NFL Öröknaptár - október 3.

1976, Miami Dolphins – Los Angeles Rams. Don Shula tanítványai majd három negyeden keresztül hajdani világverő önmagukat idézik, ám a szünetet követően az első – aránylag – elismert afro-amerikai irányító, James Harris tért ölelő bombái térdre kényszerítik őket. Az első félidőben a Delfinek főleg futásokból felépített, időrabló támadósorozatok végén raknak pontokat a táblára, a Rams védői előbb Benny Malone-t képtelenek feltartóztatni a gólvonaluknál, majd a nagyszünet előtt Norm Bulaich szalad keresztül rajtuk egy 28 yardos touchdown-futással. A vendégek az első harminc percben rendre csupán mezőnygól-kísérletekig jutnak, de mindannyiszor felsülnek, hiszen a „csonka lábú” Tom Dempsey egyszer mellélő, kétszer pedig blokkolják próbálkozását (Vern Den Herder, majd Bryant Salter). A második felvonásra aztán Chuck Knox, a Kosok főedzője munkába állítja a nehéztüzérséget, James Harris 58 és 43 yardos touchdown-passzokkal találja meg kedvenc célpontját, a végül 220 yardot összekapkodó Ron Jessie-t, az egyenlítő akció során pedig maga viszi be a játékszert a Miami végzónájába. A mozgalmas negyedik negyed második pontszerzésével a vendégek a vezetést is magukhoz ragadják, amikor Lawrence McCutcheon 9 yardról talál utat az ellenfél célterületéig, igaz erre a Dolphins pápaszemes játékmestere, Bob Griese azonnal kontrázik, 6 perccel a vége előtt Nat Moore-nak eljuttatott 47 yardos légi küldeménye 28-28-ra alakítja az állást. A válaszdrive elején a Rams saját 40-esénél 3. és 3-as szituációba kerül, de Harris a biztos rövid passz helyett a Barry Hill által magára hagyott Harold Jackson kezébe ágyúzza a labdát egy 50 yardos összjátékkal, percekkel később pedig az addig rendre hibázó Tom Dempsey 19 yardról a kapuvasak közé lövi a Rams vezetését, sőt győzelmét jelentő mezőnygólt. A Delfineknek még két teljes percük lehetne arra, hogy visszakapaszkodjanak, azonban Bob Griese első passzkísérletét Dave Elmendorff kicsavarja az irányító által célba vett Howard Twilley kezei közül.

Tudtad-e, hogy… a mérkőzésen James Harris személyes rekordnak számító 436 yardot passzolt (ráadásul ezt a yardmennyiséget „csak” 17 sikeres átadással hozta össze), és a 220 yardot hozó Ron Jessie-n felül két másik elkapója, Harold Jackson és Lawrence McCutcheon is 1 yard híján 100 egységet termelt. A Dolphins ellen addigi története során még senki nem tudott ilyen eredményesen passzolni.

1965, Denver Broncos – New York Jets. A Namath-éra kezdetén három fordulót követően még nyeretlen Jets a Mile High City-ben is folytatja vesszőfutását, miután a hazaiak az utolsó percben egy 84 yardos drive végén elért touchdownnal aratnak 16-13-as győzelmet. Míg a Broncos első kecsegtető próbálkozásával képtelen pontokat rakni a táblára, a hazaiak fenomenális elkapóját, Lionel Taylort a Jets defensive backje, Cornell Gordon a gólvonaltól 1 yardra állítja meg, addig a vendégek Jim Turner két távoli mezőnygóljával 6-0-ra húznak el. A folytatásban Gary Kroner három hárompontosával kontráznak a Vadlovak, s az elsőt a hazai együttes All-AFL cornerbackje, a később Hall of Fame-be választott Willie Brown készíti elő, amikor a New York 27-esénél megkaparintja Bake Turner fumbleját. A harmadik negyedben a zöld-fehérek 400000 dolláros újoncuk, Joe Namath útmutatásával végre touchdownt eredményező támadósorozattal szelik át a pályát, és Bill Mathis 2 yardos futása 13-9-re alakítja az állást. A végjátékban a Broncos saját 16-os vonaláról indítja végső rohamát, az akciót egy defensive pass interference miatt megítélt büntetés az ellenfél 37-eséig röpíti, majd néhány play-jel később a denveriek új szerzeménye, Wendell Hayes brusztolja be a disznóbőrt a Jets gólvonalán túlra. A hátralévő szűk egy percben Namath megpróbálja mezőnygól-távolságba navigálni csapatát, de a kísérlet meghiúsul, amikor Willie Brown lefüleli az elsőéves irányító passzkísérletét.

Tudtad-e, hogy… a Denver Broncos akkori irányítója, Mickey Slaughter négy mérsékelten sikeres évet töltött el a gárdánál, majd visszatért alma materébe, a Louisiana Tech-re, ahol a helyi Bulldogs edzőjeként - többek között - a Steelers négyszeres Super Bowl-győztes és Hall of Famer irányítójának, Terry Bradshaw-t készítette fel.

1999, San Francisco 49ers – Tennessee Titans. Mind a 2-1-gyel rajtoló Niners, mind pedig a meglepetésre még 100 százalékos Titans csereirányítóját állítja ki, de a második számú játékmesterek párharca nem másodrendű mérkőzést, hanem végletekig érdekfeszítő derbit hoz. A Steve McNairt pótló journeyman, Neil O’Donnell 10-0-ás vezetéshez kormányozza játékostársait, igaz a touchdown inkább a labdával közel 50 yardot hozó running back, Eddie George érdeme. A folytatásban az előző mérkőzésen karrierjének véget vető agyrázkódást szenvedő Steve Youngot helyettesítő Jeff Garcia elkapja a fonalat, és hol futva, hol tight endjeinek és futóinak passzolva lendíti előre a támadóegységet. A 29 éves NFL-újonc és karrierje során először kezdő Garcia előbb 1 yardról veszi be a Titans célterületét, sőt a nagyszünet előtt Charlie Garnernek adott passzával vezetéshez is juttatja a hazai gárdát. A negyedik negyed elején Steve Mariucci tanítványai újabb TD-vel teszik kényelmesebbé fórjukat, Garner 53 yardos szélsőfutása után Garcia Terrell Owens-t keresi és találja meg passzával a vendégek gólvonala előtt és elkapó benyújtja a disznóbőrt a gólvonalon túlra. 24-13 a San Francisco-nak! Az utolsó 7 percben a Tennessee kis híján eredményes hajrát vág ki, előbb Al Del Greco mezőnygólja apasztja 8 pontosra a differenciát, majd Neil O’Donnell kézbesít 32 yardos touchdown-passzt a vetődő Yancey Thigpennek. A Titánokat már csak egy sikeres kétpontos akció választja el az egáltól, de ifjabb Jim Mora, a 49ers defensive coordinatora számít Eddie George sweep futására, s így a hazaiak linebackere, Lee Woodall még a célterület előtt megfékezi a kiváló running backet, a Frisco pedig megőrzi 24-22-es előnyét.

Tudtad-e, hogy… Jeff Garcia 1998-ban még a Kanadai Futball Ligában szereplő Calgary Stampeders-t erősítette, és öt esztendős CFL-karrierjét egy bajnoki címmel koronázta meg.

A 4th down play, amely a Titans utolsó touchdownját készíti elő.

1976, Atlanta Falcons – Philadelphia Eagles. Bár vérszegény támadójátékkal indítják a meccset, a Sasok újsütetű főedzőjük, Dick Vermeil szünetbéli prédikációját követően szárnyra kapnak, egy „csőrhosszal” a Falcons elé kerülnek és a lefújásig ott is maradnak. A második negyedben a házigazdák Steve Bartkowski touchdown-passzával és a magyar származású Nick Mike-Mayer két mezőnygóljával lépnek el ellenfelüktől, miközben azok az első harminc perc alatt csupán 34 yardot és két first downt képesek összehozni. A temperamentumos Vermeil lelkesítő szózatát követően a vendégek támadói végre az ellenfél vörös zónájáig menetelnek, s a drive végére az Eagles játékmestere, Mike Boryla a hórihorgas Harold Carmichaelnek adott passzal tesz pontot. A 13-7-es Falcons vezetésnél, s midőn a találkozóból már csak 10 perc van hátra, a zöldek újabb akciót indíthatnak, ezúttal a fordítás reményében. Boryla futói, Bill Olds és az „Imádkozó Halfback”, Herb Lusk kezeibe nyomja a játékszert, végül azonban az atlantaiak 9-esénél, 4th down és goalnál, passzolnia kell és labdája meg is találja Charlie Smith-t a célterület sarkában. Horst Muhlmann jutalomrúgásával a Philadelphia magához ragadja az előnyt, de a győzelmet csak akkor sikerül bebiztosítaniuk, amikor a túloldalon Mike-Mayer 43 oldalas mezőnygól-kísérletét a záró másodpercekben a defensive tackle, Bill Dunstan megblokkolja.

Tudtad-e, hogy… az Eagles irányítója, Mike Boryla 1975-ben csupán 5 meccsen kezdett 6 touchdownt és 12 interceptiont jegyzett, ám olyan sztárok, mint Fran Tarkenton, Roger Staubach, Archie Manning és Steve Bartkowski sérülése miatt meghívást kapott a Pro Bowlra. Boryla élt a kivételes alkalommal, és a gálamérkőzés végjátékában Mel Gray-nek és Terry Metcalfnak kiosztott TD-passzokkal 9-20-as hátrányból 23-20-as sikerre vezette az NFC legjobbjait.

1948, Los Angeles Rams – Philadelphia Eagles. A házigazdák az utolsó negyedben három touchdownt szerezve érik be az első három játékrész során tetemes előnyt felépítő Eagles-t. Az összecsapás nagy részében a Rams védelme sikerrel tartja kordában a liga legeredményesebb futóját, Steve Van Burent, de a vendégek irányítója, Tommy Thompson által nyakukba zúdított égi áldással szemben tehetetlennek bizonyulnak. Az első félidőben az egyik szemére alig látó és éppen ezért Vak Tommy-nak becézett Thompson 40 és 36 yardos touchdown-passzokat kézbesít a Hall of Famer Pete Pihosnak, majd 13 yardos átadással hozza játékba Neill Armstrongot a Kosok végzónájánál, így a csapatok 21-0-ás philadelphiai vezetéssel vonulnak pihenőre. A nagyszünetet követően az Eagles villámléptű halfbackje, Bosh Pritchard vágtázik 52 yardon át a hazaiak célterületéig, és az újabb hat pontos akcióval behozhatatlannak tűnő, 28-0-ás fórra tesznek szert Greasy Neale tanítványai. A harmadik negyed végétől azonban a Los Angeles sztárirányítója, Bob Waterfield hibátlan passzjátékkal és parádés légicsapásokkal hozza vissza a Memorial Coliseum 40000-es publikumának reményeit. A Főkos három TD-passzal vezeti a felzárkózást, egy negyedik pontszerzést, Bob Hoffman 1 yardos futását, pedig Tom Fears-nek eljuttatott 39 yardos bombájával készíti elő. A punter és kickeri teendőket is ellátó Waterfield utolsó hatpontos átadása, és a második, amit a fordulatos találkozón Jack Zilly-nek kézbesít, 30 másodperccel a lefújás előtt 28-27-re alakítja az eredményt, majd a játékmester negyedik alkalommal is maga végzi el az extra pontot, s azzal döntetlenre menti a hazaiak számára sokáig kilátástalannak tűnő derbit.

Tudtad-e, hogy… Neill Armstrong, akit semmiféle rokoni szál nem fűz a Holdat meghódító űrhajóshoz, Bud Grant mellett az egyetlen olyan ember, aki játszott és főedzősködött is mind az NFL-ben, mind pedig a Kanadai Futball Ligában. (Egyébként Grantnek a Philadelphia Eagles-nél és a Winnipeg Blue Bombers-nél is csapattársa volt.)

1971, Green Bay Packers - Cincinnati Bengals. A sérülésektől tizedelt Bengals tízpontos hátrány után másodszor is feltápászkodhatott volna, ha a legendás Paul Brown a hajrában nem utasítja tanítványait touchdown-szerzésre a biztos mezőnygól értékesítése helyett. A Green Bay, még ha ez sok pontban nem is mutatkozik meg, dominálja az első félidőt. Az első éves irányító, Scott Hunter az egész meccsen csak négy sikeres passzt kézbesít, de karjára nincs is szükségük a hazaiaknak, hiszen elsöprő futójátékuk majdnem 250 yardot hoz. A Sajtfejűek másik újonca, az Ohio State-ről draftolt fullback, John Brockington briliáns NFL-karrierje során először teljesít 100 yard fölött, bár a hazaiakat a mérkőzés első touchdownjával végül a veterán Donny Anderson juttatja 10-0-ás előnyhöz. A második félidő kezdetére a Bengáli Tigrisektől már kidőlt kezdő irányítójuk, Virgil Carter és első számú futójuk, Paul Robinson, de az újonc csereQB, Ken Anderson előbb Bob Trumpy-nak kiosztott 44 yardos átadással készíti elő csapata első pontjait, melyet Horst Muhlmann szerez egy 26 yardos mezőnygóllal, majd két perccel később a sokszoros Pro Bowl cornerback, Lemar Parrish ugrik Hunter passza elé, és a zsákmányul ejtett labdát 65 yardon át TD-re hordja vissza. 10-10-es egálnál Scott Hunter, feledtetve korábbi hibáját, hat pontot érő átadással juttatja újra vezetéshez a Packers-t, sőt a fór percekkel később megint tíz lesz, miután a hazaiak linebackere, Dave Robinson picket szerez Andersontól, a lehetőséget pedig mezőnygólra váltják Dan Devine fiai. Újra a Cincy-n a sor, hogy replikázzon és érdekes módon ezúttal Ken Anderson homályosítja el villámgyorsan interceptionjének emlékét és illusztris NFL-pályafutása első TD-passzát adja Eric Crabtree-nek. A Packers soron következő támadószériájának első játékában Dave Hampton rögvest visszafumblizza a játékszert az ellenfélnek, így Paul Brown tanítványainak közel 4 percük marad, hogy legalább döntetlenre mentsék az összecsapást. Az akció a hazaiak 5-ösénél 4. és 2-vel megreked, Brown először Muhlmannt küldi pályára, hogy belője az egalizáló mezőnygólt, de a two-minute warning után meggondolja magát és a vezetésre játszik. Anderson egy rolloutot követő futással próbálja meg szerezni a first downt, vagy a győzelmet érő touchdownt, de Dave Robinson és a Hall of Famer safety, Willie Wood megálljt parancsol neki, így a végeredmény marad 20-17 a Green Bay Packers javára.

Tudtad-e, hogy… Horst Muhlmann az 1960-as évek közepén még a Bundesligában játszó Schalke 04 kapuját védte. A dortmundi születésű placekicker az 1971-es előszezonban, egy ugyancsak a Packers ellen játszott találkozón azzal keltett feltűnést, hogy mind a hat kirúgását az ellenfél kapujába küldte, így a green bay-iek képtelenek voltak akár csak egyet is visszahordani.

1988, New Orleans Saints – Dallas Cowboys. A két csapat korábbi mérkőzésein a Szentek elszenvedtek néhány drámai fiaskót, ám most revansot vesznek Tom Landry tanítványain és egy utolsó másodperces mezőnygóllal söprik be a győzelmet a hétfő esti rangadón. A hazaiak villámrajtot vesznek és 72 yardos nyitódrivejukat Bobby Hebert irányító 7 yardos, Lonzell Hillnek adott touchdown-passzal fejeli meg. Egy szerencsés momentum jóvoltából, a punt után lepattanó labda a játékszerre váró dallasi Everson Walls-on irányt változtat, majd onnan a Szentekhez kerül, Hebert-ék az ellenfél 6-osánál kerülnek újra kecsegtető helyzetbe, ám a játékmester passzába Too Tall Jones beleüt, Walls pedig begyűjti a picket. Percekkel később mégis növelik előnyüket Jim Mora fiai, a második negyed elején Sam Mills szerzi meg a Cowboys futója, Herschel Walker által elfumblizott disznóbőrt, a turnovert pedig Brett Perriman 17 yardos TD-elkapásával aknázza ki a New Orleans. A korai ütések azonban nem küldik padlóra a Tehenészeket, a vendégek irányítója, Steve Pelluer a bokasérülés miatt kieső Michael Irvin helyét átvevő Kelvin Martinnal is kiválóan megérteti magát, és kétszer is hat pontot érő passzokkal találja meg a második éves lekapót, melyek révén 14-14-re módosul az eredmény. A folytatásban Hebert és a tight end, John Tice 40 yardos összjátéka készíti elő Morten Andersen mezőnygólját, de a Dallas, igaz csak harmadik nekifutásra, a lefújás előtt fél perccel egyenlíteni tud. Az első próbálkozást Van Jakes egy saját célterületén belül levadászott pickkel hatástalanítja, másodjára a Cowboys kickere, Roger Ruzek a kapuvasat találja el lövésével, de utóbbi harmadjára javít és 39 yardos lökete látszólag hosszabbításba taszítja az izgalmas derbit. Csakhogy az utolsó fél percben Mel Gray, a Szentek visszahordója a hazaiak 42-eséig cipeli a kirúgott lasztit, 9 szekundummal a vége előtt pedig Bobby Hebert 26 yardos átadással találja meg Perrimant az oldalvonal mellett. Mire Morten Andersen 49 yardról megküldött labdája átszáll a keresztvas fölött az utolsó másodperc is lepereg, így a New Orleans lélegzetelálló finissel, 20-17 arányban gyűri le a mumusának számító texasiakat.

Tudtad-e, hogy… a dán származású és akkoriban hetedik NFL-idényét kezdő Morten Andersen 1988-ban minden idők legpontosabb rúgójának számított, mivel mezőnygól-kísérleteinek közel 80 %-át értékesítette. Andersen ma már „csak” a 32. az örökranglistán, de 79,690-es mutatója még mindig tiszteletet parancsoló, ráadásul az előtte lévők közül csak ketten (Gary Anderson és Nick Lowery) kezdték meg előbb vagy vele legalább egy időben profi labdarúgó pályafutásukat.

1971, Pittsburgh Steelers – San Diego Chargers. A csapatok az 1971-es alapszakasz harmadik játéknapján történetük során először találkoznak és a történelmi derbit az épülőben lévő Acélfüggöny helytállása teszi igazán emlékezetessé. A Chargers John Hadl irányításával első drivejában azonnal a Pittsburgh 4-eséig menetel, itt azonban a Kohászok beássák magukat és megvédik végzónájukat. (L. C. Greenwood 10 yard veszteséggel járó sackkel veri vissza az ellent.) A vendégeknek be kell érniük egy mezőnygóllal, majd később Hadl fumblija miatt csekély vezetésüket is elpackázzák. Mean Joe Greene a San Diego 5-ösénél szerzi meg a játékszert, innen pedig a sérüléséből visszatért John Frenchy Fuqua galoppozik be vele a gólvonalon túlra. 7-3! A nagyszünet előtt a Villámosok 80 yardos drive végén fordítják meg az állást, de a pihenőt követően a pittsburghi védelem ihletett és kemény játékkal veszi kezébe a meccs irányítását. Greene újabb fumble-t szed össze, majd a zsákolással nehéz helyzetbe hozott Hadl pontatlan passzát Lee Calland füleli le a vendégek vörös zónájánál. Utóbbi turnovert megint Fuqua révén sikerül touchdownra váltani, s az eredményjelző máris 14-10-es Steelers vezetést mutat. Egy TD-váltás jóvoltából 21-17-re módosul az állás, ám a San Diego-nak még temérdek ideje marad a fordításra. Hadlék először a Steelers 6-osáig nyomulnak, de öt perccel a vége előtt 4th downnál az újonc defensive end, Dwight White leüti az irányító passzát. Egy pittsburghi punt után megint a vendégek jöhetnek, s ezúttal is eljutnak a red zone-ba, ám most egy másik újonc, a szélső linebacker, Jack Ham lép közbe egy célterületen belül lehalászott interceptionnel. A Kohászok lefuttathatnák az órát, ha Terry Bradshaw egy QB sneak során nem próbálna meg a first down elérése után is yardokat szerezni, ám így az akarásnak nyögés és fumble lesz a vége. A San Diego a disznóbőrt a hazaiak 20-asánál megszerezve kap még egy utolsó esélyt. A vége előtt másodpercekkel John Hadl a Steelers 3-asáról jöhet 4. és góllal, a QB Gary Garrisonnak szánt átadását azonban Jack Ham egy parádés mozdulattal félreüti. A találkozó utolsó 5 percében a pittsburghi védelem – fiatal irányítójuk kapitális bakiján is felülemelkedve – három potenciális touchdown drive-ot fékez meg saját 20-asán belül, s így megérdemelten vívja ki a 21-17-es győzelmet.

Tudtad-e, hogy… Jack Ham nem a Chargers ellen tette le először a névjegyét az NFL-ben, az újonc linebacker a Steelers utolsó 1971-es preseason meccsén az akkor a Giants-et erősítő Fran Tarkenton három passzát szedte le.

1999, Washington Redskins – Carolina Panthers. A rangadó kezdetekor a vendég Panthers olyan nehéz ellenfélnek látszik, mint amilyen kemény dió bárki számára kimondani a Carolina egy negyed alatt három touchdownt szerző futója, Tshimanga Biakabutuka nevét. A zairei születésű játékos már az előző fordulóban két 60 yard fölötti futott TD-vel gázolt át a Bengals védelmén, ezúttal pedig 60, 1 és 45 yardról eredményes. A második negyed elejére aztán a Redskins támadóegysége végre az ellenfél célterületéig masírozik, s ezzel először rak pontokat a táblára, ám az igazi nagy roham még csak ezután következik. 24-7-es Panthers vezetésnél Brad Johnson irányításával a szünet előtt még 3 TD-t szerez a hazai gárda, és ezzel saját javára fordítja a mérkőzés állását. 28-24! Johnson először Michael Westbrookot keresi passzaival, egy 17 yardos összjátékkal 24-14-re faragja a hátrányt, később megint Westbrookot találja meg az endzoneban, a soron következő drive első play-ében pedig 62 yardos, hat pontot érő bombát kézbesít Albert Connellnek. Norv Turner csapata a harmadik negyedben egy 32 yardos, újabb Connellnek adott TD-passzal tovább növeli vezetését, s ezzel már 35-24 az állás, de a Johnsonnak addig briliáns play-eket hívó főedző még ugyanazon játékrészben a momentumot megfordító döntést hoz. Turner a Carolina 35-ösén, 4. és 5-nél nem elégedik meg egy távoli mezőnygóllal és first downt szeretne elérni, ám az ellenfél szíve fölé emelt tőrt végül tulajdon legnemesebb szervébe döfi. A játék nemhogy first downt nem hoz, de még azzal is kedvezőbb mezőnypozícióba hozza a Párducokat, hogy Michael Barrow szinte a félpályánál sackeli Brad Johnsont. A lehetőségből egyelőre csak mezőnygólhoz jut a vendég gárda, de a lendületük azt követően is megmarad, s a negyedik negyedben John Kasay újabb találatával, majd Steve Beuerlein Wesley Wallsnak adott touchdown-passzával átveszik a vezetést. 36-35! Az utóbbi pontszerzés egyetlen szépséghibája az, hogy az azt követő 2 pontos akció kimarad, így a rengeteg idővel bíró Redskins-nek egy mezőnygól is elegendő, hogy zsebre tegye a győzelmet. A meccsnyerő washingtoni drive-ban Stephen Davis 4. és 1-nél first downt fut, majd végül Brett Conway 31 yardos lövésével szerzi meg idénybeli és a Snyder-érában is első, 38-36-os hazai győzelmét a Rézbőrű alakulat.

Tudtad-e, hogy… a Carolina futója, Tshimanga Biakabutuka 1995-ben a Michigani Egyetem játékosaként még bravúrosabb fegyvertényt mutatott be, amikor 313 yardot futva gázolt át az ősi rivális Ohio State védelmén.

Biakabutuka a Michigan színeiben az OSU ellen (1995)

1993, New York Jets – Philadelphia Eagles. A zöld-fehér együttesek viadalán az Eagles egy lélegzetelállító védelmi megmozdulás jóvoltából kerekedik ellenfele fölé. A Philly remek rajtot vett az alapszakaszban, ám a New York Jets-szel vívott találkozón beragad a rajtvonalnál. A hazaiak veterán irányítója, a Bengals-szal a Super Bowlt is megjárt Boomer Esiason zsinórban három TD-passzt kézbesít, kettőt a kezdő tight end, Johnny Mitchellnek, egyet pedig a második számú James Thorntonnak. A Jets két pontszerzésének a védelem labdaszerzéseivel ágyaz meg, a New York-i cornerback, James Hasty az Eagles-es Fred Barnett fumble-ját szerzi meg, később pedig Ronnie Lott kaparintja meg Randall Cunningham pontatlan átadását. Az első félidő hátra lévő részében magukhoz térnek a vendégek és 21 pontos hátrányukat 7 egységnyire faragják, de mindkét eredményes drive-juk komoly „vérveszteséggel” jár, az elsőben Barnett szenved egész szezonjának véget vető térdszalag-szakadást, a másodikban pedig Cunningham töri el a lábát. A kezdőirányító kiesése után lehetőséget kapó ex Steelers-es, Bubby Brister hat pontot érő passzal mutatkozik be, amellyel a rutinos és a Giants-szel két Super Bowlt is nyerő tight endet, Mark Bavarot találja meg. A második félidő első Jets-es támadósorozatában Johnny Mitchell harmadik TD-elkapását jegyzi egy 65 yardos play végén, ám amikor úgy tűnik, hogy a vendégek innen már nem képesek felzárkózni, William Thomas linebacker megkaparintja a Johnny Johnson által elhagyott játékszert a Jets 17-es vonalánál, s innen Brister touchdownt érő átadást postázik Calvin Williams-nek. A következő akciója végén a Philly Vaughn Hebron futásával a döntetlent is kiharcolja, de igazán csak ezután hágnak tetőfokukra az izgalmak. Esiason nyomban az Eagles 20-asáig repíti a hazaiak támadóegységét egy 60 yardos bombával, ám két játékkal később Rich Miano interceptionnel fékezi meg a new yorkiak rohamát. A Jets másodpercek múltán mégis megszerzi a vezetést, mivel a saját gólvonalához szorult vendégek irányítója, Bubby Brister az ellenfél pass rusha elől a végzónájába hátrál, és vaktában eldobja a labdát, a jogosan megítélt intentional grounding büntetés pedig safety-t és 30-28-as hazai vezetést eredményez. A kirúgás után Esiasonék a végső győzelmüket jelentő pontok megszerzése felé masíroznak, amikor egy late hit miatt kissé még kótyagos játékmester elhamarkodott passzal próbálja meg játékba hozni Chris Burkettet, de az Eagles szemfüles cornerbackjét, Eric Allent találja, aki prédájával 94 yardos touchdownra vágtat. Rich Kotite tanítványai 35-30-as, igaz pirruszi diadallal távoznak a Meadowlands-ből.

Tudtad-e, hogy… Eric Allen, az Eagles 6-szoros Pro Bowler cornerbackje, 1993-ban 6 interceptiont szerzett, s ebből – ligarekordot beállítva - 4-et touchdownra vitt vissza.

Dorkó Szabolcs (Szabler)