BCS Bowl beharangozó - Sugar Bowl

Az elmúlt napok bowljainak összefoglalói:

Reynolds idei 30. futott touchdownja vitte győzelemre a Navy-t.

Bo Wallace 3 TD-jével verte az Ole Miss a Georgia Tech-et.

Elrontotta Mack Brown búcsúját az Oregon.

Hatalmas upsetet mutatott be a Texas Tech Davis Webb-bel az élen.

Ka'Deem Carey volt a jobb az elit futók bowlján.

Nem volt válasza Brett Hundley-ra a Hokiesnak.

Kitömte a C-USA bajnokát a Mississippi State, Prescott 5 TD-t vállalt.

Szívfacsaró Duke-vereség és Manziel-parádé egy 100 pontos meccsen.

ALLSTATE SUGAR BOWL

Alabama Crimson Tide vs. Oklahoma Sooners

Mikor?
Magyar idő szerint 2014. január 3-án, pénteken, 2:30-kor. A mérkőzést a Digi Sport 1 is élőben közvetíti.

Hol?
A New Orleans-i Mercedes-Benz Superdome-ban. A több mint 73 ezer néző befogadására alkalmas létesítménynek a Sugar Bowl mellett más NCAA-s kötődése is van: a New Orleans Bowlt ugyancsak ebben az arénában rendezik meg évről évre, a 2013-as szezonig a Tulane egyetem futballcsapata is itt játszotta hazai mérkőzéseit, továbbá a Superdome ad otthont a Bayou Classic-nek is, mely a Division I legnagyobb rivalizálása a Grambling és a Southern részvételével. BCS Bowl helyszínéről lévén szó több National Championship Game-et is rendeztek már itt; legutóbb a 2011-es szezon nagydöntőjét játszották New Orleansban.

Díjazás:
A résztvevő egyetemek jutalma 17 millió dollár, míg a játékosok vásárlási utalványt, Fossil karórát, New Era 39Thirty sapkát, valamint Ogio hátizsákot kapnak.

Sugar Bowl történelem:
A New Orleans Item kiadója, James M. Thomson ezredes, valamint az újság sportszerkesztője, Fred Digby 1927-ben állt elő azzal az ötlettel, hogy a Rose Bowl mintájára New Orleansban is rendezhetnének újévi futballmérkőzést. Digby minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy létrejöhessen az esemény, 1935-re pedig elegendő támogatót sikerült találnia ahhoz, hogy megrendezzék az első Sugar Bowlt (az elnevezés is Digby-től származik). A mérkőzésre a Tulane Stadiumban került sor, a helyi Green Wave 20-14-es győzelmet aratott a Temple ellen.

1935-től 1974-ig a Tulane Stadium adott otthont a Sugar Bowlnak, ezt követően költözött az esemény a Superdome-ba. A 2006-os mérkőzést a Katrina hurrikán miatt az atlantai Georgia Dome-ban kellett lejátszani, de ezt leszámítva 1975 óta Louisiana állam második legnagyobb stadionja szolgál az esemény helyszínéül. A kezdetektől fogva többnyire a Southeastern Conference bajnoka játszott itt egy at-large alapon meghívott együttessel, 1975-ben pedig szerződéses megállapodást kötöttek a bowl szervezői az SEC-vel, melynek értelmében a konferencia első helyezettjének garantált a helye a Sugar Bowlban. A BCS-érában is érvényben maradt ez a megegyezés, amit persze felülírhat, ha az SEC bajnoka a nagydöntőbe hivatalos - a 2006-os szezon óta ez minden évben így volt. Az önálló BCS National Championship Game létrehozása előtt az 1999-es és a 2003-as szezonban is a Sugar Bowl funkcionált nagydöntőként, valamint az 1992-es idényben az első helyen rangsorolt Miami és a második Alabama is itt játszott de facto bajnoki finálét.

A BCS-korszak lezárultát követően is kiemelt jelentőséggel bír majd a Sugar Bowl: egyike lesz annak a hat bowlnak, melyek között a következő szezonban induló College Football Playoff elődöntőit fogják rotálni. Rögtön a rájátszás első évében itt rendezik az egyik playoff-elődöntőt.

A csapatok:

ALABAMA CRIMSON TIDE (11-1, 7-1 SEC)

Út New Orleansig: A legutóbbi négy szezonban három nemzeti bajnoki címet szerző Crimson Tide a 2013-as idénynek is azzal a céllal vágott neki, hogy újfent elfoglalja az egyetemi futball trónját. A Virginia Tech elleni atlantai szezonnyitón még nem volt épp a legmeggyőzőbb Nick Saban együttesének produkciója, de így is sima győzelmet arattak a Hokies ellen, majd két héttel később az első igazán komoly akadályt is sikerrel abszolválták azáltal, hogy pontgazdag mérkőzésen, 49-42 arányban felülmúlták a Johnny Manziel vezette Texas A&M-et, egyszersmind elégtételt véve az Aggies elleni tavalyi vereségért. A kötelező mérkőzéseket gond nélkül hozta az Alabama, egy közel két hónapos periódus alatt hat meccsen mindössze 26 pontot kaptak, majd az LSU hazai pályán történő felülmúlása után úgy tűnt, a Tide SEC-döntős szereplését idén sem lehet megakadályozni. Aztán következett a nyugati csoport első helyéről döntő Iron Bowl, melyet örökké emlékezetes végjáték után a nagy rivális Auburn tudott megnyerni, így az Alabamának végül csak a divízió második helye jutott.

Támadósor: Utolsó mérkőzésére készül a Crimson Tide színeiben A.J. McCarron, az iskola történetének legsikeresebb irányítója. Az idei Heisman-szavazás második helyezettje szokásosan megbízható játékát hozta ebben a szezonban is, 2676 yardot passzolt 67.6%-os pontossággal, 26 touchdown mellett mindössze 5 interceptiont dobott. McCarronnak kiváló fegyverarzenál áll a rendelkezésére: a másodéves Amari Cooper országos viszonylatban is kiemelkedő tehetségnek számít, Kevin Norwood megbízható második számú célpont, és a nagy meccseken rendre megvillan, illetve a slot receiver Christion Jones-szal, valamint a többnyire hosszú passzoknál előkerülő DeAndrew White-tal és Kenny Bell-lel is számolniuk kell az oklahomai védőknek. Tight end poszton a freshman O.J. Howard a szezon előrehaladtával egyre jelentősebb szerepet kapott a passzjátékban is, míg Brian Vogler inkább blokkolásban jeleskedik. Nem lehetett panasz a pass offense hatékonyságára az alapszakaszban, de a Crimson Tide támadóegysége vélhetően ezen a mérkőzésen (is) inkább a futójátékra fog alapozni, melyet a freshman idénye után idén is 1000 yard fölé jutó T.J. Yeldon (1163 yard, 13 TD) és az ugyancsak másodéves Kenyan Drake (694 yard, 8 TD) fémjelez. Az előző szezonhoz képest három új kezdőjátékossal operáló támadófalnak eleinte akadtak nehézségei, de mindent egybevetve futásblokkolás terén hozták az elvárt színvonalat, pass protectionben pedig - a mindössze 10 engedett sacknek köszönhetően - még a tavalyi egységet is felülmúlták. A bowl-mérkőzésről ugyanakkor sérülés miatt hiányozni fog a kezdő jobb oldali guard, Anthony Steen, a helyére lépő Leon Brown pedig csak minimális meccsrutinnal rendelkezik FBS szinten.

Védelem: Az alabamai defense-nek voltak gyengébb produkciói (elég csak a Texas A&M és az Auburn elleni meccset említeni), de összességében még így is az FBS egyik legjobb védőegységével büszkélkedhet a Crimson Tide. A háromtagú védőfal közepén Brandon Ivory szerepel nose guard pozícióban; két oldalán, illetve sub formációknál defensive tackle poszton Ed Stinson, Jeoffrey Pagan és A’Shawn Robinson kapja a legnagyobb szerepet. Utóbbi személyében egy Freshman All-American választottról van szó, aki újonc létére a legtöbb sacket jegyezte a csapaton belül. A defense legerősebb része egyértelműen az LB-sor: az idei Butkus Award győztes C.J. Mosley az egész FBS egyik legjobb védőjátékosa; a másik belső linebacker, Trey DePriest is a védelem legrutinosabb tagjai közé tartozik, míg kívül az Adrian Hubbard - Denzel Devall kettős rohamozhatja az ellenfelek irányítóit. Az OLB-rotációban szintén jelentős szerephez jutó Xzavier Dickson eltiltás miatt nem játszhat a bowl-mérkőzésen, a másodéves Devall előrelépésének köszönhetően azonban az ő hiánya korántsem érinti annyira érzékenyen a Tide védősorát. A secondary-ben az ország egyik legjobb safety duója szerepel a HaHa Clinton-Dix - Landon Collins páros révén, a CB-sor ellenben az egész csapaton belül a legbizonytalanabb pontnak számít. Az első számú corner, Deion Belue megbízható játékos, de sokat bajlódott sérüléssel az alapszakasz során, mögötte viszont jelentősebb minőségbeli visszaesés tapasztalható, amit az ellenfelek már több alkalommal ki tudtak használni a szezonban. Turnoverek generálásában sem igazán jeleskedik a védelem, mindössze 18 labdaszerzést sikerült elérniük az alapszakasz folyamán.

Speciális egység: Christion Jones személyében az FBS egyik legjobb kickoff és punt returnere tevékenykedik az Alabamánál - 29.28, illetve 14.43 yardos átlaggal hord vissza, és három touchdownt is szerzett az ST tagjaként. A punter Cody Mandell szintén elit színvonalon teljesít, 47.25 yardos rúgásonkénti átlaga a második legjobb az országos mezőnyben. A Tide speciális csapatrészének egyetlen gyenge pontja a kicker poszt: Cade Foster az első 11 meccsen csak egyetlen mezőnygól-kísérletet hibázott, az Auburn elleni vereség alkalmával azonban, amikor igazán nagy volt a tét, mindhárom próbálkozása sikertelennek bizonyult.

Edzők: Nick Saban megosztó személyiség, edzői zsenialitása azonban elvitathatatlan. A Forbes magazin által a legbefolyásosabb edzőnek titulált szakember 2003-ban nemzeti bajnoki címhez segítette az LSU-t, majd egy nem túl sikeres NFL-beli kitérőt követően a college focihoz való 2007-es visszatérését követően újabb három BCS-döntőt nyert az Alabamával. Ő az első vezetőedző, aki két különböző egyetem csapatával is nemzeti bajnok lett. Az alapszakaszt követően felmerült pletyka szintjén, hogy Mack Brown távozása után ő veheti át a Texas irányítását, Saban azonban szerződést hosszabbított az Alabamával, melynek köszönhetően nem csak a legjobban fizetett college HC lett, de az összes amerikai profi sportcsapat főedzője közül is mindössze hárman keresnek nála többet éves átlagban. A Crimson Tide-nál dolgozik az FBS egyik legjobbnak tartott védőkoordinátora, Kirby Smart, valamint Doug Nussmeiernek köszönhetően a támadósor is nagyszerű kezekben van.

OKLAHOMA SOONERS (10-2, 7-2 BIG 12)

Út New Orleansig: Ötmeccses győzelmi sorozattal kezdte a szezont a Sooners, melynek során a Notre Dame ellen is nyerni tudtak idegenben. Az Oklahoma és a Texas aktuális formáját látva úgy tűnt, Bob Stoops együttese a Red River Rivalry idei felvonását is fölényes győzelemmel abszolválhatja, ehhez képest a Longhorns végig kézben tartotta a mérkőzést, és 36-20 arányban felülmúlta a telepeseket a rangadón. A Sooners ezután a Kansas és a Texas Tech ellen is csak botladozva nyert, majd november elején jött az újabb hidegzuhany: végtelenül sima, 41-12-es vereséget szenvedtek a későbbi Big 12 bajnok Baylor otthonában. Az Iowa State és a Kansas State ellen hozták a kötelezőt Stoops tanítványai, majd az alapszakasz zárásaként következhetett az Oklahoma State elleni állami rangadó. A telepesek nem várhatták túlzottan biztató előjelekkel a Bedlamet, elvégre előtte a Cowboys meggyőző fölénnyel lépett túl a Texason és a Bayloron, az Oklahoma azonban szezonbeli legnagyobb győzelmét aratva megverte az OSU-t. Ezáltal a Sooners egyrészt megfosztotta riválisát a Big 12 bajnoki címétől és az automatikus Fiesta Bowl meghívótól, másrészt saját BCS Bowl részvételüket is biztosították a normaniek.

Támadósor: A Soonersnél a szezon egészében a QB-kérdés állt a figyelem középpontjában. Általános meglepődésre Trevor Knight nyerte a pozíciós harcot a felkészülési időszakban, szezon eleji sérülése után azonban a korábban mindenki által kezdőnek várt Blake Bell kapta meg a lehetőséget, aki úgy tűnt, végre meg is ragad a kezdőcsapatban. Novemberben aztán ismét eljött Knight ideje, de volt, hogy már Kendal Thompsonnak is be kellett szállnia, míg az Oklahoma State ellen Bell vezette a győztes drive-ot. Stoops egyelőre nem árulta el, hogy az Alabama ellen melyikük kezd, ez csak közvetlenül a meccs előtt fog kiderülni. Ami biztos, hogy mind Knight, mind Bell eredményesebb a földön, mint passzokkal, és a teljes támadósorra igaz, hogy a Sam Bradford és Landry Jones idejében megszokott passzorientált offense után erőteljesen eltolódott az egység a futójáték irányába. Brennan Clay a Sooners legeredményesebb futója 913 yarddal és 6 touchdownnal, mögötte Roy Finch-re várhat még jelentősebb szerep, az 553 yardot és 7 TD-t jegyző Damien Williams azonban eltiltás miatt ezúttal sem lehet ott a csapatban. Ennél is nagyobb érvágás, hogy a támadófal komplett bal oldala hiányozni fog; a kezdő left tackle, Tyrus Thompson és a kezdő left guard, Adam Shead egyaránt sérült, így igencsak kérdéses, hogy mihez tud kezdeni az oklahomai támadósor az Alabama védelmével (nem mellesleg a kiváló fullback, Trey Millard már korábban kidőlt a sorból). A Soonersnek mindenképpen ki kell használnia a Tide CB-sorának gyengeségeit, amihez a Jalen Saunders, Sterling Shepard, Lacoltan Bester elkapó-trió révén meg is vannak a fegyvereik, ugyanakkor Knightnak és Bellnek sem a passzjáték az erőssége.

Védelem: Az offseasonben jelentős változtatásokat eszközöltek védőegységükön a telepesek. A 4-3-as alapformációról 4-2-5-ös sémára álltak át annak érdekében, hogy hatékonyabbá tegyék a passz elleni védekezést, a terv pedig bevált - a Sooners annak ellenére is - statisztikailag - top 15-ös passzvédelmet tudott összehozni az alapszakaszban, hogy a Big 12 küzdelmei során jobbnál jobb támadóegységekkel kellett szembenézniük. Ugyanakkor bár a run defense statisztikái nem vészesek, futás ellen érezhetően megsínylette Mike Stoops egysége a váltást: az erőfutásokra építő támadósorokat nem tudták feltartóztatni az oklahomaiak, márpedig az Alabama offense-nek is a ground-and-pound az elsődleges ismérve. A Sooners helyzetét tovább nehezítette, hogy Jordan Phillips és Corey Nelson személyében a védőfal, valamint a linebacker-sor is elveszítette egy-egy alapemberét sérülés miatt. A defensive line-ból leginkább Charles Tapper emelhető ki, 5.5 sackjével első a csapaton belül, ugyanakkor pass rush-nál mégsem a sophomore defensive end, hanem a rendkívül jól blitzelő linebacker, Eric Striker jelenti a legnagyobb veszélyt. Egy másik LB, az ugyancsak másodéves Frank Shannon szintén átlagon felüli tehetségnek számít, 85 szerelésénél egyetlen csapattársa sem ért el többet, jóllehet a Nelson kiesése után kezdővé avanzsáló freshman, Dominique Alexander sem sokkal maradt el tőle. A secondary tagjai közül Aaron Colvin országos szinten is magasan jegyzett cornerback, míg a végzős safety, Gabe Lynn a védelem egyik vezérének számít.

Speciális egység: Az Oklahoma is nagyszerű returnerekkel rendelkezik - Jalen Saunders punt visszahordásoknál 16.78 yardot átlagol (2 touchdownt szerzett az alapszakaszban), míg kickoffok után Roy Finch dolgozik szintén kimagaslóan jónak számító 27.5 yardos átlaggal. Michael Hunnicutt az FBS egyik legmegbízhatóbb kickere, idei 26 mezőnygól-kísérletéből 23-at értékesített. A coverage teamek ellenben nagyon gyengén teljesítenek; a Sooners országos viszonylatban is azon csapatok közé tartozik, melyek a legtöbb yardot engedik kickoff és punt visszahordásból, valamint a punter Jed Barnett sem büszkélkedhet túlzottan jó átlaggal.

Edzők: Bob Stoops 1999 óta dolgozik az Oklahoma vezetőedzőjeként. Második idényében veretlenül lett nemzeti bajnok a telepesekkel, ekkor az év edzőjének járó Paul „Bear” Bryant díjat is neki ítélték. Nyolc konferencia-bajnoki címhez segítette csapatát, és a Big 12 első Rose Bowl győzelme is az általa irányított Soonershez fűződik a 2002-es szezonból. Regnálása elején a „Big Game Bob” becenevet aggatták rá, később azonban már nem bizonyult a nagy meccsek mesterének: további három alkalommal juttatta BCS-döntőbe együttesét, de mind a három mérkőzést elbukták. Stoops ebben a szezonban - Barry Switzer rekordját megdöntve - a futballprogram történetének legtöbb győzelmet számláló edzőjévé lépett elő. Védőkoordinátorként a főedző öccse, Mike Stoops dolgozik a csapatnál, míg a támadókoordinátori teendőket megosztva látja el Josh Heupel és Jay Norvell.

Érdekességek:
- A Sugar Bowl szereplési rekordját eddig az Alabama és az LSU tartotta 13-13 fellépéssel; idei részvételével a Crimson Tide egyedüli csúcstartó lesz ebből a szempontból. A legtöbb győzelmet is a Bama jegyzi a bowl történetében, nyolcszor hagyhatták el nyertesen a Tulane Stadium, illetve a Superdome gyepét.
- Az Oklahoma hetedik alkalommal kapott meghívót a Sugar Bowlba, eddigi fellépéseik alatt 4-2-es mérleget értek el a telepesek.
- Az Alabama és az Oklahoma eddigi négy találkozójából a Crimson Tide egyet, a Sooners kettőt tudott megnyerni, valamint született egy döntetlen is. A meccsek felét az utószezonban játszották: az 1963-as Orange Bowlban a Bama 17-0-s győzelmet aratott, míg az 1970-es Bluebonnet Bowlban 24-24 lett a végeredmény.
- Az Alabama 60 bowl-szereplése a legtöbb az FBS mezőnyében, az Oklahoma 47 utószezonbeli fellépéssel a 7. helyen áll.

Az esélyekről:
Sok múlik azon, hogy az Alabama játékosai milyen mentalitással lépnek pályára: ha bizonyítani akarnak, és mindenki a tőle telhető legjobbat nyújtja, akkor a matchupok alapján akár egy hasonló kiütés is benne van a meccsben, mint amilyenben a Michigan State-et részesítette a Tide három évvel ezelőtt (akkor szintén egy Auburn elleni demoralizáló vereséggel zárta az alapszakaszt Nick Saban alakulata); ellenkező esetben könnyen előfordulhat, hogy a 2009-es Sugar Bowlt fogja idézni a mérkőzés (az SEC-döntő elvesztése után teljesen motiválatlan Tide kikapott a non-BCS-es Utah-tól). Az Oklahoma esetében alighanem felesleges motivációs kérdésekről beszélni: a Sooners tavaly a Northern Illinois menetelése miatt lecsúszott a BCS Bowl szereplésről, ezúttal viszont a Huskies botlásának és természetesen saját teljesítményüknek is köszönhetően a telepesek sikeresen bejutottak egy kiemelt bowlba, ahol a kétszeres bajnoki címvédő felülmúlásával óriási diadalt érhetnének el. A két tradicionális powerhouse mérkőzése kötelező program az egyetemi futball kedvelői számára.

Vass Ádám (vassadi)