ACC beharangozó 2010 - 1. rész

Az Atlantic Coast Conference, vagyis ACC égisze alatt 12 csapat verseng 2010-ben is, mégpedig 2 csoportra bontva, amelyek a konferencia nevét is adják. A két csoport élén végző gárda majd csoportdöntőt vív az ACC bajnoki címért a szezon végén, eldöntve, hogy ki kvalifikálja magát automatikusan valamelyik nagy Bowlra. A két csoport azonban közel sem azonos erejű. Míg a Coastal hat csapata között 4 bajnokesélyest is találunk, addig az Atlantic-ben ez maximum kettőről mondható el, szóval előbbiben jóval nagyobb tülekedés várható majd az első csoportmeccstől kezdve.
Kezdjük az ismerkedést a gyengébbnek tűnő Atlantic gárdákkal.

Florida State Seminoles

A húzónév ebben a hatosban a 'Noles gárdája lehet, amely új érát kezd, hiszen a legendás Bobby Bowden helyett idén már Jimbo Fisheré a vezetőedzői szék. Rajta kívül a védőkoordinátor is új a posztján, Mark Stoops korábban 5 évig volt az Arizona Wildcats-nél hasonló szerepkörben, ahol a secondary-t is igazgatta. Fisher viszont nem új arc, három évig várt a kinevezésre a korábban offenzív koordinátori és QB edzői feladatokat ellátó szakember. Utódja az OC szerepkörben az eddigi TE-edző, James Coley.
A Tallahassee városában található gárda az állandóságot képviseli az élmezőnyben. 1976 óta nem volt negatív mérlegű szezonjuk, és az a veszély most sem fenyegeti őket, hogy ez megtörik, viszont az elmúlt években kiemelkedően erős csapatot sem sikerült összegyúrni, hiszen utoljára 2003-ban arattak legalább 10 győzelmet. A sorsolásuk miatt ez idén sem lesz könnyű feladat, hiszen a menetrend szerinti Florida elleni rangadón kívül olyan kiemelt ellenfelekkel kötöttek le mérkőzést az ACC-n kívül, mint a BYU vagy az Oklahoma. Ezt indokolhatja az is, hogy nagy veszíteni valójuk nincs ha az "at-large" alapon nem lesznek az élmezőnyben ligaszinten, de a Boston College-ot megelőzve ott lesznek az ACC döntőben és meg is nyerik azt, mert akkor garantál a BCS Bowl mérkőzés. Ez így leírva egyszerűnek tűnik, a pályán azért feltehetően nem lesz az.
Amire alapozhatnak az a támadófal. 2008-ban három újonc és két másodéves srác alkotta ezt az egységet, akiket természetesen fel is faltak az ACC rutinos védelmei. Két évvel később viszont változatlan összeállításban fut ki a Seminoles ezen ötöse a gyepre, és mára az egész élvonal egyik legjobb, legrutinosabb Oline-ja ez. Élükön az a Rodney Hudson, aki az egyik legígéretesebb draft prospect a Guardok közül, és ha holnap rendeznék a draftot, akkor jó eséllyel vinnék el az első körben. Hudson LG poszton szerepel, és azon túl, hogy egyetlen sacket sem nyeltek be róla tavaly, még QB siettetésig sem (!) jutottak ellene a pass rusherek.
A gárda másik nagy sztárja, akinek a rivaldafény is bőven kijut, az Christian Ponder, a csapat utolsóéves irányítója. Olyannyira utolsó éves, hogy tavaly már lediplomázott juniorként, de maradt senior évére is, ahol már csak a futballra kell koncentrálnia. A döntésben nagyban közrejátszik, hogy tavaly megsérült a válla, és az utolsó négy meccsre át kellett adnia a stafétabotot az egyébként remekül helytálló EJ Manuelnek (vele 3-1 lett a mérleg). Előtte viszont Ponder olyan erényeket csillogtatott, amik miatt idén a Heisman esélyesek sorába is beleillik. Kilenc meccs alatt 2717 yardot passzolt, 14 touchdownnal, de az igazán kiemelkedő a 68.8 %-os passzpontossága. Nem lehet állítani, hogy elit elkapórészleggel dolgozna együtt, de választék az legalább van. Érdekes lehet majd Christian Green szereplése az elkapók között, aki true freshman, és az egyik legértékesebb középiskolás játékosnak tartották a posztján. A futókra szinte tökéletesen igaz, ami a WR-ekre is, nincs nagy sztár, de egy erős passzjáték mellett többen is megélhetnek.
A védelemben elsősorban a secondary-től kell javulás tavalyhoz képest, nem véletlen, hogy Stoops lett az új DC, akinek ez az egység a szakterülete. Elvileg óriási sorscsapásnak kellene lennie, hogy egy 1. körös CB elhagyta a gárdát, de az immár a Saints szurkolóit boldogító (?) Pat Robinson tavaly hatalmas hírneve ellenére nem sok értékelhető meccset tudott lehozni, így pótlása sem egetverő probléma. Sztár CB idén is lesz, mégpedig Greg Reid, akit ugyanúgy szétpasszoltak tavaly, mint másik oldali társát, de ő újonc volt, és már csak ezért is borítékolható a jobb idénye 2010-ben. Nem mellesleg kiváló visszahordó, ebben a szerepkörben alighanem több szép pillanatot is szállíthat majd Osceola törzsfőnök népének.
Robinson mellett a másik draftolt védő Dekoda Watson volt idén, de nála nagyobb tehetségeket is sikerült már pótolnia az FSU-nak a linebacker sorban. Ez még könnyebb volna, ha Nigel Carr nem rúgatta volna ki magát pár hete, ezzel kérdőjelessé téve az SLB posztot. Mivel van egy all-american kandidáns gyenge oldali játékosuk (Nigel Bradham), és egy jónak mondható MLB (Kendall Smith), így akár a freshman Jeff Luc kezdőbe állítása sem lenne vakmerő ötlet. Luc még Greennél is értékesebb recruitnak számít, és bár MLB volt gimiben, lehet megérdemelné a bizonyítási lehetőséget azonnal.
A védelem gyenge pontja gyaníthatóan a védőfal lesz, ahol nem találunk egy nagy nevet sem. Tavaly óta súlyban erősödött az egység, ezt a mérlegelés bizonyítja, de hogy teljesítménybeli javulással is jár-e mindez, az már kétséges.
Összességében a Florida State a diviziójának az egyik nagy esélyese, de hogy sikerül-e ennél messzebbre is jutni, és elhódítani az ACC bajnoki címet, az jelenleg megtippelhetetlen.

Boston College Eagles

Az Eagles tavalyi offszezonja nem volt éppen tökéletes. Jeff Jagodzinski főedző elment állásinterjúra a Jets-hez, ennek örömére el is bocsátotta az egyetem azonnal. A csapat irányítója, Dominique Davis pedig, akivel hosszú távon szerették volna megoldani a posztot, kirívóan gyengén szerepelt az iskolapadban, emiatt pedig a futballtól is eltiltották. Ezeknél jóval sokkolóbb hír volt, hogy Mark Herzlich, a gárda arca és egyben kiváló linebackere rákkal küzd, és nem a focikarrierjét, hanem az életét fenyegető betegsége van. Ennek ellenére nem futottak rossz szezont, 8-5 lett a mérlegük, igaz csak 2 pozitív mérlegű csapatot gyűrtek le, de a Lefevour-féle Central Michigan elleni W különösen szép siker volt. Ami viszont fontosabb, hogy Herzlich 1 év alatt úgy tűnik legyőzte a halálos kórt, és már ott van újra a csapatban játékra készen. Igaz, pár hete eltörte a lábát, de keményebb gyerek ő annál, hogy ilyen kisstílű sérülés miatt távolmaradjon a gyeptől, és a hírek szerint ott lesz a szezonnyitón a sasok kapitánya.
Akárcsak az FSU, a bostoniak sem voltak pofozógépek mostanában, utoljára 1998-ban zártak negatív mérleggel, igaz hangzatos sikereket még Matt Ryannel sem arattak. Idén meg van erre a lehetőség, mert nem túl erős schedule-t válogattak maguknak össze. A Coastal csoport két kirívóan gyenge csapatával is megmérkőznek (Duke, Virginia) és három nagyágyút elkerülnek, míg a non-konf ellenfelek közül egyedül a Notre Dame elleni rivalizálás miatt van nívós ellenfelük, a Syracuse, a Kent State, és a másodosztályú Weber State ellen elviekben sima győzelmet kellene aratni.
A siker leginkább Montel Harris-en fog múlni, aki újoncként és másodévesként is megdöntötte korcsoportja futási rekordjait a BC történetében. A harmadéves fenomén tavaly úgy futott közel 1500 yardot és 14 TD-t, hogy a kezdő fullbackjük az egész szezont kihagyta achilles in sérülése miatt. Idén ő is visszatér.
Rengeteget segít neki a támadófal, ami a Seminoles egységétől ugyan elmarad, de az ACC-ben így is elitnek számít. Egy jelentős veszteségük van, Matt Tennant immár profi centerként keresi a kenyerét, viszont Anthony Castonzo személyében egy tán még Hudsonnál is ígéretesebb végzős játékosuk van, aki az NFL-ben is megbízható LT lehet majd egyszer.
Kell is a stabil fal, mert elit QB az nincsen. Mike Shinskie-ről a tavalyi cikkekben több alkalommal is megemlékeztünk, aki 25 évesen döntött úgy, hogy az alacsony ligás baseball helyett beíratkozik egy újabb egyetemre, és ha már itt volt, elkezdett focizni is. Nem több egy game manager-nél (2049 yard, 15 TD, 14 INT tavaly), de Harris mellé ez is elég adott esetben. A szerzett rutin ráadásul neki dolgozik. Ha befuccsolna, akkor pedig a megszokott korban lévő másodéves Mike Marscovetra bevetésre kész, aki jóval atletikusabb is Shinskie-nél. Nem segíti a QB helyzetét, hogy Rich Gunnell, a Boston College történetének legeredményesebb elkapója lediplomázott, aki az elsőszámú, amolyan biztonsági célpontja volt az újoncnak. Colin Larmond volt a másik kezdő WR, ő maradt is, de az elmúlt héten súlyos térdséülést szedett be, ami következtében kihagyja a teljes szezont. Remek testi adottságai ellenére ő elsősorban Gunnell árnyékában játszott eddig is, így egyáltalán nem volt biztos, hogy feküdt volna neki a no1 szerep. Így most nagy a tülekedés a depth charton, az NFL rajongóknak elsősorban Bill Flutie neve csenghet ismerősen, aki a legendás Doug Flutie unokaöccse, (és a csapat puntere is). Legalább Chris Pantale, a másodéves TE ideje eljöhet, aki tavaly újoncként nem okozott csalódást (25 elkapás, 223 yard).
A védelemben Herzlich személye az erős oldali linebacker poszton a fő fegyvertény, hiszen a 2008-as szezon legjobb védőjéről van szó az ACC-ben, aki gyaníthatóan nincs olyan formában és erőállapotban, mint a betegsége előtt, de az egyetemi futball linebackereinek túlnyomó többségénél így is sokkal jobb játékos. Az, hogy nem zuhant össze a védelem tavaly nélküle, elsősorban az újonc, mára másodéves MLB, Luke Kuechly érdeme. A fiatal szárnysegéd tavaly szolid 158 tackle-le mutatkozott be a ligában, aminél csak egyetlen játékos tudott többet csinálni az egész élvonalban, sőt 13 negatív yardos szerelése is akadt. Vele és Herzlich-kel a fedélzeten az is simán belefér, hogy a gyenge oldalon nincs biztos kezdőjátékos.
A secondary-ben, és a védőfalban már koránt sem találunk ekkora neveket, de egyik unit sem nevezhető rossznak. Hátul Isaac Johnson (CB) és a harmadik kezdő évére készülő Wes Davis (FS) lehetnek a csapat erősségei, míg a falban inkább a DE-k húzzák majd a szekeret. Annyiban áthidalható a monstre védőfal hiánya, hogy a Florida State is hasonló gondokkal küzd, szóval ezen nem fog múlni az egymás közti parázs csata, kivéve persze ha egyikőjük talál egy csiszolatlan gyémántot elég gyorsan.

Clemson Tigers

Tavaly nagy éve volt a Tigriseknek, hiszen konferenciadöntőt játszhattak és 1991. után ismét esélyük volt bajnoki címet szerezni. A siker elmaradt, a Georgia Tech az alapszakasz után a döntőben is legyőzte Dabo Sweeney csapatát, és kvalifikálta magát az Orange Bowlba. Hullmázó szezon volt a tavalyi, hiszen a szezon második felében 6 meccses győzelmi szériára is futotta, ám a sok vizet nem zavaró Marylanddel szemben elvéreztek például, míg az állami rivális ellen South Carolina ellen az elmúlt 16 év legsimább vereségét könyvelhették el. Persze ez senkit sem érdekelt volna, ha összejön az ACC bajnoki cím. Az idei szezonnak jóval szerényebb célokkal vághatnak neki, hiszen rengeteg húzóember távozott a sikercsapatból CJ Spillerrel az élen, aki az iskolatörténet egyik legjobb játékosává érett utolsó szezonjára. Ennek ellenére elképzelhető egy újabb menetelés, ugyanis 2009-ben is csak az utolsó hetekben kapaszkodtak fel a top25-ös listára, előzetes nagyobb várakozások nélkül. Ehhez viszont a tavalyinál is jobb és kiegyensúlyozottabb játék kell.
Szerencséjükre Kyle Parker QB idén is vállvédőt ragad, annak ellenére, hogy a Colorado Rockies az MLB draft 1/26-os pickjével lefoglalta a játékjogát. A denveriek megengedték Parkernek, hogy még egy évet segítse a Clemsont a focipályán is, utána viszont már egy másik sportban láthatjuk őt tétmeccseken. Kell is a rutinja a csapatba, mert Jacoby Ford, a gárda első számú elkapója immár Raider, és a másik megbízható célpont, Michael Palmer (TE) is az NFL-ben próbálkozik. Így furcsa mód az a Xavier Dye kerülhet középpontba, aki tavaly ilyenkor még transzferelni szeretett volna, mert nem találta a helyét a Tigers-ben. A támadófallal viszont elviekben nem lehet gond, mert 4 tagja visszatér, egyedül Thomas Austint kell pótolni, aki négy évig volt kezdő left guard. Alighanem Mason Cloy lesz az utódja, aki tavaly kezdő center lett volna, ha nem töri el a lábát, a helyére beugró Dalton McClain viszont meggyőző volt, így immár Cloy-nak kell alkalmazkodni. A fal legfontosabb tagja (nem csak posztja miatt) az LT, Chris Hairston, akivel 9-3 volt a mérlege a narancs-liláknak, nélküle pedig 0-2.
Végül a Spiller utódok: a legendás 28-as örökébe két RB fog lépni, és Sweeney azt reméli, hogy így megismételhető lesz a tavalyi számsor a futójátéknál. Jamie Harpert eleve azért toborozták 2008-ban, hogy Spiller távozása után is legyen egy elit futójátékosuk, más kérdés, hogy Wayne Ellington hamarabb beért, mint Harper, és már tavaly is 7.2-es futásonkénti átlaggal szerzett 491 yardot. Harper 418 yardig jutott, de ezek a számok Spiller árnyékában nem sokat mondanak. A Tigers ground game továbbra is veszélyes lesz, immár split carry-vel, ami kell is, mert a passzjáték eléggé kérdéses, hogy mennyire működik majd.
A védelem sokkal jobbnak néz ki elsőre. Ricky Sapp távozásával Da'Quan Bowers ideje is végképp beköszöntött, a harmadéves DE-től pedig azt várják, hogy igazolja 5 csillagos recruit mivoltát és Gaines Adams-szerű szezonnal örvendeztesse meg a szurkolókat. Ebben nagy segítségére lesz az a tény, hogy az ACC legmélyebb DT depth-je játszik mellette. Brandon Thompson a kiváló 4-3-as NT mellett Jarvis Jenkins (UT) is ki tud bontakozni (tavaly 69 szerelés, 11 minuszos), és akkor sem kell aggódni ha Miguel Chavis vagy Rennie Moore kap szerepet a fal közepén.
A védelem sztárja mégsem közülük kerül ki, hanem DeAndre McDaniel az. Az All-american címet szerző strong safety 2009-ben 102 szerelés mellett 8 interceptiont is jegyzett, bebizonyítva, hogy sok poszt társától eltérően a passzjáték kivédésében is lehet rá számítani. Az eljövendő szezon egyik legértékesebb prospect-je. A második legtöbb picket, hatot Reshard Hall jegyezte újonc nickelbackként, aki megkapta idénre a FS posztot, az ott szereplő Marcus Gilchrist pedig kihúzódik a szélre CB-nek, ugyanis Crezdon Butlert és Chris Chancellort is pótolni kell.
A fentiekhez képest a linebacker sorban egyáltalán nem ilyen bíztató a helyzet. Két rutinos kezdő, Kavell Conner és Kevin Alexander is NFL játékos lett, így Brandon Maye, a tavalyi redshirted freshman MLB az egyetlen biztos pont. Őt viszont a gyenge oldalra helyezik át, hogy Corico Hawkins-t ki tudják használni középen. A harmadik linebacker poszton az átlagosnál is nagyobb rotáció várható.
Hamar vízválasztóhoz érhet a Tigers szezonja, a 3-5. fordulóban Auburn, Miami, North Carolina szerepel a schedule-ben, így a nyitó 2 valószínűleg sima győzelem után lesz mi alapján belőni, hogy mit is tudnak igazán.

North Carolina State Wolfpack

A Wolfpack tavaly titkos esélyesként vágott neki a szezonnak, és amolyan fekete ló volt az ACC versengésben. Ennek rendje és módja szerint, bíztatóan kezdték a szezont, 3-1 volt a mérlegük mikor elkezdték a csoportküzdelmeket, egyik győzelmüket ráadásul a később megtáltosodó Pittsburgh Panthers ellen jegyezték. Az ACC-ben aztán nem sok babér termett Russell Wilsonéknak, a védelmük totál káosz volt, és még a Bowl lehetőséget sem sikerült összekaparni. Tom O'Brien mester negyedik szezonjának fut neki Raleigh városában, de továbbra is az első poitív mérlegűre várnak a szurkolók.
Akiben feltétlenül bízhatnak az Russell Wilson irányító, aki újoncként 17 TD-vel és 1 (!) interceptionnel mutatkozott be, hogy aztán a tavalyi szezonban csaknem megduplázza touchdownjainak számát. Ráadásul akkor sincs probléma, ha a mozgékony, ám sérülékeny vezérnek baja esik, hiszen Mike Glennon egy rendkívül tehetséges backup, aki Wilson távollétében a tavaszi edzőmeccsen is brillírozott, és sok csapatban simán kezdő lenne. Akárcsak Parker, Wilson is baseballozik, és ő is a Rockies játékosa, a 140. helyen választották ki, és a spring game-t is a baseball csapat miatt hagyta ki. Valószínűleg ezzel a felépítéssel (5'11 magas) ő sem lesz NFL QB, szóval nincs kizárva, hogy végzős éve előtt odébáll, de ez még messze van.
Célpontok is vannak szép számmal, például a TE, George Bryan, aki 40 labdát kapott el tavaly, a legtöbbet az ACC-ben. A kezdő WR párosból Owen Spencer ACC rekordot döntött azzal, hogy 25.5 yardos átlaggal kapott el 30 labdát, míg Jarvis Williams 11 touchdownjával máris a NC State történetének 3. legeredményesebb elkapója. Kell is a jó depth, mert a futók közül ketten is távoztak, így csupa rutintalan játékos közül Curtis Underwood tűnik befutónak a posztra, aki 2 és 3 éve is játszott csereként, tavaly viszont redshirt-öt kapott.
A támadófal nincs a legjobb állapotban, tavalyról hárman távoztak, élükön Ted Larsen centerrel, a maradó kezdők közül pedig RJ Mattes térdsérülés miatt nem edzett tavasszal, és az is kérdéses, hogy a right guard mikor nyeri vissza a gyorsaságát az ACL szakadás után. Az OL sztárja így az immár 3. kezdő évére készülő Jake Vermiglio lesz az LT helyen.
A védelem húzóneve Nate Irving, aki tavaly a teljes szezont kihagyta miután autóbalesetben a lába eltört, és életveszélyben is volt. Az MLB-ről mindent elmond, hogy 2008-ban úgy lett az ACC év csapata szavazásán az említésre méltók között, hogy a szezon egy harmadát akkor is kihagyta. Ő a Wolfpack egy szezonon belüli interception leadere is, ami nagy szó linebackerként, és ha egészséges tud maradni, rengeteget jelent az ő ottléte a védelem közepén. Erős oldalon Audie Cole, a tavalyi tackle gyáros szintén megbízható védő.
A secondary tavaly pocsék volt, de idén 4 olyan ember alkotja majd ezt a sort, aki még csak második szezonjára készül, mégis van kezdő rutinja. Négyen összesen 21 meccset tudnak a hátuk mögött kezdőként, ami újoncoktól nem rossz. Ráadásul a kiváló WR állomány miatt elit ellenfelekkel szemben edződnek, ami hamar meglátszódhat sophomore teljesítményükön.
A védőfal közepéről mindkét DT távozott, de így is erős maradt a poszt, hiszen a négyes rotáció is gördülékenyen működhet. Natanu Mageo, a korábbi Junior College transzfer első meccsét sacket és interceptiont is jegyzett. A teljes DL új lesz, mert a 2 kezdő DE sincs már itt, Willie Youngot például a Detroit Lions rosterén találjuk. Audi Augustin a legrutinosabb bevethető DE így, hiszen szituációs pass rusherként sokszor pályára került korábban, viszont 3 play-es játékosnak még kipróbálatlan. A másik oldalon Michael Lemon lehet a befutó, aki a Georgiát is megjárta, és kései csatlakozása ellenére jó számokkal nyitott új csapatában, David Akinniyi pedig a Northeasternben 3 évet játszott végig a másodosztályban, de ott megszűnt a csapat, így a legmagasabb egyetemi szinten is kipróbálhatja magát végzősként.
A North Carolina State 2005 óta nem játszott Bowl meccset, most van lehetőségük kiharcolni egyet, de az Atlantic első helyére odaérni nagyon nagy meglepetés lenne.

Wake Forest Demon Deacons

Érdekes szezonon van túl a WF, bár a csapat szurkolói inkább a frusztráló szót használnák, ha jellemzni kéne. Öt gyözelmet szereztek, akárcsak az NC State, ezzel három év után először zártak negatív szezont. Viszont a Clemson és a Florida State kivételével egyik ellenfelük sem tudott föléjük nőni, öt vereségük is csak egy field goalnyi vagy kisebb különbségen múlott. Az offense például jó éven van túl, a 2008-as ACC bajnokcsapatnál is több pontot csináltak, viszont a védelem hanyatlásnak indult, és leginkább a turnoverek hiányoztak. Nagy javulás nem várható az idei mérlegben sem, hiszen a schedule alapján már az is jó eredmény lenne, ha Bowl-t érő 6 győzelmet sikerülne összehozni.
Riley Skinner személyében az egykori sikercsapat irányítója távozott, utódlása pedig nagyon nem megoldott, ugyanis a helyére várt Skylar Jones egész nyáron befutónak tűnt a QB1 helyére, a legfrisebb depth charton viszont már csak harmadik. Ted Stachitas most az elméleti kezdő, de egyelőre – az egyébként remek stratéga – Jim Grobe mester gondolataiba nem nagyon látni bele.
Annyi azonban biztos, hogy három jó WR ki tud húzni a csávából akár egy közepes QB-t is, itt pedig a végzős Marshall Williams, és a két másodéves, Devon Brown és Chris Givens tavaly több, mint 2000 yardot kombinált össze, és a running backek is tudnak elkapni. Főleg Josh Adams, az elsőszámú futó, aki negyedik szezonjára készül, és ha a sérülések nem hátráltatják, akkor a változó offenzív sémában a legnagyobb húzóember lehet. Brandon Pendergrass tehermentesíti majd, de ő is sokra hivatott futó, aki freshman szezonjához képest kissé visszaesett tavaly (4.8 yardos futásonkénti átlagot nehéz megismételni), de neki is segít, hogy 2010-ben több lesz a futás a playhívásban. Ami hátrány lehet, hogy egy true freshman lesz a fullback, Tommy Bohanon.
Az sem kizárt, hogy az LT is újonc lesz, Steven Chase ugyanis azt játszott a tavaszi edzőmeccsen, plusz a fal jobb oldalára is új embereket kell találni. Russell Nenon center már 25 meccset tud a háta mögött, így miatta nem kell aggódni, de rajta kívül csak az LG, Joe Looney volt kezdő tavaly is.
A védelem elsősorban futás ellen volt rossz, total yardban és futásonkénti átlagos yardban is utolsók voltak az ACC-ben, ráadásul mindkét kezdő DT távozott (így a Philadelphiába kerülő Boo Robinson is), és csak újonc és másodéves fiataljaik vannak a fal közepére. Érdekes lesz majd figyelni Ramon Booi-t, aki 6'6-os magasságával kiemelkedik a Nose Guardok közül. A DE-k maradtak, Tristan Dorty helye biztos is, de a másik oldalon Kyle Wilber és Gelo Orange is sokszor pályára kerülhet. Két linebacker helye biztos a kezdő 11-ben, Hunter Haynes és Matt Woodlief is tud középen és a gyenge oldalon is játszani, Haynes még a secondary-ben is próbálkozott tavaly. Öccse, Riley Haynes is a rotáció része, de az erős oldalon nem ő , hanem Joey Ehrmann került be, aki újoncként 3.5 sacket jegyzett. A secondary-ből csak 1 fontos távozó van, de ő a csapat legjobb játékosa volt: Brandon Ghee. Helyét Josh Bush veszi át, aki FS-ként védekezett tavaly, ugyanis őt könnyebb pótolni Alex Frye-jal. A SS személye változatlan (Chyl Quarles), és a no2 CB posztért továbbra is Kenny Okoro (3 pick tavaly) és Michael Williams versenyzik majd.

Maryland Terrapins

Végéhez közeledik a Ralph Firedgen-éra a teknősöknél. A 63 éves mester 2001. óta igazgatja a csapatot, és bár szép időszakokat is megélt itteni karrierje alatt, a tavalyi 2-10-es mérleg hatalmas csalódás volt, főleg, hogy az egyik győzelmet a másodosztályú JMU ellen aratták. James Franklin OC a trón várományosa, de az ő legényei sem tettek ki magukért tavaly, az elmúlt 10 év második legkevesebb pontját szedték össze, igaz a legtöbbet is kapták. A csapat nagyban átalakul, szerencséjükre azonban a schedule-ben a Duke és a Virginia szerepel a másik ACC csoportból, ami nagy könnyebbséget jelent. Céljuk nekik is a Bowl szereplés lehet reálisan, hat győzelemnél többet viszont csak meglepetés sikerekkel tudnak majd aratni.
Legjobb támadójuk Torrey Smith, aki visszahordóként az egész NCAA-ben az egyik legveszélyesebb, de WR-ként is egyre jobb számokat produkál. Tavaly ő örökölte meg Darrius Heyward-Bey szerepét az első számú WR posztján, és a nem túl veretes QB munka ellenére jó szezont zárt (61 elkapás, 824 yard, 5 TD). Társai Adrian Cannon és Ronnie Tyler lesznek, akik ketten együtt kb hasonló számokat tudnak produkálni, mint Smith egyedül. Nem kizárt azonban, hogy mindhárman visszaesnek statisztikailag, mert az új QB, Jamarr Robinson elsősorban a dual-threat mivolta miatt került előtérbe a vezetőség elképzeléseiben, a scrambling képessége pedig akár meccsenként 100 yard körüli pluszt jelenthet a földön. Ha becsődölne, akkor Clay Belton is megmutathatná magát, aki a Miami Redshawks csapatában 6 meccsen már kezdő volt, és a transzfer után itt kötött ki. A futással egyébként sem kéne, hogy gond legyen, Da'Rel Scott 2008-ban 1133 yardot futott (8TD), tavaly viszont csuklósérülés miatt 5 összecsapást kihagyott. Erre az öt meccsre Devin Meggett ugrott be, és 6 touchdownnal jelezte, hogy idén veszélyes párost alkothatnak közösen. A támadófalból persze nagyon fog hiányozni Bruce Campbell, aki immár Oaklandben készül az idényre, de a center Phil Costára sem számíthatnak tovább. Utóbbi helyét Paul Pinegar veszi át, aki az összes létező poszton megfordult már a falban, más kérdés, hogy ez jót tesz-e a teljesítményének. RJ Dill marad right tackle, Andrew Gonelláé az egyik Guard poszt továbbra is, a két megüresedett helyre pedig Lamar Young rangidősként (Jr) pályázik, az RG pedig Justin Lewis, esetleg Bennet Fulper lehet. Mindkettőnek 1 meccs tapasztalata van kezdőjátékosként.
A defense-ben a linebackerektől várható a legbiztosabb munka. Mike Wujciak MLB egy 133, majd egy 131 szereléses szezont tud a háta mögött, tavaly ACC válogatott is volt, és seniorként is szeretne valami hasonló címet szerezni. Zónában sem zavarodik meg, 2 picket fogott és ezeket összesen 152 yardon keresztül hordta vissza tavaly. Jó mutatóit segítheti, hogy társai változatlanok. Demetrius Hatsfield a gyenge oldalon, Adrian Moten pedig az erősön. Utóbbi már 18 minuszos szerelést, és 13 sacket szorgoskodott össze teknősbékaként. A védőfalból viszont csak AJ Francis személye változatlan, aki újoncként nyomta végig a szezont a Nose Tackle szerepkörben, és bár nem volt kiemelkedő éve, szép karrier előtt áll. Társa De'Onte Arnett lehet ha futás ellen kell védekezni, Zachariah Kerr pedig ha pass rush-ra van szükség. Ha mindketten csalódást keltenek, akkor Francis NT cseréje, Joe Vellano is szignifikáns számú akciót láthat. A DE-knél abban rejlik a probléma, hogy az egykori remek recruit, Masengo Kabongo nem tudott kibontakozni, és gyanúsan most sem lesz kezdő. A rotációba viszont alaphelye van, akárcsak Drew Glosternek, de a kezdőcsapatba Justin Anderson (so) és a rutinos Derek Drummond készül. A secondary-ben a Dolphins által draftolt Nolan Carroll tavaly eltörte a lábát, így Cameron Chism 10 meccses rutint tudott szerezni. Társa lehet Dexter McDougle vagy Trenton Hughes, de mindkettő inkább atléta, mint focista. A safety-k sem voltak kezdők tavaly, de Kenny Tate (FS) és Antwine Perez (SS) is stabil része volt a rotációnak, és a nickel meg a dime csomagoknak.

Herczeg Ádám (Höri)