13. Minnesota Vikings

 Kulcsjátékosok: Adrian Peterson (RB), Greg Jennings (WR), Kyle Rudolph (TE), Matt Kalil (LT), John Sullivan (C), Jared Allen (DE), Chad Greenway (LB), Harrison Smith (S), Blair Walsh (K)

Fontos távozók: Percy Harvin (WR, Seattle), Antonie Winfield (CB, Seattle), Jasper Brinkley (LB, Arizona), Chris Kluwe (P, Oakland)

Idén draftoltak:
1/23 Sharrif Floyd (DT, Florida)
1/25 Xavier Rhodes (CB, Florida State)
1/29 Cordarelle Patterson (WR, Tennessee)
4/23 Gerald Hodges (LB, Penn State)
5/22 Jeff Locke (P, UCLA)
6/28 Jeff Baca (G, UCLA)
7/7 Michael Mauti (LB, Penn State)
7/8 Travis Bond (OG, North Carolina)
7/23 Everett Dawkins (DT, Florida State)

Kiemelt mérkőzések:
A menetrend nem tűnik egyszerűnek, az első két meccs a Lions és a Bears ellen idegenben nagyjából fel is vázolja a divízión belül várható erőviszonyokat. A 4. héten európai meccsre kerül sor, a Wembley-ben a Steelers lesz az ellenfél, majd egy kis pihenő után jönnek sorban az esti kiemelt meccsek. A 7. héten a Giants, a 8. héten a Packers, majd a 10. héten csütörtökön a Redskins következik. A szezon végén még lesz egy-egy látogatás a Ravens és a Bengals otthonában, szóval fel kell kötni azt a bizonyos alsóneműt, ha újra rájátszásba kíván jutni a gárda.

2012 dióhéjban:
Az orvosi csoda éve, avagy hogyan futott Adrian Peterson egy térdszalag-szakadásból visszatérve 2097 yardot 6 yardos futásonkénti átlaggal. Külső szemlélő számára nagyjából ennyiben ki is merülhetne a Vikingek tavalyi szezonjának értékelése, de azért egy 10-6-os mérleg elérése és a rájátszásba jutás az egész csapat erőfeszítéseinek eredménye volt. Természetesen AP extra teljesítménye (melyet MVP címmel is honoráltak szezon végén) segített elfedni a hiányosságokat, hullámvölgyeket, melyek az irányító teljesítményében, a passz elleni védekezésben vagy középső LB poszton jelentkeztek, és egy utolsó fordulóban aratott Green Bay elleni győzelemmel sikerült becsusszanni a playoff-ba. Ott aztán kiderült, hogy van Pondernél rosszabb irányító is a keretben, ez pedig már kevésnek bizonyult a Packers otthonában egy újabb bravúrhoz.

Az edzői stáb:
A vezetőedző, Leslie Frazier 2007 óta szolgálja a csapatot, eleinte védelemért felelős koordinátor volt, majd a 2010-es szezon közben vette át a vezetőedzői feladatokat, először ideiglenes, majd 2011 januárjától állandó jelleggel. Az egykori Super Bowl győztes cornerback edzői pályáját egyetemi csapatoknál kezdte, 11 évnyi tapasztalatgyűjtés után 1999-ben csatlakozott Andy Reid stábjához az Eagles csapatánál, mint defensive back edző. Hasonló poszton, illetve védekezésért felelős koordinátorként dolgozott a Bengals és a Colts gárdájánál is, mielőtt Minnesotába tette volna át székhelyét.
A támadásokért elsősorban Bill Musgrave felel. Az egykori Oregon irányító (aki tagja is az iskolai Hírességek Csarnokának) 2011-ben került a csapathoz. Musgrave elsősorban irányítókat edzett karrierje korábbi szakaszaiban, például a Virginia egyetemen Matt Schaub dolgozott a keze alatt, míg a Vikingek előtt Matt Ryan fejlődését felügyelte Atlantában. 
A védelemért Frazier mellett Alan Williams felel, aki 2012 óta tartozik a stábhoz. Érdekesség, hogy Williams játékosként futó poszton szerepelt (és a William & Mary csapatánál együtt játszott a mostani Pittsburgh vezetőedző Mike Tomlinnal is). Williams Tony Dungy edzői stábjában kezdte karrierjét defensive back edzőként 2001-ben Tampában, majd követte Dungy-t Indianapolisba, ahol ugyanezt a pozíciót töltötte be 2011-ig, mielőtt Minnesotába költözött volna.
A stábból említést érdemel még Mike Singletary, az egykori legendás LB és kevésbé legendás vezetőedző, aki egyrészt a linebackerek munkáját felügyeli, másrészt Frazier asszisztense is egyben.

A támadók:
A Vikings tavaly a 2. legeredményesebb futójáték mellett a 31. helyen végzett a passzjáték tekintetében, így a hosszú távú fejlődés záloga nem lehet más, mint a passzjáték erősítése, és ezzel Adrian Peterson némi tehermentesítése. A korábbi tapasztalatok ráadásul azt mutatják, hogy egy 2000 yard feletti szezont követően erős visszaesés szokott bekövetkezni a futók teljesítményében, úgyhogy nem lehet azzal kalkulálni, hogy AP 2013-ban is ilyen mértékben viszi a vállán a gárdát. A megfelelő lépéseket mindenesetre a keret kialakításánál megtették a vezetők. Az elkapó Percy Harvin távozott a csapattól, hiába univerzális játékos, állandó sérülései miatt nem lehetett rá építeni egy egész szezonban. Pótlására a draft első körében a hasonlóan veszélyesnek ígérkező, ám még nagyon kiforratlan Cordarelle Patterson érkezett. A legnagyobb erősítést azonban a csoportrivális Green Bay-től megszerzett Greg Jennings jelentheti, ha az utóbbi években szintén sérülésekkel bajlódó játékos egészséges tud maradni, és megszokja, hogy Favre vagy Rodgers helyett Ponder passzaival kell megbirkóznia. Ezzel el is érkeztünk a kulcskérdéshez, ez pedig a 3. szezonját kezdő Christian Ponder fejlődése. Az egykori Florida State játékos igen hullámzó teljesítményekre képes, még ilyen futójáték mellett is, ráadásul egyelőre több a hullámvölgy is, mint a hullámhegy. Főleg passzkísérletenkénti 6,1 yardos átlaga szúr szemet, összevetve azzal, hogy Peterson futással hozott 6 yardot cipelésenként… Ponder segítségére a korábban említetteken túl leginkább Kyle Rudolph TE lehet, aki tavaly közel 500 elkapott yardot és 9 TD-t hozott össze. Természetesen kiemelten kell említeni a támadófalat is, kizárólag a saját zsenijétől senkiből nem lesz 2000 yardos futó. Különösen a center, John Sullivan, illetve a két tackle, Matt Kalil és Phil Loadholt tartozik a szűkebben vett elithez, de a korábbi Colts OT, Charlie Johnson is magára talált, mióta guard posztra került. Jelenleg egyedül a RG poszt kérdéses a falban, ahol a tavalyi kezdő Brandon Fusco kapott némi konkurenciát Seth Olsen és két újonc (Baca és Bond) személyében.

A védelem:
A korábban éveken keresztül domináns védelem fénye az elmúlt 1-2 szezonban már kopogatott, a korábbi "Williams-falból" Pat visszavonulása és Kevin óvatos hanyatlása nem tett jót a futás elleni védekezésnek, amin Jasper Brinkley MLB-ténykedése sem javított sokat. Emellett a hátsó alakzat sem volt teljesen kiegyensúlyozott, a 9. legtöbb passzolt yardot kapták, és a 8. legjobb irányító mutatót engedélyezték az ellenfelek irányítóinak. Ez egy olyan csoportban, ahol Rodgers, Stafford, Megatron, Cutler, Brandon Marshall jelentik a passzjátékot, megengedhetetlen szint, nem is véletlen, hogy tavaly és idén is ment 1. körös választás a hátsó alakzatba. A tavaly választott Harrison Smith kiváló évet zárt safety poszton, közel 100 szerelése mellett labdaszerzésekkel sem maradt adós. Hasonló szintet várnak az idén draftolt Xavier Rhodes-tól is, azonban azt el kell mondani, hogy CB poszton ritkán nyújt valaki az első évétől kezdve domináns teljesítményt. Mellette is inkább fiatal játékosok alkotják a poszton a keretet, Chris Cook évek óta küzd azért, hogy ne csak ígéret legyen, Josh Robinson és A.J. Jefferson sem tartozik a tapasztalt veterán kategóriába, szóval itt még akadhatnak problémák. Ami segítség lehet, az a védőfal hatékony munkája az ellenfél irányítói ellen. Tavaly az Allen – Robison – Griffen trió 28 sacket jegyzett összesen, tőlük idén is várható hasonló teljesítmény, viszont a fal közepéről kevéssé érkezett nyomás. Ezt a gondot orvosolhatja a szintén újonc Shariff Floyd, aki az idei draft egyik nagy csúszója volt, top 10-es tehetségként került végül 23. helyen kiválasztásra. Ő (főleg, ha a most rakoncátlankodó térde meggyógyul) képes lehet az ellenfelek támadófalán gyakran átjutva zavart okozni és profitálni a defensive endek tevékenységéből is. A linebacker sor is átesett némi vérfrissítésen, szintén a Packersből érkezett a tavalyi szezont sérülés miatt kihagyó Desmond Bishop, aki egészségesen jelentős javulást hozhat a távozó Brinkley-hez képest, bár nem biztos, hogy középen kerül bevetésre. Van olyan elképzelés, hogy a tavaly szélen játszó Erin Henderson kerül MLB posztra, és Bishop az egyik szélső LB helyén fog játszani. Az biztos, hogy Chad Greenway helye atombiztos, és az is, hogy a két Penn State újonc, Gerald Hodges és Michael Mauti is erőteljesen teperni fog minél több játékidőért.

Speciális csapat:
A tavalyi év egyik nagy találmánya volt az újonc rúgó, Blair Walsh, aki mindössze 3 rontott mezőnygól kísérlet mellett megdöntötte az egy idényen belüli 50+ yardos mezőnygól rekordot, nem is rontott 50 yardon túlról, és többek között beverte azt a kísérletet is, amivel az utolsó héten sikerült bebiztosítani a rájátszásba jutást. Az ő sikerén felbuzdulva punter poszton is az ifjúságra szavaztak idén a vezetők, az idei draft 5. körében érkező Jeff Locke veszi át Chris Kluwe helyét (ezzel sok vicces nyilatkozattól és tweettől megfosztva a csapat szurkolóit). A visszahordásban is a Harvin – Patterson csere érdemel említést, kérdés, hogy az újonc mennyire tudja az első pillanattól kezdve pótolni a liga egyik legveszélyesebb visszahordóját.

Összegzés:
Tavaly némi meglepetésre jutott rájátszásba a gárda, ezzel természetesen megágyazva annak, hogy az idei szezonban már megfogalmazott elvárás legyen az ismétlés. A csoportot és a sorsolást elnézve ez nem lesz egyszerű menet, a védelemben sok volt a személyzeti változás, kulcsposztokra érkeztek újonc játékosok, akiktől már az első meccsektől kezdve komoly teljesítmény kell, de a legnagyobb kérdés, hogy Ponder képes lesz-e legalább egy közepes passzjátékot levezényelni, és ezzel némileg levenni a terhet AP vállairól.

Minnesota Vikings
briareos 17.	empty taxi 15.	gabokocka 17.	gabtsi 27.	habi 10.
kristof 6.	rajna 10.	shawnka 9.	vassadi 15.

Somoskövi Gergely (somoskovig)