NFC Heti Körkép - 7. hét
Újabb hét, újabb körtúra az NFC négy csoportjában, pozitív és negatív hősökkel, érdekességekkel és különdíjakkal.
NFC North:
Bevezető:
Csonka, de semmiképpen nem rossz fordulón van túl az NFC North négy csapata. A Packers és a Vikings élethalálharcot vívott egymással a hétvége egyik leginkább várt találkozóján. Előtte a Bears fogadta a fővárosi Rézbőrűek csapatát, a Lions pedig bye weekjét töltötte.
Vikings & Packers:
A Vikings előző héten megkezdte a kapaszkodást a Packers és a Bears után, Petersonék a Cowboys legyűrése után újabb nehéz ellenfelet kaptak, az ősi rivális Packers otthonába 
kellett látogatniuk. Brett Favre komoly boo-zást kapott azon a pályán, ahol 219. alkalommal lépett kezdőként pályára, megdöntve John Elway és az Invesco Field hasonló rekordját. A Packers egy esetleges győzelemmel pedig egyrészt beérte volna a Bearst, másrészt végre győzni tudott volna a két, hosszabbításban elbukott derbi után. A két csapat nem hazudtolta meg önmagát, kiváló, fordulatos összecsapást vívtak. Annak ellenére, hogy a Packers nem egy futkosós csapat, egy futott TD-vel szerezték meg a vezetést Jackson jóvoltából. Ezt Harvin egyenlítette ki, szintén egy futással. Ezt a playt megéri elemezni, többször megtekinteni. Harvintól a college futball szerelmesei még egyetemi karrierje során is láthattak ilyen megmozdulásokat. Az elkapó motionből érkezett futó pozícióba, ahonnan aztán egy úgynevezett "counter misdirection" playből futott át a falon, és szerzett 17 yardos TD-t. Kulcsszerepe volt itt a jobb oldali húzó guardnak, illetve a szintén ilyen módon blokkoló, jobb oldalra felálló tight endnek. Harvin az egész mérkőzése csillogott, kickoff visszahordásból, elkapásokból, futásokból egyaránt veszélyes volt. Akárcsak Adrian Peterson, aki 131 yardot futott, TD-vel, és két elkapásból 41 elkapott yardja is született. A másik oldalon Jennings a szokásos módon elkapta a maga TD-jét, valamint előtűnt James Jones, 4 elkapásból 107 yarddal. A Packers oldalán is megvolt a trükkös játékhívás, egy fake FG után a holder, egyben csereirányító Matt Flynn indított el egy hosszú passzt, ami azonban incomplete lett. A félidei Vikings vezetés után a második félidőben megmutatta a Packers defense, hogy ki is van itthon. Háromszor szerezték meg a labdát az elkapók elől interceptionnel, a másodikat Bishop értékesítette is TD formájában, kellemetlen pillanatok voltak ezek Favrenak, a hazai szurkolók pedig boldogan figyelhették korábbi kedvencük hibáit. Azonban Brett apó, aki tavaly mindkét alkalommal győztesen hagyta el a pályát a Packers elleni összecsapást követően, másképp gondolta, és megkezdte a hajrában a nagy "comebacket". Azt a comebacket, ami azért vált lehetővé, mert a Packers részéről John Kuhn fullback nem tudott bevinni egy 4&1 szituációt, köszönhetően Greenway tacklejének. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy előtte viszont ugyanez sikerült neki.) Egy szó, mint száz, a hajrában jöhettek a Vikingek. Egy őrült driveot követően (ahol volt sack, büntetés miatt visszafújt Peterson előrehaladás, parádés passzjáték egyaránt) Harvin kapott el TD-t, örülhettek a
Vikingek, de korai volt a mámor. A visszanézést követően egyértelművé vált, hogy Harvinnak csak azegyik lába volt benn az end zoneban, nem volt hát érvényes a TD. Ezután Favre utolsó kísérlete következett, a play elején a nagy igyekezetben el is csúszott, majd a meccsen akkor már eredményes Mosst kereste, de a passz sikertelen volt, nem sikerült hát a fordítás. Említettem a visszanézést, hát erre is volt példa a meccsre visszatekintve, mit ne mondjak, Quarless TD-je a visszajátszásokat nézve nem tűnt annak a második negyed elején, és Shiancoetól is elvettek egy TD-t challenge-et követően (jogosan). Látható, hogy eseményekben nem szűkölködött a rangadó, nem bánták meg, akik fennmaradtak vasárnap éjjel, és megnézték a két csapatot.
Bears:
A Bears igencsak bekezdett a Washington ellen. Már a mérkőzés elején történt olyan, egyátalán nem konzervatív felállás, melyben Hester állt fel irányítóként, és Cutler volt elkapó pozícióban. Pontok azonban nem ebből születtek, hanem DJ Moore 54 yardos interception visszahordásából. 
Sajnos azonban a Szeles Város csapatának öröme nem tartott soká, a szintén chicagoi születésű McNabb remek passzal találta meg elsőszámú elkapóját, Santana Mosst, és egyenlített is ezzel a Skins. Cutler dolgát ezúttal is megnehezítették a sackek, nincs új tehát a nap alatt offense fal terén Chicagoban. A Redskins ezután egy mezőnygóllal szerezte meg a vezetést, azonban a második félidőre összekapta magát Cutler, és csapata. Mint azt idén megszokhattuk, ezúttal is passzorientált volt a Bears offense, főként Knox elkapásaival masíroztak előre, és az említett elkapó egy remekbeszabott Cutler passzt követően vissza is szerezte a vezetést. A passz előtt Cutler remekül lépett ki a zsebből, és rendkívül pontos passzt adott a két védő között álló Knoxnak. A Bears átvette a játék irányítását, bár Cutler ezúttal is a szokott nagy nyomás alatt volt kénytelen játszani. A védelem viszont megint kitett magáért, DJ Moore a második interceptionjét vitte vissza TD-re, azonban ezt visszafújták, mivel nem indította el időben a támadást a Washington. A Bears egy nagy passzal eztán majdnem újabb pontokat szerzett, Bennettet azonban megállították, az end zone közeli helyzetből pedig TD helyett labdavesztés lett. Akárcsak a Skinsnél, McNabb hosszú passzát akrobatikus mozdulattal szedte le Danieal Manning, jöhetett a Bears, majd újabb interception, és itt álljunk
is meg egy szóra. DeAngelo Hallról külön is beszélni kell. Négy interceptiont szedett a kiváló CB, ebből egyet touchdownra hordott vissza, 92 yardról. Négy interception egyetlen mérkőzésen, ezzel Hall beállította az NFL rekordot. Knox abban a driveban, amiből TD született, remek teljesítményt nyújtott, Cutler eztán is őt erőltette, vesztére. A Bears megnyerhető meccset bukott így el, a turnoverek, sackek, nagy nyomás Cutleren megpecsételte a Chicago sorsát. Nagyon kellett volna a győzelem, így a Bears mérlege 4-3ra módosult, és a vereséggel alkalom nyílt a riválisok számára a közelebb kapaszkodáshoz.
A hét támadójátékosa:
Percy Harvin. Ugyan vesztettek, de ez nem rajta múlott. Fentebb bővebben is kifejtettem, miért. Harvin igazán sokoldalú, tipikusan az a játékos, akinek oda kell adni a labdát, és megoldja. Persze blokkok nélkül ő sem menne semmire, láthattuk is ezt a futott TD-jénél, ami egyúttal Childress playhívásának dicsérete is.
A hét védőjátékosa:
AJ Hawk. 6 szóló és 5 asszisztált tackle, valamint egy interception Favretól, ezek a statisztikái a linebackernek, amivel nálam a hét védőjátékosa lett.
A hét jelenete:
Harvin negyedik negyedes elkapása, mikor csupán az egyik lábát tudta letenni, és így nem jött létre a Vikings győzelme, valamint az ezt követő Moss felé irányuló incomplete passz, mikor a Packers diadal biztossá vált.
Rövid előretekintő:
A jövő héten is érdekes mérkőzésekre számíthatunk. A Bears bye weeken lesz. A Packers egy nagyon nehéz mérkőzésre számíthat a Jets ellen, ez a szezon előtt Super Bowl jóslatnak is elfogadható lett volna. A Vikingekre se vár könnyű ellenfél, a Patriots elleni meccsük minden bizonnyal sok fordulatban fog bővelkedni. A Lions pedig a Bearst legyőző Redskins ellen lép fűre, a győzelem reményében.
Pap Dániel (konqueror)
NFC West:
A Rams és a 49ers is az utolsó másodpercben kapott ki, míg a csoportrangadón hazai siker született.
Utolsó pillanatban kapott FG-al vereség. Ismerős forgatókönyv? Gondolom igen. Ez a 49ers nem az, akit vártunk szezon elején. A Panthers ellen ismét felülhettünk a hullámvasútra. Frank Gore hozta a tőle elvártat a maga 102 yardjával. Alex Smith nem adott el labdát cserébe pontatlan volt és még ráadásképpen meg is sérült egy sack-et követően. A helyére beálló David Carr ugyanúgy pontatlan volt, ő viszont fontos pillanatban adta el a labdát, amiből a Panthers a győztes FG-hoz vezető drive-ot vezette. A védelemnek is voltak jó pillanatai és rosszak. A jó közé tartozik Ray McDonald interception visszahordás TD-ja, mindig vicces látni, ha egy védekező falember fut vissza a labdával és szerez pontokat. A rossz pedig, hogy Matt Moore szétpasszolta a secondary-t. Nate Clements egyszer ismét csúnyán „megette” a testcselt, ebből egy TD-t szerzett a Carolina. Vajon Mr. York még mindig úgy gondolja, hogy megnyerhetik az NFC West-et? Az biztos, hogy Mike Singletary a szezon végéig biztonságban van.
Újabb második félidei rossz teljesítmény eredménye ez a vereség. Kisebb öröm az ürömben, hogy új rekorder van a csapat történetében a futott yardok tekintetében. Steven Jackson a második negyedben elérte és át is lépte Eric Dickerson rekordját. Jackson ismét csapata legjobb támadója volt 100 futott yardjával. Sam Bradford passzainak fele jutott csak el pontosan a célpontjaihoz. A passzjáték egyébként sem volt jó, mi sem bizonyítja jobban, mint a legjobb elkapó Steven Jackson volt a maga 35 yardjával. Két passzolt TD született, az egyiket Danny Amendola a másikat Michael Hoomanawanui szerezte. A múlt heti „hős” Danario Alexander csupán egy elkapást jegyzett. A védelem is a második félidőben mondott csődöt, de ők még tartották magukat. A végén azonban nem sikerült FG távolságon tartani a Bucs támadóit és tíz másodperccel a vége előtt végzetes TD-t kaptak. Ismét nem sikerült idegenben győzni, pedig ez a meccs is nyerhető volt.
győzelemmel átvették a vezetést a csoportban. A győzelem fő oka, hogy kihasználták ellenfelük öt eladott labdájából adódó lehetőségeket. Olindo Mare öt field goal-t értékesített és Matt Hasselbecknek is volt egy TD átadása. Az irányító ismét elég hullámzóan játszott, többször vétette el célpontját, de nagyobb hiba nélkül teljesítette a mérkőzést. Marshawn Lynch és Justin Forsett tették a dolgkat, fárasztották az ellenfél védelmét. Végül ketten összesen 130 yardot termeltek. Mike Williams tényleg egy kincs. Bátran célozhatja őt Hasselbeck majdnem mindig elérhető a pályán. A védelem segítséget kapott az időjárástól és a közönségtől is, de nem szabad lebecsülni az érdemeiket. Nyomás alatt tartották Hall-t és Andersont is labdát is szereztek (INT, fumble). A „rettegett” futás elleni védelem nagyjából helyre lett téve, Hihgtower és Wells 113 yardot szereztek ellenük és volt pár nagyobb futásuk is. A csúnya győzelem is győzelem, meg kell becsülni. 
távolságon tartották a Seahawks támadóit, de pontokat nem sikerült szerezniük. Mivel a támadók sem tették ezt meg vereség lett a vége. A Max Hall „csoda” egyelőre egy hétig tartott. Az eső és a Qwest Field közönsége felőrölte a fiatal irányítót. Dobásai pontatlanok voltak és nem tudott vezére lenni a csapatnak. A második félidőre le is cserélték jöhetett Derek Anderson, aki egy drive-ot leszámítva a szezon eleji formáját hozta. Tim Hightower lehet kijátszotta magát a kezdőből, pedig jól teljesített egy dolgot kivéve. Ismét volt egy elveszített fumble-ja. A védelem tette a dolgát, igaz a mérkőzés vége felé már könnyebben kijátszották őket, főleg passzokkal, de a redzoneban rendre megálljt parancsoltak az ellenfélnek. A special team, különösen a punt visszahordó újonc, Andre Roberts hozott rossz döntéseket, amiből elveszített fumble lett. Fontos mérkőzést bukott el a Cards, második helyre csúszva vissza a csoportban.NFC East:
Eseménydús hétvégén vagyunk túl az NFC Eastben is. Volt itt összeomlás, DeAngelo Hall parádé, és a vártnál simább csoportrangadó is. Lássuk a részleteket.
Dallas Cowboys
A Giants elleni MNF amolyan utolsó szalmaszál volt a Cowboysnak. A lehetőségből sikerült a lehető legrosszabbul kijönnie a csapatnak, a vereségen túl ugyanis Tony Romo kulccsonttörése miatt is bosszankodhatnak a szurkolók, a játékos szezonjának könnyen lehet 
hogy vége. Az offense-ről sok jót nem tudok elmondani, az utolsó negyedbeli “garbage time-tündöklést” leszámítva semmi sem működött a texasiaknál. Romon egész meccsen hatalmas nyomás volt, magában a Giants D-line is megszorongatta, ehhez még jött Michael Boley terrorja. Ehhez képest egészen pontos volt Romo amíg játszott. A sérülése után (az esetről: az újonc Chris Gronkowski hibázott a blokkolásban, így Michael Boley zavartalanul döngölhette földbe Romot) helyére lépő veterán Jon Kitna a harmadik negyedben teljes homályban játszott, immobilitása miatt még jobban meggyűlt a baja a pass rusherekkel mint Romonak. Az utolsó játékrészben aztán sikerült javítgatnia a statisztikáin, illetve kozmetikáznia az eredményen. A futójátékot teljesen kikapcsolta a Giants, egy 17 yardos Felix Jones futáson kívül tulajdonképpen semmit sem jött össze a Cowboysnak, nem is nagyon erőltették egy idő után. Aki maximálisan elismerést érdemel a támadók közül, az az újonc Dez Bryant aki két elkapott TD-jén kívül egy punt return TD-vel is megörvendeztette a szurkolókat. A tight end Jason Witten teljesítménye is jó pont volt, majdnem 100 yardott szorgoskodott össze Miles Austin dekoncentráltnak tűnt, leginkább dropokkal vétette észre magát, Roy Williamst pedig abszolút kivonta a játékból a New York. Az eddig leírtakból már sejteni lehet hogy a támadófalon totálisan túlnőtt a Giants D-Line, pass protection és run support terén sem volt versenyképes. A védelem “lebontása” előtt egy adat: A Giants offense csaknem 500 yardot hozott össze. Jól kezdett pedig a defense, az első 5 percben két interception is bekerült a box score-ba, előbb Terrence Newman majd Keith Brooking halászta le a labdát. Később azonban jöttek a gondok. A D-Line nem tudott nyomást gyakorolni Manningre, DeMarcus Ware és Anthony Spencer is láthatatlan volt, ennek köszönhetően a secondary is küszködött. Hakeem Nicks és Steve Smith fickándozott, teljesen tanácstalan voltak a texasiak. A futás ellen szintén sok volt a probléma, bár sikerült két fumble-t is kicsikarniuk Sensabaugh-éknak, de a Jacobs-Bradshaw párostól benyelt 200 yard önmagáért beszél. Ha valamiről lehet elismerően szólni ez a meccs után, akkor az a special team. Dez Bryant mint punt returner ismét megmutatta hogy életveszélyes, és a szintén újonc Owusu-Ansahnak is megvoltak a momentumai kick returnerként. A Giants visszahordásokkal nem volt gondja az egységnek. David Buehler hozta a kötelezőt, Matt McBriar pedig egészen kiváló yardátlaggal puntolt.
A hét játékosa: Dez Bryant, WR
Sokat nem kellett gondolkodnom, egyértelmű a választás. Mint returner, és mint elkapó is bármikor képes a robbantásra Bryant, akinek komoly esélye van az Offensive Rookie of the Year cím elnyerésére.
Citromdíj: Wade Phillips, HC
Igazából szinte bárkit írhattam volna ide, vagy komplett csapatrészeket is akár. A díj mégis Phillipsé, aki véleményem szerint nem sokáig lesz már a Cowboys feje.
New York Giants
Remek erődemonstráció volt a Cowboys elleni hétfő esti rangadó. A labda mindkét oldalán jelentősen ellenfele fölé nőtt a Giants, elmondhatjuk, jelenleg az NFC legjobb formájában lévő csapatáról
van szó. Eli Manning a meccs elején igazi hidegzuhanyban részesült, hiszen 2 interception is bekerült nagyon hamar a neve mellé. A szezon korábbi meccseihez hasonlóan ezúttal is tipped passok tréfálták meg. A rázós kezdés után hamar rátalált a jó ösvényre, és a meccs végéig le sem tért onnan. A Nicks-Smith-Manningham triót maximálisan kiszolgálta, a fal remekül megvédte így volt ideje mindig megtalálni a megfelelő célpontot. Hakeem Nicks tovább folytatta ezzel a meccsel idei brillírozását, hihetetlen veszélyes redzone-célpont, már 8 TD-nél jár idén. Steve Smith hasonlóan nagyszerű meccset tudhat maga mögött, a 100 yardot ő is elérte, bár neki “csak” 1 touchdown jutott, Mario Manningham szintén kapott egy 6 pontos labdát. Nem csak a passzjáték, a futójáték is topon volt, a szezon előrehaladtával egyre olajozottabb a gépezet. Bradshaw és Jacobs is kihasználta a lehetőségeket, ketten együtt 200 yardot tettek le az asztalra. Ami továbbra is zavarhatja a szurkolókat, azok a fumble-ök, ezúttal is sikerült mindkét futónak 1-1-et összehoznia. A támadófal teljesítményéről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Pass protectionben és run supportban is hibátlan volt a fal. A védelem a két korai interception után nem tudta megfogni a Cowboys offense-t, de ez a fieldposition miatt megbocsátható. Utána viszont nem isrmertek kegyelmet. A D-Line újra hozta domináns formáját, hatalmas nyomás volt Romon és később Kitnán is. Ha a fal nem lett volna elég, még a linebacker sorból Michael Boley is folyamatosan támadta az irányítót, Romo sérülése is neki “köszönhető”. A secondary-vel sem volt gond, Terrell Thomas és Corey Webster hozta a megszokott jó formát, középen Rolle és Grant is nagyszerűen játszott. Ha valami fel lehet róni a védelemnek, az az utolsó negyedbéli leengedés, de ez garbage time-ban elnézhető hiba. A special team viszont továbbra is javulásra szorul. Darius Reynaud nekem továbbra is teljesen alkalmatlannak tűnik a returneri szerepre, semmi veszélyt vagy robbanékonyságot nem látok benne. Matt Dodge-on látszik a fejlődés, balszerencséjére egy hosszú puntjából született Bryant return TD-je. Lawrence Tynes megbízható volt, még 53 yardnyi távolságból is sikerült a két léc közé juttatnia a labdát.
A hét játékosa: Michael Boley, LB
Akik esetleg felvonnák a szemöldöküket a választásom láttán, azoknak elmondom hogy a díjnak természetesen semmi köze Romo sérüléséhez, egyszerűen Boley egyfolytában ott volt az aktuális irányító arcában.
Citromdíj: Darius Reynaud, KR/PR
Nem tudom elhinni hogy a Giants edzői stábja nem talál egy alkalmasabb embert returnernek...
Philadelphia Eagles
Bár a végeredmény talán nem ezt sugallja első ránézésre, de egy szinte már megnyert meccset packázott el az Eagles.Ha nincs az a fumble 19-10-es 
vezetésnél a Falcons endzone közvetlen közelében...de “ha” ugyebár nincsen, így nézzük mi is okozta a philadelphiai összeomlást. Kevin Kolb ismét a gyengébbik formáját mutatta meg. Amíg vezetett a csapat, addig nem volt különösebb gond, néhány pontatlanság persze becsúszott, de a rövidpasszok ültek. A gond a 4. negyedben jött, amikor a Titans visszakapaszkodott a meccsbe. Semmi nem jött össze Kolbnak, bár ebben a playhívás is ludas volt. Legtöbbször természetesen Jeremy Maclint kereste (14 passz ment felé, ebből csak 5 elkapás lett...), a csapat vezető receivere azonban 6 elkapásával Jason Avant lett. Nagy pozitívum, hogy az újonc Riley Cooper is komoly szerephez jutott, megszerezte első TD-jét, illetve egy bravúros elkapás is fűződik a nevéhez, amikor a labdát szinte Chris Hope kezéből szedte ki, megmentve Kolbot az interceptiontől és jókora yardmennyiséget hozva a csapat konyhájára. A futójátékot hatékonyan “megölte” a Titans, LeSean McCoy elkapott passzokkal ezt javarészt kompenzálta. A támadófal vétett hibákat jócskán, a pass protection nem egy helyen hagyott kívánnivalót maga után, és a futásnak sem sikerült megfelelő réseket nyitni. A kulcsfontosságú elhibázott handoff például Mike McGlynn lelkén szárad (elváltotta magát), aki a meccset követően magára is vállalta a felelősséget. Az offense legnagyobb hibája az volt, hogy a defense által kiharcolt turnovereket nem tudták pontokra váltani (illetve csak 3 pontra tudták váltani...), a redzone-beli gyengeség úgy látszik egy olyan probléma, ami minden évben előjön Reidéknél. A védelem remekül helytállt az első 3 negyedben. Chris Johnsont kikapcsolták a játékból, Collinson pedig hatalmas nyomás volt, így hibákra kényszerítették a veterán irányítót. A D-Line-ból Trent Cole és Antonio Dixon érdemel külön említést, de a többiek is megtették a magukét. A linebackerek és a secondary állta a sarat, Quentin Mikell és Asante Samuel interceptiont is szerzett...aztán jött az utolsó negyed, és minden a feje tetejére állt. Kenny Brittel egyszerűen nem tudott mit kezdeni a secondary, Ellis Hobbst akkor verte meg a fiatal elkapó amikor akarta (és érthetetlen módon McDermott csak akkor küldte át Samuelt Brittre, amikor más túl késő volt), Nate Allen meg sem közelítette az eddigi játékát. Teljesen összeomlott a hátsó alakzat, bár az igazsághoz hozzátartozik hogy ekkor már a nyomás sem volt akkora Collinson mint az első 3 negyedben. Sean McDermottnak és fiainak bőven lesz munkája tehát a bye week során. A special teamre áttérve, az első dolog amit megemlítenék az David Akers visszatérő jó formája. A múltheti csőd után ismét hozta a megszokott biztos lábat Akers. Sav Rocca ismét bizonyította, hogy jelenleg a ligaelithez tartozik posztján. Marc Mariani returnjeit szépen sikerült megfognia a Sasoknak. Jorrick Calvin múlt héten ígéretes játékot nyújtott, ezúttal viszont csalódás volt a szereplése, a meccsvégi fumble-je pedig megpecsételte csapata sorsát.
A hét játékosa: Antonio Dixon, DT
Brodrick Bunkley kiesésével Dixon léphetett elő, és játéka egyelőre mindenkit elégedettséggel tölt el. 7 tackle (ebből 2 a line of scrimmage mögött), 1 sack, 2 pass deflection(!), mindenképpen megsüvegelendő teljesítmény.
Citromdíj: Ellis Hobbs, CB
Fájdalmas volt nézni ahogy a 4. negyedben Britt bolondot csinált Hobbsból. A 80 yardos TD volt a kezdet, ezután nem volt megállás.
Washington Redskins
Újabb hét, újabb torokszorító meccs a Redskins szurkolóknak. Elöljáróban annyit, a meccs leginkább a labdavesztésekről marad emlékezetes. Donovan McNabb ezúttal gyengébb napott fogott ki, 200 yardot sikerült összeszednie 1 touchdown és 2 interception kíséretében. (ami könnyen lehetett volna 3 is, ha a Redskins hatalmas mázlijára nem fújják vissza a playt delay of game miatt).
Legfőbb célpontjai ahogy megszokhattuk Santana Moss és Chris Cooley volt, előbbi jegyezhette a meccs egyetlen washingtoni offense által elért TD-jét. A futójáték a múlt hetihez hasonlóan ismét nagyszerűen működött, Ryan Torain 125 yardig jutott kiváló, 6.0-ás átlaggal, bár a fumble-jei azért rontanak az összképen. A támadófal McNabb védelmében közepes teljesítményt nyújtott, voltak forró pillanatai az irányítónak, de dícséretükre legyen mondva, Julius Pepperst amennyire lehetett kivonták a játékból. Térjünk át a védelemre, akik ez alkalommal igencsak kitettek magukért. Kezdjük a D-Line-al: sikerült kellő nyomást kifejteniük Cutleren, Albert Haynesworth pedig vitán felül eddigi legjobb mérkőzését játszotta idén. Egy hatalmas goal-line stop miatt különösen emlékezetes marad a produkciója, Cutlert nyomta vissza, fumble-t kierőszakolva, és bár utólag látszott hogy az irányító benyújtotta a labdát, a Bears főedző Lovie Smith nem challengelt, így jöhetett a Redskins. A linebacker sorba visszatért sérüléséből Rocky McIntosh, jelenléte pedig szemmel látható volt, London Fletcherrel holtversenyben a legtöbb tackle-t jegyezte egy sack kíséretében. Brian Orakpo sem maradt sack nélkül, kétszer sikerült letarolnia Cutlert. A futás elleni védekezésről is szót ejtve, a front seven úgy-ahogy megfogta Matt Fortét, bár a Bears passzorientált támadótaktikája miatt nem is volt rengeteg lehetősége kibontakozni a futónak. Haladjunk tovább a secondary felé, ahol a nap hősét találhatjuk, DeAngelo Hallt. 4 interception magáért beszél, ráadásul az egyiket TD-ig hordta vissza 92 yardról. Ennél hatékonyabban nem végezhette volna munkáját a cornerback, és mivel Cutler még 2 interception után is lelkesen dobált Hall felé, így a többieknek nem kellett villogni, Landry, Rogers és Moore azért tette a dolgát különösebb feltűnés nélkül. A special team is sallangmentesen működött, a returnjáték, vagy éppen a Bears returnjeinek megfékezése is megütötte az elvárt szintet, ugyanakkor nem volt átlagon felüli. Graham Gano egy 46 yardos FG értékesítése mellett kihagyott egy 36 yardosat, ami a meccs végéhez közeledve meglehetősen érzékenyen érintette a csapatot. Hunter Smithnek akadt bőven dolga, és bizony teljesítménye átlagon aluli volt, 7 puntjából kevés volt elfogadható.
A hét játékosa: DeAngelo Hall, CB
Utoljára 2001-ben Deltha O'Nealnek sikerült egy meccsen 4 interceptiont szereznie, olyanra pedig hogy a 4-ből egy TD is kerekedett, 1978-ban volt utoljára példa. (Willie Buchanon). Azt hiszem ennél többet nem is kell mondanom, egyértelmű a választás.
Citromdíj:
Nem tudok kiemelni egy játékost sem, így magát a tényt említeném meg hogy egy olyan meccsen ahol az ellenfél 6-szor veszti el a labdát, jobb esetben nem izgulja magát halálra a csapat szurkolótábora...
Előretekintés:
A Philadelphia pihenőhetét fogja tölteni, ami jól is jön nekik egy ilyen vereség után. A bye week után immáron ismét Michael Vick vezényletével vonulhatnak a pályára a Sasok. A New York szintén nem játszik, kényelmes helyzetben van a Giants, jó formájuk mellett most nézhetik hogy a riválisok hogy fárasztják le egymást. A Cowboys a Jacksonville-t látja vendégül, kíváncsian várom hogy a veterán Jon Kitna próbálhat játékba lendülni vagy a zöldfülű Stephen McGee-t küldik ki a pályára tapasztalatszerzés céljából. A Redskins a múlt héten a Giants-et jócskán megszorongató Detroit otthonába látogat, nem lesz egyszerű túra, figyelembe véve a hazaiak “harapósságát”, és a Washington sorozatos, idegrendszerre káros meccseit.
Borsik Tamás (Tomeee)
NFC South:
A csoport 4 csapatából 3 is győzelemmel zárta a hétvégét, viszont meglepetésre a leginkább egyértelműnek tűnő párharcban maradt alul a Saints a Browns ellen. Lássuk a részleteket!
Atlanta Falcons (5-2):
Årült meccset vívott a Falcons a Cincinnati ellen, a félidőre a Matt Ryan, Michael Turner és Roddy White repítette 
támadósor 21 pontos előnyhöz segítette a csapatot, ennek örömére a 3. negyedre szabadságra ment a gárda, érkezett 22 megválaszolatlan pont a Bengals részéről, és máris hátrányban volt a Falcons. A 4. negyedben aztán az adok-kapok egy újabb White és Turner TD-vel folytatódott, és erre már csak egy 6 pontos akcióval tudott válaszolni a vendégcsapat, így a hazaiak újabb győzelemmel, 5-2-es mérleggel vonulhatnak pihenőre. A plusz egy hét ideális lehet arra, hogy a hátsó alakzatba visszatérjen az egy meccset kihagyó Dunta Robinson, és a passz elleni védekezést kicsit gatyába rázza a csapat, mert a 412 kapott yard nem csak első ránézésre hat ijesztőnek.
Tampa Bay Buccaneers (4-2):
A Tampa a jelek szerint sportot űz a nagy hátrányból történő fordításokból, idei 3. olyan győzelmüket aratták, amikor legalább 2 labdabirtoklásnyi előnye volt az ellenfélnek. Ezúttal 17-3 arányban vezetett a St. Louis a szünetben, 
mielőtt elkezdődött volna a felzárkózási hadművelet, ami egy újabb Josh „Clutch” Freeman által adott nyertes TD-passzban csúcsosodott ki (10 másodperccel a vége előtt Cadillac Williams kapta el a labdát, az irányító előtte pedig egy 4. kísérletet és egy 3&10-et is megoldott). Dicséretet érdemel még LeGarrette Blount is, aki a haldokló futójátékba vitt némi életet 6,5-ös átlaggal megtett 71 yardjával, így az újonc futó egyre nagyobb szerepet kaphat a továbbiakban a Bucs futójátékában. A védelem nem tündökölt, 1 darab sack és 1 labdaszerzés volt a produkció, ráadásul az első félidőben nem igazán tudtak mit kezdeni a Rams támadóival. A szünet után viszont ők is odatették magukat, és a második félidőben nem engedtek újabb pontot. Említés essen még Connor Barth-ról is, aki mind a 4 mezőnygól-kísérletét bevarrta, kulcsfontosságú szerepet játszva a győzelemben (ráadásul volt köztük 53 yardos rúgás is). Következő héten az Arizona ellen sikerülhet 5-2-re javítani a mérleget, és ezzel utolérni a pihenőn lévő Falcons/Giants kettőst az NFC élén. Raheem Morris vezetőedző úgyis lenyilatkozta, hogy a Tampa Bay az NFC legjobb csapata…
New Orleans Saints (4-3):
Az eddig is akadozó gépezet a Browns ellen hatalmas csattanással állt meg, köpött 10 liter olajat és a telemetria adatai szerint átfogó szervízre lehet szükség. Folytatva az autós hasonlatot, leginkább a motor rakoncátlankodott, a 
csapatot évek óta repítő Drew Brees 4 labdaeladást szorgoskodott össze, ebből 2 alkalommal egyből TD-ig is vitte vissza a labdát David Bowens. Érdekesség, hogy a 4 pick közül 3 is nagyon rövid passzkísérletek után született, vagyis a Browns nagyon jól felkészült a Saints screenekre, RB-passzokra erősen építő játékából. A defense és a special team sem érdemel dicséretet, ugyanis egy szezonra való trükkös játékot néztek be a meccsen. Volt 68 yardos punter futás, lateral passz punt return 62 yardért, Peyton Hillis által Colt McCoy-nak dobott 13 yardos passz, és emellett a fontos büntetéseket is szépen gyűjtötték (38 yardos DPI Hillis futott TD-je előtt, szabálytalanság miatt elvett TD). A fejekben gyorsan rendet kell rakni, hiszen a Pittsburgh ellen ennél jóval kevesebb hiba sem igazán férhet bele.
Carolina Panthers (1-5):
Némi tiszteletlenséggel a Toilet Bowl nevet érdemelte ki a 49ers elleni meccs, hiszen a két csapat összesen 1 győzelemmel és 10 vereséggel várta az összecsapást. A derbi nagyjából méltónak is bizonyult az előzetes várakozásokhoz, és nem túl színvonalas, ámde izgalmas összecsapáson végül a Panthers is megszerezte első
győzelmét a szezonban. Matt Moore újra kezdő irányítóként lépett pályára, és nagyságrendekkel jobban játszott, mint az első néhány fordulóban, 308 yardot és 2 TD-t ért el (igaz, hogy egyetlen eladott labdáját TD-re vitte vissza a 49ers). Az elkapók közül a várakozásokkal ellentétben nem Steve Smith villogott, hanem a két újonc, David Gettis és Brandon LaFell (125 yard és 2 TD, illetve 91 yard volt a produktum, bár Gettis egy tiszta TD-passzt elejtett). A futójáték továbbra sem ment, összesen 76 yardot sikerült összekínlódni 2,2 yardos átlag mellett. A védelem a szokásos késéssel érkezett meg a meccsre, az első 49ers támadást a legjobb helyről nézték végig (20 yardos Gore futás, majd 53 yardos Vernon Davis elkapás), viszont ezt követően nem nagyon engedték kibontakozni sem Alex Smith-t, sem az ő sérülése után pályára lépő David Carr-t. A végén pedig a Carr passzát elcsípő Richard Marshall CB teremtette meg a lehetőséget John Kasay számára a győztes mezőnygól értékesítésére.
A hét legjobb támadója: Roddy White WR (Atlanta Falcons)
11 elkapás + 201 yard + 2 TD + egy sikeres kétpontos kísérlet elkapása – 1 fumble = a hét támadója az NFC South csoportban. White jelenleg meccsenkénti átlagban 100 yard felett tart, ami tekintve a mellette található elkapók minőségét, kisebb csodaként is felfogható (nem valószínű, hogy Jenkins, Finneran vagy Douglas vinné el a dupla figyelmet az ellenfelek hátsó alakzatától…)
A hét legjobb védője: John Abraham DE (Atlanta Falcons)
Igazán kiemelkedő védőteljesítményt nem láthattunk a héten, de a 2 sack azért elismerésre méltó, főleg, mert a második a meccs utolsó játékában következett be, megakadályozva egy esetleges kétségbeesett hosszú passzt Carson Palmer részéről. Marshall meccsnyerő FG-t előkészítő interceptionje csak hajszállal maradt le a díjról.
A hét legjobb újonc támadója: David Gettis WR (Carolina)
Steve Smith mellett is lehet élet, mutatta meg a 49ers ellen a Baylor egyetem egykori növendéke, aki 8 elkapással 125 yardot és 2 TD-t hozott a konyhára. Az elejtett TD-passzt pedig tudjuk be újonc hibának, ráadásul sikerült is kompenzálni az elrontott elkapást a későbbiekben.
A hét legjobb újonc védője:
Sean Weatherspoon sérült, így ezt a díjat a héten nem osztjuk ki. Viccet félretéve, nem akadt igazán kiemelkedő védő teljesítmény, amit a csoport újonc játékosai prezentáltak volna.
Érdekességek:
John Kasay 55 yardos mezőnygólja a 40. olyan sikeres FG volt karrierje során, amikor 50 yardnál messzebbről talált a villák közé.
Drew Brees eddig egyetlen alkalommal dobott egy meccsen 4 interceptiont, 2007-ben a Tennessee ellen. Ráadásul ezzel 11-re növelte idei pickjei számát, amivel 7 meccsen sikerült felülmúlnia a tavalyi 16 meccsen dobott 10 picket.
Josh Freeman eddig 7 győzelmet tud felmutatni az NFL-ben, de ebből 5 alkalommal meccsnyerő drive is fűződik a nevéhez.
Kórházi rovat:
Atlanta Falcons: van egy plusz hét a felépülésre Robinson és Weatherspoon számára, és a Bengals elleni meccsen agyrázkódás gyanújával az első negyedben kieső Thomas DeCoud is 2 hétig próbálhatja rendezni a gondolatait a Cedric Benson sisakjával való találkozó után.
New Orleans Saints: a csapat várhatóan továbbra is nélkülözni lesz kénytelen két legjobb futóját (Thomas és Bush), és sérülés miatt nem edzett eddig a héten a két legjobb CB sem (Greer és Porter).
Tampa Bay Buccaneers: kihagyta a szerdai edzést Brian Price, Gano Hayes és Aqib Talib is.
Carolina Panthers: Jeff Otah továbbra is maródi, ráadásul a 49ers ellen Deangelo Williams is összeszedett egy lábsérülést, ami a heti edzésekbe és a hétvégi játékába is kerülhet. Mellettük a back-up LB, Jamar Williams sérültlistára kerülése teszi teljessé a hetet.
Somoskövi Gergely (somoskovig)