Super Bowl XLIII - A két linebackersor

Kezdjük is hát rögtön az összes védőjátékos közül is kiemelkedő és talán a legnagyobb névnek számító külső linebackerrrel, James Harrisonnal. Furcsa ilyet mondani egy Kent State egyeteméről érkező játékos esetében, ám Harrison jóval nagyobb tehetségnek számított középiskolai évei alatt, és csak egy lőfegyveres öltözőbeli incidens miatt mondott le róla többek közt a Notre Dame, Ohio Statge vagy éppen a Nebraska csapata. Bár Harrison egyetemi búcsúmeccsén bemutatott valamit tudásából (Ben Roethlisbergert, aki akkor még az Ohio állambeli Miami Redhawks színeiben dobált a bőrlabdát, ötször sackelte a találkozón), végül az alig 6 láb magas és 230 font súlyú, kis egyetemről érkező pass rushert a 2002-es játékosbörzén egyáltalán nem választották. Végül az Acélvárosiak szánták meg, és két évet a Steelers kiegészítő gyakorlóegységében (practice squad) töltött, majd miután a Pittsburgh elbocsátotta, Harrison a Ravens, pontosabban a Rhein Fire, szolgálatába állt. Az európai kirándulás után visszatért Pennsylvaniába, és 2004-ben végre sikerült pályára is lépnie Clark Haggans sérülésének következtében; pedig a civilben igencsak jámbor Harrison már a visszavonulást és az állatorvosi pályát fontolgatta!
Az elkövetkezendő években legfőképp a speciális csapatrész játékosaként villogott, illetve nagy népszerűséget szerzett azzal, hogy az egyik találkozón a levegőbe emelt, majd a földhöz vágott egy pályára beszaladó Browns szurkolót.
Kezdőként azonban továbbra is legfeljebb akkor juthatott szóhoz, ha Haggans sérülései ezt lehetővé tették. Még 2006-ban is a Haggans-Joey Porter trió mögött kapott csak játéklehetőséget, ám Bill Cowher távozásával és Mike Tomlin érkezésével úgy tűnt újfajta szelek fújdogálnak a Hidak Városában. A Steelers cutolta a pass rush specialista Portert, és bár az első két körben linebackerdraftot tartott  a csapat és két újoncot is behest (Lawrence Timmons és LaMarr Woodley érkezett a klubhoz), mégis Harrisonnak sikerült megkaparintania az egyik kezdő OLB pozíciót a 3-4-es felállásban.

A történetet innentől már sokan ismerik: Akron szülöttje kiváló évet produkált, összesen 8.5 sacket és 7 kierőszakolt fumble-t jegyzett a szezon során, ebből “Mr Monday Night” 3.5 sacket és 3 fumblet a Ravens elleni novemberi, hétfői találkozón szerzett. Év végén teljesen megérdemelten egy hawaii nyaralás, és Pro Bowl-meghívás várta. Az idei szezonban pedig minden korábbi várakozást sikerült felülmúlnia: 16 sackeléssel csapatrekordot döntött, ráadásul újabb 7 kierőszakolt fumble és 1 safety is jelezte, hogy amerre Harrison jár, ott a labda és irányító egységét hamar megbontja. A rájátszásban eddig viszonylag csendes teljesítményt nyújtó Harrisonra (10 szerelés, 1 sack két meccsen) a Cardinals támadófalának is igencsak oda kell figyelnie: nemcsak a támadó, hanem a speciális csapatnak is, a 92-es számú játékos ugyani a kickoff és punt coverage csapatnak is tevékeny tagja. Ám az igazi pusztítást a védelem tengelyében képes okozni: a pass rusherek közt rendkívül alacsonynak számító Harrison könnyedén beférkőzik az OL blokkjai alá, ugyanakkor hihetetlenül gyorsan és erőteljesen kerüli meg a szélső falembereket. Gyakran kell kettőzni, ez pedig értelemszerűen megnyitja az utat a többi játékosnak, többek közt például…

…a másik oldalon tevékenykedő, külső linebackertársának, LaMarr Woodley-nak. Mint már fentebb említettük, a Michigan egyetem üdvöskéje a 2007-es draft második körös választásaként érkezett Pittsburghbe, a 2006-os év Lombardi- (az egyeetmi bajnokság legjobb falembere) és Hendricks-díjasa (az egyetemi bajnokság legjobb DE-je) kicsit nagyobb sajtóvisszhanggal és várakozások került a Steelershez, mint OLB társa. Woodley első évében még csak szituációs 3rd down pass rusherként kapott szerepet, de már itt 4 sack jelezte, hogy nem tehetségtelen a srác. Aztán 2008-ban, mikor Clark Haggans-szal nem hosszabbított szerződést a klub, megürült a másik szélső linebacker pozíció - és nem sokáig volt kérdéses ki is tölti be ezt a pozíciót a szezon kezdetén. Woodley kirobbanó formában kezdte az évet - első 11 meccsén összesen 11.5 sacket halmozott fel, és egyelőre a rájátszásban is remekel: Philip Rivers-szel és Joe Flaccóval is kétszer kóstoltatta meg a Heinz Field gyepszőnyegét - vajon képes lesz-e a sackeket eddig meglepően jól kerülő Kurt Warner ellen is folytatni kiváló sorozatát?
Woodley a nagyobb termetű passrusherek közé tartozik, majd 270 fontos súlyával egy tight end vagy futó nem is nagyon tudja egy-az-egyben blokkolni, ám a támadó falemberek azért még néha útját tudják állni. Inkább erőből, mint sebességből dolgozik, gyakran gyűjt garbage-time ban (vagyis negyedik negyed végén, már eldőlt meccses szituációkban) sackeket, és sokat profitál abból, hogy a másik oldalon egy igazi, tarthatatlan OLB játszik. Félreértés ne essék: Woodley sem akármilyen pass rush specialista, de egyelőre még nincs olyan szinten, mint James Harrison. Ráadásul a futás ellen is egészen szolid teljesítményt nyújt (éppúgy, mint a Pittsburgh front seven minden tagja), bár itt sem érhet…

…két tapasztalt belső linebacker társa nyomába: James Farrior és Larry Foote, a két szürke eminenciás, aki a DL mögött ritkán megnyíló lukakat tömködik be, hatalmas sikerrel. Kettejük közül talán Farrior, az egykori Virginia játékos az, aki a nagyobb kaliberű névnek számít a szakmában; a 12 éves veterán 2 Pro Bowl-ra jutott el (2004-es szezonja után és idén), sőt egyszer még az NFL legjobb védőjátékosa szavazáson is a második helyen végzett Ed Reed mögött. Előbb a Jets színeiben játszott 5 évet, és 2002 óta kirobbanthatlan a Steelers védelemből. Foote is ebben az évben csatlakozott a klubhoz: igaz, első két évében még csak a special team-ben villogott, az elmúlt 5 évben azonban egyetlen meccset sem hagyott ki, és mindegyik találkozóként kezdőként lépett pályára.
Mindkét játékos hasonló termetű, 6’2 magas, 240 font körüli, nem kifejezetten fürge vagy robbanékony linebackerek. Pass rushból elvétve veszik ki részükét, és a passzjáték ellen is adekvát megoldást jelentenek (talán Farrior az, aki itt is jobb teljesítményre képes - bár 2004-es négy INT-s idénye óta neki sem volt kiváló éve ezen a téren), de a legfőbb feladatukat mindketten remekül ellátják: az ellenfél futóját megállítani, minél hamarabb, bármi áron! Bár pontos adatokat nehéz mutatni, a legjobb LB-k közé tartoznak a 3 yardon belül megállított futások százalékos arányát illetően, és a tény, hogy az elmúlt 5 évben nagyon kevesek voltak jó futójátékra a Steelers ellen, szintén az ő teljesítményüket dicséri. Különösen a veterán “Warrior” becenévre hallgató ex-Cavalier az aki népszerű a Steelers-szurkolók körében, és gyakran mindhárom down kísérletnél a pályán tartózkodik, ez különösen fontos, hisz az Arizona remek passzjtékkal rendelkezik. Ez pedig azt jelentheti, hogy 3rd down situation vagy egyértelmű passzjáték esetén célszerű lesz Farrior társaként, a nem túlságosan fürge Larry Foote helyett…

… bevetni a fiatal elsőkörös reménységét, Lawrence Timmons-ot. A Florida State-ről 2007.ben behúzott játékos ugyan csak az ötödik számú linebacker Steeltown-ban, ám a tavalyi évhez képest idén jóval nagyobb szerepet kapott. Főképp 3rd down próbálkozások alkalmával lép pályára, az apróbb és atletikusabb Timmons ugyanis a legtöbb slot WR és TE ellen is jól felveszi a küzdelmet. Wes Welker például csak 4 elkapásra, és 30 yardra volt képes a Steelers linebackerek ellen - úgy, hogy gyakran a másodéves Timmons fogta az AFC catchkirályát. A mindössze 22 éves játékos sebességét az is jól példázza, hogy ugyanezen a meccsen egy 89 yardos INT return-re is tellett tőle… igaz, Ben Watsonnak sikerült utolérnie a Patriots 1 yardos vonalánál. Ejnye-bejnye, linkeskedünk-champbaileskedünk? A Cardinals biztos, hogy nem fogja sokat pihentetni a padon kiváló elkapóit: a Fitz, Boldin, Breaston trió és az egyéb kiegészítő elkapók ellen pedig bőven lesz dolga az egész Steelers védelemnek, Timmons tehát biztos nagy szerepet fog kapni a találkozón. Jóval, nagyobbat mint…

… a Steelers többi backup linebackere: Keyaron Fox és Andre Frazier, két tapasztaltabb special team játékos, akik a coverage csapatokban nem nyújtanak rossz teljesítményt, de a védőegységben valószínűleg nem fognak pályára lépni.  F&F (Fox és Frazier) amellett Patrick Bailey, a Duke újonca is a special team játékosaként léphet egy Super Bowlon, míg a másik keretbe nevezett  újonc, Bruce Davis valószínűleg csak a pálya mentéről, a kispadról szurkolhatja végig az összecsapást - optimális esetben a Gatorade-öntési munkálatokban vehetnek majd részt.



A Cardinals általában 4-3-as formációban áll fel, ám nem félnek variálni ugyan az alapfelállását, és gyakran ki-k küldenek 4 linebackert a pályára. A 3-4-es formációban OLB-ket játszó Berryt és LaBoyt egyik kollégám már kielemezte DL-ról szóló cikkében, így hár én sorra venném azokat a játékosokat, akik eddig kimaradtak, kezdjük is a sort...

… a Vörösbegyek legjobb linebackerének tartott Karlos Dansby-vel. Az egykori auburni játékos leggyakrabb a TE oldalán (SLB poszton) szokott játszani, ám képes lenne MLB-ként a pálya közepét is szemmel tartani. Igazi biztos pont a védelemben, majdnem 120 szereléssel vezette a Cardinals védőlistáját az idén, és a legtöbb meccsen konstans teljesítményt nyújt, szinte mindig látható tőle 7-8-10 tackle, és általában egy-két kulcsfontosságú play is. Ráadásul Dansby rendkívül sokoldalú védőjátékos, idén például 4 sacket és 2 interceptiont is szerzett (ráadásul ezeket a 49ers és a Seahawks elleni kritikus divízióbéli találkozókon kapta el), de korábbi évei során volt, hogy 8 sackre is képes volt, 2005-ben és 2007-ben pedig 3 picket gyűjtött be a szezon során. Az öt éve profiskodó, jelenleg 27 éves játékos jövő évtől szabadügynök, így egy esetleges jó szereplés igencsak megdobhatja az ázsióját; nemcsak Heath Miller lefogásában, hanem a Willie Parker elleni védekezésében is kulcsszerepe lesz. Már csak azért is, mert…

… a középen védekező társ, a MLB Gerald Hayes idén nem zárt kiemelkedő évet. Voltak olyan összecsapásai, amikor mindenütt ott volt (a Washington ellen 13, a Seattle ellen 11 szerelést mutatott be), ám gyakran az is előfordult, hogy eltűnt a pálya közepéről és az Arizonát kedvére futotta és dobálta szét az ellenséges offense: a Giants, Eagles és Patriots ellen sem a  futó-, sem a passzjátékot nem sikerült megálítania a Cardinals D-nek. A rájátszásban is hasonló a szindróma: Hayes időnként el-el tünedezik a meccsen, hogy aztán hirtelen produkáljon egy-egy nagy játékot (a Delhomme elleni interception-parádéból ő is kivette a részét eggyel) - rendkívül hasonlít tehát Dansby-ra "turnovergyűjtési" szempontból. A különbség azonban az, hogy míg Dansby a futások ellen megbízható, Hayes gyakran eltűnik a sűrűben, és a 2-3 yardos futások helyett 8-10 yardot nyer középen az ellenfél. Bár kérdéses, hogy Willie Parkerrel mennyire próbálkoznak majd középen haladni, az Arizona védőfalára nagyobb teher fog hárulni. Hayes pass coverage terén a jobb MLB-k közé tartozik, ez apró előnyt jelenthet a pálya közepén gyakran használó Steelers pass offense ellen. A New Jersey-be valósi, a Pittsburgh egyetemén tanult/edződött játékos mindenképp szeretne bizonyítani a Steelers ellenében, és ha sikerül elegendő nyomást kifejteni Big Ben-re, Hayes ezúttal is turnovert találhat, ha azonban nem lesz elegendő nyomás Big Benen, akkor ez a feladat…


….részben a pass rush specialista WLB-re, Chike Okeafor-ra is hárul majd. Talán kissé kemény az ítélet, de Okeafor a LB-sor legtapasztaltabb, ugyanakkor talán leggyengébb láncszeme is egyben, ezért különösen fontos, hogy képes-e felnőni társai mellé, vagy a Steelers kihasználja-e a Cardinals védelmének legkisebb hiányosságait is. A Purdue egyetemről érkező, 32 éves játékos már a harmadik NFC West-es csapatánál fordul meg: először San Francisco-ban matzoth (bár az arany éveket sajnos lekéste), majd a Seahawks színeiben húzott le két évet (egy évvel a SB előtt távozott) - és ki gondolta volna, hogy ébben Phoenix-ben jön majd el az esélye egy Super Bowl győzelemre. Tackleszámai nem kimagaslóak, de ez egy gyengeoldali LB-nél még megbocsátható, az azonban jóval aggasztóbb, hogy mindösssze 4.5 sacket és 1 fumblet tudott kiharcolni az idén. Okeafor korábbi éveiben, a gyengébb Cardinals és Seahaks csapatokban is bármikor képes volt 7-8 sackre, ennél a szurkolók mindenképp többet vártak. (Igaz, a Cardinals sokoldalúságát jól mutatja, hogy a listavezető Berry is csak 5 sackre volt képes, viszont Okeafor mellett Dansby, LaBoy, Antonio Smith és Darnell Dockett is legalább 4 sacket szerzett, az utószezonban pedig Adrian Wilson vitézkedik.) A Vörösbegyeknél használt rotáció, és a Pittsburgh elleni speciális párharc miatt azonban miatt nem lenne meglepő…

… ha ezen a mérkőzésen nagyobb szerepetet kapna, a korában viszonylag ritkán használt cserelinebacker, Victor Hobson. Ha sokaknak ismerősen hangzik a név, az nem véletlen: bizony, itt a 2003 és 2007 közötti kezdő Jets LB-ről van szó, akivel a tavalyi szezon után nem hosszabbítottak szerződést. Hobson először a nagy rivális New Englandhez távozott, és az előszezon meccseken még játszott is - aztán a Patriots edzői stáb úgy döntött, hogy nem illik a terveikbe. Hobson megfordult az álland linebackerhiányban küszködő Bengalsnál is, decemberben pedig végül elfogadta a Cardinals által kínált két éves szerződést - ki gondolta volna, hogy egészen a Super Bowlig jut új csapatával? Hobson sokoldalú LB, játszott inside és outside LB pozíciókban, a 3-4-es és 4-3-as rendszerben is, ráadásul van special team-tapasztalata is; egy tapasztalt, sokat látott játékosról van tehát szó. Gyorsasága ugyan megkopott, és egyelőre nem sok szerepet kapott a rájátszásban, sőt az alapszakaszban is csak a speciális csapat tagjaként vetették csak be. Ám ha valami sérülés vagy gond lenne a kezdő LB-kkel, Hobson szinte bármilyen poszton bevethető.

Hobson mellett két másik backup linebacker kaphat még szerepet a mérkőzésen: közülök Monty Beisel számított nagyobb névnek, aki előbb a Chiefsnél töltött 4 esztendőt, majd egy szezonnyit futballozott a Patriots csapatában is, itt érte el pályafutása legjobb statisztikáit is. A kansasi születésű játékos azonban leginkább két dologról híres: egyrészt kiváló special team játékos (az idén, a Dallas elleni meccsen ő kapta fel és szerzett touchdownt a hosszabbításban elért blokkolt puntból - ezzel történelmi győzelmet szerezve a Cardinals számára), mások azonban a Jennifer Englund színésznővel folytatott kapcsolatával kapcsolatban ismerték meg nevét.

A másik backup LB Pago Togafau, akit tavaly még az Arizona gyakolóegységében szerepelt, onnan előbb Philadelphiába majd New Orleans-ba igazolt, és novemberben hozta vissza a Cardinals le a Saints practice squad-járól. A fiatal linebacker elvétve szerepet is kapott a késői alapszakasz-fordulókban, a New England ellen például egészen 5 szerelésig jutott, mikor a kezdő LB-ket a meccs végén már pihentette Ken Whisenhunt. Togafau is legfeljebb a special team-ben kaphat majd jelentősebb szerepet vasárnap.


Bár a Super Bowl döntőn nem fognak pályára lépni, emlékezzünk meg a két IR-listára tett játékosról, akik közül az egyiknek mégis kulcsszerepe lehet a vasárnapi összecsapáson: természetesen Clark Haggansról van szó. Ha sokaknak ismerősen hangzik a név, az nem véletlen: bizony, itt a 2004 és 2007 közötti kezdő Steelers OLB-ről van szó, akivel a tavalyi szezon után nem hosszabbítottak szerződéset az Acélosok háza táján. Sok más pittsburghi játékoshoz hasonlóan, Haggans is követte Ken Whisenhunt hívását, és az arizonai sivatag kellős közepén kötött ki - ráadásul a 32 éves játékos mindössze egy 1 éves szerződést kapott, gyakorlatilag a cserepadra és special team-be szerződtették. Haggans egyetlen meccsen sem kezdett, és mindössze 19 szerelést halmozott fel az egész szezon során, ám a Pittsburghben elöltött évek nem múltak el nyomtalanul: a csapat és a legtöbb pittsburghi védőjátékos alapos ismerete sokat jelenthet a pálya mentén osztogatott tippek  formájában is. Természetesen Whisenhunt vagy Russ Grimm is sokat tud a csapatról, ám Haggans oldalvonalmenti buzdítása és apró tanácsai még többet jelenthetnek egy-egy kulcsfontosságú szituációban.

A másik sérült játékos Ali Highsmith, az LSU nagy reményű újonca volt, akit tavaly sokáig a 2-3. körökbe vártak - aztán a 220 font körüli játékos (ez LB-knél pehelysúlynak számít), 5 másodpercen kívüli (!) 40 yardos futásával teljesen leírta magát a legtöbb szakértőnél, végül egyáltalán nem is draftolták, és csak utólagosan, szabadügynökként írt alá az arizonai csapattal. Azóta sem kapott jelentősebb szerepet, ráadásul novemberben őt is IR-listára tették, a pálya mellől szurkolhat majd csapattársainak.