ACC figyelő 14 - A döntő

 

ACC döntő 2010

Florida State Seminoles – Virginia Tech Hokies

2010. december 5. 01:45, Bank of America Stadium, Charlotte, NC

 

A tét

Az Atlantic Coast konferencia bajnoki címe. A győztes automatikus résztvevője lesz a 4 BCS Bowl egyikének, az Orange Bowlnak.

A helyszín

A Carolina Panthers több, mint 73 ezer férőhelyes stadionja.

A résztvevők

Az ACC két csoportjának, a Coastal valamint az Atlantic divizió győztese.

Történelem

2005 óta rendezik meg az ACC konferencia döntőjét.

A Florida State az első évben jutott be eddig egyszeri alkalommal, és akkor le is győzte 27-22-re a mostani ellenfelét. A Hokies ezután többször is vígasztalódott, 2007-ben és 2008-ban is a Boston College ellen gyűjtötte be a konferencia bajnoki címét. Tavaly a Georgia Tech és a Clemson vívta a finálét. Érdekesség, hogy 2008-ban az a Tyrod Taylor lett a döntő MVP-je, aki a mai napig a pulykák irányítója.

Statisztika                                                                                                                

Florida State Seminoles

összetett mérleg: 9-3

ACC mérleg: 6-2

BCS top25 helyezés: #21

Átlagos szerzett pontok: 31.7 (országos 38.)

Átlagos kapott pontok: 17.8 (országos 11.)

 

Virginia Tech Hokies

összetett mérleg: 10-2

ACC mérleg: 8-0

BCS top25 helyezés: #15

Átlagos szerzett pontok: 34.8 (országos 21.)

Átlagos kapott pontok: 17.9 (országos 13.)

 

Végzős NFL prospectek

Florida State

Rodney Hudson (OG)

Christian Ponder (QB)

Markus White (DE)

Ryan McMahon (C)

 

Virginia Tech

Rashad Carmichael (CB)

John Graves (DT)

Steven Friday (DE)

Tyrod Taylor (QB)

 

Az eddig megtett út

A Virginia Tech amilyen nehezen kezdte az évet, olyan simán került be végül a döntőbe. A szezonnyitó egyik nagy rangadóján kikaptak a Boise State Broncos csapata ellen, majd történelmi eseményként, a top25-ös rangsorban lévő helyezésük ellenére a másodosztályú James Madison is ki fogott rajtuk. Innentől viszont nem volt megállás, az összes csoportmeccsüket behúzták, így vitathatatlanul ők a mérkőzés esélyesei.

A Florida State sokkal kalandosabb körülmények között jutott el a fináléba. Ők is buktak a szezon elején egy konfon kívüli rangadót, ráadásul az Oklahoma csúnyán helyben hagyta őket. Ennek ellenére 6-1-es mérleggel indítottak, mielőtt jött a két nagy north carolina-i csapat, akik ellen egyaránt elvéreztek. A NC State ellen egy buta goalline fumble, a UNC ellen pedig több közeli kihagyott mezőnygól tette izgalmassá az alapszakasz végjátékát. Múlt héten viszont a Maryland megtette azt a szívességet, hogy kiüsse a nyeregből az NC State-t, így a Florida State nyerte a divízióját, miközben az ősi rivális Florida Gators-t is móresre tanították.

Ki dönthet?

A Virginia Tech 3 fejű futószörnye. Ryan Williams sérülése miatt idén nem tudott olyan Heisman esélyes szezont futni, mint tavaly, és bár még most sem teljes értékű tag, a gólvonal közelében nagyon nehéz megfogni. Elődje, Darren Evans viszont egy év kihagyás után újra itt van, és újra halmozza a yardokat. Mivel egyikőjük sem végzős, így jövőre talán sikerül olyan rettegett tandemmé összeállni, mint amit már idén is vártunk. Hozzájuk csatlakozik David Wilson, aki a visszahordó is, és a sebességet adja ennek a hármasnak. Ha pedig Tyrod Taylor is beszáll a buliba, akkor tőle sem meglepetés egy 50-100 yardos futóteljesítmény.

Taylornak a TE, Andre Smith-en kívül három fő elkapója van. Jarrett Boykin az első számú, de Danny Coale nagy meccsén sem kell majd csodálkozni. Ami szomorú, hogy Dyrell Roberts szezonja hamarabb véget ért, mint a csapaté, pedig ő is rengeteg lehetőséget rejtett magában, míg aktív volt. Bombaerős ez a támadósor nélküle is, amiben az OL csak 1 seniort vonultat fel, legnagyobb sztárja pedig az LT, Blake DeChristopher.

 

A védelem 4-3-at vagy 4-2-5-öt védekezik leggyakrabban, és fő specialitásuk a labdaszerzés. Frank Beamer mester csapatai minden évben híresek arról, hogy ballhawkok alkotják, akik ha a yardokat nyelik is be, minden playben benne van, hogy turnover a vége. A védőfalból John Graves-t és Steven Fridayt kell kiemelnem, előbbi a futás, utóbbi a passz elleni védekezés alappillére.

Az ACC tán legjobb CB párja dolgozik itt együtt. A bokáját fájlaló Rashad Carmichael, valamint a még csak másodéves Jayron Hosley az a duó, amelynek egyik tagjára sem életbiztosítás dobálózni. Hosley mellesleg punt returnerként is csinált már pár touchdownt karrierje folyamán. Plusz a sok hibrid felállás azt is magával hordozza, hogy a safety-k fizikálisabbak az átlagnál, a linebackerek pedig jobban zónáznak, mint azt hinnénk.

Ezek után pillantsunk rá a Florida State-re, amely jóval kevesebb playmakert tartalmaz.

Egyértelműen Christian Ponder az offense első számú embere. Szöges ellentéte a másik oldal irányítójának, hiszen egy profi élet előtt álló quarterback ő, míg Taylor a spread adta lehetőségeket használja ki. Idén Ponder ritkán tudott a tavalyi nagyszerű szezonjához hasonlót nyújtani, sőt sérüléssel is bajlódott ismét, de szombaton teljesen egyértelmű helye lesz a kezdőben. Jó hír lehet, hogy a Florida ellen a szezon tán legjobb meccsét játszotta le, szóval a formaidőzítés jól sikerült.

Elkapói közül Taiwan Easterling, Bert Reed és Willie Haulstead is bizonyára foglalkoztatva lesz, míg az egyaránt 6’6 láb magas Rodney Smith és a TE, Beau Reliford a red zone-ban tehet nagy szolgálatot.

Ellentétben a pulykákkal, itt a fullback poszt is hangsúlyos, Lonnie Pryor elkapóként is sokszor megjátszható. Az utat majd váltásban kell törnie Jermaine Thomas-nak, Ty Jones-nak vagy a kisebb Chris Thompsonnak. Apró probléma, hogy csak utóbbi teljesen egészséges, de mindhármójuk játékára van esély.

A skill posztokon kevesebb a tehetség a Seminoles-ban, viszont a mennyiségben lehet bízni, meg abban, hogy Ponder sokkal biztosabb kezű QB, mint Tyrod Taylor. Az offense legnagyobb ásza a támadófalban van, Rodney Hudson. A senior guard a 2011-es draft első kiválasztott játékosa is lehet a posztján. Emberfeletti méretekkel nem bír, viszont nagyon technikás, elit passz protektor. Párharca Big John Graves ellen kulcsfontosságú lesz. Friday ellenfele Andrew Datko lesz, rajta is sok múlik majd, illetve az RG pozíción is, amin annyi a sérült, hogy már az 5. számú játékosnak kell kezdenie.

 

A védelem országos szinten is elit pass rusher osztaggal áll ki, 4-3as alapfelállásban.

A fentebb már említett Markus White-nál is nagyobb ígéret két évvel fiatalabb társa, Brandon Jenkins, akinek két évfolyamtársa van a belső posztokon is. A linebacker sor teljesítménye nagyban függ Mister Alexandertől, akitől a legtöbb szerelést várhatjuk.

A fiatalság a secondary-t is jellemzi. Xavier Rhodes újoncként vált alapemberré, és bár a rutintalanságát többen is ki tudták használni, már idén megmutatta, hogy miért is számol vele komolyan Stoops DC úr. Rhodes felépítése lehetővé teszi, hogy a legkeményebb elkapókkal is felvegye a versenyt, a VT húzóneve, Boykin is alig nagyobb nála. A másik CB, Greg Reid a turnover gyáros, egyben az ország legrettegettebb visszahordóinak egyike. Az ő, valamint a Hosley/Wilson páros return-jei az egyik legérdekesebb párharc lesz a meccs folyamán.

Esélyek

Utaltam már rá, a számok és a mutatott játék is a Virginia Tech oldalán van. Tíz veretlenül megvívott csata után érkeznek Charlotte-ba, azzal a tudattal, hogy a csoportjukból senki sem tudta őket megverni. Ha nincs az a JMU elleni botlás a 2. héten, akkor most egy top10-es keret lehetne a Hokies-é. A Seminoles mellett szól, hogy hatalmas lelki többletet adhatott nekik a Florida legyőzése, akik ellen a Tebow-érában rendszeresen vergődtek, és, hogy a sírból hozták vissza a döntőbe jutás lehetőségét. Ha hasonló formában játszanak az indiánok, mint az alapszakasz zárómeccsén, akkor övék lehet a trófea, de 12 meccs alapján a jobb játékot eddig a Virginia Tech nyújtotta.

 

 

Herczeg Ádám (Höri)