Super Bowl előzetes - Running Backek
A linebacker és wide receiver-bemutató után következzen a futójátékosok összehasonlítása: nekik is kulcsszerepük lesz abban, hogy ki nyeri a vasárnap éjszakai összecsapást
A legutóbbi években szinte mindegyik Super Bowl döntő pontgazdagnak
bizonyult, és minthogy ezúttal is két robbanékony csapat találkozik (érdekes
módon mindkét együttes 427 pontot szerzett az alapszakasz során,
holtversenyben a második legtöbbet a ligában), így ezúttal is igencsak
mozgalmas meccsben reménykedhetünk. A jó támadójáték és a SB-ba jutás egyik
legfontosabb alapja pedig a stabil futójáték, ami nélkül ritkán lehet a
bajnoki döntőbe eljutni, vagy éppenséggel megnyerni azt. Kifejezetten
érdekes lesz a RB-duók csatája, ugyanis mindkét csapat közel hasonló erőt
képvisel a futójátékosok terén.
Ha mindenkinek választani kellene, akkor talán azt mondanám, hogy a Chicago
Bears csapatánál van az apró előny, ugyanis két erős, nagydarab és sokat
tapasztalt futójuk van, ráadásul ha az egyikük esetleg gyengélkedne, akkor a
másik még mindig bevethető. A Medvék elsőszámú futója Thomas Jones, aki majd
300 cipelésnyi lehetőséget kapott az alapszakasz során, közel kétszer
annyit, mint Cedric Benson. Igaz viszont, hogy a két futó átlaga centire
megegyezik (4.1 yard per carry), és mindegyikük 6 TD-t szerzett, ezért a
Coltsnak muszáj lesz mindkét RB-ből felkészülnie. Bár testfelépítésük és
stílusuk szinte ugyanolyan, a megszokott csapatbéli beosztás alapján
gyakrabban használják Bensont ún. „erőfutóként”, vagyis gyakran ő kapja
azokat a szituációkat, ahol 1-2 yardot kell megszerezni a first downhoz vagy
a célterülethez közeli futásnál is gyakran vetik be, míg Jones kapja a
cipelések maradék, nagyobbik részét. Ez vélhetően azért van így, mert Jones
jóval tapasztaltabb: a Virginia egykori játékosa már hetedik éve tagja a
profi ligának, míg Benson a Texas Longhorns játékosa volt, de ez még csak
második éve a ligában.
A rájátszásban aztán Benson is szerepet kapott,és vélhetően így lesz a Colts
ellen is: hacsak nem esnek hamar hatalmas hátrányba, a Bears valószínűleg
két erőfutó együttes erejével próbálja majd lefárasztani a Colts védelmét,
hogy a második félidőben aztán esetleg sikerüljön meglepni az addigra
lefáradt Indianapolis védőket.
Adrian Peterson és Jason McKie (FB) jóval ritkábban érnek labdához,
valószínűleg nem lesz nagy szerepük a döntőben futójátékosként, inkább csak
blokkolóként, bár McKie és Thomas Jones a rövidpasszos játékban is szerepet
kaphat. Erre valószínűleg akkor kerülhet sor, ha esetleg Rex Grossmannak nem
menne túlságosan jól a mély passzos játék, és Lovie Smith konzervatívabb,
rövidpasszos játékkal próbálja lenyugtatni irányítóját.
Akárhogy is dobáljon Grossman, a Bears futóinak nagyon jól kell játszania,
ha a Bears megpróbálja felvenni a versenyt a Colts támadógépezetével.
Igaz, a Coltsnak sem ártana, ha saját futójátékosai képesek lennének a meccs
iramát diktálni, ezáltal Peyton Manningre sem nehezedne akkora nyomás.
Szintén hasonlóság a két csapat között, hogy a Colts is két futót használt a
szezon során, szintén egy tapasztalt öreg róka, és egy fiatal játékos (ez
esetben ráadásul újonc futó) osztották meg egymás között a munkát, bár az
Indy esetében a fiatal játékos, Joseph Addai kap több lehetőséget. A szezon
elején ugyan még gyakran előfordult, hogy Dominic Rhodes futhatott többet
(Dungy nem akarta túlterhelni az első hetekben az LSU újoncát), ám ahogy a
hetek teltek Addai jóval többet mutatott, és közel kétszer akkora átlaggal
futott, mint a jóval tapasztaltabb Rhodes, igaz a hatodik éve profi játékos
korábban csak újonc idényében (2001-es szezon) játszott kezdőfutóként és az
elmúlt években ritkábban kapott szerepet Edgerrin James mögött.
A szezon vége felé azonban Rhodes is újból belemelegedett, és a rájátszás
során már közel azonos alkalommal kapta mindkét futó a labdát, sőt két
meccsen is előfordult, hogy Rhodesnak sikerült egy-egy nagyobb, 20 yardnál
futást kiszakítania, nem pedig a szuperújonc Joe ”Live and Let” Addai-nak.
(Mielőtt fejcsóváló üzenetek özönét kapnám, ez a becenév (is) az ESPN-es
kommentátorok gyöngyétől, Chris Bermantől származik.)
Ráadásul mindkét futó remek passzelkapó is egyben: Addainak 40, Rhodesnak 36
elkapása volt az alapszakasz során. Csak összehasonlításképpen: a
rájátszásban eddig brillírozó Dallas Clark 37 labdát kapott el az
alapszakasz során, érdekes lesz hát figyelni, vajon ezúttal hogy osztja meg
Peyton Manning a passzait a Harrison/Wayne duót leszámítva.
Érdekesség, hogy a Colts nem használ igazi, specializált fullback-játékost,
leggyakrabban ugyanis singleback formációból futnak (ez azt jelenti, hogy
csak egy futó van a QB háta mögött, vagyis nincs blokkoló FB), ám a goalline
közelében vagy rövidyardos szituáció esetén néha bevetik a FB-es
I-formációt. Ezt a pozíciót azonban nem futók, hanem a védőfal játékosai
töltik be, Darrell Reid és Dan Klecko, két relatíve „apróbb” termetű DT.
Klecko ráadásul trükkfigurákban is jól használható, az egykori Pats-játékos
Mike Vrabelhez hasonló módon több elkapott TD-t is szerzett már karrierje
során, legutóbb épp a Pats elleni konferenciadöntőn.
A Colts-nak tehát nem lehet panasza a futójátékra, ám kérdéses, hogy a Bears
ellen mennyire lesznek hatékonyak. Azonban, ha a futójáték nem nagyon
szuperál (ahogy például a Baltimore elleni meccsen sem), az Indianapolis
szurkolók még akkor is reménykedhetnek Peyton Manning-ben és a rájátszásra
hirtelen feljavult védelemben.
Úgy tűnik tehát, hogy a két csapat futójátékának erőssége közel egyforma,
némi előnyt élvez azonban a Bears egyrészt (talán) a futók, másrészt
(mindenképp) a futás elleni védelem terén. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy a
Medvék számára jóval fontosabb a sikeres futójáték megalapozása és
kihasználása, mert Rex Grossman egész szezon során nyújtott rendkívül
hullámzó teljesítménye nem jó előjel, ha a meccs végeredménye a két irányító
csatája alapján dőlne el.
Lang Péter (Igor)