Big East figyelő 1.

A hét mérkőzése: Utah Utes-Pittsburgh Panthers (15.)

A 2010-es NCAA szezon első igazi rangadója lesz ez az összecsapás. A Mountain West és a Big East konferencia legjobb csapatai közül kettő feszül egymásnak a szezon első napján. A Utah Utes presztízse igen magas annak ellenére, hogy nem BCS konferenciában szerepelnek. Nem véletlen az, hogy meghívták őket a Pac-10-be, ahol 2011-től szerepelnek majd. A Utes egyike azon négy csapatnak (Utah, Boise State, TCU, Hawaii), amelyek nem BCS tagként BCS Bowlra kvalifikálták magukat, ráadásul 2004-ben és a 2008-ban veretlen szezont produkáltak, mindkét évben BCS Bowl győzelmet ünnepelve. A 2008-as Alabama elleni mérkőzésükre biztosan sokan emlékeznek, amikor is domináltak az egy évvel később National Championship győzelemig jutó Bama ellen. A 2004-es szezonban pedig éppen a Pittsburghöt ütötték ki 35-7-re a Fiesta Bowlon.
A Utes idei csapata támadóoldalon kimagasló. Jordan Wynn, a QB tavaly freshmanként lehetőséget kapott a Wyoming ellen a szezon nyolcadik mérkőzésén, és azóta kiszoríthatatlan a csapatból. Az első szezonja alapján könnyen lehet belőle sztár idővel, minden adottsága megvan ahhoz, hogy a Utah spread offensében sokra vigye. A passzjátékot remek futójáték támogatja, Matt Asiata és Eddie Wide futóduója kiválóan érvényesül a Zane Taylor és Caleb Schlauderaff fémjelezte, futásblokkolásban elit fal mögött. Igen nehéz hibát találni a támadójátékban, talán csak WR poszton hiányzik egy kimagasló playmaker. A Pittsburghnek, bármennyire is jó a védelmük, nem lesz egyszerű feladat ennek a támadóegységnek a megállítása. Másban azonban bízhat a Panthers, mégpedig abban, hogy a Utes védelme kevés lesz a pittsburghi támadójáték ellen. Mindössze négy kezdő tér vissza a Utah védelmébe, komoly kérdések vannak LB poszton és a secondaryben is (utóbbiból egyedül a CB  Brandon Burton emelkedik ki). A védőfalban van jelen leginkább a rutin, de kimagasló teljesítményre ott is leginkább a Siliga-Dave Kruger DT duótól számíthatunk. Szoros, kiélezett csata várható a két csapat között, nem kizárt, hogy a döntés csak a hosszabbításban születik majd meg...

A hét rivalizálása: Louisville Cardinals-Kentucky Wildcats

Kentucky állam két legnagyobb egyetemének rivalizálása 1912 óta tart, de évről évre csupán 1994 óta találkoznak, amikor is létrehozták a mérkőzés győztesét megillető Governor’s Cup nevet viselő trófeát. A párharcban eddig 13 Kentucky és 9 Louisville győzelem született. Azok után, hogy a 2000-es évek elejét a Louisville uralta, a Kentucky sikerszériája következett. Az elmúlt három alkalommal a Wildcats diadalmaskodott.
Charlie Strong, a Louisville új mestere számára kétarcú ez a mérkőzés. Egyrészt nem sok szakember van a college footballban, aki jobban ismerné a Kentuckyt, mint ő (a Kentucky az SEC-ben a Florida csoportjában szerepel, ahol Strong defenzív koordinátorként dolgozott 2002 és 2009 között), de egyúttal az is nyilvánvaló, hogy a Wildcats jelenleg erősebb csapat a Louisvillenél. A másik oldalon is újonc HC ül Joker Phillips személyében, de ez nem változtat a tényen, hogy a Kentucky mélyebb, és tehetségekben gazdagabb együttes. A Wildcatsnél leginkább a mindenes, Randall Cobb (WR, QB, RB, wildcat QB, KR, PR) és a futójátékos,  Derrick Locke játékát érdemes figyelni, a Louisvillenél pedig azt, hogy milyen játékra lesz képes az első mérkőzésen a már Strong keze nyomát magán viselő csapat.

Kiemelkedő mérkőzések: Michigan Wolverines-Connecticut Huskies; Fresno State Bulldogs-Cincinnati Bearcats

Ann Harborban sohasem egyszerű egy csapat dolga, így nagy küzdelem várhat a Connecticutra a Michigan ellen. Rich Rodriguez, a Wolverines edzője nagyon jól ismeri a UConn játékát, és Randy Edsall játékrendszerét west virginiai időszakából, de tehetségben, képességekben jobb a Connecticut jelenleg. A Rodriguez számára kulcsfontosságú évben elvárás, hogy az összes hazai mérkőzést megnyerjék, így a Michigan játékosokon a szokásosnál is nagyobb lesz a nyomás ezen a nyitómérkőzésen. A UConn egyik vezéregyéniségének, Greg Lloydnak a váratlan visszatérése sokat jelenthet a Huskies számára, főleg mentális szempontból.

A Cincinnati még a Utahban vizitáló Pittsburghnél is messzebb utazik az első héten, egyenesen a nyugati partra, Kaliforniába. A Fresno State számára nagy veszteség Ryan Mathews NFL-be távozása, és bár vannak tehetséges futóik, egyikük sem Mathews szintű. Mivel azonban a teljes kezdő fal visszatér, offense terén nem lehetnek nagy gondok. A Cincy támadójátékának szintjét ugyan  nem éri el a Bulldogsé, de a védelmük jobb, mint a Bearcatsé. Ha kellően motivált lesz a Fresno State (teljesen kiszámíthatatlan ilyen téren a csapat, néha nagyon felszívják magukat, néha pedig teljesen szétesett játékot mutatnak), egy kiváló mérkőzés kerekedhet ebből, sok ponttal.

Egyéb mérkőzések: Akron Zips-Syracuse Orange; Rutgers Scarlet Knights-Norfolk State Spartans (FCS); South Florida Bulls-Stony Brook Seawolves (FCS); West Virginia Mountaineers (25.)-Coastal Carolina Chanticleers (FCS)

Az Akron edzőváltáson van túl, támadósémát váltottak, és a védelem sem állt még össze, különösen igaz ez a védőfalra, amely az elmúlt évben képtelen volt nyomást helyezni az ellenfél QB-ire. Nem ideális ez a mérkőzés számukra, pont egy BCS csapat ellen kezdeni, mikor még csupán az építkezés elején tart a Zips... Tavalyelőtt a Syracuse belefutott Akronban egy csúfos vereségbe, de tavaly javítottak. Idén meglepetés lenne, ha az Akron tartani tudná a lépést a Marrone edzősködése alatt egyre jobb játékot mutató Orange-al. A Rutgers, a South Florida és a West Virginia számára kötelező a győzelem a másodosztály középmezőnyébe tartozó ellenfeleikkel szemben.

Kezdési időpontok és tippek:

szeptember 3. péntek
01:30 Rutgers-Norfolk State (34-3)
02:30 Utah-Pittsburgh (20-23)

szeptember 4. szombat
21:30 Louisville-Kentucky (10-21)
21:30 Michigan-Connecticut (17-24) tv: ESPN America
21:30 West Virginia-Coastal Carolina (57-0)

szeptember 5. vasárnap
00:00 Akron-Syracuse (7-27)
01:00 South Florida-Stony Brook (41-7)
04:00 Fresno State-Cincinnati (27-40)

Szabadnapos: -

A végére is értünk az első játékhét beharangozójának, de szolgálok még egy kis meglepetéssel azoknak, akik az NCAA-t elsősorban azért követik, hogy kinézzék maguknak azokat a játékosokat, akiket jövő áprilistól szeretnének a csapatukban tudni. Eddig elsősorban egyetemi szemmel tekintettünk rájuk (a csapatonkénti tíz legjobb játékos megemlítése is ilyen szemléletet követett a beharangozóban), de ezúttal másképp lesz. Tekintsük át tehát a Big East draft prospectjeit, akik a 2011-es drafton ott lehetnek a kiválasztottak között. Mivel egy év még hátra van addig, akármi közbejöhet (sérülés, formahanyatlás, iskolai, magánéleti gondok, egy-egy klasszis kerülhet elő a semmiből), így a következő lista és elemzés leginkább iránymutatásnak lesz jó az önkéntes játékosmegfigyelőknek.

Seniorok:
1. Greg Romeus (DE, Pittsburgh)
2. Jason Pinkston (OT, Pittsburgh)
3. Brandon Hogan (CB, West Virginia)
4. Noel Devine (RB, West Virginia)
5. Zach Hurd (OG, Connecticut)
6. Jabaal Sheard (DE, Pittsburgh)
7. Lawrence Wilson (OLB, Connecticut)
8. Ryan Bartolomew (OG/C, Syracuse)
9. Armon Binns (WR, Cincinnati)
10. Craig Marshall (DE, South Florida)
11. Johnny Patrick (CB, Louisville)
12. Dom DeCicco (S, Pittsburgh)
13. Greg Lloyd Jr. (OLB, Connecticut)
14. Jock Sanders (WR, West Virginia)
15. Scott Lutrus (ILB, Connecticut)
16. Rob Long (P, Syracuse)
17. Jason Kelce (OG, Cincinnati)
18. Jonathan Freeny (DE, Rutgers)
19. Delone Carter (RB, Syracuse)
20. Joe Lefeged (S, Rutgers)
21. Vidal Hazelton (WR, Cincinnati)

Ha a mai napon rendeznék meg a 2011-es drafton, egészen biztos vagyok benne, hogy Greg Romeus első körös prospect lenne. Visszatért Pittsburghbe, pedig már akár a 2010-es drafton is lehetett volna második körös. Hogy jó döntés volt-e ez részéről, csak jövő áprilisban derül ki. A plusz egy évvel tovább érhet a játéka, és nőhet elismertsége is a scoutok körében, akik már az elmúlt évben is ódákat zengtek róla. Rajta kívül nem nagyon lehet a végzősök között olyan játékost találni, aki első körös potenciállal rendelkezne a Big Eastben.



A második csoportba (2-3. kör) Pinkstont, Hogant és Devinet soroltam. A legtöbb kérdés a trióból Noel Devine-nal kapcsolatban merülhet fel. Magasságra körülbelül akkora, mint Maurice Jones-Drew, de keménységben a közelében sincs. Egyike vagyok azoknak, akik a szélsebes RB-t nem tudják elképzelni az NFL-ben, mint kezdő futót. Tehetsége miatt azonban nem hiszem, hogy kicsúszna a második napról, válhat belőle egy Darren Sproleshoz hasonló játékos, de ennél többet nem tudok elképzelni. A Connecticut futássegítő klasszisa, Zach Hurd és a Panthers második számú DE-je, Jabaal Sheard indítja a következő csoportot (4-7. kör). A 15. játékossal kezdődnek azok, akik a draftolás határán állnak, de végül elit UDFA besorolást kaptak tőlem. Lutrus helye okozhat kisebb fejtörést az olvasóknak, van ahol a top 100-150 játékos között találkozhatunk a nevével, de úgy gondolom, hogy a sérülékenysége nagyon ellene dolgozik a kiváló ösztöneiről híres LB-nek. A draftolandó kategóriába soroltak közül Binns, az UDFA-k közül Freeny és Hazelton léphet előre a legtöbbet egy jó 2010-es szezonnal. Binns bebizonyíthatja, hogy elsőszámú elkapóként is számíthatnak rá, Freeny biztosíthatja az NFL csapatokat arról, hogy nem szimplán szituációs pass rushernek alkalmazható. A legtöbbet Hazeltonnak kell mutatnia. Az egykori sztárrecruit az egyetemi pályafutása alatt még sok mindent nem mutatott, nem felelt meg öt csillagos státuszának (2006-ban minden szervezetnél a top 10-ben szerepelt, a második legtöbbre tartott WR volt a classban Percy Harvin mögött). Ha csak kicsit is úgy játszik, ahogy kellene neki, akkor könnyen bekerülhet a draftolandó játékosok közé. Rob Longot hiába tartják számon a top 3-5 punter között NCAA szinten, sajnos ez nem jelenti számára a biztos jövőt a profi ligában.



Juniorok:
1. Jonathan Baldwin (WR, Pittsburgh)
2. Robert Sands (S, West Virginia)
3. Jordan Todman (RB, Connecticut)

A három év szabálya miatt lehetőségük van a junioroknak, redshirted sophomore-oknak arra, hogy idő előtt távozzanak az egyetemről (középiskola után minimum három évet kell az adott játékosnak focival töltenie, és ezesetben jelentkezhet a draftra). Minden évben van olyan példa, hogy pár jelentkező túlzott magabiztossága azt eredményezi, hogy nem draftolják, esetleg UDFA-ként sem talál gazdára. Ezek a bukások sajnos velejárói a rendszernek. Ezúttal három olyan játékost emeltem ki, akiknek véleményem szerint a legnagyobb esélye van arra, hogy idő előtt távozzanak az egyetemről, és még viszonylag korán is keljenek el a drafton.

Jonathan Baldwin elképesztő tehetség, méltó utódja a Pittsburgh egyetemen Antonio Bryantnek és Larry Fitzgeraldnak. Tehetsége alapján jövőre akár az első körbe is beverekedheti magát, de ehhez legalább meg kell ismételnie másodévesként nyújtott teljesítményét (1111 elkapott yard, 8 TD). Nehéz dolga lesz, hiszen új QB-ja van a Panthersnek Tino Sunseri személyében, aki még nem lépett kezdőként pályára egyetemi mérkőzésen. Baldwin adottságaival, képességeivel tisztában vannak a scoutok, de ha egy újonc QB-val is domináns maradna, az újabb lökést adna a junior elkapó leendő draftpozíciójának. Szinte biztos, hogy találkozunk vele a drafton, ha nem jön közbe sérülés.



Robert Sands kezdetben nevetség tárgya volt közel két méteres magasságával a WVU secondaryjében. Azonban amit a tavalyi szezon második felében művelt, az hihetetlen volt, elcsendesedtek a hangok, és megjelent a beceneve minden jelentős médiában. A Predator elképesztő fejlődést mutatott be coverageben, vezette az elmúlt évben a Big Eastet kivédekezett passzokat és interceptionöket tekintve. Méretéhez képest gyors, jó ütköző, nagyon ösztönös és kiváló coverageben. Ha kicsit javít a szerelőkészségén, kevesebb butaságot követ el a pályán, és egy egész évet képes a tavalyi második felének szintjén játszani, egészen biztosan profinak áll, és egy jó combine-nal akár az első körbe is beküzdheti magát.



Jordan Todmannél a leginkább kérdéses az, hogy érdemes-e elhagynia a csapatát egy évvel idő előtt. A kiváló UConn falon nem fog múlni a szereplése, a kérdés az, hogy mekkora szerepet kap Todman a futójátékban. Megvan benne a potenciál, hogy elérje a 2000 yardot is, elődjéhez, Donald Brownhoz hasonlóan, ha a labdacipelések nagy részét ő kapja. Pro style offenseben szerepelő, komplex futójátékos. Képes a nehezen megszerezhető yardokat összehozni, és elkerülni a rá támadó védőket. College játékoshoz képest nagyon jó pass protectionben, és a passzjátékban is megbízható. Erősödnie kell még az NFL-hez, ez az egyetlen alapvető dolog, amiben még nem áll készen a profi ligára.

A legfontosabb heti cikkek és hírek:
Big East beharangozó 2010
Froman kap először lehetőséget
Bradley Battles nagy ugrása
Szökés az állami riválishoz
Greg Lloyd Jr. mégis játszik idén
Harris szezonjának vége
Mark Harrison játékra kész

Gaál Sándor (gsn)