NFL beharangozók - 10. hét

Dallas Cowboys @ Jacksonville Jaguars
2014. november 9. 19:00, Wembley, London (TV: C8, 20:00)

A Jaguárok szinte már második otthonukként tekintenek Londonra, ennek megfelelően idén is itt rendezik meg egyik hazai meccsüket. Ráadásul az ellenfél ezúttal a Cowboys, Amerika csapata, ami különleges jelentőséget tulajdonít ennek az egyoldalúnak ígérkező meccsnek.
A Jacksonville az elmúlt hetek biztató tendenciáját rontotta el a Cincinnati elleni sima vereséggel. Mindenesetre a javuló elemek közé semmiképpen sem lehet sorolni a támadóegységet, még ha az év elején tapasztalt teljesen impotens játékhoz képest előrelépést is hozott Blake Bortles beállítása. Bortles időnként villan, de inkább botrányos interceptionjeivel robbant eddig be a profik közé. Mindez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy Allen Robinson és Allen Hurns is pozitív meglepetésként teljesítenek a csapat elkapóiként. A Cowboys secondary-je ellen képesek lehetnek egy újabb jó meccsre, de Bortles problémáinak kiküszöböléséig még hosszú idő van hátra. A Dallas egyre inkább kimerülő futásvédelme ellen viszont brillírozhat az elmúlt hetekben szárnyakat kapó Denard ’Shoelace’ Robinson, aki az egyik legjobb átlaggal futó játékossá vált mostanában. A túl sok eladott labda és a kulcspillanatokban lefagyás miatt azonban nem számíthatunk arra, hogy a Jaguars pontesőt zúdít Bruce Carterékre, már csak azért sem, mert Brandon Linder hiányában a támadófal kicsit gyengébb lesz, mint mostanában volt.
A Cowboys támadói nincsenek túl jó formában, előbb a Washington bénította meg őket, majd múlt héten az Arizona ellen sem sikerült jól teljesíteni. Ennek egyik oka Tony Romo sérülése, amit elvileg el fog tudni viselni, és a héten ő játszik, nem a múlt héten katasztrofálisan passzoló Brandon Weeden. Romo beállítása kockázatos lehet, hiszen a Dallas támadófalában kisebb-nagyobb sérülésekkel küszködik több kulcsember is, a Jacksonville pedig az irányító siettetésében a legjobb idén; szinte bárhonnan hatékonyan tudnak odakerülni az ellenfél közelébe. Romónak így igencsak vigyáznia kell magára. Arra is szükség lesz, hogy Dez Bryanték hatékonyabban szakadjanak el védőiktől, mint az elmúlt két héten, mert a korábbi telejsítmény rendkívüli mértékben rontott mind Weeden, mind Romo, mind DeMarco Murray statisztikáin. Igen, Murray-én is, aki múlt héten a gyenge passzjáték miatt nem igazán tudott jól futni, alig volt helye, és idén először száz yard alatt maradt. A Cowboys drukkereinek megnyugvást okozhat, hogy a sérülésekkel tizedelt és egyébként sem túl jó erőkből álló jacksonville-i védelem ellen Murray és Bryanték is visszatalálhatnak a korábbi útra, elég csak Jeremy Hill múlt heti hihetetlen futásaira gondolni a Jaguárok ellen.
A meccs esélyese szokás szerint nem a Jacksonville. A védőik igen nagy nyomást kell helyezzenek Romóra ahhoz, hogy ne kapjanak sok pontot, és akkor még el kéne kerülni Bortles hibáit. Abban bízhatnak drukkereik, hogy a Dallas nincs túl jó passzban, ennél jobb időpontban nem futhattak volna velük össze, ráadásul a londoni utazás is kivehetett belőlük valamennyit. 2014 utolsó NFL-meccse a Wembley-ben mindenesetre különleges figyelmet kaphat, remélhetőleg szoros is lesz összecsapás.

Rajnai Gergely (Rajna)

Buffalo Bills - Kansas City Chiefs
2014. november 9. 19:00, Ralph Wilson Stadium, Orchard Park

Két 5-3-mal álló csapat találkozik ezen a mérkőzésen, ennek megfelelően egy kulcsmeccsről beszélünk az AFC Wild Card helyeiért folytatott versenyben.
Ha a Chiefsnél van a labda továbbra is az első számú feladat a Jamaal Charles - Knile Davis dinamikus duó limitálása lenne, érdekes lesz látni, hogy mire megy egymással egy ligaelit futócsapat és egy ligaelit futás elleni védelem, ugyanis a Bills Marcell Dareus és az újonc Preston Brown vezérletével kifejezetten jól öli a futást. A vendégeknél Alex Smith nem passzol sok yardot a futás árnyékában, viszont kifejezetten hatékonyan dolgozik, jól osztja el a labdát a Dwayne Bowe - Donnie Avery - Travis Kelce hármas között. Tendencia, hogy a Bills ellen inkább passzolni próbálnak az ellenfelek a jó futás elleni védelem miatt, azonban passz ellen is megvannak a fegyverei Jim Schwartz defensive coordniatornak: egyrészt a brutális védőfal, a Mario Williams - Marcell Dareus - Kyle Williams - Jerry Hughes kvartett vezette pass rush meccsenként átlagban 3.5 sacket szerez, amivel ligaelsők, emellett a secondaryben Stephon Gilmore-ék sem végeznek rossz munkát.
A labda túloldalán kérdés, hogy a Bills meggyengült backfieldje hogyan lesz képes futni, CJ Spiller immár IR-en tartózkodik és ágyéksérülés miatt kérdéses Fred Jackson mai játéka is, esetleges hiányában ma is az eleddig nem túl meggyőző Bryce Brown - Anthony Dixon párossal kellene haladni. A vendégek ellen egyébként futni egyszerűbb, mint passzolni ebben a szezonban, de a KC aktiválta az IR-listáról Joe Mayst linebackert, aki hatékony futás elleni védő. Ha nem megy a futás, akkor gyaníthatóan az ex-Chiefs QB Kyle Ortonnak többet kellene magára vállalni, idén egyébként kifejezetten jól játszik. Probléma lehet, ha legfőbb célpontja Sammy Watkins hétközi ágyéksérülése miatt nem tud játszani, ebben az esetben a Robert Woods - Chris Hogan páros mellé az egykori Bucs-elkapónak Mike Williamsnek kellene felnőni. Ortonnak Scott Chandler személyében van egy megbízható tight endje is, továbbá Fred Jackson passzokkal is kereshető, ezért is fontos lenne a mai játéka. A Chiefs kapja a legkevesebb passzolt yardot átlagban meccsenként, ennek oka egyrészt az, hogy futás ellen gyengébben védekeznek, másrészt az, hogy kevés támadófal tudja tartani a Justin Houston vezette pass rusht. Ugyanakkor ha van idő passzolni a főnökök másodvédelme sebezhető, pláne az lehet ha a kérdéses státuszú Phillip Gaines - Chris Owens kettős nem tudná ma vállalni a játékot, így Sean Smith és Jamell Fleming mellett csak Marcus Cooper maradna bevethető cornerback, bár a safetyk közül Ron Parker képes CB-t is játszani.
Matchupok alapján nehezen jósolható a mai mérkőzés, ráadásul ahogy a kezdőbekezdésben említettem komoly dolgok dőlhetnek el ezen a meccsen az AFC Wild Card kapcsán, így az izgalmak garantáltak, a megtekintés ajánlott.

Papp Gábor (empty taxi)

Detroit Lions – Miami Dolphins
2014. november 9. 19:00, Ford Field, Detroit

Elit védelmek csatájának lehetünk szemtanúi ma a Ford Fielden.
A Dolphins a múlt héten újból megmutatta, hogy igenis számolni kell velünk, a Chargers elleni 37-0-s győzelmük nem mindennapi teljesítmény volt. A Lions a szabadnapját töltötte a múlt hétvégén készülve az elkövetkezendő hetek rangadóira, hiszen ezután játékhét után a Cardinals és a Patriots csapatával is meg kell küzdeniük. De előbb a delfinek legyőzése a feladat, ami legalább annyira nehéz lesz majd, mint a fent említett két csapat legyűrése, ezt az ellenfél múlt heti meccse is bizonyítja. A mérkőzés legnagyobb párharcát a Matthew Stafford-féle passzjáték és a ligamásodik Dolphins passzvédelem között láthatjuk majd. Nagy segítség lesz az oroszlánoknak Megatron visszatérése, de egészséges tight endjük még mindig nincs, Ebron szinte biztosan nem játszik, Pettigrew és Fauria játéka pedig kérdéses. Sok múlhat majd azon, hogy Stafford mennyire lesz a labdabiztos, hiszen Brent Grimesék az utóbbi két meccsen 5 interceptiont szereztek és bizonyára ezen a mérkőzésen is növelni akarják a pickjeik számát. Visszatér még a Lions támadósorba Megatronon kívül LaAdrian Waddle és Reggie Bush is, előbbi a támadófal játékában jelenthet segítséget a Cameron Wake vezette Dolphins pass rush ellen, utóbbi pedig Joique Bellhez csatlakozva próbál majd életet lehelni az eddig csalódást keltő futójátékba.
A másik oldalon beért Bill Lazor támadókoordinátor munkája és bár a Jaguars ellen döcögött a gépezet, a Chargers ellen már magabiztosan játszottak és sikeresen kihasználták a védelmük által nyújtott lehetőségeket. Most azonban a ligaelső Detroit védelemmel kell szembenézniük, akik ellen földön és levegőben is egyaránt nehéz a haladás. A Lionsnak eddig mindig sikerült az ellenfél futójátékának hatástalanítása és Lamar Miller futásai nélkül, Ryan Tannehillnek egyedül kell majd megoldania a TD szerzést. Fontos lesz a Miami támadófal jó szereplése, hiszen Suhék vadászni fognak a Dolphins harmadéves irányítójára, de nekik is fokozottan figyelniük kell majd, hiszen Tannehill nemcsak a passzaival tud veszélyes lenni, lábon is megtudja szerezni a yardokat, az egyetemen 2 évig elkapót játszó irányító.
Összességében egy nagyon szoros kevés pontos meccset várok, ahol a védelmek dominálnak majd és ahol egy-egy kiemelkedő játék vagy egy nagy hiba fog dönteni.

Demján Adalbert (Wester)

New Orleans Saints – San Francisco 49ers
2014. november 9. 19:00, Mercedes-Benz Superdome, New Orleans, LA

Két 4-4-es mérlegű csapat találkozik egymással, de amíg a Saints vezeti az NFC déli csoportját, addig a 49ers csupán a harmadik az NFC nyugati divíziójában. Az előző fordulóban Drew Breesék idegenben tudtak nyerni a csoport rivális Panthers otthonában, míg a San Francisco hazai pályán kapott ki szintén csoport ellenféltől, a Ramstől.
Gondok vannak a 49ers támadóinál. A legutóbbi két meccsen 13,5 pontos átlagot hoztak össze. A probléma forrása a támadófalban keresendő elsősorban, akik a megszokott szintjük alatt játszanak. Ehhez hozzájárulhat az új center, Marcus Martin bevetése is, de nem csak ő játszott gyengén a Rams ellen amikor Colin Kaepernicket nyolc alkalommal sackelték. A Saints pass rush is kezd összeállni, a legutóbbi három meccsen 11 sacket gyűjtöttek, Junior Galette már hatnál jár idén. A Saints az előző játékhéten, Cam Newton futásait elég jól megfogta és ez a terv Kaepernick ellen is. A vendégek híres futójátéka nagyon háttérbe szorult Frank Gore és Carlos Hyde kevés lehetőséget kapnak. Pedig sokat kellene a pályán lennie a támadóknak, hogy a padon tartsák a Saints támadóit.
Azt az offense-t, amelyik kezd olyan teljesítményt nyújtani amit elvárunk tőlük. Nagyban hozzájárult a legutóbbi két győzelemhez a futójáték sikeressége. Mark Ingram a Packers és a Panthers ellen is minimum 100 yardot és TD-t is futott. Ezt szeretné folytatni a 49ers ellen is, ahonnan továbbra is hiányzik majd Patrick Willis. Az újonc, Chris Borland 18 szerelést szerzett a Rams ellen és újra kezdőként bizonyíthat, de ezúttal keményebb támadósor ellen kell játszania. Ráadásul párszor neki juthat Jimmy Graham fogása is és a 20 cm magasságkülönbség nagy probléma lehet. A San Francisco védelme jól limitálja az ellenük végrehajtott hosszú játékokat, de Drew Brees személyében egy rendkívül pontos irányítóval néznek most szembe. A már említett Graham is felépült vállsérüléséből, de rajta kívül is van célpontja Breesnek, akiket nem fél használni. A hatékony pass rush segíthet ezen játékok megállításában, de Dan Skuta sérülése és valószínűleg hiánya gondot okozhat.
Ez lesz sorozatban a negyedik év, hogy ez a két csapat egymás ellen játszik, pedig nem is csoport ellenfelek. Tavaly a Saints nyert hátrányból fordítva és ma is hasonlóan szoros találkozóra számíthatunk.

Kiss Ferenc (Fucu)

Tennessee Titans @ Baltimore Ravens
2014. november 9. 19:00, M&T Bank Stadium, Baltimore

A Tennessee már hetekkel ezelőtt lemondott a rájátszásba kerülésről, a Ravens viszont még küzd érte, igaz, az elmúlt két fordulóban nyújtott teljesítményük után már nem lehetnek túlságosan optimisták a szurkolóik.
Az igazi gond nem a Baltimore támadóegységében van. Joe Flacco pályafutásának egyik legjobb alapszakaszát hozza, Steve és Torrey Smith megfelelő célpont számára, és több-kevésbé a fal is jól megvédi. Ez utóbbi egyáltalán nem volt igaz múlt héten, amikor a Steelers hatalmas nyomást helyezett rá, és kizökkent a ritmusból. Erre számíthat a Titans ellen is, ugyanis a vendégek védelmének egyik erőssége, hogy sok különböző helyről tudnak az irányító közelébe kerülni. Emellett a secondary is kezd egyre jobban játszani, legalábbis Blidi Wreh-Wilson egyre inkább felveszi az NFL ritmusát, így talán nem a passzjáték erőltetése a legjobb taktika, amit John Harbaugh-ék választhatnak erre a találkozóra. Sokkal hasznosabb lehet a futójáték forszírozása, erre ugyanis nem igazán van ellenszere a Titánoknak, és különösen gyengének ígérkezik a védekezés a földön a védőfal közepén egész jól játszó Sammie Hill sérülése miatt. Justin Forsett vezetésével pedig a Hollók kiváló futójátékot raktak össze idén, igaz, múlt héten a Pittsburgh ellen ez egyáltalán nem működött, sőt, Lorenzo Taliaferro labdavesztése igazi lélektani határ volt a meccsen. Nem lenne azonban meglepő, ha mind Forsett, mind Taliaferro jó meccset hozna ezen az estén.
A Titans támadójátéka kifejezetten borzalmas idén, nem véletlenül lett Zach Mettenberger bedobva a mélyvízbe. Az újonc irányító gyengén mutatkozott be, de ez várható volt, fizikai adottságait leszámítva ugyanis még nem áll készen a profik közötti játékra. Logikusan az adódna ebből, hogy a futásra összpontosítanak a támadók, de ez nem igazán tanácsos, ugyanis a házigazdák éppen a földön védekeznek kiválóan, ez volt az egyetlen terület, ami a Steelers ellen is működött. Ráadásul a támadófal gyenge játéka miatt (ami miatt Ken Whisenhunt vezetőedző is kikelt magából a héten) a futók nem igazán hatékonyak a vendégeknél. A Ravens gyengepontja idén a hosszú passzok levédekezése, a safety-k szörnyen védekeznek ellene, a cornerbackek pedig rendszerint sérültek (most épp Jimmy Smith fog hiányozni). Ezt kéne kihasználnia az egyébként rendkívül erős karral rendelkező Mettenbergernek, ebben pedig elsőszámú célpontja Justin Hunter lehet.
A meccs esélyese nyilvánvalóan a Baltimore, de ha folytatják azt a sorozatot, amit elkezdtek az elmúlt két hétben, akkor meccsben lehet a Tennessee. Különösen akkor, ha a Mettenberger-kísérlet ilyen korai szakaszban jól sül el. Erre kicsi az esély, de ettől függetlenül akit érdekel az AFC rájátszásának helyzete, annak ajánlott a találkozó megtekintése, ha másért nem, a Hollók játékának alakulása miatt.

Rajnai Gergely (Rajna)

New York Jets – Pittsburgh Steelers
2014. november 9. 19:00, Metlife Stadium, East Rutherford

A forduló legsimább mérkőzésének is ígérkezhetne az összecsapás, de rendeznek a héten egy Denver-Oakland találkozót is. Ettől függetlenül nagy meglepetés lenne a Jets győzelme, hiszen a szárnyaló Pittsburgh ellen senki sem ad sok esélyt a mélyponton lévő zöld-fehéreknek.
A múlt héten Ben Roethlisberger lett az első irányító, akinek két 500 yardos meccse van egy szezonban és aki 6 TD passzt adott két egymás utáni meccsen. A Jets szedett-vedett secondaryjét elnézve, nem lenne meglepő, ha mindkét rekordot 3 meccsesre növelné. Ráadásul még mindig nem fog játszani Darrin Walls, így megint a draftolatlan újonc Marcus Williams és az örökös backup Phillip Adams lesznek majd a kezdő cornerek. Nagy nap várható tehát Big Bentől és kedvenc célpontjától, az elkapók közül eddig legjobban szereplő Antonio Browntól, akinek minden bizonnyal kinéz egy 100, de akár 200 yardos meccs is. Ahhoz, hogy ezt megakadályozzák, Rex Ryanéknak nagy szüksége lesz a védőfal segítségére, hiszen csak úgy lehet esélyük, ha Wilkersonék folyamatosan sakkban tartják a az ellenfél irányítóját. A futójáték levédekezésével eddig nem voltak gondjai a Jetsnek, így Le’Veon Belltől ne várjunk majd nagy számokat.
A másik oldalon Vick vezetésével kétségtelenül jobbnak tűnik a támadósor, de csodákra ő se képes. Pozitívum, hogy 21 meccs után újra volt 100 yardos elkapó Harvin személyében, de a Jets passzjátékról mindent elmond az az adat, amely szerint míg Big Ben két meccs alatt passzolt 12 TD-t, addig a Jetsnek a legutóbbi 15 meccsén van összesen ennyi levegőben szerzett hatpontosa. Rex Ryanék fő fegyvere így továbbra is futójáték, ahol CJ?K a múlt héten mutatott pár életjelet, így lehet, hogy végre tényleg kétszemélyes lesz majd a futójáték és nemcsak Ivory hozza majd a yardokat. A Steelers védelemből hiányzik majd Troy Polamalu és az újonc Ryan Shazier is, az ő kiesésük mindenképp több esélyt jelent a Jets támadósorának a pontszerzésre. Érdemes lesz figyelmi, mennyire lesz tele a stadion, hány Jets szurkoló jön majd el, hiszen egyre elégedetlenebbek a zöld-fehér szimpatizánsok, amit az is mutat, hogy egy hét alatt összegyűjötték a pénzt egy Fire Idzik! feliratú hirdetőtáblára és hogy felbéreltek egy repülőt, ami ugyanezzel a felirattal körözött 20 percig edzés közben az edzőpálya fölött.
Véleményem szerint nagy különbségű Steelers győzelem várható, amivel egyre jobban szorul majd a hurok a Jets GM Idzik nyaka körül is.

Demján Adalbert (Wester)

Tampa Bay Buccaneers - Atlanta Falcons
2014. november 9. 19:00, Raymond James Stadium, Tampa Bay, Florida

A bye alatt biztossá vált, hogy történjék bármi, szerepeljen akármilyen rosszul a csapat, Mike Smith fog maradni az atlantai HC a szezon végéig. Azt viszont már mindenki tényként kezeli, hogy a következő idénynek már nem vele fog nekifutni a csapat, ezt megerősítendő Arthur Blank tulajdonos is elmondta egy rádióinterjúban, hogy csak A-listás névben gondolkodnak és el is kezdték már keresni a méltó utódot. Tampában eddig Lovie Smith se váltotta meg a világot, de őt nem fogják elpaterolni egy év után, ide a bökőt.
Az edzői töketlenkedésen kívül egyértelműek az Atlanta problémái. Nem tudják megvédeni Matt Ryant, köszönhetően a támadófalat elkapó végtelen sérüléshullámnak. Csak idén eddig 23 különféle összetételben álltak oda Ryan elé. 8 meccsen. Ami most mindenképpen jól jöhetett a Falconsnak, de főleg a falnak, az a szabadnap. Jake Matthews sérülten játszott az elmúlt hetekben, de a többiekre is ráfért bőven az ápolás már. Plusz Mike Tice O-line edző be tudott gyakorolni újabb 12 fajta variációt a srácokkal. Az is barátságosan néz ki, hogy a Buccaneers pass rush-t Gerald McCoy-nak hívják, a számok törvénye alapján pedig egymaga kevés lesz. Ezek még Suh-t is megállították így! Jó, öt az egy ellen könnyű. A tampai védelem közben 27. a passz ellen, szóval Ryannek bőven lesz ideje felégetni a gyepet.
A martalócok ott rontották el a Cleveland ellen az előző játékhéten, hogy elfelejtették etetni Bobby Rainey-t. Meglepően jól találta meg a ritmust a Browns front seven ellen, de Smithék ezt valamiért nem használták ki a második félidőtől. Helyette nekiálltak erőltetni Mike Glennont, amivel a másodéves irányító ki is játszotta magát a csapatból, annak a Josh McCownnak a javára, akit pont az Atlanta elleni 3. heti TNF alkalmával ültettek le a padra. Parádés. McCown nagyjából ugyanazok a kondíciókat kapja meg, mint a másik oldalon Ryan, csak amíg ott van egy McCoy, addig atlantai oldalról ha beleszakadok se tudnék kiemelni senkit, aki egy picit is veszélyes lehetne. Oké, Hageman az, de ő webkettő partizánkodik inkább. A Bucs az elmúlt hetekben nagyon egyszerű játékot játszott: adjuk oda párszor Rainey-nek a disznóbőrt, aztán hajítsuk fel Mike Evansnek. Dobnánk mi az öreg Vincentnek is, de ő meg egyre inkább unja a sportágat.
Fura látni azt, hogy idegenben(!) esélyesebb a Falcons(!!!) 2014-ben, de hát tényleg ennyire nem jó a Tampa. Aztán ki tudja, tavaly is belefutottak egy 41-28-as késbe. Mindenesetre a 2-6 és a teljesen homály NFC Southnak köszönhetően egy nagyobb hajrát még el lehet innen indítani, de ha nem menne, akkor holnaptól én is elengedem ezt a szezont.

Parrag Zsombor (shawnka)

Arizona Cardinals – St. Louis Rams
2014. november 9. 22:15, U of Phoenix Stadium, Glendale, AZ

Az NFL nyugati csoportjának első és utolsó helyezettje csap össze a sivatagban. Mind a két csapat nyert az előző játékhéten. A Rams a 49ers otthonából tértek haza győzelemmel, míg a Cardinals Dallasból távozott nyertesként.
Hullámzó teljesítmény amit bemutat a Rams, de a csoport ellenfelek ellen eddig idén hibátlan mérleggel rendelkeznek. Három hete a Seahawks, múlt héten a 49ers ellen tudtak nyerni, köszönhetően a védelmüknek. Colin Kaepernicket nyolcszor sackelték ebből ötször négy ember támadta az irányítót. Tehát mondhatjuk, hogy kezd feltámadni a tavaly látott domináns pass rush. Robert Quinn is elkezdte a sack gyűjtést ezúttal Jared Veldheer igyekszik megállítani, ami remek párharcnak ígérkezik. De a fal közepén picit kiegyensúlyozatlan Cards támadófal is megízlelheti Aaron Donald tehetségét. A Rams védelemben sok a sérült, főleg a secondaryben. Janoris Jenkins játéka kérdéses, ahogy Marcus Roberson és Cody Davisé is. Ezeket a sérüléseket használhatja ki a Cards a megannyi célponttal, akik Carson Palmer rendelkezésére állnak. Persze ehhez szükséges, hogy a támadófal megvédje.
A Rams támadósora, Austin Davis vezetésével picit visszafogottabban teljesített az elmúlt hetekben. Közre játszik a támadófalban történt változások is. A fal közepén szükség lesz, Scott Wells és Davin Joseph jó játékára, hogy megállítsák Calais Campbell és a középről érkezőket. A szélről kevesebb veszélyre van kilátás a Cards gyenge pass rusher teljesítménye miatt. Todd Bowles ezért rengeteg blitzet hív, ami legtöbbször eredményes is, de így a célpontokat egy az egyben kell levédekezniük Patrick Petersonéknak. A hatékony futójáték segíthetné a passzjátékot, de a Cards nagyon jó a futások levédekezésében ezt bizonyították is a Dallas ellen. Tehát a Tre Mason – Benny Cunningham futópárosnak nehéz napja lesz.
Ahogy feljebb meg lett említve a Kosok idén veretlenek a csoporton belül, de extra teljesítmény kell minden csapategységtől, hogy elhozzák a győzelmet a Cardstól.

Kiss Ferenc (Fucu)

Oakland Raiders - Denver Broncos
2014. november 9. 22:05, O.co Coliseum, Oakland

Túlzás lenne azt állítani, hogy a forduló legattraktívabb párosítása lenne a 6-2-vel álló Broncos vendégjátéka a nyeretlen Raidersnél, ugyanakkor az AFC Nyugati csoportjában talán ez a párosítás számít a legkomolyabb rivalizálásnak.
A Raiders újonc QB-ja Derek Carr biztatóan kezdte NFL-karrierjét, a James Jones - Andre Holmes párossal már nem egy látványos összjátékot mutatott be. A Denver aránylag sok yardot nyel passzból, de ez részben a ligaelit futás elleni védelemnek köszönhető, részben pedig annak tudható, hogy hamar kerülnek ellenük hátrányba a csapatok. A Broncos pass rush Von Miller és DeMarcus Ware révén igen hatékony és Chris Harrisék a secondaryben is teszik a dolgukat. Mint említettem a vadlovak futás elleni védelme kiváló (bekapott yardokban 1., cipelésenkénti átlagban 2.), ebből a védelemből ugyanakkor térdsérülés miatt hiányzik ma a középső linebacker Nate Irving, így Von Miller és Brandon Marshall mellett valószínűleg az inkább special team játékos Steven Johnson fog kezdeni. Persze a Raiders futja átlagban a legkevesebb yardot a ligában, Darren McFadden csak szenved a futásblokkolásban egyébként is gyengélkedő támadófal mögött, amiből ma még hiányozni is fog az újonc bal oldali guard Gabe Jackson, a helyén a veterán Khalif Barnes fog játszani.
A labda túloldalán Peyton Manning megállítása lenne a feladat. Erre gyakorlatilag nincsen esély, hiszen a Raiders pass rush a liga leggyengébbjei közé tartozik és az egyébként sem jó secondary tele van sérülttel: Carlos Rogers (térd) és Chimdi Chekwa (combhajlító) biztos nem öltözik ma be és T.J. Carrie (boka) játéka is kérdéses. Ha Carrie sem tudna ma játszani, akkor a Demaryius Thomas - Emmanuel Sanders - Wes Welker trióval szemben a Tarrell Brown - DJ Hayden - Neiko Thorpe trió játszana, ami nem túl bíztató matchup, ugyanakkor Julius Thomasra Charles Woodson személyében van megfelelő embere az Oaklandnek. Több olyan kérdéses státuszú játékos van a Broncos keretében, akinek a játéka hatással van a futójátékra: egyrészt idetartozik a legjobban blokkoló összekötőjük Virgil Green (vádli), másrészt a jobb oldali tackle Paul Cornick vállsérüléssel bajlódik (esetleges hiányában Chris Clark tér vissza a kezdőbe) és az elméletileg kezdőfutó Montee Ball (ágyék). Ball utoljára a 4. játékhéten tudott a pályára lépni, azóta Ronnie Hillman helyettesítette és több szempontból is jobb játékot mutatott Ballnál, ugyanakkor a Wisconsin egyetem egykori RB-je összességében komplettebb játékos benyomását kelti a pályán. A Raiders 3.8 yardot enged labdacipelésenként, ami a 8. legjobb átlag a ligában, nem valószínű, hogy a futásblokkolásban gyengélkedő Broncos támadófal tudná dominálni a hazaiak front7-jét a futójátékoknál.
Említettem, hogy a divízió talán legkomolyabb hagyományokkal rendelkező rangadója ez, számokra lefordítva ez azt jelenti, hogy eddig 109 tétmeccsen csaptak össze, az örökmérleg 60-47-2 a Raiders javára, viszont a Denver egy ötös győzelmi szériát jegyez ebben a sorozatban és a dolgok jelen állása szerint ez a sorozat nem valószínű, hogy megszakad.

Papp Gábor (empty taxi)

Seattle Seahawks – New York Giants
2014. november 9. 22:15, CenturyLink Field, Seattle, WA (TV: Sport 2, ÉLŐ)

Első ránézésre sima hazai győzelemnek tűnhet ez a találkozó, de lehet ebből még érdekes összecsapás. A Seahawks erős első félidő után nehézkesen tudott nyerni a Raiders ellen, míg a Giants hétfőn kaptak ki a Coltstól.
A rövid felkészülési idő sem segíti a vendégeket, akik gyenge teljesítményt nyújtottak a hétfő esti rangadón. Igaz, hogy az újonc elkapó Odell Beckham Jr. 156 yardot kapott el az előző mérkőzésen, de ezzel sem tudta segíteni csapatát. A jó hír, hogy sérüléséből teljesen felépült, a rossz, hogy a Seahawks secondary ellen nem biztos, hogy ezeket a számokat megismétli majd. Főleg, hogy a szezon eleji gyengébb teljesítményt kezdi levetkőzni a Seahawks védelem és az utóbbi hetekben már majdnem olyan játékot láthattunk tőlük, mint tavaly. A sérültek közül nem biztos, hogy ezen a héten visszatérnek, tehát ne nagyon számítsunk Bobby Wagner, Byron Maxwell vagy Kam Chancellor játékára, bár utóbbi van a legközelebb a visszatéréshez. Azonban visszatérő is van Jeremy Lane személyében, akit aktiváltak az IR listáról, de kérdés mekkora szerepet kap. Tavaly decemberben, a két csapat legutóbbi összecsapásán, ötször adta el a labdát a Giants mindannyiszor Eli Manning. Hasonló produkcióval kiegyezne a Seattle. A Giants támadósora pont a liga közepén helyezkedik el statisztikailag. A futójátékból továbbra is hiányzik Rashad Jennings, akit az újonc Andre Williams több-kevesebb sikerrel igyekszik pótolni.
A hazaiaknál nincs gond a kezdő futóval. Marshawn Lynch a Raiders ellen is csapata húzóembere volt. Annak ellenére, hogy a támadófal előtte gyakorlatilag csak tapasztalatlan játékosokból állt. Ezen a találkozón visszatér Max Unger, így a fal közepén rend lesz. Russell Okung legutóbb a vádlijával bajlódott, de most bevethető. Viszont James Carpenter nem fog játszani bokasérülése miatt. A Giants védelmének tehát egy meggyengült OL ellen kell megfogni a futójátékot, legyen az Lynch vagy Russell Wilson. Ha a fiatal irányítót a zsebben tudják tartani akkor lehet keresnivalójuk, mert az elkapógárda nem veretes. Ez igaz a Gaints cornerekre is, ahonnan három kezdő is kiesett az idei évre, legutóbb a Colts elleni meccsen Prince Amukamara szakította el a bicepszét. A majdnem 400 engedett yard meccsenként is leginkább ezeknek a sérüléseknek köszönhető.

Kiss Ferenc (Fucu)

Green Bay Packers - Chicago Bears
2014. november 10. 2:30 Lambeau Field, Green Bay, WI

Ha abból indulunk ki, hogy mekkora ellenállást tudott tanúsítani a Bears legutóbbi meccsén, a Patriots ellen, akkor ma se terem majd sok babér nekik. Aaron Rodgers körül még talán több veszélyes elem is található, mint Brady-éknél volt, ráadásul egyszer már szétkapta idén a medvék védelmét, méghozzá a Soldier Fielden. Adott körülmények között leginkább azért nevezhetünk be erre a meccsre, mert igazán elgondolkodtató kérdés, hogy Marc Trestman mit talál ki, amivel meglepetésgyőzelmet arathatnak fiai.
Ami a vendégeknek kedvez, hogy két kezdő guardja is sérült a Packers-nek. Sittonnak a lábujja, Langnek a bokája rakoncátlankodik, mindkettejük játéka kérdéses. A szabad hétvége mindkét csapatnak jókor jött, de arra nem volt elég, hogy mindenki felépüljön. A Green Bay ugyebár kikapott a New Orleans ellen idegenben, viszont Rodgers 418 yardig jutott, ami neki szezoncsúcs. A szomorkodást inkább a 2 pickje hozta meg, hiszen azelőtt csak az 1. héten veszített labdát. A Bears 7-45-ös állás után kezdett kozmetikázni az eredményen, így a 23-51 a New England ellen önmagában nem írja le a játék képét.
Mike McCarthy az előző 9 Chicago elleni meccséből nyolcat nyert meg, beleértve a playoffot is, és a szeptemberi meccsen 24 megválaszolatlan pontot tett fel a csapata a 2. félidőben. Jordy Nelson és Randall Cobb is 100 yard fölött zártak, és a formájuk azóta se esett vissza. Emlékezetes a tavalyi 2 meccs is, hiszen Shea McClellin volt, aki eltörte Rodgers kulcscsontját, és épp a medvék ellen tért vissza, megnyerve csapatának az NFC Northot. Jay Cutler 10 próbálkozásból 1 alkalommal tudott nyerni a Green Bay ellen. A probléma persze jóval összetettebb. Az előző 5 meccsen a Bears kapta a legtöbb pontot, passzjáték ellen pedig holtversenyben az Atlantával szintén utolsók. Ezen segíthet a bordasérülésből felépülő Lance Briggs, a törött kézzel játszó Kyle Fuller, az agyrázkódást szokásosan kiheverő Chris Conte. A taktika általában egyértelmű a Green Bay ellenfeleinek, hiszen a futás ellen senki nem védekezik náluk rosszabbul. A 153.5 yardos átlagot Matt Fortéval a fedélzeten a Chicago is összehozhatja, ami a labdabirtoklási arányra is jótékony hatással lehet. Nem véletlen a Packers ellen hozta idei szezoncsúcsait a ligában 2. legtöbb futott yarddal álló Forté.
A 3-5-ös Bears-nél nagyon fogadkoznak, hogy nem szálltak ki a versenyből, és olyan szempontból mindenképp lehet még számolgatni, hogy 5 NFC North rangadó áll előttük, szóval kvázi a saját kezükben a sorsuk a jobban álló Detroit-Green Bay duó ellen. Az előző évek tapasztalata alapján viszont jóval esélyesebb ma éjjel a Green Bay, de remélhetőleg összekapja magát annyira a vendég gárda, hogy egy kompetitív, második félidőben is szoros meccs alakuljon ki a csípős hidegben.

Herczeg Ádám (Höri)