NCAA beharangozók - ACC

A végső győztest tekintve ez egy háromesélyes csoport. Eléggé meglep volna ha a Virginia Tech nem jutna ismét döntőbe, az ellenfele pedig a papírforma szerint a Clemson vagy a Florida State lesz. Ezen trió versengése fogja jellemezni az egész évet, miközben a többiek a bowl részvételért, illetve az esetleges meglepetésgyőzelemért harcolnak. A hasonló erő és a jól kialakított menetrend miatt akár 9 csapat is lehet a 12-ből év végén 50%-os vagy jobb mérleggel.

Atlanti csoport 

#14 Clemson Tigers

- Neves távozók: Dwayne Allen (TE), Andre Branch (DE), Brandon Thompson (DT), Coty Sensabaugh (CB), Chad Diehl (FB)
- Főedző: Dabo Swinney. Azon ritka eset az övé, amikor egy idény közben megbízott edző hosszú távon a csapatnál maradhatott. A több mint egy évtizedig itt edzősködő Tommy Bowden helyét 2008-ban kapta meg Swinney egy fél szezonra, és azóta is birtokolja. Az alabamai származású egykori WR nem bír túl komoly edzői múlttal a Clemson előtt, csak az alma materében volt pozíciós edző. Kezdetben itt is OC-ként tevékenykedett, a csapat számára a nagy tavalyi áttörést Chad Morris érkezése jelentette, aki a Tulsa támadóit koordinálta korábban. 20 éve nem nyerte meg az ACC-t a Clemson, tavaly sikerül Swinney-vel, így eredményességben máris megeleőzte elődjét.

- Fő erősségek: Sammy Watkins (1225yard, 12TD) az ország legjobb elkapója momentán. Újoncként lett 2012-ben all-american válogatott, ezt korábban csak Herschel Walker, Marshall Faulk és Adrian Peterson tette meg, szóval a tehetsége ilyen magasságokban mérhető. A visszahordóként is bevethető sophomore az első két meccset ki fogja hagyni eltiltás miatt, mert tavasszal lekapcsolták kábítószerrel, de az ACC meccsekre újra a fedélzeten lesz. Addig is DeAndre Hopkins (961 yard) lesz a fő célpont, aki a legtöbb csapatban simán 1. számú sztár lehetne.
 Nem egydimenziós támadósor ez, Andre Ellington (1178yard,10TD) futásban is valid opciót jelent, viszont elég sérülékeny és a csapatot elhagyó Mike Bellamy miatt félő, hogy túl nagy terhet kell elviselnie. Irányítani Tajh Boyd fog, aki ilyen társak mellett Heisman esélyes. ACC rekordokat tart passzolásban (3828 yard, 38TD), úgy ismeri Morris spread offensét, mint a tenyerét, és akkor sem riad meg, ha meg kell iramodni a labdával a kezében. Akárcsak a fenti 3 játékosnak, neki is nyugodtan jósolhatunk profi jövőt.
A linebacker sor erősnek számít ACC szinten, főleg a nevet váltó Corico Hawkins Wright (MLB) alkothat nagyot.

- Gyenge pontok: Dwayne Allen 3/1-es választottként zárta amatőr pályafutását, rövid yardos és gólvonali helyzetekben főleg rá számítottak eddig. A támadófal 3 helyen megújul, egyedül Dalton Freeman (C) személye adhat nyugodtságérzetet, a jelentős pass rush-sal megáldott ellenfelek (FSU,VT,Auburn,S.Carolina) pedig ezt könnyen kihasználhatják.
A védelem 70 pontot nyelt a WVU ellen, így új DC-t hoztak, Brent Venables-t Oklahomából. Nincs könnyű dolga, mert 3 DLineman távozott, azt pedig nem kell ecsetelni, hogy Branch vagy Thompson mekkora szerepet játszott ebben a védelemben. Malliciah Goodmantől (DE) kiemelkedő év kell, ha erős védelmet akarnak összehozni. A nagy probléma, hogy az általában működőképes pass rush ellenére sem volt túl jó secondary, legügyesebb tagja, Rashard Hall (FS) pedig térdműtét után ki tudja hanyadik fordulóban lesz bevethető.

- A menetrendről: Atlantában kezdenek az Auburn ellen. Remek hírverés az egyetem számára, és nagyban segíetene a toborzásnak (és az ACC hírnevének), ha a tavalyihoz hasonlóan Boydék nyernének. A Ball State és a Furman nagy pofonnak lesz kis gazdája, míg az utolsó körben szokásosan a South Carolina ellen döntik el, hogy ki az úr az államban. (Hacsak a Clemson be nem jut az ACC döntőbe, és neki nem áll tartalékolni rá, mint azt megtette nem egyszer már). A negyedik meccsüket Tallahassee-ben bonyolítják le, szeptember 22. kulcs dátum tehát a teljes divízió számára.

- Summa-summárum: Reális esélye van a Clemsonnak az ACC megnyerésére. Olyan klasszisaik vannak a támadósorban, akikkel nem tudja a konferencia többi csapata felvenni a versenyt, így a pontháborúkba torkolló rangadókat biztos, hogy ők fogják nyerni. A kérdés az, hogy jobb-e ez a támadósor, mint mondjuk a Seminoles védelem. Mi történik akkor, ha a kikapcsolják Watkinsékat? Egyáltalán előfordulhat-e ilyen? Nagyon egyoldalasnak tűnik most a Clemson ahhoz, hogy országosan a szűk elitbe soroljuk, az offense viszont top5 kaliber, így akárkit meg tudnak verni. A fentebb emlegetett 4 nagycsapat elleni mérkőzésüket mindenképp ajánlott megtekinteni.

- Neves távozók: Nigel Bradham (LB), Zebrie Sanders (OT), Mike Harris (CB), Andrew Datko (OT), Bert Reed (WR), Terrance Parks (SS)
- Főedző: Jimbo Fisher. Harmadik évére készül Bobby Bowden utódja, egy 10-4-es és egy 9-4-es idényt követően. Játékosként a 4. vonalban irányított, volt az év játékosa is, és QB edzőként kezdte karrierjét. AZ LSU-nál töltött 7 éve alatt figyelt fel rá a FSU, és nevezte ki Bowden utódjának még a legenda aktív korszakában. Mindkét évében rangsoroltként uárta az évet a Noles (17 ill. 23), de mindkét évben magasabb helyről indultak a várakozások, és BCS Bowl az elvárás ezúttal is, szóval a magas követelményeknek nehéz lesz megfelelni. Az is érdekesség, hogy egy offenzív guru csapatának inkább a védelem az erőssége.

- Fő erősségek: A védőfal akárkivel felveszi a versenyt. Pass rusherként első körbe vágyik Brandon Jenkins és a német Björn Werner is, a rotációban Cornellius Carradine-nal kiegészülve 97 szerelés, 20.5 sack és 31 TFL szerepel ezen 3 személy statisztikai lapján. A fal közepén Everette Dawkis, Anthony McCloud és Timmy Jernigan hasonló variációt alkot, és két 5 csillagos újonc is ott van bevetésre készen. Az áthatolhatatlan fal mögött a linebackerek is könnyen virgoncokodnak majd.
A secondary-ből Greg Reidet kirúgták, de Nick Waisome révén egy hasonlóan sokra tartott toborzott lép a helyére, nagy várakozásokkal telve. Mellette Xavier Rhodes NFL-szintű cornerback, LaMarcus Joyner pedig felépítésbeli hátránya ellenére rettegett SS, a fiatal Bob Sanders-jellegű játékkal.
EJ Manuel megbízható irányító, pontos (65.3%), kevés picket dob (8), jó formában zárta az évet és futással is veszélyeztetni tud. Ezzel együtt kissé túlértékeltnek számít, nem egy yardgyáros, de a labdás játékosok közül ő bír a legnagyobb potenciállal. Az elkapósorban nincs sztár, de elég mély a merítési lehetőség. Haulstead, Rodney Smith, Rashad Greene és Christian Green is 5-600 yard közül zárt, a gyenge DB depth-tel bíró ellenfelek ráfaraghatnak ellenük.

- Gyenge pontok: Nincs kiemelkedő futójuk, Devonta Freeman lenne az elsőszámú, ha nem hátráltatná hátsérülés. A támadófal újjáépül, bár a 46 meccses kezdő rutin annyira nem kevés, a fal két széléről Datko és Sanders kiválása még hagyhat nyomot maga után, főleg mert tavaly sem volt ritka vendég a backfielden az ellenfél védőfal.

- A menetrendről: Mivel a Florida Gators elleni szezonzáró alapvető minden évben, és a South Florida ellen is bevállaltak egy derbit szeptember végén, úgy kalkuláltak, hogy az év elején az FCS-ből is elég lesz ellenfelet választani. A 4. heti Clemson elleni meccsről volt szó fentebb, a Virginia Tech ellen pedig november nyolcadikán, tehát csütörtökön kell pályára lépni.

- Summa-summárum: Ha a védelem nyeri a bajnokságot, akkor a Florida State-nek oda lehet adni az atlanti divízió bajnoki címét és a Virginia Tech ellen készülhetnek a konfdöntőre. Ennyire azrt nem lesz egyszerű a szezon, a tavalyi érthetetlen vereségek (Virginia, Wake Forest) megismétlődhetnek, mert a támadósor képes leblokkolni 1-1 teljes napra. A Clemsonnal hatalmas derbit vívnak majd, a két különböző stílust élmény lesz nézni. Ha összeáll a passzjáték és Manuelnek megbízható elkapói lesznek, a BCS bowlok egyikén is győzelmet ünnepelhet akár a Seminoles, ennek szól az év eleji #7 kiemelés. A védelemben nincs kérdőjel így joggal hatalmas az elvárás Tallahasse-ben, de ez minden évben így szokott indulni, a végén viszont ritka a happy end.

- Neves távozók: Terrell Manning (LB), Audie Cole (LB), TJ Graham (WR), JR Sweezy (DE), Markus Kuhn (DT), George Bryan (TE)
- Főedző: Tom O'Brien. Az egykori tengerészgyalogos a Boston College-nál szrzett hírnevet magának azzal, hogy egymás után 8 évben nyert bowlt a csapatával, és máig a legtöbb győzelmet számláló edző arrafelé. Raleighben már 6. éve dolgozik, és a kezdeti botladozás után újra versenyképes csapatot tud kiállítani.

- Fő erősségek: Mike Glennonról mindent elmond, hogy hagyták elmenni Russell Wilsont Wisconsinba, csak hogy végre ő kezdhessen. Meg is hálálta a bizalmat, pontos (62.5%) és eredményes (31TD,3054yard) szezont zárt, a Maryland elleni 5 touchdownos fordítását nem fogják egy ideig elfelejteni. Ehhez a támadófalnak is sok köze volt, ahol a nvek nem nagyon változtak, csak a posztok. RJ Mattes (LT/LG) pályázik közülük jó eséllyel a profi életre.
A védelem specialitása a labdaszerzés. 39 labdát halásztal el az ellenféltől, tízzel többet, mint az azelőtti évben. David Amerson vezette is a teljes ligát 13 pickkel, és feljátszotta magát az 1. körösnek tartott cornerek közé. A remek felépítésű CB mellett mindhárom társa változatlan a secondary-ben, ahol Brandan Bishop (SS) hasonlóan tehetséges a maga műfajában. A siettetés 3 DE-től is jöhet, Cato-Bishop, Slay és Norman 14.5 sacket kombináltak legutóbb.

- Gyenge pontok: A futók inkább elkapásban jeleskednek, igaz ezen Mustafa Greene javíthat, aki tavaly egy percet se játszott sérülés miatt, de '10-ben a legjobb volt a posztján. Alapjaiban változik meg a passzjáték Bryan és Graham nélkül. A nagydarab TE és a villámgyors WR voltak Glennon fő célpontjai, nélkülük könnyen visszaeshet a quarterback.
Mindkét DT profinak állt, Kuhn és Sweezy nélkül pedig jelentős visszaesés várható a futás levédésénél. Főleg úgy, hogy két szupersztár linebackerük szintén az NFL-ben várja a szezont, és dopping miatti eltiltás is tizedeli az egységet.

- A menetrendről: Atlantában meccselnek a Tennessee ellen, ami a nyitóhét egyik legjobb párosítása. A UConn is korrekt ellenfél, a South Alabama újoncként nem fog ki rajtuk, mint ahogy a másodosztályú The Citadel sem. Az ACC döntőbe kerülés szempontjából kritikus meccsek közül a Seminoles-t fogadják, Clemsonba viszont menni kell.

- Summa-summárum: Ebben a csapatban van a legnagyobb kontraszt az erős és a gyenge posztok között, utóbbiakból pedig túl sok van, hogy a FSU vagy a Clemson ellen jó esélyeik legyenek. A Tennessee is előttük jár játékerőben, a menetrend többi csapatát viszont jó játékkal meg tudnák verni, a 9-3-as szezon pedig nem hangzik rosszul. Ehhez viszont az kell, hogy Glennon találjon játszótársakat, és Amersonék hasonló mennyiségű labdát csenjenek, mint azt megszokhattuk, de erre igen kevés esély van a profinak álló front7 tagok nélkül.

- Neves távozók: Chris Givens (WR), Joe Looney (OG), Kyle Wilber (LB), Josh Bush (S), Chyl Quarles (S)
- Főedző: Jim Grobe. Igazi sikeredző, hiszen rajta kívül csak 1 edző volt Winston-Salemben, akinek pozitív mérlege volt a csapattal. Igaz a mostani 68-67-es mérleg nem áll biztos lábakon. 2006-ban jutott csúcsra a 13. itteni évére készülő Grobe, mikor a Deacons megnyerte az ACC-t, ő pedig az év edzője díjat. A 2009/10-es szezonokban nem jutottak bowlba, de így is biztonságban volt az állása, tavaly pedig újra ott voltak az utószezonban. A kiscsapatokra specializálódó mester a WF előtt az Ohio Bobcats-nél töltött 5 évet el, és hatalmas fejlődést vitt a hiúzok csapatához.

- Fő erősségek: Tanner Price rengeteget javult újonc évéhez képest, harmadévesként talán folytatódik ez a folyamat. Az elmúlt évben 60%-kal passzolt, 20-6 volt a TD aránya 3017 yarddal. Megbízható és kiegyensúlyozott játéka rengeteget jelentett csapatának. főleg az ACC meccseken. Michael Campanaro lehet kedvenc célpontja ezúttal, aki jó eséllyel lépi át az 1000 yardot. Josh Harris futással szeretné ezt a számot átlépni, ami tavaly is összejött volna ha nem sérül meg az utolsó 5 meccsre.
A védőfal közepén a Nikita Whitlock alapjaiban határozza meg a védelmet, és mögötte rutinos linebackerek segítik, hogy javuljon a futás elleni védekezés.

- Gyenge pontok: Chris Givens már az NFL szezonra készül, nála több elkapást és yardot senki sem csinált az ACC-ben tavaly, nagyon fog hiányozni. Főleg mivel gyenge a kínálat Campanaro mögött. A támadófalból egyedül Garrick Williams (C) tér vissza, a két legrutinosabb cserejátékos is távozott a kezdők mellett. Kyle Wilber is vezéralak volt, sokoldalúságát Justin Jackson próbálja majd megközelíteni. Két egyetemi szinten veterán safety-je nélkül a WF passzvédekezése is széteshet.

- A menetrendről: Vegyes. A Liberty (FCS) és az Army legyőzése nem okozhat nagy problémát, a szezon utolsó két meccsén viszont - ami valószínűleg a bowl részvételért megy majd - sem a Notre Dame, sem a Vanderbilt ellen nem ők az esélyesek.

- Summa-summárum: Ha jól működik majd a csapat, akkor könnyedén teljesíthetnek 7 győzelmet is akár, de elég sok buktatója van a történetnek. Harris sérülékenysége, az egyszemélyes WR sor és a semmiből építendő támadófal mind képes romba dönteni a szezont, és akkor a védelemről még szó se esett.

- Neves távozók: Cameron Chism (CB), Davin Meggett (RB)
- Főedző: Randy Edsall. A UConnt 144 meccsen át irányította, vele kerültek fel az élvonalba, és vele nyerték meg a Big Eastet és jutottak Fiesta Bowlba 2010-ben. Aztán Edsall váltásra szánta el magát, egy olyan egyetemre vágyott, ahol nagyobb célok és lehetőségek vannak. Ez a Marylandre áll, viszont nem észveszelytő a szakadék a két program között. Főleg úgy, hogy első évben 2-10-es mérleget produkáltak a teknősök, pedig mielőtt Edsall átvette ezt a keretet, 9 győzelmes év volt a hátuk mögött.

- Fő erősségek: Az új, 3-4-es védelem elég jól muzsikál majd. Joe Vellano (DE) a legtöbb szerelést bemutató falember (94), és társai, AJ Francis (NT) valamint az újoncként bizonyító Keith Bowers is megállja a helyét. Demetrius Hartsfield középen a linebacker sor sztárja, all-ACC cím várományos. Akárcsak Kenny Tate, aki nagyon sérülékeny, de SS és LB poszton is használható, fizikális szörnyeteg, és már 2010-ben rebesgették nála, hogy profinak kéne állnia.
Matt Furstenberg korrekt tight end. Jól sikerült a toborzás, Stefon Diggs (WR) és Brandon Ross (RB) is sokra viheti. Egyénileg rendre jó játékosokat (atlétákat) nevel a Terps (34 NFL játékosuk van jelenleg), csak csapattá nem állnak össze könnyen.

- Gyenge pontok: Danny O'Brien úgy döntött Wisconsinban irányít tovább, az egykori év újonca helyét pedig CJ Brown örökölte meg, aki bizonyítottan remek scrambler, de passzolni 50%-os pontossággal se mindig tud. O'Brien távozása után az LT, Max Garcia és az RT, R.J. Dill is a távozás mellett döntött. Garcia Floridába, Dill a Rutgers-hez íratkozott át.

- A menetrendről: A Will & Mary (FCS) ellen nevezhetők egyedül esélyesnek, ezen kívül 2 Big East és egy Big XII csapat nyitja a sort az ACC dömping előtt. A Temple és a UConn ellen szoros csatára lehet számítani, bárki nyerhet, a WVU ellen idegenben viszont csoda lenne ha nyernének. Ha 3-1-gyel zárják ezt a részt, akkor kellő lendületet kaphatnak, hogy pár ACC középcsapat lenyomásával bowlt harcoljanak ki. Mondani se kell, Randy Edsall volt csapata ellen, szeptember 15-én hatalmas presztizs csata várható.

- Summa-summárum: Egyelőre nem tudni ki és hogyan fog pontokat írni a Terrapins táblájára, így pedig igen nehéz meccseket nyerni. A védelem nem rossz, ha a támadók is hasonló szintet képviselnének, 7-8 győzelemmel lehetne számolni, de nagyon le vannak maradva, így már a bowlért is nagyot kell küzdeni. Nem lehet megkerülni azt a problémát, hogy O'Brien elvesztése hatalmas öngól Edsall és a teljes vezetés részéről. A tavaly visszaeésst mutató QB nem találta helyét az új rendszerben, de még így is ő volt ennek a csapatnak a fő reménye az eredményesség felé, és ahelyett, hogy próbáltak volna köré építeni, hagyták, hogy elmenjen Madison érintésével az NFL felé, a Russel Wilson-i utat követve.

- Neves távozók: Donnie Fletcher (CB), Luke Kuechly (MLB), Max Holloway (DE)
- Főedző: Frank Spaziani. Harminc évig volt segédedző mielőtt első főedzői tisztségét megkapta - épp itt. Védőkoordinátorként már ismerte a bostoni légkört, 2009-es kinevezése óta pedig 19-19 a mérlege. Már 2007-ben is emlegették, mint esélyest a főedző posztra, de akkor Jeff Jagodzinski lett a befutó.

- Fő erősségek: Három használható WR is van a keretben (Larmond, Swigert, Amidon). A támadófal tradícionálisan erős, és együtt is maradt tavaly óta, ez bíztató. Kaleb Ramsey (DT) tavalyi sérülése miatt újabb évet tölthet az NCAA-ben, a védelem fő erőssége egyértelműen ő.

- Gyenge pontok: Nem létezik offense. Minden first downért küzdeni kell, minden pontszerzés piros betűs ünnep. Abban bízhatnak, hogy Doug Martin, az új OC átment valamit az East Carolinában látott parádés játékból. Chase Rettigből (QB) kéne többet kihoznia, mint amit eddig sikerült. A támadás alapját évekig jelentő Montel Harrist kirúgta a csapatból Spaziani, így Andre Williams-re és Rolandan Finch-re vár a feladat, hogy a futott yardokat hozza. Utóbbinak speciel volt egy monstre meccse (243 yard a Maryland ellen), de Harris-nél jobb futó nem volt még az Eagles történetében.
A tavalyi védelem úgy nézett ki, hogy Luke Kuechly igyekezett szerelni vagy labdát szerezni, tizen pedig intenzíven drukkoltak neki. Utódját egyébként Sean Duggannek hívják. A szomorú, hogy nem látni, hogy ez a nem túl acélos védelem mitől fordulna jobb egységgé 2012-re.

- A menetrendről: Kellemetlen. A szomszédvár Maine még aránylag könnyen (?) leküzdhető, az Army-t illene verni, viszont a Northwestern ellen bármi lehet, a Notre Dame ellen meg sanszos a vereség. Ehhez hozzávesszük, hogy a divízióban ők a leggyengébbek, és hogy a másik csoportból a VT/GT/U hármassal kell meccselni, és máris kijön egy 2-10-es szezon. Persze ez nem egy verhetetlen konf, 5-6 győzelmet szenzáció nélkül össze lehet kaparni.

- Summa-summárum: 2009 óta, minden szezonban egyre gyengébben muzsikál az Eagles, adalékként távozott a (valaha volt legjobb?) legjobb védőjük, az egyszemélyes támadósort pedig kirúgták. Csak abban lehet bízni, hogy az offenzív koordinátor volt a hibás az elmúlt évek miatt, és Martin majd megmutatja, hogy vannak itt tehetségek, akik képesek pontot csinálni.

Coastal csoport 

North Carolina Tar Heels

- Neves távozók: Dwight Jones (WR), Quinton Coples (DE), Zach Brown (LB), Charles Brown (CB)
- Főedző: Larry Fedora személyében új főedző érkezik Chapel Hillbe, négyévnyi edzősködése alatt a Southern Miss csapatával folyamatosan pozitív szezont produkált, amit tavaly koronázott meg a C-USA bajnoki címével és az országos rangsorban elért 19. hellyel. A labda mindkét oldalán produktív dolgokat várhatunk munkásságától, sok yardot és pontot a támadóktól valamint agresszív, turnovereket kiharcoló védelmet.
- Fő erősségek: Blake Anderson offenzív-koordinátor és Fedora kényelmes helyzetben vannak, a tavalyi kezdők közül nyolcan is visszatértek, a támadófalba például csak Russell Bodine centert kell beépíteni, így tehát átlag feletti meccsrutinnal rendelkező egységről beszélünk, különösen a baloldal, Jonathan Cooper (G) és James Hurst (T) lesz erős. Nagy segítség lehet ez a spread offenseben Bryn Renner QB-nak aki már másodévesként az ACC leghatékonyabb irányítója volt, de leginkább Giovanni Bernard (So.) futót érdemes figyelni aki tavaly több, mint 1600 yardot és 14 touchdownt hozott a konyhára. Fedora a védelembe is hozta saját embereit, az Illionoisnál már bizonyító Vic Koening és a szintén SMU-tól érkező Dan Disch által favorizált 4-2-5/3-3-5 hibrid védelmi séma már az első évében bizonyíthat, főleg ha Kevin Reddick (LB) itt is igazolja magát, miszerint az ország egyik legjobbja a poszton. Casey Barth személyében jó kicker is akad a csapatnál, 81%-os FG mutatója mellett idén legalább 37 pontot kell szereznie, hogy az egyetem történetének legeredményesebb játékosa legyen, ez minden bizonnyal sikerül is majd neki.
- Gyenge pontok: 2011-ben Everett Withers megbízott edző még pro-style stílusban vezényelte Renneréket, egyelőre kérdéses, hogy miként sikerül a váltás, főleg, hogy Dwight Jones (80 elkapás, 1196 yard, 12 TD) elkapó távozott, így komoly célpont nélkül maradt az irányító, Erik Highsmithnek kell bizonyítania a megüresedett helyen. A védelemből a kezdők fele már nem tér vissza 2012-ben pedig Coples vagy Brown egyedüli elvesztése is nagy érvágás lenne. Az ötfős secondarynek 20 meccs kezdő tapasztalata sincs, ráadásul ketten freshmanek, ami tudjuk, hogy ritkán jelent jót, hiába a tehetség, rutin nélkül nehéz lesz.
- A menetrendről: Nem szerencsés elhamarkodottan ítélkezni, de első ránézésre: könnyű. Otthon fogadják a Hokiest és Wolfpacket is, de ha a harmadik héten győznének Louisvilleben akkor igen jó szezon elé nézhetnek. Érdekesség, hogy történetük során először találkoznak az Elon és az Idaho csapatával is.
- Summa-summárum: Átalakulóban van az egész program, de tehetségekben nincs hiány, amit a rendkívül jó szakmai stáb már az első évben kihasználhat, főleg ilyen schedule mellett. A pozitív mérleg szinte biztosnak látszik, de ez a liga szankciói miatt semmiképp nem ér majd utószezonbeli szereplést (és/vagy ACC döntőt). Ha a fiatalok összecsiszolódnak és rutint szereznek, akkor jövőre sokkal ütőképesebb lehet a Tar Heels, idén a kulcs a passzjáték és az az elleni védekezés lesz.

- Neves távozók: Austin Pasztor (OG), Kris Burd (WR), Matt Conrath (DT), Chase Minnifield (CB)
- Főedző: Mike London, a hétgyermekes családapa edzői karrierje 2008-ban kezdett felívelni mikor visszatért alma-materéhez és rögtön FCS bajnok lett a Richmond Spiders-el, megválasztották az FCS Év Edzőjének és a Super Bowl győztes Mike Tomlint is megelőzve ő lett az év legjobb színes bőrű edzője. A következő évben újra play-off-ba vezette csapatát, ekkor csapott le rá a Cavs ami jó döntésnek bizonyult, hisz tavaly már az ACC legjobb edzőjének választották és többek között legyőzték idegenben a Florida State valamint a Miami csapatát is.
- Fő erősségek: Bill Lazor offenzív-koordinátor két éve az Alabamából is ismert ground-and-pound rendszerre váltott, amibe tökéletesen illik Mike Rocco irányító, 2011-re pedig meg is megtalálták az egyensúlyt a futás és passz között. Austin Pasztor (G) és Anthony Mihota (C) ugyan távozott a konferencia-szinten is kiemelkedő támadófalból, de nem maradunk magyaros név nélkül, hisz Conner Davis (G) mellé Matt Mihalik (C) került abba a kezdőbe ahol a jövő évi draft egyik legjobb LT prospectjével, Oday Aboushival játszhatnak együtt. Perry Jones futó mögött Kevin Parks és Clifton Richardson is több mint jó cserék, Rocco helyére pedig a Crimson Tide-tól transzferelt Philip Sims ugorhat be sérülés esetén (a rendszert biztosan jól ismeri.) Visszatér a kezdőbe a két végzős linebacker, Steve Greer (tavaly 103 tackle, 6.0 TFL, 2 sack) és LaRoy Reynolds (88 tackle, 8.0 TFL) a védelem nagy játékait idén is tőlük várhatjuk.
- Gyenge pontok: A legjobb WR távozott, Tim Smith mögött pedig csupa tapasztalatlan másodéves van, és ugyan a tight endek rendszerint jók a Virginiánál, de inkább blokkolásban jeleskednek, így elképzelhető, hogy Perry Jones idén is dobogón lesz az elkapásokat tekintve, de ez nem éppen azt dicséri, hogy mennyire sokoldalú játékos... A védelemben csak 4 visszatérő lesz, tavaly a redzone-ban nagyon jó hatékonysággal védekeztek, ezt a szinte teljesen kicserélődött D-Line biztosan nem tudja majd hozni. Passz ellen szintén gondban lesznek, mert az egyedüli visszatérő, a másodéves Demetrious Nicholson hiába a konf egyik legjobb cornere, egyedül kevés lesz a csodához. A kicker-punter páros szintén új lesz.
- A menetrendről: Kezdésnek egyből a főedző egykori egyeteme ellen lépnek pályára, majd három brutális hét (és valószínűleg vereség) következik sorrendben a Penn State, Georgia Tech, TCU ellen, a győzelmek ezután jöhetnek és kellenek is, mivel az utolsó négy meccsen megint nem nekik áll a zászló.
- Summa-summárum: 8-5 idén biztos nem lesz, főleg a kérdéses passzjátékkal, de a védelem sem túl bíztató az LB sort leszámítva. London leginkább majd annak örülhet, hogy a futás idén is erős lesz, persze az őszinte örömhöz az is kell, hogy most ne gyártsanak 28 turnovert.

- Neves távozók: David Wilson (RB), Blake DeCristopher (OT), Jaymes Brooks (OG), Danny Coale (WR), Jarrett Boykin (WR), Jayron Hosley (CB), Eddie Whitley (FS)
- Főedző: Frank Beamer tiszteletet parancsoló 26. szezonjára készül a Hokies kispadján, az amúgy is erős program a 2004-es ACC csatlakozás óta sikert sikerre halmoz vezetésével. Eddig hat konferencia-döntőt rendeztek a két divízió győztes csapatai között, sokat elmond, hogy ezeken négyszer is ők képviselték a Coastal csoportot.
- Fő erősségek: Logan Thomas már másodévesként szemkápráztató játékkal rukkolt elő (Tajh Boyd mögött talán már most a legjobb ACC QB), újabb egy év tapasztalattal valószínűleg még könyörtelenebbül fogja kihasználni remek fizikai adottságait és játékintelligenciáját. Tavaly meccsenként mindössze 17.6 pontot engedett átlagosan a D# (7. legjobb az országban) és a 11 kezdőből 9 is visszatér, így Bud Foster, az egyik legalulértékeltebb védelmi-koordinátor a ligában, ezzel a rettentő erős kerettel bizonyíthat a kétkedőknek. A ligaelit pass-rusher duó, J.R. Collins – James Gayle junior DE páros már másodévesként 13 sacket, 22 TFL-t és 95 tacklet jegyzett (a megszámlálhatatlan QB siettetés mellett), így az ellenfél irányítói idén is retteghetnek tőlük. Középen a Hopkins testvérek szerepelnek DT poszton, akik ugyan nem nagy playmakerek, de szinte hiba nélkül játszanak. 100%-osként tér vissza végzős évére Bruce Taylor (aki idén újra az All-ACC csapatba kerülésért (is) küzdhet) a linebacker sorba, ahol a kezdőkön kívül minőségi depth is akad, így messze a konf legjobb front-sevenjével készülnek. Antone Exum és Kyle Fuller egyaránt magas, fizikális, de gyors cornerek, sok csapatban egy sincs ilyenből, nemhogy kettő.
- Gyenge pontok: Támadóoldalon Thomasnak mindössze 2 (kettő!) játszótársa tér vissza a kezdőcsapatba, legnehezebben az 1700 yard felé jutó, elsőkörös futót, David Wilsont tudják pótolni, főleg, hogy az a Michael Holmes, Martin Scales, J.C. Coleman trió hivatott ezt megtenni, akik 2011-ben labdát sem kaptak a csapat színeiben. Nem lesz segítségükre a támadófal sem, itt egyedül Andrew Miller center tér vissza, így négy új srácot is be kell építeni, nem lesz egyszerű (bár potenciál mindegyikben van). Az eddigi két fő célpont már az NFL közelében ügyeskedik, így a helyükre lépő Marcus Davis – D.J. Coles párosnak mindenképp konzisztensebb játékot kell nyújtania 2012-ben, ők legalább ismerősek lesznek a pályáról Thomasnak is. Jayron Hosley és Eddie Whitley meghatározó tagjai voltak az egész védelemnek, nemhogy a secondarynek, az ő kiesésükkel járó játékos mozgatások után két másodéves, Dietrick Bonner és Kyshoen Jarrett kerültek a safety pozíciókba és ugyan a tavaszi jelentések szerint jól mozogtak (együtt is), igen merész ötlet két ilyen tapasztalatlan játékost kezdetni.
- A menetrendről: Ideális esetben október 20.-án akár már biztos bowl résztvevőként utazhatnának a Clemson elleni derbire, hisz a négy non-konf ellenfélből kettő a Big Eastből érkezik (Cincy, Pitt) a Bowling Greenen kívül pedig az FCS-es Austin Peay-el találkoznak. Az ACC bajnoki cím szempontjából fontos meccsek azonban a schedule végén találhatóak, 7 konferencián belüli meccsel zárják az alapszakaszt.
- Summa-summárum: Tavaly az offense nyerte a nehéz meccseket, idén a labda túlsó oldalán kell bizonyítaniuk, mert Thomas hiába Cam Newton hasonmása, ha a társai nem tudják elvonni róla a védők figyelmét. A szurkolók idén is bizakodhatnak a csapatot illetően, hisz a szezon előtt 16. helyre rangsorolt Hokies idén is esélyesként indul a bajnoki címért.

- Neves távozók: Donovan Varner (WR), Kyle Hill (LT), Matt Daniels (S), Alex King (P)
- Főedző: David Cutcliffe az ördögöknél sem hazudtolja meg önmagát, a Manning testvérek mentorálása után itt is az impresszív passzjátékra épít, ám a keret gyengesége miatt az itt töltött négy év alatt eddig mindössze 15-33-as mérleggel rendelkezik.
- Fő erősségek: A Sean Renfree által vezényelt offense tavaly a 24. lett a ligában a passzokat tekintve, ez idén akár még jobb lehet, hisz hiába távozott a tavaly 700 yard fölé jutó Varner a szintén kezdő Braxton pedig ezentúl a secondaryben szerepel, Conner Vernon mellett fiatal tehetségek egész sora áll rendelkezésre (elsősorban Jamison Crowder, Blair Holliday So. párosra érdemes figyelni), de Helfet helyén Isaaac Blakeney is hosszú távú megoldás lehet a tight end pozícióban. A támadófalból csak egy ember esett ki, de így is bőven lesz változás: felépült Brian Moore aki senior évére visszatérhet centernek, így Harding visszamozoghat guardnak, emiatt Coleman a true freshman éve után kispadra szorul. Tackle poszton Perry Simons mellett a tavaly csereként tapasztalatot szerző Joey Finison lesz a kezdő. A tavaszi előrejelzések alapján a pass protectionnel nem lesz (nagy) gond, ha futásblokkolásban is fejlődik a fal és a visszatérő futók Juwan Thompson vezérletével is fejlődésnek indulnak (van honnan) akkor igen erős támadó részlege lehet a Duke-nak.
- Gyenge pontok: Tavaly a védelem mindössze 17 sacket és 6 INT-et jegyzett, ezzel a 120 csapatból az előkelő 105. helyet sikerült elcsípni, de meg kell jegyezni, hogy rendkívül fiatal és tapasztalatlan volt az egység. Idén távozott a legnagyobb playmaker Matt Daniels (126 tackle, 2 INT, 4 TFL) kérdés mennyire tudja őt pótolni a WR-ből safetyvé avanzsált Brandon Braxton, ezen kívül szinte változatlan maradt az egész D#, ennek nem tudom mennyire örülnek a szurkolók. Sok múlhat azon, hogy az egyik legjobb játékosuknak tartott Kelby Brown (LB) miként tér vissza tavaszi térdsérüléséből, beszédes azonban, hogy az öccse, Kyler (redshirted freshman) mellett, a tight endként már említett Blakeneyt is többször kipróbálták a poszton... Ezen kívül nehéz lesz pótolni az All-ACC puntert, Alex Kinget is.
- A menetrendről: A győzelmeket az első hat játéknapon kell szerezni, amire (a Stanfordot leszámítva) meg is van az esély, utána már bárki legyőzése szenzáció kategória lenne.
- Summa-summárum: A tavalyi 3-9-től valószínűleg jobb évet fognak zárni, főleg ha az újabb együtt át-edzett tavasz összekovácsolja a fiatal védelmet, mert ha ők és támadófal jelentős is fejlődést mutatnak, akkor akár az 5-7 is kinézhet, onnan meg már csak egy bravúr a bowl…

- Neves távozók: Stephen Hill (WR), Julian Burnett (LB)
- Főedző: Paul Johnson hat rendkívül sikeres év után hagyta ott a Navy futball-programját 2008-ban, majd rögtön (egymás után kétszer) az ACC Év Edzője lett. 33-19-es (.635) mutatója a Tech harmadik legjobbja, egyedül a két legenda, John Heisman (.764) és Bobby Dodd (.713) előzi meg. Eddig minden évben bowl-meccsre vezette csapatát, a cél idén sem lehet más, maximum az, hogy ott is megszerezze az első győzelmét. 
- Fő erősségek: Az spread-option rendszer ellen tavaly nem igazán tudtak mit kezdeni a riválisok, aminek több mint 4000 futott yard, és országos 2. helyezés (futást tekintve) lett az eredménye. Ez idén tovább folytatódhat, hisz Phil Smith (RT) helyére kell Tyler Kidneyt beépíteni, de Johnson rendszerének az alapja, a precíz és gyors mozgás, az összhang még tovább fog javulni. A pontok és yardok nagy részét idén is a Tevin Washington (QB), David Sims (BB), Orwin Smith (AB) trió fogja szállítani, céljuk a tavalyi 2300 yardot és 32 (!) TD-t számláló ko-produkciójuk felülmúlása lehet. A linebacker sorból Julian Burnett (120 tackle, 9.5 TFL) ugyan kivált, de a Jeremiah Attaochu nevével fémjelzett egységet igen atletikus és jó focisták alkotják, ráadásul a depth is elég mély ahhoz, hogy komolyan kelljen venni őket. A tavaly ACC második passz védelembe 3 kezdő secondary játékos is visszatér, de az „új fiút” Isaiah Johnsont (SS) sem kell félteni, hogy ne bírná a terhet.
- Gyenge pontok: A tavalyi négy legtöbb labdát elkapó játékosból három is távozott, ráadásul Stephen Hill NFL-be szerződése olyan űrt hagy maga után a playbookban ami komolyan megkérdőjelezi, hogy a futójátékuk mellé tudnak-e akár egy átlagos passzjátékot is produkálni, folyamatosan cipelve a labdát pedig még ez az offense sem lehet eredményes. Az előző évben Attaochun kívül szinte semmilyen pass-rusht nem tudtak generálni, ezen is változtatni kell, főleg, hogy a 3-4-es fal sem elit, egyedül a tavaly (kezdőként) 32 tackle-ig jutó Izaan Cross tér vissza.
- A menetrendről: Két FCS csapattal is találkoznak szeptemberben, a szokásos Georgia mellett a BYU a másik non-konf ellenfél. Kifejezetten erős schedule lett, főleg annak fényében, hogy a rangadók nagy részét (VT, Clemson, North Carolina, Georgia) idegenben kell megvívniuk.
- Summa-summárum: Nem kedvez nekik, hogy (szerintem) az egész ACC legerősebb menetrendje az övék, ráadásul Hill elvesztésével az offense sikeressége is igencsak kérdéses, így jelenleg azt mondom, hogy bravúr lenne a bowlt érő 7-6.

- Neves távozók: Travis Benjamin (WR), Tommy Streeter (WR), Brandon Washington (OL), Lamar Miller (RB), Olivier Vernon (DE), Marcus Forston (DT), Sean Spence (LB), JoJo Nicolas (S).
- Főedző: Al Golden első szezonjában 6-6-os mérleggel zárt, ami az eltiltások miatt nem ért utószezonbéli szereplést és ugyan önmagában is csalódást keltett, érdemes megjegyezni, hogy a „legnagyobb” vereségük is mindössze 8 pontos volt, így nagyobb szerencsével valószínűleg nem a divízió utolsó előtti helyén zártak volna. Idén a cél a feljebb lépés, de már az ACC döntő közelébe kerülni is óriási eredmény (és egyben meglepetés) lenne.
- Fő erősségek: A támadófalból ugyan távozott a LT, LG, C trió ám még így is ez az egyik legkiválóbb egysége a ’Canes-nek, főleg ha az egykori top-recruit Seantrel Henderson (OT) is egészséges tud maradni. Ők törhetik majd az utat a futóknak, akiknek Lamar Miller majd 1300 yardját és 9 touchdownját kell valahogy pótolni, amire Mike James (tavaly 275 yard mellé 7 (!) TD-t is szerzett) és a junior Eduardo Clements képes lehet, főleg ha a freshman Duke Johnson éles meccsen is képes az edzéseken mutatott munkáját hozni. A védelemből hiába távoztak jó (és meghatározó) játékosok, hagyományosan erős lesz, Goldennek köszönhetően pedig fizikálisabb is, elsősorban két sophomore-ra kell figyelni, akik az NCAA szankciók miatt már tavaly komoly játéklehetőséget kaptak. Anthony Chickillo defensive end (freshmanként 38 tackle, 6.5 TFL, 5 sack) az egész D# vezére lehet, míg mögötte (idén már MLB-ként) Denzel Perryman (68 tackle, 6.5 TFL, 1 sack – miközben csak 4 meccsen kezdett) bizonyíthat, főleg ha mellette játszó senior (2008-ban négy csillagos toborzott) Ramon Buchanant is elkerülik a sérülések.
- Gyenge pontok: Mindenképpen a passzjáték, hisz a tavalyi kezdő QB, Jacory Harris távozása önmagában akár áldás is lehetne, de a két top elkapója mellett LaRon Byrd és Chase Ford (TE) is távozott, így az egyedüli visszatérő kezdő Allen Hurns (junior) mellé a két sophomore Philip Dorsett és Rashawn Scott jó játékára óriási szükség lesz. Nem könnyíti a helyzetet, hogy az idén kezdőnek várt Stephen Morris (QB) hátsérülés miatt kihagyta a tavaszi felkészülést, a Memphisből ide transzferelt Ryan Williams pedig nem nyűgözte le a szakmai stábot. A secondaryből JoJo Nicolas távozása után mindenki break-out évet várt Ray-Ray Armstrongtól ám a tehetséget a nyár folyamán a csapatszabályok folyamatos megszegése miatt kitették a keretből, alacsonyabb osztályba távozik, így óriási a nyomás a két visszatérő kezdő Vaughn Telemaque (S), Brandon McGee (CB) duón, komoly segítséget egyedül a JUCO transfer Ladarius Guntertől várhatnak.
 - A menetrendről: Idén is kiélezett meccsek várnak Golden fiaira, a schedule-ben a Maryland (L), Ohio State (W) párost a NC State és a Notre Dame váltja. Utóbbi leginkább azért érdekes, mert a meglévő rivalizálások mellé (pl. FSU, VT) ezzel egy szintén hosszú múltra visszatekintő párharcot élesztenek fel, az október 6.-i Soldier Fielden rendezett találkozón újra megmérkőznek az elítéltek a katolikusok ellen.
- Summa-summárum: A változóban lévő csapat és az 1-2 könnyebb ellenfelet leszámítva kiélezettnek tekinthető menetrendből bármi kisülhet, a 4-8-tól kezdve akár a fordítottja is, abban azonban biztosak lehetünk, hogy a tavalyi eltiltás után a Miami játékosok mindent meg fognak tenni, hogy idén bowl szereplők lehessenek.

Herczeg Ádám & Varga Kristóf