Piacnyitás előtt - II. rész

Második körben a falemberek kerülnek sorra, a labda mindkét oldalán.

Ha ez a cikk korábban íródott volna, még Calais Campbell (Cardinals), Cliff Avril (Lions) és Robert Mathis (Colts) neve is élre kívánkozott volna a lejáró szerződésű játékosok között, de mindannyian megkapták a franchise taget, sőt utóbbi már új szerződését is aláírta. A piac ezzel jelentős veszteséget szenvedett, de még mindig lehet olyan játékosokat találni, akik instant segítséget jelentenek új klubjuk számára.

A pass rush sztárjai, sorrendiség nélkül:

- Mario Williams (Texans)

Ne bélyegezzük meg Williams-t azzal, hogy betett neki a sémaváltás, elvégre az 5. meccsen volt izomszakadása, 4 sack pedig így is összejött neki előtte. Ezzel együtt sem lenne meglepő a távozása. A franchise tag nála nem játszott, hiszen 23 millió dollárt kellett volna kicsengetni, ami luxus, látva a Texans tavalyi eredményességét Barwinnal és Reeddel. A kétszeres All-Pro, egykori 1/1-es tavaly ugyan OLB-ként próbálkozott, mégis helye van ebben a listában, hiszen nagy eredményeit nem álló helyzetből indulva érte el. Sémától függetlenül lehet iránta érdeklődés, és minden bizonnyal posztja legjobban fizetett játékosai közé vágyik.

- John Abraham (Falcons)

33 évesen is csapata legjobb passz siettetője volt, hiába vitték oda Atlantába Ray Edwards-ot. Ezen manőver alapján elég kétséges Abraham megtartása, főleg ha hasonló pénzt kérne, mint tavaly, ugyanis legutóbb évi 8 millió dollárért terrorizálta az ellent. Hosszú távú szerződést nem fog kapni, de egy olyan csapatba remek befektetés, amely 2012-ben akar bajnok lenni.

- Jeremy Mincey (Jaguars)

Mincey érdekes karriert tudhat magáénak, hiszen karrierje első 4 évében észrevehetetlen volt, pályára is csak elvétve került, az utóbbi 2 szezonban azonban megtalálta számításait a Jaguars színeiben, és tavaly ő töltötte a 2. legtöbb időt a gyepen a liga összes 4-3-as DE-jét figyelembe véve. Ez persze a Jax depth kritikája is, de Mincey terhelhetőségét is bizonyítja. Nyolc sack, 4 kierőszakolt fumble és egy INT jellemezte tavaly, és bár nagy játékait főként az 1/1-es Colts elleni 2 meccsen rakta össze, ez így is komoly fizetésért kiáltó performansz.

- Mark Anderson és Andre Carter (Patriots)

Anderson fiatalabb 3 évvel, így rá lehet több csapat szempontjából igény, mégha kevesebb játékidőt is töltött a pályán 2011-ben. Ennek ellenére, a New England legveszélyesebb DE-jévé nőtte ki magát, és több siettetést rakott össze limitált ideje alatt, mint az előtte lévő 2 évben összesen. Hogy ez a csapata kritikája, vagy Anderson másodvirágzásának kezdete, mindenki döntse el maga. Az biztos, hogy sokat segített magának a szezon 2. felében, és így akár egy kezdő helyet is megcsíphet magának, de a sokat játszó csere szerepkör alapvető.
Andre Carterről pedig kiderült, hogy csak 4-3-ban lehet igazán hasznos, kétszer annyi siettetést mutatott be, mint mikor OLB-ként kellett szerepelnie. Nagyon megbízható játékot hozott, elrontott szerelése szinte nem is volt, és néhány kiemelkedő meccsre is futotta erejéből. 32 évesen ő se fog bankot robbantani, de nem is kell izgulnia, hogy nem lesz kérője.

A védőfal közepe:

- Antonio Garay (Chargers)

Akárcsak a Chargers védelme, Garay is visszaesett tavalyhoz képest, de még így is a legjobb pass rusher volt a 3-4-es Nose Tackle-k között, ez pedig nagy szó a kínálatot ismerve. Persze a fő feladata nem ez, hanem a futás visszaszorítása, abban pedig eléggé kiszámíthatatlan, akárcsak a teljes formája, hiszen remek meccsei ugyanúgy voltak 2011-ben, mint kellemetlen csalódást keltő délutánjai.

- Sione Pouha (Jets)

Egy másik NT, akit nehéz lesz megtartani, mert a Jets nem áll jól a fizetési sapkát tekintve, de ez egy másik téma. Ezért is húzta ki Pouha az offszezont franchise tag nélkül. Kris Jenkins helyére ugrott be 2009-ben, és azóta kirobbanthatatlan a keretből. Harmincon túl, sérülésektől mentesen végignyomni három évet megsüvegelendő eredmény, már csak az a kérdés, hogy Rex Ryan is úgy gondolja-e, hogy feltétlenül maradnia kell igáslovának, vagy a tavaly draftolt Kendrick Ellis 1 év után be kell, hogy vetődjön a mély vízbe.

- Jason Jones (Titans)

Fiatalnak számít ebben a mezőnyben (26), és rutinja is van a fal szélén és belül egyaránt. Ezzel összefügg, hogy ha DT-ként szerepel, akkor a legveszélyesebb pass rusherek egyike a posztján. Nem zárt zajos évet legutóbb, de megbízhatósága van akkora erény, hogy akár a legnagyobb pénzt ő akassza le a defensive tackle piacra kilépők közül.

- Brodrick Bunkley (Broncos)

Sérülései miatt a múlt nyáron Philadelphiában úgy döntöttek, hogy áruba bocsájtják Bunkley-t, aki először Clevelandbe költözött volna, de az üzlet kútba esett, így Denverben kötött ki. Sokkal nagyobb hasznára is volt csapatának, mint azt tette volna a Rubin-Taylor duóval osztozva a játékidőn. A Broncos védelmét nem kell bemutatni, a Tebow-érában elit szintre jutó defense-ben alapember volt Bunkley-nál, akinél jobb futás elleni védőt keveset találtunk az elmúlt évadban.

- Paul Soliai (Dolphins)

2011-es Pro Bowl játékosról van szó, ez már önmagában megdobja az értékét a tavaly franchise taggel ellátott 3-4-es Nose-nak, aki a közelgő sémaváltás miatt könnyen lehet, hogy új otthont kell, hogy keressen. Fentről látható, hogy igény lesz rá is, hiszen nem csak a Jets vagy a Chargers kerül kényes szituációba a poszton, hanem a Chiefs vagy a Steelers is szóba jöhet, mint hiányposztos egylet és leendő állomás. Utóbbiaknál speciel pénz nem nagyon van.

- Shaun Rogers és Aubrayo Franklin (Saints)

Mindketten egykori elit 3-4-es Nose-ként írtak alá 1 éves szerződést Louisanába, és milliókat kerestek, ehhez képest nem járult elit teljesítmény. Felépítésük miatt mindketten limitált játékidővel bírnak, ezt Rogers használta ki jobban, de Franklin mellett szól, hogy Friscóban egyáltalán nem volt rossz (sőt), míg Rogers előző állomáshelyén nem váltotta meg a világot. Mindketten 32 évesek lesznek az új szezon első napján, all-down játékosnak nem jók már, de korlátozott szerepkörre be lehet őket vállalni.

- Derek Landri (Eagles)

A Dream Teambe nem fér be egy olyan no-name arc, mint Landri, ezért az előszezon folyamán kirakták, de októberben visszatért, és a csapat kevés kellemes csalódását szolgáltatta. Az év végén már több lehetőséget kapott, mint a sztárigazolás, Cullen Jenkins, és bár statisztikilag messze van az elittől, jelenléte a pályán végig hasznosnak bizonyult. Új (?) gazdája sem fog rosszul járni vele valószínűleg.

A támadófalból idén senkire sem jutott franchise tag. A belső emberek között nem rossz a felhozatal, a szélen már kevésbé.

- Demetrius Bell (Bills)

Karl Malone mostohafia RFA tender alatt szerepelt tavaly, 3 évet húzott le a ligában, de már 28 éves lesz az eljövendő szezon kezdetén. Jason Peters helyét örökölte meg a Bills akkor még katasztrófális falában, de az ő jó teljesítményének is hála, jelentős javulás állt be az egységben. A Bills korai jó szereplése, majd visszaesése is erős párhuzamban áll Bell kiesésével, a 7. hét óta ugyanis nem volt pályán. Atletikus, stabil LT, tán a legjobb elérhető a piacon.

- Jeff Backus

Backus 2001-ben, a Lions első körös választása volt, és első perc óta végig kezdő volt ottani karrierje alatt, 176 meccs után pedig a playoffba is beleszagolhatott. Lehet, hogy ez volt utolsó momentuma oroszlános mezben, mert szerződése lejárt, és bár 34 évesen nem a legkelendőbb portéka egy LT, a szorult helyzetben lévő csapatoknak megfontolandó a leigazolása, mert a pass heavy rendszerhez hozzá van szokva, és az évek múlásával a teljesítménye is javult. Meglepő lenne, ha nem sikerülne Detroitban tartani, de egyelőre nem kapott új kontraktot.

- Jared Gaither (Chargers)

Miután a Ravens nem kért a sérülékenységéből, azt hihettük, hogy nagy nyereség lesz a Chiefs számára, de a csere szerepkör után szezon közben megelégelték a jelenlétét, és az utcáról beesve játszott végig 5 meccset San Diegóban, anélkül, hogy egyetlen egyszer is engedélyezte volna emberének, hogy hozzáérjen Rivers-hez. A kiszámíthatatlanság, és a karakter problémák miatt nem tekinthető elit játékosnak, de a képességeivel sose volt baj, és még mindig csak 26 éves, szóval valahol biztosan bevállalják a kockázatot, a kérdés majd az összeg lesz leginkább.

- Vernon Carey (Dolphins)

A guardba átmozgatott Carey Miami "nevelés", itt született, itt járt iskolába, itt végezte az egyetemet és itt maradt profiként is. Ezek után ha 31 évesen távozna, az nagyobb meglepetés lenne, mint Backus lelépése. Nem tudni, hogy Sparano úgy okoskodott, hogy Colombo javulást hoz Carey-hez képest, akit így be kell küldeni középre vagy csak nem találtak olyan guardot, aki jobb képességű, mint Colombo a maga posztján, annyi biztos, hogy Carey mindkét helyen hasonló eredményeséggel dolgozik, és főleg a futást támogatja jó százalékkal.

- Kareem McKenzie (Giants)

11 év New Yorkban. 4 a Jets, majd 7 a Giants színeiben, végig alapemberként, két Super Bowl gyűrűvel honorálva. A Giants OL-ben a generációváltás most is zajlik, az viszont nem biztos, hogy ennek McKenzie is áldozata lesz, de ha nem marasztalják, akkor néhány helyen még jó szolgálatot tud tenni pár évig az RT poszton.

- Max Starks (Steelers)

A korábban sokat szidott láncszem sarkallatos ponttá nőtte ki magát Pittsburgh-ben, sokkal jobban muzsikál az offense ha ő pályán van. Az érdekes az, hogy egyszer már ideiglenesen kitette a szűrét csapata, és akkor 3 hónap alatt sem talált magának csapatot, és visszatért kevesebb pénzért. Elnézve a Steelers cap helyzetét (egy másik Olineman, Kemoeatu is a cut sorsára jutott), nem elképzelhetetlen még egy ilyen manőver.

- Barry Richardson (Chiefs), Khalif Barnes (Raiders) & Brandon Keith (Cardinals)

Ez a csoport lehetne hosszabb is, a gyűjtőkör lényege, hogy számos olyan OT van még a szabadügynökök között, akik nem voltak túl jók, de végigjátszották az idényt 1-1 csapatban, így nem lenne túl nagy sokk, ha ismét megkapnák a bizalmat akár egy másik csapatban. Főleg, hogy a drafton sincs túl sok OT, aki azonnali bevetésre számíthat.

Egy poszttal beljebb, a guardok:

- Carl Nicks (Saints)

Kétszeres All-Pro, kétszeres Pro Bowler, Super Bowl győztes, és strapabíró, az ilyen játékosok nyilván a legdrágábbak. Eddigi csapattársa, Jahri Evans bankot robbantott 7 éves, 56.7 milliós szerződésével 2010-ben, Nicks pedig jó eséllyel kaphat hasonló fizetést, ami a liga legjobban fizetett guardjává teheti. Valószínű, hogy ez nem New Orleans-ban fog megtörténni. A 2012-es piacon nem nagyon van olyan játékos, aki többet ér a maga posztján, mint Nicks.

- Ben Grubbs (Ravens)

Neki is van egy csapattársa, aki az elmúlt évben új szerződést kapott. Marshal Yanda, 5 évre 32 millióért volt haljandó Baltimore-ban maradni, kiindulási összegnek ezt beírhatjuk Grubbs neve mellé is. 2007 óta szolgálja a hollókat, 5. meccsén került a kezdőbe, és kirobbanthatatlan. Fontosságát akkor láthattuk mikor Andre Gurode szerette volna pótolni idei 6 hiányzása alkalmával, de a futás és a passz is visszaesett nélküle.

- Evan Mathis (Eagles)

Megjárt néhány csapatot 30 éves korára, de legjobb formáját Howard Mudd keze alatt érte el Philadelphiában. Peters-szel egyes vélemények szerint a legerősebb bal oldali falat alkották, ami McCoy számaival speciel összefüggésbe hozható. A szerződése viszont csak 1 évre szólt múlt nyáron, így elcsábítható a dream teamből, és nem is kell bankot robbantani a szolgálataiért, a fenti két úriemberhez képes biztosan nem.

- Chad Rinehart (Bills)

Nem egy agyonsztárolt játékos még a guardok között sem, pedig aránylag korai (3. körös) választott volt a Northern Iowa egykori tanonca. Sok lehetőséget nem kapott előző 3 éve alatt, a Redskins 2 év után vált meg tőle, hogy aztán a Bills-ben megtalálja számításait. Maradása ettől függetlenül bizonytalan. Korlátozott jogú ügynök (RFA), így megteheti a Bills, hogy megtartja, a fő kérdés az, hogy a két jó kvalitású RFA guardja közül Rinehart vagy az elődje, Kraig Urbik a fontosabb láncszem. Nem valószínű, hogy mindkettő marad, hiszen Eric Wood és Andy Levitre helye biztos a fal közepén, szóval ha be lehet váltani draftjogra mondjuk Rinehartot, most érdemes megtenni.

- Jake Scott (Titans)

A karrierje elején Peyton Manninget örző, majd Chris Johnson előtt takarítő Scott nem rossz pedigrével bír, korban sincs még rossz állapotban (30), és mondjuk Brian Waters is példázza, hogy komoly segítséget tud hozni egy tapasztalt passz protektor a csapatba. Nem volt nagy éve a 2011-es sem neki, sem a komplett Titans OL-nek, de korábban eleget bizonyítottak ahhoz, hogy még most is az elit kategóriás guardok között tartsák számon a piacon nézelődő csapatok.

- Mike Brisiel (Texans)

A Houston eredményessége Schaub kiesése után egyértelműen a liga legösszeszokottabb támadófalával hozható kapcsoltba, amely egymás után két évben tette Arian Fostert hőssé. Jobb oldali guard poszton Brisiel tolta a csapat szekerét, és segített a klasszis Foster mellett Ben Tate-nek is előkelő számokat felmutatni. A Texans zone-blocking sémát használ, emiatt korlátozott számú csapatba érdemes csak beleképzelni Brisielt, de ha jó helyre kerül, minden bizonnyal hasonló szinten folytatja majd munkásságát, mint eddig.

- Deuce Lutui (Cardinals), Ryan Diem (Colts), Chilo Rachal (49ers), Dan Connolly (Patriots), Jacob Bell (Rams), Nate Livings (Bengals), Geoff Schwartz (Panthers)

A sor még folytatható, számos olyan guard van, aki jelentős kezdő tapasztalattal bír, sőt a szezon nagyobbik felét a pályán töltötte 2011-ben is. Azok a csapatok ahol sok a hiányposzt, alkalmi megoldásként bevethetnek 1-1 harcedzett guardot ezek közül, ha az előző klubjuk nem gondolja fontosnak megtartásukat.

Végezetül, akik a labdát adják:

- Chris Myers (Texans)

2005-ben debütált a ligába, a legutóbbi Pro Bowlon pedig végleg elért az elitbe. Ugyanaz jellemzi, mint Brisielt, hozzátéve, hogy a centerek között ő nem olyan égbekiáltóan vékony, sőt. Már az NT-k ellen is jól boldogul, karrierje elején meggyűlt a baja az erősebb játékosokkal 1-1-ben. Denverben még guardot játszott mielőtt Tom Nalen helyére ugrott volna, nem kizárt, hogy újra kipróbálják ezen a poszton.

- Scott Wells (Packers)

Már hét éve dobálja a shotgun snapeket a tundrán, és évről-évre megbízhatóbb teljesítménnyel rukkol elő, igaz a playoff kiesés során ő se tudott sokat segíteni a Giants pass rush ellen. A legkevesebb lejáró szerződésű játékosa a Green Bay-nek van, ez nagy előny a tárgyalásoknál, de egyszer sem biztos, hogy sikerül megtartani Wells-t.

- Samson Satele (Raiders)

Kihaló fajnak számít az elit futás blokkoló center, Satele ebbe a táborba tartozik. Cserébe, jó oaklandi játékoshoz híven, halmozza a büntetéseket, neki volt a legtöbb a centerek közül. Ha levetkőzi forrófejűségét, egy futásra építő csapatba kiválóan illeszkedik majd, és hozzáállásával sem lesz probléma.

- Nick Hardwick (Chargers)

A visszavonuláson gondolkodó, 30 éves centernél az elhivatottság lehet gátló tényező, de egyébként nem lehet rá panasz, hiszen rendkívül koncentrált, összesen 3 büntetése volt 2 év alatt, és a liga legjobb passz védő centerei közé tartozik. Nagyot nyerhet vele új gazdája.

- Dan Koppen (Patriots), Todd McClure (Falcons), Jeff Saturday (Colts), Matt Birk (Ravens)

A visszavonulás előtt álló generációból Casey Wiegmannt már be se írtam, de Saturday és Birk karrierje is fordulóponthoz érkezett. Az első két játékos még jó eséllyel ott lesz a pályán, bár Koppen első héten IR-re került legutóbb, így nem kockázatmnetes választás. A fiatalabb, de nem klasszisnak számító centerek közül Geoff Hangartnerre lehet még érdemes figyelni, aki nem váltotta meg a világot Buffalóban, de Carolinába visszatérve azonnal alapember lett.

 

Herczeg Ádám (Höri)