AFC West Figyelő 2. hét

Az AFC West minden csapata nyert a hétvégén, nézzük hogy sikerült ezt összehoznia az egyes gárdáknak.

Denver Broncos

 Minden futballal kapcsolatos hírt meg kell hogy előzzön a hét legszomorúbb történése, amely az egész NFL-t megrázta. A Denver másodéves játékosát, a South Carolina egyetemről 2009-ben draftolt Kenny McKinley-t holtan találták Arapahoe-i lakásában hétfőn. McKinley öngyilkos lett, fejbe lőtte magát. A csapattársai által vidám, mosolygós embernek tartott játékos térdsérülése miatt IR listára került az edzőtáborban, sokak véleménye szerint ez taszította depresszióba a mindössze 23 éves elkapót, aki egy kisgyermeket hagyott hátra. Temetése hétfőn lesz a georgiai Austellben. Nyugodjék békében.



 Evezzünk vidámabb vizekre, és nézzük meg hogy szerepelt a Denver a hétvégén. A Seattle elleni meccsen egy pillanatig nem forgott kétségben a győztes csapat kiléte, a Broncos leiskolázta az első héten meglepetésre a Frisco ellen nyerő Seahawksot. A prímet Kyle Orton vitte, aki az egész forduló legjobb QB teljesítményét nyújtotta. Ugyan nem a még mindig hihetetlenül alulértékelt irányító passzolta a legtöbb yardot a fordulóban, TD-passza sem neki volt a legtöbb, de a már tavaly is rá jellemző konzisztenciája egészen elképesztően csúcsosodott most ki. Első kísérleteknél 9 passzából 8 lett jó, és ez, valamint a 2nd downoknál is tanúsított hasonló hatékonysága jól menedzselhető harmadik kísérletekhez vezetett. Tavaly harmadik kísérleteknél szinte görcsösen csak Brandon Marshallt kereste Orton, most 6 különböző elkapót célzott meg. Ez meg is hozta eredményét, 12/15-ös rátával zárta a meccset ezen szituációkban, azaz ennyiszer ért el first downt, vagy TD-t a 3rd downoknál.

 Mindezt két sérült tackle-vel sikerült abszolválni, ami tovább emeli Orton produkciójának fényét. Örömteli fejlemény, hogy élete első NFL meccsén a csapat idei top pickje, DeMaryius Thomas 8 elkapásból 97 yardot ért el és egy TD-t. Érdekes statisztika, hogy Thomasnak az összes Seahawks CB-vel szemben legalább 10 cm és 15 kg fölénye volt. Ha tudja tartani ezt a szintet Bey-Bey, akkor nem sokan fognak Marshall után sírni... Az offense fekete báránya Knowshon Moreno volt, aki igen gyengén muzsikált, 24 futásból mindössze 51 yardot ért el. Egy olyan meccsen, amelyen a csapat végig vezet, nagyon fontos hogy legyen egy konzisztens futót, aki tudja falni a yardokat, és ezzel az időt is. Bár amíg Orton ilyen kiválóan játszik, és a rövid passzokat betudjuk hosszú handoffoknak, még ezt is elbírja ez az offense. Moreno mentségére legyen szólva, volt egy nagyon szép 45 yardos futása egy screenből, de ezzel együtt nagyon kevés amit a másodéves játékos mutat. Társa, Correll Buckhalter pedig 11 futásból hozott 19 yardot, ez szintén nem egy acélos adat....

 A sérülések megtizedelték a csapatot, mind a két kezdő CB kiesett, Andre Goodman és Champ Bailey játéka legjobb esetben is kérdéses, így bár a stabil passzjáték azt engedné sejtetni, hogy a Broncos elindulhat egy felfelé vezető úton, igen nehéz lesz a hétvégén a Colts és a Broncos személyes mumusa, Peyton Manning ellen nyerni.

Kansas City Chiefs

A Chiefs eddig az AFC meglepetéscsapata. Nagy összegben senki nem mert fogadni volna arra, hogy a 2. héten a kevés még hibátlan mérlegű csapat közé fognak tartozni a Főnönök, most viszont pontosan ez a helyzet. Bár a Browns legyőzése nem akkora fegyvertény, mint a Chargers elleni győzelem, idegenben az NFL-ben senki ellen nem lehet biztosra menni, így semmiképpen sem szabad a 16-14-es győzelmet egy vállrándítással elintézni.

A Chiefs pláne nem mehet biztosra senki ellen 2-0-ás mérlege ellenére, mivel passzjátékuk karmestere, Matt Cassel eddig csapnivaló teljesítményt nyújt, lehet mondani, hogy nem miatta, hanem az ő mutatványai ellenére tud nyerni a Chiefs. Ezt persze főleg kiváló védelmüknek köszönhetik, mind a két eddigi meccsen 14 pontot engedtek csak. Mi több, a Browns ellen a defense szerezte meg egy interception return TD formájában a végül győzelmet érő pontokat, az offense mindössze 3 mezőnygólt volt képes elérni. Jerome Harrison tavaly kishíján NFL rekordot ért el a Kansas City ellen, 286 yardot futott az Arrowheadben, most olyan jó munkát végzett a Chiefs front, hogy épphogy elérte a 2 yardos átlagot Harrison, 16 futásból 33 yardra volt képes. Bár Josh Cribbs tavalyhoz hasonlóan most is csinált nagy playt egy 65 yardos TD elkapás formájában, special teamekben nem tudott maradandót nyújtani. Ez a két tényező, valamint a Browns tartalék QB-jának, Seneca Wallace-nak a kulcsfontosságú hibái végül a rendkívül szoros mérkőzésen a vendégek javára billentették a mérleg nyelvét.

Todd Haley-t korábban számos kritika érte túlzott konzervativizmusa miatt, most viszont a mérkőzés döntő pillanatában nem a tőle elvárt lépést húzta meg. 2 perccel a vége előtt 4 & 1-el állt a Chiefs a Browns 36 yardosán. A biztonságos, és megszokott megoldás a punt lett volna, de Haley mert kockáztatni, fogta Thomas Jones-t, hívott neki egy belső futást, Jones átugrotta a frist downt jelentő vonalat, és clevelandi időkérések híján a KC le tudta járatni az órát. Pontosan az ilyen "tökös" húzások kellenek ahhoz, hogy kiharcolja magának a neki járó respektet a csapat és edzői stábja.

 A Chiefs jelenleg 2-0-val vezeti a csoportot, erre 2005 óta nem volt példa. A hurráoptimizmustól azonban óva intenénk minden KC szurkolót. Az NFL-ben leginkább a passzjáték minősége határozza meg hosszútávon egy csapat eredményességét, ebben pedig a Chiefsnek borzasztó sokat kell még javulnia, 200 yard alatti 2 interceptionos teljesítményekkel nem lehet folyamatosan meccseket nyerni. A 49ers némi balszerencsének is betudhatóan 0-2-vel áll, legutóbb megszorongatták a bajnok Saintset, és az biztos hogy úgy fognak az Arrowheadben játszani, mintha az életük múlna rajta, így minden adott egy rendkívül izgalmas mérkőzéshez.

Oakland Raiders

Jim Plunkett reinkarnációja pontosan 6 negyedig bírta Oaklandben. Jason Campbellt élete első hazai meccsén ezüst-feketében a félidőben lecserélte Tom Cable, utat engedve a közönségkedvenc Bruce Gradkowskinak. Campbell eddigi másfél meccsén nem mutatott sokkal többet mint a (szó szerint) nagy előd, JaMarcus Russell, semmiféle előrehaladást nem tudott felmutatni az offense-zel.

Gradkowski már tavaly is megmentő szerepében tetszelgett, számos 4. negyedes fordítás fűződött a nevéhez. Most is hasonlóképpen cselekedett, szánalmas első félidő után sikerült feltüzelnie csapatát, és megfordította a meccset. Gradkowskinak abban rejlik a varázsa, hogy stílusa olyan, hogy gyenge támadófallal is meg tudja oldani, hogy legalább minimálisan elegendő időt jusson neki a passzokhoz. Az első félidőben Campbellnek lélegzetvételnyi ideje nem volt, hol kívülről, hol belülről tört át a pass rush. A második félidőre - nyilván a szünet alatti változtatásoknak is köszönhetően - sokkal összeszedettebben dolgozott az OL. Gradkowski egyik erőssége és egyben hátránya is a scramble-re való hajlam, sokszor mozog ki a zsebből, ez néha előnyös, néha viszont szükségtelenül hozza nehéz helyzetbe magát. Most az előbbit bizonyította, kiválóan improvizált, és hozta ki a maximumot a playekből. Gyorsan tegyük hozzá, hogy statisztikailag semmi káprázatosat nem fedezhettünk fel, 50 %-os pontosság mellé 1 TD-passz és egy interception társul. Bár szerdán teljesült a szurkolók óhaja, és Gradkowski lett a kezdő QB legalább egy kis ideig, azért azzal tisztában kell lenni, hogy ennél sokkal többre lesz szükség jobb csapatok ellen az irányítótól.

 Az offense igazi hajtóereje immár a második héten a végre a potenciálját elérő Darren McFadden volt. McFadden a második legtöbb yardot futotta az NFL-ben 2 hét után, pedig ő nem profitálhat komoly passzjáték okozta fellazult védelmekből. McFadden eddigi fő gondja a tétovasága volt, nagyon könnyen levitték az első kontakt után, és a belső futásoknál semmiféle átütő erőt nem tudott felmutatni, aminek pedig egy komplett back sajátjának kell lennie. Ez idén úgy néz ki megváltozott, igazán határozottan, és kőkeményen fut, és ami még fontosabb, konzisztensen hozza a yardokat. Elkapásban szintén hasznos fegyver, ha sérülékenysége nem szab neki gátat, idén igazi breakout éve lehet. Arról, hogy ne használódjon idejekorán el, Michael Bush visszatérése is gondoskodni fog, a Cardinals ellen várhatóan pályára fog már lépni Bush hüvelykujj-sérüléséből visszatérve.

 Az offense fal jelenleg felforgatás alatt áll, az NFL-ben talán egyedülálló módon most LT-forgást fog alkalmazni Tom Cable, Jared Veldheer és Mario Henderson fogják egymást folyamatosan váltani. A "Veldheert centerbe" kísérlet csúfosan megbukott, Samson Satele visszatért a kezdőbe, és legutóbb egészen elfogadható teljesítményt nyújtott. Robert Gallery combhajlító-húzódása elég komolynak tűnik, können elképzelhető hogy ezen a héten sem fog tudni játszani, és ismét Daniel Lopernek beállni LG-be.

A Raiders kínkeserves győzelmet ért el a rookie QB-val kiálló Rams ellen hazai pályán, ez azért olyan sok jóval nem kecsegtet a továbbiakra nézve. Minden csapatrésznek javulást kell mutatnia, ha idén szeretne végre kikecmeregni a kátyúból Oaklandben.

San Diego Chargers

 A Chargers gyorsan bizonyította, hogy a hétfő esti vereség a Chiefs ellen csak kisiklás volt, a forduló talán legegyoldalúbb meccsén rendkívül magabiztosan iskolázta le Philip Rivers és kompániája a Jacksonville Jaguarst.

 Rivers 334 passzolt yardja mellett a labdaszerzések döntötték el a meccset, 6-szor vette el a labdabirtoklás jogát a Chargers a Jaxtől, ez negatív klubrekord beállítás jacksonville-i oldalon. Az egész meccs a turnoverekről szólt, a Cargers is háromszor adta el a labdát, illetve egy puntjukat blokkolták is. Mike Scifres másik puntja is csupán 34 yardot tett meg, tőle nem ezt szoktuk meg. A punt csapat immár a második héten mutatott gyenge produkciót, Steve Crosby special team edzőnek most már ráncba kell szednie az egységet, ellenkező esetben egy szorosabb meccset akár el is bukhatnak ilyen fiaskók miatt.

 Visszatérve Rivershez, úgy tűnik nem hiányolja Vincent Jacksont, nyolc különböző elkapónak osztogatta el passzait. Szinte minden elkapónak volt egy-egy kulcselkapása. Jackson ügyében a legújabb fejlemény az, hogy nem sikerült a szerdai határidő előtt eladni őt a Vikingsnek. A határidő arra vonatkozott, hogy ha eddig az időpontig létrejön a trade, akkor visszatérhet az 5. héten aktív rosterre az elkapó. A Chargers GM-je, A. J. Smith kevesellte a Vikingek által ajánlott ellenértéket, ami egy második körös, és egy feltételes pick formájában öltött volna testet. Így Jackson minden valószínűség szerint idén már nem fog pályára lépni az NFL-ben. Az offense láthatóan elbírja az ő hiányát, de Ryan Mathews kiesése sem okozott gondot. A rookie a második negyedben szállt ki bokasérülése miatt. Helyét a leginkább fullbackként alkalmazott Mike Tolbert vette át, és meglepően jó produkciót nyújtott az alacsony termetű, de brutálisan tömör RB, 16 futásból 82 yardot és 2 TD ért el az ex-Coastal Carolina játékos új szerepében. Mathews sérülése lassan gyógyul, majdnem biztos, hogy a hétvégén nem fog tudni játszani a Seahawks ellen. A feature back ismét Tolbert lesz, míg Darren Sproles szokás szerint a harmadik kísérleteknél, és az egyértelmű passz-szituációknál lesz fönt.

Ne felejtsük el megemlíteni a védelem remek produkcióját, 4-szer fogták el a múlt héten még brillírozó David Garrard passzát. Antoine Cason bebizonyította, hogy sokkal komplexszebb cornerback, mint Antonio Cromartie, aki 2007 óta a nevéből él, és biztosította a vezetőséget, hogy nem volt hiba elengedni elődjét. Cason két interception vállalt, emellett egy fumble-t is kikényszerített a sokáig tartalékszerepre kárhoztatott CB. Az új kezdő strong safety, a tavaly még nickelbackként pordukáló Stephen Gregory sorozatban második héten mutatta meg, hogy érdemes a kezdő szerepkörre, igazán tackle-biztosan játszott ismét.

 A Chargers ezzel a teljesítménnyel helyre rakta a kétkedőket. Rivers talán a legjobb mély passzokat dobja az NFL-ben, kissé megváltozott támadófala erre biztosítja is az időt, és a csapat hihetetlen mélysége biztosíték arra nézve, hogy kulcsemberek elvesztése sem vágja tönkre a csapatot. Nagyon nagy meglepetés lenne, ha ez a Chargers nem nyerné meg az AFC Westet idén is.

Írta: Demeter Ádám