Wild Card - beharangozók

Washington Redskins @ Seattle Seahawks
Qwest Field, Seattle, szombat 22:30 óra (magyar idő szerint) – Sport TV magyar közvetítés.

A Wild Card hétvége első meccsét a Redskins és a Seahawks játssza majd. Esélyest nehéz lenne megállapítani a párharcban. Ami nyilvánvalóan a hazaiakat segíti, a csoportgyőzelem által kiharcolt hazai pálya, és a Seattleben hivatalosan is 12. embernek kikiáltott szurkolótábor. Az NFL küzdelmek ezen szakaszában már nincsenek gyenge csapatok, maximum csapatrészek, erre próbáljuk kihegyezni, hogy mi is dönthet az NFC wild card ezen meccsén.

Ha a Seattle-nél a labda, mindenképpen több passzt várhatunk, mint azt az utóbbi években megszokhattuk tőlük. Matt Hasselbeck semmivel nincs rosszabb formában, mint mikor Super Bowlig menetelt a Seahawks, sőt talán még azt is felülmúlja. A tavalyi sérülését leszámítva, körül-belül 3-4 éve kiegyensúlyozottan jó formát mutató irányító ma sem kerülhet gödörbe, mivel Shaun Alexander egyáltalán nem biztos, hogy ki tudja húzni onnan. A korábbi években Alexander-centrikus Seattle mára teljesen átalakult. A tavalyelőtti MVP-nek idén szinte csak egy jó meccse volt, az is a szezonnyitón, majd jött a sérülése, ami után pláne nem találja helyét a pályán. Helyettese Maurice Morris azonban hozta a tőle elvártakat. Talán Holmgren jobban járna, ha többet rotálná RB párosát, mintsem ha Alexandert erőlteti. Szerepet játszhat a seattle-i futójáték visszaesésében Mack Strong sajnálatos idény közbeni nyaksérülése és visszavonulása, ám Leonard Weaver kiváló formát mutat, rövid futásoknál és passzoknál egyaránt jól használható, amellett, hogy töri az utat a running backeknek. Elkapó poszton bő a keret a Seahawks-nál. Deion Branch-nek is volt ugyan sérülése idén, de mára már ismét elfoglalta a New Englanddel csúcsra érő WR az első számú elkapó posztját. Bobby Engram, a nyáron újra aláíró rutinos játékos is jó formát mutat egész szezonban, de DJ Hackett is komoly fejtörést jelent az ellenfeleknek. Nate Burleson pedig slot receiver pozíciója mellett remek visszafutásokkal is segíti a csapatot. Vészhelyzet esetén Ben Obomanu is pályára kerülhet, akitől szintén láttunk már idén bíztató jeleket. Amiben abszolút hátrányban van a Seahawks offense a Redskinséhez képest, az a tight end poszt. Marcus Pollard nem elsőrangú TE, nem is erőltetik Holmgrenék a TE-passzokat, gyakorlatilag csak muszájból küldik őket fel, és akkor is főleg blokkolni. Az offensive line legnagyobb erőssége a rutin mellett az állandóság. Nagy szerencsére mindenki megúszta épségben ebből a csapatrészből, és Walter Jones-ék nagy szerepet játszanak természetesen abban is, hogy Hasselbeck ilyen szinten tud passzolni. Abban, hogy a passzjáték ne működjön, a Redskins secondary-nek is jól kell muzsikálni, amelynek vezére, Sean Taylor meggyilkolása után sem esett vissza a teljesítménye. Két remek cornerback, Fred Smoot és Shawn Springs is a Skins alkalmazásában áll, több csapat szívesen látná bármelyiküket. LaRon Landry személyében egy kiváló újonc strong safety lépett Taylor vezéri helyére a secondary-ben, míg pozícionálisan Reed Doughty pótolja őt. A defense igazi főnöke azonban London Fletcher-Baker. Az egyik legkisebb termetű MLB megszerzése Buffaloból remek húzásnak bizonyult, Marcus Washingtonnal és a szezon közben megsérülő Rocky McIntosh-sal (akit az újonc HB Blades vagy Randall Godfrey pótol) a liga 4. legjobb futás elleni védelmét hozták össze, ami azért is nagy szó, mert a defensive line a csapat gyenge pontja. Defensive Tackle poszton idén sem Montgomery, sem Cornelius Griffin nem alkotott maradandót, jövőre ide mindenképp új ember érkezhet. A defensive endek sincsenek a liga elitjében, bár Andre Carter remek idényt zárt. Mindennek tudatában kíváncsian várjuk, Holmgren mit talál ki az esti mérkőzésre.

Ha a Washingtonnál van a labda, ugyanilyen érdekes kérdések merülnek fel. Todd Collins 10 év után került be a kezdőcsapatba, és eddig hiba nélkül játszik, ráadásul az óriási tragédia után is bevezette a rézbőrűeket a playoffba. Collins Jason Campbell sérülése után vette át az irányító szerepkört, és milyen jól! Az utóbbi négy meccsen 5 TD passzt adott, viszont egyszer sem passzolt ellenfélhez, és ezen időszak alatt mindössze Peyton Manning produkált jobb quarterback ratinget nála! Nem is csoda, ha ilyen megbízható célpontok, és ilyen kiváló futójáték van az ember segítéségére. Santana Moss a szezon eleji borzalmas formája után, a szezon második felére megmutatta, miért is került be korábban a Pro Bowlra is, ráadásul sebességben még mindig képtelenség vele felvenni a versenyt. Ha a rövid passzok is úgy fognak menni, mint a fly-ok, nehéz lesz feltartóztatni a Redskinst. A csapat második legtöbb elkapott yardjával azonban nem valamelyik WR rendelkezik, bár abból is remek a kínálat, hanem a tight end, Chris Cooley. A liga egyik legalulértékeltebb TE-je idén csapata legjobb teljesítményét nyújtotta támadásban, rövid passzoknál mindig megjátszható, ő egyértelműen a győzelem kulcsa lehet. Ha a Seahawks Cooley-t megfogja, akkor már csak a futóktól kell rettegni. Clinton Portis idén komoly sérülés nélkül zárta az évet, ami nála nagy szó, és ma is fontos szerep hárulhat rá. Collins-szal abszolút a „run-heavy” offense-t favorizálja Joe Gibbs, amihez minden feltétel megvan, hiszen Mike Sellers személyében klasszis fullback áll a Washington szolgálatában, és ha Portis-nak 1-2 play pihenésre van szüksége, a helyettese, a tavaly brillírozó Ladell Betts sem könnyű falat az ellenfél védőinek. Nem esett még szó a 2.-3. számú WR-ekről. Slot receiverként 2 a szezon elején csapat nélkül maradt játékos, Reche Caldwell és Keenan McCardell szerepel, azok után, hogy Brandon Lloyd emlékezetes meccs nélkül, James Trash pedig 1-2 jó meccs után dőlt ki a szezonra. Antwan Randle El azok után, hogy a visszahordásokkal, és a trükkös játékokkal már letette névjegyét, idén már kezdőcsapatban volt WR-ként is, így boldog lehet, hogy elhagyta Pittsburgh-öt. Nem csak ő azonban akitől várható a trick play, Clinton Portis-nak is van TD passza idén! Külön érdekesség lehet, hogy Gibbs bátran bevállal ilyen húzásokat, Holmgren az abszolút konzervatív edzői mentalitást képviseli. Persze amíg működik, miért ne? És ilyen defense-szel minden működik. Ám, még mielőtt rátérnénk, nagyon fontos, hogy a fővárosiak támadófala közel sem áll olyan biztos lábakon. Jansen és Rocky Thomas sérülése végett a komplett jobb oldal kidőlt már 2 hét után, azonban a másik oldalon Samuels Pro-Bowl szinten szerepelt, Casey Rabach center szintén átlagon felüli volt, akárcsak a veterán Pete Kendall. Nagyon sok fog múlni Stephon Heyeren, a nem draftolt újonc RT-n, pláne mivel nem akárkik vannak a Seattle D-line-jában sem. Elsőként Patrick Kerney, aki nyáron tette át székhelyét Atlantából, és 14,5 sackkel jelezte jelenlétét. A Seattle 45 sacket jegyzett idén, ezzel negyedikek az NFL-ben, szóval Collins-nak nem lesz könnyű estéje. Kerney társa DE pozícióban Darryl Tapp, míg köztük a rutinos Rocky Bernard szerepel (többé-kevésbé egészségesen) és az újonc Brandon Mebane. Ami vitathatatlanul bombaerős Seattle-ben, az a linebacker-sor. Lofa Tatupu és Julian Peterson is ott lesz a Pro Bowlon, utóbbinak ráadásul 10 sackje van, ami LB-ként pláne szép telejsítmény, míg Tatupu Eagles elleni 3 interceptionje óta ebben a kategóriában is jobban óvakodni kell tőle az ellenfél quarterbackjeinek. Leroy Hill teszi teljessé a triót, aki ugyan két klasszis társa mellett elmarad, de a kívánt, elvárt szintet mindig hozza. Nem sok szó esik a Seahawks safetyjeiről, pedig Deion Grantnek és Brian Russellnek is jó szezonja van, ám Marcus Trufant (CB) idei tündöklése teljesen magára vonja a figyelmet, 7 interceptionnel. A 14. héten ő is „mesterhármast” ért el, a Cardinals ellen INT-ből. A másik receiver semlegesítése majd Kelly Jennings feladata lehet, míg az első számú kiegészítő defensive back Jordan Babineaux-ra is komoly szerep hárulhat.

Ha a special teamek kerülnek pályára, a már említett Burleson bármikor képes villani, a másik oldalon Cartwright-tól nem várhatunk ilyet nagy reményekkel (esetleg Randle El), viszont Shaun Suisham idén nem egy clutch szituációt döntött már el 1-1 higgadt field goallal a meccs végén. Josh Brown a liga egyik legjobb kickere, tőle sokat várhat a Seattle. Punter kérdésben is a Seahawks a jobb valamelyest, Plackemeier jobb punter, mint Derrick Frost.

Nehéz tehát megállapítani, mi dönthet ezen a meccsen, de aki emlékszik a Seattle tavalyi wild card meccsére a Dallas ellen, és Tony Romo hibájára a végjátékban, az nem is akar jóslásokba bocsátkozni, mert ezen a meccsen tényleg nem lehet.

Statisztikai érdekességek:
A Washington 20.9, a Seattle 24.6 pontot csinál átlagosan meccsenként. Kapott pontokban is jobb a Seahawks, ott 18.2 – 19.4 az arány.
A Seattle turnover mutatója +10, míg a Redskinsé csak -5!
Legutóbbi találkozásuk a 2005-ös playoff divisional hétvégéjén volt, amikor a Seahawks úgy győzött 20-10-re, hogy Shaun Alexander már az 1. negyedben megsérült.

Herczeg Ádám (Höri)



Jacksonville Jaguars @ Pittsburgh Steelers
Heinz Field, Pittsburgh, vasárnap 02:00 óra (magyar idő szerint)

Ha valakit megkérdeznek a 10. játékhét után, hogy egy esetleges Steelers-Jaguars wild card-meccsen ki lenne az esélyes, ki jutna tovább, minden racionálisan gondolkodó szurkoló a Steelerst mondta volna. Ellenben ha most csinálnánk ilyen közvélemény-kutatást, akkor egyértelműen a vendég Jaguárok kerülnének fölénybe. Hogy mi történt az elmúlt két hónapban? A Steelersnél például az 1976-os idényt idéző - akkor a két egyaránt 1000 yard fölé jutott running back, Franco Harris és Rocky Bleier dőlt ki - sérüléshullám okoz látszólag leküzdhetetlen nehézséget, ugyanakkor Jacksonville-ben naposra fordult az idő, hiszen a szezon előrehaladtával minden összeállt, legyen az támadás vagy védekezés. Na de nézzük részleteiben a párharcot.
Szinte hihetetlen, de jelen állás szerint a Steelersnek kedvezne az ilyentájt Pittsburgh-ben szokatlannak tetsző kellemes idő, amit a mérkőzésre jósolnak. Ez különösen furcsa lehet lévén mégiscsak egy floridai gárda látogat a hűvös acélvárosba. És hogy Jack Del Rio miért is imádkozott a 15. héten és most is havas, szeles időért a meleg éghajlathoz szokott csapatának? Mert ez a futójátéknak kedvezne! És bár az elmúlt év(tized)ekben a Steelers hagyományosan egy futószörnyeteg, és az ellenfél hasonló játékát kíméletlenül kivégző csapat, azonban jelenleg a ligában nincs rettegettebb futópáros a Maurice Jones-Drew-Fred Taylor jacksonville-i kettősnél és bizony az a hazai futás elleni védelem is megkopott az elmúlt hetekben. Persze utóbbi állítás nem magától következett be. A Steelers problémái Aaron Smith kidőlésével kezdődtek. ő kulcseleme a futások megállításának és bizony mióta ő nincs, látványosan rohannak át a szezon elején joggal legjobbnak tartott Steelers védelmen. MoJo és hű társa a már említett három héttel ezelőtti meccsen több mint 200 yardot futott össze Pittsburgh-ben! Ha ezt meg tudja ismételni a két RB, akkor szinte biztosra vehető, hogy az eredmény is hasonlatos lesz az akkori 29-22-es JAX-sikerhez. Persze akkor esett a hó… Így esély sem volt a levegőben kompenzálni a földön elszenvedett hátrányt - most viszont várhatóan nem fog és ez lehet a Steelers nagy lehetősége.
Persze a „kohászoknak” nem is lehet más esélye, hiszen a sérülésekor futott yardokban ligaelső Willie Parker és állandó előfutára, Dan Kreider FB is a maródiak listáját szaporítja. És bár Najeh Davenportot butaság lenne leírni, de azért mégsem az a szint, amelyet Fast Willie képvisel. Így hát Ben Roethlisbergerre és igen kitűnő elkapóira hárul a nagy feladat, hogy Alan Fanecát, a liga egyik legjobb futásblokkoló guardját győzelemmel búcsúztassa(?) szeretett városától, stadionjától és közönségétől. Csakhogy a passzolás sem ígérkezik könnyűnek, ugyanis a hazaiak legnagyobb gondja egész évben BigBen meg(nem)védése volt. Márpedig a probléma csak fokozódott a rájátszás kezdetére, hiszen kidőlt a vakoldali tackle, Marvel Smith és cseréje, Max Starks is, így a 16 alapszakasz-mérkőzésből 12-n inaktív Trai Essex lesz az élete első Pro Bowljára készülő irányító háta. Márpedig ez nem túl bíztató egy olyan brutális védőfallal rendelkező együttes ellen, mint a JAX és az akkor is igaz, ha náluk Marcus Stroud nem lehet már a fedélzeten. És bizony másik oldalon sem akárki dobálja majd a tojáslasztit, hiszen David Garrardról van szó, aki mindössze 3 picket dobott az alapszakaszban! Márpedig – mint minden meccsen – kulcskérdés lehet a labdaszerzések száma, de ha hozza megbízható formáját, nem sikerül hibára késztetni őt, akkor a Steelers bajban lehet. Igaz, neki nem állnak rendelkezésére olyan kiváló elkapók, ugyanakkor ő nyugisabb meccsre számíthat sokkal nagyobb védelmet biztosító falának köszönhetően. A hazai elkapókra, így a biztos kezű, minden hájjal megkent és tökéletes route-okat futó Hines Wardra, vagy a mély passzoknál szerephez jutó, nagyon tehetséges Santonio Holmesra már csak azért is érdemes lesz odafigyelni, mert ha valahol verhető ez a nagyon masszív és erős Jaguars védelem, akkor az a secondary, hiába van Rashean Mathis, vagy az újonc safety, Reggie Nelson.
Ha összegezni szeretnénk, akkor azt kell kijelenteni, hogy elsősorban a Jacksonville futójátéka, illetve annak megállítása lesz a döntő. Másodsorban pedig szintén nagy kérdés, hogy BigBent mennyire sikerül megvédenie az ezer sebből vérző hazai támadófalnak. Ha mindkettő egy oldalra dől el, akkor sima meccs lesz, ha 1-1 lesz, akkor szoros összecsapást várhatunk. Egy dolog még fontos: a Jacksonville Jaguars történelmet írhat, ugyanis amennyiben győz, akkor az első csapat lesz, amely Pittsburgh-ben kétszer nyer ugyanabban az idényben! ARE YOU READY THE SMASH MOUTH FOOTBALL???? Ezt ki ne hagyjátok!

Gergelics József (Soldados)



New York Giants @ Tampa Bay Buccaneers
Raymond James Stadium, Tampa, vasárnap 19:00 óra (magyar idő szerint)

Magyar idő szerint vasárnap este hét órakor a Tampa Bay Buccaneers látja vendégül a New York Giants alakulatát az idei playoff első körében a Raymond James Stadionban. Rendkívül érdekes összecsapásra van kilátás az NFC elődöntőjébe kerülésért. A fő kérdés az lehet, hogy a vendégek támadógépezete mit tud kezdeni a liga egyik legjobb és leginkább alulértékelt védelmével, valamint, hogy nem bosszulja-e meg magát az, hogy a hazaiak gyakorlatilag az utolsó két fordulóban a cserék cseréit játszatták. Eli Manning idén zsinórban harmadik alkalommal vezette rájátszásba a Giants-et, ott azonban mérkőzést még nem sikerült nyernie, talán idén megtörik ez a rossz sorozat. Önbizalma lehet bőven, hiszen bár kikaptak az utolsó fordulóban a 100 %-os New England Patriots-tól, azonban róla nyugodtan mondhatjuk, hogy élete mérkőzését játszotta. Ezek után nézzük részletesebben mi dönthet vasárnap este.
A Tampa védelme mint már említettem félelmetes, elsősorban a passz elleni védekezés kiemelkedő, a Ronde Barber, Phillip Buchanon, Tanard Jackson, Jermaine Phillips négyes alkotta secondary az NFL legkiemelkedőbb irányítóit is könnyen hibára késztetheti, hát még az időnként teljesen megzavarodó Manninget. Amiben bízhat a vendégcsapat az a futójáték, Brandon Jacobs remek idényt tudhat magáénak, a sérülések ellenére sikerült elérnie az ezer yardot. Úgy tűnik nem viselte meg annyira a franchise-t Tiki Barber visszavonulása, mint azt gondolhattuk volna a szezon kezdete előtt. Egy nagyon komoly hiányzója azonban mindenképpen lesz a Giants-nek, Jeremy Shockey lábtörés miatt ebben az idényben már nem léphet pályára (mellette Shaun O’Hara, Kawika Mitchell és Sam Madison kiesése is várható), ennél érzékenyebb veszteség nem is érhette volna Tom Coughlin alakulatát. Számára is nagyon fontos lehet ez a mérkőzés, előfordulhat, hogyha ismét kihullanak a rájátszás első körében akkor az egyben a csapattól való búcsúját is jelentené.
Vessünk most pár pillantást a New York védelmére, mert érdemes. Az év elején tragikus teljesítménnyel rukkoltak ki, teljesen kilátástalan játékot produkáltak, az első két mérkőzésen 80 pontot szereztek az ellenfeleik. Aztán egyik pillanatról a másikra mintegy varázsütésre megváltozott minden, ezt a nyolcvan pontot az elkövetkezendő hat meccsre osztották be az Óriások. A passrush szenzációs lett, az egész NFL-t tekintve a Giants érte el a legtöbb sacket, szám szerint 53-at. Ha valakit ki kellene emelni ebből a csapatrészből, akkor az mindenképp Osi Umenyiora, aki vezeti a csapat sacklistáját 13 sackkel és az Eagles elleni hazai mérkőzésen például hatszor vitte földre McNabbet. Ez a nyomás, amit a front seven tagjai gyakorolnak az ellenfél irányítójára mindenképpen megkönnyíti a néha igencsak halovány teljesítményt nyújtó hátsó alakzat dolgát, hiszen az ellenfél irányítói gyakran siettetve passzolnak, így a labdák könnyű prédák lehetnek a defensive backek számára.
Azonban a Bucs irányítója, Jeff García is remek évet produkált, így nem lesz egyszerű zavarba hozni még Strahanéknek sem. Az egész idényben mindössze négy interceptiont dobott, ami a második legkevesebb az NFL-ben a kezdő irányítók között. García legmegbízhatóbb célpontja a sokad virágzását élő Joey Galloway, aki 36 évesen is képes volt ezer yard fölé kerülni az alapszakasz során. Persze nem csak a levegőben, hanem a földön is veszélyes a Tampa Bay támadóalakulata, köszönhetően annak, hogy Earnest Graham remekül pótolta az idény közben nagyon súlyos térdsérülést szenvedő Cadillac Williams-t. A 10 futott touchdown jelzi, hogy a redzone-ban bátran nyúlhat hozzá Jon Gruden, nem fog csalódást okozni edzőjének.
Összességében tehát elmondható, hogy a mérkőzés kulcsa a hazaiak számára, hogy megállítsák a Giants futását és utána kényszerítsék hibákra Eli Manninget, míg a vendégeknek mindenképp arra kell törekedni, hogy ne engedjék Garcíát kibontakozni, siettetni kell őt minden áron, különben szétdobálhatja a New York secondary-jét. Egy biztos, nagyon izgalmas összecsapásra van kilátás , az én személyes véleményem pedig az, hogyha szoros meccsen is, de a Tampa Bay kihasználja a hazai pálya előnyét és továbbjut.

Kocsis Gábor (gabokocka)



Tennessee Titans @ San Diego Chargers
Qualcomm Stadium, San Diego, vasárnap 22:30 óra (magyar idő szerint) – Sport TV magyar közvetítés.

Két, a közelmúltban ellentétes sikerrel dolgozó együttes találkozik vasárnap este Kaliforniában. A vendég Titans négy éve nem került be a rájátszásba. Egy teljesen új csapatot építenek Nashville-ben, amely Vince Young irányításával kezd beérni. Tavaly csupán egy győzelemre voltak a rájátszástól, idén már sikerült is bejutni a Wild Card hétre. A Chargers viszont az NFL egyik legsikeresebb franchise-a az elmúlt években, LaDainian Tomlinson vezetésével visszatérő vendégek a playoffban. Tavaly az egész liga legjobb mérlegével érkeztek, ám a New England Patriots meglepte őket hazai környezetben, idén megpróbálják elkerülni a korai botlást.

Idén is különböző utakat jártak be a gárdák. A Tennessee remekül kezdte az évet, két szoros vereséggel, a liga legjobb futás elleni védelmével 6-2-es mérleggel bírtak féltávnál. Ekkor sérült meg a sztár DT, Albert Haynesworth, és rögtön következett három nagy vereség az ő hiányában, ezt követően nagy nehezen sikerült csak beverekedniük magukat a playoff-ba, az erős AFC-ben a 10-6 is csak éppen hogy elég volt a Cleveland Browns-szal szemben. Az utolsó fordulóban a kezdőit pihentető Indianapolis-t kellett megverni azért, hogy ezen a találkozón részt vehessenek. A San Diego viszont miután tavaly a teljes edzői stábját (pontosabban a főedzőt, a támadóegység és a védőegység koordinátorát) lecserélte, az új edző, Norv Turner vezetésével nehezen lendült bele a játékba, első négy találkozójukból csak egyet nyertek meg. Ezt követően viszont a tavalyi Chargers-t láthattuk viszont, tíz sikerük mellé mindössze két vereség társult, így 11-5-ös mérleggel nyerték meg az AFC West-et.

A két csapat idén már találkozott egymással, a tizennegyedik játékhéten, akkor a Titans volt a házigazda. Akkor a Titánok magabiztosan vezettek hosszan. Bár Tomlinson-t nem sikerült megállítani (146 futott és 27 elkapott yard-dal és két touchdown-nal zárt), öt perccel a vége előtt mégis volt két TD-nyi előnye a hazaiaknak. Azonban a korábban kisebb sérülést szenvedett irányító, Philip Rivers két remek drive-ot vezetett, a másodikban egy vitatott elkapás után egyenlített a Chargers, majd a hosszabbításban két sikertelen támadást követően Tomlinson TD-jével megnyerte a találkozót a vendégcsapat. Azonban, kár volna csupán ebből az eredményből kiindulni, egyrészt rendkívül szoros volt az összecsapás, másrészt mindkét csapat átesett változásokon azóta.

Most pedig következzen a két együttes összehasonlítása, csapatrészenként. Kezdésként a Tennessee offense-ét és a San Diego defense-ét vegyük górcső alá. A Titans-nél tavaly mindenki az Év Újoncának választott quarterback-ről, Vince Young-ról beszélt, azonban idén nem teljesít olyan látványos fordításokat, mint tavaly, talán utolérte a szokásos „Madden-átok”, amely szerint minden évben a híres kommentátor nevével fémjelzett számítógépes játék borítóján szereplő sztár leszerepel. Ebben az évben a University of Texas-on végzett irányító nem tündökölt, azonban pontosabban passzol, megbízhatóbb, ami hasznos lehet a Titans-nek, amely támadásban eddig inkább a futásra épített. A liga leggyakrabban futó együttesét a támadófal teszi sikeressé etéren. Michael Roos, Jacob Bell, Kevin Mawae, Benji Olson, és David Stewart amikor egészségesek, hatalmas teret képesek nyitni a két running backnek, Chris Brownnak, és a másodéves erőfutónak, LenDale Whitenak. Az egészséges szón nagy a hangsúly, ugyanis idén Stewart, Olson, és Mawae is sokat hiányzott, utóbbi kettő elképzelhető, hogy vasárnap sem léphet pályára, ez esetben Eugene Amano és Leroy Harris pótolhatja őket. A gyorsabbik RB, Brown is könnyen lehet, hogy ki kell hagyja élete első playoff fellépését, White pedig személyes okok miatt a héten eddig minden edzést kihagyott. Amennyiben mégis passzolni kell, a Titans már nagyobb gondban van. Egyrészt egyik RB sem nagy elkapó, másrészt Stewart az irányító megvédésében nem a legjobb, harmadrészt a fő célpontok, a WR-ek nem túl jók. A talán legjobban teljesítő Roydell Williams szezonjának vége, csakúgy, mint Brandon Jones-énak, így két kezdőjét elveszítette a Tennessee. Ezáltal a rutinos Eric Moulds és a stabil, erős Justin Gage kezdhet. A biztos célpont tight end, Bo Scaife is sérült, így Ben Hartsock kaphat nagyobb szerepet. Ráadásul Young is megsérült a Colts ellen, így előfordulhat, hogy a rutinos, ám de nem túl megbízható Kerry Collins fog irányítani, csakúgy, mint a tavalyi összecsapásukon. Akkor a San Diego 40-7-re nyert…

A Chargers védelme 3-4-es felállásban játszik, amely nagyon nem fekszik a Titánoknak, évek óta nem nyertek valóban ilyen felállásban védekező együttes ellen. A védőfalat a félelmetes Jamal Williams irányítja középről, Luis Castillo és Igor Olshansky pedig DE pozícióban félelmetes, ezt a hármast rettegi a liga minden offense-e. A linebacker-sorból a két passrusher OLB emelkedik ki, Merriman és Phillips nagy gondot okozott eddig minden támadófalnak, a Titans-é se bírt velük az alapszakaszban. Matt Wilhelm és Stephen Cooper a két belső LB, ők még nem értek fel a nagy előd, Donnie Edwards szintjéhez, de az utóbbi meccseken már a futások ellen jól teljesítettek. A secondary idén meglehetősen alulteljesít, Drayton Florence és Quentin Jammer nem bizonyultak jó emberfogónak, azonban egy új csillag, a másodéves Antonio Cromartie tűnt fel ebben a csapatrészben. „Cro” tíz interception-t gyűjtött be az idény második felében, és tizennyolc passzt el is ütött a célpontok keze elől, emellett a visszahordásban is jeleskedett. Safety pozícióban a tehetséges újoncra, Eric Weddle-re lesz érdemes figyelni, Marlon McCree és Clinton Hart kap még itt szerepet.

A San Diego támadása természetesen elsősorban a futásra épül, hiszen itt játszik a tavaly legértékesebb játékos, LaDainian Tomlinson. Korunk egyértelműen legjobb futója elkapásban is remek, nem úgy, mint a SD elkapói. A szezon közben Miami-ból szerzett Chris Chambers a legjobb képességű, azonban ő még szokja az új QB-t, Vincent Jackson és az újonc Craig Davis pedig egyszerűen gyengék. Az egyetlen jó célpont a liga legjobb TE-je, Antonio Gates, akit gyakran megtalál a második kezdő évét taposó irányító, Philip Rivers. ő a futás sikerességéből dolgozik, sokszor bizonytalan, de ez az említett elkapók gyengeségéből is adódhat, és a Titans ellen vezetett két drive-ja az utolsó percekben megmutatta, hogy idegileg teljesen rendben van. A futás nem csupán az isteni LT remek képességeiből áll, remek blokkolói is vannak a sztárfutónak. Lorenzo Neal, a régebben Tennessee-ben is megfordult fullback az egyikük, azonban ő sérüléssel küszködik, és nem valószínű, hogy játszik. A falnak Tomlinson tavaly rekordhalmozásában hatalmas szerepe van. A tavaly újonc Marcus McNeill csak tovább fejlődött, a belső hármas, Kris Dielman, Nick Hardwick, és Mike Goff mind-mind a liga elitjébe tartoznak posztjukon, főleg futásblokkolásban, és ide tartozna Shane Olivea is, ha játszana, ugyanis sérült. Helyette az újonc Jeromey Clary játszik a jobb oldali tackle pozíciójában, és eddig nehezen birkózik meg a feladatával. Nekik lesz majd talán a legnehezebb dolguk, hiszen a Titans ligaszerte rettegett védőfalával kell majd farkasszemet nézniük.

Pontosan erre a falra épül a Titans védelme. A bal oldali DE, Kyle Vanden Bosch a Pro Bowl-ra is bekerült, és csodás formában zárta az évet, ráadásul vele szemben az újonc Clary lesz, akinek nehéz feladat lehet KVB megállítása. A másik DE, Antwan Odom könnyen kihagyhatja a találkozót, ugyanis sérült, helyettese Travis LaBoy lehet. Belül a stabilan teljesítő Tony Brown és Randy Starks váltogatja egymást, valamint a liga legfélelmetesebb DT-je, Albert Haynesworth riogatja majd a San Diego falembereit, az ő megállítása szinte lehetetlen feladat, ha egészséges. A LB-sort a két OLB, a rutinos Keith Bulluck és az idei tackle-gyár, David Thornton vezérlik, előbbinek nagy feladata lehet Gates megfogása. Kettejük között a sérülést Ryan Fowler-t helyettesítő Stephen Tulloch kap szerepet, ő passzvédekezésben jobb (linebacker-ekhez képest). A secondary az, ami igazán probléma volt egész évben a Titánoknál. Ugyan a másodéves cornerback Cortland Finnegan remekelt, de a másik oldalon Nick Harper, a bajnok Colts-tól szerződtetett CB gyakorlatilag semmit nem védekezett, és a cseréje Reynaldo Hill se sokkal jobb. Fontos lesz, hogy a három kis CB hogy fogja tudni megállítani a Chargers fizikális, nagydarab receiver-eit. Safety poszton nagy érvágás volt Chris Hope kiesése, az újonc Michael Griffin és a másodéves Calvin Lowry nem állnak épp a helyzet magaslatán.

A speciális csapategységekből érdemes kiemelni a Chargers punter-ét, Mike Scifres-t, az ő remek rúgásai fontosak lehetnek. A rúgó Nate Kaeding sérüléssel bajlódik, de várhatóan pályára lép. A Tennessee-nél a Pro Bowl-kicker Rob Bironas érdemel említést, nagyon magabiztosan játszott idén egész szezonban.

Az előjelek remek találkozót helyeznek kilátásba, az időjárás-előrejelzések szerint eső várható, ami majd a futásoknak engedhet nagy teret, így klasszikus erőfutballt várhatunk a csapatoktól. Érdekesség, hogy hazai pályán a San Diego az elmúlt két évben mindössze két alkalommal veszített, de a rájátszásban egyből egyet.

Rajnai Gergő (Rajna)