NFL meccsbeharangozók - Wild Card szombat

Chiefs-Titans
Rams-Falcons

Kansas City Chiefs - Tennessee Titans
2018. január 6., 22:35 - ESPN/sport2 (Arrowhead Stadium, Kansas City)

A 2017-es szezon első mérkőzésére a rájátszásban az Arrowhead Stadionban kerül sor, ahol az AFC nyugati divíziójának győztese, a 4. helyen kiemelt a Kansas City Chiefs fogadja az 5. helyen kiemelt Tennessee Titans gárdáját.

Egy kis múltidéző

A Chiefs 5 győzelemmel nyitotta a szezont - köztük a Patriots és az Eagles legyőzésével – majd valami megtörni látszott a Főnököknél, ugyanis a soron következő 7 mérkőzésből 6 vereség következett, s a betonbiztosnak tűnő csoportgyőzelem helyett egy hármas versenyfutás vette kezdetét az AFC Westben. A Kansas azonban egymás után két legnagyobb riválisát, a Raiders-t és a Chargers-t is legyőzve eloszlatta a vitás kérdéseket, 10-6-os mérleggel besöpörve újfent a diviziót. Andy Reid regnálása óta csupán a 2014-es esztendőben nem jutott be a PO-ba a Chiefs (a mérleg akkor is pozitív volt), azonban ott egyelőre mindössze a Texans 2015-ös legyőzését tudják felmutatni.

A Tennessee Titans 2008 óta először teszi tiszteletét a rájátszásban - akkor még Jeff Fisher vezetésével 13-10-es vereséget szenvedtek a Baltimore-tól -, legutóbbi playoff győzelmükig pedig 2003-ba kell visszatekerni az idő fogaskerekeit, minő meglepő szintén a Ravens volt az ellenfél. A Titans 9-7-es mérleggel szerezte meg az AFC South 2. helyét a Jacksonville Jaguars mögött, ám némi hiányérzet maradhatott a drukkerekben, nem csoda, hogy pletykák röppentek fel Mike Mularkey vezetőedző jövőjével kapcsolatban. A Titans sorsolása nem éppen tartozott a brutális kategóriába, s bár a Seahawks, valamint a Jacksonville elleni két győzelem szépen mutat (még akkor is, ha a JAX-nek az utolsó mérkőzésen már eldőlt a sorsa), de ezen kívül a veretesebb ellenfelek ellen mind vereséget szenvedtek.

Sérülésfront Kansas City Chiefs
Out: Phillip Gaines (CB, könyök)
Doubtful: Rakeem Nunez-Roches (DL, boka)
Questionable: Tamba Hali (OLB, térd – nem edzett a héten), Albert Wilson (WR, térdhajlító – péntek teljes értékű edzésmunka), Jarvis Jenkins (DL, térd – péntek teljes értékű edzésmunka)

 

Sérülésfront Tennessee Titans
Out: DeMarco Murray (RB, térd)
Questionable: Quentin Spain (G, hát – nem edzett pénteken)

Ha a Kansas-nél a labda…

A Chiefs szezonjának hullámzása nagy korrelációt mutat a támadósor teljesítményével. Kiváló kezdet, erős visszaesés, kiváló befejezés. Utóbbi sorozat esetén már Matt Nagy offensive coordinátor hívta a playeket, s 5 mérkőzésen átlagban majd 30 pontot átlagolt a KC, nem véletlenül az egyik forró név a vezetőedzőt kereső csapatoknál Matt Nagy. A Chiefs támadójátékának alapja az Alex Smith-Kareem Hunt-Travis Kelce-Tyreek Hill négyesfogat, a yardok majd 72%-át ez a kvartett termelte, mellettük Albert Wilson elkapó szokott még érdemben hozzászólni a beszélgetéshez. Külön érdemes a rookie futóra Kareem Huntra figyelni, aki tulajdonképpen egyenlő a Chiefs futójátékával: 1327 futott yard, 4,9 yard/cipelés átlag, 53 elkapásból szerzett 455 yard, s összesen 12 TD önmagáért beszél. A Titans futás elleni védekezése liga elit elsősorban a tacklegyár LB Wesley Woodyard és a védőfalemberként 60 (!) szerelést jegyző Jurrell Casey vezérletével. A futók passzjátékkal történő bevonása ellen azonban a liga egyik leggyengébbje Dick LeBeau egysége: 99 elkapásból 967 yardot értek el az ellenfelek futói passzok után. Az sem feltétlen jó hír a Tennessee drukkereknek, hogy Travis Kelce személyében a liga egyik legjobb TE-je és Alex Smith kedvenc célpontja is a KC-t erősíti, a tight endek ellen 86 elkapást engedélyezett a Titans védelme az alapszakaszban, ez is a liga alsó harmadába tartozik. Minden másban egyébként egy jó közepes egységet rakott össze Dick LeBeau, a 42 elért sack a 6. legtöbb volt. A Derrick Morgan-Brian Orakpo-Jurrell Casey hármas is több, mint 6 sacket jegyzett, azaz nem lehet mondani, hogy egy játékos miatt kellene csak Alex Smithnek izgulnia. Dick LeBeau munkásságára jellemző, hogy elég széles blitz repertoárral rendelkeznek a védelmei, érdemes lehet Wesley Woodyard belső linebackerre figyelni ebből a szempontból, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy Mitch Morse kezdő center kiesésével Zach Fulton vette át a támadófal közepét a Chiefsnél, s a két guard sem túlságosan tapasztalt játékos. Érdekes statisztikai adat továbbá, hogy Alex Smith minden 100. passzára dobott csak interceptiont az idei szezonban (is) - számszerint 5-öt - , míg a másik oldalon Kevin Byard személyében a liga legtöbb interceptiont (8) jegyző söprögetője szerepel.

Ha a Titans-nél a labda…

Marcus Mariota irányító minden szempontból rossz szezont tudhat magáénak. A harmadéves játékos 2016-os 26 TD/9INT mutatója, 13/15-re romlott idén, de összességében is csalódást keltően szerepelt. Valószínűleg a 2016-os szezon végén elszenvedett lábtörésének is köze van ehhez, elég csak megnézni a szintén akkoriban megsérült Raiders QB, Derek Carr idei produktumát. Azonban az alapszakasz elmúlt, s az elmúlt években többen is bizonyították,hogy januárban új szezon kezdődik. Ehhez a passzjátékban elsősorban a Delanie Walker-Rishard Matthews-Erick Decker trió lehet segítségére. Bár a Chiefs nem enged sok elkapást a TE-knek, de átlagban azok majd 15 yard hosszúak, így Walker felé pár hosszabb labdát mindenképpen érdemes lehet majd elengedni. DeMarco Murray nem zárt valami fényes évet, de Derrick Henryhez képest sokkal jobb passzopciót nyújtott Mariota számára. A Chiefs csupán 53 elkapást és alig több, mint 500 yardot engedélyezett a futóknak passzok után, nem valószínű, hogy Henry éppen a mai este táltosodna meg. Futás ellen azonban már korántsem ilyen fényes a Chiefs védekezése, mind a 4,3 yard/cipelés, mind pedig a meccsenként engedett majd 120 yard a liga végébe tartozik. Sackekben sem jeleskednek túlságosan Bob Sutton védelmi koordinátor tanítványai, csupán 31 zsákolást tudtak elérni a szezonban, ami tulajdonképpen magyarázható Dee Ford és Tamba Hali hiányával. Justin Houtsonra hárul így a fő teher, hogy szélről nyomást gyakoroljon Mariotára, a Titansnél azonban a Lewan-Conklin tackle párost tudják felvonultatni. Alapban is el lehet mondani, hogy a Titans támadófala a jobbak közé tartozik, bár az ő teljesítményüket is joggal érte kritika az idei évadban. Érdemes szót ejteni a Chiefs secondary tán leggyengébb pontjáról a cornerback Terrence Mitchellről, aki mellett jó pár nagy játékot bemutattak a szezonban, ráadásul 4 pass interference és 4 holding is a neve mellett szerepel.

Speciális egység

Dave Toub személyében egy méltán elismert koordinátort tudhat magáénak a Chiefs, s bár olyan kimagaslóan nem szerepelt az egysége, mint a korábbi években, de panasz semmiképp sem lehet rájuk. Punt visszahordásoknál Tyreek Hillre lesz érdemes figyelni, rövid NFL karrierje során, már 4 return TD-t is elért. Harrison Butker személyében egy roppant tehetséges fiatal rúgóra lelt szezon közben a Chiefs. 42 FG kísérletéből 38 is célba talált, ráadásul mind a 28 extra pont kísérletét is értékesítette. A túloldalon a rookie cornerbackre Adoree Jacksonra hárulnak a return feladatok, a fiatal játékos jó átlagokat produkál mind puntok, mind kickoffok után, azonban a TD még nem jött össze neki. Ahogy semelyik csapat ellen sem, mind a Titans, mind a Chiefs coverage egysége hibátlanul dolgozott ilyen szempontból az alapszakaszban. A Titans rúgója Ryan Succop nem tartozik az elitbe, de a 35/42-es FG mutatójával ő sem szégyenkezhet, főleg, hogy a rúgások több mint 60%-át 40+ yardról kellett elvégeznie.

Összességében egyöntetű vélemény idehaza és a nagy vízen túl is, hogy a Kansas City hazai környezetben megoldja a feladatát és tovább lép a következő körbe. A Titans alapszakasza nem volt éppen sikertörténet, de ahogy már említettem most egy teljesen más világ kezdődik, továbbjutásuk kulcsa egyértelműen Marcus Mariota kezében van, az ő jó teljesítménye nélkül nehéz elképzelni, hogy a Chiefs stabil játékát a labda mindhárom oldalán ellensúlyozni tudja a Tennessee.

Los Angeles Rams - Atlanta Falcons
2018. január 7., 02:15 - NBC/sport2 (Los Angeles Memorial Coliseum, Los Angeles)

Az NFC első wildcard összecsapásán az idény egyik meglepetéscsapata, a Los Angeles Rams fogadja az NFC tavalyi bajnokát, az Atlanta Falcons-t. Ellentétes helyzetből érkezve várja az összecsapást a két gárda, hiszen a házigazdák nyugodtan ellazsálhatták az utolsó fordulót, a 49ers elleni mérkőzéstől függetlenül már biztosították a helyüket a rájátszásban, míg a Falconsnak győznie kellett - vagy a Seahawks vereségében bíznia - azért, hogy januárban is pályára léphessen. Mivel mindkét meccsen Matt Ryanék szája íze szerint alakultak az események, a Falcons ismételten bejutott a playoffba (a tavalyi rájátszás résztvevők közül egyedüliként az NFC-ből) és a jutalma egy igen nehéznek tűnő kirándulás lett a nyugati partra.

Érdekes kérdés lesz, hogy miként hat majd a hazaiakra, hogy Sean McVay pihnetette sztárjait, különösképpen ha arra gondolunk, hogy egy playoffban nagyon rég járt franchise-ról beszélünk. Aaron Donald, Robert Quinn, Todd Gurley, Jared Goff, Sammy Watkins vagy Robert Woods még a rájátszás közelébe sem szagolhatott. Ráadásul a túloldalon megvan a tapasztalat ezen a téren, emlékezhetünk a tavalyi menetelésére a Falconsnak, így ha csak ezt az aspektusát nézzük a párharcnak, mindenképp a vendégek felé billen a mérleg nyelve. Persze ez az idei Rams már sokszor bebizonyította a kétkedőknek, hogy számolni kell velük, ezért nem gondolom, hogy pusztán a tapasztalat hiány komoly gondokat fog okozni ennek az idén bombaformában játszó csapatnak.

Mert arra, amit idén a Los Angeles támadósora fel tudott mutatni, arra nagyon kevés csapat volt képes, a tavalyi teljes kilátástalanságból a liga közvetlen élvonalába tornázáták fel magukat. Gurley megmutatta, hogy még annál is különb játékos, mint amilyennek újonc szezonjában tűnt, Goff igazolta az 1/1-es választás jogosságát és Robert Woods is felülmúlt minden elképzelést idei játékával. Egyedül talán Sammy Watkins okozott kisebb csalódást, de ennél nagyobb gondja ne legyen egy csapatnak, mint amikor a nyolc TD-t szerző elkapóról fanyalogva, némi hiányérzettel beszélünk.

A Falcons offense pont fordított utat járt be, mint a hazaiaké. Tavaly történelmi számokat hoztak, Matt Ryan MVP lett, azonban ezt a teljesítményt idén a támadókoordinátor-váltást követően nem sikerült megismételni, Steve Sarkisianék jelentősen elmaradtak a Falcons tavalyi számaiktól, viszont a védelem előrelépése miatt így is sikerült az NFL legjobb 12 csapata közé kerülni a liga legerősebb divíziójából. Ha már a védelemről beszélünk, meg kell említeni, hogy egyre inkább látszik Dan Quinn keze munkája, sikerült top 10-es védelmet faragnia Atlantában annak ellenére, hogy Vic Beasley játéka is jelentősen visszaesett a 2016-ban mutatotthoz képest.

A Rams védelme papíron nagyon jó nevekből áll, Wade Phillips remek szakember, ennek ellenére azért akadtak gondok ezzel az egységgel, leginkább a jó futójátékkal bíró csapatuk tudták megkeseríteni Sean McVay gárdájának az életét. És ha remek futójátékról beszélünk, akkor nem mehetünk el a szó nélkül a Freeman-Coleman duó mellett, akik vitathatatlanul a liga egyik legjobb tandemét alkotják, Aaron Donaldéknak véleményem szerint leginkább rájuk kell figyelni, ha meg szeretnék őrizni esélyüket a Lombardi-trófea elhódítására.

Remek összecsapásnak ígérkezik a két edző csatája az oldalvonalak mellett, hiszen Sean McVay igazi támadóguru, míg Dan Quinn a védelmek egyik legnagyobb szakértője. Azt szokták mondani, hogy a támadók nyerik a meccseket, de a védelem a bajnokságot, ezek alapján a vendégek felé billenhet a mérleg nyelve, ugyanakkor úgy is tekinthetünk erre a közhelyre, hogy ez a meccs még messze nem a bajnoki címről szól, csupán egy lépcsőfok az afelé vezető úton.

Döntő lehet, hogy a Falcons valamelyest rosszabbul áll a sérüléseket tekintve, nem múlt el nyom nélkül az utolsó forduló élet-halál meccse, Levitre IR-re került tricpesz szakadás miatt, Taylor Gabriel, Julio Jones, Devonta Freeman és Alex Mack is kisebb-nagyobb sérüléssel küszködik, azonban mindannyian ott lesznek a pályán a Los Angeles Memorial Coliseumban és be akarják majd bizonyítani, hogy idén is képesek eljutni a Super Bowlba, sőt annak megnyerésére is alkalmasnak tartják magukat.

A fogadóirodák a hazaiakat tartják jóval esélyesebbnek, ami számomra kicsit meglepő, mert én egy igazi ki-ki meccset várok, ami akár az utolsó labdabirtokláson is múlhat.

(tüsi és gabokocka)