Big East beharangozó 2010

A Big East konferencia 1979-es létrehozásának hátterében egy gigantikus versengés kialakítása állt, nem máshol, mint a kosárlabda pályákon. Napjainkban a legkompetitívebb NCAA konferenciának tartják őket ezen a téren, így sokan a foci csapataikat is azért kezdik el követni, mert imádják az adott egyetem kosárlabda csapatát. A versengés azonban más a két sportban, kosárlabdában 16-an csapnak össze évről évre a konferenciaelsőségért, viszont közülük csak nyolcan rendelkeznek első osztályú amerikaifutball csapattal (és a Notre Dame, amely fociban független).

Aki elkezdi követni a Big Eastet, annak tudnia kell, hogy a konferencia tanulmányi és előélettel kapcsolatos elvárásai kevésbé merevek, mint a többi BCS konferenciáé, de egyúttal a legtöbb és legjobb konferencián kívüli (non-conference) mérkőzést is a Big Eastnek köszönhetjük évről évre. A versengés pedig szinte mindig nyílt. 2010-ben nem kevesebb, mint a csapatok fele pályázik eséllyel a konferenciaelsőségre (Pittsburgh, West Virginia, Connecticut, Cincinnati), és a mögöttük levő két csapat (Rutgers, South Florida) győzelme sem lenne sokkoló meglepetés. Hat együttesnek van reális esélye, hogy Bowlt játsszon a szezon végén. Első Big Easttel foglalkozó írásomban szeretném kicsit közelebbről bemutatni a csapatokat, és kitérni az esélyekre is egy előszezon rangsor felállításával.

1. Pittsburgh Panthers
Dave Wannstedt öt éves pittsburghi edzősködése alatt talán most van arra a legnagyobb esélye a Panthersnek, hogy megnyerje a konferenciát. Mondhatjuk ezt annak ellenére, hogy a legtöbb távozó náluk volt a Big Eastben. Akik maradtak, viszont szinte kivétel nélkül minőségi játékosok.
A legnevesebb közülük nem más, mint a tavalyi év felfedezettje és egyben a Big East legjobb támadójátékosa 2009-ben (1799 futott yard, 18 TD), az idén Heismanre esélyes RB, Dion Lewis.

Szintén igazi sztárnak számít a legtehetségesebb Big East WR, Jonathan Baldwin, és a konferencia legjobb LT-je, Jason Pinkston. A Lewis vezette futójáték csak akkor fog jól érvényesülni, ha a támadófal belső posztjain jó teljesítményt nyújtanak a viszonylag rutintalan kezdő játékosok, és legalább egy közepes szintű passzjáték is társul a futáshoz kiegészítőleg. Utóbbi megvalósítása főleg a rutintalan másodéves QB, Tino Sunseri feladata lesz. Az egyetemen végző, és tavaly igen jól szereplő Bill Stullt kellene pótolnia ebben az idényben. Leginkább az ő teljesítményén múlik a pro-style offenset játszó csapat támadójátékának hatékonysága 2010-ben. Nagy veszteség Dorin Dickerson távozása a passzjátékban, az atletikus TE az elmúlt évben 10 TD-t szerzett, teljesítményét valószínűleg a WR-eknek kell pótolnia elkapóoldalon. A 4-3-at játszó védelemből érdemes kiemelnünk Greg Romeust és Jabaal Sheardöt, akik a Big East konferencia legjobb DE kettősét alkotják. Romeus tavaly megosztva kapta meg a Big East legjobb védőjátékosának díját. Szintén említésre érdemes Dom DeCicco, a secondary vezére, aki a konferencia legjobb SS-e. Védelem terén elsősorban a CB-k rutintalansága jelenthet gondot, de a többi csapatrész egészen káprázatos teljesítményre képes. Összességében a Pittsburgh nagyon fiatal csapat, mindössze négy senior kezdő játékosuk van, ennek ellenére már most a konferencia favoritjai. A Panthers a Big East legkeményebb non-konferencia sorsolásával rendelkezik idén, a Utah, a Miami és a Notre Dame egyetlen csapatnak sem jelent könnyű ellenfelet, de a Pittsburgh idei gárdája akár mindegyikőjüket képes lehet felülmúlni. Akármi is legyen az eredmény ezeken a meccseken, mint tudjuk, elég a Big Eastben a legjobb mutató ahhoz, hogy a csapat megnyerje a konferenciát, minden más csak bónusz.

A tíz legjobb Pittsburgh Panthers játékos:
Dion Lewis (RB), Greg Romeus (DE), Jonathan Baldwin (WR), Jason Pinkston (LT), Jabaal Sheard (DE), Dom DeCicco (SS), Ray Graham (RB), Lucas Nix (RT), Myles Caragein (DT), Max Gruder (SLB)



2. West Virginia Mountaineers
A WVU alig veszített pár játékost a tavalyi kezdőcsapatából, ez az összeszokottság az oka elsősorban magas helyezésüknek. Ha nagy problémákat akarunk keresni, akkor azokat egészen biztosan nem a védelemben fogjuk megtalálni. A 3-3-5-ös sémát játszó D a Big East legjobb védelmi egysége. Egyetlen komoly távozó volt, de ő számottevő. Reed Williamsről, az irányítóról, a csapat MLB-jéről van szó.

Az ő pótlása nem lesz egyszerű feladat, de minden más poszton rendben van az egység. Williamstől a vezéregyéniség szerepet az a Robert Sands veszi át, aki egy fantasztikus adottságokkal rendelkező játékos. Közel két méteres magasságával, RB szintű gyorsaságával, és rettegett nagy ütközéseivel tűnik ki a Big East legjobb free safetyje a hátsó alakzatból. A Predator becenévre hallgató Sands azonban nem a secondary legjobbja, mert a cornerback, Brandon Hogan még nála is jobb játékos. Nincs még közelítőleg sem olyan secondary a Big Eastben, amely felvenné a versenyt a Mountaineersével. Az első hat emberből leginkább a védőfal kezdőit érdemes kiemelni. Az érdekes feladatkörű védőfalban Chris Neild nose tackleként szerepel, Scooter Berry az a játékos, aki hasonló feladatkörrel rendelkezik, mint egy 3-4-es DE. Neild a konferencia egyik legjobb DT-je. Berry is társa lehet ezen a szinten, de ehhez vissza kell találnia tavalyelőtti önmagához. Julian Miller - a másik DE - atletikus pass rusher, aki akár a 10 sacket is elérheti az idei évben. Hozzájuk csatlakozik majd, egyelőre csak szituációs pass rusherként a junior collegeból érkező Bruce Irvin, a tavaszi és őszi edzések sztárja. A támadóoldalon viszont gyengébb a WVU. Spread optiont alkalmaznak továbbra is, és azzal, hogy a sztár RB, Noel Devine és a WR Jock Sanders maradt senior évére, a váratlanság, a zseniális megoldások sem tűntek el a Mountaineers játékából. Érdemes lesz figyelni Tavon Austinra, akitől nagyon sokat várnak 2010-ben. RB, illetve WR poszton is bevethető a fiatal játékos. Az összeszokott, de erős közepes  képességű fal jól nyithat utat Devine-nak. Nagy kérdés, hogy az új QB, Geno Smith hogyan teljesít első kezdő évében. Játéka messze áll elődjei, Pat White és Jarrett Brown szintjétől improvizáció terén, sokkal kevésbé mozgékony, és kevésbé illik a WVU évek óta bevált rendszerébe. Sok múlik azon, hogy ő hogyan szerepel, illetve sikerül-e pár igazán veszélyes elkapót találnia Bill Stewart főedzőnek. Nehezíti a csapat helyzetét, hogy a Pittsburgh és a Connecticut ellen is idegenben kell játszaniuk.

A tíz legjobb West Virginia Mountaineers játékos:
Brandon Hogan (CB), Robert Sands (FS), Noel Devine (RB), Chris Neild (NT), Jock Sanders (WR), JT Thomas (WLB), Scooter Berry (DE), Julian Miller (DE), Don Barclay (LT), Keith Tandy (CB)



3. Connecticut Huskies
Randy Edsall csapata nagyon hasonlít játékát tekintve a Pittsburgh Panthersre. Közös bennük a remek futójátékra alapozott pro-style offense, és a 4-3-as formációban szereplő defense. Különbséget  két dolog tesz köztük, egyrészt a Connecticutnak rutinos QB-i vannak, másrészt a Panthers-szel ellentétben a Huskies alig veszített pár játékost, de azok szinte mind meghatározóak voltak. A meghatározó játékosok pótlásába vetett hit alapján sorolják be egyesek a sötét ló, mások a futottak még kategóriába a csapatot. A magam részéről biztos vagyok benne, hogy a UConn a Big East top 3 csapatában fog végezni. Rendelkezésre áll ugyanis a Big East legjobb támadófala és legjobb fullbackje.

Szerepelnek köztük olyan játékosok, akik két éve Donald Brownt első körös NFL prospectté varázsolták (2083 futott yarddal zárt Brown 13 mérkőzésen) és olyanok, akik tavaly két futót repítettek 1000 futott yard fölé. Jordan Todman, a csapat elsőszámú RB-je visszatér idénre, ha egyedüli RB lesz, nem kizárt a 2000 yard felülmúlása, ha a USC-től megszerzett DJ Shoemate és/vagy Meme Wylie is sok lehetőséget kap, akkor is meglehet az 1200-1500 yard. Mindezt az is segíti, hogy a UConn két olyan QB-val is rendelkezik (Zach Frazer és Cody Endres), akik kezdő kaliberűek. Frazerre jellemző, hogy néha minden összejön neki, néha pedig semmi, Endres a megfontoltabb, kevesebbet kockáztató QB. Frazer lesz a kezdő idén, hacsak nem kerül nagyobb hullámvölgybe, nem valószínű, hogy átadja helyét. Endres helyzetét nehezíti eltiltása, amelyet sokan tanulmányi kötelezettségeinek elmulasztásához kötnek, mások csupán egyetemi szabályok megsértéséről beszélnek. Marcus Easley távozásával elvesztette a csapat elsőszámú WR-ét, de úgy tűnik, a tavasszal parádézó Michael Smith és Kashif Moore képes lesz átvenni szerepét.  A védelem a Huskies erőssége évek óta, és különösen igaz ez az LB sorra. Lawrence Wilson és Scott Lutrus a Big East talán legjobb linebackerei (utóbbit sérülékenysége miatt sorolják kevesebben az elitbe), míg Greg Lloyd Jr. kiváló pass rusher (a Steelers pass rusher legendájának fia). Utóbbi játékost Edsall a tehetsége miatt a védőfalba „száműzte”, így felbomlott a remek trió. Lloyd feladata idén az lett volna, hogy segítsen a Big East legtöbb sacket jegyző játékosát, a tavaly távozott Lindsay Wittent pótolni, de ennek egy sajnálatos térdsérülés miatt nem tud eleget tenni, 2010-ben medical redshirtöt kap. Ráadásul a másik kezdő DE poszt várományos, Marcus Campbell is kiesett az idényre a napokban,  ACL szakadás következtében. Összességében nagyon jó (közel West Virginia szintű) lehetne ez a védelem, de a pass rusher gondok miatt a tavaly amúgy sem remeklő secondary még nehezebb helyzetbe kerülhet. Ha a DE-k elfogadhatóan teljesítenek és javul a secondary teljesítménye, nem lenne meglepetés, ha akár az első hely is összejönne Edsalléknak.

A tíz legjobb Connecticut Huskies játékos:
Jordan Todman (RB), Lawrence Wilson (WLB), Zach Hurd (RG), Scott Lutrus (MLB), Mike Ryan (RT), Moe Petrus (C), Greg Lloyd Jr. (DE*), Anthony Sherman (FB), Michael Smith (WR), Zach Frazer (QB)

4. Cincinnati Bearcats
A kétszeres címvédőt elhagyta edzője, a Notre Damehez szerződő Brian Kelly. Utódja az a Butch Jones lett, aki már egyszer Kelly helyére lépett, mégpedig a Central Michigannél. Jones Kellyhez hasonlóan remek támadóstratéga, szintén a spread offense híve. Így ne lepődjünk meg, ha a Cincyé lesz továbbra is az NCAA egyik legjobb támadócsapata. Abban biztosak lehetnek a szurkolók, hogy az NFL-be távozó Tony Pike-ot hamarosan elfelejthetik (ha eddig még nem tették meg), mert Zach Collaros személyében ebben az évben igazi szupersztár „születik” majd a futballpályán.

Collaros Pike tavalyi sérülésekor már megmutatta, mire lehet képes, ha lehetőséget kap. Segít neki Butch Jones kinevezése, hiszen az új HC szereti az olyan irányítókat, akik remekelnek rövid és középhosszú passzokkal, és kellően mobilisak. Ne feledjük, Dan LeFevour volt az a QB, aki legutóbb Jones keze alatt dolgozott, hozzá hasonló szintre érhet Zach Collaros is hamarosan. WR poszton a zseniális Mardy Gilyard NFL-be távozása nagy veszteség, hiszen hozzá hasonló képességű elkapó és returner kevés volt a Big East történetében. Itt az idő, hogy Armon Binns és DJ Woods tegyen egy lépést előre, illetve számíthat még a Bearcats a USC-től érkező Vidal Hazeltonra, aki a rövid passzjátékban kimagasló lehet. Mögöttük hamar szerepet kaphat az idei recruiting class legnagyobb Cincy szerzeménye, Dyjuan Lewis is. Jones rendszere futóbarátabb, mint Kellyé volt, így idén az elsőszámú RB, Isaiah Pead szerepe megnőhet a korábbi évekhez képest. Mögötte azonban elég vékony a depth, és ez akár problémát is okozhat. A védelem a 3-4 után visszavált 4-3-ra. Az átmenet nem lesz egyszerű, és nem segíti az sem, hogy igen kevés a kimagasló képességű játékos a Bearcats védelmében. Kiemelhetjük a tavaly remeklő DT-t, Derek Wolfe-ot, illetve a WLB posztra kerülő JK Schaffert, és ezzel véget is ért a sor. Elhangozhatnak pro és kontra érvek, egy dolog viszont tény marad, a Big East egyik leggyengébb védelme a Cincyé. Egyszerűen hiányzik a tehetség és a mélység, a defense gyengesége annak az oka, hogy csupán negyedik helyre soroltam a címvédőt. Tény, hogy Kellynek tavaly 10 kezdő játékost kellett pótolnia a védelemben, és mégis megnyerték a Big Eastet a remek támadójátéknak köszönhetően. Azt azonban ne feledjük, hogy az utolsó öt mérkőzésen átlagban 40 pontot kaptak. Nem mindig lesz olyan szerencséjük, hogy a sok pontos mérkőzésekből győztesen kerüljenek ki...

A tíz legjobb Cincinnati Bearcats játékos:
Zach Collaros (QB), Armon Binns (WR), Jason Kelce (LG), Vidal Hazelton (WR), Derek Wolfe (DT), Alex Hoffman (RG), DJ Woods (WR), Isaiah Pead (RB), Ben Guidugli (TE), JK Schaffer (WLB)

5. Rutgers Scarlet Knights
Greg Schiano csapata a legfiatalabb az egész Big Eastben, ennek ellenére a Rutgers versenyképes a konferencia elitjével már jelenleg is. 2010 valószínűleg még nem az ő évük lesz, de a következő évek meghatározó együttese lehetnek mind a Big Eastben, mind NCAA szinten. A támadóoldalra leginkább két leendő sztárjátékos miatt érdemes figyelni. Tom Savage, a Knights másodéves irányítója igazi NFL prototípus QB, aki egy napon egy profi csapat franchise QB-je lehet. Megdöbbentő adat, de a 20 éves Savage az, aki a legrutinosabb kezdő QB-nak számít a Big Eastben. Mellette a figyelem a Rutgers mindenesére, Mohamed Sanura összpontosul leginkább.

Sanu tavaly safetyként került a Rutgershez, de Schiano WR-ként számított rá első idényében. Hamar a kezdőben találta magát és idény végére már nem csak az elkapásokkal foglalkozott. Sokszor láthattuk wildcat formációból futni, illetve párszor passzolni is. Kétségkívül a Big East egyik legizgalmasabb játékosa jelenleg, a váratlan húzások minden megmozdulásában benne vannak, kiszámíthatatlan, robbanékony és egyúttal erőteljes elkapó. Tim Brown távozásával hiányzott a csapatból egy igazán jó mélységi célpont, de tavasszal sikerült megtalálni Brown utódját Mark Harrison személyében (aki a felkészülés utolsó hetét kénytelen volt kihagyni agyrázkódás miatt). Akik ismerik a Rutgers tradicionális játékát, azoknak kisebb meglepetés lehet, hogy a futójáték és a támadófal okozza a legnagyobb problémát jelenleg. Joe Martinek nem rossz futó, de sokat sérült, és kevés védőt késztet sikertelen szerelésekre. Hiányzik a mélység is, Kordell Young még mindig nem teljesen egészséges a harmadik térdműtétje után, a freshman RB-k pedig rutintalanok. A támadófalból három kezdő játékos távozott - köztük az első körös pick, Anthony Davis - az ő pótlásuk pedig megoldatlan. Leginkább Sanu és Savage zsenialitásában bízhat idén a Rutgers, támadóoldalon még fejlődniük kell, hogy versenyben legyenek a legjobbakkal a konferenciában. Védelem terén azonban már ott vannak a nagyok között, a D gyorsasága egészen elképesztő. Talán a Big East legjobb front sevenje található Piscatawayben. Érdemes innen kiemelnünk a két DE-t, Jonathan Freenyt (tavaly 9,5 sack cserejátékosként) és Alex Silvestrot, akik a csapat legjobb védőjátékosai. Az LB sorból sok blitzre számíthatunk, elsősorban Steve Beauharnais részéről, akitől kimagasló évet vár Schiano. A secondaryben kisebb problémát okoz Devin McCourty utódjának megtalálása, de a SS, Joe Lefeged személyében itt is találunk egy figyelmünkre érdemes játékost. A remek védelem és a két kiváló támadó elsősorban azért lehet kevés, mert a Rutgers sorsolása nagyon nehéz. Idegenben játszanak a Pittsburgh, a South Florida, a Cincinnati és a West Virginia ellen is, és Október 8-a után mindössze két hazai mérkőzésük lesz, mégpedig a Big East két leggyengébb csapata, a Louisville és a Syracuse ellen.

A tíz legjobb Rutgers Scarlet Knights játékos:
Mohamed Sanu (WR), Tom Savage (QB), Jonathan Freeny (DE), Alex Silvestro (DE), Steve Beauharnais (MLB), Antonio Lowery (WLB), Joe Lefeged (SS), Art Frost (RT), Scott Vallone (DT), Teddy Dellaganna (P)



6. South Florida Bulls
14 év után botrányos körülmények között távozott a USF-ről a vezetőedző, Jim Leavitt. Utódja Skip Holtz lett, aki az East Carolinánál már komoly sikereket ért el. Az elmúlt évek egyik legsikeresebb Big East csapatát vette át az új edző, ennek ellenére igen messze van az ideálistól a helyzet a Bulls háza táján. Támadóoldalon nagyon sok a kérdés, elsősorban az RB és WR posztokat illetően. Mike Fordot kirúgták, Jamar Taylor nem tudta rendbe tenni tanulmányi eredményeit, így a USF elsőszámú futója nem lesz más, mint az NCAA-től hatodik évet kapott Moise Plancher.

Sem ő, sem a mögötte szereplő rutintalan játékosok (Demetrius Murray és Mike Hayes) nem tartoznak a futójátékosok elitjéhez. A WR-eknél AJ Love tavaszi ACL szakadása, és Sterling Griffin nyári bokasérülése miatt egyik kezdő WR sem áll rendelkezésre az első pár hónapban, de lehet a teljes szezonban sem. A harmadik WR, Dontavia Bogan, a 203 cm magas junior college transfer, TJ Knowles és a másodéves Lindsey Lamar az, akikre leginkább lehet így számítani, emellett a csere QB WR-ré való konvertálásával is próbálkoznak... Az offenseben csupán a QB poszt és a támadófal van rendben. BJ Daniels már tavaly is elvarázsolta a közönséget improvizatív játékával, idén sem várhatunk mást, továbbra is a Big East egyik legizgalmasabb játékosa lesz Daniels. Holtz játékrendszere miatt kicsit többet szerepelhet majd közvetlenül a center mögött, de váratlan megindulásaira idén is számíthatunk. A center, Sampson Genus vezette támadófal mind az öt tagja visszatér tavalyról, a csapat szinte egyetlen biztos pontját szolgáltatva. A védelem elvesztette többek között George Selviet, Jason Pierre-Pault, Kion Wilsont, Nate Allent és Jerome Murphyt, őket pótolni szinte lehetetlen, mind az NFL-ben szerepelnek már. A védőfalban leginkább a DE Craig Marshallra, és a DT Terrell McClainre lesz érdemes figyelni, ők azok, akik kezdő szintű játékosok. A mellettük levő két poszton előreláthatólag sokan megfordulnak majd. Közülük leginkább a pass rusher specialista elsőévesre, Ryne Giddinsre kell majd figyelnünk. Az LB sorból Sam Barrington válhat pár éven belül igazi sztárrá, ha elkerüli a rá olyannyira jellemző balhékat, és szorgosabban dolgozik az edzéseken. A secondaryben gyakorlatilag csak Quenton Washington helye biztos (bár jelenleg kisebb sérüléssel bajlódik), a rajta kívüli három posztra nagyon sok jelölt van, és nem kizárt, hogy komoly rotációt alkalmaz majd itt is Holtz, aki ezzel a részleggel volt leginkább elégedetlen a tavaszi edzések után. A rutintalanság a csapat egészét tekintve probléma, hiányoznak a támadójátékban és a védelemben is az igazi playmakerek (Danielst leszámítva), és a csapat identitását keresi távozó vezéregyéniségei hiányában. Nagyon sok a kérdés a Bulls-szal kapcsolatban, de a Bowl szereplés kivívása így is elvárható tőlük. Ha megtalálják a különböző posztokra a megfelelő embereket, ha nem, egy dolog biztos marad, a BJ Daniels show tovább folytatódik...

A tíz legjobb South Florida Bulls játékos:
BJ Daniels (QB), Sampson Genus (C), Terrell McClain (DT), Sam Barrington (MLB), Dontavia Bogan (WR), Craig Marshall (DE), Sabbath Joseph (WLB), Quenton Washington (CB), Keith McCaskill (DT), Ryne Giddins (DE)

7. Syracuse Orange
Doug Marrone első évében a Syracuse nagy javuláson ment keresztül, elsősorban védelem terén. 4-8-as mérleggel zártak, de továbbra sem szabadultak a Big East utolsó helyéről, köszönhetően a Louisville elleni 10-9-es vereségnek. Az idei évben Marrone célja nem más, mint a Bowl szereplés kivívása, de talán reálisabb, ha arról beszélünk, hogy végre jó lenne elkerülnie a Big East utolsó helyéről a nagy hagyományokkal bíró Orangenak. 2001 óta nem volt a csapatnak pozitív mérlegű szezonja, és meglepetés lenne, ha éppen idén sikerülne megtörni a rossz sorozatot. Kezdheti a szezont 3-1-es mérleggel a Cuse, de ebből két mérkőzést FCS ellenfelek ellen játszanak, márpedig azokból csak egy győzelem számít be a Bowl kvalifikációnál (tehát legalább 7 győzelem kell nekik a Bowl meghívóhoz, nem 6). De térjünk át a játékosokra, először tekintsük át a jobbik csapatrészt, a védelmet. A 4-3-at játszó D nagyon agresszív, hiszen az a céljuk, hogy odaérjenek a QB-hoz minden egyes playnél, hibára késztessék az irányítót. Ennek megfelelően nagyon sokat blitzeltetik az LB-ket és safetyket. A korszakos egyéniségnek számító DT, Arthur Jones NFL-be távozásával a defense vezére az MLB, Derrell Smith lett, mellette pedig Doug Hogue szerepel erős oldalon, aki az egész csapat egyik leggyorsabb játékosa, kiváló QB siettető.

Mindketten a Big East LB-inek elitjébe tartoznak. Érdekesség, hogy mindketten futójátékosként érkeztek a csapathoz és később kerültek át védelmi oldalra. Kiemelhetjük még Chandler Jonest, aki Arthur Jones öccse és DE poszton várnak tőle nagy idényt az Orange szurkolói. A secondaryben főleg Mike Holmest és Max Sutert érdemes megemlíteni, akik kiváló ütköző safetyk. Holmes tud akár CB-t is játszani. Az igazán multifunkcionális játékos azonban nem ő, hanem Shamarko Thomas, aki tavaly kezdett LB, CB és S posztokon is. Idén is valószínűleg több helyen szerepet kap, elsősorban SS és WLB poszton kerülhet pályára. Leginkább a cornerbackeknek kell előre lépniük az elmúlt évhez képest, hogy a védelem tovább javulhasson. A támadóknál az egy éves „Greg Paulus éra” után Ryan Nassib kap lehetőséget kezdő irányítóként. Mike Williams NFL-be távozása nem segíti a kibontakozását, de talán sikerült új első számú célpontot találni Alec Lemon személyében. A támadófal kérdései (leginkább a tackle-öknél vannak gondok, a fal közepe azonban remek, főleg Ryan Bartolomewnek köszönhetően) ellenére azonban továbbra is a futójátéktól várhatunk többet. Nem alakult a legideálisabban a helyzet a futóknál az offseasonben. A legjobb RB-t, Delone Cartert egész offseasonra eltiltották egy verekedés miatt, a cseréje, Averin Collier pedig tanulmányi gondokkal küszködött. Emellett az elsőszámű FB, Carl Cutler tavaszi ACL szakadása is nehezíti a helyzetet. Carter végül visszatérhetett, és mellette számíthat még a csapat Antwon Baileyre, a jó kezű, robbanékony RB-re, aki tökéletes kiegészítője Carter játékának. Collier syracusei pályafutása azonban nagy valószínűséggel véget ért.

A tíz legjobb Syracuse Orange játékos:
Rob Long (P), Derrell Smith (MLB), Doug Hogue (SLB), Ryan Bartholomew (OG/C), Delone Carter (RB), Mike Holmes (FS), Chandler Jones (DE), Max Suter (SS), Shamarko Thomas (LB/CB/SS), Alec Lemon (WR)

8. Louisville Cardinals
Aki a Bobby Petrino érában szerette meg a Cardinalst, annak az elmúlt három év kész rémálom lehetett. Steve Kragthorpe edzősködése alatt az egyetem lerombolta foci terén felépített hírnevét, a Big Eastben összesen 5 mérkőzést nyertek három év alatt, amelynél többet mutattak fel egy évben a Petrino érában... Nem túlzás kijelenteni, hogy Kragthorpe tönkretette a Louisvillet, a 2006-os National Championship esélyesből három év alatt a Big East legrosszabb csapata lettek. A tehetségek felkutatásában is gyengén teljesítő edző megpróbálta junior college játékosok tucatjaival feltölteni a keretet, de ez még rosszabb irányba fordította a Cardst, egyre több lett a rossz magatartással kapcsolatos hír, a bűncselekmény, a csapat szó szerint lezüllött. Ahhoz, hogy ismét eredményes legyen a Louisville - a vezetőség is belátta - új edző kell. Egy olyan edző, aki kellően keménykezű, aki fordulatot hoz mentalitás terén, és tudja azt, hogy mi elengedhetetlen egy győztes csapat kialakításához. Így fordultak a tavasz folyamán ahhoz a Charlie Stronghoz, aki a Florida Gators-szel az elmúlt négy évben két National Championshipet nyert defenzív koordinátorként.

Strong évek óta várt már arra, hogy egy helyen végre HC-ként is bizonyíthasson, így hamar elfogadta az egyetem ajánlatát. Nem lesz azonban egyszerű dolga. A konferencia másik két újonc edzője, Butch Jones (Cincy) és Skip Holtz (USF) olyan csapatot vesznek át, amely akár első évben Bowlra kerülhet, ezzel szemben Strongnak több évet kell beleölnie, hogy fordulatot hozzon Louisvilleben. A megörökölt játékosanyag gyenge, kevés a mélység a nem túl acélos kezdő állomány mögött, ezzel lesz a legnehezebb az első szezonban megbirkózni. Támadójáték terén egy Florida jellegű spread offense kialakítása a cél, amelyben az RB-knek egyelőre nagyobb szerepet szán Strong. Ennek oka, hogy visszatér sérülése után a Cards legjobb RB-je, Victor Anderson, aki a csapat egyik legjobb játékosa. Bilal Powell személyében egy igen jó backup RB is rendelkezésre áll. És a fal sem rossz, a senior Tomczyk (RT), Wetterer (LG), és az ígéretes center, Mario Benavides képes lehet jó teljesítményre. A gondok QB poszton és az elkapóknál vannak elsősorban. Két végzős, a futásban is jeleskedő Adam Froman és az inkább passzoló QB-nak számító Justin Burke is szerepet kaphat, de mivel egyikük sem győzte meg Strongot, hamar az elsőéves Dominique Brown kezében lehet az irányítói pálca. Brown az, aki tökéletesen illik a játékrendszerbe, hiszen Strong direkt arra tekintettel hozta Louisvillebe. Az elkapóknál nincs olyan játékos, aki TD-t szerzett volna egyetemi szinten, ez sok mindent elmond. A legjobb WR Doug Beaumont, aki 100 elkapással rendelkezik Cardinals mezben, de hamar bemutatkozhatnak itt is a freshmanek, Michaelee Harris, Stephan Robinson, Jarrett Davis és a junior collegeból érkezett Josh Bellamy. Az őszi felkészülés során kisebb térdsérülést szenvedő Harris lehet a következő években a Cards egyik legnagyobb  playmakere. A védelem Strong szakterülete, de itt is nagy kihívások elé néz az új mester. A pass rush és az egész védőfal teljesítménye gyenge, emiatt sokat kell blitzelni, ez pedig az amúgy sem erős secondary rovására mehet. A D-Lineban két újonc játékos kezd majd DT poszton, veszélyes DE pedig egyáltalán nincs rosteren. A secondary nagy kérdés annak ellenére, hogy itt játszik a Louisville Cardinals egyetlen, konferencia szinten is sokra tartott játékosa, a CB Johnny Patrick. Patrick tavaly az All-Big East második csapat tagja volt, de egyelőre a játéka sem biztos. Eltiltását tölti, mert nyilvános helyen összeverekedett a barátnőjével. Érdemes még az egy év sérülés miatti kihagyás után visszatérő strong safetyre, Terence Simienre is figyelnünk.

A tíz legjobb Louisville Cardinals játékos:
Johnny Patrick (CB*), Victor Anderson (RB), Mario Benavides (C), Greg Tomczyk (RT), Brandon Heath (WLB), Matt Wetterer (LG), Terence Simien (SS), Doug Beaumont (WR), Cameron Graham (TE), Greg Scruggs (DE/DT)

A csapatok bemutatásának a végére értünk, de úgy gondoltam, kiegészítem az eddigieket még egy saját, szezon előtti Big East álomcsapattal, illetve érdekességként megválasztottam az elmúlt évtized, és az elmúlt fél évtized Big East álomcsapatát is. Az évtized csapatában találkozhatunk olyan játékosokkal is, akiknek egyetemei már nem a konferencia tagjai. A Miami Hurricanes illetve a Virginia Tech Hokies 2004-ig, a Boston College Eagles 2005-ig volt tagja a Big Eastnek. A Connecticut 2004-ben, a Louisville, a South Florida és a Cincinnati 2005-ben lépett be a konferenciába. A nagy átrendeződés miatt gondoltam úgy, hogy a fél évtizedes álomcsapatnak is létjogosultsága van, hiszen ott már csak a ma is Big Eastben szereplő egyetemek volt játékosai szerepelnek.

Preseason All-Big East Team (2010)

QB: Zach Collaros (Cincinnati)
RB: Dion Lewis (Pittsburgh); Noel Devine (West Virginia)
FB: Anthony Sherman (Connecticut)
WR: Jonathan Baldwin (Pittsburgh); Armon Binns (Cincinnati); Mohamed Sanu (Rutgers)
TE: Ben Guidugli (Cincinnati)
OT: Jason Pinkston (Pittsburgh); Mike Ryan (Connecticut)
OG: Zach Hurd (Connecticut); Jason Kelce (Cincinnati)
C: Sampson Genus (South Florida)
DE: Greg Romeus (Pittsburgh); Jonathan Freeny (Rutgers), Jabaal Sheard (Pittsburgh)
DT: Chris Neild (West Virginia); Derek Wolfe (Cincinnati)
LB: Lawrence Wilson (Connecticut); JT Thomas (West Virginia); Scott Lutrus (Connecticut)
CB: Brandon Hogan (West Virginia); Johnny Patrick (Louisville)
S: Robert Sands (West Virginia); Dom DeCicco (Pittsburgh)
K: Tyler Bitancurt (West Virginia)
P: Rob Long (Syracuse)
KR: Cameron Saddler (Pittsburgh)
PR: Jock Sanders (West Virginia)

Big East All-Decade Team (2000-2009)

QB: Pat White (West Virginia)
RB: Ray Rice (Rutgers); Steve Slaton (West Virginia)
FB: Owen Schmitt (West Virginia)
WR: Larry Fitzgerald (Pittsburgh); Andre Johnson (Miami); Harry Douglas (Louisville)
TE: Kellen Winslow II. (Miami)
OT: Bryant McKinnie (Miami); Rob Petitti (Pittsburgh)
OG: Jeremy Zuttah (Rutgers); Jake Grove (Virginia Tech)
C: Brett Romberg (Miami)
DE: Dwight Freeney (Syracuse); Elvis Dumervil (Louisville); Mathias Kiwanuka (Boston College)
DT: Eric Foster (Rutgers); William Joseph (Miami)
LB: Jonathan Vilma (Miami); Grant Wiley (West Virginia); HB Blades (Pittsburgh)
CB: Antrel Rolle (Miami); Darrelle Revis (Pittsburgh)
S: Ed Reed (Miami); Sean Taylor (Miami)
K: Conor Lee (Pittsburgh)
P: Andy Lee (Pittsburgh)
KR: Adam Pacman Jones (West Virginia)
PR: DeAngelo Hall (Virginia Tech)

Big East Half-Decade Team (2005-2009)

QB: Pat White (West Virginia)
RB: Ray Rice (Rutgers); Steve Slaton (West Virginia)
FB: Owen Schmitt (West Virginia)
WR: Harry Douglas (Louisville); Kenny Britt (Rutgers); Mardy Gilyard (Cincinnati)
TE: Brent Celek (Cincinnati)
OT: Jeff Otah (Pittsburgh); Anthony Davis (Rutgers)
OG: Jeremy Zuttah (Rutgers); Donald Thomas (Connecticut)
C: Eric Wood (Louisville)
DE: Elvis Dumervil (Louisville); George Selvie (South Florida)
DT: Eric Foster (Rutgers); Amobi Okoye (Louisville); Arthur Jones (Syracuse)
LB: HB Blades (Pittsburgh); Scott McKillop (Pittsburgh); Tyrone McKenzie (South Florida)
CB: Darrelle Revis (Pittsburgh); Mike Jenkins (South Florida)
S: Courtney Greene (Rutgers); Eric Wicks (West Virginia)
K: Conor Lee (Pittsburgh)
P: Kevin Huber (Cincinnati)
KR: Mardy Gilyard (Cincinnati)
PR: Larry Taylor (Connecticut)

Gaál Sándor (gsn)