Pro Bowl interjúk

Steve Smith WR (Carolina Panthers)
+ Mit tudnál mondani a Carolina elmúlt szezonjáról? A 2005-ös idény után (NFC döntőig jutott a Panthers) mindenki Super Bowlba várt titeket, ehhez képest még a playoffba jutás sem sikerült.
– A számok magukért beszélnek. Támadó játékos lévén én csak a támadócsapatról tudok véleményt mondani, amely túlságosan hullámzó teljesítményt nyújtott a mögöttünk hagyott bajnoki évben. Sok nyerhető meccset buktunk el, szóval mindenképp előbbre kell lépnünk.
+ Elsősorban miben kell fejlődnötök?
– Van néhány fiatal srác a csapatban, nekik minél előbb fel kell érniük arra a szinte, amit ez a liga megkövetel. Az idősebb játékosoknak pedig segíteniük kell a fiatalokat és többet kell magukra vállalniuk, példát kell mutatniuk.
+ Ezen a héten azért inkább a többi elkapót fogod figyelni, nem igaz?
– Persze, hisz mindig lehet tanulni valamit. Ha azt hiszed, hogy neked már nem tud senki újat mutatni, nos, akkor nagy bajok vannak. A futball a munkánk, az életünk fontos része, így mindig készen kell állni arra, hogy másoktól tanulva még jobb játékosokká váljunk.
+ Köztudott a jó kapcsolatod Chad Johnsonnal (Cincinnati Bengals), aki szintén itt van a Pro Bowl-on.
– Igen, rengeteget dumálunk, bár főként nem a fociról. Ezer éve ismerem, ezért ha találkozunk, akkor mindig cukkoljuk egymást. De természetesen jó értelemben véve, hisz elismerjük egymás teljesítményét.
+ Mi a véleményed arról, hogy a liga betiltotta a touchdownok utáni látványos ünnepléseket, amiben te és Chad az élén jártatok?
– Nem nagy ügy. A liga így döntött, el kell fogadni. Egy-egy TD után nem szórakozom a labdával, hanem odaadom egy Carolina szurkolónak és kész. Megérdemlik.
+ Egyébként melyik volt a kedvenc figurád?
– Amikor elterültem az end zoneban, mozgattam kezem-lábam, mintha angyalt formáznék a hóba. De csak azért, mert ez a rájátszásban történt.

Tiki Barber RB (New York Giants)
+ Hivatalosan még mindig nem jelentetted be a visszavonulásodat.
– Ezt az egy meccset még le akarom játszani, és csak utána fogok foglalkozni a papírmunkával. Terveim szerint hétfőn küldöm meg a ligának a hivatalos közleményt, hogy befejezem a profi pályafutásomat.
+ Mennyire vagy biztos a döntésedben?
– Száz százalékig. Én már csak a jövőre gondolok, az új kihívásokra, egy teljesen más életre. Fel vagyok készülve a sikerekre és a bukásokra is.
+ Mit gondolsz, milyen lesz nélküled az a Giants, amelynek tulajdonképpen te voltál a címere?
– Én nagy lehetőségeket látok a csapatban, hisz sok jó játékosunk van. A sérültjeink lassan felépülnek, és irányító poszton Eli Manning is egyre érettebb játékot tud nyújtani.
+ Szerinted Eli megfelelő vezéregyéniség?
– Mindenképpen. ő egy pozitív személyiség, aki nem hagyja, hogy a kritikák befolyásolják a játékát. Ez a tulajdonság nagyon fontos egy irányítónál. Annak idején Phil Simms is ilyen játékos volt. Mindig át tudta menteni magát és a csapatot a nehéz időszakokon.
+ És mi a helyzet az edzővel, Tom Coughlin-nel? ő mennyire passzol a Giantshez?
– Ez már egy más kérdés. Úgy gondolom, hogy Tomnak változtatnia kellene azon, ahogy a játékosokkal bánik, ahogy motiválja őket. A dolgok megváltoztak. Az a kritikus szemlélet, negatív attitűd, amit ő képvisel, már nem vezet eredményre a mai profiknál. Egyenrangú partnerként kellene kezelnie a veterán játékosokat, meghallgatni azok véleményét, tanácsait.
+ Sokan gondolták úgy, hogy már a Pro Bowlra sem utazol el. Miért érzed mégis fontosnak ezt az eseményt?
– A testvérem miatt (Ronde Barber, a Tampa Bay cornerbackje). Fiatal korunkban mindig egy csapatban játszottunk, előbb a középiskolában majd az egyetemen is. Aztán a profi évek elválasztottak tőle, szóval ez az utolsó esélyem, hogy egy csapatban legyek vele.

Peyton Manning QB (Indianapolis Colts)
+ Gratulálunk a Super Bowl győzelemhez és az MVP címedhez! Milyen érzés néhány nap távlatából visszagondolni az egészre? Felfogtad már egyáltalán?
– Fantasztikus. Eljutottunk oda a csapattal, ahová mindig is akartunk. Az elmúlt években mindig volt bennem egy rossz érzés, amikor a Super Bowl-on résztvevő játékosok néhány nap késéssel megérkeztek ide, Hawaiira. Ilyenkor újra találkoztam azokkal a (New England, Pittsburgh) játékosokkal, akik a mi testünkön keresztül jutottak be a nagydöntőbe. Most viszont mi jöttünk később, ráadásul bajnokként. Ez egy jó érzés és nagyon szerencsésnek érzem magam, hisz tudom milyen kemény dolog elbukni a célegyenesben.
+ Te egy igazi csapatember vagy, de mégis neked, személy szerint mit jelentett megverni a Baltimoret, a New Englandet, majd megnyerni a Super Bowlt?
– Nos, erre a kérdésre nem igazán tudok válaszolni. Nem is szoktam. Én az indianapolisi csapat tagjaként nyertem meg azokat a meccseket. Közös erőfeszítés volt. Egy egyéni sportoló – mondjuk egy golfozó – a családjának köszöni meg a támogatást, és velük osztja meg a dicsőséget, én pedig a csapattal.
+ De azért a családdal is. Mondjuk édesapáddal.
– Természetesen. A nagydöntő után a pályán nem találkoztunk, csak később az öltözőben. Mit mondjak? Nagyon megható pillanat volt. Hálával tartozom a család többi tagjának támogatásáért is.
+ Az MVP címnek volt számodra speciális jelentősége?
– Bármelyikünk megkaphatta volna. Ott volt Joseph Addai, a kulcsfontosságú interceptiont elérő Kelvin Hayden, vagy éppen a védelem. A nyereményautóra egyébként a feleségem már rá is tette a kezét.
+ Rengeteg gratulációt kaptál itt a helyszínen is. A liga legnagyobb sztárjai lapogatták meg a vállad.
– Igen, nagyon sokan gratuláltak. Barátommal, Steve Hutchinsonnal (Minnesota Vikings) együtt ebédeltem a múlt nap, és ott is nagyon sok ember jött oda. Én meg csak ismételgettem, hogy „Köszönöm, köszönöm!”. Bevallom egy idő után már fárasztó volt az egész, és mikor Steve ezt észrevette rajtam, rögtön megjegyezte, mennyire megváltoztam vasárnap este óta. Persze ezt csak azért mondta, mert tudja, hogy nagyon utálom, ha valaki ezt mondja nekem. A siker engem nem változtat meg, csak az önéletrajzom lesz színesebb tőle.

Jason Taylor DE (Miami Dolphins)
+ Téged választottak az elmúlt bajnokság legjobb védőjátékosának. Mi az oka, hogy profi pályafutásod tizedik éve ilyen parádésra sikeredett?
– Olyan játékosokkal játszhatom együtt a védőfalban, mint Kevin Carter és Vonnie Holliday, ami jelentősen megkönnyíti a dolgomat. Nagyszerű edzői stáb irányította a munkánkat, és ezek együttesen eredményezték a sikert.
+ A következő szezontól Cam Cameron vezeti a csapatot, a defenzív koordinátor viszont továbbra is Dom Capers lesz. Milyen változásokat hozhat ez az új helyzet?
– Számunkra az a legfontosabb, hogy Dom a csapatnál maradt, hisz rengeteget tanulunk tőle. ő a védekezésünk irányítója, és örömteli, hogy folytathatjuk a közös munkát.
+ Mi a véleményed Cameronról?
– Már nagyon várom a találkozást és az edzéseket. Sok jó dolgot hallottam róla.
+ Shawne Merrimannel nemcsak az év védője címért vívtatok harcot, de kemény kis csaták zajlottak köztetek a médián keresztül is. Összefutottál már vele?
– Igen, már megbeszéltük a dolgot. Mondtam neki, hogy az én nyilatkozatom nem az ő személye ellen irányult, egyszerűen csak nyilvánosságra hoztam a véleményemet a dologról. Azt hiszem megértette. Ezen a hétvégén egy csapatban fogunk játszani, aminek én nagyon örülök, hisz az NFL egyik legjobb védőjátékosának tartom.
(Az ominózus nyilatkozatában Taylor kifejtette, hogy ő nem engedne egy doppingteszten megbukott játékost vissza a ligába, főleg nem járulna hozzá a Pro Bowlon való részvételéhez - szerk.)
+ Mi igaz abból, hogy felhagysz a futballal?
– Fogalmam sincs, honnan veszi ezt bárki is. Nem vonulok vissza. Még sok erőt érzek magamban a folytatáshoz. Imádom ezt a játékot.