Heti körkép - NFC East, 1. hét

Túl vagyunk az első, az NFC East szempontjából felemásra sikerült héten. A New York a végeredményt tekintve magabiztosan verte a Carolinát, különösen a védelem remeklése örömteli a tavalyi produkció után, támadó oldalon azért még van hova fejlődnie Tom Coughlin fiainak. Philadelphiában számítani lehetett rá hogy nem lesz zökkenőmentes a Kolb-éra nyitánya, de hogy ennyire gyenge játékot mutat be az új franchise QB, arra talán senki sem számított. A Dallas – Washington csoportderbi hatalmas ütközetet, és egyben hatalmas hibákat hozott, a végén a fővárosiak örülhettek. E rövid áttekintés után nézzük részletesebben mi történt a csapatokkal.

Dallas Cowboys

  Nem számítottak vereségre a nyitányon a Cowboys szimpatizánsok, de az előszezonban is szemmel látható gondok a támadófallal megint kiütköztek. Tony Romo teljesítményére nem lehetett panasz, a gyenge fal mögött is csaknem 300 passzolt yarddal zárt, jelentős hiba nélkül zárta a meccset. Legfőbb társa természetesen Miles Austin volt, a friss szerződéssel rendelkező sztár WR úgy tűnik ott folytatja idén ahol tavaly abbahagyta, 146 elkapott yardja és TD-je erről tanúskodik. Mellette még az újonc Dez Bryant játéka volt dícséretre méltó. A futójáték nem volt kimagasló, Marion Barber és Felix Jones szinte hajszálpontosan ugyanolyan számokat hozott össze, Tashard Choice kevesebb lehetőséget kapott, a félidő végi elvesztett fumble-je pedig mint később kiderült, a mérkőzésbe került a Cowboysnak. A támadófalra áttérve a fő gond a jobb oldali tackle posztján van, Marc Colombo hiánya nagyon szembetűnő, az őt helyettesítő Alex Barron folyamatos büntetéseivel, és gyenge játékával leginkább az ellenfelet erősíti. A védelmen nem múlt semmi, nem engedtek TD-t a Redskinsnek ami igencsak dícséretes. A futást jól megfogták (a falban Jay Ratliff hozta a megszokottat, Igor Olshansky szintén jól játszott, a linebackersor közepén pedig Keith Brooking és Bradie James tette a dolgát), míg DeMarcus Ware állandóan ott loholt McNabb nyakában. A secondary-re sem lehet panasz, különösen Mike Jenkins és Alan Ball kiemelendő. A special team már nem volt ilyen rózsás, a kicker David Buehler 34 yardról hibázott, és a visszahordások sem úgy sültek el ahogy szerették volna a texasiak. Összegezve elmondható, hogy a Dallas kis túlzással saját magát verte meg, a fumble return TD, a kihagyott field goal, és a rengeteg büntetés megpecsételte sorsukat.

A hét játékosa: Dez Bryant, WR
Adhatnám ezt a díjat Miles Austinnak is, azonban az ő remek teljesíményéhez már hozzászokhattak tavaly a szurkolók. Bryant játékán nem látszott hogy újonccal van dolgunk, szinte mindent elkapott amit felé célzott Romo, jól futotta a routokat, blokkolásban sem vonta ki magát a játékból. 8 elkapás, 56 yard az első mérkőzésén dícséretre méltó teljesítmény, sokat fogunk még róla hallani a szezon során.

Citromdíj: Alex Barron, OT
Már St. Louisban sem parádézott Barron hogy finoman fogalmazzunk, és egyelőre Dallasban sem hazudtolja meg önmagát. 3 holding büntetés 30 yardért, köztük a potenciális meccsnyerő TD-nél az utolsó másodpercben...így kell kivívni a szurkolók haragját.

Kórház a város szélén: A csapatból egyedül DeMarcus Ware szenvedett kisebb sérülést egy ütközés közben, de elmondása szerint ott lesz a pályán a második héten.

New York Giants

Nagy érdeklődés övezte a Perry Fewell-vezette új defense bemutatkozását New Yorkban, és nem kellett csalódniuk a szurkolóknak. A D-line szinte régi fényében tündökölt, állandó nyomás volt Matt Moore-on (Justin Tuck, és Osi Umenyiora is hozta magát, Mathias Kiwanuka tündökölt,  és a fal közepén Chris Canty és Barry Cofield is kiváló teljesítményt nyújtott), és a futás ellen is a vártnál jobban teljesítettek. A linebackersor nem keltett feltűnést, ami ezesetben pozitív kritikának fogható fel, bár DeAngelo Williams leghosszabb futása (tulajdonképpen az egyetlen hosszú futás ami összejött a Panthersnek a meccsen) leginkább Jonathan Goff lelkén szárad. A secondaryt elnézve hatalmas a fejlődés tavalyhoz képest. Terrell Thomasról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, Corey Websterre sem lehet panasz, safety poszton pedig Deon Grant, Antrell Rolle és Kenny Phillips első ránézésre jól kiegészítik egymást. A védelem után természetesen a támadók következnek. Itt már nem ilyen rózsás a helyzet, de azért komoly szidalmazástól nem kell tartaniuk a Giants fanoknak. Ha csak a statisztikáját nézzük meg Eli Manningnek akár még kétségeink is támadhatnának a 3 interception miatt, illik azonban megjegyezni hogy az első kettőről egyáltalán nem tehetett, hiszen a labdavesztést a szerencsétlenül felpattant labda okozta, a harmadikról pedig csak részben. Az elkapóknál Hakeem Nickset emelik égbe  a szurkolók (jogosan) 3 touchdownja miatt, de mellette Mario Manningham és Steve Smith is hozzátette a magáét a győzelemhez. A futójáték az első félidőben nem működött, a másodikban már megfelelő volt, Bradshaw és Jacobs együttesen 120 yardig jutott. A támadófalra sem lehet különösebb panasz, bár Manning főleg a mérkőzés első részében “megizzadt” párszor, de csak 1 sackig jutott el a Panthers. A special team meglehetősen halovány volt, Matt Dodge egyelőre nem úgy néz ki mint Jeff Feagles méltó utódja, a másik terület amin javítaniuk kell a new yorkiaknak az a kickoff és punt coverage, a Panthers visszahordásai rendszeresen galibát okoztak. Végeredményben elmondható, hogy szép nyitány volt ez az Óriásoktól, és a csoport többi csapatának játékán végignézve csak még magabiztosabbak lehetnek.

A hét játékosa: Hakeem Nicks, WR
A 3 TD önmagáért beszél, Nick minden alkalommal könnyűszerrel verte meg emberét (itt azért illik megjegyezni hogy a Panthers secondary harmatgyengén szerepelt), komoly redzone célpont lehet még a szezon folyamán.

Citromdíj: Matt Dodge, P
Nem ehhez szokott a new yorki publikum a puntoknál, így nem volt teljesen meglepő, amikor beindult a “We want Feagles!” kántálása.

Kórház a város szélén: A legfontosabb kieső Kevin Boss, a csapat kezdő tight endje, aki agyrázkódást szenvedett, a helyén Travis Beckum próbálkozhat majd. Szintén kidőlt a special teamben hasznos linebacker, Chase Blackburn, neki a térdével vannak gondok. Az is kiderült, hogy a fiatal offensive tackle William Beatty törött jobb lábát műteni kell, így ebben az évben már nem léphet pályára.

Philadelphia Eagles

Nem számított esélyesnek a Philly a Green Bay ellen, de biztatóbb játékot vártak a szurkolók, különösen a támadóktól. Az első félidőben kevés pozitívumot láthattunk offense oldalon a Sasoktól, LeSean McCoy pár futásától eltekintve az égvilágon semmit sem mutatott fel a csapat. Kevin Kolbot bár megvédte a támadófal, mégsem tudott nomális passzokat bemutatni, ami célba ért, az sem hozott 10 yardnál többet a konyhára. Ráadásul a félidő végén kapott egy olyan ütést Clay Matthewstól, ami mint később kiderült, agyrázkódást eredményezett, így a második játékrészben már Michael Vick vezette a csapatot. Nem is rosszul, 20-3-as hátrányból felhozta a csapatot, és a végén nem sokon múlt hogy nem jött össze az egyenlítés az Eaglesnek. Vick úgy futott, mint a régi Falcons-os időkben (100 yard fölé jutott a földön), és a passzai is elkaphatók voltak.  Az elkapógárda kiegyensúlyozott volt, Jackson, Maclin, Avant és Celek is hasznos célpnotja volt Vicknek, és LeSean McCoy is veszélyes volt screen-passzokból, a támadófal szépen tisztította előtte az utat ezekben a szituációkban. A defense pozitívabb képet mutatott egész meccsen. Aaron Rodgersen megfelelő nyomás volt, Trent Cole és Juqua Parker rendszeresen odaért hozzá. A fal közepén Mike Patterson és Brodrick Bunkley szokásukhoz híven sallangmentesen tették a dolgukat. A linebackersor Stewart Bradley sérüléséig szépen muzsikált, kidőlése után azonban voltak gondok, a helyére beálló Omar Gaither nemigen találta a helyét. Ernie Sims jó játékkal mutatkozott be. A secondary-ben az újonc Nate Allen kevés hibával játszott, és egy interceptiont is sikerült szereznie, Quintin Mikell megfelelően támogatta. Asante Samuel és Ellis Hobbs is hozta a kötelezőt, Samuel a végén majdnem halászott egy interceptiont is. A nickelback pozíciójában küzdő Joselio Hanson is szerzett egy labdát, sok kritika érte mostanában, így ez jót tehet az önbizalmának. A special teamről: Rocca és Akers hozta a kötelezőt, viszont a coverage team nagyon gyengén szerepelt, Jordy Nelson kick returnjei szinte minden egyes alkalommal bosszúságot okoztak. Második héten a Detroit otthonában javíthat az Eagles, ha az offense a második félidőben látott produkciót nyújtja, erre minden esélyük megvan.

A hét játékosa: Michael Vick, QB
Kolb sérüléséig is volt pár futása Vicknek, akkor még nem tudott érvényesülni, de amint megkapta a karmesteri pálcát, robbantott. Életveszélyes futásai mellett a passzjáték is olajozottabban működött az irányításával, és ha a meccs végén sikerült volna bepréselnie a Packers endzone-jába a labdát, ahelyett hogy passzolni próbál, ligaszerte ő lehetett volna a forduló hőse.

Citromdíj: Kevin Kolb, QB
Sokat várnak Philadelphiában Kolbtól, de ha még 4-5 mérkőzésen ilyen játékkal rukkol elő, könnyen lemondhatnak róla az Eaglesnél. Passzainak nagyrésze abszolút homály volt, ami sikerült az sem lépte túl általában az 5 yardot, a zsebben sem mozgott bíztatóan, egy szó mint száz: Kolb leszerepelt.

Kórház a város szélén: Az egész ligát figyelembe véve az Eagles járt legrosszabbul sérülések terén az első héten. A center Jamaal Jackson (tricepsz) és a fullback Leonard Weaver (térd) is komoly sérülést szenvedett, így egyikük sem léphet már pályára idén. Weaver utódja már meg is érkezett, az ex-Seahawk Owen Schmitt személyében, míg Jacksont Mike McGlynn helyettesítheti házon belül. Kolbot és Bradley-t agyrázkódással diagnosztizálták, mindkettőjük játéka erősen kérdéses a 2. héten, Kolb helyén természetesen Vick, míg Bradley-én Gaithert láthatjuk.

Washington Redskins

Szépen sikerült a Shanahan-éra debütálása a FedEx Fielden, az ősi rivális Cowboys legyőzésére a Rézbőrűek szurkolóin kívül nem sokan számítottak. Könnyű lenne azt mondani hogy a meccs végkimenetele csak a Cowboys szerencsétlenségének köszönhető (azért valljuk be, van igazság ebben is), de ez nem fedi teljesen a valóságot. Az offense bár nem parádézott, de egyértelműen felfedezhető a fejlődés tavalyhoz képest, különösen a támadófalon végigtekintve. Az újonc Trent Williams jó húzásnak tűnik már most is, az ő oldaláról ritkán fért McNabb közelébe bárki is. Természetesen van még mit javítani az egységen, de a tavalyi katasztrófa után a szurkolók számára felüdülés lehet a mostani helyzet. McNabb bemutatkozása szolidra sikerült, csodát nem tett, de jól megérti magát Santana Mossal és Chris Cooley-val is. A futójáték nem tudott kibontakozni, de ezt nem is várhatta senki a Cowboys ezen a téren (is) bivalyerős  védelmével szemben. Clinton Portis azért összegyűjtött több mint 60 yardot, és a pass protectionbe is remekül segített be pár helyzetben. A védelemmel tavaly sem volt gond, idén sem hiszem hogy lesz. A Cowboys bár szállította a yardokat rendesen, de a kulcshelyzetekben mindig helyén volt a Redskins védelem, az első félidő végén kikényszerített fumble utáni Deangelo Hall TD pedig döntőnek bizonyult. Albert Haynesworth hasznosan játszott, ha rendesen járna edzeni is visszatérhetne a régi formája. A passrushot Brian Orakpo és szállította egész meccsen, az utolsó playben is ő harcolta ki a holdingot, ami érvénytelenítette a Cowboys TD-jét. London Fletcher szokásához híven kézben tartotta az eseményeket. A secondary-ből Deangelo Hall és LaRon Landry emelkedett ki, előbbi a TD-jén kívül is biztos pont volt a hátsó alakzatban, Landry pedig igazi tacklegyárként funkcionált, összesen 17 szereléssel zárta a meccset. A special teamben akadtak gondok,  Gano magabiztos volt, Josh Bidwell viszont holderként egyszer csődött mondott, puntjaival szerencsére nem volt különösebb gond. Devin Thomasnak kickreturnerként voltak momentumai.

A hét játékosa: DeAngelo Hall
A csapat egyetlen TD-jét szerezte és a meccs egészében konzisztens volt mind a futás mind a passz ellen.

Citromdíj: akárhogy is gondolkodtam, nem tudtam egy játékost kiemelni, így a komplett redzone offense kapja a díjat. 3 próbálkozásból 2 értékesített és 1 kihagyott field goal igencsak vérszegény teljesítmény.

Kórház a város szélén: Brian Orakpo és Clinton Portis szenvedett kisebb sérülést a mérkőzés közben, de mindketten vissza tudtak térni,így várhatóan nem lesz egy hiányzó sem a második héten.

Borsik Tamás (Tomeee)