Micsoda pazarlás!

Aki már alaposabban belemerült az amerikai futball világába, bizonyára tisztában van vele, mekkora munkát és mennyi erőforrást fektetnek a csapatok a jövő NFL-sztárjainak megtalálásába. Azzal sem mondunk újdonságot, hogy a tehetségek mindenekelőtt a draft útján áramlanak a ligába, így a klubok számára az újoncbörzén birtokolt minden egyes választási jog aranyat érhet. Mindezek ellenére évről évre akadnak olyan játékosok, akikre – nem egy esetben előkelő – draft picket áldozott a csapatuk, de a következő szezonban vagy akár már újonc idényükben sem érik meg az 53-as rostertagságot. Az nem számít túl kirívó esetnek, ha egy év elteltével egy ötödik körben vagy annál később draftolt játékos kimarad a végleges keretből, és az sem ritka, hogy hatodik-hetedik körös újoncokat a practice squadban próbálnak „elbújtatni” a csapatok (utóbbi sem épp a draft pickek legoptimálisabb felhasználása, de még mindig jobb, mint hónapokkal a draftolása után végérvényesen lemondani egy rookie-ról), előfordul azonban, hogy ennél értékesebb pickkel kiválasztott játékosok is hamar a süllyesztőbe kerülnek. Persze a korábbi körökben draftolt és rövid időn belül elbocsátott játékosok közül is sokakat megpróbálnak visszaigazolni a gyakorlócsapatba, de ha valaki egyszer már a waiver sorsára jut, az egyet jelent azzal, hogy a klub vezetői, edzői bizony nem hullajtanának könnyeket, ha az illető egy másik gárdánál kötne ki. Elvégre a practice squadba igazolt játékosok is szabad prédának számítanak, szezon közben bármikor elviheti őket egy másik csapat, ha az 53-as rosteren biztosít számukra helyet. Vagyis akinek a megtartását valóban fontosnak tartják, azzal nem hazárdíroznak ilyen módon. Körbenéztünk a ligában – a teljesség igénye nélkül, a prospectként legtöbbre taksált játékosokra és legmagasabban draftoltakra fókuszálva –, hogy kik azok, akiket a legutóbbi két újoncbörze valamelyikén választottak ki, de a szombati, végleges keretszűkítésnél már nem mentek át a rostán, vagy még ennél is korábban megvált tőlük csapatuk.

Kezdjük a sort az összesítésben legelőrébb draftolt játékossal – Stanley Jean-Baptiste-ot tavaly a második körben vitte el a Saints, de bő egy év elteltével már nem tartottak igényt a szolgálataira New Orleansban. A korábbi nebraskai cornerbackről már a draft előtt is tudni lehetett, hogy még nem kész NFL-játékos, első idényében élesben nem is volt lehetősége bizonyítani, mindössze nyolc snapet töltött a pályán a védelemben. A holtszezonban Sean Payton is elmondta, tisztában voltak vele, hogy SJB-nek időre van szüksége, és továbbra is türelmesek vele, ugyanakkor árulkodó volt, hogy Keenan Lewis túloldalára leigazolta a csapat Brandon Brownert, ugyancsak érkezett a posztra Kyle Wilson és a CFL-ből szerződtetett Delvin Breaux, a draft harmadik körében lefoglalták P.J. Williams játékjogát, továbbá Damian Swann személyében az ötödik körben is cornerbacket húzott a csapat. Jean-Baptiste-nak egykori második körös választottként annak ellenére sem sikerült rosteren maradnia, hogy Williams IR-re került, és a szezon elején sérülés miatt Lewist is nélkülöznie kell a védelemnek. Az sem túl biztató a másodéves CB számára, hogy máshol sem tartottak rá igényt a rosteren, a Lions gyakorlócsapatába írt alá.

A legnagyobb név a listán Louis Nix III. A draft előtt sokak által top 10-es tehetségnek kikiáltott játékos a tavalyi újoncbörze egyik nagy csúszója volt, vélhetően elsősorban annak köszönhetően, hogy térdműtétből lábadozott. A Notre Dame védőfalemberét a Texans húzta be a harmadik körben (fel is cseréltek érte a houstoniak), az előszezon negyedik hetében tudott edzésbe állni, szeptember végén azonban csuklósérülés miatt IR-re került, anélkül, hogy egyetlen snapet is játszott volna tétmeccsen. Sajnos könnyen lehet, hogy Nix ígéretesen induló pályafutását tönkretették a sérülések. A Giantstől mindenesetre kapott még egy esélyt, Tom Coughlin együttese behúzta őt waiverről.

A Packers ugyancsak „feláldozhatónak” nyilvánított egy harmadik körös védőfalembert. A sajtfejűek azzal a reménnyel draftolták Khyri Thorntont, hogy a Southern Missről érkező nose tackle idővel a defensive line egyik alappillére lesz, de újoncként pocsékul teljesített az edzőtáborban, majd sérülés miatt a teljes szezont ki kellett hagynia, és a mostani idény előtt sem sikerült meggyőznie az edzői stábot arról, hogy érdemes vele komolyan számolni. Az ugyancsak harmadik körben kiválasztott Terrance West a pályán sem tündökölt újoncként, és a hozzáállásával sem voltak megelégedve a Browns edzői, így Mike Pettine-ék előbb a harmadik körben draftolták Duke Johnsont, majd jobbnak látták, ha túl is adnak Westen, akit mindössze egy jövő évi kondicionális hetedik körös draftjogért sikerült elpasszolniuk a Titanshez.

A tavalyi draft negyedik körében kiválasztott játékosok nagyjából negyedének vagy nincs NFL-csapata, vagy már nem annál a franchise-nál keresi a kenyerét, amelynél első profi szerződését kötötte. A prímet a Jets viszi ebben a kategóriában, a New York-iak két elkapót is draftoltak tavaly a negyedik körben, de Shaq Evans profi karrierjét sérülések torpedózták meg, míg a választás pillanatában is jelentős reach-nek tűnő Jalen Saundersnek még visszahordóként sem sikerült helytállnia, pedig a Jetstől való elbocsátása óta már a Saintsnél és a Patriotsnál is próbálkozott. Pete Carrollék is egy elkapóval fürödtek be, de Kevin Norwoodon legalább potenciális ellenértékért cserébe sikerült túladniuk, még ha az a lehető legkisebb is, jelesül egy kondicionális hetedik körös draftjog a két év múlva esedékes újoncbörzén. A Seattle-ben tavaly csak minimális szerephez jutó Norwood a Panthersnél rosterre került, és a liga jelenlegi talán leggyengébb WR-állományában próbálhat meg minél több játékidőt kiharcolni magának. Az első pillanattól fogva borítékolható volt a Logan Thomas projekt kudarca; a már college-ban is pocsékul játszó korábbi Virginia Tech irányítóból a Cardinalsnál sem tudott semmit kihozni Bruce Arians főedző, aki további erőlködés helyett inkább trade útján elhozta Philadelphiából a rendszerébe egyébként nem különösebben illő Matt Barkley-t.

Az elkapók mellett elsősorban linebackerekkel és defensive backekkel fogtak mellé a csapatok ebben a körben. Érdekes módon a híresen jól draftoló Packers itt is feltűnik, Carl Bradford kiválasztása bizonyult baklövésnek, aki újonc évében külső, majd most belső linebackerként sem tudott bizonyítani. Khairi Fortt a Saintsnél, Prince Shembo a Falconsnál töltött a vártnál jóval kevesebb időt – előbbi elküldésében sérülés is közrejátszhatott (visszatérős IR-re került, de végül meg sem várták, hogy reaktiválható legyen, már október elején megváltak tőle), utóbbit pedig idén májusban letartóztatták, miután megölte barátnője kutyáját, a múltat figyelembe véve pedig az atlantai vezetők érthető módon azonnal kiadták a másodéves linebacker útját. Jean-Baptiste és Fortt mellett egyébként tavalyi ötödik és hatodik körös választottjait, Vinnie Sunserit, Ronald Powellt, valamint Tavon Rookst is waivelte a Saints, ami azt jelenti, hogy az előző évi draft class tagjai közül az első körös Brandin Cooks maradt mostanra az egyetlen hírmondó a szentek rosterén.

Ross Cockrell újoncként mindössze 11 snapet töltött a pályán a Bills védelmében, és az új rezsimet sem sikerült elkápráztatnia; beszédes, hogy már az első keretszűkítésnél kitették Rex Ryanék. Az egykori Duke-játékost mindenesetre a Steelers leigazolta az 53-as keretébe, bár ez a művelet inkább a kohászok CB-állományát minősíti. Cockrelléhez némileg hasonló utat járt be Jaylen Watkins: első évében cornerbackként nem tudott magának számottevő játékidőt kiharcolni, idén már free safety-ként próbálgatta őt az Eagles edzői stábja, végül azonban Chip Kelly-ék nem találták őt elég jónak ahhoz, hogy rosteren tartsák. A Bills gyakorlócsapatába írt alá, ahol az edzéseken testvérével, Sammy-vel is szembe kerülhet.

Nemcsak tavalyi, hanem idei negyedik körös választottak is kerültek már lapátra. Vince Mayle már a draftolásakor is fejvakarós picknek tűnt, a Washington State-ről érkező, nem túl atletikus és nem is túl jó kezekkel megáldott elkapó pedig az előszezonban bizonyította is, hogy a kétkedőknek volt igazuk. A bajnok Ohio State egyik oszlopos tagjának számító Doran Grant kiválasztása kimondottan jó húzásnak tűnt a Steelers front office részéről; csendes előszezon ide vagy oda, némileg meglepő is, hogy Mike Tomlinék ilyen hamar lemondtak az egykori Buckeye-ról. Különösen fájó lehet ez számukra úgy, hogy Grant a csapat messze leggyengébb pontjának számító CB-sort lett volna hivatott erősíteni. Két idei ötödik körös választottól is ideje korán elköszönt csapata: a Dolphins safety-je, Cedric Thompson nagyon gyenge teljesítményt nyújtott az előszezonban, Robert Myers viszont leginkább a konkurencia minősége miatt nem fért be a Ravens 53-as keretébe, amit alátámaszt, hogy elbocsátása után a Colts a rosterén biztosított helyet az újonc guardnak. A Browns Mayle-en kívül egy másik idei választottjától, a hetedik körös Hayes Pullardtól is elköszönt, míg a csoportrivális Steelers ennél is többet, már három idei draftoltját waivelte, Grant mellett Anthony Chickillot és Gerod Hollimant elbocsátva. A hatodik körösöket érdemes még megemlíteni, a Raidersnél Max Valles, a Buccaneersnél Kaelin Clay lett a végső keretszűkítés áldozata.

Valamelyest speciális eset ebben a felsorolásban a Rams, akik a supplemental drafton kiválasztott offensive tackle, Isaiah Battle waivelésével, majd PS-re igazolásával már azt kockáztatják, hogy egy jövő évi ötödik körös pickjük veszik kárba.

Ahogy ez az áttekintés is mutatja, a korai búcsút némely esetben olyan tényező (leggyakrabban sérülés) kényszeríti ki, amit előre nem láthatnak a csapatok döntéshozói, de bőven akad példa arra, hogy adott játékos szimplán csak nem annyira jó, mint azt a kiválasztásakor gondolták róla. A draft már csak ilyen, jó és rossz döntések egyaránt születnek, a későbbiekben is még sok tavaly és idén draftolt játékosról bizonyosodik be, hogy nem fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket, a különbség csupán annyi, hogy az itt felsoroltakról ez hamarabb kiderült.