ACC figyelő 2. rész

 

Összesen 10 meccsen voltak érdekeltek a hétvégén az ACC csapatai, rendkívül eltérő játékerőt képviselő gárdákkal csaptak össze, így az eredmény illetve az ellenfél milyensége alapján kategorizáltam be a játéknap történéseit.

 

A nagyhal megette a kishalat

Presbyterian @ Clemson 21-58

Morgan State @ Maryland 3-62

Egy-egy másodosztályú ellenfél látogatott Dél-Karolinába, illetve Marylandbe, de a papírformát nem sikerült egyiknek sem borítani. A Presbyterian kiélvezheti a rivaldafényt, hiszen a Wake Forest után újabb ACC csapattal mérkőzött meg, igaz a Clemson nem sokáig hagyta pályán a kezdő játékosait, mivel 5 offenzív play elég volt nekik a 14-0-s előnyhöz. Az első negyedben 59 játékos lépett pályára a Tigers színeiben.

 

A Maryland 1975. óta nem szerzett ennyi pontot egy meccsen, szünetben már 45-0-ra vezettek. A második félidőt itt sem a kezdő, Jamarr Robinson irányította végig, ami nem is meglepő, hiszen a Navy elleni bravúros győzelem után csak 4 meccsük volt regenerálódni a teknősöknek.

 

A sima W mellett az is közös a két egyetemben, hogy szombaton jóval nagyobb dobásra készülnek. A Terps már nem az első rangadóját vívja, így ha el tudnák kapni a West Virginia grabancát, akkor országos figyelmet nyerne a program, és a rangsorolás sem lenne elképzelhetetlen. Ehhez azonban legalább olyan szintű magabiztos passzjáték kell Robinsontól, mint a Morgan State ellen mutatott. A WVU-t láttuk, hogy hajlamos kiemelkedően gyenge napot kifogni, és bár ők az esélyesek, nem lesz diadalmenet a Terps elleni párharcuk, ha nem áll be gyökeres változás a játékukban.

 

A Clemson eközben Auburnbe utazik egy tigrisek közti interkonferenciás rangadóra. Dabo Sweeney mester fiai eddig nem sokat árultak el magukról, a két kiscsapat elleni sima győzelem nem sokat jelent. A másik tigrisek viszont egy top25-ös SEC csapat, egy az egész egyetemi futball elleni bosszút forraló irányítóval, szóval nem mondhatjuk, hogy a Clemson az esélyes, de ha nyernének, az sem lenne eget rengető szenzáció. Rangadó lesz, mindenképpen nézőbarát párosítás, akárcsak a Terps meccse.

 

Tisztes helytállás

Virginia @ (16) USC 14-17

Kent State @ Boston College 13-26

North Carolina State @ Central Florida 28-21

Első ránézésre nem teljesen érthető a csoport neve, de megmagyarázom. A Virginiától talán csak a legvérmesebb rajongói várták volna el a győzelmet LA-ben, míg a másik két párosításban a non-BCS tag volt méltó ellenfele a nagyobb nevű egyletnek. Mivel a UCF és a Kent State is élvonalbeli, így az előző csoportba degradálás lett volna betenni ezt a két meccset.

 

A Virginia egészen a találkozó végéig kiélezett harcott vívott a Trojans-szel, négy perccel a meccs vége előtt Robert Randolph akár 7 pontra is felhozhatta volna őket, de 35 yardról mellélőtte az FG-t, így a második touchdownjukat lényegében garbage time-ban (lefújás előtt 4 másodperccel) hozták össze, amikor már mindegy volt. Ennek ellenére bíztató játékot nyújtott a Cavaliers, ugyanis az első fordulóban remeklő USC offense a meccs nagy részében tehetetlen volt ellenük. Az első forduló felfedezettje, Keith Payne jegyezte a találkozó első félidei egyenlítő touchdownját. Történelmük első kaliforniai kirándulását egy szabad hétvégével pihenik majd ki.

 

A Boston College mindössze 6-3-as előnnyel vonult öltözőbe a szünetben, hogy aztán kihasználva az 5 labdaszerzést, magabiztosabbá varázsolja sikerét. Az offense gyengélkedése megint előjött. Shinskie-nek nincsenek megbízható célpontjai, és mivel sem ő, sem cseréje, Marschovetra nem mondható elit játékosnak, így a Kent State defense is komoly ellenállást mutatott. Négy hazai meccsel indítják a szezont, a soros bye week után a Virginia Tech, majd a Notre Dame ellen kell megmutatni, hogy tudnak ők ettől többet is támadásban. Egyik sem lesz egyszerű feladat.

 

A North Carolina State fordított utat járt be a UCF ellen, jól indultak (21-0), de a második félidőre leolvadtak. Szerencséjükre időben véget ért a találkozó. Ami viszont nem a szerencsén múlott az 5 labdaszerzés. Egyet touchdownra is váltott CJ Wilson, másik kettő pedig TD drive-ot készített elő. A második játékrészben összesen 79 yardra futotta a 33%-os hatékonysággal passzolgató Russell Wilsonék erejéből, de mivel labdaeladás nélkül zártak, így Jeffrey Godfrey két utolsó negyedes pontszerzése ellenére is behúzták a 2. győzelmüket. Intő jel továbbá, hogy Quincy McDuffie, Florida állam egykori középiskolai sprinter bajnoka egy 93 yardos kickoff return TD-vel köszönt be az első félidőben, a special team sem sebezhetetlen tehát. A 3. forduló nyitómeccsét játsza a NC State csütörtökön (itteni idő szerint pénteken, tv:ESPN) a Cincinnati Bearcats ellen. A tavaly még Sugar Bowlt játszó Big East gárda nagyban átalakult, kikaptak a Fresno State-től is, egyszóval verhetőek, és jót is tenne a konferencia renoméjának ha a Wolfpack felülkerekedne rajtuk.

 

Blama

James Madison @ (13) Virginia Tech 21-16

(15) Georgia Tech @ Kansas 25-28

Az ACC legnagyobb esélyesének hitt Virgina Tech kikapott a szezonnyitón az országos 3. kiemelt Boise State ellen 33-30-ra. Benne van, maradtak kiemeltek továbbra is. Következő héten tízpontos előnynél benéztek egy screen passzt és pár elhibázott szerelési kísérlet után 77 yardos touchdownnal felíratkozott a táblára a másodosztályú JMU gárdája. Ez is benne van, rúgtak egy field goalt a félidő végén, meg a második elején, 16-7, sima ügy. Ekkor jött Drew Dudzik, a JMU irányítója és egy futott TD-vel visszahozta a meccsbe övéit. Tyrod Taylor fumble-t és interceptiont is jegyzett a második félidőben, Dudzik pedig futott még egy touchdownt a zárónegyed elején. Öt pontos hátrányban TD kellett a pulykáknak a fordításhoz. A támadófaluk viszont botrányosan játszott, a várt lyukak nyitása teljesen elmaradt, így pedig még Ryan Williams is hatástalan (=91 yard). Taylor negyedik kísérletes dobását Leavander Jones elütötte az end zone-ban az egy TD-t már jegyző Jarrett Boykin elől, maradt az eredmény. Újabb VT drive, újabb turnover, Darren Evans a James Madison 19 yardos vonalán ejtette el a labdát 5:21 perccel a meccs vége előtt, ezt pedig Dudzikéknak sikerül lefuttatni.

A Virginia Tech lett a második csapat, amely top25-ös helyen kikapott egy másodosztályú gárdától, ezt eddig csak 2007-ben az akkori 5. Michigan tudta bemutatni az Appalachian State ellen. A nap (év?) hőse, Drew Dudzik összesen 8 passzkísérlettel zárt, de vigyázott a labdára, és ez is elég volt ahhoz, hogy az iskola történetének legnagyobb sikerét összehozzák. Mickey Matthews mester a 2004-es FCS bajnoki címnél is többre tartja a szombati sikert, nem véletlenül.

Mit lehet ezek után várni a Virginia Tech-től? Furcsán hangzik, de semmi sincs veszve, az ACC csoportmeccsei még hátra vannak, még bejuthatnak a konf döntőbe, automatikusan kvalifikálhatják magukat az Orange Bowlra, és gondolom Frank Beamer is ezekbe a tényekbe kapaszkodik amikor lelket önt csapatába vagy épp kritizála azt. Ilyen előzmények után mindenképpen érdekes meccs lesz az East Carolina elleni, hiszen a Conference USA egyik kiemelkedő csapata a Pirates. Folytatódik a mélyrepülés vagy kiláballnak a gödörből? Várjuk a választ.

 

Nem kell ahhoz kiscsapat ellen pályára lépni, hogy az ember beégesse magát, ezt sikerült bebizonyítania a Georgia Tech csapatának. A Kansas gárdája a VT-hez hasonló (de azért kisebb) pofonba rohant bele az első héten, ezáltal nem várta a futballközeg, hogy a jóval esélyesebb GT ellen kelljenek fel a padlóról. Két újonc húzta a Jayhawks szekerét, Jordan Webb és James Sims. Turner Gill mester leültette Kale Picket miután a QB az első héten túlzottan is méltó volt a nevéhez, és a freshman Webbnek szavazott bizalmat. Ő meg is hálálta ezt, 3 TD mellett csak egyszer passzolt sárga kabátosnak, és 179 yardja is jónak számít egy erős védelemmel felálló gárda ellen. Sims élete első meccsén 101 yardot futott, és az end zone-ba is bejutott, lehet miatta döntött úgy Gill, hogy a kezdő RB-nek hitt Opurumot inkább a linebackerképzésnek veti alá. A Georgia Tech általában akkor jó ha vezetnek, nekik a futás az eredmény után csak a szó szoros értelmében működik. Tehát ha passzolni kell, meg gyors nagy játékokat csinálni, akkor gáz van. Joshua Nesbitt azért megfutott két rövid yardos touchdownt, és passzolt is egy 40 yardosat a meccs végén, de passzahtékonysága (5/15) nem egy meccsnyerő stat. Volt lehetőségük győztes drive indítására, de megakadtak a saját 35-ös vonalukon, 4. kísérlet, false start, a 8+ yardos passzt pedig nem sikerült, így a Kansas örülhetett.

Sok újdonsággal nem szolgált a mérkőzés, inkább a GT eddig is számontartott gyengéire mutatott rá mégjobban. Hétvégén megkezdődik számukra az ACC menetelés, ahol ha szerencséjük lesz, akkor továbbra is egy felforgatott összeállítású North Carolinával kell felvenni a versenyt. Ha visszatérnek a UNC sztárjai (amit jelen állapotban eléggé kétlek), akkor nagyon össze kell szednie magát az offense-nek a siker érdekében.

 

Rangadók

(12) Miami @ (2) Ohio State 24-36

(17) Florida State @ (10) Oklahoma 17-47

A Big Ten figyelőben már szóesett a Miami vereségéről. Ha le akarjuk egyszerűsíteni a vereség mikéntjeit, akkor annyi a lényeg, hogy nem kellett volna néggyel több interceptiont dobni, mint a Buckeyes, és akkor ez a -12 pont bőven pozitív lenne. Abba ne menjünk bele, hogy hány pickről tehetett Jacory Harris, bőven benne van a vereségben akkor is ha 1-2 felelőssége alól kimentjük őt. A gyenge offense-t kisegítette a special team, amely punt- és kickoff return TD-vel is jeleskedett, csak ennek köszönhető, hogy nem lett kiütéses vereség a vége.

Mivel a 2. kiemelttől jött a zakó, így a Miami egyedüli ACC csapatként megtarthatta top25-ös helyét néhány lépcsővel lejjebb. A pofont most szabadnappal heverik ki, de jövő csütörtökön megint rangadó lesz, a Pittsburgh Panthers kétarcú csapata ellen.

 

A Florida State is beleszaladt a késbe Oklahomában, és a nagy adok-kapok helyett egy sima, 30 pontos Sooners siker lett a randevú vége, a Seminoles elmúlt 19 évének harmadik legnagyobb különbségű veresége. Christian Pondert teljesen kikapcsolta az OU védelme, egyetlen passzolt TD-jukat nem is ő, hanem a végére becserélt EJ Manuel jegyezte az utolsó utáni másodpercben. Landry Jones vitte a show-t, 380 yardot passzolt a Bradford-utód, Ryan Broyles kezébe 12 labdát eljuttatva. DeMarco Murray-nek így laza estéje volt, 51 yard is elég volt hozzá, hogy kétszer beverekedje magát a célterületre. Kétszer annyi büntetés, háromszor annyi labdaeladás volt a Seminoles mérlege, gyakorlatilag a játék minden elemében lefocizták őket.

Nem áll meg az élet, szombaton újabb neves konferencián kívüli összecsapás vár Jimbo Fisherékre, a BYU látogat majd Tallahassee-be. A mormonok nem képviselnek olyan játékerőt, mint tavaly, vagy azelőtt, de ez messze nem jelent biztos hazai győzelmet. Mindenesetre a Noles szurkolói nem tudják elképzelni, hogy Ponder még egy ilyen gyenge teljesítményt nyújtson a szezonban, mint legutóbb.

 

Csoportmeccs

Duke @ Wake Forest 48-54

A házon belüli összecsapásokban az a jó, hogy csak nagyon szélsőséges esetekben tudja rombolni az adott konferencia jóhírét. Valaki nyer, valaki veszít, nincs miért szabadkozni. Más kérdés, hogy ha két csapatnak annyira nincs védelme, mint az a Duke – Wake Forest párharcban tapasztaltuk, akkor az így is imázsromboló tud lenni. A pontgazdag meccsek kedvelőinek persze igazi kéjmámor volt ez a 60 perc, ahol 487 illetve 500 totál yardot termeltek a csapatok. A Duke elsősorban passzolt, Sean Renfree 358 yarddal, 4 TD-vel és (itt ugrik a majom a vízbe) 3 interceptionnel zárt, míg a WF 229 yardot tett meg a földön, kereken egy százast ráverve a kék ördögök futójátékára. Conner Vernon 8 elkapásból 180 yardot, és két touchdownt mutatott be, két meccs után pedig összesen 310 yardjával a legeredményesebb elkapó az NCAA első osztályában. Következő ellenfelük ismeretében nem sokáig...

A Diakónusoknál Marshall Williams háromszor találkozott a labdával, kétszer jegyezhettük fel a nevét TD elkapásnál (51 kombinált yard), de volt egy 81 yardos passzolt touchdownja is! Ted Stachitas kezdte a meccset QB poszton, és ő is lett a legeredményesebb futója a csapatnak (77 yard), és a nyitó pontokat is ő szerezte. Tanner Price-szal cserélgették egymást az első félidőben, a másodikat viszont már végig Price játszotta végig. Ennyi idő is elég volt neki, hogy 3 passzolt és egy futott TD kerüljön a statisztikai lapjára.

Múlt héten azt írtam a Virginia kaliforniai túrájáról, hogy remélhetőleg nem a vágóhídra mennek, nos most a Wake Forest jár hasonló cipőben, ugyanis a Stanfordnál vendégeskednek majd, ahol az egyik legtöbbre hivatott QB prospect, Andrew Luck és társai várnak rájuk.

A Duke pedig a bajnoki címvédő Alabamával csap össze, ami látva a Tide szombati, Penn State elleni domináns győzelmét, nem kecsegtet túl sok reménnyel. Ráadásul visszatérhet a két meccses eltiltását letöltő DE, Marcell Dareus, és a Heisman trófea tavalyi nyertese, Mark Ingram is. Annyi a kérdés, hogy a Bama mennyire veszi komolyan a mérkőzést, mennyit játszanak a kezdőjátékosok, és mennyivel jobb a második soruk, mint a Duke kezdői.

 

bye week

North Carolina

 

Ahogy a híreinkben olvasható volt, Shaun Draughn, az egyik running back eltiltását feloldották, így ő biztosan visszatér társai közé. Hogy a másik 12 felfüggesztett sorsa mi lesz, azt jelenleg nem lehet tudni, de amint van valami fejlemény, a rövid hírek között olvashatjátok.

 

Az ACC csapatok menetrendje a III. játékhéten, magyar idő szerint:

 

péntek

1.30 Cincinnati @ North Carolina State

 

szombat

18:00 Maryland @ (21) West Virginia

18:00 Georgia Tech @ North Carolina

19.30 East Carolina @ Virginia Tech

21.30 BYU @ Florida State

21.30 (1) Alabama @ Duke

vasárnap

01.00 Clemson @ (16) Auburn

5.15 Wake Forest @ (19) Stanford

 

bye week: Boston College, Miami, Virginia

 

Herczeg Ádám (Höri)