AFC North szezonelőzetes

 Az AFC északi csoportja a 2010-es idény egyik legizgalmasabb négyesének ígérkezik, ugyanis három csapat is olyan célokkal vág neki az szezonnak, hogy rájátszásba akar jutni. Tavaly a Cincinnati Bengals "kisöpörte" mindhárom riválisát, kerete pedig mit sem gyengült. A tavaly szintén rájátszásban vitézkedő Baltimore Ravens ugyanakkor jelentősen megerősítette a mostanáig gyenge pontjának számító támadósorát, így okkal várhatja, hogy ezúttal már minden adott akár a hőn áhított Super Bowlhoz is. Nem szabad elfeledkezni a 2008-as bajnok Pittsburgh Steelers együtteséről sem, amelynél ismét összeállt az akkori, egész liga által rettegett védelem, csakhogy Ben Roethlisberger irányító négymeccses eltiltása komoly hátrányt jelenthet két legfőbb vetélytársával szemben. A Cleveland Browns idén valószínűleg nem szólhat bele a csoportgyőzelemért folyó küzdelembe, s jelenleg garantáltnak tűnik az utolsó helye, elvégre az újjáépítés elején jár, amelyet végre egy elismert szakember, a Green Bayben és Seattle-ben is nagyot alkotó Mike Holmgren kezébe adott.

                Cincinnati Bengals: egyéves csoda vagy többéves dominancia?
    Noha tavaly a Bengals kisöpörte mindhárom csoportriválisát, s tulajdonképpen mit sem gyengült a holtidényben, mégsem tarthatjuk az AFC North elsőszámú favoritjának. Egyrészt ne felejtsük el, hogy egy éve hiába nyerte meg a csoportot, a rivális Ravens mégis messzebb jutott a rájátszásban, ráadásul a Hollóknak egyértelműen sikerült erősíteniük az amúgy sem gyenge keretüket. Másrészt az AFC North domináns csapata a Steelers, amelyet mostanáig csak 1-1 évre sikerült letaszítani a trónról, de utána trónbitorló ismét behódolt az acélvédelemnek. Nos így elsősorban az a kérdés, hogy a tavalyi remeklés egy kicsúszott jó év volt, vagy esetleg valóban új domináns csapata lett az AFC North-nak.
    A legfurcsább, hogy amíg a védelméről híres két legfőbb riválisnak éppen a védelemben vannak a legnagyobb kérdőjelei (öregedő vezérek, gyenge secondary), addig a korábban kiváló támadójátékáról ismert Bengals éppen ott vágyik megnyugtató válaszokra, s a védelme tűnik stabilabbnak. Withworth-Livings-Cook-Bobbie Williams-Roland támadófal egy éve egészen kiváló teljesítményt nyújtott, s nincs okunk kételkedni, hogy erre idén is képesek. Ellenben a korábban a liga öt legjobb irányítója közé sorolt Carson Palmerrel. Akármilyen furcsa, a tavaly egészen kiváló csapatból egy kicsi plusz hiányzott ahhoz, hogy a rájátszásban is meneteljen, s ez a plusz éppen a QB-ból hiányzott. Ahhoz hogy a Bengals domináns együttessé váljon a régi Palmert kellene viszont látnunk a pályán, márpedig az utolsó igazán jó éve 2006-ban volt... Ha azonban Palmer visszanyerné a formáját, s ismét rettegett támadósor párosulna a rendkívül fiatal és tehetséges, ezáltal hihetetlen energikus védelemhez, akkor a Bengals nagyon merész terveket szövögethetne. No persze tegyük hozzá, hogy ehhez elkapókra is szüksége van: Ochocincóval már jó pár éve összeszokhatott, idén azonban egy másik (jó értelemben vett?) "bohócot" is kapott játszótársnak Terrell Owens személyében. Viszont TO már korántsem olyan jó, mint egykoron, így nem biztos, hogy ez hatalmas előrelépés Laveranues Coles után, aki visszatért korábbi csapatához a Jets-hez. Ellenben a fiatal, feltörekvő elkapókra érdemes lesz odafigyelni, Andre Caldwell már tavaly megmutatta, hogy lehet rá számítani a kiélezett szituációkban is, míg az idén draftolt Jordan Shipleytől nagyon sokat várnak a szakemberek, akárcsak a szintén újonc TE-től, Jermaine Greshamtől.
    A másik nagy talány a futó: Cedric Benson. Korábban nem véletlen ragadt rá a No Gain csúfnév (mert ezt becenévnek ne nevezzük), viszont tavaly döbbenetes szezont futott - szó szerint. A futás elleni védelméről különösen híres Steelers és Ravens védelme számára is feltartóztathatatlannak bizonyult. Tehát ugyanaz a kérdés vonatkozik rá, mint az egész csapatára: egyéves csoda volt? Egy biztos a falon nem fog múlni a dolog, mert tavaly elképesztő munkát végzett futásblokkolásban, de ehhez Benson is kellett, aki fáradhatatlanul, erőből futott, és sokszor egymaga cipelte a támadókat előre, holott korábban ez Palmer feladata volt. Ha őszinte akarok lenni, némi visszaesést prognosztizálok, de ha a fal ugyanolyan jól blokkol neki, akkor ez közel sem lesz akkora, mint arra sokan számítanak.
    No de térjünk át a csapat ékkövére a védelemre. Hosszú évek munkája kellett ahhoz, hogy összeálljon egy normális védőfal, amely képes megfogni az ellenfél futójátékát. Domata Peko talán az egyik legalulértékeltebb DT a ligában, nagyon kevés szó esik róla, pedig kiváló játékos és elévülhetetlen érdemei vannak a Bengals védelmének hatalmas fejlődésének - főként a futás ellen. A linebacker sor kiválóan vegyíti a rutint és a fiatalságot. Előbbit Dhani Jones jelképezi középen, míg a két szélén Keith Rivers és Rey Maualuga maga az erő és a lendület. Ez a front-7 az egyik legjobb lehet idén, amennyiben sikerült tovább fejlődnie a fiataloknak. Könnyen elképzelhető, hogy idén már az egyik legjobb futás elleni védelme lesz a Bengalsnak, mert nehezen elképzelhető, hogy ezen a vonalon átjusson egy futó. Passzjáték ellen pedig ott van a liga egyik legjobb, ha nem a legjobb corner párosa Leon Hall és Jonathan Joseph személyében. Bármelyikük képes egy az egyben lefogni az elkapókat, ráadásul strong safetyként egy igazi hard-hitter, Roy Williams tartja majd rettegésben az elkapókat (és futókat), hogy ne csak a labda elkapására tudjanak koncentrálni. A gyenge pont talán a free safety Chris Crocker, de az ő hiányosságait eltűntetheti három társa a kiváló munkájával. Ne feledjük, hogy a secondaryt a passrush is segítheti, ehhez pedig Antwan Odom kell! Bár éppen az ő kiesése világított rá kristálytisztán, hogy a kér corner egyszerűen fenomenálisan játszott. ugyanis tavaly 6 meccsen 8 sacket jegyzett, azonban Achilles-ínszakadása meggátolta élete szezonjában, a passz elleni védelem mégis ugyanolyan hatékony maradt. Most kíváncsian várjuk, hogy mire képes Odom felépülve.
                A mezőnygólokat Mike Nugent kapja, ami kicsit rizikósnak tűnik, Graham biztosabb lábú rúgó volt, Nugenttel már több csapat megégette magát. A punt marad Kevin Huber szakterülete. De valószínűleg nem rajtuk múlik majd a Bengals idénye, mert akárhogy is nézzük egy 4-5 évvel ezelőtti Carson Palmer és a tavaly Cedric Benson kell a Bengals sikeréhez. De ha ez adott lesz, akkor a határ a csillagos ég lehet, mert bárki vért izzadhat a Bengals legyőzéséért.

                Baltimore Ravens: eljött Joe Flacco ideje
    Noha sokan a Super Bowl egyik (nem is annyira) titkos favoritjának tartják a Hollókat, azért nem árt kissé óvatosabban fogalmazni. Bár Anquan Boldin és TJ Housmandzadeh szerződtetése végre igazi fegyvert nyújt Joe Flacco számára, csakhogy mielőtt ilyen hangzatos kijelentést tennénk, előbb az irányítónak be kell bizonyítania, hogy képes élni a lehetőséggel és elsütnie bombaerős karját. A harmadéves QB eddig igen jó teljesítményt nyújtott, de "csak" mint úgynevezett game manager, azaz nem neki kellett megnyernie a meccseket, s ha mégis rá hárult ez a feladat, többnyire kudarcot vallott. Most viszont minden lehetőség adott ahhoz, hogy kinője magát, ha ez megvalósul, akkor valóban a Ravens lehet az AFC egyik legjobb gárdája.
    A Hollóknál az a szokatlan és furcsa helyzet állt elő, hogy a támadóknak kellene előtérbe kerülni. Egész egyszerűen minden adott egy ellenállhatatlan gépezethez. A támadófal már tavaly is egészen kiváló teljesítményt nyújtott, ennek ellenére kevés szó esik róla, holott az egész ligában nem lehet egyértelműen jobb ötösfogatot találni. Ez a kvintett piszok fiatal és már most elitegységgé vált, ha sikerül hosszú éveken át egyben tartani, akkor hatalmas lehetőség és potenciál rejlik benne. Ráadásul személyi változás nem történt, azaz az összeszokottság hatására várhatóan még jobb lesz, mint egy éve. A másik komoly faktor, amelytől további előrelépés várható, hogy a két tackle helyet cserélt, s a Blind Side (Vakoldal) című film hőse, Michael Oher második évére valóban átkerül a vakoldalra, ahol Jared Gaither sem vallott szégyent. Azonban Oher olyan ellenállhatatlanul játszott a jobb oldalon, hogy vétek lenne az ő tehetségét ott "elpazarolni".
    Ez a fal bámulatosan jó mind az irányító megvédésében, mind futásblokkolásban. Ray Rice 2009-ben döbbenetes szezont futott, s ez várható tőle idén is, azonban őt muszáj lesz tehermentesíteni, mert túl nagy százalékban csak rá támaszkodott a Hollók támadása. Futást tekintve a veterán Willis McGahee jelenthet alternatívát, de sokkal fontosabb, hogy több passzjáték legyen, s azok se mindig csak Rice-ra és az örökifjú Derrick Masonra épüljenek. Éppen ezért érkezett Arizonából egy kiváló elkapó, Anquan Boldin, továbbá a börötönbüntetését letöltő, s elsősorban mélységi célpontként szolgáló Donte Stallworth. Utóbbi még akkor is fontos fegyver lehet, ha az idény elejét sérülés miatt kénytelen lesz kihagyni. És ne feledkezzünk meg arról, hogy az edzőtáborok után a vezetőség lecsapott az AFC North-ban (bengáliként) jól ismert, Seattle-ből kiebrudalt TJ Housmandzadehre. Velük teljessé vált a Ravens repertoárja, mert így számos lehetőség közül válogathat játékhívás terén a támadó koordinátor, s célpontokat tekintve Flacco. Boldin és Mason egymást jól kiegészítő elkapópáros, Rice pedig mind elkapás, mind futás terén kiemelkedő, a vörös zónában pedig a földön McGahee, levegőben Todd Heap tight end lehet életveszélyes fegyver a vörös zónában. Már ha Flacco is úgy akarja...
    Flacco vezérré válásán kívül az igazi kérdések a védelemben akadnak, ami felettébb furcsa a Hollók esetében. Tavaly bizony akadozott az irányítók siettetése és ledöntése, s ezáltal kiütköztek a gyengébb cornerbackek hiányosságai is. Egyik problémát sem sikerült orvosolni. A draftról Sergio Kindle érkezett az ellenfél irányítóinak terrorizálására, csakhogy ő az edzőtábor előtt balesetet szenvedett, ezáltal az edzőtábor nagy részét kihagyta, így elképzelhető, hogy idén semmiféle segítséget nem jelent. Az ellenfél elkapóinak lefogását elősegítendő pedig egyáltalán senki nem érkezett a csapathoz, így maradt a nem túl acélos Fabian Washington, Dominique Foxworth, Chris Carr trió, ráadásul ebből Foxy kihagyja az egész idényt térdszalagszakadás miatt, igaz helyére Josh Wilson érkezett. Szintén aggasztó, hogy Ed Reed free safety hat hétig biztosan nem állhat a csapat rendelkezésére, s ez nagyon komoly csapás lehet az amúgy is gyengécske hátsó alakzatnak. Viszont abban lehet bízni, hogy a már újonc évében is figyelemre méltó Lardarius Webb további fejlődése meghozza a várt eredményt. Hogy pozitívumot is említsünk, a korosodó, de a futás megállításában élen járó fal igen komoly vérfrissítést kapott, ugyanis a drafton egy igazi Hegy érkezett Terrence Cody személyében, aki már első évében felhívhatja magára a figyelmet ebben a kiváló egységben, amely így rotációban a meccsek végéig friss maradhat.
    Noha tehát a Hollók védelme már nem a régi, azért amíg Ray Lewis középső linebacker és Ed Reed vezetik, addig nagy baj nem lehet. Bár előbbinek kora, s az ezzel járó lassulása, míg utóbbinak az állandó nyakproblémái igen vészjóslóak. Talán utolsó (komoly) évük lehet, azaz ha gyűrűben gondolkodnak, akkor Flaccónak nincsenek évei hogy megmutassa klasszisát, arra most, idén van szükség.
    A special teamben ezúttal Billy Cundiffra bízták a mezőnygólokat, ami azért továbbra sem olyan megnyugtató, mint egykoron Matt Stover esetében, a punter Sam Koch maradt.

                Pittsburgh Steelers: a 2008-as védelemben bízva

    A legtöbb igazi klasszisa, s talán minőségileg a legjobb kerete a Kohászoknak van, ezt mutatja, hogy az elmúlt öt évben kétszer is csúcsra ért a gárda. Ennek ellenére mégsem számít a kvartett igazi favoritjának, ugyanis számos probléma adódott a holtidényben, míg más gondokat nem sikerült megfelelően és megnyugtatóan orvosolni. A Steelers idén meglepően aktív volt a szabadügynökpiacon, s elsősorban a 2005-ös és 2008-as bajnokcsapat korábban eltávozott tagjait csábította vissza, mert a szakmai stáb egyöntetűen úgy vélte, hogy az öltözői morált (is) javítani kell.
     A legnagyobb kérdőjel természetesen Big Ben hiányából fakad, aki újabb szexuális zaklatásos ügye miatt négy meccset kénytelen lesz kihagyni. A Tampa Bay Buccaneerstől 7. körös draftjogért cserében visszaszerzett Byron Leftwich pályázott legjobb eséllyel a kezdő pozícióra, azonban ő az utolsó felkészülési meccsen térdsérülést szenvedett, így Dennis Dixon kezébe került a karmesteri pálca. Tavaly az egykori oregoni QB igen - a vereséget eredményező eladott labdája ellenére - jó játékkal ugrott be Roethlisberger helyére a Ravens elleni derbin, de egész más lesz a támadósor elsőszámú vezéreként megállnia a helyét. Ez a helyzet az edzői stábnak is igen komoly problémát jelentett, ugyanis hiába van meg Big Ben személyében az elsőszámú QB, mégis mással is kellett futtatni a kezdőcsapatot. Ráadásul Leftwich-nek szánták ezt a szerepet, így ő csiszolódhatott össze a legjobban azokkal a társakkal, akikkel vasárnaponként kifut a pályára. Azaz nem állandó irányítóval dolgozott az első csapat és és legfőképpen nem Dixonnal, s ez bizony az idény elején visszaüthet az összeszokottság hiányával. Azt se felejtsük el, hogy Roethlisberger eltiltása alatt nem tartózkodhat a Steelers bázisán, azaz egyáltalán nem mozoghat társaival, így hideg kézzel kell majd átvennie a stafétabotot a csapat 5. meccsén, amely szintén komoly kockázati tényező.
    A támadófal évek óta a Steelers Achilles-ina, s mivel jelentős változás idén sem állt be e tekintetben, így ettől a csapategységtől továbbra sem várható, hogy nagyon segítené majd az éppen aktuális irányító dolgát. A fal bal oldala adott, s talán az átlagos szintet is megüti Max Starks és Chris Kemoeatu, de az igazán neuralgikus pont az a center és a jobb oldali guard. Ugyan az acélvárosiak idén az első körben Maurice Pounceyt választották, aki a fal belsejében bevethető, s Pittsburgh-ben szokatlan módon újonc létére a kezdő centerposztot is átvette, de azért az valószínűtlen, hogy rögtön első évében olyan domináns teljesítményt nyújtana, amely az egész fal produktumát nagy mértékben felhúzná. Ráadásul a jobb oldali guard továbbra is a tavaly katasztrofálisan gyenge Trai Essex. Ha ennyi probléma nem lenne elég, akkor meg kell jegyezni, hogy a fal egyik legbiztosabb pontja, Willie Colon RT Achilles-ín sérülése miatt az egész idényt kihagyja. Helyére két évre érkezett a Dallasban magas fizetése miatt kegyvesztetté vált Flozell Adams, aki már Pro Bowlon is szerepelt. Ugyanakkor az ő leigazolása sem jelent egyértelmű javulást, mert egyrészt tavaly nem nyújtott kiemelkedő teljesítményt, továbbá eddig a bal oldalon szerepelt, míg most jobb szélen kellene helytállnia, s az ilyen jellegű átállások nem mindig sülnek el jól.
    Szintén jelentős változás, hogy a balhés elkapót, a 43. Super Bowl hősét, Santonio Holmes-t a Jetshez küldte a csapat, mert úgy vélte, hogy a tavaly újonc évében is remeklő Mike Wallace képes a helyére lépni, míg 3. számú elkapónak tökéletes lesz a négyéves washingtoni kitérő után visszatért Antwan Randle El, a 40. SB (egyik) kulcsfigurája. A Steelers támadói idén várhatóan több futással fognak próbálkozni, főleg Roethlisberger távollétében, de ez nem is meglepő, mivel Rashard Mendenhall 2009-ben megmutatta, hogy igazi all down back, azaz minden helyzetben használható futó, s emiatt a csapat elengedte Willie Parkert is. Ettől függetlenül passzjátékoknál ne lepődjünk meg, ha pályán találjuk Mewelde Moore-t és kevés yardos szituációknál az ellenállhatatlanul taposó Isaac Redmant.
    A védelmet tekintve viszont biztos, hogy nincsenek minőségbeli problémák, elvégre Larry Foote középső linebacker és Bryant McFadden cornerback visszaszerzésével szinte teljes egészében összeállt a 2008-as Acélfüggöny (Steel Curtain) 2.0, amely két éve az egész ligát uralta. A kérdés az, hogy két év elteltével képes-e az egység legalább megközelítőleg hasonló teljesítményre. Tavaly a negyedik negyedben a mélység és Troy Polamalu safety hiánya miatt többször összeomló védelem, idén visszakapta a rotáció lehetőségét, ugyanis a visszatérők mellett a drafton két passrusher OLB is érkezett, hogy tehermentesítse LaMarr Woodleyt és James Harrisont, továbbá Evander Hood idén már nagyobb szerepet kaphat a falban. Azt se feledjük, hogy Polamalu mellett Aaron Smith, a 3-4-es DE prototípusa is harcra kész, ugyanakkor az igazán ütős védelemhez elengedhetetlen lenne, hogy a tavaly draftolt két cornerback közül legalább Keenan Lewis megcsillantsa tehetségét, mert ez volt a tavalyi Steelers védelem gyenge pontja.
    A special teamben nincs különösebb változás, Reed maradt a rúgó, ő ritkán hibázik, de távolról nem érdemes vele próbálkozni, viszon t a támadók gyatra vörös zónabeli mutatója miatt tesztelve lesz rendesen. A punter Daniel Sepulveda, a long snapper Greg Warren maradt, míg a viszahordó az újonc elkapó, Antonio Brown lesz, bár kezdőrúgás esetén Mewelde Moore, puntoknál Randle El is besegíthet neki.
    Összességében megállapítható, hogy a Steelers-szel akkor kell komolyan számolni, ha a védelem ismét a liga elitjébe tartozik majd és a futójáték a Cowher-időszak Smashmouth futballját idézi majd. A másik nagyon fontos elem, hogy a Big Ben nélküli időszakot legalább 2-2-vel túl kell vészelnie a csapatnak, s utána Roethlisbergernek azonnal csúcsformában kellene játszania, márpedig ez nem lesz könnyű egy hónapos teljes kihagyással...

                Cleveland Browns: romeltakarítás és újjáépítés

    Nehéz év elé néznek a Barnák. Nemcsak azért mert először is el kell takarítani a romokat, hanem mert a csoport másik három tagja egyértelműen a liga első felébe tartozik, ezáltal túl sok jóra nem számíthatnak idén (sem). Hogy mit is értünk romeltakarításon? Nos ne feledjük, tavaly volt olyan időszak, amikor sok szakértő a Browns-t rosszabbnak tartotta, mint a 2008-ban 0-16-tal végző Detroit Lions-t, mivel többször 200 yard megtétele is túl nagy falatnak bizonyult a támadók számára. Az idény végére valamelyest sikerült egy NFL-csapat szintjére fejlődni, de az egyértelmű volt, hogy azonnali változásokra van szükség, s ennek többek között áldozata lett a két irányító, Brady Quinn és Derek Anderson, továbbá az olyan túl korai draftpickek kivágása mint David Veikune, akit Eric Mangini vezetőedző DE-ből kívánt ILB-re transzformálni.
    Persze az újjáépítés is megkezdődött ezzel egy időben, a legnagyobb igazolás kétségtelenül Mike Holmgren volt GM-nek, aki korábban vezetőedzőként Super Bowl-győzelemre vezette a Green Bay Packers együttesét, később pedig a Seattle Seahawksot is eljuttatta a hőn áhított meccsig. Valami újnak a kezdete az amerikaifutballban mindig a QB-nál kezdődik, így érkezett Jake Delhomme, mögé pedig Seneca Wallace, hogy 1-2 évig oktassák a most draftolt Colt McCoyt, aki a Barnák reményei szerint jövő franchise QB-ja lesz. De a támadók egészen biztosan nem a passzjátékra fognak alapozni. Egyrészt a fal erre nem alkalmas, hiszen a jobb oldala eléggé sebezhető, másrészt nincsen igazi sztárelkapója Delhomme-nak, harmadrészt pedig Jerome Harrison tavaly bebizonyította, hogy igazi all-down futó. A falat nézve balról jobbra haladva Joe Thomas, Eric Steinbach és Alex Mack hibátlan trió, csakhogy Floyd Womack és legfőképp John St. Clair nem egy életbiztosítás a QB-nak, főleg a nem túl mozgékony Delhomme-nak. Ez nagyon komoly gondot okozhat a passzjátékban, kiemelve azt a tényt is, hogy olyan passrusherek vannak ebben a csoportban, mint James Harrison, LaMarr Woodley, Terrell Suggs, vagy éppen Antwan Odom.
    Mielőtt valaki azt hinné (a sugallatomra), hogy az elkapó gárda is silány, az téved. Inkább nagyon fiatal és tapasztalatlan. A két kezdő WR az egyaránt másodéves Brian Robiskie és Mohamed Massaquoi. Bennük hatalmas potenciál van, de az azért nem várható el tőlük, hogy azonnal hátukon cipeljék a csapatot. Ha Clevelandben minden a tervek szerint alakul, akkor nekik addigra kell kinőniük magukat, amikor McCoy majd színre lép. Persze ne feledkezzünk meg a Cleveland tavalyi egyszemélyes arzenáljáról, Joshua Cribbsről. Az előző idényben volt ő már minden, futó, irányító, visszahordó, elkapó, wildcat QB. És sehol sem vallott szégyent, azaz az extrát, a meglepetést most is tőle várhatjuk. De gyorsan jegyezzük meg a méltatlanul keveset emlegetett Jerome Harrison nevét, aki idén a Browns támadójátékának kulcsa lesz. Tavaly megmutatta, hogy lehet rá számítani, s idén erősen futásorientált támadójátékra lehet készülni, melynek ő lesz a zászlóshajója. Az nagy kérdés persze, hogy mi történne a Browns támadójátékával, ha ő netán megsérülne. Nagyjából Rest In Peace... Viszont vele gyengébb futás elleni védelemmel rendelkező gárdák ellen lehet sansza a Browns-nak.
    Csakhogy jön a védelem. Ami kicsit ilyen, kicsit olyan, de azért az övék. Hát egy biztos, az ellenfelek nem fognak rettegni a Matt Roth-Eric Barton-Chris Gocong-Scott Fujita linebacker-négyestől. Gocong esetében például érdemes megemlíteni, hogy a 4-3-as DE-ből a 3-4-es ILB-re áttérés erős kockázati hatásokkal jár, Fujita nem egy passrusher OLB, ő is inkább a 4-3-as rendszerbe illik. Roth és Barton megfelelőnek tűnik, de azért ők sem klasszisok a maguk posztján. Abban viszont lehet bízni, hogy a Robaire Smith-Shaun Rogers-Kenyon Coleman védőfal valamelyest megkönnyíti az LB-k dolgát. A secondaryt nevezzük átlagosnak Sheldon Brown megszerzésével és Joe Haden draftolásával, de ha free safety pozícióba újoncot raknak, az mindig hatalmas kockázattal jár, márpedig TJ Ward ott fog pályára lépni kezdőként... Nyilvánvalóan fog újonchibát elkövetni, de tudomásul kell venni, hogy ez a csapat nem 2010-re épült, így beleférnek a hibák.
    A Browns - ha hagyják építkezni Holmgrent - 2-3 év múlva visszatérhet az NFL igazi vérkeringésébe. Az alapokat jól láthatóan letette a GM, de a kirakós játékból még jó pár darab hiányzik. Ezeket viszont Holmgren képes megszerezni, csak hagyni kell dolgozni és végre időt adni a falkavezérnek!

Gergelics József (Soldados)