Offseason értékelők - AFC North

A Baltimore Ravens nem bízta a véletlenre és még a lockout beköszönte előtt franchise taggel látta el legfontosabb szabadügynökét, Haloti Ngata-t. A Ngata az egy éves szerződés értelmében cca 12.5 millió dollárt keres, amelyet ő örömmel írt alá még a kizárás előtt. A cél mindenképpen az, hogy egy hosszútávú szerződés szülessen a felek között, azonban semmiképpen sem kockáztathatták meg, hogy egy ilyen képességű játékos kilépjen a szabad piacra. A lockout végeztével nem késlekedett a menedzsment a takarítással, szinte azonnal felmondták Kelly Gregg (NT), Todd Heap (TE), Derrick Mason (WR) valamint Willis McGahee (RB) szerződését. A NT kirakása mögött egyrészt cap okok, másrészt a Mount Cody áll. A másodéves Terrence Cody jó fizikai állapotban érkezett vissza a kényszerszünetről, és át is veszi Gregg helyét a védőfal közepén. (A támadókról később.) A tavalyi év során kihívásokkal küzdő pass rush-ra kívülről segítség nem érkezett, amely Sergio Kindle szempontjából érdekes. A tavalyi évet súlyos fejsérülése miatt kihagyó pass rusher játékra alkalmas állapotba került, részt vesz az edzőtáborban és a szakmai stáb bízik benne, hogy a tavaly második körben kiválasztott játékos, valós hozzáadott értékkel bír majd első évében. A secondary évek óta probléma a Hollóknál, ennek megoldását prioritásként is kezelték.  A draft első körében érkezett Jimmy Smith, aki ugyan problémás gyerek (volt), de minden adottsága megvan ahhoz, hogy megbízható 1. CB legyen Baltimore-ban hosszútávon. Fabian Washington New Orleans-ba távoztával a konkurencia is kisebb, így akár már idén a kezdőben találhatja magát, függően attól is, hogy Foxworth milyen állapotban tér vissza ACL szakadásából. A tavalyi évben minden meccsen kezdő Chris Carr is megkapta az új, 4 éves szerződését, az ő helyét jelenleg senki nem veszélyezteti. Ed Reed mellé a SS pozícióba érkezett a Houston szabadügynöke Bernard Pollard, aki ugyan a levegőben könnyen zavarba hozható, ellenben a földön nagyot üt, ha nem is a legjobb százalékkal. Nevekre ez a hátsó alakzat már jobban fest, mint tavaly, kérdés, hogy ebből a pályán mi látszik majd. Változás, hogy Gregg Mattison Defensive Coordinator távozott a csapattól, a jövőben a Michigan Egyetemen tölti be ugyanezt a posztot, helyét az eddigi Secondary Coach, Chuck Pagano veszi át.
A labda másik oldalán gyakorlatilag minden szekciót érintő változások, történések voltak. QB kérdésben jelentős változás nincs, Flacco folyamatos fejlődésében bízik mindenki, a kedvén mindenesetre nem javított, hogy Jim Zorn pozíciós edzőt elküldte a csapat (a Chiefs viszont lecsapott rá). Az, hogy Marc Bulger a hírek szerint visszavonul, már nem sok mindenkit hoz lázba (bár a backup QB verseny így nyitott), az viszont, hogy az első nagytakarításnak 3 harcedzett Holló is áldozatul esik a támadóknál, sokkal inkább. Kelly Greggel kiegészülve a négyes elküldése több mint 18+ millió dollárt jelentett a Ravensnek, de talán túl nagy kockázatot vállaltak vele. Érkezett a draft második körében ugyan Torrey Smith, de miután Houshmandzadeh és Stallworth is távozik, Mason számára bőven lett volna hely, újra is akarták igazolni, ő azonban nem kért ebből, inkább elment a Jets-hez. A mélyítés érdekében, több szabadügynökkel való sikertelen tárgyalás után trade-eltek a Bills gyors elkapójáért, Lee Evansért. Todd Heap távozása sem valószínű, hogy dobott Flacco kedvén, kedvenc célpontját vesztette el. A két másodéves TE Dennis Pitta és Ed Dickson feladata lesz az általa hagyott űr betöltése. McGahee távozása kevésbé meglepő, az, hogy Pro Bowl Fullback, Le’Ron McClain újraszerződtetésére nem sok energiát fordítottak, azonban igen. Helyére egy hasonlóan nagy név Vonta Leach érkezett a Texanstól, míg McGahee tehermentesítő-szerepét Ricky Williams veszi át. A támadófalban az AllPro-szintű teljesítményt nyújtó szabadügynök guard, Marshal Yanda újraszerződtetése volt a legfontosabb, és egy 5 éves 32 milliós szerződésre ő sem mondott nemet. Jared Gaither megbízható teljesítményt nyújtott korábban LT poszton, azonban sérülése miatt nem kínálta meg új szerződéssel a Baltimore, távozott. A kezdő center Matt Birk térdében atroszkópos műtétet hajtottak végre, így bizonytalan ideig az oldalvonal mellé kényszerül, megnyugtató helyettest eddig nem sikerült találni.
A védelem a másodéves játékosok beépülésével mindenképpen javul/fiatalodik, ám Flacco két kedvenc célpontján elvesztése, nem biztos, hogy segíti a sikerhez oly fontos passzjátékot.

Nem lehet állítani, hogy a 2010-es szezon végeztével eseménytelen off-seasonra készültek volna a Cincinnati Bengals szurkolók, de arra, ami bekövetkezett talán kevesen számítottak – vagy inkább senki. Először jöttek a Marvin Lewis szerződéshosszabbítása körüli problémák, amelyek végül, így vagy úgy de megoldódtak, megállapodtak a felek, ami valószínűleg sokak szemében érthetetlen a moderált sikeresség ismeretében. Az új két éves szerződéssel Lewis a franchise történetének leghosszabb ideig regnáló HC-je lett. Az NFC döntő délutánján, azonban robbant a bomba: Carson Palmer jelezte a menedzsmentnek, hogy távozni szeretne és cseréljék el egy számára megfelelő csapatba, ellenkező esetben visszavonul. Ezt egy ügynöki nyilatkozat erősítette meg, Palmer se addig, sem azóta nem szólalt meg, Mike Brown ellenben többször is elmondta, hogy nem teljesíti a kérést, Palmer nem mehet sehova. Az irányító döntését az sem befolyásolta, hogy 10 év után Offensive Coordinatort váltott a csapat, Bob Bratkowski munkáját a tavalyi évet még az UFL csapat Florida Tuskers vezetőedzői/generali manageri pozícióját betöltő, Jay Grudent veszi át.

Nyilvánvaló feladattal látott neki a draftra készülésnek a Cincinnati: megtalálni az új QB-t, felkészülni a post-Palmer korszakra. Az első körben nem kockáztatott a Bengals, a 4. választással lefoglalta az egész játékosbörze legjobb (támadó) játékosát, a Georgia Egyetemről kikerülő, AJ Green személyében; halasztva ezzel a QB kérdés megoldását a második körre, ahol Gruden kedvence, Andy Dalton esett az ölükbe.
Sok tennivalóval és még több kérdőjellel várhatta a front office a free agency kezdetét, melyben az első számú prioritás Johnathan Joseph (CB) szerződéshosszabbítása volt. Joseph hajlott volna a maradásra, de végül a Bengals nem adta meg neki azt az (egyébként nem vállalhatatlan) árat, amit a Houston Texans igen. Újabb veszteség, de ezzel sem lehetett sokáig foglalkozni, mert azonnal jött az újabb hír: a franchise gyakorlatilag összes létező elkapási rekordját jegyző Chad Ochocinco-t, két késői draftjogért elcserélték Bostonba. Ez azt jelentette, hogy miután Cedric Bensonnal sikerült újabb 1 évre megállapodni, a futójátékos lesz az egyetlen régi kezdő a támadóknál, valamelyik skill poszton. A visszavonuló Reggie Kelly helyét Jermaine Gresham, Esteban Ochocinco helyét Jerome Simpson, a távozó Eldorado Owens helyét AJ Green, Palmer helyét pedig Andy Dalton veszi át. A támadófal belső posztjaiban voltak még intéznivalók, aláírt korábbi Eagles G Max Jean-Gilles, aki jó eséllyel küzdhet az bal oldali kezdőposztért. A játékosbörze negyedik körben választott Chris Boling (G) jelenleg backup centerként is gyakorol, a harmadik kezdő évére készülő, RFA szerződését aláíró Kyle Cook mögött. Biztonsági okokból érkezett Dalton mögé Bruce Gradkowski, aki már dolgozott Grudennel a Tampánál, ismeri a rendszert és jó mentora lehet a fiatal irányítónak, míg Joseph „pótlására” Nate Clements érkezett, akit elsősorban pénzügyi okokból menesztett a 49ers. Túl van már a zeniten, de a reálisan elérhető legjobb megoldás volt. Az edzőtábor kezdetekor került nyilvánosságra, hogy a korábbi elsőkörös WLB Keith Rivers csuklóműtéten esett át, és október közepe a legkorábbi időpont, amikor talán már számíthat rá a csapat. Az űr betöltésére érkezett Oaklandből Thomas Howard, illetve hosszabbítottak Rivers cseréjével, a nickel LB Brandon Johnsonnal. A védelem hosszú ideje regnáló irányítója Dhani Jones szerződése is lejárt, helyét a 3. évére készülő Rey Maualuga veszi át, az ő megüresedett helyét az erős oldalon tehát pótolni kellett. Ezért érkezett Manny Lawson aki a Frisco 3-4es rendszerében kereste a helyét, mérsékelt sikerrel. Atletikus játékos, coverage-ben, a TE-k levédekezésében mindenképpen előrelépés lesz a korábbi évekhez képest; a harmadik kísérletekre, az irányítót támadni pedig a draft 3. körében érkezett Nevada szörnye, Dontay Moch. A védőfalból kitették a 3 év alatt tulajdonképpen egy említésre érdemes mérkőzést produkáló, egyébként a Bengals legdrágább FA igazolása címet viselő Antwan Odomot. Robert Geathers egyelőre maradt kezdő LDE, Carlos Dunlap biztató első éve után azonban kérdéses, hogy meddig. A fal belsejét sem kerülte el a fiatalítási hullám, a tavaly biztató rookie évet produkáló Geno Atkins tovább fejlődik, így a TC második hetétől már nem tartottak igényt a veterán Tank Johnson szolgálataira. A safety pozíciók továbbra is kérdésesek, Gibril Wilson tavalyi ACL szakadása után újra lehetőséget kap, mellette az újonc Robert Sands küzd még jó eséllyel a backup szerepért.
Megkockáztatható, hogy a legrosszabb off-season valaha. Amiben bízhatnak a szurkolók, hogy a védelemben megvan a lehetőség arra, hogy jól teljesítsen, azonban ehhez Mike Zimmer fiainak fegyelmezetten, iparos módon kell küzdeni. A támadóknál az összeszokott fal - Update Smith-szel a kezdőben – és a stabil futójáték segítheti nagyban Dalton munkáját, a célpontokra kifogása nem igen lehet. Ebben a csoportban mestervizsgát lehet szerezni, bár, hogy ezt se a Steelers, se a Ravens nem fogja megkönnyíteni, az biztos.

A Cleveland Browns egy évre regnáló top vezetése, Mike Holmgren elnök, illetve Tom Heckert GM számára ebben az évben kezdődött meg a munka, ami a franchise saját elképzelések szerinti megújítását, átszervezését jelenti. Az újév első napjaiban megköszönték az eddigi vezetőedző Eric Mangini munkáját, helyére a St Louis Rams támadó koordinátorát Pat Shurmurt nevezték ki. A sajtó az ohio-i gyökerekkel rendelkező Jon Grudent gondolta elsőszámú favoritnak a posztra, így némiképpen meglepetéssel hatott Shurmur kinevezése. Mindössze két éves NFL-koordinátori tapasztalata van, előtte hosszú évekig dolgozott QB edzőként Phillyben. Innen a kapcsolat Heckerttel, illetve az Eagles főedzője talán a leghíresebb hajtása (Gruden mellett) a Holmgren-treenek. Shurmur egyben a támadó koordinátor szerepet is ellátja, a védelem irányítására pedig egy jól ismert név érkezett: Dick Jauron (aki szintén dolgozott Holmgren stábjában korábban). Jauron kinevezése egyben azt is jelentette, hogy sémaváltás következik és újra 4-3as alapfelállásban játszanak a Barnák. A többi csapattal ellentétben Clevelendben nem halogatták a lockout utáni időszakra a halott súlyoktól szabadulást, még február elején felmondtak 6 játékosnak – melyből négyen a front7-be tartoznak – közöttük Shaun Rogersnek is. Az átalakulás illetve a tisztogatás is jelezte, hogy a legfontosabb feladat a védelmi front megerősítése. Free agency hiányában ezt leghamarabb a drafton tehették meg, és az első két választási lehetőségükkel éltek is. A 6. helyen nem volt számukra megfelelő érték, ezért az Atlantával a legnagyobb draftnapi trade-et, majd párhelyes emelkedést produkálva megszerezték Phil Taylort, aki ha kondiban tud maradni, hosszú időre megadja a csoportban oly fontos futás elleni védekezés alapját. A jelenlegi rosteren 13 védő-falember szerepel, közülük mindösszesen három játékosnak van kettő évnél nagyobb NFL rutinja, így nem lenne nagy meglepetés, ha a 2a pick Jabaal Shard már első évében ott találná magát az egyik end poszton. Meglepetésemre, a Browns egyáltalán nem látta szükségesnek ez idáig, hogy minden idők legnagyobb FA osztályából elcsábítson valakit (például a védőfalba), pedig pénz és kínálat akad(t) bőséggel. Az Eagles DT Brodrick Bunkley elcserélésére ugyan tettek kísérletet, meg is állapodtak, ám a védőjátékos nem jelentkezett Clevelandben, így végül visszavonták a trade-et, Bunkley pedig Denverbe került. A linebacker sort sem kerülte el az átalakítás, legelőször természetesen Manginius jetses szerzeményeitől szabadultak meg, de nem valószínű, hogy Clevelandben bárki könnyeket hullatott volna Eric Barton vagy David Bowens után. Matt Roth lejáró szerződését nem kívánták meghosszabbítani; ahogy Jason Trusnikét vagy Blake Castonzoét sem, az ő távozásuk azonban maximum depth gondot okozhat. Veterán játékos azonban ebbe a csapatrészbe sem érkezett, Scott Fujita szereplése, hogy ott folytassa ahol tavaly kényszerűségből abbahagyta, kulcskérdés. A secondaryben is elsősorban távozókról hallani, tavaly Sheldon Brown és Joe Haden érkeztével Eric Wright kikerült a kezdőből, és ha a pályán volt jelentősen gyengébben tette a dolgát, mint pályafutása első éveiben, a vezetés nem hosszabbított vele sem, ahogy szintén Mangini szerzemény Abram Elammel sem; rajongóiknak azonban nem kell búslakodni, mindkét játékos talált már magának új egyesületet.
A támadóknál nem volt jelentős átalakulás kiegészítő emberek távoztak és érkeztek is. Colt McCoy élvezi a vezetés bizalmát, munkáját egy megbízható fal és a liga legjobb támadó-falembere segíti, segítségükkel Peyton Hillis is rácáfolhat a Madden-átokra. Hillis mellé érkezett Brandon Jackson, aki a földön, elkapásban és az irányító megvédésében segítségére lehet a társaknak. Lawrence Vickers fullback jó teljesítménye ellenére a jövőben már nem segíti a munkájukat, helyére a drafton Owen Marecic érkezett. Az elkapó-sor továbbra sem tűnik félelmetesnek, de kétségtelen, hogy Greg Little egy korrekt, új opció lehet McCoy számára, a USC-ről érkező TE Jordan Cameron szintén.
A kicker Phil Dawson 13. idényét franchise playerként tölti, amely 3.25 millió dollárt garantál neki. A csapat puntere nem volt ennyire szerencsés, Reggie Hodges Achilles-szakadást szenvedett és sérült listára tették, idén már nem lép pályára.
A Cleveland nem szeretné bizonytalan szabadügynökökkel teletömni a csapatot és nagy pénzekre elkötelezni magát, ezért inkább egy lassabb utat járva, a drafton keresztül építenék fel a csapatot, ahogy a csoport nagyágyúja teszi, muníciójuk lesz hozzá jövőre is.

Egy tipikus Pittsburgh Steelers off-season olyan, mint az alkoholmentes sör, az illúzió megvan, de csodát nem várhatunk tőle. Győztes csapaton nem is illik változatni, és hát mégis csak az AFC bajnokáról van szó. Az idei szünetet azonban két tényező mégis érdekessé tette, egyrészt, hogy viszonylag nagy tömegben voltak lejáró szerződések – fontos játékosokkal is -, másfelől a lockout végeztével nem volt rózsás a cap helyzet. Kevin Kolbert general managernek sok kreativitásra és talán némi tiltott varázslásra is szüksége volt, hogy beszorítsa a hosszabbításokat és az egy-két új embert a fizetési sapka alá. A legnagyobb név természetesen Lamarr Woodley-é; az erős oldali OLB már a kizárás előtt megkapta a franchise tendert, ami elsősorban biztonságot és időt jelentett a menedzsment részére, hogy a többi kompetens játékosával is hamar dűlőre juthasson.

A védőfal fiatalítására kiemelt figyelem irányult, Ziggy Hood kivételével a fal valamennyi tagja 32 év felett van, így akár DE akár NT poszton várható volt az erősítés. A draft első körében végül (minőségi NT hiányában) Cameron Heyward mellett döntöttek, aki minden tekintetben a megfelelő ember a Steelers 2-gap rendszerébe, nagy fizikai erejével stabilan fogja tartani a futás elleni védekezés színvonalát. Aaron Smith-nél jobb mentort keresve se találhatna, idén valószínűleg csak rotációban vagy sérülés esetén láthatjuk, de a jövőt ő jelenti majd. Casey Hampton (NT) sem lesz már fiatalabb, ám az ő utódja még nincs a Steelers rosterén (ha csak nem találtak csiszolatlan gyémántot a nem draftolt szabadügynökök között - Gray?). Hampton elsőszámú cseréjének Chris Hoke-nak a szerződése is lejárt, azonban sikerült egy újabb egy évest eszközölni, így nem marad mélység nélkül a csapat ebben a pozícióban sem. A linebacker sorban a már említett Woodley volt az egyetlen nagy név a lejárók közül. Miután az ő tender miatti garantált szerződése nagyban nyomta az idei fizetési keretet, ezért a Steelers kényszerpályán mozgott a szerződésével kapcsolatban, mert egyrészt mindenképpen meg akarták tartani, másfelől ezt gyorsan tető alá is kell hozni, hogy más manőverekre is maradjon forrás. Ez a kényszerpálya egy igen masszív 6 éves 61 milliós szerződésben manifesztálódott, az első évben (főként bonuszokkal) 18.5 millióra rúg a kifizetés. Ezzel Woodley a Pittsburgh történetének második legjobban fizetett játékosa (Big Ben után), annak a megítélését, hogy túlfizették-e, én meghagynám James Harrisonnak. A secondary számára az volt létfontosságú, hogy az első számú CB Ike Taylor szerződéshosszabbítását sikerüljön tető alá hozni, szerencsére Taylor nem árazta túl magát, így egy 4 éves szerződésről állapodhattak meg a felek. William Gay ugyan visszatér a csapathoz, de a sérülékeny és öregedő CB depth javítására már korábban gondoltak, ezért érkezett a drafton Curtis Brown és Cortez Allen is.
Még ha a támadó alakulat teljesítményén nem is mindig látszik, a Steelers offense legnagyobb baja az egészen penetráns fal. A tavalyi teljesítményen nem segített, hogy a kezdő RT Willie Colon már a felkészülés során achilles-szakadást szenvedett, míg a kezdő LT Max Starks a szezon közben szedett össze egy nyaksérülést, amely számára a szezon végét jelentette. Starks azóta – főleg magas fizetése, és a rossz cap helyzet miatt – már nem a csapat tagja, ahogy a tavalyi Colon helyét átvevő Flozell Adams sem, szintén főként pénzügyi okok miatt. Willie Colon újraszerződtetése azonban belefért a csapatnak, sérülése előtt a Steelers legjobb falembere volt, ezt ismerte el a vezetés egy új, 5 éves szerződéssel. Starks helyére pedig Johnathan Scottot szerződtették vissza, aki a tavalyi sérülése idején is a helyettese volt. Nagy bátorságra vall Tomlintól ilyen szintű játékosra bízni a franchise irányító vak oldalát, de mint a példa bizonyítja így is be lehet jutni a Super Bowl-ba. A fiatalítás itt sem maradhatott el, Marcus Gilbert érkezett a draft második körében a Florida egyetemről, várhatóan a T és G rotációban is hamar bevethető lesz. Kezdőposzton más változás nem történt, a cserefutó Mewelde Moore-ral sikerült hosszabbítani, azonban távozott a csapattól Matt Speath (TE), aki Chicagóban próbál szerencsét a jövőben. A WR Antwaan Randle El szolgálataira sem számítanak a továbbiakban, legalábbis a jelenlegi feltételek szerint nem. Az egykori egyetemi irányító helyére mindenképpen egy veterán játékost szerettek volna Pittsburgh-ben, még a csapat korábbi fenegyereke Plaxico Burress is vizitált, azonban az egyre szűkülő lehetőségek közül végül Jerricho Cotchery-t választották.
A Steelers volt az egyetlen csapat, amely kezdő rúgója és puntere is szabadügynökké vált a szezon végeztével, ezért a speciális csapategység is a szokásosnál nagyobb figyelmet kapott. Shaun Shuisam (K) megállapodására nem kellett sokat várni, majd a punter Sepulveda is némi násztánc után a maradás mellett döntött.
Megállapítható, hogy a győztes csapat nem igen változott.

Zandler Gábor (gabtsi)