, további tízszer ütötték meg. Special team téren ismét szép dolgokat láthattunk a KC-től, Demorrio Williams blokkolt egy puntot, Ryan Succop, az eddig fényesen bevált rookie kicker mind a négy mezőnygól-kísérletét berúgta. A Kansas City ezzel a győzelemmel még nincs kint a gödörből, azt azért látni kell, hogy egy káoszba süllyedő franchise-t sikerült megverniük. A Chiefs a jövő héten a a Chargers-szel játszik, mondani se kell, hogy nem ők a találkozó esélyesei. A csapat a meccs után egy trade-et is végrehajtott, hétfő este a 3-4-ben helyét nem találó Tank Tylert Pioli-ék eladták a Carolina Panthers-nek. A hírek szerint egy ötödik körös draftjogot adott át a 2007-ben harmadik körben kiválasztott védőfal-játékosért cserébe az észak-karolinai franchise.

Oakland Raiders

Irtózatos szenvedések árán a forduló talán legnagyobb meglepetését szolgáltatva igazi "upset"-győzelmet ért el a Raiders. Ezt főleg a védelmének köszönheti a sokat szenvedett csapat, az offense egy nagy játéktól eltekintve nem mutatott túl nagy előrelépést. Az az egy játék viszont talán a forduló legnagyobbja volt. JaMarcus Russell kedvenc célpontjának, Zach Millernek adott középhosszú passzt a Raiders 14 yardosán, amelyet a tight end az Eagles védők szerencsétlenkedésének, és Louis Murphy hathatós segítségének köszönhetően juttatott be az end zone-ba. A 86 yardos TD a harmadéves TE karrierje leghosszabb elkapása volt. Russell a mérkőzésen önmagához képest egészen jól játszott, az idén borzalmasan teljesítő QB 224 yardig jutott, igaz két interceptionnel is sikerült "fűszereznie" teljesítményét. Sokat mondó adat, hogy összesen két WR kapott el passzt a meccsen, Todd Watkins egy 4, Johnnie Lee Higgins egy 2 yardos elkapást hozott össze. Rajtuk kívül csak Miller, és a running backek kaptak szerepet a passzjátékban. Russell druszája, a múlt héten visszaigazolt Gary Russell élete első meccsét játszotta fullbackként, új posztján nagyon jól sikerült bemutatkozása, a passzjáték során mind protectionben, mind elkapásban (5 elkapás, 55 yard) remekelt, a meccset "lejegelő" first down is neki köszönhető. Darren McFadden távollétében Justin Fargas kapott nagyobb szerepet a futójátékban, és a kőkemény stílusáról ismert, az utóbbi időben mellőzött játékos a bizalmat meghálálva 87 yardot futott. Az offense által összehozott 13 pont persze vajmi kevés, az hogy ilyen kevés szerzett ponttal is sikerült hozni a mérkőzést, az a defense-nek, és az azt közvetve segítő Shane Lechler punternek köszönhető. A védőfal domináns teljesítményt nyújtott a mérkőzés nagy részében a bal tackle Jason Peters-t nélkülöző Philadelphia támadófal ellen. A Raiders defense-től merőben szokatlan stratégiával előállt John Marshall blitzekkel segítette a nyomásgyakorlást, a meccsen hatszor sikerült McNabbet sackelni, ebből Richard Seymour és Trevor Scott 2-2-t vállalt. Nem csak a pass rush módjában történtek változások, jóval több két safety-s felállást, és ezzel egyetemben több zónavédekezést (különösen Cover 2-t) láthattunk, ez pedig megakadályozta McNabbet abban, hogy playmakereit mélységben meg tudja játszani. Lechler hétszer puntolt, 51 yardos átlaggal tette ezt, a tőle már megszokott módon tevékeny szerepet játszott abban, hogy a legtöbb Eagles drive field goal helyett puntban végződjön. Nnamdi Asomugha-nak, a secondary ékkövének az első negyedben belenyúltak a szemébe, emiatt nem sokat játszott, de az őt helyettesítő Standford Routt jól állta a sarat. Routt egy interception return TD-t is elkönyvelhetett, amelyet végül egy igen kétséges DPI miatt elvettek tőle. Emellett nem adott fel nagy elkapást, láthatóan jobban érezte magát a zónázások során. Chris Johnsont az elmúlt hetekben többször is csúnyán megverték egy az egybeni szituáció során, most is becsúszott neki egy 51 yardos elkapás DeSean Jacksontól, ezen kívül viszont nem engedett nagy játékokat. A free safety Michael Huff jelenleg második a leütött passzokban az NFL-ben, egyre jobban bebiztosítja magának a kezdő helyet. A hétvégén a mostanság komoly problémákkal küzdő New York Jets ellen lép ismét a Coliseum gyepszőnyegére a Raiders. Tavaly egy hosszabbításos meccsen Janikowski 58 yardos mezőnygóljával nyert a csapat ugyancsak Oaklandben. Ez a Jets most kifejezetten verhető, ha a Raiders-nek akár halvány reményeket is táplál a rájátszást illetően, akkor ezt a meccset kötelező behúznia, hogy közelebb kerüljön a .500-as rekordhoz, és versenyben maradhasson a csoport második helyéért.

San Diego Chargers

A hétfő esti rangadó megnyerése csoportriválisa ellenében hazai pályán létfontosságú lett volna a Chargers számára, hogy ne kerüljenek igen nehezen behozható hátrányba a divízióelsőségért folytatott küzdelemben. Az első félidőben úgy tűnt, hogy minden esélyük meg lesz a győzelemre, hiszen az offense - a már megszokott red zone-beli gyengélkedés ellenére - nagyon élt, Rivers karriercsúcsot döntött az első negyedben passzolt 135 yardjával. Az offenzív dominancia elég is lett volna egy valamelyest biztos előny megteremtésére, de a punt és kickoff coverage teamekben elkövetett komoly hibák 14 pontot eredményeztek a Broncos számára, akik így lépést tudtak tartani ellenfelükkel. A speciel team nem sokkal a félidő vége előtt javított némileg addigi hibáin, Darren Sproles a mérkőzés harmadik return TD-jét bemutatva ismét megszerezte a vezetést a Chargers-nek. Érdekes tény, hogy Sproles és Royal együtt több yardot (461) hozott össze, mint akármelyikük offense-e. A második félidőben az addig jól teljesítő offense visszaesett, nyögvenyelős támadásokra futotta csak. Az nem is kérdés, hogy a félidőben McDaniels-ék voltak azok, akik Turnerék fölé kerekedtek az edzői munka tekintetében, ez a labda mindkét oldalán meglátszott. A passzjátékra egyre nagyobb nyomás helyeződött, több emberfogást, és nagyobb nyomást alkalmazott a Broncos, és a támadófalban elkövetett egyéni hibáknak köszönhetően Rivers nem tudott úgy élni, mint azt tette az első félidőben. Végül 5-ször sackelték az irányítót a Denver védői. Az első félidőben az eddigi szezonbeli önmagához képest kifejezetten jól játszott a defense fal, de a második félidőre leromlott a teljesítményük, és bár a futójátékot továbbra is eredményesen ölték, passzoknál nem tudtak nyomást helyezni Ortonra, aki ezt könyörtelenül ki is használta. A San Diego nem tudott élni a lehetőséggel, nagyon nehéz lesz visszakapaszkodniuk, ha meg akarják nyerni a csoportot. A jelenlegi 2-3 korántsem biztató, még akkor sem, ha a következő két meccsüket a - papíron legalábbis - náluk jóval gyengébb csoportriválisaik, a Kansas City, és a Raiders ellen játsszák. Rossz hír az eddig alulteljesítő LB-sor számára, hogy a tartalék linebacker Antwan Applewhite combhajlító sérülés miatt IR-listára került. Helyére a defensive back Dante Hughes jött, aki tavaly és tavalyelőtt a Colts-ban szerepelt, főleg speciel teamekben lépett pályára az ex-California Golden Bears játékos.

A hét támadóteljesítménye:
Tony Scheffler és Zach Miller megosztottan kapja a díjat. A két TE egyaránt remek teljesítményt nyújtott, mindketten 100 yard fölött kaptak el, és 1-1 TD-t tudhatnak magukénak. Scheffler a pálya minden pontján használható, hagyományos TE-ként, H-backként, és slot receiverként is láthattuk hétfő este, a negyedéves játékos nagyon fontos láncszeme a Broncos O-nak. Miller teljesítményét (6 elkapás, 139 yard) pedig az teszi különösen kiemelkedővé, hogy Oaklandben WR-játék lényegében nincs, emiatt a védelmek sokkal nagyobb hangsúlyt fektethetnek Miller levédekezésére, így neki minden elkapásért duplán meg kell küzdenie.

A hét védőteljesítménye:
A Raiders védőfala 5 sacket osztott ki a hétvégén, Seymour és Scott duplázott, és a harmadik DE, Jay Richardson is begyűjtött egy sacket. Nagyban köszönhető nekik a győzelem, az abszolút passzokra építő Eagles offense nem tudott ritmusba jönni, McNabb szemmel láthatóan nem találta helyét.

A hét special team teljesítménye:
Eddie Royal egy félidő alatt ért punt és kickoff return touchdownt, ehhez nem kell bővebb kommentár. Royal 235 visszahordott yarddal zárta az estét.