Super Bowl XLV beharangozó II.

Folytassuk a Super Bowl két résztvevőjének bemutatását, ezúttal az elkapógárdákkal ismerkedhetünk meg.

Pittsburgh Steelers

Kezdjük a Pittsburgh Steelersszel. Szezon előtt egy némileg meglepő változás történt az egységben, hiszen Santonio Holmest egy ötödik körös draftcetliért cserébe New Yorkba küldték. Bízott a vezetőség a tavaly ígéretes rookie szezont futó Mike Wallace-ban, azt viszont ők is csak legmerészebb álmaikban gondolták, hogy az ifjú receiver csaknem 1300 yardos alapszakaszt zár. Wallace-al hihetetlen sebessége miatt nehéz a lépést tartani, elkapásonként átlagban 21 yardot hozott, ez mutatja is hogy milyen típusú játékosról beszélünk. 10 TD-jével természetesen a legeredményesebb elkapó volt a csapaton belül. A rájátszásban eddig nem láttunk sokat tőle, ez persze nem jelenti azt hogy a döntőben is ilyen csendes lesz.

Tovább haladva nem meglepő módon a sokat látott harcost, Hines Wardot találjuk. A veterán játékos elmúlt két szezonjához képest visszafogottabb évet produkált, de még így is összekaristolt csaknem 800 yardot 5 TD kíséretében, a szívóssága pedig továbbra is a régi. Rutinja sokat jelenthet a Packers ellen. Wallace-al szemben inkább rövid passzokat kaphat, biztos keze aranyat érhet.

Slotban legtöbbször Emmanuel Sanderst láthatjuk. A Southern Methodistről érkező újonc az alapszakaszban nem kapott túl sok labdát, a rájátszásban viszont eddig többet nyújtott, mint Ward vagy Wallace, így mindenképpen érdemes lesz rá figyelni.

Hasonlóakat mondhatunk el a szintén újonc Antonio Brownról. A felépítésében is Sandershöz hasonló Brown a regulár szakaszban még kevesebb szerephez jutott, ellenben a Ravens elleni Divisional meccsen 75 elkapott yardig jutott.
A fiatalok mögött még Antwaan Randle-El is ott van. A SuperBowl XL egyik sztárja egy-egy trükkös játékra bármikor bevethető.

Térjünk át a tight endekre, először természetesen Heath Millert vegyük górcső alá. Tavalyhoz képest jelentősen visszaestek Miller statisztikái, bár ebben az első 4 Roethlisberger nélküli forduló is közrejátszik. Kevesebb elkapás, yard és touchdown jellemezte az alapszakaszát, a rájátszásban eddig viszont a receiving corps legtöbbet foglalkoztatott tagja.

Mögötte Matt Spaeth várhatja a lehetőséget, az alapszakaszban elenyésző mennyiségű labdát kapott, a rájátszásban pedig konkrétan egyet sem, így hatalmas meglepetés lenne ha a SuperBowlon komolyabb szerephez jutna.

Green Bay Packers

Áttérve a másik oldalra, elmondhatjuk, hogy a szezon folyamán a Packerst sújtó hihetetlen sérüléshullám a a wide receiverek egységét nem érintette. A pass heavy rendszer miatt több rivaldafény jut az elkapóknak, mint a Pittsburgh esetében, nézzük tehát kikről is beszélünk.

Greg Jennings újabb hatalmas szezonon van túl. A liga elitjébe tartozó elkapó túlszárnyalta a tavalyi évét, touchdownok tekintetében pedig beállította a 2007-es szezonban felállított egyéni csúcsát, 12-vel. A playoffban nem meglepő módon ugyancsak ő Rodgers elsőszámú célpontja, az Atlanta és a Chicago ellen is átlépte a 100 yardos határt.

Donald Driveren idén már erősen látszódott az idő vasfoga. Sok elejtett labda, 6 1000+ yardos szezont követően ezúttal a közelébe sem sikerült jutni a tőle már megszokott számokhoz. A döntőben persze hiba lenne leírni az öreget, rutinja rengeteget számíthat a sok fiatal társa között.

Az, hogy Driver visszaesése nem ütött vissza, nagyban köszönhető a Jordy Nelson - James Jones páros előrelépésének. Mindketten több yardot hoztak a konyhára, mint a veterán receiver. Nem véletlenül tartják a Packers elkapógárdáját az egyik legjobbnak a ligában, Jones vagy Nelson máshol könnyedén lehetne 2. számú receiver is. Az említett négyesen kívül nem valószínű hogy más WR szerephez jutna, de azért említsük meg még Brett Swain nevét, bár kisebb csodával érne fel ha befolyásolná a meccs alakulását a fiatal receiver.

A tight end részleg már nem volt szerencsés sérülések terén. Jermichael Finley egy térdsérülés miatt idejekorán befejezni kényszerült a szezont, az őt pótolni igyekvő újonc Andrew Quarless, illetve a veterán Donald Lee pedig megközelíteni sem tudta Finley hatékonyságát, bár ami azt illeti, Rodgers nem is kereste őket úgy, ahogy az elsőszámú tight endjét szokta.

Összegezve a leírtakat, a Green Bay elkapórészlege erősebb, de a két csapat különböző stílusát figyelembe véve ebből sokat nem szabad leszűrni. Hatalmas playeket a Packers egységétől várhatunk, de a sokkal több "piszkos munkát" végző Steelers receiverek egy-egy kulcsfontosságú blokkal legalább akkora hatással lehetnek a döntő végkimenetelére.

 

Sokszor és sokan megmondták már, hogy a sikeres playoff csapat kulcsa a jó futójáték. Ezzel az állítással legtöbbször nehéz vitába szállni, de ha valaki, akkor most a Green Bay rácáfolhat, erre a megdönthetetlennek gondolt alapigazságra. Nézzük milyen a két döntős csapat futójátéka.

Pittsburgh Steelers

A Steelers mindig is az erős földi offenzívájáról volt híres. Bár az utóbbi időben, Bruce Arians irányítása alatt kissé megváltoztak a tendenciák támadásban a passzjáték javára, továbbra sem lehet azt mondani, hogy gyenge, vagy elhanyagolt lenne a futás acélvárosban. Ennek a legfőbb letéteményese a 2008-as Draft-on első körben megszerzett egykori Illinois játékos, Rashard Mendenhall. Akkor még kisebb meglepetést okozott, hogy miért hozták őt Pittsburgh-be, az éppen még fénykorát élő Willie Parker nyakára, de később Tomlin-t igazolta az idő. Parker 2008-ban még uralta a futást, főleg úgy, hogy Mendenhall korán sérültlistára került, de a tavalyi szezonban végleg átvette a kezdő RB posztját az egykori Fighting Illini. 1108 yardos teljesítménye már a liga legjobb RB-i közé emelte, de az igazi áttörése idén került sor. Bár az átlaga 3,9 yardos-ra romlott futásonként, 1273 yardos összteljesítménye megsüvegelendő, főleg úgy, hogy ez már 13 TD-t eredményezett a sárga-feketéknek.

Stílusát tekintve Mendenhall igazi kiegyensúlyozott futó. Bár nem egy kisméretű speedster, nincs gondja a szélekre futásokkal. Nem mondható Bettis szerű erőfutónak sem, mégsem esik kétségbe, ha a fal közepén kell átverekednie magát és yardokat szereznie. Érdekes adat vele kapcsolatban, hogy mennyivel eredményesebb a jobb oldalra indított játékoknál. A fal jobboldala, illetve a pálya jobbszéle felé 4,1 és 5,7 yardos átlagot tudott hozni az alapszakaszban, míg a másik oldalra ezek a számok 3,2 yardot mutatnak, ráadásul sokkal kevesebb próbálkozással. Ez leginkább a falnak köszönhető, mert Flozell Adams és Ramon Foster játszik az OL jobb oldalán és mindketten inkább a futásblokkolásban jeleskednek, illetve Maurkice Pouncey és Chris Kemoeatu is kifejezetten akkor hasznosak, ha ebbe az irányba kell húzniuk. Legrosszabb átlaga, 2,1 yarddal a középső futásoknál van, de ez annyira nem meglepő, mert oda általában nem a nagy játékok reményében küldik be az RB-ket. Megjegyezendő még, hogy a playoffban eddig talán a Steelers offense legjobb játékosa ő. A Jets elleni 121 yardja talán a döntő faktor volt azon a meccsen, míg a Ravens ellen a mérkőzést eldöntő TD fűződik a nevéhez. Fontos még kiemelni Mendenhallal kapcsolatban, hogy elkapásoknál is hasznát veszi Roethlisberger, bár idén még nem szerzett passzból TD. Ami még ennél is fontosabb a Steelers számára, hogy remek blokkoló Mendenhall, ami kiemelt lehet a rengeteget blitzelő Green Bay ellen, főleg egy nem túl acélos, sérülésektől tizedelt offensive line mögött. Valószínű, hogy többször találkozhat majd a rettegett Clay Matthews-zal a meccs során és sokszor csak rajta fog múlni, hogy Big Ben képes lehet-e megcsinálni a passzjátékot. Ne felejtsük el, hogy sérülése miatt Mendenhall nem játszhatott a 2009-es Super Bowl-on, így bár van egy gyűrűje hivatalosan, most biztosan extra motiváció fűti majd,

Azon kevés csapat közé tartozik a Steelers a mai NFL-ben, akik szinte minden játékhoz a kezdő RB-jüket, jelen esetben Mendenhall-t használják. Mint feature back mögött, szinte alig kap szerepet a cseréje, Mewelde Moore. Őt leginkább a harmadik down-os szituációknál veszi elő Arians és Mike Tomlin, kihasználva a sebességét és a remek kezeit. Ezt jól illusztrálja, hogy összesen 33 alkalommal kapott labdacipelési lehetőséget az alapszakaszban Moore, míg elkapása 26 volt. Futásokkal összesen 4 first down ért el, viszont az elkapásaival 10-et. Tehát majdnem minden második elkapása újabb kísérleteket ért, ami egy RB esetében igen jó szám. Most sem várhatunk tőle sokkal nagyobb szerepet, de nagyon fontos eleme a Steelers offense-nek. A másik futó akit használni szoktak, az Isaac Redman. Az ici-pici Bowie State egyetemről az NFL-be került másodéves játékos leginkább a rövid yardos, vagy goalline helyzeteknél lép pályára, ahol faltörő kosként kell általában izomból megszereznie néhány yardot. Ezt annyira jól csinálja, hogy az 52 alkalomból, amikor labdát nyomtak a kezébe, 21 esetben first downt harcolt ki. Ez a 40% fölötti arány, a műfajában a legjobbak közé emeli 26 éves játékost. Ha Mendenhall nem sérül meg a meccsen, akkor most is csak speciális helyzetekben fogjuk látni Redmant, mint futót, de néha a fullback posztján is találkozhatunk majd vele. Rajta kívül David Johnson, az Arkansas State-ről érkezett másodéves, eredetileg TE szokott fullbacket játszani, de neki szinte csak a blokkolás a feladata, amit általában jól el is lát, főleg amikor futásnál kell segédkeznie. Nagyon végső esetben, őt is célba veheti Roehtlisberger, de az egész alapszakaszban csak 4 labdát kapott el, bár játszott minden meccsen.

Az biztos, hogy a Steelers-nek nagy szüksége lesz a futójátékra, nem csak a vele megszerzett yardok miatt, hanem azért is, hogy csökkentsék a BigBen-re érkező nyomást. Ha sikerül konzisztens futójátékot összehozniuk az elején, akkor Dom Capers-nek vissza kell majd vennie az állandó blitzelésből. Könnyű dolguk persze nem lesz, mert az RB-k személyénél is fontosabb támadófalból valószínűleg hiányozni fog az eddig nagyszerűen játszó center Maurkice Pouncey. Az alapszakaszban bemutatott meccsenként 120 yardos futómennyiség viszont alighanem bőven elég lehet most is a sikeres támadásokhoz, főleg úgy, hogy a Packers 115 yardot kap a földön mérkőzésenként.

Green Bay Packers

 

Ha most az alapszakasz végén lennénk, akkor csöndben kéne hallgatnunk, ahelyett hogy a Packers futójátékáról értekezünk, mivel halottról csak jót vagy semmit... De meglepő módon a playoffban minden megváltozott. Varázsütésre lett futójáték a zöldeknek, még ha nem is világverő, de az postseason meccseken már viszonylag kiegyensúlyozott támadásokat tudott felmutatni a Green Bay és ebben egy viszonylag kevésre tartott újoncnak, valamint egy running back-ké konvertált fullbacknek van a legnagyobb szerepe.

A kevésre tartott újonc James Starks, akit a Green Bay a 2010-es draft hatodik körében választott ki. Már az odakerülése sem volt pedig egyszerű. Starks az első osztály egyik leggyengébb egyetemére, a Buffalo-ra járt. Karrierjének első három évében 3140 yardot futott, és 34 TD-t szerzett, amivel már junior szezonja végén minden RB csúcsot magának mondhatott a Bulls-ban. Ekkor viszont beütött a krach egy vállsérülés formájában, aminek köszönhetően ki kellett hagynia az egész végzős évét, ami nem túl sok jóval kecsegtetett a draftra nézve. Szerencséjére sikerült a felmérőkön alkotnia, így végül a Packers adott neki egy esélyt és a hatodik körben behúzta. Ekkor viszont megint közbeszólt a sérülés és még a training camp előtt műteni kellett a combhajlítóját, így a szezont PUP listán kezdte, aminek alapján az első 6 fordulóban ha tudott volna, sem léphetett volna pályára. Viszont az első fordulóban elvesztette a Packers kezdő RB-jét, Ryan Grant-tet, így már többen kezdtek el Starks-ra figyelni, illetve várni a bemutatkozását, főleg a rettenetes futójátékot látva. Viszont az edzők nem igazán voltak megelégedve az edzésmunkájával, így végül csak a 10. fordulóban mutatkozhatott be az NFL-ben, a San Francisco ellen, méghozzá egyből 18 labdacipeléssel 73 yardért. Mondhatni egész emberes debütálás volt, viszont a következő meccsen a rettegettnek nem nevezhető Lions ellen írd és mond 1,4 yard-os átlagot sikerült csak hoznia, így megint a kispadon illetve az inaktívok között találta magát, egészen az utolsó fordulóig, ahol a Bears ellen kapott 5 futást. Senki nem gondolta, hogy neki még meghatározó szerepe lehet a playoffban. Ehhez képest jött az Eagles elleni Wildcard meccs, ahol valamilyen elgondolástól vezérelve Joe Philbin OC, megunva Brandon Jackson szerencsétlenkedését, beküldte a pályára Starks-ot, aki egyből állva hagyta a meglepett Philly védőket és egy brutális 123 yardos meccset vágott ki. A TD nem jött neki össze, de hirtelen mindeni feleszmélt, hogy a Packers-nek van futójátéka. Ezután a Falcons és a Bears ellen is kezdhetett és nem is vallott szégyent. Ugyan nem volt annyira jó, mint az Eagles ellen, de biztosított a jó passzjátékhoz nélkülözhetetlen támogatást Aaron Rodgers-nek. Most úgy tekintenek rá, mint akinek meg kell majd próbálnia feltörnie a Steelers betonkemény futás elleni védelmét. Nem lesz könnyű dolga az biztos. A sebessége nagyon jó Starks-nak, de a szerelések kivédésében, illetve az ütésállóságban még van hova fejlődnie. Utóbbira biztos, hogy nagy szüksége lesz a hiperaktív Steelers RB sor ellen. Nehéz megmondani, hogy mit várjunk tőle, mert még előttünk is viszonylag ismeretlen játékos, legalábbis NFL szinten. Főleg egy Super Bowl-ban.

A Packers futójátékának másik fegyvere, legalábbis goal line szituációknál a fullback John Kuhn, a Lambeau közönségének abszolút kedvence. Kiemelkedő atlétának a legjobb indulattal sem nevezhetjük, a harmadosztályú Shippensburg egyetemről az NFL-be került játékost, de az biztos, hogy óriási akarata és zseniális munkamorálja van. Érdekesség vele kapcsolatban, hogy 2005-ben éppen a Steelersnél kezdte NFL karrierjét, mind draftolatlan szabadügynök. Az aktív keretbe ekkor még nem sikerült beférnie, de 2006-ban végül mégis a Pittsburgh színeiben mutatkozott be a profik között. A 2007-es offseasont is itt töltötte, majd a keretszűkítéseknél került ki a csapatból, majd a waiveren keresztül Green Bay-be. Itt aztán 3 éven keresztül végezte csillogás nélkül a fullback-ek kemény kulimunkáját, mígnem idén úgy döntött Mike McCarthy, hogy a goalline helyzeteknél és harmadik kísérleteknél megpróbálja kihasználni a 113 kilós játékos testi erejét és a jó kezeit. Ennek eredménye az lett, hogy 84 futásával 4 TD-t szerzett 281 yard mellett, míg elkapásból is regisztrált 2 touchdownt. Munkabírásával és keménységével annyira elnyerte a wisconsini szurkolók szimpátiáját, hogy minden egyes labdaérintését az egész stadionra kiterjedő KÚÚÚÚÚN kiáltás kíséri. Most is várhatjuk, hogy ha csak pár yard kell majd a Packers-nek, akkor a svájci soccer szövetségi kapitány (Köbi Kuhn) névrokona kerül majd előtérbe. Nála természetesen nem szabad megfeledkezni arról, hogy a futásblokkolásban is minőségi munkát végez és Starks jó playoff performanszában is komoly szerepe van. Csereként láthatjuk majd valószínűleg, az egész szezont kezdőként játszó Brandon Jackson-t is. Az egykori Nebraska back ugyan 703 yardjával a legtöbbet futó sajtfejű volt az alapszakaszban, a playoffban összesen hatszor kapott a kezébe labdát. Nehéz megtalálni az okait, hogy a 2007-es draft második körös játékosa miért nem tud megfelelő játékot nyújtani, de egyszerűen nem találja az összhangot a falával, illetve magából sem tudja kihozni a maximumot. Persze az is lehet, hogy majd a Super Bowl-on fog majd nagyot alkotni, bár a Steelers védelmet ismerve erre nem mernék nagy összegben fogadni. Sérülés esetén még az újonc, az Arizona State-ről érkezett Dimitri Nance is szerepet kaphat, de ezt valószínűleg a Packers szurkolók sem szeretnék. Nevezhetnénk esetleg Fullback mennyországnak is a Packers csapatát, mivel az átlag egyhez képest náluk három FB is a keret tagja. A már említett Kuhn-on kívül a Boise State egykori kiváló linebackere, Korey Hall is ezen a poszton játszik, bár ő mostanában inkább a special team-ben szerepel. Valamint az LSU korábbi játékosa, Quinn Johnson is itt van, aki a rengeteget alkalmazott full house felállásoknál blokkol Starksnak vagy Jackson-nak. Ő a csapatban az igazi prototípus FB. Szinte semmi másra sem használják a futás segítésén és az irányító megvédésén kívül. Labdát soha sem cipel. Viszont az említett dolgokban igen erős.

Nem tudjuk mire lesz képes futásban a Green Bay ezzel a szedett-vedett RB csapattal a liga legerősebb futás elleni védelmével szemben. A Steelers alig 63 yardot kap a földön meccsenként. A Packers viszont épphogy 100 yard-ot tesz meg így átlagban. Ha valamit, akkor ezt a csatát szinte biztosan a Steelers védelme nyeri. Arról nem is beszélve, hogy a Packers által igen sokat használt zone-blocking éppen a 3-4-es védelmek ellen a legkevésbé hatékony. Nem tudok olyan érvet felhozni ami a sajtfejűek mellett állna ebben a kérdésben, de láttunk már csodákat. A Packers szurkolók nem is olyan régen az Eagles ellen, amikor James Starks pályára lépett...

Borsik Tamás(tomeee) és Tálosi Tibor(haromt)

Super Bowl beharangozó I. rész (Irányítók és secondaryk)