Super Bowl XLIV - Védők

Védőfalak

Ha a két csapat védőfalát hasonlítjuk össze, és az Indy csapatáról beszélünk, akkor szinte elkerülhetetlen, hogy elsőnek ne valamelyik defensive end neve jusson eszünkbe. Dwight Freeney és Robert Mathis párosa az utóbbi két-három évben a liga legrettegettebb pass rusher duójává nőtte ki magát, és idén is olyan szezont zártak, amivel bőven megérdemelnének egy Pro Bowlos meghívót. Részmunkaidőben (mindkét játékos kb. 600 snapet játszott csupán) is sikerült kettejüknek összesen 24 sacket szereznie, míg Freeney 41, Mathis pedig 37 QB pressure-t gyűjtött be, amivel első és harmadik helyen állnak az egész ligában.  (Ez a statisztika azt méri, hányszor kerülnek az irányító közelébe és a labda eldobására vagy legalábbis a dobás ”elsietésére” kényszerítik az irányítót.)
Nem túl meglepő a tény, hogy a két pehelysúlyú 4-3-as DE azonban a RB-ek megállításában nem igazán jeleskedett, a sackeket leszámítva ketten együtt összesen csak körülbelül 30 tacklet szereztek. Tény azonban, hogy a futás ellen nem voltak annyira borzalmasak, mint azt esetleg az ember gondolta volna, ám továbbra sem tartoznak a jobb játékosok közé ezen a téren. Keyunta Dawson és Raheem Brock lépnek a pályára first down vagy egyértelmű futószituáció esetén, és bár ők sem tartoznak a legjobb specialisták közé a téren, egyelőre a rájátszásban nem zárt rosszul a DL a futás ellen sem.

A Jets ellen 26 próbálkozásból 83 yardot engedtek, és Ray Rice-ot is remekül lefogták a Baltimore elleni meccs első 40 percében, addigra pedig a meccs gyakorlatilag eldőlt. A rush D feljavulása (az alapszakaszban 24. volt a gárda a hasonló rangsorban) kísértetiesen hasonlít a Colts SB évére, és az is a párhuzamok közé tartozik, hogy a dolgukat jól tevő DT-k közt nincs nagy név, ligaszerte is alig ismertek.
A Colts talán legjobb run stoppere Dan Muir például csereként kezdte az évet, és csupán a bye week után kapott egyre jelentősebb szerepet, amelyet meg is hálált, ő például a Baltimore ellen játszott kifejezetten jól a rájátszásban. Másik kezdő poszton Eric Foster, a pass rush specialista DT, aki 3 sackkel és 16 pressure-rel büszkélkedhet, helyette futás elleni szituációban csereként általában Antonio Johnson áll be, ha pedig neki is pihenésre van szüksége, Keyunta Dawson és Raheem Brock itt is bevethető.

A Colts DL tehát képes akár 4 futás ellen használható DT-vel felállni, a Freeney/Mathis páros vs Saints OL csata pedig igazi ínyencfalatnak ígérkezik, és a Stinchomb/Bushrod páros múltheti teljesítményét elnézve (ahol a korábban megbízhatóbbnak tűnő Bushrod az egész szezont és ligát tekintve is az évad egyik legpocsékabb OT produkcióját mutatta be), kíváncsi vagyok képes lesz-e bármelyik OT egy-az-egyben lefogni emberét. Ha nem, és két blokkoló TE-re, vagy TE+FB kombinációra lesz szükség, akkor csupán három lehetséges elkapó marad a pályán Drew Brees számára.


Na de vajon tud-e a Szentek hasonló csapategysége segíteni saját offensén, és vajon képesek lesznek-e ők az őrületbe kergetni Peyton Manninget, vagy elfojtani a Colts amúgy  nem igazán kimagasló futójátékát?
Kezdjük itt is a fal szélén: a fal egyik oldalán szinte kirobbanthatatlan az egykori elsőkörös játékos, Will Smith. Nem zárt rossz évet pass rush terén, 12 sackjével kimelkedik csapatából és 23 pressure-je sem rossz statisztika, bár ez már nem annyira kiváló adat. Futás ellenváltozó sikerrel veszi fel a harcot, gyakran el-eltűnik, bár a szezon második felére itt is javult játéka - ráadáasul talán ő az egyetlen mindkét csapat DL emberei közül, akire ráhúzhatjuk, hogy úgymond “three down” játékos, vagyis első, második és harmadik kísérletnél, vagyis minden szituációban a pályán marad. Így tett a Vikings ellen is, 86 védősnapből mindössze kettőt hagyott ki.
A 4-3-as fal másik oldalán viszont rotációt alkalmaz a New Orleans-i csapat is: Charles Grant sérülése után kénytelenek voltak a snapek nagyobb részét (kb. kétharmadát) megkapó Bobby McCray mellett a fiatal Jeff Charlestont is bevetni. Ez a DE poszt elég gyengének tűnik, de ne feledjünk két dolgot - egyrészt Grantnek sem volt kiváló szezonja, így lehet hogy a motivált, és bizonyításra vágyó McCray-Charleston duó szereplése akár jól is elsülhet. Másrészt pedig mindkét játékos jól ismeri az AFC South divíziót és Peyton Manninget: McCray négy évig a Jacksonville játékosa volt, míg Charleston egy évet töltött Houstonban és Indianapolisban is, az összes Szent közül tehát éppen ő ismerheti legjobban Peyton Manninget.

Lehet azonban, hogy a pass rush ezúttal a fal közepe felől fog érkezni: Anthony Hargrove, Sedrick Ellis és Remi Ayodele összesen 10 sacket gyűjtött be az idei év során. A két nagyobb termetű játékos, Ayodele és Ellis a kezdők, különösen az egyetemen egykori domináns DT, Ellis visszatérése segített sokat a DL-on, ráadásul a szezon majdnem felét kihagyó játékos a robbanékonyabb a két DT közül. Ayodele (méretéből is adódóan) főleg a futás elleni védekezésben jeleskedett, de ha pass rush segítségre lenne szükség a középső posztokon, Tony Hargrove is bevethető; végveszélyben és a goalline felállásokban pedig DeMario Pressley kaphat még szerepet.

Nem lesz egy könnyű párharc ez sem a Saints DL számára, amely a liga legfizikálisabb fala (Vikings) után, talán a legokosabb és legtechnikásabb egységgel veszi fel a versenyt. Úgy vélem, nem ez az egység fogja megnyerni vagy elveszíteni a meccset a Saints számára, de az ilyesmit sosem szabad kijelenteni előre… láthattuk, hogy a tavalyi meccset Darnell Dockett egyszemélyes magánprodukciója milyen sokat jelentett. Bármelyik Saints védőfal-játékos képes arra, hogy hasonló napot fogjon ki; élvezet lesz ezt az apró csatát (Colts OL vs. Saints DL) is figyelni majd a nagy háborúban.


Linebackerek

A védőfalak után beszéljünk egy kevéset a front seven második sorát alkotó linebackerekről is egy kicsit. Mindkét csapat a 4-3-as felállást használják, így a klasszikus WLB, MLB, SLB felállás lapján fogjuk megtárgyalni a linebacker-sorokat, kedjük is mindjárt a Colts védőivel.

A WLB posztot a fiatal, mindössze harmadéves linebacker Clint Session foglalja el. Session az utolsó két évben kezdő volt Indinapolisban, és ígéretes tehetségnek tűnik, különösképpen coverage-ban (2 inteception, 5 passes deflected) és pass rush terén jeleskedik. Mindössze 1 sackkel büszkélkedhet, ám viszonylag ritkán szokták küldeni: 55 blitz próbálkozás során sikerült nyolc alkalommal a QB közelébe kerülnie, ami kifejezetten jó arány. Nagy kérdés, hogy a futójáték ellen mire lesz képes, ugyan nem tartozik sem a legjobb, sem a legrosszabb LB-k közé ezen a téren, de a Saints OL ellen kiváló játékra lesz szüksége.
Ugyanez igaz a középső LB poszton cirkáló Gary Brackettre, aki a Colts védelem egyik vezére, és talán legtapasztaltabb játékosa; 2003 óta játszik az Indy színeiben, és öt éve kirobbanthatatlan az MLB posztról. Igazi three-down LB, (talán az egyetlen az Indianapolis színeiben), aki a képes kiváló meccsre run support és pass coverage terén egyaránt (a Baltimore és Denver ellen kiválóan játszott), ugyanakkor voltak meccsei ahol el-eltűnt, és ez esetben az eredmény jól látható a futójáték elleni védelemben. Brackettnek kiváló meccset kell játszania, a két nagy termetű Saints OG ellen (Evans és Nicks) azonban nem lesz könnyű dolga.
SLB poszton Tyjuan Hagler kezdte az évet, és remek játékot mutatott egészen novemberi sérüléséig, azóta a másodéves Philip Wheeler kapott lehetőséget. Wheeler a másik két Colts LB-hez hasonlóan nem kiemelkedő a futás elleni védekezésben, de egy adott meccsen ő is képes jó teljesítményre. Sokkal nagyobb kérdés, hogy vajon Jeremy Shockey és David Thomas ellen képes lesz a passzjátékban maradandót nyújtani, ezen a téren idei teljesítménye ugyanis több mint kérdőjeles. Ráadásul ő az a LB aki a legkevesebbet szokta a pályán tölteni (30-35 snapet meccsenként), a Colts ugyanis elég gyakran áll fel a 4-2-5-ös nickel verzióban, vagyis mindössze 2 LB-vel és 5 DB-vel - más kérdés, hogy a Szentek kiváló TE játéka ellen ez nagy luxus lenne.
Szintén nagy kérdés, hogy Dwight Freeney sérülése miatt vajon a LB-ek mennyire tudnak besegíteni a pass rush terén. A legöbb tapasztalata ebben Gary Brackettnek van, aki a Jets ellen hétszer, míg a Baltimore ellen tizenkét alkalommal indult blitzre. Wheelert és Session jóval kevesebbet használják, pedig az eddigi tapasztalatok alapján lehet célszerű lenne: Session a leghatékonyabb a három LB közül, Drew Brees pedig jóval gyengébb teljesítményt mutatott 5-6 emberes blitzek ellen, mint amikor a linebackerek maradnak emberfogásban vagy zónában.
Másik nagy kérdés, hogy egy esetleg sérülés esetén kik tudnak beugrani: Hagler sérülése miatt egyetlen tapsztalt LB, Freddie Keiaho maradt a keretben, aki idén is több mint 230 snapet játszott az MLB poszton. A szezonvégi meccseken Philipp Humber és Jordan Senn kapott szerepet a külső LB position, de az Indy számára természetesen nagy kérdőjelet jelentene mindkettejük esetleges játéka.


A Saints LB sora jóval tapasztaltabb játékosokból áll, különösképp a két szélső LB poszton, ahol a két 30 éves Scott nevű úriember, Shanle és Fujita fog kezdőként pályára lépni. A tight end oldalán játszó Fujita kifejezetten jó LB-nek bizonyult az idén a futás ellen, pass rushban és coverage-ban közepes teljesítményt nyújtott, de óriási hibákat itt sem vétett, és sikerült az elkapások utáni yardokat gyakran minimalizálnia. A Dallas Clark elleni párharc kifejezetten érdekesnek ígérkezik.
A másik oldalon játszó Scott Shanle már kevésbé nyújtott jó teljesítményt az idén, sőt ezzel még finoman fogalmaztam. Shanle a leggyengébb külső linebackerek közé tartozott - annak ellenére, hogy igazi három down linebackernek számít. Különösen az adhat okoz az aggodalomra, hogy a pass rush terén mutatott gyenge teljesítménye (161 blitzpróbálkozásból mindössze 7 pressuret ért el) a Colts és Peyton Manning ellen különösen veszélyes lehet. Már csak azért is, mert Gregg Williams védelme igen nagy mértékben épül a LB blitzekre. Az idei statisztikák alapján az összes play 20-25%-ban (és a passzfigurák min. 40%-ban) legalább az egyik linebackert blitzre szokta küldeni Williams, jó példa erre a Vikings elleni meccs, ahol Fujita 18, Shanle 14 alkalommal próbálkozott, de még a középső LB poszton játszó Jonathan Vilma is tizenkét alkalommal indult meg előre. A korábbi washingtoni évekből is kiindulva, nem valószínű hogy Williams megváltoztatná filozófiáját erre az egy találkozóra, de hogy vajon sikerül-e Peyton Manninget komolyabb nyomás alá helyezniük, afelől megvannak a kétségeim.
Akad azonban egy játékos, aki azonban nagy meglepetést okozhat, és képes lehet arra, hogy Manninget zavarba hozza: ez pedig Jonathan Vilma. A New Orleans középső linebackere igencsak vegyes évet zárt; futás elleni játéka a 110 felhalmozott tackle ellenére hagyott némi kivánnivaló maga után, számtalan alkalommal elhibázta a lehetőséget, és Vilma sosem volt képes felvenni a küzdelmet a nagyobb termetá blokkolók ellen (ezért játszott jóval gyengébben a Jets 3-4-es rendszerében a 2006-07-es szezonokban.)
A passz elleni védekezés terén azonban Vilma kimagaslót alkotott, és a liga legjobban védekező középső LB-jévé nőtte ki magát ezen a téren. Idén 3 interceptiont szerzett, nyolc labdát ütött félre, ráaadásul mindössze az irányába dobott labdák kb. 60%-ból lett sikeres completion. (A ligaátlag 75-80% között mozog.) Vilma játékstílusa tehát tökéletesen illik a Colts passzjátékot preferáló támadóstílusához, Mannning és Vilma rejtett csatája számomra a meccs egyik fő érdekességének ígérkezik.
Backup játékosok terén a Szentek sem állnak túl jól: egy esetleges sérülés esetén Jonathan Casillas és Troy Evans vethető be a szélen, középen pedig Marvin Mitchell az elsőszámú tartalék, ám egyik linebacker sem rendelkezik számottevő tapasztalattal, és inkább a speciális egységben, mint a védelemben számíthat rájuk Sean Payton.

Röviden összefoglalva tehát: mindkét csapat linebackerei egyaránt képesek a futójáték ellen pocsék és kiváló teljesítményre, talán a Colts tűnik némileg kiegyensúlyozottabbnak ezen a téren. A Szentek főképp a jóval agresszívabb blitz-hívásaikban és Jonathan Vilma kiváló passz elleni védekezésben bízhatnak, nem is alaptalanul - ugyanakkor nem szabad feledni, hogy Peyton Manning (Brees-szel ellentétben) statisztikailag is jobb teljesítményt nyújt a blitz ellen. Nem a linebackerek számítanak egyik csapatban sem a mérkőzés fő attrakciójának, de nem szabad róluk elfeledkezni, hisz tavaly is James Harrison 100 yardos visszafutása szolgáltatta a döntő egyik legemlékezetesebb pillanatát. Szinte biztos vagyok benne, hogy idén is lesz egy linebacker, aki kulcsszereplővé fog válni a a mérkőzés során.


Secondary

Az Indianapolis Colts és a New Orleans Saints részletes bemutatásában elérkeztünk a Defensive Back-ekhez, szemléljük meg, kik találhatóak meg ezekben a csapatrészekben.

Indianapolis Colts

A  mérkőzésen a Colts sikere nagyrészt a secondary játékán is múlik. Ami elsőre közhelynek hangzik, második gondolatra már több puszta frázis puffogtatásnál.  Ha a Saints ki tudja kényszeríteni, azt hogy a Colts folyamatosan sok DB-vel álljon fel, akkor könnyen előfordulhat, hogy olyan játékosok kerülnek számukra előnytelen matchupokba, akik alapesetben a pályára sem léphetnének a védelemben. Kelvin Hayden minőségi kezdő, és a rookie CB Jacob Lacey szintén jó játékot nyújtott egész évben, minőségi játékosnak tekinthető, még akkor is ha a legutóbbi mérkőzésen bizony csúnyán benézte Mark Sanchez 80 yardos passzát. A Colts másik újonc CB-je,  Jerraud Powers nemrég esett át egy lábműtéten,  kérdéses mennyire lehet majd számítani rá a mérkőzésen. Ha valóban sok célpontos passzjátékot fog játszani a Saints akkor olyan már-már legendás játékosokat is csodálhatunk majd mint T.J. Rushing, vagy Aaron Francisco. Nehéz feladat fog várni a Colts CB-kre, valamelyik újonc minden bizonnyal megkapja majd Marques Colstont maga mellé.

Safety poszton, a Bullit- Bethea páros kifejezetten ütőképes,  ne feledjük, hogy a Colts idén is az idény nagy részében kénytelen nélkülözni felettébb tehetséges, de kifejezetten sérülékeny safety-jének, Bob Sandersnek, a játékát. Mind Silva mind Francisco az idény során csak kiegészítő szerephez jutottak, sérülést leszámítva ez a mai mérkőzésen sem lesz másképp.

New Orleans Saints

A Saints CB sora nagyjából hasonló erőt képvisel mint a az Indianapolis-é, bár az kétségtelen, hogy jóval rutinosabb egységről beszélhetünk. Jabari Greer 27 éves, idén 2 interceptiont szerzett, amikor sérülés miatt pihenőre kényszerült Malcolm Jenkins vette át a helyét. Jenkins nem fut rossz rookie idényt,  igaz csak 1 interceptiont szerzett, de a két kiharcolt fumble minden corner statlapján jól mutat. A CB egységet a  második éve a ligában szereplő Tracy Porter vezette interceptionok terén, négyszer kapta el az ellenfélnek szánt átadást.  Jó hír a Saints fanoknak, hogy Randall Gay játékára számít Sean Payton, szóval hiába nem ezdett az utolsó hivatalos edzésen, várhatóan a pályán láthatjuk majd sok DB-s felállásokban.

A Safetyk terén találjuk meg a Saints védelem egyik vezéralakját, az idei szerzeményt, Darren Sharpert. Ami úgy indult az offseasonban, hogy kellemes levezetés lesz, kiemelkedő idénybe ment át, 71 szerelés,  9 interpception, káprázatos teljesítmény a 34 éves játékostól. A Saints-nek  nagy szükséges is lesz arra, hogy Sharper hozza a szokásos formáját, nagy mértékben megkönnyítené a támadók dolgát, ha jó szokásához hűen, megint elcsípne egy labdát. Sharper mellett Roman Harper megbízható és meggyőző játékot mutat be mint a kezdő SS, futás ellen brutális, de  legtöbb SS-hez hasonlóan ő sem egy született interceptor. Prioleau, Reis és Young epizódszereplők csupán, várhatóan nem fognak nagy szerephez jutni a döntőben.

Összegezve; a Colts számára létfontosságú lesz, hogy az újonc CB-k felnőjenek a feladathoz, és ne hibázzanak, mert Drew Brees nem fog kegyelmezni, ha Paytonnal együtt úgy érzik, hogy valamelyik Colts CB megremegett, könyörtelenül fognak feléje passzolni, és az ilyen dolgok általában TD drive-ban végződnek.
A Saints számára  feladat a szokásos agresszív labdaszerző játék bemutatása, és várhatóan a secondarynek is ki kell vennie a részét Manning támadásában. A sokadik számú védő sem lehet nyugodt, mert legutóbb is láthattuk, hogy a Colts ellen bizony  a 4.-5. elkapó opciót is tökéletesen kell lekövetni, különben az a fránya tojáslabda odakerül a Colts elkapó kezébe.

Lang Péter (Igor) és Csanádi Alexander (briareos)