Super Bowl előzetes - Linebackerek

A Chicago Bears történelmében több karizmatikus játékos volt ezen a poszton, két név pedig külön említést érdemel közülük. ők Dick Butkus, a hatvanas évek rettegett MLB-je, valamint a '85-ös SB győztes Mike Singletary, akit mindmáig az egyik legjobb linebackernek tartanak az egész liga történetében.

Mint minden nagy Medve-generációnak, a mostani csapatnak is van egy hozzájuk hasonló, karizmatikus vezére. A New Mexico egyetemről hét éve draftolt Brian Urlacher egyszemélyes szimbóluma az utóbbi évek Bears alakulatának. A fantasztikus fizikummal megáldott játékos eredetileg safety pozícióban játszott, majd a profik közé kerülése után egy meccsre kipróbálta a szélső LB posztot is, azonban rögtön kiderült, hogy a védelem tengelyében társainak utasításokat osztva van igazán elemében. Roppant sebessége miatt Lovie Smith vezetőedző gyakran küldi Urlachert coverage-be, vagyis a safetykkel együtt a pálya hátsó részét felügyeli. A korábbi években az irányítót is rendre megrohamozta, de idén egy sacket sem gyűjtött be, ami leginkább a védekező játéktervnek tudható be. Ez nem akadályozta meg a nézőket abban hogy idén, hétéves karrierje során immár hatodszor, újra beszavazzák a Pro-Bowlra, amit természetesen teljesen meg is érdemelt.
Hatalmas segítség volt számára az idén csúcsformában játszó Lance Briggs is. Negyedik évét húzza le a profiknál az Arizona egyetemét elvégzett szélső linebacker, aki karrierje egyértelműen legjobb idényét tudhatja maga mögött, 109 egyéni szerelést bemutatva. A Bearsnek pedig főhet miatta a feje, hiszen idén lejárt a szerződése és ilyen négy év után valószínűleg nagyon magas szám fog szerepelni az árcéduláján, ha a chicagoi alakulat viszont szeretné látni a sötétkék mezében. Persze minden centet megér, hiszen kiváló fizikummal és atletizmussal megáldott védőjátékos, aki tökéletesen beleillik a Bears rettegett védelmébe. A mindig vidám védő idén visszalátogat Honoluluba, hiszen a tavalyi Pro-Bowl részvétel után idén ismét egyértelmű volt a bejutása.
A harmadik név azonban távolról sem olyan félelmetes mint két társáé. Hunter Hillenmeyer OLB társához hasonlóan negyedik éve riogatja az ellenfél futóit, azonban jóval kevesebb sikerrel, mint Briggs. A Tenessee-ből származó és szintén itt (a Vanderbilt egyetemen) diplomázó védő inkább testalkatával tűnhet ki, mint sebességével (4.8 másodperces 40 yard) amit a statisztikái is mutatnak (például kevesebb mint 200 tackle négy szezon alatt, míg Briggs már jóval 400 felett jár).
A special team vezető játékosa a két évet Miamiban majd az utóbbi kettőt Chicagoban profiskodó Brendon Ayanbadejo, aki mind számaiban mind méreteiben elmarad a Bears első vonalától. A UCLA egyetemről érkezett Ayanbadejo idén bekerült a Pro-Bowl NFC alakulatának speciális csapatrészébe is, hiszen a mezőnypozícióért folytatott harc ezen formájában egész évben kiváló teljesítményt nyújtott.

Ez az egység kiváló a futás és a passz ellen egyaránt. Bár Tommie Harris játéka nagy segítség lenne a "szárazföldi" védelemben, a gyors és erős linebackereknek nem szokott gondot jelenteni a runningback földre döntése időről időre. A sebesség nagy szerepet játszik a védelemre jellemző "rajzó" játékban, hiszen egy linebacker általában csak feltartja a labdát birtokló támadójátékost, míg egy-két-sok társa is odaér, amikoris együttes erővel próbálják a még két lábon álló játékos kezéből kierőszakolni a labdát.

A Colts esetében sok poszton játszottak legendák, de a linebackereik sosem voltak a liga fenegyerekei. A Hírességek csarnokába is mindössze egyetlen középső védő került, az elnyűhetetlen Ted Hendricks, aki pályafutása első négy évét töltötte az akkor még Baltimoreban székelő Colts franchise játékosaként.

A mostani felhozatal sem a hatalmas jelző mintapéldája, sokkal inkább a gyorsaság és jó playhívás az alapja. A középső pozícióban Gary Brackett nevével talákozhatunk. Az alacsony növésű Brackett igazi villámként szalad végig a pályán, és termetét meghazudtolóan nagy védekező játékokat mutat be (emlékezzünk csak a tavalyi Pittsburgh elleni divisional meccsre, ahol Jerome Bettis kezéből fejelte ki a labdát, ezzel esélyt adva csapatának a győzelemre). Urlacherhez hasonlóan ő is gyakran hátralép coveragebe, szóval a sack-ranglisták élén ne keressük a nevét. Négy évvel ezelőtt került a ligába, addig a Rutgers egyetem védőegységét erősítette.
Tőle jobbra találhatjuk a szintén negyedéves Cato Junet, aki a Michigan Wolverines mezét cserélte a kék patkós szerelésre. Mint a statisztikáiból kiderül, nem sok lehetősége van az irányító támadására, viszont ő talán a legfőbb felelőse a fal mögötti terület levédekezésének. Tavalyi kiváló teljesítménye (102 tackle, 5 interception, 2 TD) Pro-Bowl részvételt is ért. Bracketthez hasonlóan ő sem a "colosabbik" linebackerek iskolapéldája, viszont sebessége roppant nagy előnyévé válik. Brian Urlacherhez hasonló módon egyetemen safety posztot töltött be, amihez 4.60-as sebessége talán kicsit lassú volt, ám linebackerként remekül kamatoztathatta ügyes lábmunkáját.
A harmadik LB pozíciója itt is kritikus volt az év során, kezdetben Gilbert Gardner kapott bizalmat Tony Dungy főedzőtől. Gardner harmadik szezonját játszotta idén, egyetemi éveit pedig a Purdue Boilermakers csapatában töltötte. A sebesség nem kifejezett erőssége (4.81s 40 yardon), és a passz elleni védekezés sem a specialitása. A Colts mint a futás jövőbeli megállítóját választotta ki, és bár idén David Thornton távozása miatt több lehetőséghez jutott, nem tudta egyértelművé tenni jövőbeli kezdő szerepét.
Olyannyira nem, hogy a rájátszás során Dungy főedző inkább Rob Morrist állította a bal oldal őrzésére. A veterán középső linebacker, aki Brackett érkeztével háttérbe szorult, hetedik éve ütközi le a futókat profi szinten, előtte a utahi Brigham Young egyetem színeiben játszott. A kifejezetten MLB méretekkel megáldott Morris visszatérte a kezdő felállásba sok stabilitást jelentett a futás elleni védelemnek, mint azt akár Larry Johnson, akár Jamal Lewis ellen is láthattuk. Nagy kár, hogy Brackettet kivéve minden felsorolt védő szabadügynökké válik a döntő után, és kizárt, hogy a Colts mindet meg tudná tartani.

Az Indianapolis Colts védői idén sok kritikát kaptak a futás elleni védekezésükért, vagy inkább annak hiányáért. A csapat utolsó volt a ligában, ha a runningback megállítására került sor, bőven több mint 100 yardot feladva meccsenként. A rájátszásra némi cserélgetés után viszont összeállt egy kiváló védelem, akik továbbra sem túl nagyok, de gyorsak, és hasonlóan a Bearshez elözönlik a labdát birtokló játékos közvetlen személyes terét.

A két LB sor nagyon sokban hasonlít egymásra, csak mintha a Bears esetében mindenből a legnagyobbat vették volna meg, addig a Coltsnál inkább a takarékosság volt a fő szempont. Olyan a két védősor mintha egy általános iskola harmadikos és hatodikos tornasorát állítanánk egymás mellé. Komoly erő és magassági fölény az egyik oldalon, míg a másikon csak a sebesség marad, viszont költséghatékonyabban működik a rendszer. A nagydöntőben viszont a pénzzel, a free agencyvel senki nem foglalkozik, így kijelenthetjük hogy a Bears linebackerei bizony komolyabb véderőt képviselnek. És sokkal félelmetesebbek is.