Super Bowl XLII - A futójátékosok

A Giants esetében a szezon el?tt a f? kérdés az volt, hogy vajon a csapat korábban sikeres futójátéka mennyire fogja megsínyleni Tiki Barber visszavonulását, és hogyan tudja ?t pótolni a megmaradt futóbrigád, els?sorban Brandon Jacobs. Nos, a válasz az idei alapszakasz alapján elég egyértelm?re sikeredett, nagyjából bárki futott a Giants offensive line mögött, jó eséllyel szállította a 100 yard feletti meccseket. A csapat összesítésben 4. helyen végzett futott yardokat tekintve a ligában, a 4,6-os cipelésenkénti átlag pedig az 5. helyre volt elegend?. A csapat összesen 2148 yardot futott, ez mindössze 8 yarddal volt kevesebb a „Tiki-éra” utolsó événél. Sikerült mindezt ráadásul úgy összehozni, hogy a csapat futói nem ritka látogatói voltak az orvosi rendel?knek a szezon során, Jacobs 5 meccset hagyott ki, Derrick Ward pedig 8 meccsen volt inaktív (és azóta is a sérültlistát gyarapítja). Kettejük mellett nem jutott túl sok szóhoz Ahmad Bradshaw, akit a rájátszásra sikerült el?kapni a kalapból és ezzel további variációs lehet?ségeket teremteni a Giants támadójátékában.

Egyenként megnézve a futókat, el?ször mindenképpen Jacobs-ról kell szót ejteni. A harmadéves játékos fizikai felépítése brutális, 264 fontos súlyával a linebackerek között sem kell szégyenkeznie, ráadásul az ellenfelek még nagyobb szomorúságára ehhez a súlyhoz elég jó sebesség is társul. A 2005-ös drafton a 4. körben, összesítésben a 110. helyen kelt el a Southern Illinois egyetem játékosa, aki karrierje els? 2 esztendejében els?sorban 3. down és goal line szituációknál lépett pályára. Idén megkapta a kezd? pozíciót, és ezt 11 meccsen 1009 futott yarddal, valamint 6 futott TD-vel hálálta meg. Meccsenkénti 91,7 yardos teljesítménye 3. legjobb volt az összes NFL futót figyelembe véve. Jacobs nagy er?ssége mindenképpen a stabil 3-4-5 yardok megfutása, nagyon nehéz egy véd?nek megállítania, általában az els? ütközés után is tud még el?rehaladni. Méretéb?l fakad viszont az a hátrány, hogy a hosszú futásokat nem igazán lehet t?le elvárni. Idén mindössze 4-szer futott 20 yardnál és egyszer 40 yardnál többet. Emellett az elkapásokban sem jeleskedik igazán, meccsenként átlagosan 2 passzt kapott el, mindösszesen 176 yardot „eredményezve”.

Ahmad Bradshaw a rájátszás nagy felfedezése a Giants háza táján, az alapszakaszban teljesített 23 carry és 190 futott yard nem azt ígérte, hogy csapata egyik stabil embere lesz a 21 éves újonc játékos, aki a Marshall egyetemr?l érkezett a ligába. Ráadásul ezen yardok nagy része egy meccsr?l, nevezetesen a 16. heti Bills elleni derbir?l származik, ahol egy 88 yardos TD, illetve 157 futott yard azért jelezte, lehet fantázia Bradshaw szerepeltetésében. A rájátszásban meccsenként 13 cipelést kapott, vagyis 3 meccs alatt már másfélszer annyi alkalommal volt nála a tojáslabda, mint a teljes rájátszásban. 4,2-es átlag, 163 yard és 1 futott TD mutatja szerepét a Giants menetelésében. Bradshaw testalkatát tekintve tökéletes ellentéte (vagy kiegészít?je) Jacobs-nak, 198 fontot nyom mindössze, ennek megfelel?en viszont sokkal fürgébb, mozgékonyabb futó. Az elkapások neki sem tartoznak igazán az er?sségei közé, az alapszakaszban összesen 2 elkapásra futotta.

A New England futójátéka nagy talány volt igazából az egész alapszakaszban. Mivel a passzjáték szárnyalt, nem nagyon volt szükség arra, hogy futással nyerjék meg a meccseket, és ez a játékok választásánál is látszott, zömmel passzolt a Belichick-csapat. A futógárdát a másodéves, idén kezd?vé el?léptetett Laurence Maroney, a Miami-tól megszerzett Sammy Morris és az elny?hetetlen Kevin Faulk alkotta els?sorban (Morris egy sajnálatos sérülés miatt csak a szezon els? felében). Rajtuk kívül, amikor a csapat már nagyon vezetett a mérk?zéseken, játszott még Kyle Eckel is. ? RB-ként és FB-ként is bevethet? játékos, de szereplése a Super Bowlon futójátékosként nem várható, csak special teamben játszik majd.

A csapat 13. helyen végzett a futott yardok kategóriában, a 4,1-es átlag sem túl fényes, emellett 586 passzal szemben 451 futójátékra került csak sor, vagyis nem lehetett azt mondani, hogy futásorientált játékot játszott volna a Pats.
A rájátszásban aztán a feje tetejére álltak a dolgok, az ellenfelek dönt?en a Brady-Moss vezérelte passzjáték elleni védekezést er?ltették, és ennek oltárán kicsit feláldozták a futás elleni védekezést. A New England pedig kapott a lehet?ségen, és a liga két nagyon jónak tartott rush defense-ét is nagyjából szétfutották. Maroney 22, majd 25 alkalommal kapott labdát (az alapszakaszban 14 volt az átlaga), és két egymást követ? 122 yardos meccsel dönt? szerepet játszott abban, hogy a Pats tulajdonképpen viszonylag simán bejutott a SB-ba. Ráadásul elkapások terén is elkezdték foglalkoztatni a futókat, az alapszakaszban Maroney 4, Kevin Faulk 47 labdát kapott (az ? szerepér?l majd külön is szólok), míg a rájátszás két meccsén a két futó leszedett összesen 16 passzt, ami meccsenként 8 RB-passzt jelent az alapszakasz kevesebb, mint 4 ilyen jelleg? passzához képest.

Külön elemezve a futókat, Maroney alapszakasza b?ven hagyott kívánnivalókat maga után. Bár a yard/carry átlaga jó volt, ez zömmel annak volt köszönhet?, hogy az egyre inkább passz ellen védekez? ellenfelekkel szemben voltak hosszabb játékai, de nem tudta stabilan hozni a 4-5 yardos futásokat, sok volt a mínuszos futása, gyakran a fal mögött táncolt a labdával és nem vállalta fel az ütközéseket, vagy lement az els? szerelési kísérletnél. Az alapszakasz végén már látszott, hogy a folyamatos kritikák és fejmosások megtették a hatásukat, Maroney egyre többször „rongyolt bele” leszegett fejjel a falba, sokkal gyorsabban reagált a játékhelyzetekre. A rájátszásban pedig megmutatta, hogy kiélezett helyzetekben is lehet rá számítani, ráadásul képes a nagy játékokra is.

Kevin Faulk a Pats támadóegységének szürke eminenciása, vagy igazi Jolly Jokere. Hosszú évek óta cipeli a zongorát, rettent? hatékonysággal és nagyon kevés hibával téve mindezt. 3. down szituációknál rendre felkeveredik a pályára, és ráadásul az egyik legjobb kez? running back a ligában, aki screen passzoknál nagyon komoly fegyver. A San Diego elleni gy?zelem során 8 elkapással vétette észre magát, és szinte bármelyik védelemnek nagyon komoly feladat lehet a levédekezése.

Röviden szóljunk a csapatok fullbackjeir?l is. A Giants els?számú fullbackje, a csapat egyik legnépszer?bb játékosa, Jim Finn, sérülés miatt kénytelen volt kihagyni az idényt. Az ? hiánya komoly fejtörést okozott eleinte Tom Coughlinnak, hiszen egy remekül blokkoló FB-t veszített el személyében a Giants. Próbálkoztak Robert Douglas-szel, a korábban már említett Warddal, majd Reuben Droughns-szal a pozícióban az idény folyamán, kevés sikerrel. Droughns, aki korábban 1000 yard feletti szezonokat zárt a Broncos és Browns színeiben RB-ként, nem volt ideális ebben a szerepkörben, ennek ellenére ? kapta a legtöbb lehet?séget a bizonyításra a szezon els? hónapjában. Egészen addig, amíg a korábban rotációban használt Madison Hedgecock át nem vette t?le a kezd? szerepkört. Hedgecock igazán remekül látta el szerepét az idei év második felében. Els?sorban blokkolásban jeleskedett, de elkapott pár passzt is. Remek teljesítményét novemberben 5 éves szerz?déshosszabbítással honorálta a csapat. Droughns szerepe az idény végére a special teamre, és ritkán használt goal-line back szintjére redukálódott.
A Patriots els?számú FB-je Heath Evans. Els?sorban blokkolóként, illetve goal-line backként számít rá Bill Belichick. Az idei összes mérk?zésen szerepet kapott, az alapszakaszban 3 TD-t szerzett. Egy-két futásra, elkapásra számíthatunk t?le a Super Bowlon is, vagy az endzonetól pár yardra akár TD-re is. Mellette Bill Belichick egy-egy play erejéig el?szeretettel játszatja a linebacker Junior Seau-t FB pozícióban a redzoneban.


Összességében azt gondolom, hogy a dönt? egyik legnagyobb taktikai kérdése (a néz?k számára pedig érdekessége) lesz az, hogy a két csapat milyen szerepet szán a futójátéknak és hogyan próbálja megoldani a futás elleni védekezést. A Pats a rájátszásban 2 nagyon jól futó csapattal találkozott (Jacksonville, San Diego), és mindkétszer azt a stratégiát választották, hogy a futójáték megállítására helyezték a hangsúlyt, és rábízták az ellenfél irányítóira, hogy meg tudják-e nyerni a mérk?zést. Garrard és a sérült Rivers nem tudta ezt a feladatot megoldani, kérdés, hogy a fiatalabbik Manning képes lesz-e erre. Másik oldalról mind a Jaguars, mind a San Diego inkább a passz elleni védekezést próbálta megoldani (f?leg a hosszú passzokat nem beszedni), és ezáltal Maroney illetve Faulk b?ven kapott teret mind futásban, mind screen passzoknál elkapásban, ami még hatékonyabbá tette a New England támadójátékát. Kérdés, hogy a Giants meg tudja-e oldani a pass rush-t a 4 falemberrel, és jut-e elegend? figyelem a futók levadászására.

Somoskövi Gergely (somoskovig)